Sarah MacLean - Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Két hét a csábításra, avagy egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…

Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996157
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Hetesy Szilvia

Fülszöveg:

Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Saját véleményem:

Sarah MacLean volt az első kortárs, történelmi romantikus szerző, aki nem csak, hogy megismertette velem a műfajt, de meg is szerettette. Hovatovább, számomra mindmáig ő az etalon, ugyanis fiatalos, gördülékeny stílusa, játékos karaktereivel, s humoros hangvételével megbolondítva szinte bármelyik, romantikára kicsit is nyitott hölgyet képes beszippantani. Egyszerre felel meg a műfaji elvárásoknak, és tör ki annak keretei közül, szélesebb olvasótábort gyűjtve maga mellé. Ezt mi sem példázza jobban, mint a sorozat összes részében megjelenő, a korszak erkölcseivel szembemenő lázadás bármely formája. Olyan, mintha Sarah maga is feszegetné a műfaj határait – és én ezt fenemód élvezem, ugyanis nem csak, hogy szórakoztató látni, megtapasztalni azt az irdatlan sok szertelenséget, amit a főszereplők és barátaik művelnek, de egyszersmind sokkal szélesebb körű ismertséget is ad az akkori korról.

Természetesen a legtöbb történelmi romantikushoz hasonlóan itt is helytálló az az állítás, hogy a részek külön-külön is megállják a helyüket, vagyis, ha valaki nem szeretné mindegyiken átrágni magát (bár ebben az esetben hatalmas élménytől fosztja meg magát), akkor nyugodtan olvashatja azt, amelyiket szeretné, hiszen érteni fogja. De! A trilógia utolsó része nem csupán egy kerek, önálló sztori, hanem egyfajta tisztelgés és búcsú is a korábbi kedvencektől/előtt, mellyel a szerző gyönyörű keretet ad sorozatának. Méghozzá nem is akárhogy!

Miközben Juliana és a herceg történetének fonala erre-arra gördül, a háttérben egy utolsó istenhozzádra visszatérnek korábbi kedvenc párosaink is, amit a kedves írónő ugyancsak ötletes módon oldott meg. A rész első felében Gabriel egyengeti a temperamentumos hugica életét, kisebb-nagyobb befolyással, majd a tényleges sztori ívéhez illeszkedve, Nicholas veszi át ezt a nemes feladatot, hogy aztán a végén, a triumvirátus közösen vehessen búcsút hűséges olvasójától.

Mindig jó érzés, ha láthatjuk, miként alakul a korábban már szívünkbe zárt kedvenceink sorsa, akikért egykor több száz oldalt izgultunk végig. Az pedig még ennél is nagyobb boldogság, ha úgy térnek vissza, hogy újra befolyással vannak az eseményekre, és ha nem is szerves részei annak, érezhetően fontosak. Ebben az esetben pedig a Ralston ikrek megint csak sziporkázhatnak egy sort, tanúbizonyságot téve heves vagy egy fokkal kevésbé lobbanékony természetükről.

Az én pici szívem minden alkalommal nagyot dobbant, amikor újra láthattam a srácokat a jellemükhöz passzoló megnyilvánulásaik valamelyikében. Ezek az apró pillanatok visszaidézték a régi emlékeket. És azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy párjaik is hozták a maguk formáját; mint ahogyan azt is, mennyire elemi része ennek a kötetnek a testvéri összetartás.

A kis nosztalgiavasút után viszont térjünk rá a tényleges történetre, amiről minden túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy magasan a legjobb ebben a trilógiában.

Aki olvasta az előző köteteket, az már korábban is tapasztalhatta a Juliana és Simon közt feszülő, igencsak robbanásveszélyes kapcsolatot. Én például a könyvesbolti jelenetüknél úgy felcsigázódtam, hogy alig győztem kivárni a saját kötetüket, de a végeredmény minden várakozással töltött, kínkeserves napért kárpótolt.

Mostani főszereplőink előnnyel/hátránnyal – hívjuk, aminek akarjuk – indultak az előzőekhez képest, ugyanis ismertségük nem újkeletű. Ismerik egymást, vonzódnak is a másikhoz, kapcsolatukat mégis beárnyékolja származásuk terhe.

Juliana kilóg a merev nézeteket és szabályokat valló angolok közül, akik ezért meg is vetik. Lenézik származása és nyitottsága miatt, s anyja csapodársága megbélyegzi őt. Ám mindez nem is izgatja túlságosan a lányt, hisz temperamentuma miatt amúgy sem találja a helyét ebben a világban. Egyik bajból a másikba keveredik, minden lépte nyomában egy botrány szökken(hetne) szárba. Tulajdonképpen épp így keveredik bonyodalomba Simonnal, Leighton hercegével is, akit mindenki Hencegő hercegnek csúfol beképzeltsége miatt.

Juliana egy balul elsült báli incidens után véletlenül a herceg hintójába kerül, ami mind a két fél számára kínos helyzeteket eredményez. Ám épp ez kell ahhoz, hogy ez a két makacs öszvér újra kapcsolatba kerüljön, és egy titkos kis kihívásba keveredjen.

Juliana, az érzelmek embere két hetet kap arra, hogy a családcentrikus, nevéhez és rangjához lojális, ridegséget sugárzó hercegnek bebizonyítsa, hogy igenis sokat jelent a szenvedélyes viselkedés, és hogy nagyon is benne van a férfiban ez a magatartás.

A kihívástól kezdve borítékolhatóan megindul a lavina, s a címhez hűen számtalan botrányszagú kalamajkába keveredik keményfejű párosunk. Egyik lehetetlen helyzetből csöppennek a másikba, miközben igyekeznek bebizonyítani saját igazukat.

Talán nem titok, ha elárulom, Simonban nagyon is ott van a szenvedély, pusztán ilyen vagy olyan okok miatt gátat szab nekik; Juliana mellett mégis elő-elő bukkan az igazi jelleme.

Imádtam mindkettejüket. Elmondhatatlanul elemi páros, jól működő kémiával. Amikor együtt vannak, akkor minden olyan, mintha ezer fokon égne. Ám nem csak a vonzalom hangsúlyos ezekben a jelenetekben, hanem a humor is. Régen nevettem annyit, mint ezen a két idiótán! Bár azt azért tudni kell, hogy ennek a két öszvérnek a kapcsolata nem egyszerű. Olyan, mintha az ember egy hullámvasútra váltana jegyet.

Hiába tudtam, mi lesz a vége, mégis húszszor lerágtam gondolatban az összes körmömet, miközben nagyjából úgy éreztem magam, mint Aranyhaj, amikor először lép ki a toronyból: egyik percben, a páros boldogságát tapasztalva, ugrálni tudtam volna, míg a másikban zokogni. Hát igen… heves páros, az már biztos. (De ahányszor lovat láttok, fellélegezhettek!)

Az igazság viszont az, hogy nem véletlenül. Kapcsolatuk elé számtalan akadály hárul, melyek mindegyike származásukban gyökerezik. Juliana fattyúként nem méltó párja egy hercegnek, míg Simonnak mindennél jobban kell ügyelnie hírnevére, ugyanis – mint azt tudjuk – húga házasságon kívül esett teherbe. Míg a lány Nickék menedékházában bujdokolva igyekszik minél tovább eltitkolni a londoni elit elől állapotát, addig a férfinak minden lehetőséget meg kell ragadnia ahhoz, hogy biztosítsa családja jó hírnevét – még akkor is, ha ehhez kényszerházasságot kell kötnie…

Juliana és Simon együtt, és külön-külön is értékes, izgalmas karakter, megvan a maguk mélysége, kiforrott személyisége.

Julianával egy szélvész típusú, felvágott nyelvű, mégis csupaszív lányt kapunk, aki nagyon jól bemutatja, milyen az, ha a barátai és családja ellenére valaki egyedül kénytelen megküzdeni egy másik kultúrával, vagy éppen azzal a bélyeggel, melyet önhibáját nyomnak rá.

Én a magam részéről rettentően szerettem őt, a hangját, a hevességét, a naivságát, a talpraesettségét, és azt az új szemléletmódot, amit olasz mivolta jelentett. Ugyanolyan karakteres, lázongó, mint a korábbi két főszereplő hölgy, mégis más módon. De hát egy Ralston lánytól mi mást is várhatnánk, nemde?

Simon pedig szintén érdekes figura. Tipikusan a londoni sztereotípiák megtestesítője, mégis legalább annyira karakteres, mint akár Gabriel vagy Nicholas… csak más módon. Ám az biztos, hogy ő is jó néhány női szívet fog megdobogtatni.

Mindent egybevetve, a trilógia utolsó része méltó befejezése volt a sorozatnak; mi több, magasan túl is szárnyalta azokat.  

Tiszta szívből ajánlom minden romantikára nyitott lánynak, nőnek, attól függetlenül, szereti-e az adott műfajt. Juliana és Simon története perzselő, vad, humoros, kalandos, és „botrányokkal” teli.

Ami pedig engem illett, fájó szívvel, ámde boldogan búcsúzom ettől a kis családtól, aminek minden tagja belopta magát a szívembe. Biztos, hogy még visszatérek hozzájuk, ha egy kis léleksimogató, mosolyfakasztó olvasmányra vágyom.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő:Juliana, Rlaston fivérek, Simon,

Kedvenc jelenet: az összes "botrány"

Negatívum: -

Borító: 5/4

Nyereményjáték

A regény hősnője, Juliana Fiori kisasszony édesapja lévén félig talján, s bár már jó fél esztendeje Londonban tartózkodik, beszédét olykor - olykor bizony még mindig színesítik olasz kifejezések. Mi is ellestünk tőle néhányat. Vajon ki tudjátok találni, mit jelentenek ezek az olasz kifejezések?
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"Andiamo"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/16 Angelika blogja
05/18 Deszy könyvajánlója
05/20 MFKata gondolatai
05/22 Kristina blogja
05/26 Insane Life
05/27 Dreamworld

James Frey & Nils Johnson-Shelton - Sky Key

James Frey izgalmas könyvsorozatával már megismerkedhettünk tavaly. Az Endgame című könyv minden várakozást felülmúlt, a könyv nagy siker szerte a világban. James Frey most egy szerzőtárssal kiegészülve tovább szövi a Végjátékot, ami ebben a kötetben még súlyosabb és még izgalmasabb, mint eddig.
Tarts velünk és a Blogturné klub 5 tagjával, akik nyomon követik a Játékosokat, akik azért harcolnak egymás ellen, hogy megtalálják az Ég kulcsát. A turné végén, ha te is jó vagy nyom olvasásban, akkor megnyerheted a Libri Kiadó által felajánlott 3 könyv egyik példányát. A Végjáték elkezdődött, semmi sem állíthatja meg!

James Frey & Nils Johnson-Shelton: Sky Key

Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633108024
Oldalszám: 560 oldal
Fordító: Nagy Gergely

Fülszöveg:

Két kulcs és kilenc játékos maradt.
New York. Aisling Kopp elhatározza, hogy kiszáll, és véget vet a gyilkos játéknak. Mielőtt azonban döntő lépésre szánhatná el magát, a CIA közbelép. Mint kiderül, tudnak az Endgame-ről, és feltett szándékuk, hogy hasznot húzzanak belőle…
Etiópia. Hilal ibn Isa al-Salt épphogy túlélte az első menetet. Az Akszúmi törzsnek azonban titkos tudás van a birtokában, amely megállíthatja az idegen lényeket, a halálos Endgame játékmestereit…
London. Sarah Alopay találta meg az első kulcsot. Jagóval a győztes oldalon állnak. De Sarah démonai ugrásra készek, már nem szállhat ki, vagy győz, vagy végleg elbukik…
Kilencen maradtak játékban. Ki a következő áldozat?
Olvasd el a könyvet.
Kövesd a nyomokat.
Oldd meg a rejtélyt.
Csak egy maradhat.
Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv.
Te magad vagy a főszereplő, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztes is lehetsz.
A sorsunk a te kezedben van.

James Frey és Nils Johnson-Shelton Endgame-regényei több mint negyven országban tartják lázban az olvasókat. Nagyszabású multiplatform játék társul hozzájuk, és a történet filmváltozata is készül!

Saját véleményem:

A Végjáték folytatódik, a harc pedig minden eddiginél kiélezettebb. A megfogyatkozott létszámú Játékosoknak immár nem csak társaikkal kell megküzdeniük, hanem önmagukkal, saját nézeteikkel, az új lehetőségekkel, és az emberiség, játszmájukra adott válaszával. A folytatásban tehát megemelkednek a tétek, kiéleződik a helyzet, miközben bejárva a világot, újabb és újabb helyszíneket fedezünk fel, egyik akcióból a másikba csöppenve, mialatt a második kulcsot, az Ég Kulcsát keressük.

James Freynek és szerzőtársának sikerült az első részt is túlszárnyalniuk, ezáltal még grandiózusabbá tenniük a sorozatot, ami valljuk be, nem kis szó. Ám éppen ezért, itt még hatványozottabban igaz az, hogy ehhez a kalandhoz (hisz nem egy szimpla regényről beszélünk) idő kell. Idő kell, hogy az ember, engedve a hangulatnak átlényegülhessen fantom Játékossá, hogy megérthesse a nyomozós szálat, a rejtélyeket, és úgy egyáltalán ahhoz is idő kell, hogy kellő mértékben megélhesse mindazt, amiről olvas.
Az End Game-hez hasonlóan pedig a Sky Key is nagyon tömör olvasmány. Rengeteg az infó, sokfelé ágazik a cselekmény, és hát az oldalszám is elég morózus.
A Játékosok továbbra is szerte a világban ügyködnek, egyfelől keresve a következő kulcsot, másfelől küszködve démonaikkal, gyászolva szerelmeiket/szeretteiket, szövetségeket mélyítve, bosszút forralva, vagy éppen küzdve a legújabb fenyegetéssel, az emberi beszállókkal, akik tudatlanságukban igencsak megnehezítik - vagy legalábbis hátráltatják - a játékosok dolgát. Mindezt pedig segíti az a tény, hogy mostanra már megismertük mindannyiukat, kiforrtak a karakterek, a Játékosok közti ilyen vagy olyan irányú kapcsolatok, vagyis bőséggel jut idő a pörgésre, az akcióra, és immár az olvasónak sem kell azon agyalnia, ki kicsoda. Sőt! Attól, hogy már ismerjük szereplőink erősségeit, brutalitását, erkölcsi szintjüket, csak még izgalmasabbá és mélyebbé válik az a mentális és/vagy lelki folyamat, amin átmennek. Gondolok itt például Sarah-ra, akinek nem kisebb teher nyomja a vállát, mint az önkezűleg megölt exbarátja "szelleme"; a pszichopata Anre, akinek megölték szerelmét; netán a gyermekét féltő és óvó anyára, avagy a szépségét elvesztő Hilalra.
Természetesen van a történetnek jóval látványosabb, agytekervényeket megmozgató része is - de még milyen! -, ami gondoskodik arról, hogy az olvasó adrenalinszintje véletlenül se csusszanjon vissza a normális értékre. Bár bevallom, kezdetben féltem attól, hogy újabb félezer oldalban már nem fog annyira lekötni az országokon és földrészeken átívelő hajsza, a nyomozás, és hogy a szerző kicsit belefullad a saját puskaporába, de végül - hála az égnek - nem így lett. Továbbra is baromi jól, élvezhetően működik a dolog, és engem legalább annyira, ha nem jobban lekötött, mint korábban. Itt aztán tényleg megvan, ami kell: rejtélyek, misztika, ősi- és modern vonal, világvége hangulat, valamint az ebben a helyzetben szánalmasnak ható emberi erőfeszítések a hétköznapi világ részéről.

Mindent egybevetve továbbra is imádom a sorozatot, és a hozzá kapcsolódó játékot is (bár én továbbra is hülye vagyok hozzá), ráadásul kezdem azt érezni, hogy értem a játszma mögöttes üzenetét, mind az emberiség, mind a könyvbeli Játékosok számára.
Ami pedig a Sky Key-t illeti, elképesztően ütős lett, méltó folytatása elődjének. Izgalmas, kiszámíthatatlan, letaglózó, brutálisan kegyetlen és nagyon emberi. Sokkal több egy könyvnél. Olyan, mint egy, az elménkbe kivetített számítógépes, ámde mégis élethű játék.
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki tud időt szakítani egy ősi kultúrákban gyökerező kalandra, és szereti, ha a történet karakterei nem feltétlenül makulátlan erkölcsűek.  

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Sarah, Jago

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: -

Borító: 5/5

Nyereményjáték

A Végjátékban játszó Játékosok rendkívül okosak, és jártasak abban, hogy megtalálják egymást. Most téged is arra buzdítunk, hogy vedd elő a térképedet, és segíts megtalálni néhány helyszínt, aminek köze van a könyvek helyszíneihez.
Minden blogon találsz koordinátákat, és egy képet a helyről. A koordináták és a kép segítségével kell megtalálnod, hogy melyik várost / vagy éppen helyszínt rejtettük el. Ha rájössz, és beírod a Rafflecopter dobozba a konkrét helyszínek pontos nevét, akkor a turné végén megnyerheted a 3 könyv egyikét. Játékra fel!

é. sz. 51° 10′ 44″, ny. h. 1° 49′ 34″

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/12 Zakkant olvas
05/14 Deszy könyvajánlója
05/16 Kelly és Lupi olvas
05/18 CBooks
05/21 Dreamworld

Julie Cross - Tempest

Melyikőtök szeretne időutazó lenni? Vállalnátok a veszélyeit is ennek a tulajdonságnak? A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Julie Cross: Tempest - Förgeteg című regénye, mely az azonos című sorozat első része. A Blogturné Klub öt bloggere bevállalta a cseppet sem veszélytelen időutazás feltérképezésének rizikóját, hogy aztán elmesélhessék Nektek, érdemes-e belevágni a kalandba. Természetesen a turné végén három könyv is gazdára talál, a játék helyes megfejtői között.

Julie Cross: Tempest - Förgeteg

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739501
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Lakatos Anna

Fülszöveg:

2009-et írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni.
Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat.
Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt.

Saját véleményem:

Julie Cross regényének fókuszában az időutazás áll, ami egy igencsak közkedvelt téma, széles körben mozgatja meg az emberek fantáziáját - elég csupán a könyvekre vagy filmekre gondolni -, ugyanakkor számos buktatót is magában hordoz. Amellett, hogy a szerzőnek körültekintően kell bánnia vele, egy sor egyéb dologra is oda kell figyelnie: rendesen fel legyen építve az elmélete, többé-kevésbé megfeleljen a fizikai-, illetve tudományos teóriáknak/alapoknak, kellő mennyiségű és milyenségű információval lássa el olvasóját - hogy csak néhány fontosabbat említsek. És persze az sem árt, ha valami újdonsággal is elő tud rukkolni.
Nos, a Tempest (nekem már örökre Tempest marad, a magyar címmel nem vagyok kibékülve) esetében van, amit sikerült megvalósítania az írónőnek, és van, amit nem. Egyébiránt ez a kettősség több területen is előjön, lévén, hogy egy ízig-vérig kezdőkötetről beszélünk, annak minden negatívumával és pozitívumával. Ami ellenben biztos, hogy a Tempest jó kis hiánypótló a hazai ifjúsági-időutazós könyvek piacán, és azok számára is teljességgel befogadható, szerethető, akik nem kedvelik annyira a YA műfajával - általában - együtt járó romantikus szálakat. 

Utóbbi kijelentésem meglehet kicsit paradox annak tekintetében, hogy főhősünk életében nagyon is jelen van a szerelem, ami ráadásként a cselekmények egyik fő mozgatórugója... mégsem éreztem azt, hogy egy romantikus regényt tartanék a kezemben. Valószínűleg azért, mert egyrészt Jackson szemszögű a történet, másrészt pedig kiforrott kapcsolati alappal operál.

Holly és Jackson a mű kezdetekor stabil párkapcsolatban van, szeretik egymást, és csupa olyasmit művelnek, amit a párok: veszekednek, összebújnak, randizgatnak, élik gondtalan tinédzseréletüket. Holly azonban nem tudja, hogy pasija időutazó, ennek következtében Jackson időnkénti gyanús viselkedése és el-eltünedezése miatt össze-összekapnak, majd kibékülnek.
Egy hasonló alkalmat követően idegenek bukkannak fel a lány kollégiumi szobájában, s mindenáron magukkal akarják vinni a fiút, akár élve, akár holtan. Végül, némi dulakodás után, az események tragikus fordulatot vesznek, az egyik férfi lelövi Holly-t, Jackson pedig ijedtében elhagyva hazai bázisát, teljes ugrást hajt végre az ismeretlenbe, ami mint kiderül, két évvel korábbi élete.
Jackson ezek után akárhogyan is próbál, képtelen visszajutni a 2009-es jelenbe, sőt egyre hajmeresztőbb utazásokat tesz a múltba, mely számos meghökkentő felfedezést tartogat számára.
Főhősünknek tehát adva vagyon a feladat... vagyis feladatok: 1) visszajutni a valós hazai bázisra, 2009-be, 2) kitalálni, miként mentheti meg Holly-t, 3) míg mindezek nem valósulnak meg, összeismerkedni a jövőbeni legjobb barátjával, egyben legfőbb bizalmasával, Adammel, 4) a 007-es Holly közelébe férkőzni (akivel ekkor még nem ismerik egymást), 5) kideríteni a születésével és családjával kapcsolatos rejtélyeket, 6) lerázni az újra és újra felbukkanó 2009-es gyilkosokat, az Idő Ellenségeit, 7) eldönteni, hogy az IE vagy a CIA Vihar részlege alkotja a jófiúk csapatát, 8) megfejteni a teljes ugrásra vonatkozó szabályokat.

Látható, hogy Jackson számára bőven akadna tennivaló. Mégis, a könyv első fele lassabb lefolyású, előfordulnak benne unalmasabb részek. Olyannyira, hogy bizonyos pillanatokban úgy éreztem, lerakom a könyvet. Idegesített, hogy nem haladunk semerre, csak toporgunk egy helyben, és ahelyett, hogy valami valóban értelmeset csinálnánk, fejezeteket töltünk el Jackson frissen szerzett, gondnoki munkájával.  De rendszerint ilyesfajta megingásaimat valami olyan követte, ami felpiszkálta annyira a fantáziámat, hogy a dolgok végére akarjak járni. És áldom az eget, hogy megadtam neki a lehetőséget. Nem azt mondom, hogy a regény második felétől életem legjobb élményében volt részem, de határozottan egy jó, izgalmas, fordulatos élménnyel gazdagodtam.

Ami az időutazás témáját illeti, fentebb említettem, hogy vannak benne logikai bukfencek, akárcsak új, forradalmi ötletek.
Számomra kifejezetten tetszett az alapfelállás, miszerint az egyes utazások, történjen alattuk bármi, nem hatnak ki a jövőre. Szerintem ez így sokkal hihetőbb, és korrektebb volt, mint a megváltoztatós fajta. Aztán jött a teljes ugrás, és egy csomó dolgot összekutyult, saját alappilléreinek mondva ellent. Jelenleg sem igazán értem, hogy akkor most hogy is van ez... Ám azt igen, hogy Julie Cross nagyot csavart az időutazós témán, egészen új irányba terelte azt.
A spoilerek elkerülése végett íme három kulcsfogalom: génmanipuláció, disztópikus-posztapokaliptikus jövő/múlt/jelen (?), titkos ügynökök.
Bármennyire is meghökkentőnek tűnik, bombasztikus elegyet alkot ez a hármas! Nem is tudom, melyik részét imádtam legjobban! A vége fele úgy éreztem magam, mintha egy időutazós James Bond filmbe keveredtem volna. Izgalom-izgalom hátán, nyomozás, titkok, repdeső golyók, stb, stb. Az utolsó nagyjából 100 oldal színtiszta adrenalinfröccs. A befejezés, na, az viszont kegyetlen, és itt elsősorban nem a függővégre gondolok.

Összegezve tehát a Tempest egy lassabb kezdetű, majd később igazán pörgőssé váló sorozatkezdő kötet, melyben az időutazás egészen új megvilágításba kerül. Ajánlom fiúknak-lányoknak egyaránt. Ha szeretitek az időutazást, az akciót, a nyomozást, és elegetek van a cukormázas romantikából, akkor Jackson Meyer története remek választás lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jackson, Adam, Holly

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: logikai bukfencek

Borító: 5/-10 (nem tudom, ki és mit érzett vagy szívott tervezés közben, de felejtse el)

Playlist

1. fejezet: Everyday Is Exactly The Same, NIN
2. fejezet: Secrets, One Republic

3. fejezet: Collide, Howie Day
4. fejezet: The Scientist, Coldplay
5. fejezet: These Walls, Teddy Geiger
6. fejezet: Eyes on the Horizon, Brendan Benson
7. fejezet: You and Me, Lifehouse
8. fejezet: The Man Who Can't Be Moved, The Script
9. fejezet: Somewhere only we know, Keane
10. fejezet: Cornerstone, Arctic Monkeys
11. fejezet: Slipped Away, Avril Lavigne
12. fejezet: Runaway Train, Soul Asylum
13. fejezet: Teenage FBI, Guided by voices
14. fejezet: Come on get higher, Matt Nathanson
15. fejezet: You Don’t Know Me, Jann Arden
16. fejezet: Bend and Break, Keane
17. fejezet: There is, Boxcar racer
18. fejezet: Everybody Wants to Rule The World, Tears For Fears
19. fejezet: For you I will, Teddy Geiger
20. fejezet: Chasing Cars, Snow Patrol
21. fejezet: Falling in Love in a Coffee Shop, Landon Pig
22. fejezet: Fallin In, Lifehouse
23-25. fejezet: Spies Like Us, Paul McCartney
26. fejezet: Paper planes, MIA
27. fejezet: How to save a Life, The Fray
28. fejezet:Dare You To Move, Switchfoot
29. fejezet: Fix You, Coldplay
30. fejezet: All In, Lifehouse
31. fejezet: Love Song, The Cure
32. fejezet: Hold On Hope, Guided by Voices
33. fejezet: To Make You Feel My Love, Adele
34. fejezet: Your Guardian Angel, Red Jumpsuit Apparatus
35-41. fejezet: Sympathy For The Devil, The Rolling Stones
42. fejezet: Halleluiah, Jeff Buckley
43. fejezet: Run, Snowpatrol
*Someone Like You, Adele

Nyereményjáték

Az időutazás ősidők óta izgatja az emberek fantáziáját, nem kevés mozifilmet is láthattunk már a témában. A feladatotok annyi, hogy a mellékelt kép alapján azonosítsátok be a filmet, és a címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk küldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/13 CBooks
05/15 Bibliotheca Fummie
05/17 Dreamworld
05/19 Media Addict
05/21 Deszy könyvajánlója

Abbi Glines - A sorsom

Visszatért Dank és Paige, Abbi Glines pedig újra rabul ejti az olvasóit, a Maxim Kiadónál április végén megjelent Existence trilógia második részével, mely A sorsom címet viseli. 

Az izgalmas és lehengerlő regénnyel a Blogturné Klub öt bloggere ismertet meg. Tarts velünk, és ha ügyes vagy, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában!

Abbi Glines: A sorsom

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632614847
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Pagan Moore élete semmiben sem hasonlít egy átlagos diáklány mindennapjaihoz. Ugyanis lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután a lány megmentette szerelmét attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok végre visszatérnek a normális kerékvágásba. De nagyot tévedett…
Egy napon a női szívek megdobbantója, az iskola jóképű hátvédje, Leif Montgomery eltűnik. Amíg a városban mindenki beleőrül az aggodalomba, Pagan egészen más miatt lesz egyre idegesebb. Nem ok nélkül aggódik, ugyanis rájön, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke.
Leif sötét titka súlyos következményekkel jár Pagan és Dank számára. A lány lelkét ugyanis már születésekor megjelölték, pontosabban odaígérték Leifnek. Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de Dank bármire hajlandó szerelméért. Akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, az sem jelenthet problémát…

Saját véleményem:

Az első rész gonosz függővége után türelmetlenül vártam, hogy választ kapjak legégetőbb kérdésemre, Leif kilétével kapcsolatban. A folytatással pedig meg is érkezett a megoldás, méghozzá egy egész kötetnyi körítéssel, melyben rengeteg potenciál rejlett. De hogy Abbi Glinesnak sikerült-e kiaknáznia a lehetőségeket? Nem teljesen.
Aki olvasta A végzetemet, az nyilván tisztában van vele, hogy ez nem az a sorozat, melyet besorolhatnánk kedvenceink közé, laza kikapcsolódásnak ellenben megfelelő. Tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, hisz míg egy könyv szórakoztató, addig jó. A gond akkor van, amikor egy közepes erősségű regényfolyamban felüti a fejét néhány ígéretesnek látszó szál vagy bonyodalom, de a szerző nem tud vagy nem mer vele mit kezdeni, inkább csak lightosan súrolja azt. Abbi Glines esetében pedig rövid időn belül már másodszor futok bele abba a dilemmába, hogy bár a történet a maga műfajának többé-kevésbé megfelel, az elvárásaim mégis egy másabb, magasabb szintre ugranak. Magyarán a sztori minősége tartja a megszokott színvonalat, csak tele van kibányászatlan aranyrögökkel.

A cselekmény nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol korábban abbahagytuk. Leif felszívódott, Pagan és Dank pedig élvezi a kettesben töltött időt, amikor a Halálnak nincs dolga (ne kérdezzétek, hogy van Danknek ennyi ideje, miközben emberek ezrei halnak meg naponta). A gondtalan idill azonban nem tart sokáig, ugyanis Pagan emlékszerű álmokat kezd látni, főszerepben egy sráccal, aki mindig jó időben jelenik meg. Az álmokat később baljóslatú hangok is kiegészítik, melyektől a lány lassan kezd becsavarodni.  Értetlenségét pedig a Leif eltűnését övező szokatlan emberi viselkedések is tetézik, tekintve, hogy míg eleinte mindenki hiányolja a népszerű fiút, addig egyik napról a másikra, mintha agymosáson esett volna át a város, mindenki elfelejti őt.
A történet első felében ez, a csipetnyi misztikummal fűszerezett, mégis inkább emberi vonal kerül előtérbe, mely őszintén szólva nem túl izgalmas. Dank és Pagan  kapcsolata csupa cukormáz, amivel még nem is lenne nagy baj, ha Dank nem lényegülne a csaj közelében cuki mamuszkává.
Félelmetesen rossz volt látni, hogyan fordult ki önmagából, és méltóságot, vadságot sugárzó énjéből. A szívem azonban valósággal repesett, amikor a szerelmesek külön váltak. A távolság mind Pagannek, mind Danknek nagyon jót tett, kikeveredve a rózsaszín ködből sokkal izgalmasabb kalandokba bonyolódtak, visszanyerve valódi személyiségüket.

Dank munkája továbbra is nagyon különleges, és Abbi Glinesnak sikerült egy rettentően jó és igaz gondolatot szárbaszökkentenie, ami számomra a regény egyik csúcspontját képezte. Emberi gyarlóságunk az elmúlástól való félelem, s ilyen módon a halál személyét automatikusan a negatív oldalhoz kötjük, pedig nem kéne. És ez az a kis gondolatmagocska, ami Dank önálló monológjai, érzései, küldetései során kicsírázik, hogy aztán virágot bontson. Ráadásul a hogyan sem utolsó szempont. Dank munkái között van egy-két igazán szívetfacsaró is, bevallom nőiesen, az első kislánynál bizony kibuggyant egy-két könnycseppem.

Dankkel szemben pedig ott van Pagan, aki igyekszik hétköznapi diákéletet élni, s ezzel mintegy visszarázódni a normalitásba; egy idő után azonban rá kell jönnie, hogy ennek még nem jött el az ideje. Kísérteties hasonlóságú álmai elárasztják, és ami kezdetben még aranyosnak, ártatlannak tűnik, szép lassan félelmetessé fajul.
Minden álomnak van egy közös kulcsfigurája; az illető személyét pedig nem nehéz kitalálni. Ez a valaki állandóan megjelenik, egyre nagyobb teret követel magának Pagan életében. Sőt, magát a lányt, vagyis jogos jussát is követeli. S ezzel, a múltban gyökerező, ezidáig eltitkolt családi rejtéllyel bekúszik a képbe a történet második felének bonyodalmát képező szál: Leif.
Hogy egészen pontosan ki vagy mi is ő, azt nem árulom el, de azt igen, hogy ő az, aki tulajdonképpen felpörgeti ezt a könyvet, izgalmassá, hátborzongatóvá és hangulatossá varázsolja. Vele együtt pedig olyan finomságok bukkannak fel, mint a vudu, a vudu másvilág, másvilági orgia (nem kell megijedni, inkább hangulatfokozó háttérelem), vagy New Orleans.
Valószínűleg nem lepődtök meg, ha azt mondom, imádtam mindent, ami New Orleanshoz tartozott, vagy annak hangulatát idézte. New Orleans önmagában egy olyan fogalom, aminek behozatala csak ütni tud; elég a mindenirányú szabadságára, vagy a hátborzongató hangulatára gondolni. New Orleans a mágia - azon belül is a vudu - melegágya!
Szóval lényeg a lényeg, Leif és az ő hozadéka ennek a kötetnek a megmentője és motorja. Abbi Glines pedig baromi ötletes körítéssel lökte vissza a nyeregbe a szőke szépfiút. Olyannyira, hogy ciki vagy sem, minden pszichopatasága ellenére drukkoltam neki, és nem győztem magamba szívni a vele kapcsolatos információkat.
Amiben viszont csalódtam az a végső küzdelem, ami minden volt csak epic nem. Nem csak keszekusza, túlreagált, agyonkészült, de érthetetlen is. Arról nem beszélve, hogy egy hajhuzigálós kandúrharc is több izgalmat ígért volna, mint ez a valami...

De hogy így, a végére valami jót is mondjak, Gee-ből még többet kapunk, ő a sorozat szarkazmusbombája; de nem árt felkészülni egy meglepő fordulatra sem, ami garantáltan meghökkenti az embert.
Szóval mindent egybevetve A sorsom hozta a tőle elvárt színvonalat, és a hibái ellenére képes volt valami újat adni. Gee, Leif, New Orleans, a vudu és Dank munkája miatt mindenképp azt javaslom, hogy folytassa, aki elkezdte.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Gee, Leif

Kedvenc jelenet: Dank és az ismeretlen kislány

Negatívum: papucs Dank, és a "nagy" összecsapás

Borító: 5/4 (jól néz ki, de nulla köze van a történethez)

Borítók

Nyereményjáték

A regény szerzője, Abbi Glines igazi sikergyáros, akinek már számos könyve jelent meg. A játék során a regényei eredeti, vagy magyar borítóiból találtok egy részletet. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be, hogy az adott kép melyik regényhez tartozik. A kiadó jóvoltából 3 könyvet sorsolunk!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni. A győztest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem válaszol a levélre, újra kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/06 Deszy Könyvajánlója
05/08 CB olvas
05/10 Kelly
05/12 Media-Addict
05/14 Dreamworld

Becky Albertalli - Simon és a Homo Sapiens-Lobbi

Becky Albertalli bemutatkozó regényével bebizonyítja, hogy egy ifjúsági regény akkor is lehet menő, ha nincs benne világpusztulás, mágia avagy vámpírok, mindössze egy ellenállhatatlanul jópofa srác, no meg sok-sok oreo.

Becky Albertalli: Simon és a Homo Sapiens-lobbi

Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633107782
Oldalszám: 314 oldal
Fordító: Weisz Böbe

Fülszöveg:

Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Saját véleményem:

A Simon és a Homo Sapiens-lobbi azon könyvek sorába tartozik, melyet az ismertségi körömben végigvonuló nagy hype miatt olvastam el. Egyszerűen annyit áradoztak róla a környezetemben, hogy muszáj volt kiderítenem, mit is tudhat Becky Albertalli műve. Nos, ha katartikus élményt nem is okozott, azért örülök, hogy adtam neki egy esélyt, különben most szegényebb lennék néhány igazán szívet melengető pillanattal, értékes elmélettel vagy megszívlelendő tanulsággal.

A regény egészében nézve egy abszolút átlagos YA, tipikus tini problémákkal és sulis hétköznapokkal. Részeire bontva viszont jóval több. Nem feltétlenül az LMBT szál, vagy az azzal kapcsolatos coming out-ügy miatt. Vagy legalábbis nem csak abban az értelemben, ahogy gondolnánk.
Biztos vagyok benne, hogy azon olvasók számára, akik saját nemükhöz vonzódnak, valódi hiánypótló gyöngyszem lesz Simonék sztorija. De nemtől, nemi identitástól, vallástól, bőrszíntől és kortól függetlenül bárki kezébe veheti, elolvashatja, mert attól, hogy Simon meleg, nem lesz sem több, sem kevesebb a könyv, aminek egyébként egyik legfőbb üzenete, hogy a szexuális hovatartozás nem egy bélyeg vagy betegség, vagy valami olyasmi, amiből nagy ügyet kéne csinálni. Mindegy, hogy nőként vagy férfiként nőt vagy férfit szeretünk, attól még ugyanolyan emberek maradunk, mint hetero- vagy homoszexuális társaink.
Számomra ez utóbbi gondolat volt az egyik legleg értéke a Homo sapiens-lobbinak. És pont emiatt gondolom úgy, hogy ha nem is mindenkinek, de sokaknak el kéne olvasnia. Ha érint titeket a téma, azért, ha nem, azért. Elfogadóbbá, megértőbbé tesz - még akkor is, ha azt gondolod magadról, hogy ennél toleránsabb, megértőbb nem lehetsz -, és hát coming outolni más témában is lehet (gondolok itt arra, ha valamilyen módon kilóg az ember a tömegből).

De hogy magáról a történetről is beszéljek, adva van nekünk egy totálisan átlagos, se nem helyes, se nem csúnya, se nem kiközösített, se nem menő srác, Simon, aki békésen éli életét. Suliba jár, a barátaival lóg, statisztálkodik a sulimusicalben,  otthon pedig élvezi a kissé bolondos családja nyújtotta mindennapokat. Egyetlen titka van mindössze: Blue.
Blue Simon levelező partnere. A srácok azután kerülnek virtuális ismertségbe, hogy Blue a gimi Tumbrl oldalán, álnévvel coming outol. Noha egyikőjük sem tudja a másikról, hogy kicsoda, azt leszámítva, hogy egy suliba járnak, a hónapok során szoros kötelék alakul ki köztük, sok esetben pedig egészen bensőséges kis titkokat is megosztanak egymással.
A bonyodalom ott kezdődik, amikor Simon egyik évfolyamtársa meglátja a srácok levelezését, melynek másolatával megfenyegeti Simont, azt követelve tőle, hogy hozza össze egyik barátnőjével. Simon ettől fogva folyamatosan őrlődik. Nem akarja szeretett barátnője nyakába varrni az undok zsarolót, miközben félti saját, titkos viszonyát, és az annak napvilágra kerülésével járó coming outtól is retteg.
Az események és a fejezetek innentől kezdve két szálon haladnak. Egyfelől figyelemmel kísérhetjük Blue és Simon levelezését, valamint az ezzel együtt kibontakozó romantikus viszonyocskát, míg másfelől ide-oda sodródhatunk főszereplőnk oldalán a tinédzser élet útvesztőiben. Háttérként pedig adott egy rejtély, hogy ki is lehet Blue.

Kezdem a végéről. A Blue-t övező titok engem kezdetben totálisan paranoiássá tett. Gyakorlatilag mindenkiben - fiúban, lányban - őt láttam. Aztán bár fokozatosan kezdhettem kihúzni neveket a listáról, mégsem lehettem százszázalékosan biztos az illető kilétében. Szóval a szerzőnek mindenképp pacsi azért, hogy képes volt úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy csak akkor hulljon le a lepel, amikor ő engedte, és nem előbb.
A történet másik vonzereje a hétköznapiság. Igaz, hogy ezzel most magamnak mondok ellent, minthogy pont azért vontam le egyetlen pontot, mert sokszor túl átlagosnak, csöppet eseménytelennek éreztem a sztorit, másfelől mégis hatott rám a normalitás vonzereje. Ez a kis paradox eset valószínűleg azzal magyarázható, hogy jó 7 évvel kinőttem a gimis életből, és az ezzel járó drámákból. De! A szerzőnek sikerült fel-felidéznie bennem a középiskolás éveimet, amikor egy baráti összeveszés, ki ki mellé áll, mit mond, stb. még a világ nagy problémájának számított. Egész biztos vagyok benne, hogy ha ez a könyv néhány évvel korábban talál rám, maradéktalanul egymásba szeretünk, mert pont azt adja, ami ennek a korosztálynak kell. Megértést, támaszt, és a külső szemléletmódból adódó útmutatót.
Simon baráti társasága, és a körükben zajló drámák legalább annyira szerves részei ennek a könyvnek, mint a tolerancia vagy coming out.

És ha már annyit beszéltem a coming outról, térjünk rá a dologra. Nyilván nem tudok olyan hitelességgel nyilatkozni róla, mint egy érintett, úgyhogy nem is fogok. Helyette a kiváltott érzéseimről, gondolataimról mesélnék:
Hiába volt vagy van több ismerősöm is, aki a saját neméhez vonzódik, még nekem is rengeteg érdekes, belsős dolgot tudott mutatni ez a történet, és maga Simon.
Fogalmam sincs, Becky Albertalli mennyire mélyedt el a homoszexualitás tanulmányozásában, de az biztos, hogy én elhittem minden szavát. De nem csak, hogy elhittem, hanem rengeteg olyan gondolatot is kaptam, amit soha nem fogok elfelejteni. Nyilván cseppet ki van sarkítva a kép, hisz Simon családja annyira nyitott, elfogadó, ami bár jó lenne, ha valóban így lenne a valóságban is, de az a tippem, hogy sajnos a legtöbb esetben ez nem így működik. És mindez természetesen a barátokra is érvényes. Itt mégis így volt jó, és ez kellett ahhoz, hogy Simon kifejezhesse magát.
Az üzenet így is tökéletesen átjött, sőt! Ha Simon még a kedves családja előtt sem meri kimondani, amit ki kell, akkor el tudom képzelni, más esetben milyen nehéz lehet ez. Számomra mégis a srác önmagával vívott harca, és a melegség/heteróság jelentéktelenre való zsugorítása volt az igazi etalon.
Nagyon tetszett, hogy Simon nem azzal küszködött, hogy bevallja önmagának vagy a világnak, hogy a srácokat szereti, hanem azzal, hogy miként tegye ezt úgy, hogy a hír ne legyen nagy ügy, és hogy őt, a különböző hozadékok ne változtassák meg senki szemében. És pont ezért volt nagyon szép egy, a szüleivel folytatott beszélgetés, melynek témája az volt, hogy a nemi hovatartozás (vagy ha már itt tartunk, a bőrszín) nem kéne, hogy hírértékű, nagy ügy legyen, mert az élet egyéb dolgain ez nem változtat semmit.
Továbbá egy másik gondolatot is kiemelnék, ami azt taglalja, hogy attól még, hogy Simon meleg, nem lesz kevésbé férfi.

Kicsit hosszúra nyújtottam a mondandómat, és kicsit másabb irányból is közelítettem meg a művet - nem cselekmény, hanem érzések szempontjából -, de az élményeim most így kívánták. Simon és a barátai emberileg sokat adtak nekem - személyükben néhány napra új barátokat, családot kaptam.
Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az LMBT téma, vagy egy kicsit is nyitott, elfogadó ezzel kapcsolatban, mert abban az esetben egy aranyos, sokszor mókás, szívet melengető, vérbeli YA történet részese lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Simon, Simon családja, Abby, Leah

Kedvenc jelenet: Simon és a szülei beszélgetése a "nem nagy ügyről" és a bébi Simonról

Negatívum: Marty

Borító: 5/4

Oreo recept

Hozzávalók (kb. 30 darabhoz):

Krém:

• 5 dkg vaj
• 25 dkg porcukor
• 10 ek. habtejszín (előzetesen nem kell felverni!)
• 1 cs. vaníliás cukor

Keksz:

• 22,5 dkg liszt
• 12,5 dkg holland kakaópor (de ha nem holland, és 1-2 dkg-val kevesebb, az sem gond)
• 1 tk. szódabikarbóna
• 1/2 tk. sütőpor
• 12,5 dkg vaj
• 12,5 dkg porcukor
• 1 db tojás

Elkészítés

1. A krémhez a vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük - amennyire lehet (ne ijedjetek meg, nem lesz nagyon habos). Majd egyenként belekanalazzuk a tejszínt. Ezután az elkészült krémet betehetjük a hűtőbe, míg a keksszel el nem készülünk.
2. A keksz szárazanyagait (kivétel a porcukrot) összekeverjük egy csipet sóval.
3. A vajat habosra keverjük a porcukorral, majd beleütjük az egész tojást. Addig kavarjuk, míg egyneművé nem válik. 
4. Hozzáadjuk a kakaós lisztes keveréket, és a mixer dagasztófejével keverjük tovább. Ha nem akarna összeállni, kézzel is rásegíthetünk (=gyúrjuk össze). 
5. Enyhén lisztezett deszkán/asztalon 0,5 cm vastagra nyújtjuk és szaggatjuk. Én 4,5 cm átmérőjű pogácsaszaggatót használtam. 
6. A kekszek tetejét díszíthetjük sütinyomdával, vagy kisebb mintájú szaggatóval mintát nyomhatunk a tetejébe (de ilyenkor tényleg csak picit nyomjuk rá a mintázót).
7. A korongokat sütőpapíros lemezre tesszük.
8. Előmelegített sütőben 7-8 percig sütjük 
9. Kihűlés után egy-egy korongot összeragasztunk a krémmel. Egy teáskanál segítségével kis gombócnyi krémet teszünk a korongok közé.
10. Akár azonnal is fogyasztható, de érdemes hűtőbe tenni és várni fél-1 napot, hogy összeálljon valódi oreo keksszé.

Nyereményjáték

Mostani játékunk egyben könyvajánlóként is szolgál, mivel minden állomáson egy-egy, magyar nyelven megjelent, LMBT témájú regény borítójának apró részletét találjátok. Ha ügyesen nyomoztok, akkor a turné végére nem csupán kilenc, olvasásra érdemes könyvet fedezhettek fel, hanem esélyetek nyílik megnyerni a Simon és a Homo sapiens-lobbi három példányának egyikét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/22 Always Love A Wild Book
04/24 Angelika blogja
04/26 Media Addict
04/28 Deszy könyvajánlója
04/30 Kelly és Lupi olvas
05/02 Bibliotheca Fummie
05/04 Szembetűnő
05/06 CBooks
05/08 Dreamworld

Karen Hawkins - A veszély vonzásában

A General Press kiadó jóvoltából jelenik meg Karen Hawkins ismert sorozatának, a Hurst amulettnek következő része, A veszély vonzásában.
Robert Hurst egy ideje üldözi Moira MacAllistert, aki számtalan titkot hordoz magával. Vajon sikerül megtalálnia a nőt és esetleg másra is rábukkan? Ezúttal öt blogger tollából olvashattok bejegyzéseket, ha pedig játszotok, tiétek lehet a három példány egyike. Kalandra fel!

Karen Hawkins: A veszély vonzásában

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636438685
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Bánki Vera

Fülszöveg:

Robert Hurst már évek óta üldöz egy nőt, követi a nyomát, és hiába veszti szem elől, újra és újra a keresésére indul. Ez az asszony Moira MacAllister - vagy Mrs. MacJames, vagy Mrs. Randolph, attól függően, hogy éppen milyen nevet használ. Moira nem mindennapi teremtés: vörös hajú, igéző szépség, virtuóz módon bújik egyik szerepből a másikba. Robert először a Brit Birodalom ügynökeként szegődött a nyomába, de a mostani indokai már inkább személyesek...
Nemcsak az asszony után nyomoz ugyanis, hanem azt a családi amulettet is meg akarja kaparintani, amelynek megszerzésére Moira is megbízást kapott. Ki melyik oldalon áll, ellenfelek vagy szövetségesek ők valójában? És bár a kettejük élete a múltban egy rövid időre már összekapcsolódott, most, hogy a sors megint egymás mellé sodorta őket, vajon képesek-e arra, hogy a kölcsönös vonzalomnál erősebb kötelékre leljenek, amely összefűzheti az életüket egyszer és mindenkorra?

Saját véleményem:

Az utóbbi időben egyre bátrabban nyúlok a történelmi romantikusokhoz, főleg, ha azoknak köze van Skóciához. Így történt, hogy hónapokkal korábban, amikor megláttam A veszély vonzásában igéző borítóját, egyből beleszerettem. Nem érdekelt miről szól, olvasni akartam. Utóbb persze mégiscsak eljutottam a fülszövegig is, ami méginkább fokozta a kíváncsiságomat.
A rövid ismertető alapján egy ravasz, pimasz hölgyre, és egy mindenre elszánt hősre számítottam, kiknek múltja igen kecsegtető dolgokat ígért a jelen eseményeivel vegyítve. Igazából mindezt meg is kaptam, csak nem pont abban a formában vagy terjedelemben, mint ahogyan azt vártam.

Karen Hawkins stílusa merőben eltér  az általam eddig megismert történelmi romantikus szerzőkétől, akár azt is mondhatnám, hogy ő a műfaj könnyed, a szó legjobb értelmében vett,  limonádé szerzője. Nála nincsenek túlbonyolított drámák, kesze-kusza szálak, vagy az idegeket pattanásig feszítő szituációk. Nem, ehelyett elmerülhetünk a habkönnyű, korhű romantikában, melyet egy csipetnyi kalandozás, valamint a felföldi táj tesz még szerethetőbbé.

Moira, a történet női hősnője vérbeli öntörvényű amazon, akinek látszólag nincsenek gátlásai. Szemérmetlenül kihasználja nőiességét, színészeket megszégyenítő módon siklik egyik szerepből a másikba, hogy ravasz módon elérje, amit akar. Van azonban egy gyenge pontja, a kislánya, melyet a regény főgonosza ki is használ, ugyanis a foglyul ejtett kislánnyal zsarolja az asszonyt, akinek a vádalku fejében meg kell kaparintania egy kis dobozt, hogy visszakaphassa legbecsesebb kincsét, Rowenát.
Igen ám, de ott van Robert Hurst is, mint a ládika jogos tulajdonosainak egyike, aki egy családi titok miatt szintén meg kívánja kaparintani a tárgyat, s nem érdekli, min vagy kin kell ehhez átgázolnia.
A dolog igazi csattanója mégis a Moira és Robert között lévő, évekkel korábban szárba szökkent, majd árulással végződött kapcsolat, ugyanis a páros férj és feleség - mind a mai napig. A balul elsült házasság azonban olyan vad indulatokat korbácsol fel mindkettejükben, hogy a lelkük mélyén szunnyadó szenvedéllyel nem törődve, évek óta zajló, macska-egér játékot űznek. Robert leghőbb vágya, hogy elkapja az asszonyt, és a törvény kezére adja.  

A kiindulási alap tehát több mint ígéretes. Adva van egy egymást gyilkolászó, heves páros, egy kis kincsvadászat, és családi legenda. De! Pont emiatt az ütős szituáció miatt sok esetben úgy éreztem,  hogy a szerző elnagyolta azokat a dolgokat, amiket dupla ennyi oldalszámban bőven ki tudott volna fejteni. Számomra picit kevés volt Moira sokat emlegetett kaméleonsága, szívesebben láttam volna tőle grandiózusabb, megfontoltabb átveréseket. A legnagyobb problémám mégsem ez volt, hanem az, hogy többször is úgy éreztem, lemaradtam egy korábbi, a páros kapcsolatát bemutató kötetről - pedig, mint kiderült, nem.
Roberték sokszor tök jól elnosztalgiázgattak múltjukról, egy-két kulcsinfót velünk, olvasókkal is megosztva, mégis, érezhetően tartalmasabb, s mélyebben gyökerező kapcsolatuk volt korábban, mint amennyit mi megismerhettünk belőle. Megkockáztatom, hogy talán még a jelenlegi sztorinál is izgalmasabb dolgokat éltek át.
Persze aggodalomra semmi ok, így is teljesen érthető és élvezhető a sztori - akár az első két rész nélkül is.

Amit viszont igazán szerettem, az a szereplők közötti interakció. Moira ösztönlénysége, az anyai elszántsággal párosulva egészen érdekes kontrasztot alkot Robert higgadt megfontoltságával. Kettejük eltérő személyisége szédületes, hol igen heves, hol pedig felettébb vicces jelenetsorok tömkelegét kínálja.
Párosuk a klasszikus gyűlölve imádlak kategóriába tartozik, s mint tudjuk, e két érzelem igen közel áll egymáshoz, mely esetükben gyönyörűen megfigyelhető. Csak úgy vibrál közöttük a levegő, és ha már itt tartunk, a szexuális feszültség.
Én például félelmetesen jókat szórakoztam a különféle módokon, ahogy ismerve a másik felet, húzták egymást, vagy éppen rálicitálva a másikra, egy-két lépéssel előbb jártak.
Szóval összességében jól szórakoztam.

A veszély vonzásában egy könnyed, gondtalan feltöltődést jelentő regény, mely leginkább a karakterekre épít. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, romantikus történeteket, ahol a férfi és női főhős jó kis csatákat vív hálószobán kívül és belül egyaránt. Karen Hawkins stílusa olvasmányos, a dramaturgiai ív is teljesen rendben van, nincsenek üresjáratok, és a helyszínek is - mind földrajzi, mind intézményi (kastélyok, fogadók, stb.) - jó kis hangulatot kölcsönöznek a könyvnek. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Moira, Robert, Rowena

Kedvenc jelenet: a cipőhúzós Rowena jelenet, és kb az összes Moira.Robert pillanat

Negatívum: a meg nem ismert közös múlt 

Borító: 5/5

Balnagown és a Ross klán

A történetben Moira és Robert útja Balnagown kastélyába - is - vezet, ahol a felföldi Ross klán akkori ura fogadja őket. A kastélyt a valóságban is a Ross klán építette a 14. században, nyolc mérföldre Alnesstől.
Az eredeti építmény az évszázadok során kibővült, és úgy hírlik, néhány szellem is lakja.


Ross klán címerei és tartánja:

A kastély:

Nyereményjáték

A történetben Robert egy különleges dobozt keres, amiben térkép darabka rejlik. Ezúttal nektek is hasonló feladatotok lesz.
Minden állomáson találtok egy képet, mellette pedig meg van adva hány betűs szó tartozik hozzá, valamint egy betű segítségetekre lesz. Nektek ki kell találnotok a képhez illő szót, amit beírtok a Rafflecopter dobozba. Ez még nem elég, a szavak összekevert kezdőbetűjéből egy nevet fogtok kapni, amit végül szintén beírhattok a dobozba. Kalandra fel!Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

4 betű
_ u _ _

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/06 Dreamworld
05/07 Insane Life
05/08 Kristina blogja
05/09 Kelly & Lupi olvas
05/10 Deszy könyvajánlója