Roald Dahl - Fantasztikus Róka úr

A Kolibri Kiadó ismét újabb Roald Dahl könyvvel gazdagítja a szerzői gyűjteményt. A Fantasztikus Róka úr, ami magának Dahlnak is egyik kedvenc története volt új fordításban és Quentin Blake szenzációs rajzaival jelent meg. S természetesen ismét szívesen mutatjuk be nektek ezt a nagyszerű kötetet és ha szerencsések vagytok ti is megnyerhettek egyet a három példányból. Csak kövessétek augusztus 25-30 között a Blogturné állomásait és fejtsétek meg a rejtvényeket.

Roald Dahl: Fantasztikus Róka úr

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9789634370383
Oldalszám: 96 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Minden alkalommal, amikor Róka úr egy-egy zsíros tyúkkal, libával vagy pulykával tér haza esti portyájáról, a falu három elvetemült gazdája majd szétrobban a dühtől a farmjukat ért támadások miatt. A dagadt Buci, a törpe Bugris és a vézna Bán ezért bosszút esküszik. Elhatározzák, hogy örökre kiforgatják Róka urat, feleségét és gyerekeiket a családi odúból. Csakhogy Róka úrnak is megvan a magához való esze! Agyafúrt tervet eszel ki... méghozzá fantasztikusat!
"Róka úr és a három rókakölyök tempósan, egyenes vonalban ásott. Annyira izgatottak voltak, hogy nem éreztek se fáradtságot, se éhséget. Tudták, hogy hamarosan nagy lakoma vár rájuk, és fel-felkuncogtak, amikor csak eszükbe jutott, hogy Buci tyúkjait fogják enni. Remek érzéssel töltötte el őket a tudat, hogy míg a dagadt gazda a dombon arra vár, hogy ők éhen haljanak, közben vacsorát is ad nekik, még ha nem is tud róla."

Saját véleményem:

Roald Dahlt egy éve ismertem meg A barátságos óriás révén, és már akkor világossá vált számomra, mennyire különleges szerző is ő. Meséi egyszerre szólnak felnőttekhez és gyerekekhez egyaránt, s röpítenek fantázia szülte világokba, miközben olyan emberi értékeket közvetítenek, amikre mindennél nagyobb szükségünk van felgyorsult hétköznapjaink során.
Dahl stílusa ráadásul utánozhatatlan. Egyedi.
Talán nem is mindig mindenki számára emészthető... leszámítva a Fantasztikus Róka urat, ami egy bűbájos köntösbe csomagolt, tanulságos - magyar népmesékre emlékeztető - mese emberekről és állatokról.

A történet főszereplője - ahogy az a címből kiderül - Róka úr, aki estéről estére elindul, hogy családja asztalára ételt varázsoljon. Ám ahelyett, hogy az erdőben vadászna, a falu gazdáit látogatja, és az ő állataikat cseni el, amivel jócskán fel is ingereli őket. A dagi Buci, a vézna Bán, és az alacsony Bugris dühükben úgy döntenek, elkapják a tolvajt, kerül, amibe kerül. Tervük megvalósítása érdekében pedig nem átállanak a legdrasztikusabb módszerekhez folyamodni.
Vagyis lényegében az emberek és róka család közti élet-halál harc kerül középpontba ebben az alig 96 oldalas történetben, ami rövidsége ellenére felettébb vicces és izgalmas. Egyik pillanatban nevet az olvasó, a másikban viszont már a körmeit rágja.
Hősiesen bevallom, még a magam huszonhat évével is össze-össze szorult a torkom, amikor Róka úr családja nyakán szorult a hurok. Mert bizony Roald Dahl nem az a típus, aki elretten a rémséges tettektől...

Ahogy fentebb is említettem, a szerző szeret emberi tanulságokat csempészni műveibe, ez a Fantasztikus Róka úr esetében sincs másként. A rövidke történet mottója akár a "Többet ésszel, mint erővel!" is lehetne.
Persze ehhez a felismeréshez előbb el kell jutni. Az odáig vezető út viszont rögös, tele izzasztó helyzetekkel, amiken a kisebbek bőszen szoríthatnak kedvenceiknek. Ám a rókák ravasz állatok, s ilyetén Róka úr briliáns terve is bőségesen kiérdemli a fantasztikus jelzőt.

A Fantasztikus Róka úr engem sok pontban emlékeztetett azokra a rövid kis tanulságos állatmesékre, amiken felnőttem. Nosztalgiával töltött el. Az pedig, hogy az állatok kerültek a fókuszba, külön megmelengette állatbolond szívemet. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a felcseperedő nemzedék ne úgy tekintsen az állatokra, mint a három mesebeli gazda, hanem szeresse őket, és ebben sokat segít ez a mű is.
Ajánlom minden gyereknek és meseszerető felnőttnek. A Fantasztikus Róka úr bájos mese, örökérvényű tanulságokkal.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Róka úr

Kedvenc jelenet: Róka úr terve

Negatívum: -

Borító: 5/3
Sorozat: önálló

Nyereményjáték

A történetből készült film egyik nagy húzóneve George Clooney volt, aki magának Róka úrnak kölcsönözte a hangját. Játékunkban állatos rajzfilmhősöket találtok, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy eredetileg melyik híres színész hangján szólaltak meg. Tehát a Rafflecopter megfelelő sorába a színészek nevét kell beírni.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/25 Olvasónapló
08/26 Kelly & Lupi olvas
08/27 Szembetűnő
08/28 Zakkant olvas
08/29 KönyvParfé
08/30 Dreamworld

Game of Thrones Tag

Mint azt bizonyára észrevettétek, óriási Trónok harca fan vagyok. Ebből kifolyólag a hétfői évadzáró után nem találtam a helyemet, milliónyi érzés kavargott bennem, amit már épp készültem bejegyzésbe fojtani, amikor belebotlottam Anya olvas blogján egy különleges tagbe.
Alapvetően nem vagyok az a tag töltögető típus, ám ez egyrészt GoT, másrészt ötletes, arról nem is beszélve, mennyire összevonja a kedvenceimet - a Trónok harcát, a könyveket, valamint magát a blogot.
Nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk bele.

I. RÉSZ - KÖNYVES KÉRDÉSEK

"Mi nem vetünk" - Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni

Amanda Hocking: A vér szava - Előre is elnézést mindenkitől, aki szereti, de ez az a könyv, ami ingyen sem kéne, nemhogy fizessek is érte. Volt szerencsém olvasni. Tragikus.
Alice a világegyetem legostobább főszereplője, és ha ez önmagában nem lenne elegendő, rengeteg klisé, valamint bugyutaság társul mellé, hogy aztán együttes erővel egy innen-onnan összelopkodott sztoriban csúcsosodjanak ki.

"Tűz és vér" - Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled

John Green: Csillagainkban a hiba - Rengeteg könyvön sírtam, mégis úgy éreztem, Gus és Hazel története dolgoztatta meg leginkább az érzelmeimet. Velük együtt nevettem, reménykedtem, izgultam, szárnyaltam és zokogtam. Szinte minden érzelmet átéltem, és olyan intenzíven, mintha eggyé váltam volna a lapokra írt szavakkal.

"Közeleg a tél" - A kedvenc téli olvasmányod

George R. R. Martin: A jégsárkány - Ironikus módon pont ide jutott az egyik kedvenc Trónok harca kiegészítő könyvem, de hát véletlenek nincsenek...
 Martin bácsi szívszorítóan gyönyörű westerosi meséjét egy kislányról és jégsárkányról nem lehet nem szeretni.

"Család. Kötelesség. Becsület" - Egy könyv szoros családi kötelékekről

A. O. Esther: Összetört Glóriák - Rengeteget gondolkoztam, melyik történetet válasszam, hol volt a legerősebb a családi összetartás, mígnem rájöttem, hogy a család fogalmának nem feltétlenül kell egyet jelentenie a vérségi kötelékkel. Az ember - vagy az angyal - ugyanúgy testvérének érezhet valakit, akit a szívébe zárt, mintha ugyanaz a vér csörgedezne az ereikben. A. O. Esther sorozata pedig tökéletes példa erre. Az angyalok és barátaik köteléke mindennél szorosabb, példaértékűbb, ráadásul fontos, olykor sorsdöntő szerepű is.

"Erőssé növünk" - Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett

Justina Chan Headley: Iránytű a boldogsághoz - Már nem is tudom, miért került fel a kívánságlistámra, a fülszöveg alapján ugyanis úgy gondoltam egy újabb, sekélyes, problémáit felnagyító lányról fog szólni. Aztán úgy hozta az élet, hogy scheszti meglepett vele szülinapomra. Hála az égnek! Azóta nem győzök elég hálás lenni neki azért, hogy általa olyan értékes történettel gazdagodtam, mint Terráé. Szívem szerint mindenkinek a kezébe nyomkodnám.

"Miénk a harag" - Egy könyv, amitől dühös lettél

Denise Jaden: Soha nem elég - Mindmáig hideg ráz, ha csak rá kell gondolnom. A hősnő kiábrándító, a tettei undorítóak - főként az, amit a nővérével művelt. Szerintem még soha semelyik karakter nem idegesített fel annyira, mint Loey.

"Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik" - Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz

Cassandra Clare: Csontváros - Cassandra Clare nem csak egy történetet adott számomra, hanem egy családot. Egy olyan családot, aminek életem végéig tagja leszek.
Felírhattam volna az egész sorozatot, sőt az összes többi árnyvadászos könyvet is, hisz mindannyira igaz lenne, mégis a Csontváros volt az, ami bevezetett az Árnyvilágba.
Jöjjön tehát bármilyen siralmas sorozat, tapossák, alázzák akárhogy a világot, Cassie karaktereit, a történeteiket minden hibájukkal és nagyszerűségükkel együtt szeretem és szeretni fogom.

"Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát" - Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy

(Megjegyzés: a tag készítője tisztában volt vele, hogy nem ez a hivatalos jelmondata a Lannistereknek, de úgy érezte, ez jobban megfelel a taghez. Egyébként is többször hallani ezt a Lannisterektől, mint a "Halld üvöltésem!"-et.)

Stephenie Meyer: Alkonyat - Mostanában divat utálni a Twilightot, én mégis szeretem. Miatta lettem könyvmoly, szerettem meg az olvasást, és miatta történt az életemben sok olyasmi, ami a könyvekhez köthető. Így hát bátran mondhatom, adósa vagyok az Alkonyatnak, amit úgy törlesztek, hogy nem felejtem el, mit adott nekem, és nem rúgok bele, amikor már nem menő.

II. RÉSZ - RAJONGÓI ELKÉPZELÉS

Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon?

Ha most a szívemre hallgatnék, Jont mondanám.
De inkább az eszemre hallgatok és Dany-t választom, méghozzá azért, mert megvan benne Jon - majdnem - minden előnyös tulajdonsága (szereti a népét, az ő érdekeiket nézi, stb.), ugyanakkor képes olyan döntéseket, lépéseket is megtenni, amikre a másik nem lenne képes. Ha kell, kemény, taktikázik, olykor önfejű. Céltudatossága erős. Egy uralkodó pedig nem lehet jámbor.

Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni?

Kezdjük azokkal, akiket szeretnék élve látni, de úgy érzem, nem élik meg az öregkort:

• Theon: Bármilyen meglepő, imádom őt; hosszú éveken át szorítottam azért, hogy végre eljöjjön számára az a pillanat, ami a 7. évad végén bekövetkezett. Nem egy hős karakter, rengeteget hibázott, mégis látom a rejtett értékeit, és szeretném, ha boldog életet élhetne. De tudom, hogy nem fog - elég a Jonnal való utolsó beszélgetésére gondolni. Theon számára más út vezet a megváltáshoz/megbocsátáshoz.
• Jon: Nincs még egy olyan karakter (oké, van, de az most nem lényeges), akit annyira szeretnék a végén életben látni, mint Jont. Mindazonáltal úgy érzem a Nagy Háború az ő hőstettével érhet véget.
• Cersei: Kár tagadni, tutira van valami kattanásom, mert én Cersei-t is imádom, ám az ő élete is a végéhez közelít (szerintem).
• Tormund: Ha láttátok az évadzárót, akkor azt hiszem, ez nem igényel bővebb kifejtést. 
• Jorah: Szegénykémnek az első évadtól drukkolok, megérdemelné a boldogságot, de szerintem ő az utolsó lélegzetéig védelmezni fogja a nőt, akit szeret.

 Akiket szeretnék életben látni, de elképzelésem sincs a sorsukról:

• Jaime: Ha tavaly kérdeztetek volna, azt mondom, nem éli meg a 7. évad végét. Sőt! Évad közepén meg is sirattam az idiótát. Most viszont nem tudom, 50-50% esélyt adok neki. Ettől függetlenül örülnék, ha az élők csapatát erősítené, és összejönne végre Brienne-nel. 
• Brienne: Ő egy jelenség. Pont. 
• Bronn: Mindig is kedveltem őt, de egészen a Targaryen-Lannister csatáig - amikor is jócskán rezgett a léc - nem gondoltam volna, hogy annyira, hogy komolyan fájna a halála.
• Véreb
• Szürke Féreg & Missandei
• Drogon, Rhaegal
• Szellem, Nymeria

Akiket szeretnék életben látni, és szerintem túl is élik:

• Tyrion: A három nagy kedvencem egyike, ezenkívül a legnagyobb karakter az egész történetben. Nem kérdés, neki élnie kell. Megérdemli. 
• Daenerys:  A második nagy kedvenc. Kemény csaj, aki ténylegesen megküzdött azért, ami őt illeti. Amiben kell, kemény, határozott, mégis emberi. És már az örökléssel sem lehet baj...
• Sansa: Sokáig megvetettem, de nagyot fejlődött.
• Arya: Arya az Arya.

Akik nyugodtan meghalhatnak és meg is fognak:

• Varys
• Melisandre
• Euron Greyjoy 
• Bran

III. RÉSZ - MI LENNE VELEM A TRÓNOK HARCÁBAN?

 Nyernél vagy meghalnál?

Meghalnék. A Jonra jellemző tulajdonságaimmal, plusz a fegyverforgatási képesség teljes hiányában nemhogy a telet, még a másnapot se élném meg Westeroson.
Bár eddig Sam és Podrick is egész jól elevickélt...

Melyik házba tartozol?

Stark.
A tesztekben, amiket megcsináltam mindig a Stark és Targaryen ház jött ki, ami nagyjából jó csapásirány, de ha egyet kell választani, akkor egyértelműen az előbbi. A Starkok értékrendjével, szokásaival tudok legteljesebben azonosulni.

Joss Stirling - Summer

Megjelent Joss Stirling nagysikerű fanatsy sorozatának befejező kötete a Menő Könyvek Kiadó jóvoltából. A záró részben még egyszer utoljára belemerülhetünk a savantok világába, ezúttal Summerrel a főszerepben. A turné menetét három állomáson keresztül követhetitek végig, és nyerhettek egy példányt a könyvből.

Joss Stirling: Summer

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634033783
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:

Túlélhet-e a szerelem titkok és hazugságok közt?

Summer életére szörnyű árnyék borul. Elszívja az erejét, irányítja a tetteit, és azzal fenyeget, hogy a jövőjét is tönkreteszi.

Egy kockázatos küldetés ideiglenes szabadulással kecsegtet.

Summernek a telepatikus képessége segítségével kell megtalálnia a célpontot, és kiderítenie az igazságot.

Hal Robinson katona. Semmi sem téríti el a céljától. Győztes típus. Ám amikor összetalálkozik Summerrel, életének eddigi fontossági sorrendje lassan megváltozik.

Bízniuk kell egymásban, ha meg akarják védeni a savantok közösségét. De vajon a saját titkaik nem állnak-e a boldogulásuk útjába?

A Lélektársak-sorozat ezzel a kötettel lett teljes.

Saját véleményem:

Vegyes érzelmekkel tele vágtam bele a Lélektársak sorozat befejező kötetébe. Féltem, hogy már kinőttem a sorozatból (lsd. Angel), miközben epekedve vártam, hogy újra elmerülhessek a savantok világában - a tudat pedig, hogy elérkeztünk a fináléhoz, keseredés érzéssel töltött el. 

A történet főszereplője ezúttal Summer, Misty és Angel barátnője, akiben jóval több rejlik, mint azt elsőre gondolnánk. Mind személyisége, mind pedig magánélete szövevényes. Olyannyira, hogy a könyv első harmada kizárólag rá, valamint az életére fókuszál. Ez némileg újdonság az előzőekhez képest, amik minden alkalommal belecsaptak a lecsóba. Ebben az esetben viszont egy lassú, többnyire eseménytelen kezdettel kell számolni, ami ráadasként még elég hosszú is.

Joss Stirling aprólékosan bemutatja Summer családi életét, ami minden, csak nem rózsás. A lány anyja egy savant vámpír, állandó felügyeletre szorul, nehogy lecsapolhassa mások érzelmeit - ezt a feladatot pedig szerencsétlen hősnőnk kénytelen ellátni. Mindennek hála nem viheti haza a barátait, nem beszélhet a családjáról - az őrület szélén álló bátyjáról vagy fanatikus anyjáról -, és a jövőjéről sem szövögethet álmokat. Érzelmileg tehát rendkívül erős a kezdet, főként miután beúszik a képbe a szigorú apafigura is. 

Az igazság viszont az, hogy hiába sajnáltam szegény lányt, untam az első fejezeteket, amikor pedig kártyavárként omlott össze minden, majdnem letettem a könyvet. Summerben egy Angelhez hasonló tinidrámazó lányt láttam - végtelenül idegesített. 

Örülök, hogy mégsem tettem le, és adtam neki egy második esélyt, mert onnantól, hogy megérkezik a tényleges cselekmény, oldalról oldalra válik egyre izgalmasabbá, s letehetetlenebbé a történet. Mi több, Summer - sokkalta szerethetőbb - valódi énje is napvilágra kerül. 

Summer különleges képessége okán felkérést kap a Benedict családtól, hogy repüljön velük Afganisztánba és segítsen Victor nyomára bukkanni, aki minden ésszerűség dacára elszökött, hogy kiszabadítsa tizennyolc hónapja börtönben sínylődő lélektársát. 

Summer noha kezdetben ódzkodik a feladattól, mégiscsak belevág élete utolsó nagy kalandjába mielőtt elzárkózna a világtól, csatlakozik a Benedictekből és a Robinson fivérekből álló csapathoz. Azzal viszont nem számol, hogy a Robinsonok között lesz egy vele egykorú nem savant srác, aki rászáll, és folyamatosan piszkálja. 

Summer és a megkeseredett Hal egy végeérhetetlen kutya-macska párbajba keveredik, ott és ugy sértegetik egymást, ahol és ahogy csak lehet. Kettejük viszonya vad, szenvedélyes, illetve rettentő vicces is. Mindegy, hogy marakodnak vagy éppen aranyosan andalognak, ott van bennük a tűz, ami olvasói szempontból szerethetővé teszi őket. Jómagam például imádtam szócsatáikat, olykor már-már fetrengtem azon a sok hülyeségen, amit kitaláltak - Hal becézései pl. halálosak. 

Karakterizálás tekintetében Joss Stirlingnek nem volt egyszerű dolga, öt lélektárs kötet után viszonylag nehéz újat mutatni, mégis azt kell mondanom, sikerült. Mind a karakterek, mind a lélektársi kötelékek tudtak új színt hozni a világba. 

Summer aranyos, okos - néha egy picit okoskodóbb a kelleténél -, imádja a könyveket, ugyanakkor szeret jól kinézni, és pörög a nyelve - ezekkel a tulajdonságokkal pedig úgy gondolom, pont azt testesíti meg egyszerre, amit mások kinéznek és amit nem gondolnak a könyvszerető emberekből. Esetében pedig muszáj még megemlítenem, hogy ami kezdetben unalmas (karakterének és családi hátterének hosszan kifejtett ismertetése), az a későbbiekben hasznos és szükséges.

A többieket nem fogom mind felsorolni, de ami talán érdekes lehet, az az, hogy minden eddigi karakter kap egy rövid cameo szerepet, valamint Victor, mint hattérfőszereplő végre megkapja a maga hepiendjét, és egy kicsit jobban is megismerhetjük, aminek szerintem minden rajongó örülni fog. Én mégis a Benedict fiúk apjának, Saulnak örültem leginkább. Már az első részben a szívembe zártam, jó volt végre többet kapni belőle. 

Végül, de nem utolsósorban ott van Hal, aki önmagában nem egy Benedict fiú, de mint Summer párja, tökéletes. Remekül kiegészítik egymást - az ő szerepe leginkább Summer terelgetésében rejlik. 

Aki ismeri a sorozatot, az tudja, hogy Joss Stirling előszeretettel mozdítja ki karaktereit az átlagos környezetből, legyen szó távoli országokról vagy különleges élethelyzetekről. Ezúttal a távol-keleti országokat látogatjuk meg, ami önmagában is izgalmas lenne, ám az egész utazáshoz társul egy fékevesztett, országokon átivelő hajtóvadászat is, amiben bűncselekmények épp úgy előfordulnak, mint történelmi műkincsek. Hogy Halt idézzem, amolyan Nemzet aranya feelingje van a Summernek. 

Egyetlen percre sincs megállás, folyamatosan pörögnek az események, a kis csapat egyik akcióból csöppen a másikba. És ha mindez nem lenne elég, megannyi fordulatra is érdemes felkészülni. 

Mindent egybevetve a Summer méltó lezárása a sorozatnak. Pergő, eseménydús, fordulatokban bővelkedő, vicces, karakterei pedig szerethetőek. 

Joss Stirling neve garancia, ha valaki habkönnyű, ugyanakkor minőségi YA regényre vágyik.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Summer, Saul, Hal

Kedvenc jelenet: az Aladdinos

Negatívum: eleje

Borító: 5/4
Sorozat: Lélektársak 6. része

Nyereményjáték

A savantok története lezárult Summer kötetével, azonban a turné állomásain még egy kicsit visszatekintünk az előző kötetekbe. A sorozat szereplőinek egyik legnagyobb kihívása, hogy megtalálják a lélektársukat, és ezáltal kiteljesedjenek. A nyereményjátékunk is ehhez fog kapcsolódni, a három blogon leírásokat fogtok találni egy-egy savant párosról, akik a korábbi részekben már rátaláltak egymásra Nincs más feladatotok, mint megfejteni, hogy kikről szól a jellemzés, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába a két nevet.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk!

A szerelmesek egymásra találásáig rögös út vezetett, hiszen az egyikük nem is volt tisztában a savant léttel. A páros női tagja az emberek auráját látja, míg a férfi egy csodagyerek, hiszen a legerősebb a fivérek között, a közeli jövőt látja.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/14 Könyvvilág

08/16 Kelly & Lupi olvas

08/18 Dreamworld

Colleen Oakley - Karnyújtásnyira

A General Press Kiadó gondozásában jelent meg hazánkban Colleen Oakley legújabb regénye, a Karnyújtásnyira. A Blogturné Klub három bloggere eredt a meghökkentő, romantikus történet nyomába, s ha a turnéval tartotok, Ti is megnyerhetitek a könyv egy példányát!

Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Kiadó: General Press
ISBN: 9789634520276
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Ligeti Lujza

Fülszöveg:

Életem ​első csókjába kis híján belehaltam…Akár így is kezdődhetne a fiatal lány, Jubilee Jenkins élettörténete, aki igen ritka és veszélyes betegségben szenved. Allergiás, és nem is akármire: az emberi érintésre. Miután a középiskola utolsó évében emiatt csaknem az életét veszti, és kisvártatva az édesanyja is elköltözik hazulról, jóformán remeteként éli az életét. Kilenc hosszú éven át ki sem lép az otthonából, tökéletes elszigeteltségben éli a mindennapjait. Az édesanyja halálakor azonban teljesen kicsúszik a lába alól a talaj. Jubilee kénytelen lesz szembenézni a világgal – és vele együtt a benne élő emberekkel is –, hogy gondoskodni tudjon magáról. A megpróbáltatásai sora ezzel azonban nem ér véget. Egy nap, amikor épp hazafelé tart a munkából, a szemtanúja lesz annak, amint egy fiúcska a sebes folyóba ugrik. Gondolkodás nélkül a habokba veti magát, holott tudja jól, ha a fiúhoz ér, azzal a saját életét kockáztatja. A szerencsés megmenekülést követően pedig ideje sincs felocsúdni, mert ismét száznyolcvan fokos fordulatot vesz az élete. A kórházban megismeri ugyanis a fiú apját, az ugyancsak hányatott sorsú Ericet, akivel, úgy tűnik, a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. De milyen jövő várhat két olyan emberre, akik a kölcsönös vonzódás ellenére tudják: sosem érhetnek egymáshoz, és sosem csókolhatják meg a másikat?

Prológus
- Részlet a könyvből -

"Első pillantásra Jubilee Jenkins csak egy a sok harmadikos gyerek közül. Tudja mind a három Pindúr Pandúr nevét, amik a kis pólóját díszítik (ha kérjük, fel is sorolja őket), és szándékosan felemás zoknit hord, ami a jelek szerint nagy divat a Griffin Általános Iskolában. Színes hajgumik zabolázzák vékony szálú, vöröses haját.
Jenkins abban is hasonlít sok amerikai harmadikoshoz, hogy allergiás. A szakértőket aggodalommal töltik el az allergia Világszervezet adatai, miszerint az allergiás - köztük az ételallergiás - és az asztmás gyerekek száma a nyolcvanas évek közepétől egyre növekszik.
de Jenkins nem mogyoróvajra allergiás; nem is a méhcsípésre. Még csak nem is az állatokra vagy bármi másra a szokásos allergiák közül.
Jubilee Jenkins az emberekre allergiás.

1989-ben született, édesanyja, Victoria Jenkins egyedül neveli. Jubilee átlagos kisbabaként látta meg a napvilágot. "Mindig is egészséges volt. Héthetesen átaludta az éjszakát, tíz hónaposan járni kezdett - meséli az anya. - Hároméves koráig semmi baja sem volt."
Ekkor történt, hogy Ms. Jenkins, akit épp a Belk áruház igazgatójává léptettek elő a Tennessee állambeli Fountain Cityben, észrevette, hogy Jubilee bőrén kiütések jelennek meg. És nem csak pár kis pöttyöt látott.
"Borzasztó volt - a hatalmas, kidudorodó varak, a szörnyen viszkető kiütések, a hámló bőrterületek végig a karján és az arcán . meséli Jenkins. - Úgy visított, mint akit nyúznak, annyira fájt neki." Hat hónap leforgása alatt Jenkins több mint húsz alkalommal vitte lányát a háziorvoshoz, valamint a kórház sürgősségi osztályára - de senki sem tudta kideríteni, mi baja lehet. Jubileenek az anafilaxiás sokk miatt háromszor is adrenalininjekciót kellett adniuk. Az orvosok tanácstalanok voltak.
A helyzet három éven át mit sem változott, miközben Jubileet minden lehetséges, a huszadik században rendelkezésre álló allergiateszttel megvizsgálták.
"A kis karja olyan volt, mint egy tűpárna - meséli az édesanya. - Otthon is megpróbáltunk mindent; lecseréltük a tisztítószereket, ételnaplót vezettünk, az össze szőnyeget eltávolítottuk a házból, újrafestettünk. Még a dohányzásról is leszoktam!"
Csak akkor kaptak válaszokat a kérdéseikre, amikor megismerték dr. Gregory Benefield allergológust, aki később az atlantai Emory Egyetem docense lett."

Colleen Oakley és a történet

Nyereményjáték

A kötethez tartozó játékunkban most a "fóbiák földjére" utazunk. A feladatotok, hogy a kérdésekben meghatározott félelmeket, iszonyokat idegen szóval nevezzétek meg, s a helyes megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába (egy példa: hogy nevezzük, ha valaki fél a pókoktól? - a válasz: arachnofóbia).
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A tizenhármas számtól való félelem, melyet gyakran tartanak babonának.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/07 Szembetűnő
08/09 Könyvvilág
08/11 Dreamworld

Elizabeth Hoyt - Egy ágyban a szörnyeteggel

A General Press kiadó jóvoltából megjelent Elizabeth Hoyt kedvelt Maiden Lane sorozatának legújabb kötete. Az Egy ágyban a szörnyeteggel előzőleg megismert Apollo történetét meséli el, akinek életébe váratlanul becsöppen Lily Stump és mindent megváltoztat.
Gyertek és ismerjétek meg velünk együtt közelebbről Apollot!

Elizabeth Hoyt: Egy ágyban a szörnyeteggel

Kiadó: General Press
ISBN:
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Szigeti Judit

Fülszöveg:

Lily Stump kisfia kifulladva rohan az anyjához: egy szörnyeteg van a kertjükben. A nagydarab, vad külsejű férfi üres tekintete azonban meggyőzi a nőt, hogy nem kell az idegentől tartania, élhetnek egymás mellett, a számukra menedékként szolgáló, düledező épületben meg a parkban. A csonka kis család és a néma idegen mindennapjai lassacskán összefonódnak, ám a nő egy nap megdöbbentő felfedezést tesz: a rejtélyes férfi cseppet sem együgyű, a bamba arc csak álca.
Mit titkolhat, mi vagy ki elől rejtőzik? És vajon mi lehet a hallgatása mögött? Szóra bírhatja-e őt Lily? Elég-e ehhez a zsigeri vonzalom, amely egyre leküzdhetetlenebbé válik kettejük között, vagy kénytelenek lesznek üzenőfüzetekre hagyatkozni a találkozásaik során? És ha a rejtélyre fény derül, az vajon nem választja el őket örökre egymástól?
Elizabeth Hoyt regényében két súlyos titkot cipelő ember kerül izgatóan közel egymáshoz; megtapasztalva azt, hogy megszólalni, megszólítani a másikat vágyat, szerelmet és elköteleződést hoz magával.

Saját véleményem:

Az embert mindig akkor éri a legkellemesebb meglepetés, amikor nem is számít rá.
A sötétség hercegét ugyan szerettem, ám rá kellett jönnöm, az eltelt hónapok során jócskán megfakult az emlékezetem, ami azt eredményezte, hogy bár akadtak ismerősen csengő nevek - főként Apolloé -, nem tudtam hová helyezni őket, és bizony olyan dolgok is a rejtély erejével hatottak rám, melyekről korábban tudomásom volt. De épp ez a nagyszerű a történelmi romantikusokban! Akár önállóan, akár sorozat részeként olvassa az ember, érthetőek. Önálló kötetként kezelve több a titok, míg sorozatként az összeérő szálak, apróbb átkötések melengetik meg szívünket.

A történet egészét tekintve egy végtelenül egyszerű, ámde annál hangulatosabb regényről beszélhetünk.
Eleinte lassan csordogálnak az események, ami nagyban köszönhető a fix helyszínnek, melyet alig hagynak el a főszereplők - mégis olvastatja magát, észrevétlenül férkőzve az olvasó szívébe. Könnyű ugyanis megszeretni egy olyan párost, akik ha csak távolról is, de emlékeztetnek a Szépség és a Szörnyeteg alakjaira.
Mind Apollo, mind Lily (és családja) a leégett színház elszigetelt területén kénytelen meghúzni magát, ki ezért, ki azért. Lily munkanélküliként igyekszik átvészelni a napokat, és elfogadni minden lehetőséget, amit csak kínálnak - lett légyen szó egy épen maradt lyukról a színházban, vagy szellemírói tevékenységről -, hogy eltarthassa csonka családját. Teszi mindezt a kor legnépszerűbb színésznőinek egyikeként.
Lily tipikus Belle-i karakter. Egyszerű, kedves, családcentrikus, a szeretteihez végtelenül hűséges, okos, bátor, talpraesett nő, ráadásul több szempontból is kilóg a társadalomból. Férfi szerepekben (is) brillírozik, miközben jobbnál jobb színdarabokat ír.
A szerző általa olyan eszményeket ragadott meg, mint az anyaság és a küzdelem - téve ezáltal a hétköznapi nők példaértékű hősévé -, karakterének pedig kétféle énje, valamint racionalitással és vágyakkal vívott csatái adnak extra színezetet.

De ha már a klasszikus mesét emlegetem, nem feledkezhetünk meg a szörnyről sem, aki ebben az esetben nem más, mint Apollo. A férfi külső adottságait, valamint fizikumát tekintve tökéletesen megfelel a képnek, ám mindezeken túlmenően is tökéletes megtestesítője a karakternek.
Apollo évekig raboskodott olyasmiért, amit el sem követett. Megfosztották rangjától, de még hangjától is, a lelkét pedig sosem múló sebek érték. Egyetlen vigasza (testvére mellett) a kerttervezés, melyet tökéletesen kamatoztathat a leégett színház elszenesedett parkjának újjáépítésekor.
A néma melák nap, mint nap, elszigetelten az emberektől a földet túrja, így akad rá Lily kisfia, aki eleinte szörnynek hiszi. Vicces tévedése pedig összehozza előbb őt, majd anyját is Apollóval, mely mind a két fél számára humoros és veszélyes helyzeteket eredményez.
Apollo bujkál, nehogy elfogják és újra börtönbe zárják, míg Lily egy múltbeli esemény miatt tartózkodik a hozzá hasonló férfiaktól. Kezdetben megvetik egymást, Apollo direkt félrevezeti a nőt, aki így azt hiszi, félkegyelmű, közben pedig egyre szorosabb kötelék alakul ki köztük. Kettejük kapcsolatának építkezése nem annyira látványos, perzselő vagy mindent elemésztő; a folyamatosan változó státuszuk-szerepük az, ami izgalmassá teszi őket; a folyamatosan változó mérlegállás, mely csupán rövidke ideig kerül azonos szintre.

Különleges élmény volt olyan szereplővel megismerkedni, mint Apollo. A műfajban tett kalandozásaim során rengetegféle karakterrel találkoztam már, de olyannal, akinek valamiféle fizikális "torzulása" volt, még nem. A némaság pedig többszörösen érdekes. Már pusztán a hogyan is. Végig hajtott a kíváncsiság, hogy rájöjjek, mi történt Apollóval, miért némult meg. Közben viszont módfelett élveztem, ahogy a némasága hol előnyként, hol hátrányként jelent meg. Elizabeth Hoyt remekül játszott vele. Mi több, ehhez igazította a cselekményt. Mindig akkor állt be valamiféle változás, amikor a némasággal kapcsolatban is történt valami. Például Lily és Apollo kapcsolata is akkor ugrott másik szintre, amikor ez-az kiderült.

Mindent egybevetve nagyon szerettem ezt a részt - a családias hangulatát, az ellentétpárokat, a szerteágazó szálakat, a második részben felbukkanó csavarokat vagy a fejezet előtti kis történetfoszlányokat. Az Egy ágyban a szörnyeteggel könnyed, mégis csavaros történet szeretetről, családról, változásról, melyben a romantika éppúgy jelen van, mint a nyomozás, vagy a fájdalmas titkok.
Jómagam rengeteget nevettem rajta, míg az utolsó harmad teljesen váratlanul ért a maga fordulataival. Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek. Elizabeth Hoytban nem lehet csalódni.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Apollo

Kedvenc jelenet: a meztelenül fürdőzős

Negatívum: -

Borító: 5/3
Sorozat: Maiden Lane . része, de önállóan is olvasható

Nyereményjáték

Mostani játékunk némi utánajárással igazán nem lesz nehéz, minden állomáson egy keresztrejtvény kérdést találtok Elizabeth Hoyt könyvei világához kapcsolódóan, helyes válaszokat a Rafflecopter megfelelő dobozába szükséges beírnotok. Ha helyes minden megfejtésetek, végén a tábla vastagon kijelölt részén Elizabeth Hoyt egy másik karakterének nevét kapjátok megfejtésül. (Minden állomás Rafi dobozban szereplő száma a keresztrejtvény sorát jelöli, így ha felcserélődne netán az állomások sorrendje, akkor is a Rafiban feltüntetett sorszámot vegyétek figyelembe.)
Játékra fel!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Mi a Botrányos vágyak női főszereplőjének keresztneve?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/03 Insane Life
08/05 Angelika blogja
08/07 Betonka szerint a világ
08/09 Dreamworld
08/11 Deszy könyvajánlója
08/13 Könyvvilág
08/14 Kelly & Lupi olvas
08/16 Kristina blogja
08/18 Olvasónapló