Érints meg! antológia

Tizenhét novella: fantasyk és a való világban játszódó történetek. A Könyvmolyképző Kiadó szerzőitől és amatőr íróktól. Fedezd fel az Érints meg! antológia sokszínű történeteit a Blogturné Klub négy bloggerének tolmácsolásában. A turné végén természetesen egy példányt is nyerhettek a könyvből.

Érints meg!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634572831
Oldalszám: 360 oldal
Illusztrátor: László Maya

Fülszöveg:

Szerelemfalatkák, lelki cseppek hétköznapokra!
Mit tennél, ha mindig ott éreznéd a bőrödön a lelki társad fizikai sérülését,
és minden életben hozzá vezetne az utad?
Vagy ha boszorkányként el tudnád lopni a húgod arcát?
Milyen érzés lehet szoborként beleszeretni egy élőbe?
Vágytál már méhek közé az első randin, álmodoztál a szerelemről francia utcákon?
Milyen színű lehet a hiány, a szerelem, a vágy?
Tizenhét novella, tizenhét szívdobogtató történet!
A szerelem sokféle: néha érzéki és szenvedélyes, máskor derűs, gyakran keserédes, de mindenképpen csodálatos.
Az antológia első fele a fantázia világába kalauzol el, míg a második fele a valóságban mutatja be, milyen lenyűgöző, ha valaki elrabolja a szíved.
Az Érints meg! pályázat tizenkét nyertes írása.
A kötetet tovább gazdagítják On Sai, Helena Silence, Kemese Fanni, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor novellái.
Engedj a csábítás bűvöletének!

Saját véleményem:

Kezdetektől figyelemmel követtem az Érints meg! pályázat alakulását, majd izgatottan vártam a kötet megjelenését. Kíváncsi voltam, milyen írások születnek a megszabott szerelem és vágy témakörben, melyet harmincezer karakterben maximalizáltak a szabályok.
A kötetbe végül tizenhét mű került, nyolc fantasztikus és kilenc realista, melyek közül - a fülszövegben említettekkel ellentétben - kilenc publikáló, ismert-, és nyolc, szárnyát bontogató szerzőtől származik. További statisztikai érdekesség, hogy nyolc történet bizony jócskán meghaladja a feltételben foglalt karakterszámot - ám ha pusztán olvasmányként tekintünk az antológiára, akkor ennek vajmi kevés jelentősége van.

Magát a kezdeményezést egyébként nagyszerűnek tartom, mert bár hazánkban még nincs akkora kultusza a novelláknak, a Könyvmolyképző azért évről-évre igyekszik ezen változtatni, méghozzá rendkívül ötletes módon. Elég csak a Böszörményi Gyula, On Sai vagy árnyvadász kötetekre gondolni...
Az Érints meg! sok szempontból rendhagyóbb, mint a fentebb említettek; ebben az esetben ténylegesen egy (tematikus) antológiáról beszélhetünk, ami több szerző írását gyűjti csokorba, már ismert, szeretett nevekkel vonva magára a figyelmet, s ezáltal lehetőséget adva az újak megismerésére. Egy valami azonban közös az általam olvasott novellákban, méghozzá a minőség. Egytől egyig magas nyelvi szinten állnak, kellően választékosak, és ha a címek előtt nem szerepelnének a szerzők nevei, lehetetlenség lenne megmondani, ki a kezdő és ki nem.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, mindegyik elvarázsolt - ez nem igaz. Attól még, hogy valami jól van megírva, felépítésileg, tartalmilag, témailag döcöghet. És olyan is megesik, hogy egyszerűen különbözik az olvasó ízlésvilágától. Ám mindennek az ellentéte is előfordulhat. Bizonyos helyzetekben az érzelmek vagy a választott téma annyira magával ragadja az embert, hogy elfedi a benne rejlő hibákat. Az Érints meg!-ben mind a két esettel találkoztam.

Legkevésbé a Lélekbe vésve varázsolt el. A szerző ugyan remekül ír, és a valahol mindenkinek létezik egy lélektársa is érdekes téma lehetett volna, ám a történet fonala számomra egyszerre volt túl elnyújtott és kevés. A felvezető hosszúra nyúlt, amit viszonylagos eseménytelenség követett, majd a befejezés olyan hirtelen és váratlanul jött, hogy nem győztem pislogni. Illetve számomra a szereplők életkorához sem feltétlenül passzolt a viselkedésük.
Másodikként a kötetzáró Színteóriát emelném ki, ami ugyan megérintette a lelkemet és gyönyörű üzenettel rendelkezett, ellenben a szerkezeti kuszasága kissé lehorgonyozta. Jónak jó volt, csak a bumm hiányzott.
Aztán ott vannak azok a történetek - a többség -, amik minden ízükben megfeleltek az elvárásaimnak, szórakoztattak, kikapcsoltak és hozták, amit kellett. Rengeteg ilyen akadt, például Kemese Fanni Emléket a fejedből c. novellája. Imádtam, hogy végre egy antihős került fókuszba; a húga szerelmi emlékeiből táplálkozó boszorkány ötlete rettentő egyedi volt a Csongor és Tünde kikacsintással. Mi több, fájlaltam, hogy olyan hamar véget ért, épp akkor, amikor a dolgok igazán érdekessé váltak. Szívesen megnézném, mi történik az utolsó pont után.
Ugyanez érvényes Nyírő Szabina Kristálykastélyára is, ami bár szintén akkor ért véget, amikor beindult volna (itt is vevő lennék a folytatásra), mégsem tudom a csak jó pontozásba beskatulyázni, mert egészen elképesztő és fantasztikus volt. Nagyon mély benyomást gyakorolt rám.
Szabina született tehetség, a leírásai élők, olyan szóképeket használ, amik által az olvasó lelki szeme előtt életre kelnek az olvasottak, mi több, a novella különlegességéből adódóan, mi magunk is megtapasztalhatjuk az elbeszélő érzéseit. Ami már csak azért is bámulatos, mert egy többszázéves szoborról van szó, aki átélte a századok szépségeit, hogy aztán magára maradjon, majd egy olyan korban találjanak rá újra, amikor minden annyira más, rideg. És hogy hogy jön ide a szerelem? Egy szobornak is lehetnek érzései, ha nem hiszitek, járjatok utána!
A Kristálykastély tündérmeséket idéző elbeszélés az érzelmek legtisztább megnyilvánulásával, amikor a test, az anyagi világ nem szab korlátokat - vagy épp bizonyos korlátok miatt jobban megmutatkozhatnak az őszinte érzések.
Utolsóként V. K. Bellone Tajtékját emelném ki, ami toronymagasan a legjobb. A fókabőrbe bújt kishableány meséje mindenféle idealizálás nélkül, az élet által formálva - talán így tudnám leginkább jellemezni.
A szerző érdekes, egyszersmind különleges mitológiai alapot választott magának, ami önmagában is elbűvölővé, nem mellesleg egyedivé teszi történetét. Mégis... érzékletes leírásai azok, amik egészen a szívemig hatoltak - és jól megszorongatták azt.
Ismeritek a mondást, miszerint a szavak hatalmasabbak bármilyen fegyvernél? Nos, a Tajték ilyen. Könnyfakasztóan gyönyörű. Rám akkora hatást gyakorolt, hogy az utolsó sorai után hosszú percekig rázott a hideg, és úgy éreztem, le kell tennem a könyvet, és hagynom kell, hogy a bennem lángra kapó érzelmek elemésszenek, s örök lenyomatot képezzenek a lelkemen.

Pontszám: 5/4

Kedvenc novella: Tajték

Legkevésbé tetsző novella: Lélekbe vésve

Borító: 5/4
Sorozat: -

Nyereményjáték

Mivel a könyv a novellákról szól, ezért játékunk során olyan írók nevére leszünk kíváncsiak, akiknek novellás kötetük (is) jelent meg. Az állomások során olyan információkat találhattok majd, melyek alapján ki kell találnotok az adott író nevét. A nevet pedig írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja, egyik leghíresebb novellája a Barbárok címet viseli.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/23 Spirit Bliss

01/25 Szembetűnő

01/27 Dreamworld

01/29 Sorok Között

Book a Sloth Club - unboxing II

A BASC tesztdobozáról még októberben írtam nektek. Sajnos nem voltam maradéktalanul megelégedve vele, de láttam benne fantáziát, így továbbra is figyelemmel kísértem a csapat sorsát, oldalvonalról szurkolva nekik. És bár izgalmas témákat láttam, egyik sem keltette fel annyira a figyelmemet, mint a januári fantasy hősnők. 

Amennyiben rendszeresen követitek a blogot, tudhatjátok, mennyire rajongok a fantasy regényekért, tehát kézenfekvőnek tűnt egy újabb próba.

Alig győztem kivárni a január 15-ét (ami a BASC által meghirdetett szállítási időszak első napja volt), hogy végre kezemben tarthassam... de csak nem jött. Mint később kiderült, az első szállítási nap ténylegesen január 17-e volt. Ekkor már reggel rátapadtam az ablakra, úgy várva a postást, mint a Messiást. Amikor pedig megérkezett, komoly erőfeszítésembe került higgadtan kivárni, míg a bácsi kiveszi a csomagomat szépen, lassan, komótosan, ahelyett, hogy kitéptem volna a kezéből.  (A kép után spoileresen folytatom.)

Ami kézbe véve elsőként feltűnt, az a pehelykönnyű súlya, bár a bontás előtti pillanatokban ezzel valahogy nem foglalkoztam, pedig árulkodó lehetett volna...

A sors úgy hozta, hogy ismételten a kutyám, Topi társaságában láttam hozzá a bontáshoz, aki a karácsonyfa árnyékában most aztán végképp azt hitte, másodszor is karácsonyi ajándékot kap (nem tudom, melyikünk akart hamarabb a doboz aljára érni, ő vagy én). Mindenesetre a dobozkámat feltárva, a csomag tartalmát tételesen felsoroló levélke fogadott, szépen beágyazódva a selyempapír tetejébe. Rutinosan ezt most is félrepakoltam, nehogy elrontsam a meglepetést. 

A kék védőpapír alatt Arya Stark és Tű nézett velem farkasszemet (haha, micsoda szóvicc!). Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a bennem - nem kifejezetten - szunnyadó Trónok harca fanatikus pillanatok alatt utat tört magának, és nagyjából minden más megszűnt létezni körülöttem. Halványlila fogalmam sem volt, mi lehet Arya pontosan: kép vagy könyvecske, de kiemelve már láttam, hogy füzet formája van. Amikor megfordítottam, Brienne köszöntött, én pedig kis híján táncot lejtettem, hogy kaptam egy képes füzetet... ám amikor kinyitottam, kipukkadt az álomvilágom. Szimpla, homemade üres füzet csücsült a kezemben, olyan, amit bárki el tud készíteni, ha összehajt és megtűz néhány A/4-es lapot. Öröm az ürömben, hogy legalább a "borító"  belső oldalain is ott figyelt egy-egy erős, okos, bátor hölgy a sorozatból. Én viszont jobban értékeltem volna, ha négy A/5-ös karakterfotót kapok, annak nem lett volna olcsó szaga...

A szemem ezután a doboz fénypontjára fókuszált, miközben gyanítom, az utcánkban mindenki megsüketült, mert egy Dany mini Funko várta, hogy kiemeljem. Az összefoglaló szerint a másik lehetőség egy Hermione baba lett volna, úgyhogy sokszorosan örülök, hogy a sors kegyeibe fogadott és a khaleesit kaptam. Szóval nálam ez a tétel 5/5 pontos.
Második kedvencként a vászontáskát említeném meg, amin igényes tipográfiával a Just one more chapter áll. Jó választás, hisz egy könyvmolynak lételeme az ilyen szatyor, és azzal, hogy nincs rajta kiadói/csapat logó, nem is érzem azt, hogy ingyenes reklámfelület lennék. A felirat maga pedig roppant találó. Ezért is jár a dicséret.

A doboz ezenkívül tartalmazott egy Hermione fanartot, két kis matricát könyves fanartokkal, könyvjelzőt, ami passzol a könyvhöz, rajongói üzenetet a könyv szerzőjétől, bascos mágneses naptárat, könyvet és egy olyan matricát, ami leverte a biztosítékaimat.

A könyv remek választás, nagyszerű történet, még azt se bánom, hogy nekem már megvan; a hozzáillő könyvjelző úgyszintén igényes, szép, betalált. A naptár is jópofa, egyedi ötlet. Önmagában nézve a fanart és a két karaktermatrica is cuki. 

Ami a szerző üzenetét illeti... jó, hogy már magyarul és angolul is olvasható, de egy kicsit minőségibb, nem csomagolópapír fajtájú papírt el tudtam volna viselni.

Végül, de nem utolsósorban a matrica, amin kiakadtam. Értem én, hogy vannak közösségek, amik ötletekkel látják el a csapatot, na de hogy a megvehető dobozba az ő logójukat reklámozó cucc szerepeljen, az számomra olvasóként is kínos és visszás... bloggerként meg aztán végképp. Akkor már ezerszer inkább legyen benne bascos matrica, vagy a dobozban lapuló könyv kiadójáé. 

Összességében tehát egy kicsit csalódott vagyok, számomra ez a doboz talán még a tesztdobozt is alulmúlta, egyáltalán nem érzem azt, hogy megérné az árát. Igen, tele van jópofa, tematikus dolgokkal, amik önmagukban aranyosak, megdobogtatják a könyvmoly szívét, de ha egészében nézem, 6990 forintért túl sok a filléres papírtétel, egyedül a könyv és a funko képvisel jelentősebb értéket, plusz néhányszáz forintot a vászontáska, minden más... 

Optimista vagyok, szóval a februári doboz (mágikus lények! hip-hip hurrá!) még tutira jönni fog, aztán meglátjuk, lesz-e márciusi. Bízom benne, hogy februárban végre megtapasztalhatom a meglepetésdobozokban rejlő örömmel vegyes elégedettséget. 

És akkor a doboz:

Charlie N. Holmberg - Az üvegmágus

Megjelent a GABO SFF jóvoltából Charlie N. Holmberg A papírmágus trilógia második része Az üvegmágus.
Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere mutatja be a késő viktoriánus kori Angliában játszódó, különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kalandokkal teli történet folytatását, melyet a Disney tervez megfilmesíteni.

Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789634065500
Oldalszám: 232 oldal
Fordító: Márton Zsófia

Fülszöveg:

Ceony Twill folytatja papírmágusi tanulmányait, ám tanárával, Emery Thane-nel nem tud olyan könnyen dűlőre jutni, mint a tananyaggal. Amikor ő és Thane macska-egér játékba keverednek egy bosszúszomjas varázslóval, Ceonynak el kell döntenie: hagyja, hogy mások megvédjék, vagy ő próbálja megóvni a szeretteit a fenyegetéstől.
Eközben pedig olyan titok birtokába jut, amely az egész mágikus világot kifordíthatja a sarkából, és csak rajta áll, hogy képes-e megakadályozni, hogy ez a veszedelmes tudás rossz kezekbe kerüljön.
A papírmágus folytatása még magasabbra emeli a téteket, és egyaránt elbűvöli majd a fiatal és idősebb olvasókat is.

Saját véleményem:

A papírmágust minden hibája ellenére nagyon szerettem, hosszabb távon is mély nyomokat hagyott bennem, úgyhogy nagyon megörültem a viszonylag gyorsan érkező folytatásnak. Hogy mire számítottam, azt magam sem tudom, de kellőképp fel voltam vértezve egy, az elsőhöz hasonló, szívmelengető, ámde kissé szürreális kalandra. Ezzel szemben kellően megdöbbentem, hogy nem azt kaptam. Sőt, tovább megyek: Charlie N. Holmberg pont azokat az elemeket hagyta ki Az üvegmágusból, amik miatt anno levontam a pontozásból. Bizonyos tekintetben a történet előnyére vált a túlzott szürrealitás hiánya, ám hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzott. Remélem, a harmadik kötetben sikerül elcsípni az aranyközéputat.

A folytatásban tovább szélesedik a mágusok-, s velük együtt kedvenc tanonc-tanár párosunk világa. Miközben Ceony és Emery igyekeznek maguk mögött hagyni a Lirával történteket, s folytatni a tanulást, a háttérben sötét alakok gyülekeznek. Egy egyszerű tanulmányi kirándulás után pedig elszabadul a pokol, olyannyira, hogy nem az lesz Ceony legfőbb gondja, miként is leplezze tanára iránti érzéseit, amiről az megpróbál tudomást sem venni...  mindez a második helyre szorul.
Oké, oké, viccet félretéve Az üvegmágusban két szálon haladnak az események, folyamatosan ébren tartva a leheletnyi romantikát és a jóval fajsúlyosabb akciót. A kettő pedig gyönyörűen egybesimul, teret biztosítva a másiknak.
Romantikus alkatként szerettem, hogy ha csak óvatosan is, de kikerülhetetlenné vált a Ceonyék közt vibráló kémia.
Charlie N. Holmberg nagyon szépen kezeli, finoman építgeti a kapcsolatukat, lépésről-lépésre haladva, megfelelve a tanár-diák szabályoknak és társadalmi elvárásoknak, nem feledkezve meg a korhűségről. Ceony hebrencssége és Emery merevsége remek kontrasztot alkot, ebből kifolyólag apró gesztusaik hol mókásak, hol sóhajtozásra késztetőek.
Ám az egész nem áll meg ennyiben, ugyanis mágusaink arra kényszerülnek, hogy elhagyva otthonukat, a pezsgő fővárosban, egyszersmind sok-sok mágus előtt találják magukat, akik között bizony akadnak olyanok, akik nem nézik jó szemmel szoros barátságukat.

És akkor itt jön képbe az izgalmat szolgáltató szál, az akció. Mágus párosunknak nem véletlenül kell elhagyniuk nyugalmas otthonukat, tekintve hogy egyszerre két alak is Ceony életére tör. Egyikük életben akarja tartani és olyasmire használni, amivel pusztulás szélére sodorhatná a világot, míg másikuk szimplán csak a lány életét akarja kioltani. Hogy miért, az maradjon titok, ám azt elárulhatom, miközben Emeryék az okokat keresik, rengeteg bonyodalommal vegyes, hajmeresztő élményben lesz részük, hol élet-halál harcba bonyolódva, hol nyomok után kutatva.
A második kötetet egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy unalmas, nem pörögnek az események, hisz folyamatos mozgásban vannak a karakterek. Végre képbe kerülnek a mágus világ fejesei (rendőrök, politikusok), míg a barátoknak, ellenségeknek hála újabb matériák is megmutatkoznak - nem feledve a papírt.
Ahogy az a címből kiderül, ezúttal az üveg játszik központi szerepet, ami a papírhoz hasonlóan igencsak izgalmas anyag; bizonyos tekintetben ravaszabb is - bár hozzáteszem, sérülékenysége ellenére nálam továbbra is a papír a nyerő. Szóval véres, halálos, látványos, körömrágós pillanatokból nincs hiány.
De... Nekem nagyon hiányzott a tanonckodás, az, hogy terjedelmileg is hosszabban lássam együtt az Emery-Ceony párost. Hiába erősödött a romantikus szál és kapcsolt magasabb fokozatra az akció, Az üvegmágusból pontosan az a szív hiányzott, ami A papírmágusban megvolt. Emiatt nem adom meg a maximum pontszámot.

Mindent egybevetve, bár A papírmágus trilógia közel sem tökéletes, megvannak a maga hibái, mégis egy nagyon szerethető, tartalmas, kicsit romantikus, kicsit vicces, kalandokban bővelkedő sorozat. Az én szívemet teljesen elrabolta, és azt hiszem, annál nagyobb elismerés nem is kell egy történetnek, mint az, hogy maradandó tud lenni; hogy sokszáz könyv után mit sem fakul az élmény, amit kínál.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Emery, Kömény

Kedvenc jelenet: csók, Emery fejezet

Negatívum: rövid Emery-Ceony jelenetek

Borító: 5/5
Sorozat: A papírmágus trilógia 2. része

Emery második kedvence

Már A papírmágusban is kiderült, Ceony mennyire szeret főzőcskézni, s jóllakatni tanárát. Eme jószokásától a második részben sem tud szabadulni, számtalanszor készít ilyen-olyan finomságot, például Thane mágus második kedvencét, a pásztor pitét.
A pásztor pite néhány hónapja piszkálja a fantáziámat, többször elhatároztam már, hogy elkészítem, de a végső lökést Az üvegmágus adta meg, úgyhogy arra gondoltam, megosztom veletek a receptet, mely nem az eredeti, de ahhoz elegendő, hogy megértsük, miért is ez Emery második kedvence.


Hozzávalók:

• 20 dkg borsó
• 2-3 db répa
• 50 dkg darált sertéshús
• só, bors
• 0,5 liter húsleves alaplé
• 2 ek. paradicsompüré
• 1 db hagyma
• 50 dkg burgonya
• tej, margarin

Elkészítés:
1) A krumpliból, tejből, margarinból krumplipürét készítünk a szokott módon.
2) Sós vízben előfőzzük a borsót.
3) Felkockázzuk a hagymát és a répát, majd kevés olajon üvegesre pároljuk a hagymát. Ezután hozzáadjuk a felaprított répát.
4) Amikor megdinsztelődött (kb. 3-4 perc), hozzáadjuk a húst, amit fehéredésig pirítunk.
5) Ezt követően hozzákeverjük a paradicsompürét és a húslét, sózzuk, borsozzuk, majd lefedve hagyjuk főni.
6) Ha kész, hozzákeverjük a borsót, hagyjuk 2-3 percet főni együtt, majd lezárjuk a tüzet.
7) Vékonyan kivajazunk egy hőálló tálat, beleöntjük a húst (ha sok lé marad, azt leöntjük róla),, majd rákanalazzuk a krumplit és elsimítjuk.
8) Villával begereblyézzük a tetejét.
9) Sütőben addig sütjük, míg megpirul a burgonya.

Nyereményjáték

Az üvegmágusban a papír anyag mellett igen fontos szerepet kap az üveg, de legfőképpen a tükör. Ismerünk számos történetet amiben tükrökben látnak, utaznak a szereplők vagy mágikus hatalommal bírnak. Most minden állomáson képet találtok egy filmből, esetleg meséből ahol valamilyen szempontból fontos szerepet játszik a tükör. Nektek fel kell ismernetek őket, majd a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok be a címüket.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/10 Könyvvilág
01/12 KönyvParfé
01/14 Insane Life
01/16 Dreamworld

Julian Fellowes - Belgravia

A General Press Kiadó jóvoltából immár hazánkban is olvasható a Downton Abbey szerzőjének, Julian Fellowes legújabb 19. Századi romantikusa, a Belgravia. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s a turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya.

Julian Fellowes: Belgravia

Kiadó: General Press
ISBN:
Oldalszám: 460 oldal
Fordító: Gieler Gyöngyi

Fülszöveg:

A Downton Abbey szerzőjének új könyve. Sophia Trenchard a komornája kíséretében céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja irodájába tart, hogy elújságolja: sikerült meghívót szereznie a társaság egyik legfontosabb eseményére: Richmond hercegné báljára. A lány nem is lehetne boldogabb, hiszen ott végre találkozhat a szerelmével, Bellasis vicomte-tal. Sophia számára azonban ez az éjszaka mindent megváltoztat: másnap a szerelme kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön Napóleonnal a waterlooi csatában. Huszonöt évvel később a társadalmi ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család London legújabb, divatos negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta eltemetett titkok lassan napfényre kerülnek: köztük a végzetes bál beláthatatlan következményei is. Vannak azonban, akik mindent megtennének, hogy a múlt titkai a múltban maradjanak…

Saját véleményem:

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném tisztázni, hogy bár nem láttam a Dowton Abbeyt, mégis a lelki szemem előtt megjelenő képkockái (melyek számtalanszor szembejöttek már velem), valamint eme kötet gyönyörű borítójának együttese csigázta fel annyira az érdeklődésemet, hogy olvasni akarjam a Belgraviát. Végtére is szeretem a történelmi romantikusokat - gondoltam.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol sikerült figyelmen kívül hagynom azt az aprócska tényezőt, hogy a kiadó valamiért nem a regényes történelem sorozatba sorolta Julian Fellowes regényét... Apropó Julian Fellowes! Izgatottsággal vegyes lelkesedésem közepette még az az igen egyértelmű tény sem esett le, hogy nem egy hölgy, hanem egy úr áll a háttérben. És hogy mindez miért bír jelentőséggel, miközben ostoba fecsegésnek tűnik? Nos, a válasz egyszerre egyszerű és bonyolult.
A Belgravia nem véletlenül nem oda lett besorolva, ahova; műfaját tekintve hiába történelmi, mégis inkább mondhatnánk gondosan kidolgozott korrajznak, mintsem romantikus kalandregénynek. Hiába képezik romantikus cselekményszálak az alapját, nem kimondottan szívmelengető andalgás.
Véletlenül se szeretnék genderizálni, ám míg egy női szerző a legzordabb brit történetbe is belecsempész legalább egy picuri szívet, addig Julian Fellowes mindvégig megmarad a maga hűvös kimértségénél.
Sokat lehetne vitázni arról, melyiknek mi az előnye vagy hátránya, de felesleges. A Belgravia más tényezőkre helyezi a hangsúlyt, más olvasói réteget kíván elérni. Csak ez a réteg nem én vagyok.
Jobban szeretem az érzelmes, ha nem is túl gyorsan, de állandóan mozgásban lévő romantikusokat. A Belgravia ezzel szemben lassan hömpölygő, meglepő fordulatokat nélkülöző, családi kapcsolatokra és társadalmi szabályokra épülő történet, mely megdöbbentő realitással mutatja be a 19. századi brit életet.

A Belgraviát elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnek elveszni a gyönyörű leírásokban, legyen szó korról, környezetről vagy akár a társadalomról. Így látatlanban is úgy gondolom, nem véletlenül került filmvászonra a Downton Abbey, mert ha Julian Fellowes valamiben zseniális, akkor az a 19. századi élet ábrázolása. Bámulatos, mennyire otthonosan mozog a század nemesei, a felkapaszkodni kívánó családjai és szegényebb rétegei között.
Annak dacára, hogy ez nem kifejezetten az én olvasói ízlésvilágomhoz passzoló kötet volt, elismerem, hogy maga a vezérfonal, miszerint a múlt eseményei kihatással vannak a jelenre, nagyon is jól felépített. Az pedig, hogy a kialakuló szituációba mennyire jól beleillenek a brit karót nyelt társadalom ellentétei, tagadhatatlan. Számomra tehát a Belgravia inkább tűnt fiktív időutazással vegyes dokumentumregénynek, mint másnak.
Egy szó, mint száz a vége: A Belgravia nagyon brit.

Pontszám: 5/3,5 (a pontozás az én ízlésemet tükrözi)

Kedvenc szereplő:-

Kedvenc jelenet: a történet eleje

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -

Nyereményjáték

Belgravia nem kitaláció, hanem mai napig London egyik egyik legarisztokratikusabb negyede, mely visszafogott eleganciát sugárzó klasszikus épülettömbjeivel és zárt kertjeivel gyönyörködteti a látogató szemét. Londonba hívjuk a játékos kedvű olvasókat, hogy a turné állomásain közösen fedezzük fel e csodálatos város egy-egy Belgraviához hasonlóan híres-neves negyedét. A szerencsés felfedezők között Julian Fellowes: Belgravia című könyvének egy példányát sorsoljuk ki
Ne feledjétek, a beírt válaszaitokon nem áll módunkban változtatni. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A ’60-as évek bohém negyedére ma már a visszafogott elegancia jellemző, a hippiket üzletemberek váltották fel. A Temze partjához simuló negyedhez olyan világhírű zenekarok neve fűződik, mint a Beatles vagy a Rolling Stones. Mostanság inkább a világ minden pontján ismert focicsapat – és szenvedélyes drukkerei – járulnak hozzá a hely ismertségéhez.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/12 Szembetűnő

01/13 Betonka szerint a világ...

01/15 Dreamworld

2017 legjei

Az év könyve: Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs

Viszonylag hamar, február derekán körvonalazódott, melyik lesz a 2017-es évem legkiemelkedőbb regénye, annyira mély benyomást gyakorolt rám a győztes.

A Szunnyadó parázs feszített tempójú, jól felépített, pergő történet tele emberi kegyetlenséggel, melyben Sabaa Tahir meseszerűen csodálatos világba kalauzolja az olvasót, megmutatva az ősi mítoszok és az élet legsötétebb oldalát. Ebben a kötetben tehát nem a romantikáé a főszerep, hanem a véré, próbatételeké, az elméé és a szabadságé. 

Két világ, két sors, két út, egy cél. 

Az év legrosszabb könyve: Melina Marchetta - Jellicoe Road

Minden évben sikerül belefutnom egy-egy (számomra) elvont kötetbe, ez 2017-ben sajnos többször is előfordult, így okozott némi fejtörést, melyikük hatott rám legnegatívabban. A választásom végül egy nagyon várt, mégis csalódást keltő történetre, a Jellicoe Roadra esett, ami végig rettentő szürreálisnak és elvontnak bizonyult. Sajnos sehogy sem tudtam azonosulni a tengernyi wtf dologgal, vagy éppen a lapokon megjelenő mérhetetlen kegyetlenkedéssel... de a pangó cselekmény sem csigázott fel túlzottan. 

Legjobb női főszereplő: Sepora (Anna Banks - Nemezis)

Immár sokadik éve a talpraesett csajok uralják ezt a kategóriát, nem véletlen hát, hogy ezúttal is egy olyan erős, fantasy hősnő került ki győztesen, aki történjék vele bármi, nem hagyja eltiporni vagy alárendelni magát - még egy uralkodónak sem. Sepora személyében a makacssággal vegyülő merészsége éppúgy megbabonázott, mint a benne munkáló mérhetetlen tettvágy és hűség. De akár a célorientáltságát is említhetném. Imádtam, hogy soha, egyetlen pillanatra sem ingott meg, végig kitartott elvei és céljai mellett. Éljenek a határozott nők!

Legjobb férfi főszereplő: Ridge (Colleen Hoover - Maybe Someday)

Évről évre szeretném megcsapkodni azt, aki kitalálta ezt a pontot. Olyan, mintha monogám házasságra kényszeríteném magam, holott nyilvánvalóan egy poligámista könyvmoly vagyok. De ha már muszáj választanom, akkor nem is kérdés, hogy ki az, aki leginkább elrabolta a szívemet.

Colleen Hoover minden könyvében tökéletes hímegyedekkel rukkol elő, ám Ridge számomra a tökéletes férfi. Vicces, kedves, őszinte, szenvedélyes, esendő, gitározik, és olyan lehengerlő a személyisége, hogy lehetetlenség nem pocsolyává olvadni tőle. Szóval igen, ha valahol létezik egy hús-vér Ridge, akkor még ma hajlandó vagyok hozzámenni.

Legjobb női mellékszereplő: Helene Aquilla (Szunnyadó parázs)

Ez az a kategória, ami idén a legnagyobb fejtörést okozta számomra. Hiába találkoztam remek hősnőkkel, a női mellékszereplők valahogy eltörpültek... egyet kivéve. Helene badass katona, de nem a lázongó fajtából. Szabálykövető, a birodalomhoz lojális harcos, aki komoly erkölcsi dilemmákat él meg a bajtársiasság vs. haza ellentéteinek hála. Erős karakter; lehet szeretni vagy utálni, ám az biztos, hogy hozzá fogható szereplővel nem sokszor találkozni.

Legjobb férfi mellékszereplő: Garnet (Amy Ewing - A Fehér Rózsa, A Fekete Kulcs)

A lázadó, nem teljesen normális, ámde teljességgel imádnivaló herceg olyanokat ütött ki a nyeregből, mint a Stage Dive zenészei vagy az Off-Campus hokisai. Nem véletlenül, hisz egy igazán sokrétű, szerethető figura, aki a trilógia minden részében képes volt meglepetést okozni, vagy éppen mosolyt csalni az arcomra.

Legjobb szerelmespár: Maggie & Brooks (Brittainy C. Cherry - Csendfolyó), Ridge & Sidney (Colleen Hoover - Maybe Someday)

A Sidney-Ridge és Maggie-Brooks párosok közül képtelenség egyet választani. Mind a két pár nagyon mély, intenzív benyomást gyakorolt rám. Annyira, hogy magamban éreztem őket, az érzéseiket - boldogságukat, fájdalmukat, tehetetlenségüket, vágyukat.

Lehetetlen nem belehalni egy kicsit, amikor együtt vannak, a másikkal érintkeznek, kommunikálnak, vagy egyszerűen csak vannak.

És a dolog pikantériája, hogy mind a két esetben fontos szerepet játszik a némaság.

Legjobb barátság: Owen & Elysabeth Victoria Mortimer (Jeff Wheeler - A királynő méregkeverője)

A női mellékszereplőkhöz hasonlóan a könyves barátságok sem remekeltek idén - vagy meg sem jelentek, vagy visszahúzó, ártó jellegűek voltak. Nem úgy Owen és Elysabeth Victoria Mortimer kapcsolata!

Két gyerek nagyon más jellemmel és az ebből fakadó fejlődéssel... na meg sok-sok mókás szituációval.

Legjobb szerelmi háromszög: Sidney & Ridge & Maggie (Colleen Hoover - Maybe Someday)

Sokszor hangoztatom, jómagam Johnny Depp "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba" nézeteit vallom. Ebből kifolyólag soha nem sikerült még megértenem az ilyen problémáktól szenvedő karaktereket. Itt viszont nem csupán megértettem, de át is éreztem a helyzetüket (miközben dühöngtem egy sort Colleen és az élet igazságtalansága miatt). Colleennak - és általa szereplőinek - sikerült olyan megfogalmazásban tálalnia ezt a lehetetlen állapotot, ami rengeteg választ adott a kényes körülményekre. Hisz előfordulhatnak helyzetek, amikor lehetetlen választani vagy haragudni, amikor az életen és az időponton kívül nincs más hibás.

Legjobb főgonosz: A (Sara Shepard - Pretty Little Liars)

A egy remekül kitalált és felépített, okos ellenség, aki mindig mindenhol ott van, tudja ellenfelei legféltettebb titkait is, amiknek hála könnyen sakkban tartja őket. Mert hát mi félelmetesebb létezik annál, hogy napvilágot látnak az ember szennyesei? Arról nem is beszélve, mennyire creepy egy olyan főgonosz, akiről senki nem tudja ki az, miközben láthatatlanul követ és fenyeget.

Legjobb nyitókötet: A papír hercegnő

2017-ben sok fantasztikus sorozat indult hódító útjának hazánkban, néhányan ebben a listában is megjelennek, de egyrészt nem akartam minden kategóriába besuvasztani ugyanazokat a címeket, másrészt A papír hercegnő jött, látott és tarolt. Hihetetlenül addiktív regény, képtelenség letenni vagy nem még többet és többet követelni belőle. Ezek a Royal fiúk tönkre- és függővé tesznek mindenkit...

Legjobb zárókötet: Jennifer L. Armentrout - Oblivion 3.

Viszonylag kevés zárókötet akadt a kezembe, és még annál is kevesebbel voltam maradéktalanul elégedett. Jenniferre viszont mindig lehet számítani, az Oblivion trilógia utolsó darabja a korábbiaknál is élvezetesebbre sikeredett sok-sok Daemonnel.

Legjobb standalone: Penelope Ward - Stepbrother Dearest

Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen kaliberű regény fog annyira kinyúlni értem és a pórusaimon keresztül belém férkőzni, mint a Legdrágább mostohabátyám, mégis ez történt. Beszippantott, s lényem legmélyén éreztem mindazt a fájdalmat, dühöt, örömöt, boldogságot, reményt, szeretetet, szenvedélyt, amit Elec és Greta. 

Legjobb magyar borító: Ashley Carrigan - Ikrek hava

Mit is mondhatnék? Elég ránézni és nyilvánvalóvá válik, miért vett meg kilóra. Szépek a színei, a páros megkapó, míg a csillagkép és az apró csillagok varázslatosak. 

Legjobb külföldi borító: Alwyn Hamilton - A homok leánya

Vallomással tartozom: imádom a fantasy borítókat. Főleg, ha jól eltalált, izgalmas háttérbe ágyazott alakok szerepelnek rajta. A homok leánya is ezt képviseli. A sötét tónusok kellően baljóslatúak, míg a kevés élénk szín megfelelően pulzáló ahhoz, hogy figyelemfelkeltő legyen. A pisztoly és a tűz pedig elárulja, mivel is van dolga az embernek. Csodálatos!

Legjobb kitalált világ: Anna Banks - Nemezis

Engedjétek meg, hogy magamat idézzem: "Van itt egy Theoriának nevezett Egyiptom, piramisok, orvostudomány, politikai dolgok, paraniként fémjelzett emberevő szirének, nem sárkány sárkányok, katonák, hormontúltengéses öcsi, keleti hangulat, mágikus képességek, és még sokáig sorolhatnám."

Legjobb díszlet: Stephanie Garber- Caraval

Egy cirkusz, ami inkább színház tele szemfényvesztéssel, szürreális, történelmi korokat idéző díszlettel. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz.

Legjobb harcjelenet: Aguilar, Maria vs. ellenség összecsapása (Christie Golden: Assassin's Creed - A hivatalos filmregény)

Christie Golden fantasztikus szerző, aki a történeti kötöttségek ellenére is nagyon képszerűen ír. Neki köszönhetően a spanyol inkvizíció korában játszódó assassin-templomos összecsapások épp olyan nagyvolumenűek, mint a filmvásznon.

Legdrámaibb pillanat: Szürke Alys által elkövetett gyilkossága (George R. R. Martin - Álomdalok 1., Kárhozott vidéken)

Martin újra és újra földhöz vág a maga nyers kegyetlenségével. Előbb ad, aztán megcincál, összetör és akkor és úgy döfi beléd a tőrt, hogy fel se tudj állni többé. Szürke Alys novellája a maga csattanójával egy mini Trónok harca.

Legromantikusabb pillanat: Ridge az ágyon hallgatja Sid éneklését (Colleen Hoover - Maybe Someday)

Csodálatos, egyben mélyen megindító, amikor egy siket srác testi közelségben hallgatja vágyai tárgyának hangját. (Ennél többet nem árulok el, olvassátok el!)

Legviccesebb pillanat: Éttermi tangás hecc (Penelope Ward - Stepbrother Dearest)

A mostohatestvérek közt játszódó tangás játék minden részletében vicces, ám a kiemelt jelenet fergeteges! Szexi és pimasz.

Legjobb akciójelenet: Amani és Jin vonatos menekülése (Alwyn Hamilton - A homok leányai)

A bejegyzésemben utaltam rá, mennyire képszerűen ír Alwyn Hamilton, hogy nem egy ponton éreztem úgy, mintha filmet néznék, netán részese lennék az adott szituációnak. Az egyik legintenzívebb példája ennek a western akciófilmekbe is beleillő látványos, vérpezsdítő üldözés-menekülés. 

Legjobb disztópia: Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs

Legjobb YA: Jena Evans Welch -Love & Gelato

Legjobb New Adult: Colleen Hoover - Maybe Someday

Legfülledtebb könyv: Elle Kennedy - The Score

Legjobb történelmi romantikus: Sabrina Jeffries - Mire vágyik egy herceg?

Legjobb fantasy: Jeaniene Frost - Első lobbanás

Legjobb gyerekkönyv: Matt Haig - A lány, aki megmenti a karácsonyt

Legjobb novella: Julianne Donaldson - Edenbrooke örököse

Leghumorosabb könyv: Rick Riordan - Percy Jackson és a görög istenek