Serena Valentino - Szegény, mélabús lélek

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Disney Gonoszok sorozat harmadik kötete, a Szegény, mélabús lélek. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Ursula és a Három nővér sötétséggel és mágiával átitatott történetét, melyből kiderül, miért is vált gonosszá Ursula, miközben a félelmetes nővérek is tovább szövögetik szálaikat.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

 

 

Serena Valentino: Szegény, mélabús lélek

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635840731
Oldalszám: 192 oldal

Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:

Sokan ismerik a tengeri királylány, Ariel históriáját, amelyben a főhős elveszíti, majd megtalálja a saját hangját. E történetet már sokan, sokféleképpen elmesélték. Ám a sellőlány mindegyik változatban többre vágyik, mint amit a saját világa adhat neki, édesapja pedig arra kényszerítené, hogy víz alatti birodalmának rabjaként élje az életét.
Ariel lázadása során előbb a hangja, majd kis híján a lelke is odavész, ám végül győzedelmeskedik a jó, a kis hableány pedig büszkén vállalja a változást.
Ez azonban csak a történet egyik fele. Mi a helyzet Ariel ősellenségével; Ursulával, a tengeri boszorkánnyal? Vajon hogy lett belőle ilyen megvetett, gonosz, gyűlölködő teremtmény? Többen próbáltak már ennek a végére járni. E könyv is elmesél egy lehetőséget, hogy mi történhetett a tenger boszorkányával, s hogy vált belőle végül egy kitaszított, szegény, mélabús lélek.
SERENA VALENTINO nagy sikerű képregényalbumaiban és illusztrált történeteiben már hosszú évek óta sikerrel ötvözi az ősi mítoszokat a fortélyos hősökkel. A Szegény, mélabús lélek méltó befejezése legújabb trilógiájának, melynek első része a Ki a legszebb , folytatása pedig a Herceg vagy szörnyeteg.

Saját véleményem:

A szerző által megalkotott világ - a sorozat címéhez, illetve címszereplőihez hasonlóan - végtelenül sötét és baljóslatú. A Disney mesék színes-szagos, habos-babos hangulatától eltérően egészen új perspektívába helyezi a már jól ismert történeteket, egyszersmind lehetőséget biztosít arra, hogy az olvasó megismerhesse az érem másik oldalát: a főgonoszokét.

"A gyűlölet – az igazi gyűlölet – nem csak úgy feltámad; valahogy meg is kell születnie."

A Szegény, mélabús lélek Ursulát teszi - pontosabban tenné - középpontba, csakhogy elérkeztünk a sorozat azon pontjához, amikor már nem lehet egy effektív új karaktert a régiek fölé rangsorolni. Vagyis bár valóban megjelenik Ursula és az ő kis élettörténete, mégsem nevezném központi alaknak. Ebből pedig egyenesen következik, hogy míg a sorozat korábbi részeit nyugodtan lehetett standalone könyvekként kezelni, addig ezt nem - immár minden szál összeér és összefüggésben áll egymással, s az első és második regény során kialakult konfliktusok, szituációk, kapcsolatok meghatározó szereppel bírnak a folytatásban.

A rövidsége ellenére (összesen kb. 150 oldal a történet, a többi reklám) ez egy meglehetősen komplex és szerteágazó történet, amiben egyfelől megismerkedünk Ursula, a tengeri boszorkány múltjával és jelenével, valamint tovább folytatjuk a három sötét nővér és az ő kishúguk, Kirké sztoriját, ráadásként pedig becsatlakozik Tulipánt kisasszony (a Szörnyeteg egykori jegyese) és a dadusa is. Ez a három szál egymással párhuzamosan, ugyanakkor szoros összefüggésben fut. A kapocs pedig nem más, mint Kirké, a Szörnyeteg első szerelme, aki miatt nővérei kis híján pusztulásba taszították a herceget, ezt látva pedig a lány úgy döntött, elhagyja testvéreit. Csakhogy időközben nyoma veszett, a Sötét Nővérek pedig Ursulához, a tenger hatalmas boszorkányához fohászkodnak segítségért, aki kapva az alkalmon, alkut ajánl: a nővérek segítenek elpusztítani bátyját, Triton királyt, ő pedig cserébe előkeríti Kirkét. S míg a creepy nővérek azon fáradoznak, hogy eleget tegyenek az alkunak, macskájuk, a mágikus képességekkel rendelkező Pflanze is útra kel Tulipánt kisasszony udvarába, hogy felkutassa Kirkét - hisz tudvalevő, hogy a két lány jó viszonyt ápolt a Szörnyeteg miatt. Kirké felkutatása a történet motorja, ami bár olykor kissé sok és idegesítő, jó átkötő - a sorozat későbbi részeire nézve is. 

Biztos vagyok benne, hogy sokan Ursula miatt fognak felfigyelni erre a könyvre, és bár engem mindig is félelemmel töltött el a személye, bevallom, kíváncsi voltam, vajon mi az ő története: miért vált ennyire gonosszá, s mi késztette arra, hogy ártson Triton legkedvesebb lányának? Serena Valentino minderre - és még többre is - válasszal szolgál, végigvezeti az olvasót Ursula fiatalkorán, betekintést enged a Tritonnal való viszályába, és természetesen az Ariellel kapcsolatos eseménysorokról sem feledkezik meg, miközben odafigyel arra, hogy valós konfliktusokat teremtsen. 

Ursula szála tehát amellett, hogy izgalmas és váratlan fordulatokkal kecsegtet, emberi problémákat is érint. De a szerző nem csak esetében, hanem Tulipánt királykisasszonynál is odafigyelt arra, hogy egy nagyon is létező társadalmi elvárást járjon körbe - még ha kissé felületesen is. Ami nem más, mint a nő szerepe, illetve a nő szabadsága - mind szellemi, mind egyéb értelemben.
Aki olvasta a Szörnyeteg könyvét, emlékezhet rá, hogy Tulipántot inkább díszletelemként kezelték, esze helyett a szépsége kapott elismerést, míg itt, a folytatásban karaktere lehetőséget kap a fejlődésre. 

Mindent egybevetve, a Szegény, mélabús lélek bár közel sem tökéletes (hibája leginkább az elnagyoltságában rejlik), mégis élvezetes, izgalmas, fordulatokban gazdag, szerteágazó történet. Arra azonban felhívnám a figyelmet, hogy közel sem trilógiát záró könyvről van szó, ahogyan az a belső borítón olvasható - sőt! Még csak most indul igazán a buli.
A Disney Gonoszok sorozatot - és köztük ezt a részt is - azoknak ajánlom, akik nyitottak arra, hogy megismerjék az érme másik oldalát, és nem félnek valami nagyon sötét, baljóslatú könyvet a kezükbe venni. Mert ha valami biztos, az az, hogy a Sötét nővérektől a hideg fog a hátatokon futkározni

Pontszám: 54

Kedvenc szereplő: Dadus, Pflanze

Kedvenc jelenet: Dadus és a nővérek találkozása

Negatívum: elnagyoltság

Borító: 5/5
Sorozat: Villains #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során A kishableány világába kalandozunk. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik karakter látható rajta, és a megoldást beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/11 Utószó
01/13 Csak olvass!
01/15 Dreamworld
01/19 Sorok Között

Blogturné extra - A herceg liezonja

A pajkos régensség nevű sorozat első részével mutatkozik be a magyar olvasóknak Maggie Fenton. A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent A herceg liezonja könnyed stílusával és váratlan fordulataival mosolyt csal az olvasó arcára.
Tartsatok velünk blogturnénkon és megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott könyvet!

Idézetek

"De valami sokkal elemibb baj volt a kastéllyal, ami miatt szédült, és a tenyere izzadt, mintha a talaj megbillent volna alatta…
– Coombes, ez a kastély ferde – jelentette ki.
Coombes szemügyre vette a kastélyt, majd elővette a zsebkendőjét, és megtörölte a szemöldökét, amin nagyon rendezetlen megjelenést kölcsönző izzadság ütött ki.
– Azt gondolom, igaza van, kegyelmes úr. Jóságos ég! Ugye nem ott szállunk meg? – A férfi jóformán vonyított.
– Nyugodjon meg, Coombes! – mondta Montford, aki szintén minden volt, csak nyugodt nem. Nem tudta levenni a szemét a kastélyról, főleg az északi toronyról, ami egy idős hölgy hátához hasonlóan dőlt veszélyesen a déli torony felé, és dacolt Newton összes törvényével. Olyan volt, mint amikor az ember egy szörnyű úti balesetet néz, vagy egy visszataszító arctorzulást. Egyszerűen képtelenség elpillantani róla."

"– Kegyelmes úr, tudja, hogy ha kellene, meghalnék önért, de a… a… sírásásnál meghúzom a határt!"

"– Azt hittem, törvénytelen dolog testvérrel csókolózni.
A két bűnös fél elugrott egymástól, és ijedten néztek rá.
Sir Wesley úgy nézett ki, mint aki mindjárt sír.
Miss Honeywell elpirult, és dacos volt.
– Kegyelmes úr! Tudom, ez minek látszik… – makogta Sir Wesley.
– Kérem, ne hagyja, hogy megzavarjak egy ilyen bájos családi pillanatot.
– Már megtörtént – vágott vissza Miss Honeywell. Még egy rugószerű tincs kiszabadult egy hajtűből, ami miatt felgyorsult Montford pulzusa.
– Kegyelmes úr, félreérti. Én nem…
Montford felemelte a kezét, hogy elhallgattassa Sir Wesleyt.
– Nem a bátyja. Igen. Tudom, Sir Wesley. Milyen félkegyelműnek néz ön engem?
– Szabad erre válaszolnom? – kérdezte halkan Miss Honeywell."

"– Nagyon. Nagyon részeg vagyok. – Megállt. – Sosem részegedek le. Tudod, milyen jó érzés? Mondd ki a nevem!
– Micsoda? – kiáltott fel Astrid, és megtolta a férfi mellkasát.
Montford levigyorgott rá.
– Mondd ki a nevem! Tudod, azt.
– Nevetséges!
– Gyerünk, Astrid! Mondd ki a nevem!
A lány forgatta a szemét.
– Cyril. – A férfi vigyora még nagyobb lett. Úgy hunyta le a szemét, mintha a lány egy áriát énekelne. – Valószínűleg a legnevetségesebb, legbénább és leghülyébb név a világon – folytatta a lány.
– Tudom – sóhajtotta a férfi. Aztán kinyitotta a szemét, és lehunyorgott rá. – Tetszik, amikor te mondod. A szemeid is tetszenek. Nem ugyanolyanok, tudod?
– Igen, tudom.
– A hajad is tetszik. Vörös. – Ezt úgy jelentette ki, mintha nemzeti fontosságú információ lenne.
– Igen, tudom – mondta Astrid. Ingerült volt és lefegyverzett, illetve rendkívül tudatában volt Montford melegének és erejének, ahogy a férfi hozzápréselődött. Ő lehunyorgott rá, mintha egy egyenletet próbálna megoldani fejben."

"– Bizonyítékot akarok arra, hogy a férfi meghalt! Anyakönyvi kivonatokat, et cetera. A sírhely meglátogatását. Ilyesmit.
Stevenage egy szempillantás alatt vált kétkedőből rémültté.
– Kegyelmes úr, azt ugye, nem akarja, hogy… Jóságos ég, nem gondolja, hogy nekem tényleg…
– Bökje már ki!
– … hogy kiássam a testet! – fejezte be Stevenage kifulladva.
Atyavilág, Stevenage tényleg azt gondolja, hogy ő olyan mélyre süllyedne, hogy ilyet kérjen? Montford el volt borzadva.
Aztán oldalra billentette a fejét, és elgondolkozott egy pillanatra. Igazából nem is olyan rossz ötlet."

"Nem gondolja, hogy megérdemli, ha már annyit hangoztatja, hogy milyen okos?
– Soha nem hangoztattam…
– „És, ha esetleg valami téves elképzelése volna az intelligenciámmal kapcsolatban…ˮ – mondta a herceg, és megemelte a hangját, hogy Astridét utánozza, de nagyon tudálékosnak és beképzeltnek hangzott. Ő nem így beszélt, ugye? – „…akkor hadd mondjam el önnek, hogy háromszor olvastam az Utópiát.”
Astrid azzal vetett véget Montford kiselőadásának, hogy felkapott egy könyvet és a férfi mellkasához vágta. Egyenesen a nyaksálján találta el a könyv, majd a lábujjához esett. A hercegnek elakadt a szava, és elképedve nézte a lányt.
– Ha nem volnék úriember, Miss Honeywell, a térdemre fektetném, és jól elfenekelném!
– Azt hiszem, szeret ilyenekkel fenyegetőzni. Mintha ugyanezt hallottam volna éppen ma reggel, miközben bámulta a mellemet.
– Én nem tettem…
– Kérem. Nem volna úriemberhez méltó viselkedés, ha a stírölő mellett még hazuggá is válna."

"A lány anélkül emelte fel Montford arcához a kezét, hogy észrevette volna, mit csinál, majd megérezte a férfi simára borotvált bőrét, és megérintette a halántékára hulló összekuszálódótt tincseket. Olyan puha volt, mint a selyem.
– Montford – lehelte.
Montford a lány homlokára támasztotta a homlokát, az ajkai hajszálnyira voltak Astridétól. A lány forrónak és kapkodónak érezte a lélegzetét a bőrén.
– Miért nem sikítasz? – suttogta a herceg. – Elvesztetted a józan eszed? Azt hiszed, abba fogom hagyni?
Astrid nem gondolkozott ilyen fajsúlyú kérdéseken. Körülbelül azóta nem gondolt át semmit, hogy Montford keze a lábához ért.
– Te kis pimasz. Feldugni a könyvet a szoknyádba… – Elfojtott hangot adott. – Mintha ez megijesztene. Fogalmad sincs, mit szeretnék most veled csinálni!"

"A férfi Montford volt, a gonosz, akit évek óta gyűlölt, a legnagyobb ősellensége. Akkor miért kellett neki ilyen jóképűnek lennie? Ebben a pillanatban egyáltalán nem tűnt gonosznak azokkal a szétnyílt ajkakkal és azokkal az átható szürke szemekkel.
Astrid zsigerei szó szerint remegtek a várakozástól.
Aztán a bal lába úgy döntött, hogy lecsúszik a fokról, így a bordáit beütötte a létrába, az ütés miatt pedig észhez tért.
Elugrott Montfordtól, a várakozás helyét pedig a vak pánik vette át.
– Mit művel? – sziszegte.
– Én mit…? Ön mit művel? – vágott vissza Montford. Elugrott Astridtól, és a hátát beütötte egy polcba. A vállával levert egy könyvet, ami a testének ütközve lezuhant, a nehéz gerince pedig a lábujjára esett. A herceg fájdalmában felnyögött, majd kisántikált a létra alól.
Astrid teljesen leért a létrán, a szoba másik végébe hátrált, közben nem vette le Montfordról a tekintetét, a szíve pedig vadul dübörgött.
A herceg zaklatottságában felmordult, majd lehajolt, hogy felvegye a leesett kötetet. Rápillantott a gerincére, aztán elfordult, hogy visszategye a polcra. A szemöldökét közben bosszúságában összevonta.
– A polcai teljesen összevissza vannak – bökte ki, és olyan erővel kocogtatta meg az előtte lévő könyvek gerincét, hogy azok előre buktak. – Donne mellett Swift, aki mellett… – Fájdalmasan fújt egyet. – Anonymus. Komolyan, ez vállalhatatlan. Hogyan talál meg bármit ebben a káoszban?"

"– Anthony, te bolondgomba – nevetett Astrid. – Nagyon jól tudod, ki vagy! – „Anthony” Alice-re pillantott, aki csak megvonta a vállát. – Épp időben érkeztél, hogy lásd, ki jött. Hadd mutassalak be a kegyelmes úrnak, a montfordi hercegnek – folytatta Astrid könnyedén. „Anthonynak” leesett az álla. Vagy esett volna, ha nem csüngött volna a fején. Kihúzta magát, és hatalmasra kerekedett szemekkel bámulta Montfordot. – Kegyelmes úr, hadd mutassam be a bátyámat, Mr. Anthony Honeywellt. – Astrid a könyökével bordán bökte „Anthonyt”.
„Anthony” néhány másodpercig kínlódott azzal, hogy mondjon valamit, de nem bírt megszólalni. Végül úgy tűnt, valamennyire összeszedte magát, mert csak sikerült egy egész tisztességeset biccentenie, és elmotyognia, hogy „kegyelmes úr”.
– Mr. Honeywell – préselte ki magából Montford.
– Le vagyok döbbenve – dadogta „Anthony”.
– Annyira nem, mint én – mondta Montford halkan és szárazon. – Nem számítottam önre."

Nyereményjáték

Hercegekre vadászunk! Nyereményjátékunk minden állomásán egy-egy olyan történet fülszövegéből találtok részletet, amelyben egy herceg is szerepel. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét, amelynek fülszövegéből a részlet származik.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"Halálosan jóképű. Hiú. Lelkiismeretlen. Valentine Napier, Montgomery hercege mindent megtesz azért, hogy az irányítása alatt tartsa az embereket, és ennek érdekében még a zsarolástól sem riad vissza. A száműzetésből hazatérve egyetlen cél vezérli: bosszút akar állni azokon, akik ártottak neki. Ám a tervét keresztülhúzhatja az, amit az otthonában talál."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01.05 - Betonka szerint a világ…
01.07 - Olvasónapló
01.09 - Dreamworld

Blogturné extra - Megérdemelt szerető

Vajon, mit gondolhat London legexkluzívabb szerencsejáték-barlangjának társtulajdonosa, amikor egy köztiszteletben álló nő azt kéri tőle, hogy 14 nappal az esküvője előtt rontsa meg? Nos, Cross egyből kijelenti, hogy a hölgy őrült, és megtagadja a segítségnyújtást… Pechjére Lady ​Philippa Marbury nemcsak meglehetősen különc, de makacs is!Tartsatok velünk a regény blogturnéján, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti A szerencsejáték szabályai sorozat második részét!

Idézetek

"– Szokása arra kényszeríteni a hölgyismerőseit, hogy szaladjanak maga után?
A férfi megállt, Pippa pedig majdnem nekiment.
– Csak azokat, akiket szeretnék lehagyni."

"– Ugyanez igaz a gardedámokra is – jelentette ki a nő komolyan. – Sokkal hatékonyabb vagyok nélkülük.
– Én inkább sokkal veszélyesebbnek mondanám nélkülük."

"– Egyszer azt mondtad, ha Castleton fájdalmat okoz nekem, akkor valamit nem csinál jól.
A férfi megdermedt.
– Így van.
A nő a szemébe nézett.
– Te sem csinálod jól."

"Egész életében hallotta, de csak nevetett rajta. Ostoba metaforának tartotta. Elvégre az emberi szív nem porcelánból van, hanem húsból, vérből és erőteljes, rendkívüli izomból. De itt, ebben a fenséges teremben, London legvidámabb és legpajkosabb, nevető, mulatozó, gyanútlan krémjének gyűrűjében Pippa anatómiai ismeretei bővültek.
Úgy tűnt, a szív mégiscsak meg tud hasadni."

"– Nem tudom – mondta Temple a nőt méregetve. – Én nem bánom, hogy ennyire feltűnő.
Cross hatalmas társára nézett.
– Neked csak ne legyen véleményed!
Temple elvigyorodott a sarkán hintázva.
– Akkor se bánom."

"– Csupán a házasságról kívántam többet megtudni.
A férfi félrehajtotta a fejét, egyik vörös tincse a szemöldökére hullott.
– A világ legátlagosabb intézménye. Miért aggasztja annyira?
Mert nem értem. "

"– Mondja csak, Lady Philippa… Anatómiai tanulmányai során a szeme elé került valaha az orr és az ajkak közötti rész tudományos neve?
Pippa ajka elnyílt, és sürgető késztetést érzett, hogy a férfi felé hajoljon, hogy annak muszáj legyen megérintenie. Suttogva válaszolt.
– Filtrum.
– Milyen okos! A rómaiak ezt tartották a legerotikusabb testrésznek. – Beszéd közben végigsimított a nő ajkának ívén, inkább ingerlően, szinte hozzá sem érve. – A szerelemisten jelének tartották.
A nő lassan, felületesen lélegzett.
– Ezt nem tudtam.
A férfi közelebb hajolt, a kezét elhúzta.
– Fogadni mernék, hogy számos dolog van, amit nem tud az emberi testről.
A férfi nagyon közel volt. Inkább lehelte, mintsem mondta a szavakat, amelyek Pippa arcát, fülét cirógatták, amitől érzelmek árasztották el.
– Szeretnék tanulni – mondta.
– Ez az első leckéje.
Pippa azt akarta, hogy mindent tanítson meg neki.
– Ne hergelje az oroszlánt! – jelentette ki a férfi. Szavai a nő száját cirógatták, amely az ingerlésre szétnyílt. – Mert akkor nagy valószínűséggel megharapja."

"– Hát nem érted? Hogyan készülhetek fel minderre, ha nem értem? A coldharbouri bikák nem segítenek!
Penelope megeresztett egy kacajt.
– A coldharbouri bikák?
Pippa elvörösödött.
– Láttam, hogy…
– És azt hiszed, hogy olyan?
– Nem hinném ezt, ha valaki felvilágosítana… Mármint úgy értem, hogy a férfiak… ők is… – Meglengette a kezét. – Olyan hatalmasak?
Penelope a szájára tette a kezét, hogy elfojtsa a nevetését, Pippa pedig érezte, hogy fogytán a türelme.
– Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam.
Penny megrázta a fejét.
– Én… – Ismét kuncogott, mire Pippa szúrós pillantást vetett rá. – Sajnálom! Csak… nem. Nem. Nem sok közös van bennük a coldharbouri bikákkal. – Elhallgatott egy pillanatra. – Hála istennek!"

"A közeli párok igyekeztek nem megbámulni őket, de Pippa belátta, hogy ez lehetetlen, amikor Castleton a sor másik végéről, tíz lépésről bejelentette, hogy:
– Jaj, majdnem elfelejtettem elújságolni önnek! Van egy új szukám!
Természetesen a kutyáiról beszélt – ez a téma mindkettejüket érdekelte –, de Pippa úgy vélte, kissé váratlanul érhette Louisa Holbrooke-ot, amikor Castleton a nő tökéletesen beállított hajkoronája fölött süvöltötte a bejelentést."

"Te jó ég!
Úgy tűnik, hogy a házassági eskü szövegében szereplő testi vágy és közönséges állati kitétel nem csak a vőlegényre vonatkozik.
Életemben nem éreztem még ilyen…
Rendkívülit.
Csodálatosat.
Érzelmeset.
Tudománytalant."

Nyereményjáték

Sarah MacLean elég ismert a történelmi romantikus rajongók körében, így azt gondoltuk, hogy rá fogtok jönni, melyik könyvéből van az adott idézet az egyes állomásokon! A megoldást írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“– Nem tetszik, hogy úgy hangoztatod jövendőbeli mátkám érdemeit, akár egy vásári tehenét.
Ralston felvonta a szemöldökét.
– Ó, bocsáss meg, kérlek! Egyszerűen az volt a benyomásom, hogy úgy választottad ki a jövendőbeli mátkádat, akár egy díjnyertes tehenet a vásárban.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/28 Hagyjatok! Olvasok! - borítómustra
12/29 Angelika blogja
12/30 Betonka szerint a világ...
01/03 Olvasónapló
01/05 Dreamworld - kedvcsináló idézetek
01/07 Hagyjatok! Olvasok!