Melinda Taub: Still Star-Crossed

Mindenki ismeri Rómeó és Júlia történetét, ám ezúttal egy olyan könyvet hozott el nekünk a Könyvmolyképző Kiadó, amely a szerelmések tragédiáját követő időszakban játszódik. Melinda Taub regényében Benvulio és Rozalin történtét ismerhetitek meg, akik együtt próbálják meg elérni, hogy a családjaik ne kényszerítsék őket bele egy előre elredezett házasságba. Tartsatok velünk április 22. és május 1. között, és ha velünk játszotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott 3 db nyereménypéldány egyikét!

Melinda Taub: Still Star-Crossed - Elátkozott szerelmesek

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634573524
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett

Fülszöveg:

Bár ​Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze.
Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem.
Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt.

Saját véleményem:

Valószínűleg nincs olyan ember, aki ne hallott volna Rómeó és Júlia történetéről, akár Shakespeare, akár a film-, könyv- vagy musicalfeldolgozásoknak hála. Hosszú-hosszú éveken át az én életemben is kiemelkedő szerepet töltött be, s mindig is a szívemen viseltem Mercutio és Benvolio sorsát. Részben ezért, részben pedig azért, mert érdekesnek találtam a "mi van utána?" kérdést, felettébb megörültem Melinda Taub regényének.

"Nyilvánvaló, hogy külön nem tudtok létezni, ezért eggyé kell válnotok."

A Still Star-Crossed egy alternatív spin-off, mely önmagában is megállja a helyét, függetlenül az eredeti történettől. Rómeó és Júlia szála Shakespeare drámájában teljes mértékben véget ért, azt a szerző nem bolygatja, inkább a veronai nemesek - azon belül is a két család - puskaporos viszonyára fókuszál, arra, milyen hatással van az a rengeteg vérontás, viszálykodás az életben maradottakra. Mindeközben pedig, Escalus hercegen keresztül igyekszik végső megoldást találni, olyat, ami egyszer s mindenkorra véget vethet a háborúnak.
A sors furcsa fintorának köszönhetően erre egy mód mutatkozik, mégpedig az, amit a halott szerelmesek is véghez kívántak vinni - a Montague és Capulet ház egyesítése; ezúttal azonban két teljesen más természetű résztvevővel.

A nyugodt, megfontolt Benvolio főszereplővé való avanzsálása az egyik legnagyszerűbb ötlet volt Melinda Taub részéről, hisz ki más ismerhetné nála jobban elhunyt barátait, családtagjait, s ki lehetne az, akinek gyásza intenzívebb mindenki másénál? Benvolio a híd múlt és jelen között, ő az, aki testközelből átélte a vérontást. Épp ezért sokkolja annyira, amikor a herceg ellentmondást nem tűrően parancsba adja, hogy vegye el legjobb barátja, egyben unokatestvére egykori szerelmét, a szépséges Rozalint. A lányt, akiről úgy gondolja, elutasításával megölte Rómeót. Arról nem is beszélve, hogy Rozalin (vagy ahogy mi ismerjük: Róza) megint csak egy ismert, s egyben kulcsfontosságú szereplője az eredeti sztorinak.
Benvolio és Rozalin tehát a két áldozati bárány, akiket akaratuk ellenére belekényszerítenek egy olyan helyzetbe, mint elhunyt szeretteiket, s akiktől azt kérik, ismételjék meg unokatestvéreik történetét, hátha így egyesíthetik a két házat.
Ez egy olyan alap, ami több ponton is hat az olvasóra, az ismert szereplőknek hála pontosan érezhető, kiben mi munkál, mi rejlik a szívében, szavai és tettei mögött, miközben az újdonság varázsát is magában hordozza. Végtére is Benvolio nem Rómeó, az erényes, higgadt Rozalin pedig nem Júlia. És ez így van jól.
Kettejük kapcsolata tehát merőben más, bizonyos sértéseknek hála ki nem állhatják egymást, sőt Rozalin másik férfit szeret - azt, aki aljas trükkökkel igyekszik belekényszeríteni egy olyan házasságba, amit nem akar. Az élet, az új lángra kapó viszály és bizonyos titkok azonban úgy hozzák, hogy ők ketten belecsöppennek egy rendkívül hasonló helyzetbe, mint kuzinjaik.
Melinda Taub ügyesen szőtte bele regényébe az eredeti történet sorsdöntő pillanatait, ezzel is lehetőséget adva, hogy megnézzük, "mi lett volna, ha" a halott fiatalok másként cselekszenek, mindehhez pedig társított egy olyan rejtélyt - vagy nevezhetjük háttérben munkálkodó gonosznak is -, ami újjá, s nem kevéssé izgalmassá varázsolja az egészet.

Imádtam a karaktereket (főleg Benvoliót), a lassan építkező szerelmi szála(ka)t, mely sokkal érettebb, kiforrottabb lett, s melynek elegendő játékidő jutott ahhoz, hogy ne legyen hiteltelen, szeleburdi. Ilyen szempontból egy rendkívül okosan felépített szerelemről beszélhetünk, ami épp oly' intenzív, mint Júliáéké, mégis hitelesebb - realistább.
És hát persze bonyodalomból, akcióból, kalandból és viszálykodásból sincs hiány - bár ez főképp a regény második felére jellemző. Talán ez az egyetlen, amit sajnálok. A szerző stílusa, mesélése kissé szárazabb, mint amit én egy regénytől elvárok, ugyanis bevallottan megpróbált idomulni Shakespeare-hez, így a történet elejét könnyű kissé unalmasnak találni - de érdemes kitartani, megéri!

Mindent egybevetve nagyon szerettem a Veronai szerelmeseket, teljes mértékben megkaptam tőle, amit vártam: Rómeó és Júlia történetét folytatva és újragondolva, régi ismerősöket, és egy új, izgalmas történetet a veronai puskaporos hangulatba ágyazva.
Bátran ajánlom a Rómeó és Júlia rajongóknak, azoknak, akik hozzám hasonlóan kíváncsiak arra, mi van a kriptás jelenet után. Ne féljetek, Melinda Taub egy percig sem igyekszik a szó negatív értelmében folytatni az eredeti drámát, nem fog belerondítani annak az élményébe.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Benvolio

Kedvenc jelenet: megmentős csók

Negatívum: száraz stílus

Borító: 5/5
Sorozat: -

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Rómeó és Júlia adaptációkkal ismerkedhettek meg. A ti feladatotok az lesz, hogy az oldalon található színész/színésznő fotója alapján megmondjátok, melyik karaktert alakították az adott feldolgozásban. Írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába a színész, valamint a karakter nevét, így lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt! Jó játékot! 

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/22 CBooks
04/24 Deszy könyajánlója
04/26 Sorok között - Magyar borítótervek
04/30 Dreamworld
05/01 Hagyjatok! Olvasok! - Borítók

Trónok harca - spoileres élménybeszámoló a 8. évad 3. részéről

A Trónok harca számomra (és még sok-sok ember számára) jóval több puszta sorozatnál vagy könyvnél. Olyan, mint egy fiktív - valamilyen szinten mégis valóságos - család. Egy család, aminek idestova nyolc éve részese vagyok, s melynek tagjai állandóan velem, bennem és körülöttem nyüzsögnek.
Nyolc év, mely megtanította, hogy mennyire halandóak vagyunk, hogy a jó nem mindig győzedelmeskedik, hogy a becsület nem ment meg a lefejezéstől, hogy senki nem csak fekete vagy fehér, hogy az emberek, a dolgok és célok változnak, hogy a határaink azért vannak, hogy átlépjünk rajtuk. És persze azt is, hogy az éj sötét, tele iszonyattal...

George R. R. Martin világa, karakterei, Benioff és Weiss zsenialitása, valamint maguk a színészek,  mind-mind a részemmé váltak, részről részre egyre mélyebben a szívembe férkőztek. Általuk 2011. április 17-e óta szerettem, nevettem, gyászoltam, megdöbbentem, haragudtam, gyűlöltem, reméltem, sírtam, izgultam, szörnyülködtem, s még ezernyi érzelmet átélve vártam, mi lesz a kedveltjeim sorsa, miként tépázzák a lelkemet apró cafatokra a Mások, ha megérkeznek.

*** innentől spoileres lesz ***

Nyolc kib*szott évet vártam arra, hogy a Tél ne csak közelegjen, de egyenesen az emberek házának ajtaján dörömböljön.
Nyolc év, mely során annyira mélyen és intenzíven elmerültem ebben a világban, hogy szó szerint gyomorideggel vártam, hogy elinduljon a mindent eldöntő nyolcadik évad, miközben végig azt éreztem, mintha a családomat készülnének vágóhídra küldeni - velem egyetemben. Ott volt bennem az a sok szarság, amin minden szereplő átment, hogy aztán az útjuk végén újra találkozzanak és együtt nézzenek szembe a halállal.
Aztán jött a nyolcadik évad második része, ami érzelmileg totálisan kicsinált. Egyszerűen olyan érzelmi feszültséget generált azzal, hogy az utolsó órák idegőrlő pillanataiba engedett betekintést, számtalan megható jelenettel teletűzdelve, amilyennel én még nem találkoztam. Sem a filmtörténetben, sem könyvben. Sehol. Az egész nagyon emberi volt. Átlengte a búcsú, az elköszönés, az ilyen-olyan tétek (az, hogy Theon a biztos halálba menetelve megváltotta bűneit, s újra méltóvá vált arra, hogy a Stark család tagja legyen; míg Szürke Féreg és Missandei tervezgetése, Jorah és Dany nagy beszélgetése, vagy éppen Brienne lovaggá ütése mind-mind a végső istenhozzád jegyében zajlottak, nem is beszélve Pod könnyfakasztó daláról). De akár megemlíthetném Dany meglepettségét is, melyet tudom, hogy sokan cikiztek, szerintem mégis roppant emberire sikeredett, hisz gondoljatok csak bele: éveken át foggal-körömmel küzdött a trónjáért (effektív emiatt élt túl), erre huss, a képébe vágnak valamit, ami nem csak semmissé teszi a korábbiakat, de nagyon még küzdeni se tud/akar ellene... Szóval mindezek összessége olyan hőfokra izzította az érzelmi vulkánomat, hogy ma délelőtt rettegve indítottam el a harmadik részt. A csatát, melyet számtalan formában lefuttattam magamban, számba véve sok-sok karaktert, akiktől végső búcsút kell majd vennem.

A harmadik epizód eszméletlenül idegőrlő nyitánnyal kezdett, ahogy végigpásztázta a különféle színtereket egy-egy szereplő segítségével, akik úgy adták át egymásnak a fókuszt, mint valami stafétabotot, hogy aztán a semmiből beügessen Melisandre, és a kis tüzes mutatványával még egyet csavarjon az amúgy is gordiuszi csomóban lévő gyomromon.
Ám ami ezután következett, arra egyszerűen nem találok szavakat. 
Miért? Hogyan? Mi történt? Ki adott erre parancsot? - leginkább ezek a kérdések cikáztak a fejemben, amikor egyszer csak megindult a dothraki - hun - horda tüzes szablyákkal és golyókkal övezve, hogy maroknyi létszámukkal letarolják az illedelmesen várakozó holtakat.
Értetlenül állok az egész előtt, mint ahogy a csata többi része előtt is. Sehol egy főparancsnok vagy valaki, aki úgy igazán összefoghatta, megkoreografálhatta volna a támadást váron innen és túl. A várban lévő íjászok, mint valami biodíszlet; egy nem sok, annyi nyilat se lőttek ki. Azt leszámítva, hogy az emberek vagy önként lemészároltatták magukat, vagy várták a sült galambot, senki nem csinált semmi értelmeset - a Makulátlanokat kivéve. Egyedül Szürke Féreg csapata villantott valamit. Jon és Dany sehol, Szellem szabira ment, míg a sárkányok... őket inkább hagyjuk...
Negyven percen át ültem és néztem a... semmit? Kaszabolás, hörgés, ide-oda ugráló kép, futás, sikítás, zombik. Azt se tudtam, ki hova tartozik, ki halt meg, annyira kusza volt az egész. Nem éreztem semmit. Se félelmet, se gyomorideget, semmit. Jó lett volna látni egy-két párharcot, olyan kutyaszorító helyzeteket, amiknél izgulhattam volna. Mindössze Lyanna Mormont és Arya remekelt. Nagyjából ők ketten voltak azok, akik a leghősiesebben küzdöttek, és akiknek elegendő játékidő jutott.
Az egész részt kapkodás, szervezetlenség és ostobaság jellemezte.
Vártam volna egy Drogon-Rhaegal-Viserion összecsapást (sokkal, de sokkal komolyabbat), azt, hogy az Éjkirály keményen odacsapjon Deresnek, hogy Jonék ott égessék a  holtakat, ahol csak lehet, hogy Brienne és Jaime vált-válnak vetve harcoljon, hogy hulljanak a szereplők! Igen, a fenébe is, azt akartam, hogy beledögöljek a fájdalomba, hogy érezzem a 8 év tétjét, hogy súlyt kapjanak a tettek.

Aztán történt valami. Valami, ami az utolsó 20-30 percet olyan idegőrlővé varázsolta, hogy patakban folytak a könnyeim, egyre csak azt hajtogattam, hogy ne, őt ne. Ne, ne, ne! Látni, hogy Jon inkább feláldozza a barátját az emberiségért, hogy minden és mindenki a halál küszöbén áll... az pontosan az volt, amitől rettegtem, és amit mégis vártam. Mert igen, nyolc évnyi várakozás után azt vártam, hogy a nyomorult holtak és Mások alapjaiban rengessék meg a világot, hogy rohadtul fájjon, amit tesznek, hogy érezzem, miért rettegtek tőlük évezredek óta az emberek. És aztán huss, befutott Arya, aki átverekedte magát százezer zombin, tucatnyi máson és, mint valami ki*******tt Thanos, 2 másodperc alatt kinyírta az Éjkirályt. Az Éjkirályt és vele együtt minden mást, holtat, megmentve ezzel az embereket.
Abban a pillanatban iszonyat ambivalens érzések lettek úrrá rajtam. Örültem, hogy Arya ölte meg az Éjkirályt, hogy a tanultakat kamatoztatva érte el mindezt. De fenébe is! Ennyi?! Nyolc évad, nyolc év mindezért? Benioff, Weiss, szórakoztok ti velem?
Egy olyan csatába, amitől évezredek óta rettegtek az emberek, amire évekig készült mindenki, senki fontosabb nem hal meg, Edd, Lady Mormont, Jorah, Theon, Berick és Melisandre (ő kiérdemelte a legértelmetlenebb halál címet, a győzelem utáni öngyilkosságával - amivel a titkát is a sírba vitte) kivételével? Úgy, hogy zombi hegyek temették el Samet, Brienne-t, Szürke Férget pedig legalább tízszer ölhették volna meg?
Miért? Még azt se tudom, kik voltak a Mások, mit akartak Brantől, miért szemezett az Éjkirály Jonnal, mik voltak azok a jelek, ki volt az Éjkirály (bár gyanítom, valamilyen Targaryen ivadék)? És akkor ezek csak a legalapvetőbb kérdéseim. Arról a milliónyi stratégiai bakiról, ami becsúszott - élükön Dany ostobaságával, aki ottmaradt nézelődni több száz holt között fegyvertelenül, hagyva, hogy a sárkányát elemésszék, vagy a sárkányüveggel leölt, mégis feltámadó holtakról -, nem is beszélve.
Nem értem, hogy egy Trónok harcában, ahol egy verőfényes, madárfüttyös reggelen is fejek hullanak a porba - fontos fejek -, hogy történhet meg az, hogy egy ilyen volumenű ütközetet mindenki túlélt?
Mi értelme volt Bran útjának? Annak, hogy azzá lett, akivé? Néhány fennkölt szón kívül nem sokat villantott.
És Jon? Én egy olyan Jont szerettem, aki férfiként harcolt a társaival, aki aktívan kivette a részét a legnagyobb szarból is.

Csak remélni merem, hogy a Mások még tartogatnak meglepetést, és az utolsó 3 epizód nem kizárólag Cersei-ről fog szólni, mert akkor nagyon csalódott leszek. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy Cersei nagyobb ellenség lehet, mint azok, akiktől 8 éven át rettegtünk.
Várom, hogy értelmet nyerjen a Sárkánykőn talált barlang, Bran végre mutasson/mondjon/csináljon valamit, és hogy bármi monumentális történjen végre! Valami, amitől elhiszem, hogy igen, ez a Trónok harca és nem egy Disney musical.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék néhány pozitívumot is kiemelni, mert a sok butaság közepette akadtak bőséggel gyönyörű jelenetek is:
- Theon (nagyon szerettem őt) hősies küzdelme és önfeláldozása; az, amit ezzel elnyert és megváltott. Már az előző részben is megríkatott, most is sikerült neki. Az ő szála szép lezárást kapott.
- Lady Mormont hősiessége. Az a jelenet baromi badass lett, de tőle nem is vártam kevesebbet.
- Arya horrorba hajló, hidegrázós, félelmetes futkosása a folyosókon. Azokban a percekben levegőt se mertem venni.
- Jorah sorsának beteljesülése. Az, hogy Dany-t védelmezve halt meg.
Nyílt titok, hogy Jorah első pillanattól kezdve a szívem csücske volt, így bár különösen fájt a vesztesége, mégis... a maga nemében csodálatos élményt nyújtott. A szívem szakadt meg, ahogy Dany ölelte és hozzájuk bújt Drogon (?).
- Amit pedig Sansa és Tyrion alkotott a kriptában... nos, arra nincsenek szavaim, azt leszámítva, hogy fura módon elkezdtem shippelni őket.

Összességében tehát egyszerre szerettem és gyűlöltem ezt a részt. Szerettem a tipikus gotos pillanatokat, azt a 20-30 percnyi feszültséget, ami kicsinált, ám utáltam az összecsapottságát, a bátortalanságát, a tétnélküliségét. Főleg annak szellemében, hogy tudom, mennyi időn át, s milyen kemény feltételek között forgatták.
Csak remélni tudom, hogy a mostani csata egy kis bevezető volt, nem pedig az epikus összecsapás.
Szeretném, ha a nyolc év értelmet nyerne, ahelyett, hogy keserű szájízt hagy.

Blogturné extra - Szívtipró pilóta

A Blogturné Klub tagjait is izgalomba hozta Vi Keeland és Penelope Ward újabb közös romantikus története, a Szívtipró pilóta. A kötet tele van romantikával, humorral és mély gondolatokkal, többek között ezekről is mesélnek a Blogturné bloggerei. Tarts velünk az állomásokon, és ha ügyes vagy, meg is nyerheted a kiadó által felajánlott három ajándékkönyv egyikét!

Top10 idézet

"CHRIS HEMSWORTH. hm, hm.

Az American Airlines Úti célok világszerte című katalógusában épp az Ausztráliáról szóló részt lapozgattam. Minden oldal tele volt színes fényképekkel: kenguruk, türkizkék víz, az a nagy fehér épület, ami úgy néz ki, mint valami szélfútta vitorlakompozíció. Szép, de engem igazából nem ez érdekelt.

Liam Hemsworth. Ausztrál kiejtés. Te jó ég! Kettő van belőlük?

A következő oldalon megláttam egy világtérképet. Végighúztam az ujjamat a Miami és Sydney közötti szaggatott vonallal jelölt repülőúton. A francba! Rohadt messze van!

Sóhajtva tovább lapoztam. A következő oldalon London tűnt fel.

Robert Pattinson.

Theo James.

Még több szexis kiejtés, de csak harmad annyi repülőútra. Behajtogattam a lap sarkát, aztán tovább böngésztem az újságot.

Olaszország. George Clooney. Kit érdekel, hogy igazából az apám lehetne? A fickó olyan, mint egy üveg jó Cabernet: minél korosabb, annál finomabb, és arra való, hogy megízleld. Ezt a lapot is bejelöltem."

"– Köszönöm – bólintott Muriel. – De nem azért mondtam el, hogy elszomorítsalak, hanem azért, hogy emlékeztesselek, az élet rövid. Az emberek fele azt tanácsolja, hogy kövesd az eszedet, a másik fele meg azt, hogy kövesd a szívedet. Szerintem kövesd azt, amelyik nincs összezavarodva. Az erősebb végül majd meggyőzi a másikat, hogy álljon be szépen a sorba."

"Mindketten zakkantak vagyunk. Lehet, hogy ez a dolog lényege. Talán egy kicsit önmagunkat látjuk egymásban. Két elcseszett rész, ami együtt csodás egészet alkot. Külön csődtömegek, de együtt… sikertörténet."

"– Várjanak!
A két nő éppen akkor fordult hátra, amikor Carter lóhalálában berontott az ajtón.
A francba Dubajjal és az idióta szabályaikkal! Odarohantam hozzá, ő pedig a karjába kapott, és szorosan magához ölelt.
– Nem hagyj el, Hetyke!
Két kezébe fogta az arcomat, és szenvedélyesen megcsókolt.
– Nem haragudj! Hülye voltam. Te megígérted, hogy nem ítélsz el, én viszont elítéltelek téged.
– Te se haragudj, Hetyke! Sajnálom, hogy annyi elítélni való van a múltamban. Nézzünk inkább előre, oké?
– Oké, én is ezt szeretném.
– Jól van. Most húzzunk innen a fenébe, mielőtt miattam megint letartóztatnak. Gyere, repülj velem, szépségem! – tárta ki a kezét."

"– Ööö… azt hiszem, ég a szalonna.

– Bakker!

Visszarohant a tűzhelyhez, és lehalkította a lángot. A szalonna hangosan sercegni kezdett, aztán nagyot pukkanva forró olajat spriccelt Carter mellkasára.

– Aú! Bassza meg! A rohadt életbe!

– Nadrágot kellene venned, mielőtt a fontosabb testrészeidet is megégeted – vihogtam.

– A fontosabb testrészeimet? – fenyegetett meg a szalonnasütő lapáttal. – A kezemre gondoltál?

– A kezed is nagyon fontos, de nem amiatt aggódtam.

– Talán a szám? Biztos amiatt – mutatott vigyorogva a szájára.

– Az is roppant fontos, főleg, amikor a nyelvedet körbe-körbe forgatod, aztán meg fel-le mozgatod.

A pupillája kitágult, aztán mély, reszelős hangon megszólalt:

– Bejön, mi?"

"– Mi lesz a szalonnával?
– Kit érdekel? Téged fallak fel!"

"Te jó szagú Úristen! Ez a hang! Csak nem… hát lehetséges ez?

A stewardess éppen akkor érkezett meg a zöldalmás martinimmel.

– Elnézést! Nem tudja véletlenül a pilóta keresztnevét?

– Dehogyisnem! – vágta rá a nő, aztán kacsintva előrehajolt. – Volt idő, mikor néha én is sikoltozva ejtettem ki ezt a nevet. De már eljegyeztek, úgyhogy vége – emelte fel a kezét, és meglengette a gyűrűsujján trónoló hatalmas ékkövet. – Egyébként Carter Clynes kapitánynak hívják. Ez az ember új értelmet ad a repülésnek."

"Ez az út eredetileg arról szólt volna, hogy megtaláljam a saját válaszaimat – és mellé esetleg pár csini cipőt –, nem pedig arról, hogy újabb trófea legyek Szabadszerelem kapitány skalpgyűjteményében… bármennyire is szívdöglesztő a pasi."

"– Nagyon el vagy tájolva.

– Kár, mert azt mondják, baromi ügyes a kezem – tartotta maga elé a kezét vizsgálódóan.

Jókora keze van. Úgy néz ki, mintha kétkezi munkát is végezne vele, amikor épp nem repül.

Basszus!

Muszáj átvennem az irányítást a testem és e fölött a beszélgetés fölött.

– Azt bizony én is hallottam, hogy ügyes… a kezed."

"A csapos visszajött, és egy poharat meg egy marék szalvétát nyújtott át neki.

– Akarod, hogy kijöjjön a folt? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.

Bólintottam, mire felém hajolt. Bizseregni kezdett a bőröm, de aztán forróság helyett hirtelen jéghideg nedvesség öntött el, ami átszivárgott a blúzomon, Trip ugyanis lassan és megfontoltan egyenesen a mellkasomra öntötte a szódavizet.

– Ááá! Mi a… mi a fészkes fenét csinálsz? – hápogtam, és lenéztem a dizájnerblúzomon éktelenkedő nedves foltra.

– Ki akarod venni a foltot, igaz? A szénsavas víz kiveszi. Csak áztatni kell benne egy kicsit.

– Nem is volt akkora a folt. Most csurom vizes lett a blúzom!

– Ezt nehéz lett volna kihagyni.

– Hozzá sem kellett volna kezdeni!

– Az fele olyan vicces sem lett volna.

Lenéztem a blúzomra. A két mellbimbóm kimeredt a nedves anyagon át.

– Most aztán teljesen átlátszik a blúzom!

– Azt látom, sajnos – sóhajtotta, és le nem vette volna a szemét a mellemről. – Atyaég! Rajtad nincs melltartó?

– Nincs!

Végre felnézett.

– Megkérdezhetem, hogy mit keresel a reptéren melltartó nélkül? – Kényelmesen akartam utazni a repülőn – feleltem a torkomat köszörülve"

Nyereményjáték

Ki ne szeretné a Beatles kultikus dalait? :) A könyvben bizony ezek is szerepet kapnak, Carter ugyanis szeret idézni a dalok szövegeiből, vagy éppen belecsempészni a címeket a beszélgetésekbe. A mostani játékunk is Carter cuki szokásához kapcsolódik. Minden blogon találtok egy idézetet valamelyik Beatles slágerből, a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely dalból származik az idézet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"He wear no shoe shine
He got toe jam football
He got monkey finger
He shoot Coca-Cola
He say I know you, you know me
One thing I can tell you is you got to be free
Come together right now over me"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/14 Sorok Között
04/16 Deszy könyvajánlója
04/18 Angelika blogja
04/20 Sorok Között - A borítómodell
04/23 Dreamworld - Idézetek
04/25 CBooks

Blogturné extra - El Diablo

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozatában M. Robinson sötét hangulatú romantikus regénye, az El Diablo. A Blogturné Klub tagjai öt állomáson át kísérik el Alejandro Martinez útját a pokolba, avagy a mennyországba, a történet végén kiderül! Tarts velünk és a játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

Top10 idézet

"Tudtam, hogy most már csak az üresség marad. Árnyéka leszek önmagamnak. Absztrakt festmény leszek, a fájdalom kaleidoszkópja. Úgy kell majd élnem, hogy minden a hibáimra emlékeztet, arra, amit megbántam, arra, amin már nem tudok változtatni…"

"Minden ördögnek szüksége van egy angyalra."

"– A saját történetedben voltál csak rosszfiú, Martinez. Az enyémben mindig te voltál a hős."

"– Menj a pokolba! – mordult rám, és nekilátott, hogy összeszedje a holmiját.
– Ott élek."

"Az illata az orromban.
A villanás a szemében.
Nem küzdöttem ellene többé. Elmosolyodtam. Vele nevettem. Élveztem, hogy hosszú idő óta először boldog vagyok.
Vele."

"Lassan megfordultam, és a vacsoraasztalra néztem. A valaha a jövőnk zálogának hitt gyűrűt szorongatva nekirontottam, és lesöpörtem róla mindent a földre. A padlón szilánkokra törő poharak csörömpölése mintha csak engem gúnyolt volna… a szívem is éppen így zúzódott darabokra.
Ott volt mindenhol körülöttem.
Nem futhattam el.
Nem menekülhettem.
Nem volt senkim." 

"– Az én dolgom az, hogy elcsesszem a dolgokat. Nem én vagyok a herceged fehér paripán, és ha egyszer végre neked is leesik a tantusz, minden sokkal egyszerűbb lesz.
– Mármint neked? – Nem. Neked. Én tudom, ki vagyok. Te nem akarod felfogni."

"Azt mondta, mindig is neki táncoltam, ha ott volt velem, ha nem. Minden mozdulatom az övé volt. Minden az övé volt.
A testem, a szívem, a lelkem."

"– Azt hittem, vakációzni megyünk. Miért dolgozol most is, vénember?
Erre már felnézett.
– Vénember? Nem ezt kiabáltad az éjszaka meg ma reggel újra."

"Minden egyes apróságot tudni akartam róla, tudni akartam, milyen ember rejtőzik a könyörtelen szemétláda mögött…
A hatalom mögött.
Az öltöny mögött.
A megfellebbezhetetlenség mögött.
A világító zöld szempár mögött, amelyben nem látszott érzelem. Egyáltalán semmilyen."

Nyereményjáték

Játékunk a mozis ördögökhöz kapcsolódik, egy-egy jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmek vagy sorozat címeit, melyekben maga az ördög jelenik meg. Kérjük, írjátok be a megfejtéseiteket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Kelly és Lupi olvas
04/15 Sorok között
04/17 Betonka szerint a világ…
04/19 CBooks
04/21 Dreamworld - Idézetek

Blogturné extra - Üveg hercegnő

Ki szereti a jó kis mesefeldolgozásokat? Hát most itt egy újabb!

Az Éjféli bált már sokan ismerhetitek, és végre megérkezett a várva várt folytatás. Rose után Pipacs hercegnőé a főszerep, és egy furcsa párválasztó csereprogramé. Tartsatok velünk Ti is Bretonba, ahol újabb titkok és átkok várhatnak ránk.

És ha ügyesek vagytok, még a könyv egy példányát is megnyerhetitek!

Idézetek

"– Szükséged lesz báli ruhákra – erősködött Rózsa.
– Eszem ágában sincs bálokba járni – vetette ellen Pipacs. – Talán még magadat is sikerül meglepned – szólt közbe Galen. – Barátokkal leszel körülvéve, bálokba akarsz majd járni velük"

"Pipacs megint csak kénytelen volt nemet mondani a táncra, bal karját felemelve mutatta, hogy nem fityeg táncrend kesztyűbe bújtatott kezének csuklóján.
– De az én kedvemért bizonyára kivételt tesz – duruzsolta egy herceg fia, és flörtölve rebegtette szempilláját a hercegnőre.
– Talán belement valami a szemébe? – Pipacs igyekezett aggodalmas arckifejezést ölteni.
– Ööö… nem. – A fiatalember megszégyenülten elhátrált, Pipacs pedig igyekezett leküzdeni a szívébe hasító bűntudatot."

"Könnyű kijelenteni, hogy nem a világ vége, ha az ember lánya úgy dönt, hogy nem óhajt táncolni egy bálban, gondolta Pipacs, de a bálterembe érve már egészen más fényben tűnik fel a helyzet"

"– Jól érzi magát? – Egy magas fiatalember észrevette, hogy Pipacs megborzong, ezért odasietett hozzá. „Mindenki csak Dickonnak szólít” Richard volt, a Thwaite házaspár, vagyis a házigazdák tizennyolc esztendős, barátságos fia.
– Éppen füstölt hal és véreshurka járt a fejemben – bökte ki Pipacs gondolkodás nélkül, majd végtelenül ostobának érezve magát az ajkába harapott.
Dickon döbbenten hátralépett. – Értem. Már attól féltem, hogy esetleg unatkozik itt egyedül üldögélve, de a jelek szerint remekül el tudja szórakoztatni magát."

"Titkon Pipacs pontosan tudta, hogy esze ágában sincs elmenni a maszkabálba. Semmi sem lehet ugyanis rémesebb, mint amikor idegenek veszik körül az embert, még idegenszerűbb maszk mögé rejtőzve, rideg tekintetük mereven bámul ki az utálatos, érzéketlen arcokból…"

"- (...) Tapasztalatból tudom… mi történik, amikor az ember olyan alkut köt, amit nem volna szabad… csak hogy teljesüljenek a vágyai."

"A lány szája sarka fanyar mosollyal felfelé görbült, majd ruhája ráncaiból előhúzott két törött üvegdarabot. Lehajolt, és a lábára illesztette őket, akárcsak egy kirakós játék darabjait.

– Köszönöm – hálálkodott a hercegnek. – Olyan bosszantó, amikor az ember elhagy egy fél pár cipőt."

"– Mindig van esély a menekülésre, csak ki kell várni a megfelelő pillanatot."

Nyereményjáték

Mostani játékunk nem lesz túl nehéz, de azért van benne egy kis csavar. Minden állomásunk megosztunk egy-egy idézetet olyan regényből, aminek az alapját legalább részben valamilyen mese adta. A megfejtésben NEM a könyv címét várjuk, hanem a meséét (vagy az egyik meséét), ami ihlette.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"Henry mindig is tudta, hogy a lány más, de ő maga is mindig különbözőnek érezte magát másoktól. Henry úgy gondolta, talán együtt is különbözhetnének."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Sorok között
04/15 Olvasónapló
04/17 Deszy könyvajánlója - Borító
04/19 Dreamworld - Idézetek
04/21 CBooks
04/23 Deszy könyvajánlója

Blogturné extra - A tolvaj lánya

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Jeff Wheeler Királyforrás sorozatának második része március végén. A tolvaj lánya kilenc évvel később veszi fel a fonalat, a főhőseink immár 17 évesek. Owen Kiskaddon még mindig hűséges Severn királyhoz, akinek azonban rendkívül megosztott a hírneve, és rengeteg ellensége akad. A fiatal fiú egyre több titok, cselszövés és olyan játszmák kereszttüzében találja magát, amelyeket még nem tud teljesen kiismerni, miközben az Evie iránt táplált gyengéd érzelmei is összezavarják. Ha kíváncsiak vagytok, hogy mi a véleménye a könyvről a blogturnéban résztvevő bloggereknek, akkor tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért.

Top10 idézet

"Csak azt gyűlöljük, amit nem értünk egészen."

"– Van hír az unokájáról? – kérdezte Owen reményteli hangon.
– Azt üzente, hogy ő majd megvédi északot, ha az atabyrioniak betörnek, amíg mi Occitania seregeivel vagyunk elfoglalva. Szerintem azt reméli, hogy erre csakugyan sor kerül. Irigy rád, amiért előbb vehetsz részt csatában, mint ő.
Owen elmosolyodott a gondolattól. Szinte látta maga előtt a lányt. Ilyenkor mindig különös izgatottság fogta el, mintha pillan-gók hada járt volna táncot a hasában. Maga sem tudta, hogy a harc miatti aggodalom, vagy az Evie utáni vágyódás okozta."

"– Owen Kiskaddon, miért nem vagy hajlandó megcsókolni? – kérdezte Evie olyan halkan, hogy csakis ő hallhatta. Szinte suttogott. – Próbáltam egyértelmű lenni, de vagy makacskodsz, vagy nem akarod.
Owen arca lángba borult, és a gyomra úgy fickándozott, akár egy fedélzet deszkáján vergődő hal.
– El sem tudod képzelni, mennyire akarom – bukott ki belőle.
– Ez megnyugtató – mondta szárazon a lány. – Legalább nem arról van szó, hogy nem akarod. De akkor eddig miért nem tetted?
– Miért kell ezt megbeszélnünk? – kérdezett vissza Owen. – Mert lány vagyok, és a lányok szeretnek a csókolózásról beszélni – vigyorgott pajkosan"

"Már régen rájött, hogy királyok és koronák játszmáiban sosem csak két fél áll egymással szemben – mindig vannak figurák, amelyek a háttérben megbújva várják a pillanatot, hogy maguk is a táblára kerüljenek."

"– Nem tudom, melyik a nagyobb sértés – kezdte monoton hangon –, hogy az ura úgy gondolja, megvásárolhat minket egy csata-téri győzelemmel... vagy hogy egyáltalán azt hiszi, meg lehet minket vásárolni. Különösen azok után, hogy épp az apja bérelte fel a kém-szolgálatunk korábbi vezetőjét a meggyilkolásomra gyermekkoromban."

"Gyakori tévhit, hogy a királyságok meghatározott területek szigorúan kijelölt határokkal. Egy királyság lehet akár egy város is, de akár egy egész földrészre is kiterjedhet. Sok múlik a vezető képességein és becs-vágyán. A gyenge uralkodók elveszítik földjeiket, míg az erősek újakat foglalnak. A krónikás dolga pedig megemlékezni a történelem nagyjairól. Hiszen a nagyok alakítják az események folyását – ők a fogaskerekek a szerkezetben."

"Az életben nem mindig azt kapjuk, amit érdemlünk, vagy amit akarunk. De a jellemünk az által formálódik, hogy mit kezdünk az ilyen csapásokkal."

"– Hercegi vér vagyok – morogta. – Akkor mész el, ha én azt mondom.
Dunsdworth társa erre a szemét forgatta, de nem szólt. Owen látta a fiú arcán a megvetést. Felvigyázó lehetett, nem pedig barát.
Owen összevonta a szemöldökét, és egyik ujjával megérintette az ajkát.
– Nem te vagy lord Dundifej?
– Minek neveztél?! – dühöngött Dunsdworth eltorzult arccal.
– Dundormány? – találgatott tovább Owen. – Nem is, Dunsdtrotty! Eszembe jutott! Tudtam, hogy ismerlek. Elnézést, uram, hogy nem ismertelek meg hamarabb."

"Az ember azt hiszi el, amit hinni akar."

"– Akkor itt maradsz? – kérdezte Owen némi rosszindulattal.
Evie erre sértetten nézett rá.
– Nem érted. Szeretek utazni és új helyekre eljutni. Nem azért jövök ide, hogy itt maradjak. Látni akarom Occitaniát, Genevart, Pisant is. Látni akarom a helyeket, amikről korábban csak olvastam. – Összekulcsolta a karját a melle alatt, előredőlt és nagyot szippantott a levegőből. Owenben nagy volt a kísértés, hogy megragadja a lány derekát és tréfásan meglökje.
Körülnézett, és amikor látta, hogy senki nem figyeli őket, engedett a kísértésnek.
A lány meglepetten és ijedten kapott levegőért, majd Owenhez fordult és karon ütötte.
– Ez nem volt szép! – mérgelődött. – Azt hittem, kiesek!
Owen képtelen volt visszatartani a nevetést, amitől Evie még dühösebb lett, és újból megütötte.
– Hagyd abba! Ne legyél gyerekes! Már nem vagyunk nyolcévesek. És ha kiesek?
A fiú a könnyeit törölgette.
– Mindig kíváncsi voltál, milyen lehet leugrani egy vízesés tetejéről. Most nem is vagyunk olyan magasan. – Szörnyű vagy! – korholta, de az arcán megint ott volt a mosoly, az a kedves, meleg mosoly, amely úgy hatolt Owen szívéig, akár egy ballistából kilőtt dárda"

Nyereményjáték

A legtöbb fantasy könyvhöz hasonlóan a Királyforrás világához is készült térkép, amiket általában a könyvek elején találhatunk meg. Mostani játékunk során arra leszünk kíváncsiak, hogy vajon a térképek alapján felismeritek-e az adott könyvsorozatot. Minden állomáson találni fogtok egy térképet, a feladat pedig annyi, hogy beírjátok a könyvsorozat szerzőjét és nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/01 Könyvvilág
04/03 Nem félünk a könyvektől
04/05 Sorok Között
04/07 Deszy könyvajánlója
04/09 Dreamworld (extra állomás)

Lorna Byrne Magyarországon

Történelmünk során mindig is fontos szerepet töltött be a vallás és a hit kérdése, mára azonban eljutottunk egy olyan szintre, amikor az emberek egyre bátrabban és nyitottabban mernek beszélni e témákról. Olyannyira, hogy manapság számos spirituális filmmel, könyvvel, vagy éppen előadással találkozni. 

Míg öt-tíz évvel ezelőtt megmosolyogták az embert, ha angyalokról beszélt, addig jelenükben többszázas tömegek tolonganak egy-egy médium dedikálásán vagy bemutatóján, akárcsak a nemrégiben hazánkban járt Lorna Byrne esetében. 

Lorna Byrne egy szegény család gyermekeként jött világra Dublinban, 1955-ben. Látta az angyalokat és kommunikált velük, amikor még beszélni sem tudott. Pont úgy látja az angyalokat, ahogy a többi ember lát egy másik embert, aki épp előtte áll. 

Lorna már kicsi korában tudomást szerzett az angyalok jövendöléseiből arról, hogy egyszer könyvet ír majd róluk. Azelőtt kinevette az angyalokat, amikor erről beszéltek neki, hiszen diszlexiás volt és alig tudott írni, ebből kifolyólag nem sok esélyt látott a könyvírásra. 2003-ban kezdte el írni a könyvet és olyan emberek bukkantak fel az életében, akik segíteni tudtak neki ebben. Az Angyalok nyelvén című könyvét 2008 májusában adták ki az Egyesült Királyságban és Írországban.
A lelkes olvasótábor vallási hovatartozástól függetlenül úgy érzi, hogy Lorna visszaadja a reményt és segít megérteni, hogy nem számít, milyen egyedül érzed magad a világban, mindig melletted áll egy őrangyal. (forrás: http://angyaloknyelven.hu/lorna-byrne/)

 Lorna Byrne március 28-án, az Allee Libriben dedikált, ahol jóval a kiírt kezdés előtt már tömegek ácsingóztak, tucatnyi könyvvel a kezükben, majd ezt követően, másnap, a Lurdy házban tartották meg legújabb könyvének, A szív imáinak bemutatóját, melyre vendégbloggerem is ellátogathatott a Central Média jóvoltából.

Az előadás előtt egy órával már hosszú, tömött sorok kígyóztak bejutásra várva, mindenfelé izgatott, mosolygó arcokat lehetett felfedezni. A hatalmas tömeg ellenére jómagamnak sikerült a második sorban, pont a pódiummal szemben elcsípnem egy helyet, így testközelből szemlélhettem az eseményeket. Ám a kevésbé szerencséseknek sem kellett elkeseredniük, a teremben több kivetítő is gondoskodott arról, hogy ne csak hallani, hanem látni is lehessen a beszélgetőket.
Lorna Byrne az előadás kezdetén, kellőképp felcsigázva a hallgatóságot, kiválasztott két embert, akiknek elmesélte hogyan néznek ki és mit csinálnak éppen őrangyalaik. Egészen elképesztő élmény volt hallani, ahogy róluk beszélt - egyedül az hagyott bennem némi tüskét, hogy helyettem a mellettem helyet foglaló hölgyre esett a választása.
Ezt követően Lornát frissen megjelent könyvéről, A szív imáiról, valamint az őrangyalokról faggatták, akik elmondása szerint, örvénylő, színes forgatagként voltak jelen az eseményen, s mindannyian egyszerre beszéltek hozzá. Miután sikerült lecsillapítania őket, elárulta, hogy minden emberhez tartozik egy őrangyal, aki fogantatásunktól kezdve, halálunkig velünk marad, s tegyünk bármit, feltétel nélküli szeretettel viseltetik irántunk, óv és védelmez bennünket. Valamint azt is elmondta, hogy nemtelenek, de néha így, néha pedig úgy jelennek meg. Az előadás további részében megtanította miként érdemes imádkozni, mik a legjobb módszerek legújabb könyvének használatával kapcsolatban, és egyéb, őrangyalokkal kapcsolatos érdekességet fedett fel.
Az előadás vége felé közeledve, mi, nézők is lehetőséget kaptunk a kérdezésre, így többek között választ kaptunk arra, az égiek miként gondolnak a homoszexualitásra, miért van az, hogy azoknak, akik nagyon szeretnének gyermeket, mégsem jön össze, míg más a halálközeli élménye utáni változásáról faggatta Lornát. Számos izgalmas, érdekfeszítő kérdés hangzott el, bennem mégsem ezek hagyták a legmélyebb nyomot, hanem Lorna Byrne alig észrevehető szájmozdulatai. A kérdések elhangzása után a hölgy finoman motyogott, mintha a kérdező angyalával kommunikált volna, s már azelőtt megválaszolta a kérdést, hogy a tolmács egyáltalán neki átfordíthatta volna. Egészen elképesztő élmény volt!
Az esemény zárásaként Lorna Byrne mindenkit felállított és egyesével megáldott, mert elmondása szerint az áldásnak nagyobb ereje van, mint gondolnánk.

Az egész nap rendkívül izgalmas volt, örülök, hogy részt vehettem rajta, lelkileg rettentően feltöltött. Egyedül azt sajnálom, hogy ilyen rövidke volt, hisz még hosszú órákon keresztül tudtam volna hallgatni.
Ezúton is köszönöm a Central Médiacsoportnak, hogy részt vehettem rajta, örök élmény marad.

Lorna Byrne könyveit IDE kattintva tudjátok beszerezni.