Sarah MacLean - A hódítás tíz szabálya

Az arany pöttyös regények legújabb megjelenésével folytatódik Sarah MacLean humoros és szenvedélyes történelmi romantikus trilógiája! Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja, Lord Nicholas és Lady Isabel sodrólendületű történetét.

2014. december 20-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Adventi turné - 21. nap

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!

Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!

S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!

Jó szórakozást!

A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!

Most egy igazán különleges meglepetéssel készültünk nektek, hiszen a mai történetünk nem mindennapi. Nemcsak a sztorija miatt, hanem azért is, mert ezt nem mi, a Blogturné Klub tagjai írtuk, hanem egy igen kedves meglepetés vendégünk. Hogy kicsoda?
Ha kitaláljátok a szereplőket, akikről a mai jelenet szól, az íróját is egészen biztosan megfejtitek!

December 20. - Még 4 nap a Karácsonyig

A LÉPCSŐ TETEJÉRŐL FIGYELEM ŐT. Ugyanolyan tökéletes, akár az első alkalommal. Összegömbölyödve alszik az ágyon, lágyan szuszog, alig törve meg a pince tapinthatóvá vált csendjét. Megtanultam becsülni az ehhez hasonló pillanatokat. Álmában mindig sokkal megközelíthetőbbé vált. Ügyelve minden lépésre, odamegyek hozzá, és letérdelek az ágy mellé. Nézem az arcát, sápadttá vált bőrét, a fájdalom mélyre vésett ráncait nyirkos homlokán. Megint álmodik. Róluk álmodik. A múltjához menekül előlem, az utolsó megmaradt foszlányokba kapaszkodva. Meghátrál az érintésem elől, úgy tesz, mintha nem vágyna rám, mintha nem okozna neki gyötrelmet a visszautasításom. Honnan származhat ez a különleges erő? Mi táplálhatja? Mi éltetheti? És hogyan vájhatnám ki végre belőle?
   Homlokára teszem a tenyerem. Megdobban a szívem attól a melegségtől, amely belőle árad. Ha lehetséges lenne, magamba szívnám, hogy sose hagyhasson el, életem végéig bennem keringjen, engem melegítsen.
   Rég meg kellett volna ölnöm. A végzetemmé fog válni, már egy ideje érzem, mégsem vagyok képes elpusztítani. Előbb meg akarom érteni, elvenni azt a felbecsülhetetlen erőt, amelyet olyan mélyen magába zár, amelyet úgy rejteget előlem. Azt akarom, hogy teljesen az enyém legyen. A részemmé váljon, ahogy lassan én is az ő részévé válok. Meg fog történni. Hinnem kell benne. Lehunyom a szemem, és koncentrálok, hogy láthassam, amit ő lát, érezhessem, amit ő érez.
   Erőtlen benyomások, másodpercekre fellobbanó izgalom, még múlékonyabb boldogság. Kezdi elveszíteni az összes kapaszkodót.
   ‒ Nemsokára, kicsikém. Nemsokára feladod. A kedvemért fogod megtenni.
   A várakozás izgatottá tesz. Homlokáról a hajába csúsztatom a kezem, belemarkolok a sima tincsekbe, a tenyerem köré tekerem, arcomhoz húzom az arcát. Megfeszül, majd kinyitja a szemét, de egy hangot sem ad ki. Tekintete kiüresedik, nyoma sincs az álombéli reménykedésnek. Ha visszarángatom a való világba, kettőnk világába, háttérbe húzódik minden más. Csak mi ketten maradunk.
   ‒ Tudod milyen nap van ma, madárkám? – Megrázza a fejét. A mozdulat közben arca a tenyerembe simul. Tökéletesen beleillik. – Karácsony. Különleges nap. Megünnepeljük a köztünk kialakult köteléket. A kapcsolatunkat. Ma nincs lánc, nincs injekció vagy elektrosokk. Egyetlen tökéletes napig.
   Halványan elmosolyodik. Hagyja, hogy felültessem, még a lábát is megemeli kissé, amikor leveszem bokájáról a láncot. Boldoggá tesz az engedelmességével. Úgy simogat az érzés, mintha vattával bélelné ki a mellkasomat. Meg akarom osztani ezt vele. Azt akarom, hogy a mai számára is különleges nappá váljon.
   Hunyorog a gyertyafényben, amikor felérünk. Kezét a szeme elé emeli, a mozdulattól meginog, és nekem dől. Mosolyogva ölelem magamhoz. Egy fotelhez vezetem, leültetem, vastag takarót borítok a lábára. Többször végigsimít rajta, az ujja között morzsolgatja, majd pár másodperc elteltével erősen belemarkol, mintha soha többé nem akarná elengedni. Először rám néz, egy ideig tartja a szemkontaktust, de aztán a tekintetét a hátam mögötti feldíszített fa vonja magára.
   Hetek óta tervezem az estét. A legjobb étteremből hozattam az ételt, a legszebb fenyőt választottam ki az alkalomra, és egy méregdrága lakberendezési üzletben válogattam ki az ezüst és vörös díszeket. Lekapcsolok minden világítást, finom illatú gyertyákat gyújtok, és háttérzenévé halkítva felteszek egy válogatáslemezt. Minden jól alakul.
   Lassan eszi az ételt. Alaposan megrág minden falatot, időnként lehunyja a szemét az élvezettől. Az elégedettség apró nyögésként tör ki belőle, amikor befejezi. Vacsora alatt folyamatosan a tányérján tartja a tekintetét, majd utána az ölében összekulcsolt kezét bámulja. Rám egyszer sem néz. Nem mosolyodik el vagy mond köszönetet. Visszagyűröm a tehetetlen dühöt. Türelmes akarok lenni, de néha nagyon megnehezíti a dolgomat.
   ‒ Táncolni fogunk, madárkám. – Összecsapom a tenyerem, mire megrezzen. Nem hagyok neki időt, hogy magához térjen, felhúzom az asztal mellől, átölelem a derekát, és ringatózni kezdünk a Moon River lágy dallamára. – Csak élvezd! – parancsolok rá. Elernyed a teste, most már teljesen hozzám simul. – Ha jól viselkedsz ma este, megkapod ajándékba a takarót, amihez annyira ragaszkodtál. Leviheted magaddal, amikor visszatérsz a szobádba.
   A fotelben hagyott takaróra néz. Kasmír. Melegen tartaná egész télen. A hideg a tervem egy fontos részét képezi, de a mostani nagylelkű hangulatomban hajlandó lennék lemondani róla.
   ‒ Mit kell tennem érte?
   Heves vágy ébred bennem a hangjára. Olyan ritkán használja, hogy kincsként őrzöm minden kimondott szavát. Még jobban magamhoz szorítom, ajkammal végigkövetem a nyakán sorakozó vastagabb-vékonyabb hegeket.
   ‒ Táncolj velem, madárkám! Semmi mást. Ne húzódj el, hagyd, hogy gondoskodjak rólad.
   Még mindig a takarót nézi, miközben a vállamra csúsztatja a kezét. Addig ringatózunk, míg a fáradtság és a szervezetében maradt drog legyőzi. Elalszik a karomban. Képeket látok, de a zene és a közelsége bűvöletében először fel sem fogom, hogy belőle áradnak. Egyetlen elátkozott pillanatra megosztja velem az elméjét.
   E. mellett dolgozni a konyhában. Z.-val nevetni. V. karjába bújni. Lovagolni. Száguldani. Érezni, hogy szeretnek. Hogy biztonságban vagyok. A. csókjában feloldódni. Elveszni a szerelmében, és soha fel nem ébredni.
   Kívánságok. Megfoghatatlan érzések, amelyeket öntudatlanul is állandóan sorol, amelyekért hálát ad. Még mindig másra vágyik. A múltjára, az emberekre a régi életéből. Csak nem rám. Sosem énrám. A karácsony, a tervek, a közelsége, a tánc, minden hamissá válik.
   Sajog a tenyerem a hatalmas pofontól, amivel felébresztem. Vérző szájjal, tágra nyílt szemmel, némán hever a szőnyegen.
   ‒ Tűnj el innen! Takarodj vissza a pincébe!
   Szét akarom tépni. Darabokra szaggatni, hogy a vére beborítsa azt az átkozott fenyőfát. Átkozottul nehéz elnyomni a késztetést. A szerelmem és a gyűlöletem iránta követhetetlen gyorsasággal váltakozik. Ökölbe szorított kézzel figyelem, ahogy elindul a pince felé, de három lépés után megtorpan, a fotelben heverő takaróért mozdul.
   ‒ Vigyázz, madárkám!
   Megperdül, a testtartása az enyémet tükrözi. Tekintetében ugyanazt a megvetést, ugyanazt az elszánt tenni akarást látom, mint az első hetekben. Tévedtem. Sokkal több munka és idő kell, hogy ezt kiöljem belőle.
   ‒ Menj a szobádba! Holnap nehéz napunk lesz.
   Megrándul a lába, ellenáll az agya parancsának, de a harc alig pár másodpercig tart. Még csak a lépcső közepén jár, amikor bezárom utána a pince ajtaját.
   ‒ Boldog karácsonyt, Le. – Alig hallom meg a zokogásba fulladó suttogást.Aznap éjjel a neki szánt takaróba burkolózva, az ő illatával körülvéve alszom el.

Nyereményjáték

Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.

Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.

Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres  esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!

(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)

A mai napon A Szerencsekerék kártyához tartozó "Le" és "Se" személyét kell kitalálnotok!

a Rafflecopter giveaway

Colleen Hoover - Point of Retreat

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Colleen Hoover Point of Retreat - Visszavonuló című regénye, a Slammed sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja, Will és Layken szívszorító történetének folytatását.

2014. december 4-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Colleen Hoover: Point of Retreat - Visszavonuló

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739020
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Barthó Eszter

Fülszöveg:

Layken nem biztos benne, hogy Will-lel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”. Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életüket, de a szeretteik életét is megváltoztathatja.

Saját véleményem:

Julia halála óta minden teher Will és Layken vállára nehezedik. Fiatalkoruk ellenére ugyanúgy kell gondoskodniuk az öccseikről és a csekkekről, mint egymásról vagy a tanulásról. Ez pedig nem könnyű feladat. És bár életüket beárnyékolja a gyász - egy anya és egy barát elvesztése -, mégis részük lehet egy kis boldogságban is, ugyanis mióta Will otthagyta tanári állását, és helyette fősulira jár, kapcsolatuk elől elgördült a legnagyobb akadály. Végre együtt lehetnek, és kiélvezhetik egymás társaságát.
... Bizonyos korlátok között.
Julia, a halála előtt arra kérte őket, hogy várjanak legalább egy évet a közös alvással, és ezt ők igyekszenek is betartani. Noha elég nehezükre esik, amikor végre kettesben lehetnek, és elragadja őket a szenvedély, de erre találták ki a Visszavonulót.
Napjaik azzal telnek, hogy megpróbálnak eligazodni a nagybetűs életben. Egyszerre kell helyt állniuk szülőként, testvérként, barátként és párként, a határok pedig olykor elmosódnak.
Aztán egy váratlan ismerős és egy elejtett mondat, megváltoztat mindent, és felvet egy új kérdést, ami Lake szerint fontos mérlegelést igényel. Vajon akkor is együtt lennének, ha más szituációban ismerkednek meg?

"Néha két embernek el kell válnia ahhoz, hogy felismerjék, mekkora szükségük van egymásra."

Colleen Hooverre a Hopelessnél figyeltem fel, de a Slammeddel lépett be a kedvenc íróim körébe. Nagyon szerettem Will és Layken keserédes történetét, a kapcsolatuk báját, a csodás karaktereket, a remek írói stílust, és úgy mindent. Ezek fényében tehát rettentően vártam a folytatást, ami ráadásul Will szemszögéből íródott.
Hogy csalódtam-e? Abszolút nem. Az elsőhöz képest ugyanolyan, mégis teljesen más ez a rész. A szereplők egyénisége, esszenciája megmaradt, akárcsak a humor, az összetartásuk és minden egyéb olyan momentum, ami miatt beleszerettem a Slammedbe.
És más azért, mert a Visszavonuló nem egyfajta folytatása a történetnek - ha a szó szoros értelmében nézzük az, de amúgy mégsem. Inkább hozzáad. Segít, hogy jobban megismerhessük kedvenceinket, a gondolataikat, érzéseiket, problémáikat, és úgy egyáltalán a kapcsolatukat.

A történet elején minden szép és jó - többnyire, leszámítva a gyászt és a napi problémákat. Lake és Will közösen nevelik a fiúkat, hajtanak a fősulin, szabadidejüket pedig megosztják a tanulás, a barátok és az egymással töltött idő között. Olyanok, mint egy kis család. Apróság, de nagyon vicces, hogy a Cooper házban kopogtatás nélkül jelenik meg mindenki, mintha csak otthon lennének... még a tök ismeretlen szomszéd kislány is.
Willék kapcsolata pedig ezek függvényében nem úgy alakul, mint egy átlagos, korukbeli páré. A sok elfoglaltságuk miatt nem tudnak annyi időt együtt tölteni, mint amennyit szeretnének. És ha sikerül is, akkor általában a fiúk megzavarják őket. Ami részben jól jön, mert ha végre kettesben maradnak, azonnal egymásnak esnek, és minden alkalommal egyre nehezebb betartaniuk a Juliának tett ígéretüket - még úgyis, hogy kitalálták a Visszavonuló játékot. És már alig várják a napot - ami nagyon közel van -, amikor többé nem kell türtőztetniük magukat.
De aztán Will életében felbukkan Vaughn - az az exbarátnője, aki akkor hagyta ott, mikor Will szülei meghaltak, és ő egyedül maradt öccse nevelésével - és egyre üldözi a srácot. Szeretné vele újrakezdeni, vagy legalább megbeszélni a történteket. És noha Will folyamatosan hárít, mégsem meri bevallani Lake-nek az egészet. Ám mint tudjuk, minden titokra fény derül egyszer...
Layken tombol, Will meg szenved. Ez a szituáció egyrészről nagyon fájdalmas, másrészről viszont baromi vicces. Ahogy Will megpróbál a lány közelébe férkőzni, és megmagyarázni neki mindent... számtalan őrültséget csinál, de én annyira élveztem a küzdelmüket! Aranyosak voltak.  Csakhogy van ennél egy nagyobb probléma is... Vaughn egy olyan utalást tesz Willék kapcsolatára, ami befészkeli magát Lake fejébe, és komoly próbatétel elé állítja a szerelmüket...

"- Egy férfi addig ismételgetheti egy nőnek, hogy szereti, amíg bele nem kékül. A szavak mit sem érnek, ha a kétely befészkelte magát a nő fejébe. Tettekkel kell bizonyítanod."

Úgy gondolom, nagyon jó választás volt az írónő részéről az, hogy most Willt választotta narrátornak. Végre tudomást szereztünk a benne dúló érzelmekről, továbbá ennek köszönhetően állt össze egy egésszé a Lake-kel való szerelmük.
Illetve ami még nagyon tetszett vele kapcsolatban, az az, hogy egy egészen új oldalát ismerhettük meg. A felelős apafigura és a tanár mellett végre kibújt a korának megfelelő énje is. Imádtam a bolondságait, a felszabadultságát. Sokkal emberibbé vált. És annyira aranyos volt, ahogyan küzdött! Will, az én szívem a tiéd, ha már úgy megbőgettél azzal a vallomásoddal...
Will és Layken huzavonája mellé, kiegészítésnek pedig kapunk még rengeteg új vagy régebbi (kedvelt) szereplőt, akik igazi színfoltjai a könyvnek. Elsőnek rögtön ott van Kiersten, a szuperokos, ami a szívén, az a száján típusú 11 éves kiscsaj, aki percek alatt kioktatja a felnőtt fiúkat, és a fura anyukája, Sherry, aki terelgeti a fiatalokat. Vagy Will őrületes nagyszülei, a twitterező nagypapával, és a bölcs, de félelmetes nagyival. És végül, de nem utolsósorban Eddie és Gavin. Illetve hát Julia is... aki bár elhunyt, de hagyott Laykenéknek egy üveget, tele papírcsillagokkal, amikre biztató idézeteket vagy jótanácsokat írt. Ezekből Willék mindig kibonthatnak egyet, ha úgy érzik, támaszra van szükségük. Azt meg talán mondanom sem kell, hogy a kis szövegek, mindig jóidőben érkeznek. Mintha valóban maga Julia sugallná őket segítség, bátorítás gyanánt.

Leginkább tehát azoknak ajánlom, akik imádták a Slammedet. A Visszavonuló egy nagyon aranyos, vicces, mégis szomorú és fájdalmas, ámde annál gyönyörűbb történet, ami segít megérteni Willék kapcsolatát. Megvan benne minden, amit az első részben szerettünk: Will, slam, őrült barátok, nagyszerű kölykök, észveszejtő romantikus jelenetek. De készüljetek, mert váratlan eseményekből és szívszorító pillanatokból sincs hiány!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Will, Layken, Kel, Caulder, nagyszülők, Kiersten, Sherry

Kedvenc jelenet: Will slammelős vallomása, papírcsillagok

Negatívum: Vaughn & Reece

Borító: 5/5

Készíts te is papírcsillagot

A csillag elkészítéséhez 1cm vastag és kb. 10 cm hosszú papírcsíkra lesz szükséged.

Nyereményjáték

“Leírtam néhány gondolatot egy-egy papírcsíkra, és csillagformába hajtogattam őket. Némelyiken egy inspiráló idézetet vagy verset találtok, míg másokon őszinte és hasznos szülői tanácsokat. Szeretném, ha csak akkor olvasnátok el őket, ha valóban szükségetek van rájuk. Ha rossz napotok van, ha veszekedtek, ha jól esne egy kis biztatás… ilyen alkalmakra tartogassátok őket.”

Julia halála előtt ilyen kis papírcsillagokat készített, hogy átsegítse Willt és Laykent a nehéz napokon. Ezért mostani játékunk során, minden állomáson találtok egy papírcsíkot, rajta egy inspiráló idézettel. Nincs más dolgotok, mint kitalálni melyik író melyik regényéből származik az adott idézet, és a megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. A sorsoláson csak az vesz részt, aki mindegyik idézetet megfejtette, vagy legalább megpróbálta!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. A nyerteseket pedig arra kérjük, 72 órán belül válaszoljanak az értesítő e-mailre, különben automatikusan új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/04 MFKata gondolatai - Borítók
12/07 Media Addict
12/09 Angelika blogja - Idézetek
12/11 Deszy könyvajánlója - Vers
12/13 Kristina blogja - Részlet
12/17 Kelly Lupi olvas - Dreamcast
12/19 Dreamworld - Papírcsillagok

M. Leighton - Down to You

A felnőtt romantika kedvelőinek ajánljuk figyelmébe M. Leighton - Rajtad áll c. könyvének népszerűsítő blogturnéját. A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően december 5-én megjelent, a külföldön is népszerű The Bad Boys sorozat kezdőkötete.
A Blogturné Klub 7 bloggere várja olvasóit értékelésekkel, extrákkal és természetesen nyereményjátékkal.

Kody Keplinger - The DUFF

December 12-én megjelent a Könyvmolyképző Kiadónál Kody Keplinger nagy sikernek örvendő ifjúsági regénye, melynek főszereplője Bianca, egy 17 éves lány, akit iskolástársa a szoknyapecér Wesley a DUFF jelzővel illett. 

Mit is jelent a DUFF? A szó az undi kövér barátnőt takarja, akin keresztül meg lehet környékezni a többi csini barátnőt. Bianca Wesley szerint ilyen, de a lányban több van ennél. Menekül valami elől, és egyenes Wesley karjaiba, aki gyógyír lehet a problémáira. 

Hogy mikor és miként talál egymásra a csúnya barátnőnek titulált Bianca és a nagyszájú szexis csajozógép, az A pótkerékből kiderül!
Tartsatok velünk és a turné végén, ha ügyesen játszotok, ti is megnyerhetitek magatoknak a 3 db Kody Keplinger könyvet, amiből jövőre érkezik a mozifilm is.

Robert Paul Weston - Szörnyen Titkos Részleg

A Kolibri kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Robert Paul Weston Szörnyen Titkos Részleg című mesekönyve. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere meghív benneteket, hogy egy blogturné keretein belül, együtt fedezzük fel, mit is rejt az ódon ház folyosójának végén az utolsó előtti ajtó. A körúthoz nem lesz másra szükségetek, csupán egy jó nagy adag képzeletre és gyermeki lelkesedésre!

2014. december 12-től, naponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Robert Paul Weston: Szörnyen Titkos Részleg

Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155450266
Oldalszám: 286 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Üdv ebben a csábosan csápos, szörnyesen szárnyaló világban!

Elliot és barátja, Leslie meg van győződve arról, hogy álmos városukban soha nem történik semmi. Csakis a DENKi-3000 üvegpalotájában zajlik az élet. Igen ám, de a világ ötödik legnagyobb elektronikai gyárának Kutatási és Fejlesztési Részlegébe senki emberfia nem léphet be. Kivéve Archie professzort…

A csillogó üvegtornyok között áll egy titokzatos, ódon ház. Úgy hírlik, innen ered a vállalat összes döbbenetes találmánya, többek közt a periszkalap, a rakétazokni és a transzcukorka. És azt is csak Archie bácsi tudja, mit rejt a ház folyosójának végén az utolsó előtti ajtó.

Egy nap azonban Elliot és Leslie meghívást kap a szörnyen titkos részlegbe! Ahol megismerkednek görnyedt, trollszerű lényekkel, apró szárnyas micsodákkal, amelyek szikráznak repülés közben. És találkoznak hatalmas, szőrös és szarvas nem-emberekkel meg hobkányokkal… Ugyanis ez a részleg telis-tele van bizarr és zseniális lényekkel!

Amikor bezárás fenyegeti a DENKi-3000-et, egyetlen lehetőségük marad: elő kell rukkolni egy új termékkel. De tetézi a bajt, hogy a cég egyetlen találmánya sem működik mostanában. Ráadásul Archie bácsi is eltűnik, így Elliotnak, Leslie-nek és a szokatlan, hm, „alkalmazottaknak” kell előrukkolniuk egy lélegzetelállító találmánnyal, ami megmenti a Szörnyen Titkos Részleget.

Saját véleményem:

Elliot éli átlagos és unalmas életét, melynek fénypontja - vagy éppen mélypontja - a szüleivel való étkezés, lévén, hogy azok ételkritikusok. Az egyetlen bibi csak az, hogy főzni abszolút nem tudnak, ám ez egyáltalán nem akadályozza meg őket abban, hogy mindent a kaják szempontjából vizsgáljanak. Ráadásul még fiukat is arra kényszerítik, hogy barokkos körmondatokkal illesse elszenesedett reggeliit.

Aztán a nyári szünet egyik reggelén, Elliot levelet kap szeretett és mélyen tisztelt nagybátyjától, aki meghívja őt és barátnőjét, Leslie-t, a DENKi-3000-be, egy távlatvezetésre. Na, de vajon ki az a Leslie? Elliotnak nem igazán vannak haverjai, pláne nem Leslie nevű... És miért pont akkor akarja Archie bácsi körbevezetni őt a munkahelyén, amikor azt be akarják záratni? 

Miután a fiú rájön, hogy Leslie nem más, mint az új, fura, gót lány, akivel nemrégiben azonos helyezést értek el egy tudományos versenyen, amire egymástól függetlenül ugyanolyan rakétával neveztek, útra kel, hogy megkeresse, és együtt meglátogassák a gyárat.

Leslie örömmel beleegyezik, mivel Elliothoz hasonlóan, neki is nagy álma volt, hogy egyszer bejusson a DENKi-3000-be. Ám, ami odabent, a Szörnyen Titkos Részlegen fogadja őket, arra legvadabb álmukban sem készültek fel...

"- Az olyan fogalmak, mint a remény vagy a kíváncsiság esszenciája a legerősebb anyagok a világon."

A gyerekeknek szóló könyvekhez félve szoktam hozzákezdeni, mert bár, ami a kezembe kerül, az eleve valamiért felkeltette a figyelmemet, mégis bennem van a félsz, hogy hiába vagyok a lelkem mélyén örökké meserajongó kislány, lehet, hogy mégsem úgy hat rám, mint x évvel ezelőtt.  És nem egészen azt a hatást váltja ki belőlem, mint a kisebbekből. Na, de a Szörnyen Titkos Részleg esetében már az első oldalakon fellélegezhettem. Ez egy szörnyen jó sztori, ami 10 éves kortól 99-ig - és még azon túl is - bárkit elvarázsol!

Bevallom, Robert Paul Weston könyvére elsősorban azért figyeltem fel, mert VILÁGÍT! Úgy, mint a feltölthetős párnák, körömlakkok, plüssök, pólók és egyéb dolgok. És ez annyira király! Ha most arra tippeltek, hogy első utam, könyvvel a kezemben a lámpához vezetett, akkor jó nyomon jártok. Előhozta belőlem a csillogószemű kislányt. De nem vagyok ám ennyire sekélyes, azért a fülszövegre is figyeltem, ami pedig rettentően izgalmasan hangzott. És nem csak hangzott, mert a valóságban is az volt.

Az alapsztori eleve megragadó. Adott két fiatal tudóspalánta. Egyikük életének mindennapja ugyanúgy telik, kissé őrült szülei társaságában, akik nem értik fiuk rajongásának tárgyát, és ahelyett, hogy hagynák kibontakozni, rákényszerítik saját hobbijukat, életcéljukat. Másrészről pedig ott van Leslie, aki az állandó költözések miatt zárkózottá vált, és már feladta a reményt, hogy barátságokat kössön, mivel az a folytonos helyváltoztatás miatt felesleges búcsúzkodással és fájdalommal járna. Ezért viselkedésével és öltözködésével is igyekszik társai tudtára adni távolságtartását. 

Aztán érkezik egy levél, ami összehozza ezt a két különböző, mégis rendkívül hasonló gyereket, és egy fergeteges, lenyűgöző, és minden képzeletet felülmúló kalandban részesíti... az olvasóval együtt. Ugyanis, mint, ahogy a címből is nyilvánvalóvá válik, itt bizony szörnyekkel lesz dolgunk. Nem is kevéssel. Akik extra ráadásként egy gyárban vannak! 

Kiderül, hogy a gyárat el akarják adni egy másik vállalatnak, és hogy a Szörnyen Titkos Részlegben, a világtól elzártan, mindenféle kinézetű szörnyek élnek, akik tulajdonképpen a DENKi-3000 találmányain dolgoznak. De most, hogy válságba kerültek, Elliot nagybátyjának, és a lényeknek szükségük van a két okos, tudományokban jártas fiatalra, hogy segítségükkel előrukkoljanak valami ütős újdonsággal, ami kihúzhatja a csődből a DENKi-t.

A részleg összes lénye, egytől-egyig egyedi, színes személyiség. Imádtam őket. Mindannyiuknak megvolt a maga értéke, tulajdonsága, megnyilvánulása, amivel mosolyt csalt az arcomra. De a legnagyobb kedvencem a tündenevér Jean-Remy lett! Teljesen elolvadtam a francia akcentusától, és úgy az egész lényétől. 

Mindemellett muszáj kiemelnem, hogy a fordító mennyire remek munkát végzett a különböző lények és találmányok neveinek magyarosításával. Fergetegesek lettek! És ez abszolút nem mellékes, mivel rengeteget ad a történethez. 

Ami még nagyon tetszett, az a rengeteg humor, a szépen beágyazott életigazságok, és tanítójellegű gondolatok az emberi- és élettel kapcsolatos értékekről, valamint a csodaszép illusztrációk. Olyan, mintha egyben egy rajzfilm is lenne. 

Összességében tehát ajánlom minden 10 év feletti gyereknek - és szülőknek, tiniknek, felnőtteknek, fiúknak, lányoknak, és úgy általában minden meserajongónak -, mert a Szörnyen Titkos Részleg nem csupán egy izgalmas, rejtélyes, kalandos történet, tele mindenféle lénnyel és kütyüvel. Szórakoztatva tanít, lényeges értékeket közvetít.  Nálam nagy kedvenc lett. Ó, és mondtam már, hogy világít?

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Jean-Remy, Elliot, Leslie, Preston fivérek, Patti

Kedvenc jelenet: Jean-Remy sirályként, és a Preston esszenciatár
Negatívum: -

Borító: 5/5

Illusztrációk

A regényben szép számmal szerepelnek a Zack Lydon által készített illusztrációk (melyről bővebben Zakkant olvasnál olvashattok). Minden fejezet elején találkozhatunk 1-1 nagyobb képpel (2-4. kép). Ráadásul a fejezetek fölött, a DENKi-3000 által kreált találmányokat is kiszúrhatják a szemfülesek. Ízelítőként íme néhány:

Nyereményjáték

Nyereményjátékunk során nem csak Leslie és Elliot kap meghívást a Szörnyen Titkos Részlegbe, hanem Te is, kedves olvasó! Gyere, nyisd ki az ajtót, és találd ki, melyik híres szörnyeteg rejtőzik mögötte.

Feladat:
1) Minden állomáson találtok egy ajtót. Kattintsatok rá, és rakjátok ki a puzzle-t, hogy megtudjátok, melyik mesebeli szörnyeteg bujkál mögötte.
2) Írjátok be a szörnyeteg, vagy szörnyetegek nevét/neveit a rafflecopter megfelelő mezőjébe.
3) Ahhoz, hogy részt vegyetek a sorsoláson, mind az ötüket meg kell fejtenetek! (Pszt! A www.blogturneklub.com összefoglaló bejegyzésében is rejtőzködik egy!)

4) Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. A nyerteseket pedig arra kérjük, 72 órán belül válaszoljanak az értesítő e-mailre, különben automatikusan új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/12 Deszy könyvajánlója - Az íróról
12/13 Zakkant olvas - Az illusztrátorról
12/14 Always Love a Wild Book - Lények
12/15 Dreamworld - Illusztrációk

On Sai - Lucy

A Scarban számtalan szereplő a szívünkhöz nőtt, egyesek talán még fel is dühítettek. Most visszatér a öt főszereplőnk, és hirtelen a jól megszokott szerepek megváltoznak. Egy háború küszöbén váratlan dolgok derülhetnek ki a szereplőinkről: egyesek talpraesettebbek, mint gondolnánk, mások jobbak, mint hittük volna, és olyan szereplőkben vesszük észre a sötétséget, akikre nem is számítottunk volna.
A jó és rossz harca tovább folytatódik a Lucyban, és még több csavarral, akcióval és meglepetéssel találhatjátok magatokat szembe, ha követitek a blogturnéját december 9-e és 13-a között.

On Sai: Lucy

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992289
Oldalszám:

Fülszöveg:

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?
És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

Saját véleményem:

Scar magabiztosan vonul be az ügynökképzésre. Noha sokkal képzettebb és talpraesettebb társainál, elsődleges célja mégis a beolvadás. Mindent megtesz annak érdekében, hogy középszerűnek tűnjön, még akkor is, ha ez néhány veréssel jár. Csakhogy túlzott igyekezetében észre sem veszi, milyen árulkodó hibákat vét, ám az Alfa szemfülesebb nála...
Eközben Don a rá kiszabott közmunka részeként előadásokat tart mindenfelé, miközben Chester kérésének eleget téve feltérképezi a helyszíneket, sátánista jelképek után kutatva. Ám az emberek ebből mit sem látnak, az ő szemükben Don valóságos sztárrá, példaképpé vált körútjának köszönhetően.
Lucy pedig füstölög. Minden áldott este azon töri a fejét, miként iktathatná ki Chestert, Dont és a Főmentált. Reggelente azonban úrrá lesz rajta az izgalom, az öröm és a várakozás, hogy a  napi  tanácskozásaikon ismét Don szemébe nézhessen.
Artúr, az ördögűzés óta lelkében dúló harcok dacára útra kel az astoriakkal és Márkkal a Navran bolygóra, hogy megszereljenek egy algatéglákkal teli hajót. A gond csak az, hogy a kalózkirály, Ferrington is éppen azt a bolygót szemeli ki, elsődleges támadási célpontjául...

"Miért gondolja mindenki, hogy vannak jók meg rosszak? Csak jó és rossz döntések vannak."

Egy év telt el azóta, hogy olvastam a Scart, és bár nagyon szerettem, mégis megfakult bennem. Nem emlékeztem mindenre. Emiatt a Lucy elején kicsit elfogott a pánik, hogy most mi lesz velem? Megfordult a fejemben, hogy talán bele kéne olvasni az első részbe, de aztán, ahogy haladtam a Lucy-vel, lapról-lapra visszajött minden, és felszállt a köd. On Sai leheletfinoman, mindig a legjobb pillanatokban csempészett  mondatai közé apró kulcsinfókat, melyek nagy segítségemre voltak - és a hozzám hasonlóan nem elefántmemóriával rendelkező olvasóknak is biztosan kapóra jönnek majd. Kiváltképp tetszett, hogy nem nyomta direktbe az arcomba, hogy ez és ez történt ekkor és akkor, hanem meghagyta nekem a felidézés lehetőségét.

Maga a történet rengeteg szálon fut, és rendkívül összetett (óriási elismerésem Beának, hogy ezt mind képes volt fejben- és kézben tartani; baromi kíváncsi lennék rá, hogy csinálta). Mi, olvasók négy karakter szemszögének köszönhetően követhetjük végig az eseményeket (Scar, Artúr, Lucy és Don), ami segít, hogy látszólag mindennel képbe kerüljünk. De tényleg csak látszólag! 

On Sai ördögi mesteri módon csavargatta a szálakat és keverte a lapokat, én meg csak pislogtam, hogy mi a fene történik éppen. Éppolyan megfejthetetlen, mint Lucy vagy Chester. 

A cselekményről spoilermentesen írni, kb. egyenlő azzal, mintha hajszálrepedésekkel átszőtt jégtáblán kéne keresztülsétálni. Amit lehetett, fentebb elmondtam. Az utána következő részekben röviden és tömören van minden az adrenalin dús pillanatoktól kezdve, az összecsapásokon át, a romantikáig. De a leghangsúlyosabb mégis a fegyverek nélkül vívott harc. Az igazi sakkjátszma.

"Egy háborúban nincs jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."

Chesterről sejthető volt, hogy vannak rejtett kártyái. Mindig is több volt egy csinos pofijú, fiatal uralkodónál. Jómagam például már a Scarnál is kiemeltem az éles eszét és ravaszságát. A Lucy esetében ez pedig csak még inkább fokozódott. De hogy ez mennyire pozitív vagy negatív, azt egyelőre még nem tudom eldönteni. Ettől függetlenül nagyon kedvelem, pont az őt övező kettősségek miatt.  
És ugyanez érvényes Lucy-re is. Egyszerre sebezhető, törékeny lélek, és hideg, számító, kegyetlen mentál. Ez már rögtön a saját szemszöge elején megmutatkozik, ahol egyszerre szeretné likvidálni Dont, és újra találkozni vele, felidézni a régi emlékeket.
Meglepő lesz, de nekem ő az egyik kedvencem. Annyira összetett és kiismerhetetlen, hogy szerintem teljesen, úgy igazából soha nem fogjuk megérteni. Rengeteg rétegből áll, tekervényes gondolatokkal. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy még többet tudhattunk meg a múltjából. Még érthetőbbé vált, miért lett olyan, amilyen.
A két nagy játékos mellett viszont ott van még Don, Scar és Artúr.
Don ugyanaz maradt, aki volt. Keresi a jó és a rossz entitással kapcsolatos válaszokat; ha a helyzet úgy kívánja, képes feláldozni életét a köz érdekében. Emellett pedig nagyon szép, vicces vagy éppen megható jeleneteket produkál tanítványával, Scarral. Kettejük viszonya igazán bensőséges és mély.
És végül, de nem utolsó sorban jöjjön a szerelmespár. Scar továbbra is talpraesett, igaz hívő, okos, ügyes, badass hősnő. Bravúros pillanatokat okoz az olvasó számára. Ám szívében olykor felüti fejét az Artúrral kapcsolatos viszonya... aztán amikor találkoznak... hát az egyszerre romantikus, scaros, szenvedélyes és emberi. Nem csapnak át rózsaszín cukorszirupba, és minden tettük, döntésük, helyzethez illő. Pont ezek miatt mondom azt, hogy igaz szerelem az övék. Akkor látszik, hogy mennyire szeretünk valakit, ha .... Nem árulom el, olvassátok el.
Artúr pedig már az első részben is szívszerelemem lett. Tudom, hogy őt kevesen kedvelték a Scarban, aminek részben a zárkózottsága lehetett az oka, ám most végre előtérbe került, és kinyílt - de még mennyire!. Úgy gondolom, most tényleg megmutatta, mi rejlik benne valójában, milyen értékei vannak. (Ezúton szeretnék még sokkal több Artúrt kérni, ha már az első rész óta tagja vagyok a fanclubjának!)
Ami a Lucy végét illeti... brutális. Nem elég, hogy úgy éreztem magam, mint aki beszorult egy centrifugába, de jelenleg fogalmam sincs, mi a jó és mi a rossz; valószínűleg egyébként ennyire egyértelműen nincs is ilyen. Ám az tuti, hogy szeretném kérni értsd:követelem úgy, ööö MOST a folytatást!
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fit, On Sai lehengerlő stílusát, csavaros gondolatait, humorát, vagy egészen egyszerűen csak vágyik valami izgalmas, agytornáztató, élvezetes regényre.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Scar, Artúr, Lucy, Don, Chester, Márk és a köpenyek

Kedvenc jelenet: Scar és Artúr találkozása, valamint az unatkozó köpenyek játéka
Negatívum: Scar Alfa általi bántalmazása

Borító: 5/5

Részlet

"Don köpenye maga is személyiség volt, senkivel sem törődött, általában a terem virágaihoz kúszott, azokat piszkálgatta. Ma azonban a lény jobban unatkozott, és feldöntötte a cserepet.
Lucy azonnal bosszús lett a kosztól, és türelmetlenül rendet tett, visszatereportálta a földet a cserépbe. (...)
Don köpenye közbe másik cseréphez ment, és azt a növényt is pofozgatni kezdte, a zöld levelek megrezdültek és zizegtek a lény nyúlványai alatt.
Lucy ideges lett, de mielőtt szólhatott volna, a köpenye lecsusszant a válláról, villámgyorsan lecsapott. Megtámadta a másik köpenyt, azonban az játékosan elugrott előle.
A két lény pillanatokon belül harcba keveredett, forogtak, egymásnak feszültek, miközben a másik energiáit próbálták leszívni, és az idegrendszer gócpontjain fájdalmat okozni.
- Mentálok, ha kérhetném...- csikorogta rideg hangon a Főmentál.
Don és Lucy egyszerre hívták vissza a köpenyeiket, ám a lények nem hallgattak rájuk. Lucyé egyre dühösebben támadt, ölni akart, ám Don köpenye csak játszott vele, hol elengedte, hol újra elkapta, hogy maga alá gyűrhesse. "

Nyereményjáték

Gondolkoztatok már azon, mennyi mindent elárulhat egy szereplőről a neve? Nem? Nos, akkor most kénytelenek lesztek. A Szivárgó sötétség sorozatban egy sor beszélő nevet találtok.
A feladatotok nem lesz túl nehéz. A turné minden állomásán találtok egy kis leírást létező vagy kitalált személyekről, akik druszái a Lucy valamelyik szereplőjének. Semmi mást nem kell tennetek, mint a leírás alapján kitalálni, kiről is van szó és melyik szereplő névrokona. Figyelem! A Szivárgó sötétség szereplőinek nevét várjuk, nem a druszáikét!
A jól válaszolók közül három szerencsés egy-egy Lucyval lesz gazdagabb!
A kiadó csak Magyarország területén postáz, a nyertesektől pedig az értesítéstől számított 72 órán várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kinek a druszája vagyok?

Szeretem a kerek formákat és az egyenlőséget, de mindezek felett a szép serlegeket. Akaratomon kívül keveredtem szerelmi háromszögbe, és erről sajnos túl sokan tudtak, azóta is csámcsog rajta az egész világ. De ezzel már nincs problémám, egy boldogabb világba távoztam. Egy jóslat szerint visszatérek még, amikor igazán szükség lesz rám.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/09 Deszy könyvajánlója
12/10 Kristina blogja
12/11 Kelly Lupi olvas
12/12 Bibliotheca Fummie
12/14 Dreamworld

Meiszner Krisztina - MásValaki Problémája

A Könyvmolyképző Kiadónál december 13-án jelenik meg Meiszner Krisztina regénye, MásValaki Problémája címmel. 

A szerző a II. Aranymosás pályázat egyik nyertese, és nem kisebb feladatra vállalkozott, mint magyar környezetben, magyar szereplőkkel írt szórakoztató vámpírregényt. 

Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, s egy kis szerencsével és némi nyomozással megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Meiszner Krisztina: MásValaki Problémája

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992685
Oldalszám: 408 oldal

Fülszöveg:

A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz.
„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet.
Ám a pult mögött igazi vámpír áll.
A jóképű, fekete humortat toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz.
Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik.
Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben.
Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek.
Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?

Saját véleményem:

JonJon - alias Jenő, Szürke, stb. - és Valéria, a két több száz éves vámpír,  társulásuk után Budapestet veszik célba. Úgy döntenek, Magyarországon húzzák meg magukat arra a pár évre, amíg szövetségük tart.
Ezek után Jenő - jelenlegi nevén - végre megvalósítja régi álmát, kicsi, ám annál hangulatosabb vámpírkocsmát nyit a fővárosban, ami szépen jövedelmez. Valériával ketten szolgálnak ki, és ha úgy tartja kedvük, akkor nem csupán szövetségesek és munkatársak, hanem ágyukat is megosztják egymással.
Mindennapjaikat igyekszenek a szabályoknak megfelelően, mintavámpírokként élni. Jenőnek ez alapjáraton egyáltalán nem okoz gondot, hisz mindig is a meghúzódás - hosszú élet titka - híve volt, csakhogy a luna caliente közeledtével ő is kissé megzavarodik, mint minden fajtársa. Ilyenkor vágyaik kiélesednek, és minden felfokozódik életükben.
Ennek a katyvasznak a közepén, amikor a normális élet is nehéznek bizonyul, egyik nap, zárás után, Valériával egy hullát találnak a Bugyor hátsó bejáratánál. Csakhogy nem egyszerű balesetről van szó. A srác szemfogait kihúzták, megkarózták, sőt meg is harapták... Ezzel egyértelmű üzenetet hagyva Jenőéknek. De, hogy az egész még bonyolultabb legyen, a rendőrség is nyomozásba kezd, valamint felbukkan a cigány (vámpírokat) figyelő család is.

"Vámpírnak lenni végtelenül, rohadtul, kibaszottul unalmas. Hogy akkor miért csinálom még mindig, ahelyett, hogy gondosan rádőlnék egy jól kihegyezett facövekre? Nem figyeltél, látom. Szerinted mi a büdös francot jelent az, hogy legfőbb parancsunk a túlélés? Nem másnak, magának a létezésünknek a parancsa ez: olyan parancs, amely csak önmagáért van, semmi másért."

A vámpírok ideje lejárt... Lehet, de nem nálam és nem is az MVP-nél! Imádom-, és  valószínűleg sosem fogom megunni őket, ráadásul ha bónuszként társul hozzájuk egy nagyon jó sztori, frenetikus humor és még szuperebb karakterek, akkor halandóságom rajta, várom a szemfogakat és a katarzist! Meiszner Krisztina regénye pedig minden tekintetben kielégítette ilyen irányú elvárásaimat.

A MásValaki Problémája egészen új és egyedi módon nyúl a vámpírság kérdéséhez. Egyféle görbetükröt mutat a mostanság népszerű, hagyományoktól elrugaszkodott, trendi írásoknak. Kellő humorral kezeli azokat a részeket, amik ezt megengedik - sőt! követelik -, másrészt pedig egész komoly mitológiát épít fel a fennmaradó hányadnak. Ami teszem hozzá, teljesen logikus és hihető. 
A humor egyébként a könyv egyik legerősebb pontja. Rögtön az elején egy nagyon vicces szituációba csöppenünk, és később sincs hiány nevetésből. Az írónő hol - a szó legnemesebb értelmében - hétköznapi, hol pikírt, hol szarkasztikus szavakat, mondatokat ad szereplői szájába, akik csak úgy sziporkáznak. És ezzel el is érkeztünk a lényeghez, amiért annyira megszerettem az MVP-t. A karakterek egytől egyik briliánsak! 

Egyrészt ott van nekünk a főszereplő, JonJon, aki a túlélésre játszik. Ennek érdekében pedig éljen a világ bármely pontján, mindig igyekszik beleolvadni a társadalomba. S pontosan tudja, hogy miként érje el ezt. Tapasztalt, okos, nyugis fickó. Nincsenek nagyra törő álmai - a kocsma és egy-két eredeti lugosi Béla poszter persze belefér -, csupán éli az életet. Egyik napot a másik után. Ennek dacára nem unalmas srác. Megvannak a maga titkai, és ami az igazán lényeges benne, a humora! Olyan szarkasztikus belső monológokat nyom le, hogy én majdnem ledőltem a székről, olvasás közben. Egyszerűen IMÁDOM! Jenő fan lettem. Vállalom.

Másrészt viszont ott van Valéria, a pörgős, tüzes, temperamentumos, vad vámpírlány, aki tökéletes ellentéte JonJonnak, mégis őt szemeli ki társául, mondván, hogy nyugalomra vágyik. 

Tehát adott egy nyugis, szarkasztikus, szabályokat betartó pasi, és egy őrült csajszi, akik néhány évig kénytelenek egymás társaságát élvezni, vagy éppen nem élvezni, a kötésnek hála. Talán mondanom sem kell, hogy ez a párosítás garancia egy gigantikus robbanásra. Kettejük párosa halálos! Olyanok, mint két egymás felé közelítő gyorsvonat. 

De itt még közel sincs vége a történetnek. Ó, nem. Az akkor kezdődik, amikor a képletbe bekerül egy fenyegetésjellegű hulla, a rendőrség, és a roma vámpírmaffiafőnök, a figyelő, akit minden vámpír igyekszik elkerülni. 

Láttátok már Kusturica filmet? Ha igen, akkor valami olyasmi folytatást képzeljetek el - Lakatosékra értve -, ha pedig nem, akkor irány pótolni ezt a hiányosságot. De most kanyar vissza a könyvre. 

A humor mellett van itt még nekünk krimiszálunk - "merugye" ott a hulla -, ami csavaros, fordulatos és izgalmas, na meg maga a vámpírság témája. 

Egy-egy fejezet között kapunk némi ízelítőt a vámpír létről, szabályokról és bizonyos karakterek múltjáról. Én kifejezetten szerettem ezeket is. Más és más kultúrát, korszakot mutatott be, ezáltal pedig egyfajta történet a történetben jellegük volt.

Összességében tehát minden megvan a MásValaki Problémájában, ami a vámpír fanoknak és anti fanoknak - görbetükör - kellhet. Humor, akció, rejtélyek, nyomozás, korrekt vámpírtörténelem és hierarchia, őrült vagy épp kaotikus szituációk. És mindez párosul a remek hangulattal, valamint ismerős, magyarországi helyszínekkel, amiken akár mi magunk is megfordulhatunk. Ajánlom nőknek, férfiaknak, időseknek és fiataloknak. Egyszóval MINDENKINEK! Olvassátok el, komolyan. És jól jegyezzétek meg az írónő nevét, mert érdemes rá odafigyelni. Úgy a stílusa, mint a története, baromi jó. Kortalan, hétköznapi, és közel áll a mindennapi élethez - némi természetfelettivel megspékelve. Az tuti, hogy nálam bekerült az idei legjobb könyvek közé!

 

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: JonJon/Jenő/Szürke, Lakatosék, Valéria

Kedvenc jelenet: első oldaltól az utolsóig minden

Negatívum: kérek mééég!

Borító: 5/3

Lugosi Béla

1882. október 20-án látta meg a napvilágot Lugoson, Blaskó István és Paula de Vojnich negyedik gyermekeként. Tizenkét éves korában végleg abbahagyta iskolai tanulmányait, elköltözött otthonról és alkalmi munkákat vállalt.

Előbb Bécsben és Berlinben a filmvásznon kamatoztatta színészi adottságait, majd gépészként egy szállítóhajóra szegődött, és így szökött tovább az Egyesült Államokba. 1920. december 4-én érkezett New Orleans-ba, de úti célja New York volt. 1931-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Az Egyesült Államokban ezután létrehozta a Magyar Nemzetiségi Színházat, ahol magához hasonlóan hazájukból száműzött magyar színészekkel vette körül magát.

Első angol nyelvű szereplése a „The Red Poppy” című darabban volt. 1927-ben felkérték a „Drakula” című Broadway darab címszerepére. A produkció rendkívül sikeres volt több mint 500 előadást ért meg és még két évig turnéztak vele. Ennek köszönhetően kérte fel az Universal filmstúdió Lugosi Bélát az 1931-es „Drakula” című film főszerepére. Ez a film hozta meg számára a sikert, ám egyben skatulyául is szolgált számára, mivel később csak horrorfilmekben szerepelt. Többek között olyan sikerekben, mint az első zombifilmként számon tartott A fehér zombiban, vagy a „Frankenstein szellemé”-ben (Ghost of Frankenstein). Az 1948-as „Bud Abbott Lou Costello Meet Frankenstein” című film volt az utolsó A-kategóriás darab amiben játszott. Az ötvenes évek során megpróbált kitörni a horrorfilmek világából, és két vígjátékban is szerepelt, ám mindkét film csúfosan megbukott.

A háborús sebesülése okozta fájdalmait orvosai egyre erősebb fájdalomcsillapítókkal igyekeztek enyhíteni, ám pont ezek a szerek vezettek súlyos morfinfüggőségéhez. Élete utolsó három évében a később „minden idők legrosszabb rendezőjének” kikiáltott Edward D. Wood Jr. oldalán még három, azóta kultusszá kövült B-kategóriás alkotásban szerepelt. 

1956. augusztus 16-án hunyt el szívinfarktusban. A Kalifornia állambeli Culver Cityben helyezték örök nyugalomra legendássá vált Drakula-jelmezében.

Érdekességek:

• Csillaga van a Hollywoodi Hírességek sétányán.
• Lugosi volt Los Angeles-i házában ma Johnny Depp éli mindennapjait
• A budapesti Városligetben lévő Vajdahunyad várának egyik sarkában mellszobra található.

Nyereményjáték

A MásValaki Problémája blogturné mind a 4 állomásán filmcímeket kell kitalálnotok, melyek kapcsolódnak a vámpírtémához és a humorhoz egyaránt. Segítségül megadjuk a filmek címeiből az egyik (nem mindig az első) betűt, és persze egy képet. A rafflecopter megfelelő sorába beírva máris esélyetek van megnyerni a kiadó által felajánlott könyvek egyikét.

Figyelem! A sorsolást követően a nyertesek azonnal e-mailt kapnak, melyre 72 órájuk van válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

Betű a filmből: V

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/07 Insane Life
12/09 Bibliotheca Fummie
12/12 Dreamworld
12/13 Kelly Lupi olvas

Holly Black - Fekete szív

Cassel Sharpe a szélhámosok szélhámosa, a harmadik részhez érve már tudjuk ezt. De még soha nem volt ilyen fontos, hogy jól lavírozzon a két oldal között - a kérdés csak az, hogy melyik a jó oldal? Melyik a jó választás? Létezik egyáltalán jó oldal vagy akármerre indul, fájdalom és bűn vár rá?

Most utoljára invitál titeket turnéra a Blogturné Klub az Átokvetők sorozattal, december 7-e és 10-e között négy állomáson keresztül olvashattok még Casselről, Liláról és a többiekről, mielőtt elbúcsúzunk tőlük. És búcsúzóul azért még egy kötetet nyerhettek a befejező Fekete szívből.

Holly Black: Fekete szív

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992081
Oldalszám:
Fordító: Császár László

Fülszöveg:

Cassel Sharpe pontosan tudja, hogy bérgyilkosnak használták, de próbál megszabadulni a múltjától. Próbál jó útra térni annak ellenére, hogy a családjában számos hivatásos szélhámos is van, és ezért a hazugság és megtévesztés mindennél természetesebb számára. Próbálja a helyes megoldást választani, bár a lány, akibe szerelmes éppen az, akit ha van egy kis esze, messze elkerül. Próbálja meggyőzni magát arról, hogy az lesz a legokosabb, ha a Szövetségiek rendelkezésére bocsátja a képességeit annak ellenére, hogy a kormány képviselőiben egész életében ellenséget látott.
Ugyanakkor miközben az édesanyjának bujkálnia kell, a szerelme éppen arra készül, hogy csatlakozzon a maffiához, ráadásul korábban titokban tartott részletek kerülnek napvilágra, a jó és rossz közötti határvonal egyre jobban elmosódik. Amikor pedig a Szövetségiek arra kérik Casselt, hogy éppen azt tegye, amivel kapcsolatban megfogadta, hogy soha nem teszi még egyszer, már csak saját magára hagyatkozhat, hogy eldöntse, mi a szélhámosság, és mi az igazság. Ebben a veszélyes játékban, amiben a saját élete a tét, lehet, hogy kénytelen lesz mindennél kockázatosabb szerencsejátékba fogni – ezúttal a szerelméért.

Saját véleményem:

Az előző rész vége óta nagyjából egy hónap telt el. Ezalatt az idő alatt Barron beépült a Szövetségiekhez, félig-meddig Cassel is - csak ő előtte még szeretné befejezni a sulit -, Lila csatlakozott a maffiához, Sam és Daneca kapcsolata pedig teljes mértékben megromlott. Már szinte nem is beszélnek. Ráadásul Daneca Cassellel sem hajlandó szóba állni, mint ahogyan Lila sem. Ám ez abszolút nem akadályozza meg őt abban, hogy titokban kifigyelje Lilát.

Cassel épp egy ilyen titkos bevetésen van bátyjával, amikor valami szokatlanra lesznek figyelmesek. A lány egy vaskos pénzköteget nyújt át egy idegen alaknak, így hát a srácok elhatározzák, hogy követik. Mint később kiderül, a kapucnis idegen egy halálvető volt, aki Lila megbízását teljesítette...

Nem sokkal később azonban még meglepőbb fordulatot vesz Cassel élete. Megtudja, hogy anyja Mr. Zacharov fogságában van, aki nem hajlandó addig elengedni őt, míg meg nem kapja gyémántját, amit a nő korábban ellopott tőle. Az ékkő előkerítésének feladata pedig nem is hárulhatna másra, mint Casselre. És, ha ez még mind nem lenne elég, a Szövetségiek is a nyakában lihegnek, illetve egy lány, aki szemmel láthatóan hazudik neki, szintén a segítségét kéri...

A trilógia első részében megismertük az átokvetők világát, valamint a maffiát - hisz a legtöbb átokvető, élve képességével, bűnöző életmódot folytat -, a másodikban bepillantást nyertünk a társadalom átokvetőkhöz való viszonyába, a politikai viszályokba, és fény derült egy újabb csoportra, a Szövetségiekre. Most pedig mindezek összeállva egy egésszé, összecsaptak.

A harmadik részhez érve, azt hiszem, nyugodtan használhatom azt az általánosítást, ami mindegyik kötetre igaz volt, hogy Holly eleinte inkább megalapozza az alapkonfliktusokat, összekuszálja a szálakat és megoldásra váró feladatokat görget Cassel elé. Ez pedig nem feltétlenül egyenlő az izgalommal. 

Megint csak úgy éreztem, hogy a regény eleje lassan indult be, kissé elnyújtott volt, és olyan dolgokat részletezett hosszan, amik nem mindig tettek hozzá a történethez. És ezek bizony untattak.

Ugyanakkor az kifejezetten tetszett, hogy minden probléma újfent Casselnél futott össze. Ennek révén megismerhettük a fiú igazi énjét. 

Rejtélyből és gondból pedig volt elég. Egyrészt ott volt Sam és Daneca szakítása, ami befolyással volt a közös barátaikra is; aztán Daneca új kapcsolata - ami baromira meglepett -, Mina segítségkérése - Cassel kezdettől fogva látta, hogy Mina hazudik neki, titkolózik, ennek dacára mégis beleegyezett, hogy megpróbál segíteni neki -, valamint a Szövetségiek, és az eltűnt gyémánt esete. Hogy a forrongó politikai állapotokat és Lilát már ne is említsük...

Ezek a szituációk egymástól eltérő, mégis azonos kérdéseket vetettek fel. 

Casselről tudjuk, hogy születésének köszönhetően bűnözőnek teremtetett, a családja és fajtársai java is ezt várja el tőle. Másrészt ott vannak a Szövetségiek, akik szeretnék jó útra téríteni. Cassel viszont valahol félúton lavírozik. Több és jobb akar lenni, mint egy gyilkos, ugyanakkor a szeretteihez is szeretne hű maradni. A legfontosabb mégis a szabadsága - mind fizikailag, mind szellemileg. Ő az a típusú srác, aki utálja, ha megmondják mit tegyen vagy mit ne. Inkább a saját feje és értékrendje után megy, még akkor is, ha nem kéne. És pontosan ez az, ami a Fekete szívben kiéleződik.

De Holly Black nem lenne Holly Black, ha nem kuszálna össze mindent. Senki és semmi nem csak fekete vagy fehér. Aki(k)ről azt hittük, hogy az egyik oldalt képviseli(k), arról/azokról könnyen kiderülhet, hogy mégsem. És ahogy haladunk előre, még több titokkal és meglepő fordulattal szembesülünk.

Komolyan mondom, Holly olyan zseniálisan csűri-csavarja a dolgokat, hogy minden alkalommal képes meglepni újra és újra. 

Összességében tehát úgy gondolom, ez a kötet méltó lezárásféléje a sorozatnak. És azért csak féléje, mert bár bizonyos szempontból elvarrta a szálakat, mégis rengeteget nyitva hagyott. Az egyik felem szeretne még többet kapni Casselből. Megtudni, mi lett vele ezek után. A másik viszont azt mondja, ez így tökéletes, ahogy van. Olyan casseles. 

A karaktereket tekintve, nagyjából mindenkiről elmondható, hogy sokat fejlődött a kezdetekhez képest. Vagy talán helyesebb azt mondanom, megértek a hozzájuk fűzött elvárásokhoz. Lila vadóc és szerelmes tinilányból, olyan veszélyt sugárzó nővé vált, akiről simán el tudtam hinni, hogy egyszer átveszi apjától a főnöki pozíciót. Cassel pedig kinyílt. Az egykori bukiból ravasz, csavaros észjárású, talpraesett, határozott srác lett. És nála külön imádtam az egyes témákkal kapcsolatos kisarkított véleményét, valamint a Lila iránti érzéseinek feldolgozását.

Mindent egybevetve, azoknak ajánlom leginkább ezt a sorozatot, akik szeretik a saját világgal rendelkező, ravasz és fordulatos sztorikat.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Cassel, Sam

Kedvenc jelenet: az utolsó jelenet

Negatívum:az elnyújtott részek

Borító: 5/4

Kedvcsináló idézetek

"A szerelem nyelvtana mindig ilyen. Csak a birtokos szerkezetet ismeri."

"- Most tuti azt gondolod, hogy éppen valami kétes pénzügyletnek voltunk szemtanú! De azért ne hagyjuk figyelmen kívül a lehetőséget, hogy talán éppen valami teljességgel ártalmatlan, ugyanakkor kínos tevékenységen kaptuk rajta.
Szórakozottan nézek rá.
- Kinos?
- Mi van, ha csak egy olyan gyűjtögető kártyajáték-partira menet találkozik a barátaival. Tudod, Pokémon, Magic the Gathering. Az is lehet, hogy valami hatalmas csata előtt fognak gyakorolni. És szerintem amennyi lóvét átadott ennek a kölyöknek, biztosan nyerni is fognak.
- Nagyon vicces.
- Vagy az is lehet, hogy Lila csak latinból korrepetálja. Vagy éppen miniatúra-festő szakkörbe járnak mind a ketten. De az is lehet, hogy árnyjátékot tanít neki - Barron kesztyűs kezének ujjaiból kacsacsőrt formál, és beszélteti."

"Legkisebbnek lenni, hatalmas szopás."

"Cassel, mondta, tudod, hogy lehetsz a legelbűvölőbb pasi, akivel bárki bármikor találkozott? Juttasd az emberek eszébe azt a személyt, akit mindenkinél jobban szeretnek. Mert az a személy, akit mindenki, mindennél jobban szeret, az az ember saját maga."

"- Néha megesik, hogy egy lánynak el kell hagynia ahhoz, hogy maga is rájöjjön, mit akar."

"- Amikor az ember először lesz szerelmes, akkor soha nem abba a bizonyos lányba szeret bele. Akkor a szerelembe szeret bele. Hiszen akkor az embernek még fogalma sincsen róla, hogy mit akar a lány... vagy, hogy mire lehet képes. Abba a személybe szeretünk bele, akinek látjuk, és abba az érzésbe, ahogyan magunkat érezzük, ha vele vagyunk."

"A szerelem mindenkit megváltoztat, közben azonban mi magunk is megváltoztatjuk a szerelmet."

"(...) megesik néha, hogy éppen egy kis hazugságra, vagy ki nem mondott igazságra van szükség ahhoz, hogy az ember ki tudjon tartani, amíg végül megint helyrebillen a világa."

Nyereményjáték

Az Átokvetők sorozat harmadik részére már megismerhettük ezeket a nagyon is egyedi szereplőket. Ki így, ki úgy látja a világot.
A mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szereplő mondja az adott idézetet a könyvben. Négy állomás négy idézettel és négy szereplővel. Hajrá!
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a Fekete szív egyik példánya.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén szállít, az értesítő e-mailre pedig 72 órán belül várjuk a válaszokat.

“– Az bizony! Nem kovácsolhatsz olyan terveket, amikben benne van az is, hogy esetleg meghalsz. Mert az lesz a vége, hogy egyszer valamelyik tényleg működni fog.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/09 Deszy könyvajánlója - 10 dolog, amint nem tudtál Holly-ról

12/10 CBooks

12/11 Könyvszeretet

12/12 Dreamworld