A marsi/Mentőexpedíció - film

Nyelv: magyar szinkronos
Hossz: 136 perc

Tartalom:

A Marson hatalmas homokvihar készül. A NASA űrhajósai biztonsági okokból azonnal elhagyják a bolygót: halott társuk testét sincs már idejük megkeresni.

Nem is találnák. Mark Watney (Matt Damon) ugyanis nem halt meg; csak a szkafanderébe épített adó meghibásodása miatt hiszik a többiek, hogy nem élte túl az első szélrohamokat.

A mérnök-botanikus mindent elkövet a túlélése érdekében: gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására.

De az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban.

Saját véleményem (+ élménybeszámoló):

Amint elhangzik az a két szó, hogy A marsi, a könyvmolyok igen nagy hányada felkapja a fejét, vagy legalábbis be tudja azonosítani a forrást, hisz nagyjából mindenki hallott már valamit, amit ehhez a címhez köthet. A könyves világban anno ugyanis bombaként robbant a könyv, akik olvasták, imádták, a regény egyes mondatai bevésődtek a köztudatba, és ugye a film bizonyos jeleneteit is kicsiny hazánkban vették fel.

A marsi és az én történetem valahol itt, a film forgatásakor találkozott először, egészen pontosan akkor, amikor megtudtam, hogy Sean Bean is tagja a szereplőgárdának, és ő is Magyarországra látogat. Szerettem volna levadászni (hehe, bocs a gonosz szóvicc miatt) néhány perce, egy aláírás elejéig, de ez sajnos elmaradt. Aztán, noha a könyv piszkálta a fantáziámat, mégis úgy voltam vele, hogy valószínűleg nem én vagyok a célközönsége… mígnem Fummie elolvasta, és gyakorlatilag heteken át ódákat zengett a blogturnés chatünkben és élőben - momentán bárhol - róla.  Itt már erősen meginogtam, hogy talán mégis kéne adni egy esélyt ennek az egésznek, az áttörés azonban elmaradt. Mígnem előző héten a Fumax Kiadó meghirdetett egy plakátversenyt, ahol páros belépőket lehetett nyerni a vetítésre.

Nem, sajnos még ez sem jelentett áttörést, szépen tovább görgettem. De aztán este Fummie kért egy kis kivitelezésbeli segítséget a sajátja elkészítéséhez, és míg rá vártam, viccből összedobtam egy posztert. Nem terveztem elküldeni, azonban némi löket és agyalás után mégis tettem vele egy próbát, már csak azért is, ha esetleg Fummie nem nyerne az övéivel, legyen plusz egy esélye… És sikerült. Mind a ketten esélyt kaptunk arra, hogy premier előtt megnézhessük A marsit… bocsánat, Mentőexpedíciót (bár lehetne A marsi Mentőexpedíció is).

Az, hogy kedden (09.29.) este ott ülhettem a moziteremben, olyan meglepő dolgoknak volt köszönhető, mint: Stohl András szinkronja (komolyan mondom, amikor elindítottam az előzetest, ő volt az első, aki miatt azt mondtam, oké, menjünk, nézzük meg, imádom), Melisandre (igen, az a vörös ribi, akit évek óta gyűlölök) és a ragasztószalag. Lássuk be furcsa hármas…

Na, de lényeg a lényeg, kedd délután találkoztam Lupival, aki hozzám hasonlóan nem olvasta a könyvet, és a tudat, hogy nem egyedül kell majd több száz olyan ember közé beslattyognom, akik kb. szóról-szóra ismerik Andy Weir művét, megnyugtatott.

Másfél órával előbb értünk oda, mint kellett volna, de némi ücsörgés után észrevettük, hogy kezdik kipakolni az átvételes pult elemeit, ezért, hogy biztosan jó helyünk legyen, szépen beálltunk elé. Hát… az biztos, hogy jó helyünk lett, minthogy másfél órát ácsorogtunk egymagunkban, mire elkezdett gyűlni a tömeg, és megérkeztek az illetékesek. Meg a celebek. És Fummie a barátnőjével, egy-egy krumpli társaságában.

A terem előtt újabb hosszúnak tűnő percek vártak ránk, de ha valaki ismer minket, tudja, bőven elütjük az időt. Szerencsére hülyeségből, nevetésből és ragasztószalagból nem volt hiány (a női mosdó karbantartója egészen biztosan nagy rajongója lehet a regénynek), míg elsőként beléphettünk a terembe, ahol Lupi, a helyvadász mértani pontossággal levadászta nekünk a legfelső sor legközépsőbb helyeit.  

A film az kpontpontva jó! Már maga a nyitókép is gyönyörű, ahogy végigpásztázzuk a kietlen Mars felszínét, a végtelennek tűnő sivatagot, krátereket, kiemelkedő hegyeket. Mindez 3D-ben pedig egyenesen lélegzetelállító.

A Mentőexpedíció az a film, amit szerintem megéri 3D-ben megnézni, mert nem csupán hatásvadász, direkt módon beleépített buborékok röpködnek az arcodba, hanem az elejétől a végéig, mindent térben látsz, és egy ilyen típusú sztorinál ez baromi sok plusz élményt ad. Számomra sokkal élőbbé, intenzívebbé tette az egészet.

De ugyanez érvényes a különféle hangeffektekre, melyek erőssége, hangzása sokszor egészen a bensőmig hatolt, fizikális és érzelmi téren egyaránt. Gond nélkül elhittem, hogy épp most szakadt le mellettem egy vasdarab, támadt óriási vihar, robban fel valami, vagy hogy a kilövési sebesség az ülésbe présel. Míg az aláfestő zenék viccesek, meghatóak, vagy éppen izgalmat növelők.

Mielőtt tovább mennék, következzen egy kis történeti összefoglaló – a film alapján - azok számára, akik hozzám hasonlóan nincsenek képben a könyvvel:

A NASA egyik kutatócsoportja a Mars felszínén tartózkodik, különféle méréseket, vizsgálatokat végeznek. Minden szép és jó egészen addig, míg váratlanul rájuk nem tör egy óriási vihar. Kénytelenek jóval a kijelölt nap előtt elhagyni a bolygót, ám menekülés közben egyik társukat, Mark Watney-t elsodorja egy leszakadt fémdarab. Hiába keresik, sehol nem találják, mindössze annyit tudnak, hogy megsérült a ruhája, ami perceken belül a biztos halálhoz vezet. Kapitányuk kénytelen a vihar hevessége miatt gyors döntést hozni, így végül otthagyják halottnak hitt társukat, és elhagyják a Marsot.

Az egész világ gyászolja az űrhajóst, aki azonban a vihar után magához tér. Szerencséje a szerencsétlenségben, hogy a hasába szúródó fémdarab, valamint a sebből szivárgó vér lezárta a ruháját, így életben maradt. A rossz hír, hogy a következő Mars-kutatócsapat 4 év múlva érkezik, neki pedig nincs annyi élelme. Mark viszont nem adja fel, bámulatos tehetséggel lát hozzá a túléléshez, sőt még nehezen kapcsolatot is sikerül teremtenie a NASA-val, akik nekilátnak a megmentésnek.

Dióhéjban tehát van egy Marson rekedt űrhajósunk, aki küzd az életben maradásért, és van a NASA, ami szintén azon van, hogy élve visszahozza az emberét. Önmagában mindez még akár rosszul is elsülhetne, mert hát valljuk be, több száz napon (Mark esetében hívjuk ezt solnak) át nem lehet látványosan életben maradni, és a földi ügyintézés is száraz politika, üzlet, stb, stb.

De Andy Weir kitalált egy olyan koncepciót, mely az első szótól az utolsóig a lapokhoz szögezi az olvasója tekintetét, a filmes stáb pedig vizuálisan is megvalósította (mely már csak amiatt is nagy szó, mert, mint tudjuk, ami könyvben működik, az filmben nem biztos, hogy siker). A film mind a 136 perce izgalmas, feszített tempójú, egy pillanatra sem veszti el nézője érdeklődését.  S ebben, a remek rendezés, képi és hangi világ mellett, igen nagy szerepe van az illusztris színészgárdának. És az a piszok nagy helyzet, hogy lassan kimerítem a fantasztikus összes szinonimáját, de nincs mit tenni, a Mentőexpedícióról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Bevallom, Matt Damon sosem mozgatott meg. Eddig. Az, amit Mark karakterével művelt (vagy amit az tett vele)… hát arra nincsenek szavak. Mintha Mark Watney szerepét rá írták volna. Teljesen átérezte, belakta, eggyé vált vele. Emberivé tette. Elérte, hogy Markkal együtt nevessek, aggódjak, izguljak, sírjak. Igen, nőiesen bevallom, voltak pillanatok, amikor egy-egy kósza könnycsepp kibújt a szemem sarkából, mert Matt Damon bemutatta azt, milyen érzés küzdeni, reménykedni, még akkor is, amikor minden veszni látszik. És elsősorban azt jelenítette meg, milyen embernek lenni, hibákkal és erényekkel.

Humoros, drámai, őrült, elszánt, bizakodó, zseni, dilis – hogy csak néhány dolgot említsek, azok közül, amiket Matt Damon a gesztikulációival, arcjátékával, testbeszédével, és a tekintetével elért. Megszólalnia sem kellett ahhoz, hogy a néző tudja, éppen mit érez, milyen állapotban van. Csak, hogy érezzétek: mindig feliratozták, hányadik Solnál tart, ami önmagában is sokkoló volt, pláne 100-tól felfele, hát még 500-tól; mégis ezek csak rideg tények voltak. Akárhány ezret kiírhattak volna, ha a színész nem érzékeltette volna, hogy ez mit és mennyit is jelent.

De nem Matt Damon volt az egyetlen, aki lehengerlő tehetségről tett tanúbizonyságot játékával, hanem az összes olyan szereplő, aki egy percnél tovább volt vásznon. Komolyan mondom, le a kalappal minden színész és színésznő előtt. Ritka az ennyire jól összerakott, tehetséges gárdájú stáb. Hosszan tudnám sorolni mindenki erényeit, kezdve Mark eredeti csapatától, a NASA emberein át, a tornádószerű űrmérnök (?) srácig, csakhogy akkor ez egy vég nélküli bejegyzés lenne, így inkább nem teszem. Na, jó, Sean Beannel kivételezek: ez az ember egy ezerarcú színészlegenda! Imádtam! És – durva SPOILER következik! Én szóltam! – ez az első olyan filmje, amiben életben marad, és jó is. – SPOILER VÉGE.

Ha azt hinnétek, ennél tovább nem tudom fokozni az ódámat, tévedtek, mert de: a szinkron minőségi, régi, jól bevált, szakmájukat nagyon is értő, hangjukkal játszani képes emberek narrálják a filmet, gondosan ügyelve arra, hogy az valóban élettel teli legyen. Számomra visszaidézték, miért is szerettem régen a jó magyar szinkront.

És ha már magyar, olyan jó volt felfedezni az ismerős helyszíneket, ahol mi magunk is megfordulhatunk bármikor: Bálna, Hungexpo, Etyeki Filmstúdió, stb. 

 

Tudom, azok, akik olvasták, olyan kérdésekre is kíváncsiak, mint: Könyvhű? Állítólag igen, de sok (kulcs)jelenet kimaradt.

Összességében tehát azt tudom mondani: IMÁDTAM! Izgalmas, feszített tempójú, gördülékeny film, kellő humorral, drámával, elképesztő látványvilággal és háttéreffektekkel, valamint bravúros szereplőgárdával. Az év filmje! 

Ezúton is köszönöm a Fumax kiadónak, hogy én lehettem az egyik nyertes, és megismerhettem ezt a csodálatos történetet, na meg magát Mark Watney-t. Egész biztos, hogy a könyvnek a polcomon a helye.

Gwenda Bond - Lány a kötélen

Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg Gwenda Bond: Lány a kötélen című ifjúsági regénye, mely a cirkusz világában játszódik. Három blogger mutatja be nektek ezt az izgalmas, feszültséggel és misztikummal teli történetet, melynek fiatal főszereplő párosa két régóta ellenséges artista család sarja. Vajon sikerül kideríteniük családjaik múltjának titkait? 

Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv kettő példányát a kiadó felajánlásában.

Gwenda Bond: Lány a kötélen

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934617
Oldalszám: 362 oldal
Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

Üdvözli nézőit a Cirque American!
A tizenhat éves Jules Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait. A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként kerülik egymást...
Jules azonban nem hajlandó tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De amikor felfedez egy pávatollat - egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat - a jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több titokzatos, balszerencsét hordozó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön, nincs más választása: segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza.
De mitől óvja annyira nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?

Saját véleményem:

Kislányként is rajongtam a cirkuszokért, képes voltam ugyanazt a műsort tucatszor újra és újra megnézni. És bár az igazi varázslatot a Fővárosi Nagycirkusz showja jelentette, mégis a valódi kedvenceim a vándorcirkuszosok voltak. Minden évben csillogó szemmel vártam, hogy a néhány méterrel arrébb levő parkba megérkezzenek, tábort verjenek, és jómagam ott nyüzsöghessek az előadókat, a sátor felhúzását és az állatokat figyelve.(Óriási szívfájdalmam, hogy már nem jönnek.)
Az egyik legnagyszerűbb dolog bennük az, hogy az előadások idejére a lehetetlen is lehetségessé válhat. S mindezt valódi, húsvér emberek, állatok teszik lehetővé. Mindegy, hogy milyen trükkök segítségével kápráztatják el a közönséget, lényeg a befektetett munka, odaadás, alázat, és elhivatottság. Bámulatos, hogy a fellépők - sokszor - egész  életüket ennek szentelik, kiskoruktól a nyugdíjig. Olyan életstílus ez, aminek elfogadására, megélésére, szeretetére születni kell. Sajnos külsősként csak egy egészen picike elképzelésünk lehet a fények mögötti valóságról. De éppen emiatt esett a választásom Gwenda Bond regényére, mely a cirkuszok világába nagyon is jól beleolvadó misztikus szállal, s némi romantikával fűszerezve hivatott bemutatni a vándorlétet reflektorokon innen és túl. 

"– A múlt terhe örökké ott áll mögötted, Jules. Nem ismered fel, mert mindig is ott volt. Így láttad meg a napvilágot, amikor a Maroni családba születtél."

A történet középpontjában a Garciák és Maronik közti ellentét áll. Két híres, több generációra visszanyúló artistacsalád ősi gyűlöletet táplál egymás iránt egy múltbeli sérelem miatt. Hiába hívják őket ugyanahhoz a cirkuszhoz, nem hajlandóak egy közösségben élni. Egészen addig, míg a regény főszereplője, a tizenhat éves Jules rafinált módon rá nem kényszeríti családját, hogy szerződjenek a Cirque Americannal, akiknél jelenleg a Garciák is vannak.
Jules minden álma, hogy példaképei - édesapja és Bird Millman - nyomdokaiba léphessen. Óriási szenvedéllyel és lelkesedéssel műveli a mesterséget. Ám ahhoz, hogy valódi sztár válhasson belőle, biztos háttér kell, és pontosan ezt kínálja a legjobbakból összeválogatott társulatú Cirque American.
Jules (Julieta) nem törődik nagymamája és szülei figyelmeztetésével, mely a Garciákkal való együttműködés veszélyeire intik, azonban a szerződés megkötése után egy sor furcsaság történik vele. Felforgatják lakókocsijukat, elátkozott talizmánokkal bombázzák, és sok-sok év után, többször is meginog a magasban. Így hát Jules, bár vonakodva, de eltökéli, hogy a két család közti átok és ellentét végére jár, a nyomozásban pedig nem más szegődik társául, mint a jóképű Garcia fiú, Rómeó, vagyis becenevén Remy.

A Lány a kötélen misztikus, babonákkal, évtizedes titkokkal, és nyomozással átszőtt Rómeó és Júlia történet, cirkuszi díszlettel megspékelve. De míg a legtöbb Rómeó és Júlia alapú regény esetében kissé elnagyolt a fiatalokat szétválasztó szakadék, addig Gwenda Bond tényleg nyomós okot szolgáltat Remy és Jules tiltott szerelmére.
A Garciák és Maronik közt feszülő heves gyűlölet a történet kezdetétől nagy lánggal ég, s a kevés infó ellenére is érezheti az olvasó, hogy itt bizony tényleg valami jelentőségteljes dologról van szó. A Garciák boszorkányként tekintenek a Maroni nagymamára, míg a Maronik tűzként kerülik a másik családot. Tehát nem csak egy sima nézeteltérésről van szó, hanem egy, a cirkuszok sejtelmes világába is tökéletesen beleillő, közepesen misztikus szálról is.
A társulat idősebb generációi, akik ebben nőttek fel, baromi komolyan veszik a különféle hiedelmeket, szokásokat, babonákat, rituálékat, kártyalapokat, jóslatokat, rossz óment sugárzó talizmánokat, hisz olyan világ ez, melyben a régi keveredik az újjal, a lehetetlen a lehetségessel, a mindennapi a nem mindennapival. Így amikor újabb és újabb ártó szándékú tárgyak, meglepő balesetek-megingások történnek, a szunnyadó családi háború új erőre kap.

"Bármely pillanatban minden véget érhet. A halált mindössze egyetlen lélegzet választja el az élettől, egyetlen másodperc, egyetlen cselekedet. Ami azt jelenti, hogy az élet mindent megér, minden nap minden egyes percében."

Ami a nyomozás részét illeti, nagyon izgalmas. Folyamatosan csepegnek az infók, melyek ahelyett, hogy segítenének a kirakós összeállításában, csak még több kérdést vetnek fel. Remy és Jules egészen mélyre ás a két család történetében, miközben számtalan érdekességgel is szolgálnak a múltbeli cirkuszi élettel kapcsolatban. A rejtély pedig szerencsére végig rejtély tud maradni. Folyamatosan ébren- és izgalomban tartja az olvasó figyelmét.  Míg főhőseink valósággal remekelnek.
Jules igazán okos, értelmes, rafinált lány, aki kellő bátorsággal, kíváncsisággal és eltökéltséggel áll az elé gördülő akadályokhoz. Szerettem benne a kitartását, a fejlődni akarását, hogy a kitűzött cél érdekében képes volt kockáztatni, és ahelyett, hogy a sült galambra várt volna, cselekedett. Remyvel tökéletesen kiegészítették egymást. A fiú merészsége, pimaszsága jól ellensúlyozta a lány egyszerűségét, míg a fejlődni akarás, és a nagy célok ugyanúgy közösek voltak bennük.

A romantika és nyomozás miatt azonban nem állhatott meg az élet, a Cirque American városról városra bandukolt, s tehetséges kis csapatunk estéről-estére csillogtathatta meg tehetségét a közönség előtt.
Jómagam, mint a cirkusz szerelmese, rettentően élveztem, hogy olykor becsüccsenhettem a nézőtérre, és az írónő érzékletes leírásainak hála, ámulhattam az előadásokon. Ám még ennél is jobban elkápráztatott a kulisszák mögötti élet. Érdekes, és merőben új élmény, tapasztalat volt látni a műsorban elfoglalt sorrendért folyó versenyt, a felkészülést, és úgy egyáltalán azt, hogyan élnek ezek az emberek. Miből áll a napi rutinjuk, hogyan élhetnek családi életet, tanulhatnak, szórakozhatnak.
A címből kiindulva sejthető, melyik műsorszám kerül fókuszba, s noha vannak egyéb előadások is, a hangsúly ezúttal a kötéltáncosokon (és artistákon) van. Jules szenvedélyessége által egész közel kerülhetünk ehhez a cseppet sem veszélytelen produkcióhoz, mind érzésileg, mind technikailag, mind pedig cirkusztörténelmileg.

Összességében tehát azt mondom, aki imádja a cirkuszokat, semmiképp se hagyja ki! A Lány a kötélen nem egy tucatsztori. Szép ívű, elejétől a végéig izgalmas, érdekes hangvételű történet egy másik világról, tele titkokkal, ősi viszályokkal, meghökkentő eseményekkel, tragédiákkal, babonákkal, szenvedéllyel és egy kis romantikával.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Jules, Remy, Dita, Sam

Kedvenc jelenet: Jules és Remy első csókja, és a lopott pillanataik

Negatívum: az, amivel Jules rávette a szüleit, hogy szerződjenek

Borító: 5/4

Bird Millman

Nyereményjáték

Minden állomáson cirkuszos filmekből láthattok egy-egy jellemző képet. A feladat: ismerjétek fel, mely filmekből választottuk a képet és írjátok be a filmcímet a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Magyar és angol filmcímeket is elfogadunk. 

A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/23 Szembetűnő

09/25 Kelly & Lupi olvas

09/27 Dreamworld

Parádi Orsolya - Pandala-szigetek

A Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg Parádi Orsolya lenyűgöző Pandala-szigetek színezőkönyve felnőttek számára. 

Mostani blogturnénk kissé rendhagyó, hiszen színeztünk, alkottunk és minden képességünket latba vetettük. Gyere és kísérd végig a blogturnét és tiéd lehet a színező egyik példánya!

Parádi Orsolya: Pandala-szigetek (színező)

Kiadó: Kolibri 

ISBN: 9786155541698

Oldalszám: 32 oldal

Fülszöveg:

Parádi Orsolya neve sokaknak ismerősen cseng már, hiszen ő az, aki varázslatos mesét lehel bármelyik kavicsba. Rendszeresen tart – Magyarországon és külföldön egyaránt – felnőtteknek szóló workshopokat, illetve gyerekfoglalkozásokat, ezekre az alkalmakra mindig visz magával színezőt is. Az itt szerzett tapasztalataiból, valamint a lelkes visszajelzésekből született ez a csodálatos füzet, mely a Pandala-szigetek varázslatos világába kalauzol minket. 

Ha elmerülünk e különleges mesevilágban, és színekkel töltjük meg Parádi Orsolya különleges teremtményeit, garantáltan elmélyült szórakozást és aktív pihenést csempészhetünk stresszel teli világunkba.
Az első, magyar alkotótól született, felnőtteknek szánt meditatív színezőt – melynek minden vonala egyedi és kézzel rajzolt – élvezettel forgathatja bárki, aki egy kis belső csendre vágyik!
A pandala szót a görög pan (Pangea, Panthalassza) és a szanszkrit mandala szavak ötvözésével találtam ki. Egy olyan ősi helyet és állapotot jelöl, ahol zavartalanul élnek együtt az élőlények. A színező megrajzolásakor igazán belevetettem magam a részletekbe, az apró motívumok tengerébe. Remélem, nagy örömöt és kikapcsolódást jelent majd megtölteni színekkel a képeket!  Parádi Orsolya

Saját véleményem:

Hónapokkal ezelőtt bombaként robbant be a köztudatba a felnőtt színező őrület, természetesen kis hazánk sem maradhatott ki a mókából. Bevallom elég sokáig igencsak szkeptikusan álltam az egészhez. Nem értettem, ki az, aki a mai, rohanó hétköznapokban - amikor egyébként is olyan kevés idő jut a szórakozásra -, képes leülni, és csak úgy, ötéves gyerek módjára színezgetni, ahelyett, hogy olvasna, mozizna, bulizna vagy bármi más. De ami még ennél is kevésbé fért a buksimba, az az, hogy emberek egy gyerekszínező sok tízszeresét adják ki mindezért.
Tehát ott álltam értetlenül, hüledezve, hitetlenkedve, mialatt szinte napról napra bukkantak fel újabb és újabb színezők, ráadásul a környezetemben is egyre többen ragadtak ecsetet, ceruzát, filctollat, miközben a közösségi oldalakat valósággal ellepték a gyönyörűbbnél gyönyörűbb alkotások, és végül arra eszméltem, hogy kedvem támadt kipróbálni ezt az egészet. Alkotni akartam. Ezen a ponton, mintegy égi jelként rátaláltam a Pandala-szigetekre, ami első látásra tökéletesen megfelelt mindennemű elvárásomnak: magyar művész készítette, családbarát áron kínálták, ideális terjedelemben.

Ahogy megkaparintottam első felnőtteknek szóló színezőmet, tüzetesen megnézegettem a rajzokat, felkaptam színes ceruza készletemet és hegyezőmet, majd elvonultam, hogy békés kis magányomban kiélhessem kreativitásomat a kiválasztott képen. Elsőként virágkötő énem és emlékeim kerekedtek felül, arra gondoltam, alkalmazom a vizsgamunkás tervdokumentációmnál használt technikákat. 

A kezdeti elképzeléseimből semmi nem lett végül, teljesen más színeket, trükköket vetettem be, minthogy az első néhány vonás után elvesztettem mindennemű kapcsolatomat a gondolataimmal és a külvilággal, csak a színező és én léteztünk. Arra lettem figyelmes, hogy minél több szín tölti ki az addig hófehér területeket, annál izgatottabban várom a végeredményt. Már-már célommá vált minél gyorsabban, minél szebben életre kelteni az addig halott lapot. Nem érdekelt, hogy leszakad a karom, hogy a fejenálláson kívül már minden testhelyzetben megfordultam, csak a cél számított.
A színezés egyszerre frusztrált sebességbeli korlátaim miatt, és nyugtatott meg; ám az tény, hogy a hétköznapi gondokat, bajokat messzire száműzte.

A cél tehát adott, élettel felruházni a semlegest, ehhez pedig elengedhetetlenek a színek. Fejben előre eldöntheted, mit szeretnél kihozni egy-egy ábrából, de valószínűleg a lelked, és amire éppen abban a pillanatban szüksége van, dominálni fog. Mindegy, hogy pasztell, élénk, világos vagy sötét, de azalatt a néhány óra alatt, amíg használod vagy nézed őket, tudat alatt hatnak rád. Megnyugtatnak, felpezsdítenek, energiával töltenek fel.
Én például azt vettem észre magamon, hogy vonzódom az intenzív, pulzáló, vidám színekhez, és ez a színezésen túl is elgondolkodtatott - már csak azért is, mert ez más területeken eddig nem ütközött ki.
Tehát annak ellenére, hogy nem regényről beszélünk, mégis ugyanúgy pörgeti az agyadat azután is, hogy letetted. Csak nem közvetlenül, hanem közvetetten.

Ám nem csak a színek pszichológiája és hatása érdekes, hanem az, ahogyan a színezőben rejlő ábrák megmozgatják az ember fantáziáját. A Pandala-szigetekben a konkrét minták (kolibrik, halak, baglyok, pillangók) mellett számos nonfiguratív vagy olyan rajz is található, amiről nem lehet tényszerűen eldönteni, mi az. Rajtad áll, mit hozol ki belőle, mivé varázsolod.
A fentebbi fotón egy határesetet láttok, ami így kiszínezve talán határozottan tigrisnek mondható, önmagában viszont lehet akár oroszlán is. Jómagam rengeteget agyaltam rajta, hogy melyik vonalon induljak el. Legyen oroszlán? Vagy tigris? Esetleg hagyjam a képzeletemet szabadon szárnyalni?
Kicsit olyan ez mint az írás. Megalkothatod saját vizuális sztoridat, és garantáltan nem találsz még egy ugyanolyat.

Másfajta színező még nem fordult meg a kezemben, de az biztos, hogy a Pandalában mindenki talál magának való nehézségű, mintájú képeket. Vannak egyszerűbbek, nehezebbek, elnagyoltabbak, közepesen kidolgozottak vagy rettentően aprólékosak. Lehet kísérletezni, mi az, amihez jobban vonzódsz, miben tudod kiélni magad.
Én például kipróbáltam az összeset, és rá kellett jönnöm, hogy valahol az aranyközépút az irányom. A nagy, szabad terek túl sok szabadságot hagytak számomra, míg a pici-apró mintákat egy bizonyos mennyiségig élveztem, ám egy idő után monotonitásba fulladtam. Ellenben a nem túl tág, de nem is túl keskeny korlátok között csak úgy lubickoltam. Igaz, a vonalakból való kiszaladás terén van még hova fejlődnöm...
A Pandalának hála viszont mindig olyat választhatok, amilyet éppen akarok. Ha pepecselni van kedvem, pepecselek, ha meg szabadságra vágyom, akkor széles vonalakat húzok.

Arra viszont felhívom a figyelmet, hogy egy kép bármennyire is egyszerűnek nézzen ki, nem az. Alsó hangon egy-két óráról, olykor többről is beszélünk. Természetesen nem kötelező addig ülni/feküdni, amíg kész nem leszel vele, de ha le is teszed, úgyis addig fog motoszkálni a fejedben, amíg vissza ne mmész hozzá.

Mindent egybevetve úgy vélem, Parádi Orsolya színezője tökéletes választás lehet azoknak, akik most akarnak belevágni ebbe az őrületbe, és azoknak is, akik már jártasabbak benne. Mint ahogyan férfiak, nők, kicsik és nagyok is örömüket lelhetik a Pandala-szigetekben. De jó ha tudjátok, ha egyszer színest vesztek a kezetekbe, nincs megállás.
Amellett, hogy kikapcsol, számtalan egyéb jótékony hatással is bír. Az alapvető színterápia mellett remek önismereti tréning gyanánt is szolgál. Az ember rengeteg olyan dologra jöhet rá, amit addig nem is sejtett magáról. Szóval ha azon gondolkoztok, hogy belevágjatok-e, akkor határozottan azt mondom: IGEN!

Színezhető könyvjelzők

Ha kedvet kaptatok a színezéshez, de jelenleg épp nincs otthon színező, vagy csak szeretnétek egyedi könyvjelzőt készíteni, akkor nyomtassátok ki a lentebbi könyvjelzőket (a képekre kattintva nagyobb méretben is elérhetitek őket), és keltsétek őket életre a színek segítségével.

(Ha van kedvetek, a kész alkotásokat nyugodtan belinkelhetitek ide hozzászólásban, vagy akár elküldhetitek a Blogturné Klubnak is.)

 

Nyereményjáték

Ha már színező, akkor a játék is szorosan kapcsolódik ehhez. 

Ezúttal híresebb könyvekből készült képregény részlet vagy manga részlet alapján kell kitalálnotok, melyik könyvhöz készült az illusztráció. Némi segítséget találtok az állomásokon, amik sokban segítenek a helyes megfejtés eltalálásában.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

A képregény regénysorozat változata pont ezt tette az én szívemmel is:
"a szívem szilánkjaiból kirakott láthatatlan ösvényen fogsz járni"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/20 Deszy könyvajánlója

09/22 Függővég

09/24 Szembetűnő

09/26 Dreamworld

09/28 Insane Life

Shannon Hale - Holnemvolt Csodaország

Folytatódik az Ever After High blogturné a sorozat harmadik részével, Holnemvolt Csodaország címmel. Ezúttal Lizzie Hearts, Cedar Wood és Madeline Hatter kerülnek a középpontba, hogy megmentsék a barátaikat. 

Kövesd a Blogturné Klub három bloggerének bejegyzéseit és újabb mesés posztok várnak rád, merülj el ebben az izgalmas mesevilágban! A Móra Kiadó felajánlásában ráadásul kettő példány a szerencsés nyertesekre vár!

Shannon Hale: Holnemvolt Csodaország 

Kiadó: Móra Kiadó

ISBN: 9789631198508

Oldalszám: 293 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Minden a feje tetejére állt.
De kinek a feje tetejére?
Az Ever After High diákjai eddig kötelességtudóan aláírták a Mesehősök Végzetkönyvét, ezzel megfogadták, hogy eljátsszák a mesében előre megírt szerepüket.
A suliba azonban betoppant Raven Queen, és már az elején mindent felbolygatott! Az örökség napján szembeszegült a sorsával, s azóta senki meséje nincs biztonságban, még az előkelő Apple White-é sem! A világ azonban akkor áll csak igazán a feje tetejére, amikor egy különös csodaországi lény beszabadul Holnemvoltországba, és kerge varázserejével mindent összezavar. Úgy tűnik, egyedül Lizzie Hearts, a Szívkirálynő lánya és Csodaország trónörököse nem bolondult meg teljesen. És persze a fából faragott Cedar Wood, Pinokkió lánya, és Madeline Hatter, a Bolond Kalapos lánya sem. (Vagy legalább nem lett bolondabb, mint volt.) Most rajtuk áll, hogy megmentsék barátaikat a csodaországi varázslattól, ami megfosztaná őket és Holnemvoltország összes meséjét a boldog fusselvélétől.

Saját véleményem:

Az Ever After High függőséget okoz. Én pedig büszkén vállalom, hogy függő vagyok, és eszem ágában sincs kigyógyulni belőle. Minden alkalommal, amikor kinyitom a könyvet, csillogó szemű kislánnyá változom, s néhány órára jómagam is az Ever After High tanulójává avanzsálok.
Szeretem ezt a világot, a szereplőket, a mesés szójátékokat, az izgalmas helyszíneket és tanórákat, a kalandokat, de leginkább azt szeretem, ahogyan rám hat. Csapjátok le a fejét!
Most azonban egy kicsi üröm is vegyült az örömömbe, ugyanis – a novelláskötetet leszámítva – Shannon Hale utoljára bújt a Mesélő bőrébe, s utoljára csavargatta Holnemvoltország szálait, méghozzá nem is akárhogyan. Ezúttal egészen különleges, már-már mesésen szürreális színhellyé változtatta át a már megszokott közeget, s három bolondos, átlagosságot és hétköznapiságot nélkülöző szereplő otthonát hozta hozzánk közelebb, feje tetejére állítva, s kifordítva mindent és mindenkit. Üdv, Holnemvolt Csodaországban!

A történet nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol a második rész véget ért. Az összetört dutyikornisból kiszabadult Csodaország egyik legrettegettebb lénye, a gruffacsór, aki rettentő mérges és elégedetlen. Semmi nem emlékezteti hazájára, ráadásul a hasa is kong az ürességtől, így hát eltökéli, hogy Csodaország másolatává változtatja ezt a sivár vidéket, és annak lakóit. Csupán egy bökkenő van, varázsereje jócskán megcsappant, tehát szüksége van csodaországi lényekre, akik jelen esetben nem mások, mint Maddie és az apukája, a Szívkirálynő lánya, Lizzie, valamint a Nevető Macska gyermeke, Kitty.
Mindeközben az iskola tanulói, mit sem sejtve a lappangó veszélyről, szokásos osztálykirándulásukra igyekeznek, csoportokra bontva. Ravenék osztálya az Északi szélhez látogat el, ám szórakozásuk nem tarthat sokáig, ugyanis csodaországi lényekké alakult medvék támadják meg először Cedart, majd az egész csapatot, akik mindezek tekintetében kénytelenek a suliba menekülni. Csakhogy ott sincsenek biztonságban. Egyik percről a másikra, mindenféle élőlényekké, tárgyakká változnak a diákok, leszámítva a három csodaországit, és Cedart, aki fabábuból emberré alakul. S ha mindez nem lenne elegendő, az igazgató, és a Vasorrú Bába varázsburokba vonja az iskolát, vele együtt a bent rekedt diákokat, és a gruffacsórt, így védelmezve az ország többi részét a fenevadtól. Más választás nem lévén, ezen a furcsa négyesen múlik mindenki sorsa.

A regény ugyan végig a gruffacsór megölésén, és a többiek megmentésén alapszik, mégis van egy sokkal fontosabb háttérüzenete: valódi önmagunk megtalálása.
Nagyon tetszett, hogy Shannon Hale ezúttal kiválasztotta a négy legfurcsábbnak tűnő lányt, akik első pillantásra, így vagy úgy, de jobban kitűntek a tömegből, s esélyt adott nekik a kibontakozásra, és az önmegvalósításra.
Elsőnek rögtön ott van Cedar, a fabábú lány, aki mindig kénytelen az igazat mondani, és aki emiatt rengeteg hátránnyal indul. Magányosnak és kívülállónak érzi magát. A gruffacsór varázslatának köszönhetően azonban alkalma nyílik megtapasztalni álmait, és rájönni, hogyha nem köti átok, vajon milyen is lenne igazából.
Csodálatos és egyben szívszorító pillanatokat okoz ez a megtört, tisztalelkű lány nekünk, olvasóknak. Egészen elképesztő módon mutatja be, milyen fanteasztikus lélegezni, örömöt és fájdalmat érezni, füllenteni, vagy hősnek lenni. Imádtam a gondolatait, a jó és rossz közti kísérletezgetéseit, mindazonáltal a szívem szakadt meg érte.

Hozzá társult a három csodaországi hölgy, akikről összefoglalva annyit érdemes tudni, hogy a maguk módján elég zizik, s számukra a hétköznapiság életidegen. A varázslat viszont pont ezt éri el, kifordítja eredeti valójukat, hátborzongatóan normális gondolatokkal töltve meg buksijukat.

A regény főszerepe ezúttal Lizzie-re hárul. Tudjátok, ő az, aki állandóan azt ismételgeti: Csapjátok le a fejét! Bevallom, nem gondoltam volna, hogy pont az ő személyében fogok új kedvencet avatni, de így lett.
Lizzie minden szempontból furcsa lány. Mindenkit megvet és lenéz, ahogyan azt anyjától tanulta. Utálja Holnemvoltországot, nincsenek barátai, idegesítik a tündi-büni, fecsegő, állandóan vidám hercegnők. Jópofizás helyett saját kis kertjét gondozza. A kialakult helyzet következtében viszont rengeteg új dolgot, érzést tapasztal meg, és bár foggal-körömmel küzd ellene, egy sor olyat tesz, ami ellenkezik elveivel.
Komolyan mondom, Lizzie az egyik legütősebb és legzseniálisabb karakter, akivel valaha találkoztam! Persze csak örök kedvencem, Maddie után, aki ezúttal is hű marad szerepéhez.
Végre! Végre minden eddiginél nagyobb reflektorfény jut ennek a bolondos leányzónak, s egészen új oldalát csillogtathatja meg egy váratlan fordulat következtében. Tegyünk fel, hogy Maddie-re hárulna a mesélő szerepe... na, persze ez lehetetlen... vagy mégsem?

Ezt a kötetet tagadhatatlanul a karakterek, és az ő fejlődésük teszik varázslatossá. A gruffacsórral folytatott harc számomra kicsit gyerekesebbre sikeredett - ami persze nem baj, mert hát nem a 24 évesek, hanem a gyerekek a célközönség -, mint azt megszoktam.
És amit még muszáj kiemelnem, az a fordítás. Nem szoktam erre külön kitérni, de itt és most megemelem virtuális kalapomat a fordító előtt, mesésen fantaesztikus lett! Elképzelni sem tudom, ezt a sok szójátékot hogyan tudta ennyire élően, szövegbe simulóan magyarosítani, de megcsinálta. Éppen pont mesés!

Az Ever After High sorozatot pedig ajánlom minden gyereknek és gyereklelkű felnőttnek, ha szeretnétek egy igazán aranyos, vicces, jól kidolgozott, olvasóját komolyan kezelő, szerethető karakterekkel, és varázslatos világgal rendelkező mesét olvasni.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Maddie, Lizzie,Cedar, Kitty, Raven

Kedvenc jelenet: Cedar nagy rádöbbenései, és Lizzie minden megmozdulása

Negatívum: a Gruffacsórral való harc

Borító: 5/5

Karakter kalauz

Felül a szereplő nevét, alul pedig a szülőt találjátok. (Nagyobb méretért katt a képre)

Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!

A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/15 Kelly és Lupi olvas
09/17 Deszy Könyvajánlója

09/19 Dreamworld 

Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok - Cover Reveal

2015. őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Kristin Hannah New York Times bestseller regénye, a Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok. Csodálatos, magával ragadó történet szerelemről, veszteségről és a barátság mindent elsöprő erejéről. 

eredeti borító

Kristin Hannah: Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633736074

Oldalszám: 656 oldal

Fordító: Palásthy Ágnes

Várható megjelenés: 2015. ősz

Rendeld meg/jegyezd elő:  kemény fedeles  |  puha fedeles

Fülszöveg:

1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére Tully és Kate-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.
Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár köz két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz.
Tully a kezdetektől fogva kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani a világnak, hogy ér valamit. Mivel anyja kicsi korában elhagyta, feltétel nélküli szeretetre vágyik. Vakon követi becsvágyát New Yorkba, majd a világ körül, s hírnévre és sikerre tesz szert… magányosan.
Kate valójában nem akar mást, csak szerelmet és családot, teljesen hétköznapi életet. A maga csendes módján Kate ugyanolyan elszánt, mint Tully. Azt azonban nem tudja, hogy a házasság és az anyaság mennyire megváltoztatja majd. Hogy mennyire szem elől téveszti, ki volt azelőtt, és mit akart. És hogy mennyire irigyli majd híressé vált legjobb barátnőjét…Tully és Kate harminc éven át támogatják egymást jóban és rosszban, túlélve a barátság viharait is: féltékenységet, haragot, megbántottságot, neheztelést. Azt hiszik, már semmi nem árthat nekik, amikor egyetlen árulás elszakítja őket egymástól… és végső próbának veti alá a bátorságukat és a barátságukat.

Kristin Hannah

Kristin Hannah 21 regény New York Times bestseller szerzője. Hawaiion él férjével és fiával, ahol gyakran hódol egyik kedvenc foglalatosságának: az olvasásnak. Kislányként balerina szeretett volna lenni, végül jogász lett belőle. Íróvá egy utólag szerencsésnek bizonyuló nehézség miatt vált: amikor kisfiát várta, ágynyugalomra ítélték - így minden keze ügyébe kerülő könyvet elolvasott. Akkor jött az ötlet az íráshoz, amit azóta töretlenül folytat is. 

Dobpergés...