Vámpírakadémia - A film

Nyelv: szinkronizált
Hossz: 104 perc

Tartalom:

Rose, egy zabolátlan dampyr (félig ember, félig vámpír testőr), akit mora barátnőjével, Lissával együtt szökés közben kapnak el és visznek vissza az eldugott Szent Vlagyimir Akadémiára. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa egy mora (halandó vámpír) nemesi család sarja, egy hercegnő, ami miatt folyamatos életveszélyben van. Mindketten az átlagos vámpírdiákok életét próbálják élni, de Lissa különleges mágikus képességei a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem, nem javít a helyzeten. Az iskola valószínűleg a legrosszabb búvóhely számukra, ezért Rose keményen edz, hogy hivatalosan is Lissa testőre lehessen. Addig is kénytelenek szembenézni a belső és külső támadásokkal, amit a kegyetlen strigák (halhatatlan vámpírok) jelentenek, akiknek mindent megér, hogy levadásszák mora trónörököst, Lissát.

Saját véleményem: 

Az utóbbi években rengeteg YA könyvadaptáció készült, ám szinte kivétel nélkül mind elhasaltak a bemutató után, nagyon kevesük élte meg a második, harmadik részt. Közülük is leginkább azok, akik elsők voltak egy-egy műfajban. Az utódaikat viszont kivétel nélkül beskatulyázzák, függetlenül attól, mennyire is hasonlítanak a másikra, és ez sokszor azt eredményezi, hogy nem ülnek be rá elegen, így a film nem tud akkora bevételt termelni, mint azt a stáb várja. Ebből kifolyólag pedig egyre kevésbé éri meg a filmeseknek, hogy vászonra vigyék egy-egy kedvencünket, hisz a bukás szinte borítékolható, legyen bármennyire is jó az, amit csinálnak. Az idei filmek (Vámpírakadémia, A beavatott, Csillagainkban a hiba, stb.) vállára tehát nem kis teher nehezedik. Bizonyítaniuk kell...

... de sajnos ezt nem a Vámpírakadémia fogja megtenni. 

Én mélyen elítélem az általánosításokat, összehasonlítgatásokat, ám ennél a filmnél nagyon is jogos, ha valaki azt mondja, jééé, ez olyan, mint az Alkonyat, vagy a Percy Jackson, vagy a Harry Potter, esetleg a Csontváros. Ugyanis volt itt alkonyatos-fenyős látkép, Forks tábla helyett Montana felirattal, James-Victoria jelenet a végén, roxfortos sulifolyosók, varázslatok és emlékbuherálás Magnus módra. Az aranyszemről már nem is beszélve. Most komolyan. Én elhiszem, hogy az aranyszínű írisz menő, de tényleg szükség van arra, hogy minden adaptációban legyen egy ilyen? Nem lehetne egyetlenegyszer hupilila vagy magenta? Felőlem akár még leopárdmintás is lehet, csak könyörgöm, felejtsük már el az aranyat, pláne, ha egyébként nem is volt a könyvben. 

Na, de lássuk a filmet:

A Vámpírakadémia esetében a készítők igyekeztek minél több dolgot megtartani a könyvből - ami önmagában dicsérendő -, ám ennek az lett az eredménye, hogy kissé kaotikussá vált az egész. Megvolt, ami kellett, de annyira összecsapva és gyorsan lerendezve, hogy a nézőnek ideje sem maradt arra, hogy felfogja, nemhogy élvezze.

Eleinte többé-kevésbé jól indultak, igyekeztek bemutatni a világot, fajokat, szokásokat azoknak, akik még nem olvasták a könyve(ke)t, és amíg ez így ment, addig a film is élvezetes és szórakoztató volt. Csakhogy közben átsiklottak a szereplők közti kapcsolatokon, és az egymáshoz való viszonyukon, valamint a miérteken. A legtöbb karakter felszínes lett. Csinálták, ami a forgatókönyvben megvolt szabva nekik, elmondták, hogy ez és ez van, ahelyett, hogy megmutatták volna, és hagyták volna, hogy a néző jöjjön rá. Gondolok itt például arra, hogy Rose elmagyarázta a buta nézőnek, hogy Lissa most éppen flörtöl Christiannel, mintha az nem lett volna elég egyértelmű.
A két másik sarkalatos pont, amin elcsúszott a Vámpírakadémia, az a rengeteg poén és a sok akció volt. Alapvetően jó ötletnek tartom, hogy megpróbálták humorosabbra venni, hiszen a könyvben maga Rose is ontja a vicceket, de van egy határ, amit ildomos lenne nem túllépni. Ez itt nem igazán jött össze. A valóban jó poénok mellé rengeteg béna szóviccet is belezsuppoltak, és ez egy bizonyos idő után már fájt. Leginkább mégis az Alkonyat fanfices beszólás ütött szíven. Tudom, hogy manapság trendi lehúzni és beletenni filmekbe/könyvekbe, de azért nézzük már meg, a magunk alkotása milyen és csak utána legyen nagy a szánk...
Mint fentebb említettem, a másik buktató az akció volt. Nagyon rámentek a látványra és rengeteg plusz adrenalinnal dúsított, verekedős részt vagy ijesztő rémálmot tuszkoltak bele.
A logikát értem, hisz a férfiakat is be kellett valahogy csalogatni, de sajnos ezzel elvonták az időt a jóval fontosabb dolgoktól. Én például jobban díjaztam volna, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek a Lissát érő fenyegetésekre (nemcsak hopp egy róka ajtódísz, meg döglött macska vagy graffiti vámpírmódra) vagy Rose nyomozására Anna és Vlagyimir után. De azt sem bántam volna, ha a a lányok nem derült égből villámcsapásként szeretnek bele a srácokba, mert úgy talán még valami szikra is lehetett volna közöttük. Így viszont én semmilyen kémiát nem érzékeltem a Rose-Dmitrij, illetve Lissa-Christian párosoknál. Flörtöltek, összejöttek, ágyba bújtak, smároltak, de, mint a robotok... csak sokkal nyálasabban.

Ami a szereplőket illeti, velük kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. A Jesse-t alakító srácról például abszolút nem hittem el, hogy ő a legjobb pasi az akadémián. Mint ahogyan Mason sem tudta azt nyújtani, amit kellett volna. Ott volt, de különösebb funkciója nem lévén csak lézengett a folyosókon és néha-néha felbukkant. Ha nem tudom, hogy milyen viszonyban van/volt Rose-zal, akkor csak pislogtam volna, hogy hát ez meg mit akar?

Lissa... hát ő Lissa volt. Talán néha kicsit unszimpatikusabbra sikeredett könyvbeli társánál, de Lucy-nek összességében azért sikerült elkapnia a fonalat és hozta, amit kellett. Hercegnőhöz méltón vonulgatott, félt, majd összeszedte magát és még hercegnősebben felvágott, manipulált. Arról meg nem ő tehet, hogy a karakterének azt a részét elnyomták, ami valóban fontos lett volna több szempontból is.

Nekem például nagyon hiányzott annak a bemutatása, miként is éli meg a fenyegetéseket vagy azt, amikor a lelket használja. De sajnos időszűkében inkább benyugtatózták, mellédobták a macskát, aztán jól van, hercegnő, heverd ki alapon magára hagyták. Így persze érthető, miért vakarózott annyit, mint aki összeszedett egy tucat bolhát, merthogy a viszketés eredeti indokát nem vagyok hajlandó elhinni. Kapaszkodjatok meg, az évszázad legnagyobb ötlete következik! A mi drága Lissánk nem kimerül a lélek használatától, nem, attól meg az őrülettől senki nem akarna inkább gondtalan strigává változni. A hercegnőnek enyhe kézremegéssel és irgalmatlan viszketéssel kell megküzdenie. Szegény, gőzöm sincs hogy bírta ki eddig, hogy ne váljon strigává... Megjegyzem ez volt az a pont, ahol komolyan elgondolkoztam azon, hogy a Vámpírakadémia nem inkább egy Vampire suck szintű paródia akart-e lenni? A három másodpercre felvillanó vagdosás már csak hab volt a tortán, amolyan basszus, kihagytuk! tegyük bele elv alapján.
De, hogy valami pozitívat is mondjak, Rose-zal akadtak kifejezetten aranyos pillanataik, amikor valóban érződött, hogy ők mennyire is fontosak egymásnak. Illetve nekem az is nagyon tetszett, ahogyan megoldották a kapcsolódásukat. Az ötletes- és - az aranyszemet leszámítva - mindenki számára érthető volt.
Rose esetében ugyanaz a helyzet, mint Lissánál. Zoey-ban van potenciál arra, hogy olyan legyen, mint a képzeletünkben élő makacs, önfejű testőrtanonc. A mimikái és a gesztikulációi jók és karakterhűek voltak, sőt nekem harc közben is nagyon tetszett. Talán éppen azért, mert nem csináltak belőle egy superwomant, hanem meghagyták egy jó képességekkel rendelkező fiatal lánynak, aki még nem teljesen tökéletes.

Azért viszont rettentően haragszom, hogy a film legnagyobb részében elvitték a szerepét egy állandóan bulizós, kavarós tinilánnyá, akinek a testiség, valamint a ruhák fontosabbak voltak, mint az, hogy fajtája legjobbjává váljon és megvédje barátnőjét. Ráadásul alapvetőhibákat vétettek vele kapcsolatban. Rose soha nem hagyta volna magára Lissát, ha az kiborul. Küzdött volna, hogy mellette maradhasson, nem pedig kivonul és sütteti az arcát, mintha mi sem történt volna.

Danilában viszont óriásit csalódtam. Mindvégig hittem benne, hogy ő majd tökéletes antiszociális Dmitrij lesz, de akit a filmvásznon láttam, az minden volt csak antiszociális nem. Illetve istennek sem nevezném. 

A haja szörnyű volt, ahányszor megláttam, képtelen voltam elvonatkoztatni a kifele göndörített tincseitől vagy a nőiesen cuki copfjától. Ám mind efelett szemet tudtam volna hunyni, ha nem csináltak volna belőle egy cukormázas medvét.
Könyörgöm, mi volt ez a sok nyáltól és sziruptól csöpögő jelenet?! Gyimka nem ilyen. Ő orosz. Hideg, merev... és szexi. Danila viszont - a pedomaci szinkronjával... - idétlenül mosolygott, néha verekedett, parádézott a karóival és pislákolt. Ja, meg balettozott levegőben és földön egyaránt.

Mindezek fényében azt hiszem, bátran állíthatom, hogy Dominic, mint Christian, mindenkit lejátszott a mozivászonról. Félelmetesen jó a srác. Mintha ráöntötték volna a szerepet. Az arcmimikái, a gesztusai, a tettei és az átélése! Tökéletesen hozta a társadalomból kirekesztett, magányos, félelmet sugárzó Christiant, akiről mindenki azt hiszi, egyszer majd a szülei nyomdokába lép. Persze az sem elhanyagolandó szempont, hogy brutálisan helyes. És azok a szemek... *-*

Ami a többieket illeti, Mia és Natalja szerepükhöz mérten kellőképpen irritálóak voltak, míg Tatjana királynő csak szerencsétlenkedett, Kirova meg... hát rá nem találok szavakat. Az, hogy dögösebb, mint a diákjai, oké, de hogy egy áskálódó, idegesítő liba legyen a szigorú, de értelmes helyett? Igazából már azt sem értettem, miért gyűlöli zsigerből Rose-t.
Valamint meglengettek a nézők előtt egy esetleges Kirova-Mia szövetséget, aztán meg lógva hagyták. Ez mondjuk több esetben is előfordult, akárcsak a tucatnyi logikai baki, amiket most nem sorolnék fel tételesen, nézzétek meg és meglátjátok.
Ami viszont nagyon tetszett - nem, nem az on-off szemű pszi-kopók, amik kábé annyira voltak félelmetesen, mint egy csivava -, az a díszlet. A különféle helyszínek igazán hangulatosak voltak, az akadémia pedig egészen egyszerűen lenyűgöző látványt nyújtott. Pont olyan volt, mint ahogyan elképzeltem. Monumentális, régi és gyönyörű. Továbbá értékelem, hogy igyekeztek átvenni mondatokat, párbeszédeket a könyvből.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy mint romantikus vígjáték vagy paródia, megállja a helyét, de, mint adaptáció nagyon nem. Ám aki elkötelezett rajongója a sorozatnak és szeretne egy második részt, az mindenképpen menjen el, nézze meg és segítse a filmet. Ráfér a támogatás.
Én biztos, hogy megnézem majd, ha kijött dvd-n, kíváncsi vagyok, felirattal és eredeti hanggal milyen.
 

Becca Fitzpatrick - Black Ice

Megérkezett Becca Fitzpatrick új könyvének, a Black Ice-nak a borítója. Külföldön idén október 7-én jelenik meg. Arról pedig, hogy nálunk mikorra várható vagy, hogy egyáltalán várható-e, még nincsenek információim, de, ha megtudok valamit, jövök vele. Műfaját tekintve egyébként egy misztikus thrillerre számítsatok.

Mi a véleményetek? Tetszik? Várjátok?

Interjú Bosnyák Viktóriával

A Tündérboszorkány blogturné apropójából Bosnyák Viktória válaszolt néhány kérdésünkre. Következzen hát a Blogturné Klub interjúja az írónővel!

A Tündérboszorkányban fontos szerep jut a kötelező- és szórakoztató regényeknek egyaránt. Iskolásként az összes kötelező olvasmányt elolvastad? Melyik volt a kedvenced és mi volt az, amit nagyon nem szerettél?

Viktória: Minden kötelező olvasmányt boldogan elolvastam, jó előre, általában még az előző tanévben. Alig emlékszem olyanra, ami ne tetszett volna. Nekem nem volt nehéz Gárdonyi, Jókai. Faltam mindent, ami betű volt. De bevallom, volt egy, ami kifejezetten megviselt: a Kincskereső kisködmön. Gonoszságnak, és butaságnak tartottam, hogy a szülők nem akadályozták meg, hogy a gyerek a körtepikula miatt meghaljon. Na meg az is egészen félelmetes volt számomra, hogy egy kis sípolás végzetes lehet.(Meggyőződésem, hogy Mórának ezek a csodálatos történetei nem gyereknek valók.) És elárulok még valamit: Fekete István csodálatos tájleírásainál időnként ugrottam egy kicsit, bár tudom, ez nem szép dolog.


A történetben az egyik legtöbbet emlegetett könyv a Pál utcai fiúk. Ha megtehetnéd, valóban megváltoztatnád? Illetve van olyan könyv, aminek átírnád a végét vagy valamelyik részét?

Viktória: A Pál utcai fiúk esetében valóban szerettem volna mindig is, ha happy endre végződne, bár hogy jövök én ahhoz, hogy Molnár Ferencet kritizáljam? De igaz, ami igaz, nekem gyerekként akkor is elég tanulságos és izgalmas lett volna a történet, ha Nemecsek felgyógyul


Vannak tűrhető könyveid, mint Lacinak?

Viktória: Sok könyvem van, és gyerekkoromban is sok volt. Dédelgettem őket, megnyugtatott, hogy vannak. De sosem hordtam őket a nadrágomba betűrve, mint ő. :)
Most már elektronikus könyvolvasó ketyerém is van, és azt is szeretem, csak a történet, amit olvasok, jó legyen!


Amikor annyi idős voltál, mint a szereplők, melyik gyerekre hasonlítottál leginkább? Lacira, aki mindig olvas, vagy inkább a cserfes és barátságos ikerlányokra?

Viktória: Egyszerre voltam mindkettő, vagy ha úgy vesszük, mindhárom. Minden szabadidőmet olvasással töltöttem, paplan alatt éjjel, kádban, strandon, evés közben. A levesbe betoccsanó csipetke is innen jön a történetben. Még nyolcadikos koromban is naponta leettem magam, mert ebéd közben sem tudtam meglenni könyv nélkül.
Az osztályban azonban nagy volt a szám, imádtam a társaság középpontja lenni, szerepelni, intézni, tanárokkal ellenkezni, ha kellett, vagy segíteni nekik, ha „nélkülem nem jutottak az egyről a kettőre”. Vannak író kollégáim, akik azért vetik képernyőre a gondolataikat, mert befelé fordulóak, így tudják legjobban kifejezni magukat. Nálam ez inkább biztonsági szelep. Imádok beszélni, viccelődni, és az írás is ennek csupán egy fajta megvalósulása, hiszen itthon dolgozom, nem beszélhetem tele a családom fejét a nap 24 órájában, bármennyire jópofának tartom is magam. A kutya az egyetlen, aki ezt hosszú távon tűri.


Ismersz vagy ismertél Aranka néniket? Esetleg jársz/jártál rendszeresen könyvtárba?

Viktória: Jártam könyvtárba, bár akkoriban még fillérekbe kerültek a jó gyerekkönyvek. Hetente hoztam el a maximális 6 darabos mennyiséget. Elég kicsi volt a gyerekszobám, ha annyi könyvet vettünk volna, ami nekem elég, akkor nagyon hamar kiszorultam volna belőle.
Akkoriban még nagyon szigorúak voltak a könyvtárosok, nem olyanok, amilyeneket mostanában ismerek. Mondhatom, sokukkal találkoztam az elmúlt években, hiszen 11 éve tartok író-olvasó találkozókat országszerte, és a határon túl is. Sokszor iskolákban, de még gyakrabban könyvtárakban. Ma már a jó könyvtárosok a gyerekek vidám, közvetlen, mindenben segítő barátai, nem valami a világtól elvonult barlanglakók, remeték, mint akkoriban. Morcz Arankát azonban nem közvetlenül azokról mintáztam, akiknek a könyvtárát akkoriban látogattam. Hosszabb időbe, és a gyerekek, könyvtárosok sokszor feltett kérdéseibe tellett, mire rájöttem: Aranka, az én 5.-6.-os osztályfőnököm, aki könyvtár-magyar szakos volt. Őróla csupán a könyvtártündér rosszabbik oldalát mintáztam.


A Tündérboszorkányban van olyan szereplő, akit egy hozzátartozódról vagy barátodról mintáztál?

Viktória: Sok más szereplő van, akiknél pontosan tudtam, már írás közben is, hogy kik rejtőznek a könyvbéli alakok mögött. vagy nem is rejtőznek, hiszen a regényt eleve ikerlányaim, Sári és Dóri 10. szülinapjára írtam, ami sosem volt titok. Őket magukat akartam megírni, ez volt az ajándék. Mellettük Jóhegyi Laci is valós gyerek, tényleg az osztálytársuk volt. Vannak, akiket összegyúrtam két emberből, mint például Klott tanár urat, a sorozat második kötetének főszereplőjét. Ő egyszerre imádott gimnáziumi osztályfőnököm, és rettegett gimnáziumi tesitanárom. (Mindketten tudják is magukról, nem titkoltam el előlük a dolgot.) Szerepel itt-ott a férjem, mint a Lengyel lányok apukája, és sok tanárom, osztálytársam. Vannak, akik „tisztán”, s vannak akik „keverten”. De elloptam a férjem egyik osztálytársának a nevét, vagy felhasználok olyan arcokat is, akiket külföldi tévéműsorokból ismerek. Vagy külsőre itt van például a Klott Gatya ne fárassz! - ban szerepelő matek tanár bácsi, akinek alakját Major Tamás színészóriásról mintáztam, akit a rajzoló, Falcione Sarolta jól le is rajzolt, a Könyvmolyképzőnél megjelent kiadásban.


Több könyvet is írtál már. Melyik közülük az, amelyik különösen közel áll a szívedhez?

Viktória: Ezt a gyerekek minden író-olvasó találkozón megkérdezik, és nem tudok rá mást felelni, mint, hogy egy tizenegy gyerekes anyuka sem tud választani a gyerekei közül, bármilyen sokan vannak is. Egyiküket ezért szereti, másikukat azért. A Tündérboszorkányt tartom kulcsfontosságúnak – hogy utaljak vele az új, Marosi Kriszti által készített borítóra is – mert ez hozta meg a sikert, mindjárt az első percben. A témával sikerült akaratlanul behálóznom a könyvtárosokat, akik azóta is legfőbb szószólóim, amit ezúton is szívből köszönök nekik.
De ugyanilyen fontos a Sirály a király? című, az LY-os szavakat tanító mesém is, mely csupán első része az anyanyelvi sorozatnak, de sok tanító néninek ezzel adtam a legnagyobb segítséget.
Törökül megjelent a Tündérboszorkány, és a Mantyusok is, amire persze büszke vagyok, és imádom Rippl Renáta rajzait a Puszedli és Habcsók című könyvemben, ahol a Gary Chapman pszichológus által megfogalmazott öt szeretetnyelv elméletét fejtem ki mesében.
De ha valaki bele akar látni a fejembe, akkor az Amikor kivirágzott a fánk fánk című szójátékos könyvemet olvassa el! Azt hiszem, ez rám a legjellemzőbb. Tele van szófacsarással, bolondsággal, amit csodásan kiegészítenek Szűcs Édua karikaturista vicces rajzai. Aki ezzel próbálkozik, azt figyelmeztetetem: mielőtt fellapozza, keresse meg magában a gyagyagyerek gombot, és kapcsolja be!


Van valamilyen különleges oka annak, hogy inkább gyerekeknek szóló történeteket vetsz papírra? A jövőben nem szeretnéd kipróbálni magadat más műfajban is?

Viktória: Jelentősebbnek tartom, hogy az újonnan cseperedő olvasókat ellássam azzal, ami kell nekik, és így ne érezzék kínlódásnak az olvasás technikai részét, hanem akkora élvezetet leljenek benne, mint én, gyerekként. Nagy szó, tudom, de ez valamiféle misszió, boldogság nekem. A fordításaim is többségükben gyerekeknek szólnak.


Számíthatunk tőled újabb történetekre 2014-ben? Ha igen, mondanál róluk pár szót?

Viktória: Az idei évben újra megjelenik a komplett Tündérboszorkány trilógia a Kolibri Kiadónál. A Csimota Kiadónál egy kicsiknek szóló mesém a kacagányok, és kacabajkák viszonyáról, és itt ne gondoljon senki valami régimódi ruhadarabokra! Virágos fejű, kedves kis lényekről van szó, akik egyfolytában kacagnak, kivéve, ha nagy a baj. Márpedig baj, az van. Örömömre ezt is Rippl Renáta fogja illusztrálni.
Dolgozom az anyanyelvi sorozat folytatásán is. Remélem, még ez is hamarosan megjelenik a Könyvmolyképzőnél.
A nagy kaland pedig a Kolibri Kiadónál a Tündérboszorkány néhány szereplőjének új élete. Ugrunk néhány évet, elkezdődik a középiskola, és izgalmas új kalandok várnak Lacira, az ikrekre és sok új hősre. Ebben a sorozatban pedig képregényes részek is lesznek, amitől azt várom, hogy talán olyan gyerekek is belevágnak, akik egyébként nem nagyon olvasnak.
Na meg persze fordítottam is mostanában néhány szuper könyvet, például Stephan Pastistől a Ciki Miki első két kötetét a Ciceró Kiadónak. Nehéz munka volt, és közben irgalmatlanul vicces. Remélem, sokan elolvassák!


Rengetegen kíváncsiak a Lovessence c. regényedre és a sorsára. Tudnál mondani pár szót vele kapcsolatban?

Viktória: A Lovessence-ről csak annyit, hogy ne adja fel senki, én sem adom fel. Garantálom, hogy meg fog jelenni, jó időben, jó helyen, amit én legalább annyira várok, mint az olvasók. Még egy kis türelmet kérek szépen ehhez!

Köszönöm az interjút! :)

Bosnyák Viktória - Tündérboszorkány

Bizony nem egyszerű rávenni egy kisiskolást arra, hogy az iskolai kötelező olvasáson kívül is a kezébe vegyen egy könyvet és olvasson. Kivéve, ha az olvasmány, amit rábízunk olyannyira megragadja, hogy letenni sem képes és magával ragadja a könyvek, az olvasás, a fantázia birodalmába.

A Blogturné Klub ezúttal éppen egy ilyen könyvet ajánl a figyelmetekbe február 18-26-ig tartó turnéjában, melynek keretein belül bemutatjuk Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című könyvét. A kisregényt a Kolibri Kiadó jóvoltából gyönyörű, megújult kiadásban olvashatjuk.

Tartsatok velünk a turnén, olvassatok a könyvhöz kapcsolódó olvasásnépszerűsítő programról, az írónőről, Bosnyák Vikiről, a sorozat további részeiről, és keressétek meg a pókokat a blogokon, hogy Tiétek lehessen a könyv egy példánya!

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány

Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155234699
Oldalszám: 140 oldal

Fülszöveg: 
Elolvasta a lányom. „Apa, ez tök jó! Lányos!” Elolvasta a fiam. „Apa, ez tök jó! Fiús!” Akkor már csak elolvastam én is. Lányos? Fiús? Gyerekes? Felnőttes? Kalandos? Szerelmes? Izgalmas? Sejtelmes? Igen, ez is. Igen, az is. Boszorkányos!  Süveges Gergő
Eleven és szellemes stílusával Bosnyák Viktória szerfelett élvezetes módon ejti rabul az olvasót, és többé nem is engedi könyve lapjairól. A Tündérboszorkány az egyik legeredetibb és legszórakoztatóbb könyv, amit valaha olvastam. Elisabetta Gnone (a W.I.T.C.H. megalkotója, a Fairy Oak-trilógia szerzője)
A Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában különös dolgok történnek. A könyvtáros nénit, Morcz Arankát, aki mindig morcos, sokan igazi boszorkánynak tartják. De Laci meg az ikerlányok, Sári és Dóri szerencsére nem ijedősek. Na, és persze nem is minden az, mint aminek látszik...

Saját véleményem:

Laci, a 10 éves kisfiú eltér társaitól. A legtöbb gyerekkel ellentétben a nyári szünetet nem nyaralással és játékkal tölti, hanem a könyveivel. Egyik történetet falja a másik után, s olyannyira beleéli magát az olvasásba, hogy még enni is elfelejt.

Szeptember elsején unottan elindul az iskolába, és mielőtt kezdetét vehetné az évnyitó, gyorsan felrohan a könyvtárba, hogy kikölcsönözzön valamit, ami lekötheti a figyelmét az unalmas szónoklat alatt. Noha a könyvtár első nap zárva tart, a mogorva, öreg könyvtárosnéni, Aranka, kezébe nyomja A Pál utcai fiúkat. Laci hiába tiltakozik, hogy ő azt már olvasta, Aranka néni hajthatatlan, így hát a kisfiú kénytelen-kelletlen leslattyog társaihoz. 

Egész álló nap a könyvét bújja, ám egyik osztálytársa, Sanya beleolvas, és meglepődve konstatálja, hogy mennyire szórakoztató és vicces is az. Annyira megtetszik neki, hogy még abba is beleegyezik, hogy beiratkozzon a könyvtárba (ahova egyébként évek óta csak Laci jár a 333 gyerek közül). Csakhogy az A Pál utcai fiúk, amit ő kap, cseppet sem vicces, sőt, kifejezetten lehangoló. Laci emiatt újabb kísérletet tesz, és ezúttal megszerzi barátjának azt a példányt, amit ő maga olvasott, s kiderül, hogy az valóban teljesen más, mint az eredeti mű. Mint ahogy minden könyv, ami azelőtt Lacinál járt...

Bárhonnan is nézzük, bőven kinőttem már a gyerekkorból, ám szerencsére a mesék kortalanok és néha bizony jólesik megnézni, elolvasni egyet-egyet. Így esett a választásom erre a történetre is. 

Mielőtt azonban belevágnánk a könyv elemzésébe, muszáj felhívnom mindenki figyelmét arra, hogy a (Kolibri kiadós) lapok szélén található egy pókocska, ami lapról lapra lentebb, illetve fentebb vándorol, s az oldalakat pörgetve mozgásba lendül. Ez pedig hosszú időre képes lekötni a figyelmet. Én szóltam... 

Maga a sztori viszonylag lassan indul be. Az első felében inkább a szereplőkön van a hangsúly. Megismerkedünk Lacival, az ő hobbijával, az iskolával, valamint az iskolatársaival és Aranka nénivel. 

A gyerekeknek könnyű beleélniük magukat. A tanórák és az osztályban lévő gyerekek leírása pontosan ugyanolyan, mint a valóságban. Még én is azon kaptam magam, hogy felidéződtek bennem a negyedikes emlékeim, és ha csak egy kicsit is, de visszarepültem időben. Ráadásul az írónő nem pusztán külső szemlélőként kezeli-, hanem be is vonja őket a történetbe. Hol vicces megjegyzésekkel tűzdelve, hol tényleges szereplőként. Úgy gondolom, hogy a kisebbek kifejezetten élvezni fogják ezt, kiváltképp akkor, amikor Laci nagymamája nem csak az unokájának, hanem nekik is süt palacsintát, ezzel mintegy varázsütésre berántva őket a könyvbe.
Én ugyan alapjáraton nem igazán kedvelem, ha ilyen van egy regényben, de nyilván más ez egy gyerekeknek szóló mese esetében, és megint más egy YA, NA vagy felnőtt könyvnél.

"Tényleg nem magyaráztam el Neked, mitől olyan különleges ez az épület. Jártál már a Budapesti Állatkertben? Reméltem. Nem, nem állatok járnak a Békés Utcai Általános Iskolába.
(Persze itt is akad beképzelt majom, üvöltő sakál s feleléskor hallgató sült hal is, és van, akinek a padja kész disznóól, de mindez nem zoológiai értelemben.)" 

A második részben viszont felbukkant a valódi bonyodalom. Nagyobb tér jutott a tényleges történéseknek, és az egyszerű, hétköznapi sztoriban megjelent a varázslat.

Az alapötletért hatalmas pluszpont, az rettentően tetszett és fantasztikusnak tartom. Bosnyák Viktóriának ezzel sikerült megfognia, és felkeltenie az érdeklődésemet. Szinte faltam a sorokat, mert kíváncsi voltam, miként alakulnak a további események. Továbbá nagyon értékelem, hogy ekkora hangsúlyt fektetett a könyvek szeretetére és, hogy több olyan módot is talált arra, miként szerettesse meg a kisebbekkel is az olvasást. Már csak ezért is azt mondom, hogy gyerekek kezébe a könyvvel!

Ami a karaktereket illeti, közülük Arankát nagyon szerettem, és az ikerlányok is aranyosak volt. Ám a leginkább Lacit ismerjük meg, ő nyúl ki az olvasóért és kalauzolja végig. És talán ő az, aki legjobban hasonlít ránk, könyvmolyokra. A Muci nénikről viszont szívesen olvastam volna többet is, noha tudom, hogy pontosan megfelelő arányban jelentek meg.

Összességében tehát ajánlom minden gyereknek, mert a manapság forgalomban lévő legtöbb mesekönyvvel ellentétben, ennek van mondanivalója és tanulságos. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Aranka néni

Kedvenc jelenet: a könyvtárban piknikezős

Negatívum: egy-két írói kiszólás

Borító: 5/5

Interjú az írónővel

A történetben az egyik legtöbbet emlegetett könyv a Pál utcai fiúk. Ha megtehetnéd, valóban megváltoztatnád? Illetve van olyan könyv, aminek átírnád a végét vagy valamelyik részét?

Viktória: A Pál utcai fiúk esetében valóban szerettem volna mindig is, ha happy endre végződne, bár hogy jövök én ahhoz, hogy Molnár Ferencet kritizáljam? De igaz, ami igaz, nekem gyerekként akkor is elég tanulságos és izgalmas lett volna a történet, ha Nemecsek felgyógyul


Vannak tűrhető könyveid, mint Lacinak?

Viktória: Sok könyvem van, és gyerekkoromban is sok volt. Dédelgettem őket, megnyugtatott, hogy vannak. De sosem hordtam őket a nadrágomba betűrve, mint ő. :)
Most már elektronikus könyvolvasó ketyerém is van, és azt is szeretem, csak a történet, amit olvasok, jó legyen!

Ha kíváncsiak vagytok, hogy idén milyen újdonságokkal rukkol elő Bosnyák Viktória, szeretnétek megtudni, kikről mintázta az írónő Lacit vagy Aranka nénit, valamint, ha érdekel a Lovessence, akkor olvassátok el a teljes interjút. Katt ide! :)

Nyereményjáték

Egy blogturné nem múlhat el nyereményjáték nélkül, így aztán a Tündérboszorkány is varázsol néhány példányt a könyvből azoknak, akik helyesen válaszolnak a játékban feltett kérdéseinkre! S hogy mit is kell tenni ennek érdekében? Egyszerű: Keresd a pókot!!!

Ezen az állomáson egy olyan verset találtok, mely egy nagysikerű regény- és filmtrilógia szereplőiről szól, s melyben szerepel egy bizonyos pók, akinek a nevét direkt kicsillagoztuk. Ki lehet ő? A választ a Rafflecopter megfelelő mezőjébe (4. pók) írjátok be.

nagyobb méretért katt a képre

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra

02/18 Roni olvas - Tündérboszorkány a könyvtárban
02/20 Insane Life - A trilógiáról
02/22 Deszy könyvajánlója - Bosnyák Viktóriáról
02/24 Dreamworld - Interjú az írónővel
02/26 Kelly & Lupi olvas - Pókfóbia

Richelle Mead - Vámpírakadémia

 A Blogturné Klub ezúttal egy rendhagyó turnéval jelentkezik. Az idén nem csak a legfrissebb megjelenésekre, de a régebbi, elfeledett/kevésbé ismert könyvekre is szeretnénk koncentrálni. 

Legtöbbünk nevetséges fanatizmussal várja a Március 6-át, amikor is egy újabb könyvadaptáció kerül a hazai mozikba. Így nem is kezdhettük volna “retro“ turnénkat jobb könyvvel, mint Richelle Mead világhírű Vámpírakadémia könyvével.

A BTK 7 napon át (02.16-02.22) próbál majd titeket meggyőzni írról, hogy miért érdemes ellátogatni erre a különleges akadémiára, illetve a közelgő filmről is megtudhattok pár érdekességet.

Jó hír? Ezúttal sem jöttünk üres kézzel, hiszen ismét készültünk egy nyereményjátékkal.
Még jobb hír? 5 szerencsés nyertes egy páros belépőt nyer a Vámpírakadémia film premier előtti vetítésére a Big Bang Media Kft és a Hivatalos Magyar VA rajongói Klub felajánlásából!!

Richelle Mead: Vámpírakadémia

Kiadó: Agave
ISBN: 9789639868618 / 9786155442940
Oldalszám: 236 oldal / 240 oldal
Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Saját véleményem:
Rose és Lissa próbál a lehető leghétköznapibb módon élni, beilleszkedni az emberek világába, miközben bujkálnak az őket kereső fajtársaik elől.
Egy este azonban Rose felfigyel a kollégium udvarán egy sötét alakra, aki nem elég, hogy utánuk leselkedik, még annak is szemtanúja lesz, hogy Lissa Rose vérét issza, ez pedig bűnös és elítélendő a dampyrok és morák társadalmában.
A lányok a gyors menekülés mellett döntenek, csakhogy elkapják őket és Rose bármennyire is jó testőr(tanonc), a túlerővel és Dmitrijjel szemben még ő is tehetetlen. Mind a ketten visszakerülnek a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol Rose csak egy utolsó esélynek köszönhetően maradhat az iskola tanulója. Ám ennek az a feltétele, hogy a kötelező tanórákon kívül nem járhat el sehova, valamint naponta plusz edzéseket kell vennie Dmitrijtől. S ha mindez nem lenne elegendő, a lányoknak ismét be kell illeszkedniük a suliba, ami cseppet sem könnyű feladat, főként, hogy az egyik mora lány minden tőle telhetőt megtesz, hogy megkeserítse az életüket. Ám a legnagyobb problémát mégis a Lissa szobájában, táskájában időnként elhelyezett állati tetemek és azok fenyegetése jelenti.

Nem először olvastam a Vámpírakadémiát (és nem is utoljára), de ha lehetséges, akkor másodszorra még sokkal jobban tetszett. Jobban bele tudtam élni magam, a poénokon is nagyobbakat nevettem és minden felfokozódott. A Dmitrij iránti szerelmem is, de erről majd később.
Tudom, hogy manapság rengetegen húzzák a szájukat a vámpír szó hallatán, mert az utóbbi években rengeteg formában találkozhattunk már velük, és talán sok volt, elsablonosodott a figurájuk. Ám Richelle Mead sorozata más. Az itteni vámpírok több fajra oszlanak, mindegyikőjüknek vannak sajátos jellemvonásaik, s közül páran vért is isznak. Igazit. Emberből. Nem tasakból szívószállal (meg pálmafa pálcikával), vagy utánzatot, sőt még csak Bambi vérével sem érik be.
Ha valaki megkérdezné, hogy miért is szeretem annyira ezt a történetet, akkor az mondanám, hogy az egyedisége miatt. Imádom a mitológiáját! Az írónő azzal tette egyedivé, hogy történelmet adott neki, saját múlttal, törvényekkel és társadalommal. 
Persze a humor sem mellékes. Rose beszólásai, gondolatai egészen egyszerűen halálosak. És végre egy igazi badass csaj! Nem nyavalyog, nem hisztizik, hanem feltalálja magát. Talpraesett. Ezáltal kifejezetten élvezetes volt az ő szemén keresztül követni az eseményeket.
A legtöbb YA regény buktatója a szerelmi szál lehet. Sokszor túl cukros, rózsaszín. Hát itt nem. Teljesen korrekt, nem csöpög, nem veszi át a valódi történések felett a hatalmat, mégis vibrál a levegő, ha Dmitrij és Rose egy légtérben van.
Dmitrij *hatalmas sóhaj*. Szóval ő... hogy Masont vagy Rose-t idézzem: "egy antiszociális isten." Ráadásul orosz. És szexi bőrkabátja van. Meg akcentusa, ami nyilván nem hallatszik, de akkor is van.

"– Te… te cipeltél be engem ide?
– Miután széttörtük a padot, és kiszabadítottuk a lábadat – Istenem. És erről is lemaradtam. Csak egy vonzóbb dolgot tudok elképzelni annál, hogy Dmitrij a karjában visz valahova: hogy a karjában visz valahova, és nincs rajta ing."

Ami Lissát illeti, vele kapcsolatban már kicsit vegyesebbek az érzéseim. Tudom, hogy min ment keresztül, és, hogy milyen problémákkal kellett megküzdenie, mégsem sikerült igazán a szívembe férkőznie. Teljesen más világ, mint Rose. Számomra ő sokkal merevebb és ridegebb volt. Persze akadtak jelenetek, amikor kedveltem, de összességében közömbös maradt. A Christian és közte lévő kapcsolat viszont kifejezetten aranyos volt, és Christiant, mint önálló karaktert, nagyon szerettem. Benne rengeteg potenciált látok a későbbiekre nézve.

Maga a történet izgalmas. Richelle-nek sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt a lányok iskolába való beilleszkedése és a tényleges akció között, amitől mindvégig érdekfeszítő tudott maradni, és soha nem laposodott el.  
Nekem kifejezetten tetszett, hogy olykor sulis problémákkal is meg kellett birkózniuk Lissáéknak, mert ez is azt mutatta, hogy valahol ők is olyanok, mint az emberek. Ugyanakkor ott volt a nyomozás, a döglött állatok, a fenyegetés és Lissa nem mindennapi képességei is. Nem mondom, hogy néhány dolgot nem találtam ki előbb, mint a szereplők, de egy percig sem zavart. És ez a lényeg, mert így is fent tudta tartani az érdeklődésemet.
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a természetfeletti YA regényeket, a vámpírokat, a különféle mitológiákat, vagy az izgalmas és humoros történeteket.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Rose, Dmitrij, Christian

Kedvenc jelenet: Amikor Gyimka bekeni/ápolja Rose kezét

Negatívum: -

Borító: 5/5

Tetoválások

Molnyija

A megölt strigák számát jelzi. Minden megölt striga után jár egy.
Mindig a nyak hátsó részére tetoválják. Emiatt a női testőrök általában levágatják hajukat, hogy mindenki számára jól láthatóak legyenek a jeleik.

Ígéret/Hűség jele

Őrzők jele.

A dampyrok azután kapják meg a hűség/ígéret jelét, miután elvégezték az iskolát, valamit sikeresen letették a vizsgáikat és testőrökké/őrzőkké váltak. 

Zvezda

A csata jele. Jelentése csillag. Azok kapják, akik elég nagy csatában vettek részt ahhoz, hogy ne tudják számon tartani a strigaöléseket. Szintén a nyak hátsó részére kerül

 SPOILERes lehet az utolsó jel!

Alkimista

A tetoválás arany és mora vér, vízzel és földdel elvarázsolva.
A víz és a föld köti az Alkimisták bőréhez, és ad pár olyan tulajdonságot, mely a morákra jellemző (hosszú élet, jó egészség).
Ha az Alkimisták segítenek a moráknak és a dampyroknak, akiknek a társadalma titokban marad az emberek előtt, akkor kapnak egy ilyen tetoválást a moráktól, ami megakadályozza, hogy beszéljenek erről a világról.

Nyereményjáték

A BigBang Media Kft és a Hivatalos Magyar VA rajongói Klub felajánlásából, 5 darab páros jegyet sorsolunk ki a Vámpírakadémia film premier előtti vetítésére.
Játékszabályok:

1.) A rafflecopter MINDEN feladatának értelemszerűen való teljesítése (minden feladat KÖTELEZŐ!). A kvízkérdések válaszaihoz segítséget a turné bejegyzéseiben találtok.

2.) A premier előtti vetítés Budapesten lesz, 2014. február 25-én 19:00-kor a Lurdy Moziban. Megkérünk Benneteket, csak az játsszon, aki részt tud venni a budapesti vetítésen!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra

02/16 Függővég - Idézetek

02/17 Bibliotheca Fummie - Fajhatározó

02/18 Nem harap a... - A képregényről

02/19 Deszy könyvajánlója - Mora képességek

02/20 Dreamworld - Tetoválások

02/21 Kelly & Lupi olvas - Film vs. könyv

02/22 Media Addict

Könyveső, avagy várható megjelenések

 Egy ideje tervezgetem, hogy létrehozok egy ilyen rovatot az "Amikre érdemes odafigyelni" mellett. Míg az a kevésbé közismert regények megjelenésével foglalkozik, addig itt a nagyobb népszerűségnek örvendő, várt, illetve újra kiadott-, esetleg filmes köntösbe öltöztetett köteteket hozom el nektek.

A felső menüsávban régebben volt már egy ehhez hasonló fül, de technikai okok miatt az megszűnt, így mostantól ez a rovat lesz helyette.


Filmborítós kiadások

Veronica Roth: A beavatott

Várható megjelenés: 2014. március
Kiadó: Ciceró
ISBN: 9789635398843
Oldalszám: 432 oldal

Fülszöveg:

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Richelle Mead: Vámpírakadémia

Várható megjelenés: 2014. február 20.
Kiadó: Agave
ISBN: 9786155442940
Oldalszám: 240 oldal

Fülszöveg:

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Mark Helprin: Téli mese

Várható megjelenés: 2014. február 14. - Megjelent
Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633103364
Oldalszám: 630 oldal

Fülszöveg:

Az 1900-as évek első évtizedének New Yorkjában egy téli reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti a rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modern kor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől.
A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozofikus szépségű regényben bármi megtörténhet - s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után. 

Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában. 

További várható filmborítós könyvek (borító még nincs)

- John Green: Csillagainkban a hiba - nyár

- Gayle Forman: Ha maradnék - filmmel egyidőben

Ulpius-ház Kiadó

J. A. Redmerski: Az örökké határa

Várható megjelenés: 2014. február
ISBN: 9789633831137
Oldalszám: ??? oldal

Fülszöveg:

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

Monica Murphy: Második esély pasi

Várható megjelenés: 2014. április
ISBN: 9789632549415
Oldalszám: ??? oldal

Fülszöveg:

Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Monica Murphy: Három megszegett ígéret

Várható megjelenés: 2014.
ISBN: 9789633830581
Oldalszám: ??? oldal

Fülszöveg:

A Heti csaj sorozat 3. része

Ciceró & GABO Kiadó 

Veronica Roth: A hűséges

Várható megjelenés: 2014. április
ISBN: ???
Oldalszám: 450 oldal

Fülszöveg:

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Kelly Armstrong - Melissa Marr: Loki farkasai

Várható megjelenés: 2014. február
ISBN: 9789635398430
Oldalszám: 304 oldal

Fülszöveg:
Az északi mítoszok megjósolták a Ragnaröknek nevezett világvégét, amit kizárólag az istenek akadályozhatnak meg. Amikor bekövetkezik az apokalipszis, nekik kell megküzdeniük a szörnyekkel: gigantikus farkasokkal és kígyókkal, amelyek mind el akarják pusztítani a világot.
Az istenek azonban már régóta nincsenek köztünk.
A dél-dakotai Blackwell városának legtöbb lakója egyenes ági leszármazottja Thor vagy Loki istennek, így a tizenhárom éves Matt Thorsen és két osztálytársa, Fen és Laurie Brekke is. Mivel számára ez a családtörténet része, Matt úgy ismeri az északi mítoszokat és isteneket, mint a tenyerét – ez azonban nem jelenti azt, hogy hisz is ezekben. Amikor tudomására jut, hogy közeleg a Ragnarök, és a végső harcban neki kell majd képviselnie az isteneket néhány gyerekkel, alig hisz a fülének. De a feladat akkor is rá vár, így Laurie és Fen segítségével megállíthatatlan csapatot hoz létre, hogy megelőzze a világvégét.



Josephine Angelini: Istennő

Várható megjelenés: 2014.április
ISBN: 9789635398430
Oldalszám: 400 oldal

Fülszöveg:

Megváltoztathatod-e A VÉGZETET?
A vérszomjas istenek háborúra vágynak – Helen érzékeli a pusztítás fenyegető közeledtét. Be kell börtönöznie ismét az isteneket, másképp felmérhetetlen káoszt szabadíthat a világra.
Helen ereje nőttön-nő – ám ugyanígy nő a távolság közte és halandó barátai között. Nem tudják, hogy félniük kell-e tőle vagy támogatniuk; a nagy család egysége megbomlik.
Még súlyosabb lesz a helyzet, amikor az Orákulum kinyilatkoztatja, hogy a Tirannus köztük rejtőzik…és minden ujj Orionra mutat. Helen még mindig nincs tisztában vele, hogy Oriont vagy Lucast szereti-e jobban. Végső döntést kell hoznia, mert a háború hullámai már szigetük partját nyaldossák.

Kiki Hamilton: Tündérszárny

Várható megjelenés: 2014. március
ISBN: 9789635398362
Oldalszám: 320 oldal

Fülszöveg:

London, 1872
Erőszakos menekülés, halálos fenyegetés, döbbenetes felfedezés…
Miután Tiki ellopja a Királynő gyűrűjét, és rájön, hogy ez az ékszer segített fenntartani a tündérek világa és az angol királyi udvar közötti tűzszünetet, az árva lány legnagyobb félelme hirtelen valósággá válik: a tündérek visszatértek Londonba, és bosszúra szomjaznak. Háború tör ki a Másik Világban, és Leopold herceg, Viktória királynő legfiatalabb gyermeke, támadás áldozata lesz. Ha meg akarja védeni a családját, és mindazokat, akiket szeret, Tikinek meg kell ismernie a fáinne sí, a csuklóján lévő anyajegy jelentését. De a lány vajon elég bátor lesz ahhoz, hogy szembenézzen az igazsággal?

További várható könyvek:

- Michelle Zink: Tűzkör - február

- Meg Cabot: Ébredés - április

- Blue Jeans: Csókolj meg, hogy ne beszéljek - március

- Lauren Oliver: Pánik

- Gayle Forman: Just One Day - április-május

- Gayle Forman: Just One Year - 2014. tél

- Kiera Cass: The One -  május  

Kim & Krickitt Carpenter - Fogadom

Tudtátok, hogy Angliából indult el az a kezdeményezés, amely a Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család értékeire és fontosságára irányítja az emberek figyelmét? Nos, a Harmat Kiadó tisztában van ennek fontosságával, ezért is ütemezte Kim és Krickitt Carpenter szívbemarkoló igaz történetéről szóló könyvének megjelenését erre az időszakra. 

A Blogturné Klub segítségével február 13-án induló turné keretein belül öt különböző állomáson olvashattok a házaspár nem mindennapi megpróbáltatásairól és tudhattok meg további érdekességeket a történetüket feldolgozó filmről.

Kim & Krickitt Carpenter - Dana Wilkerson: Fogadom

Kiadó: Harmat kiadó
ISBN: 9789632882208
Oldalszám: 175 oldal
Fordító: Kertész Tünde

Fülszöveg:

Kim Carpenter edző egy unalmasnak ígérkező napon felveszi a telefont, hogy megrendeljen néhány dzsekit a baseballcsapata számára. Nem is sejti, hogy a hívást követően az egész élete megváltozik: a megrendelést felvevő hölgy hangja belekúszik a fülébe, és többé nem tud szabadulni tőle. Hamarosan egekbe ugrik a telefonszámlája, aztán vőlegény, majd férj lesz belőle. A mesébe illő találkozás azonban egy autóbalesetet követően a legszörnyűbb rémálommá válik: felesége amnéziájának köszönhetően közös múltjuk teljesen törlődik az asszony emlékezetéből…

Saját véleményem:

Kim egy napon úgy dönt, megrendeli baseballcsapata számára a dzsekiket. Arra számít, hogy a vonal túlsó végén ismét a megszokott, unott, gépiesen beszélő dolgozóval lesz dolga. Ám ehelyett egy vidám, kedves lány veszi fel a telefont, akinek pozitív kisugárzása olyannyira megragadja Kimet, hogy képtelen kiverni a fejéből. A férfi azon kapja magát, hogy folyamatosan keresi az indokokat, mivel hívhatná fel a hölgyet újra.

Hívás hívást követ, s Krickitt végül megadja otthoni számát is, hogy Kim bármikor elérhesse, ha további kérdései, gondjai adódnának a rendeléssel. Csakhogy ezek a telefonhívások hamarosan átcsapnak személyes beszélgetésekbe, majd levelezgetésekbe, legvégül pedig személyes találkozókba és házasságba. 

A fiatal Carpenter házaspár elhatározza, hogy a hálaadást Krickett szüleinél töltik. Bepakolnak az autóba és útnak indulnak, csakhogy az éjszaka folyamán balesetet szenvednek. Kim súlyosan megsérül, Krickett pedig élet-halál között lebeg...

Nehéz bármilyen véleményt mondani erről a könyvről, mert ez nem egy szimpla regény, ami kipattant valakinek a fejéből. Ezt a történetet az élet írta. S mint ilyen, úgy gondolom, nincs jogom elemezgetni a karaktereket és a tetteiket, vagy azt a reményt, amibe kapaszkodtak.

Az viszont biztos, hogy aki ugyanazt várja, mint a filmtől, csalódni fog. Ez annál jóval keményebb és valóságosabb. Nem is mondanám igazán regénynek, sokkal inkább két ember életrajzának. 

Mindvégig Kim Carpenter az, aki elmeséli nekünk a történetüket. Megmutatja miként ismerkedtek meg, s milyen érzések lobbantak bennük, amik az oltár elé vezették őket. Valamint bepillantást enged kapcsolatuk legembertpróbálóbb időszakába. Ez pedig rendkívül megrázó a maga rideg, minden sallangtól  mentes formájában. 

Valószínűleg pontosan úgy tárták az olvasó elé, ahogyan az történhetett. Nem szépítettek a sérüléseken, vagy az egyes szereplők tettein. A baleset utáni pillanatok és az állapot, ahogyan a kocsiban lévők kinéztek, sokkoló, akárcsak a sérüléseik. 

Nagyon tetszett, hogy megmutatták milyen is egy ilyen baleset utáni rehabilitáció, milyen fázisokon és feladatokon kell átesniük a betegeknek.

A könyv jelentős részét Krickett felépülésének folyamata teszi ki, kiegészítve azokkal az érzésekkel, amiket Kim élt át. Minden tiszteletem az övé, mert nem sokan tették volna meg mindezt a feleségükért, amit ő.

"Ha férfi vagy - különösen edző -, gyakran azt érzed, mintha a világ azt várná el tőled, hogy szorítsd össze a fogad, és panasz nélkül folyasd az életedet."

Rengeteg dolog szakadt a nyakába. Támaszt kellett nyújtania a szerelmének, el kellett viselnie, hogy az nem emlékszik rá, sőt olykor egyenesen ki nem állhatta, valamint meg kellett felelnie a munkájában, s közben a kezelések számláit is állnia kellett. Talán nem is csoda, hogy mindezt úgy sikerült átvészelnie/átvészelniük, hogy Istenbe kapaszkodtak és a hitükbe. 

Igen, a történetben fontos szerep jut a hitnek és Istennek. Már a baleset előtt is, utána pedig méginkább.

Amit viszont egy kicsit hiányolok, az a bővebb befejezés. Megszerettem a szereplőket és szívesen olvastam volna hosszabban arról az időszakról, amikor Krickett kikerült a központból és visszaköltözött az otthonukba. 

Ellenben érdekes volt, hogy meséltek a médiáról az életükben. És az írásmód is nagyon tetszett. Gyorsan lehetett vele haladni, rövidsége miatt pár óra alatt be lehet fejezni. 

Arra viszont ajánlott felkészülni, hogy elgondolkodtatja az embert, és a szívét is megfacsargatja kicsit. Utolsó gondolatként még annyit mondanék, hogy Krickittnek óriási mázlija volt Kimmel.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Kim

Kedvenc jelenet:a lánykérés

Negatívum: gyors befejezés

Borító: 5/3,5

Film & könyv

"Meghívtak minket a forgatásra is, és lehetőségünk nyílt arra, hogy egy rövid időt töltsünk Rachel és Channing társaságában. Rengeteg változtatást eszközöltek ugyan a forgatókönyvön - ez egyáltalán nem szokatlan, ha egy igaz történetet dolgoznak fel a mozivásznon -, a történet alapja azonban a helyén volt."

Ezt mondta Kim Carpenter a saját életük ihlette filmről, és olvasóként, külső szemlélőként teljesen egyetértek vele. Ahogy néztem a filmet, az jutott eszembe, hogy ez teljesen más, mégis ugyanolyan.
Rengeteg dolgot megváltoztattak a készítők. A karakterek nevét, megismerkedésüket, életstílusukat, munkájukat, családjaikat, magát a balesetet, a felépülés folyamatát és az azt követő dolgokat. Szinte mindent. Valami azonban megmaradt, méghozzá a legfontosabb. Sikerült elkapniuk és megtartaniuk a szereplők esszenciáját, a lényegüket. Ez pedig óriási dolog!
Kivétel nélkül az összes színész fantasztikus volt - attól függetlenül, hogy valós személyről mintázták őket vagy sem -, ám Rachel és Channing kiváltképp. Rachel remekül bemutatta, miken mehetett át Krickitt, milyen belső harcok játszódhattak le benne. Az arcmimikája, az apró gesztusok, a félénk mosolyok, a szeme csillanása, a lobbanékonysága, mind-mind a helyén volt.
Channing pedig egészen egyszerűen káprázatos volt. Ugyanazt nyújtotta, mint Kim a könyvben. Megmutatta, hogy nem csak mókamester, vagy szexi táncos tud lenni, hanem komoly, megtört és az életéért küzdő férj is. És éppen ezért haragszom egy kicsit a film készítőire. Mindvégig engedték a karakterének, hogy ugyanaz maradjon, mint akiről mintázták, ám a végére elkövették a legnagyobb bakit, amit csak lehetett. Leo pontosan azt csinálta, amit életbeli társa soha nem tett volna meg, vagy legalábbis nem ilyen könnyen. SPOILER, ha még nem olvastad/láttad! Kim nem írta volna alá ennyire egyszerűen a válási papírokat. Pont az volt a lényeg, hogy még akkor is azért küzdött, hogy ne veszítse el a feleségét, amikor már alig volt reménye. Az meg, hogy randizzon egy másik csajjal, szóba sem jöhetett volna. Az azt mutatta volna, hogy túllépett a feleségén és ő nem tudott, foggal-körömmel ragaszkodott hozzá.SPOILER VÉGE!
Ezt leszámítva nekem tetszett, és, ha valakinek bejött a film, akkor a könyvben sem fog csalódni. Mindössze azt kell figyelembe venni, hogy ami jól működik a könyvben, az nem biztos, hogy a mozivásznon is megállja a helyét, vagy fordítva. Illetve a Fogadom esetében lényeges különbség a két változat között a vallás.

Channing Tatum, Rachel McAdams, Krickett & Kim Carpenter

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra

02/13 Kelly & Lupi olvas - Képek az is Kim és Krickitt Carpenterről
02/14 Szilvamag olvas
02/15 Deszy könyvajánlója - Borítók
02/16 Dreamworld - Film & Könyv
02/17 Angelika blogja