Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.
Tíz évvel ezelőtt, amikor tudomást szereztem arról, hogy Kelly szeretne egy bloggerekből álló csapatot létrehozni, puszta érdeklődésből megkérdeztem, hogy ez pontosan mit is takarna. Arra legvadabb álmaimban sem számítottam, hogy engem is szeretne felkérni arra, hogy csatlakozzak hozzájuk. Akkoriban még épp csak néhány hónapja blogoltam, recenziókat se mertem kérni, nemhogy arra gondolni, hogy egy általam tisztelt és követett blogger-példakép felkér egy ilyen kaliberű feladatra. Vagy nevezzünk inkább projektnek. Hatalmas öröm és megtiszteltetés volt.
Noha tíz év hosszú idő, mai napig emlékszem minden egyes beszélgetésre, ötletelésre, arra, hogy a semmiből hogyan épült fel (építettük fel közös munkával) a Blogturné Klub, és arra is, hogyan készültünk életünk első debütálására, ami az Üvegtrónnal volt.
Elárulom, nem véletlenül választottam a mai napot a mostani turnén, ugyanis pontosan tíz évvel ezelőtt tettem közzé életem első blogturnés bejegyzését, akkor még mit sem sejtve arról, milyen maradandó nyomot fog bennem hagyni ez az egész. Mert igen, a Blogturné Klub nem csak egy név, nem egy könyveket osztogató-könyvekről posztoló szerkezet, annál sokkal, de sokkal több. Minket, akik a tagjai vagyunk évek óta formál, és így vagy úgy, hatással van ránk, mint ahogyan mi, tagok is egymásra. És ez az, ami miatt még itt vagyunk: a viták, veszekedések, nevetések, ökörködések, ötletelések, kemény munka mögött dobogó szív miatt. Számomra ez ad erőt, motivációt.
Tíz év alatt a BTK második családommá vált. Köszönöm nektek!
Kérdezz-felelek
Milyen érzés 10 évvel a hátad mögött visszagondolni a kezdetekre?
Furcsa, egyben hihetetlen. Fogalmam sincs, mikor repült el tíz év, számomra még mindig olyan, mintha most kezdtük volna el. Emlékszem a kezdeti izgatottsággal vegyes zsizsegésre, az ötletelgetésekre (akár azt illetően is, mi legyen a nevünk), ugyanakkor arra is, mennyi jó vagy épp kevésbé jó élményben volt részünk. Kalandos évtized volt, az biztos: rengeteg tanulsággal, mosollyal, drámával, valamint az élet írta váratlan fordulatok tömkelegével.
Ha három könyvcímmel kellene jellemezned a blogturnés pályafutásodat, mik lennének azok?
Tamara Ireland Stone - Elválaszt az idő
Susan Ee - Túlélők világa
Glendon Swarthout - Őrület és szerelem
Melyik volt a legelső blogturnés olvasmányod és melyik az eddigi legutolsó?
A legelső olvasmányom Sarah J. Maastől az Üvegtrón volt, ami mai napig benne van a Top5-ös listámban, míg a legutóbbi Monica McCartytól A Szikla. Szerencsére ez is nagyon pozitív élmény volt.
Hogyan élted meg azt az időszakot, amióta a csapat tagja vagy? Mennyit változtál te magad és a blogolási szokásaid?
Bizonyos értelemben rengeteget változtam én is és a blogolási szokásaim is, hisz mégiscsak tíz évről beszélünk, és hát valljuk be, az ember hozzáállása, szemléletmódja és stílusa nagyban eltér huszonkét évesen, mint harminckét évesen. Másrészt egy évtized éppen elegendő ahhoz, hogy ne csak felnőjön, hanem tapasztaljon is az ember. Rengeteg impulzus ért, magánéleti fronton is nagy mélységekkel kellett megküzdenem, és ezek akarva-akaratlanul is kihatottak és mind a mai napig kihatnak a szokásaimra.
Számomra a blogolás hobbi, olyan hobbi, amiben benne van szívem-lelkem, én magam. Nem tudom elkerülni, hogy ne vigyem bele az engem ért dolgokat. Meg hát amúgy is, ha érzem, hogy valami nem klappol, már nem érzem magaménak, akkor kipróbálok új dolgokat. Nem kell nagy és drasztikus változtatásokra gondolni, viszont ha megnézitek a tíz évvel ezelőtti posztjaimat, az öt évvel ezelőttieket és a mostaniakat, látjátok a különbséget.
Az pedig, hogy hogyan éltem meg ezt az évtizedet a csapat tagjaként? Ezer fokon. Én az a típus vagyok, aki magas hőfokon ég; szívből-lélekből teszek mindent, mindemellé pedig magas az igazságérzetem, buzog bennem a tenni akarás. Néha nehéz elfogadni, hogy ezzel nem mindenki van így, és ugyanígy tanulom azt is, hogy bizonyos helyzetekben jobb elszámolni tízig-százig. Persze én se vagyok tökéletes, nagyon nem, de ez így jó, mindannyian mások vagyunk. Az elmúlt évek egyébként rengeteg jó élményt adtak, igazából olyanok vagyunk, mint egy nagy és hangos olasz család.
Mi volt a legjobb, legkedvesebb vagy legviccesebb élményed/projekted a Blogturné Klubban?
A rendhagyó turnéinkat nagyon szeretem, nem véletlenül szoktam őket levezényelni. És bár a mostaniakat is szeretem, de a szívemhez az egyik karácsonyi turnénk áll legközelebb.
Ha az elejétől követtek minket, talán emlékeztek arra, amikor különféle könyves karakterek karácsonyi készülődéséről írtunk, a végére pedig összehoztuk őket egy nagy ünneplésre. Na, annak az ünneplésnek az élő, közös írását IMÁDTAM! Szerintem soha nem ökörködtünk annyit, mint akkor. És hát Barbara örök emlék marad. Második helyre meg egy bizonyos Vámpírakadémia mozizást írnék - részletek nélkül.
Beszéljünk az árnyoldalról is. Mi volt a legnagyobb blogturnés mélypontod - legyen szó akár könyvről, élményről, érzésről, bármiről?
Nem fogok köntörfalazni, számtalan mélypontom volt. Ezek többsége leginkább egy-egy szerettem elvesztéséhez vagy az ahhoz vezető állapotuk asszisztálásához kötődik, olyankor mindig nagyon nehéz volt könyvekre koncentrálnom. A legnagyobb mélypontomat mégis egy régi bloggervita jelentette, amikor elég hosszan, több fórumra kiterjedően kezdtek minket savazni úgy, hogy a külsős bloggereknek fogalmuk nem volt semmiről velünk kapcsolatban. Akkoriban a napokig-hetekig tartó stressztől majdnem gyomorfekélyt kaptam, egy falat nem sok, annyi se ment le a torkomon és hetekig tartó gyomorfájdalmak kínoztak. Szóval igen, ennyire durva tud lenni az internetes bántalmazás.
Szerencsére az idő minket igazolt.
Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?
Huh, ez egy érdekes kérdés. Anyukám minden részletéről tud, de soha senkinek nem engedtem vagy engedem, hogy a blogomat olvasgassa, számukra tabu. Hát hogy nézne az ki, ha pl. épp a Fogoly a sötétben értékelésemet olvasná a család? Számomra meglehetősen kínos lenne.
Ugyanakkor anyu jól profitál a dologból, előszeretettel nyúlja le a turnés könyveimet. És mielőtt valaki félreértené: a már megjelent, fizikai példányokat.
Az elmúlt évek alatt sikerült baráti viszonyba kerülnöd valamelyik futárral? Komolyabbra fordítva a szót, van bármilyen vicces futáros sztorid, ami a turnés könyvek érkezéséhez kötődik?
Ó, hát mennyi időtök van? Rengeteg kínos és vicces futáros sztorim van! Kezdve az elcsépelt "Ne várj meg, rakd csak be, nekem jó lesz úgy" szlogenektől az egész durvákig. Volt időszak, amikor naponta jártak ide, már számukra is fura volt, ha épp kimaradt 1-2 nap, de például a sprinter futár mai napig az egyik kedvencem. Irtó jófej, akárcsak a gls-es srác.
Olvasnál-e ennyit a BTK nélkül?
Nem. A BTK kellően motiváló, a tagok meg sokszor annyira jól promózzák (khm, pornózzák) a könyveket, hogy nehéz ellenállni a kísértésnek. És hát tudjátok, hogy van ez, csoportosan mégiscsak könnyebb bűnözni!
A baj akkor van, amikor nagy lelkesen mindenre is igent mondasz, aztán összeírásnál realizálod, mennyire nem vagy normális. De hát igazából a blogturnésok külön állatfajnak számítanak, akik októbertől februárig nem alszanak, mi több, minden egyéb tevékenységet is csak akkor végeznek, ha nagyon muszáj.
Viccet félretéve, a kezdeti években nagyon durván toltam, minden könyv érdekelt, mindegyiket szerettem volna elolvasni. Aztán a sokadik minden egyes nap van egy vagy két turném decemberektől kikészülve, olvasási válságba süppedve felismertem, hogy ez nem mehet így tovább. Azóta hol kisebb, hol nagyobb sikerrel igyekszem mértéket tartani.
Volt olyan könyv, amit a blogturné során ismertél meg, és bekerült az életed Top5 legjobb könyvébe?
Rengeteg ilyet tudnék mondani: Üvegtrón, CoHo könyvek, A halál szépséges szolgálólányai, Luxen sorozat. Ja igen, nyitottan kezelem a top5 fogalmát. :D
A csapat tagjaként nyitottál olyan zsánerek felé, amikről korábban hallani sem akartál?
Szerintem ez egy idő után elkerülhetetlen. Na nem azért, mintha kötelező lenne, de a mi társaságunkban annyira jól beédesgetjük egymást, hogy simán elcsábulunk olyanra is, amire amúgy nem feltétlenül. Nekem ilyen volt a történelmi romantikus zsánere. Korábban elképzelni sem tudtam volna, hogy ilyen típusú regényeket vegyek a kezembe, aztán jött a General Press, a felföldi harcosok és a turnés társaim, ma pedig már élek-halok értük, mi több, szívesebben fogyasztom őket, mint a sima romantikusokat.
Mi alapján választod ki, hogy részt szeretnél-e venni egy kötet turnéján vagy sem?
Tudom, furán fog hangzani, de legtöbbször intuíció alapján. Ránézek egy könyvre, címre, annak címkéire, és ha azt érzem, hogy igen, ezt olvasni akarom, akkor jelölöm. Persze vannak nagy kedvencek vagy nagyon várt megjelenések is, de az ismeretlen regényeknél általában így választok.
Volt olyan, hogy mellényúltál és egy turnés olvasmányod nem jött be? Hogyan élted meg?
Hogyne! Ez megint olyasmi, ami mindenkivel előfordul.
Sokan, sokszor megvádoltak minket, hogy mindig csak dicsérjük a könyveket, nem életszerű, hogy ennyire jól választunk. Pedig tíz év alatt az ember bőven kiismeri, mi való neki és mi nem. Ha pedig mégsem jön be, van olyan opció is, hogy visszalépés. De persze előfordul, hogy erre már nincs lehetőség. És akkor itt jön a neheze...
Eleinte ezt nehezen éltem meg, hisz senkit sem szerettem volna megbántani, ám minthogy őszinte embernek tartom magam, és nem kenyerem a hazugság, ezért minden esetben megírtam az őszinte véleményemet. Úgy gondolom, nincs azzal baj, ha valami nem jön be, mindannyian mások vagyunk; a kulcs a stílus és a tálalás. Azért, mert én nem szerettem, neked simán bejöhet. A bejegyzéseim során igyekszem kiemelni azt, ami pozitívum lehet, miközben azt sem hagyom ki, rám milyen hatást gyakorolt az adott mű.
Amikor nem megy az olvasás, mert épp olvasási válságban vagy, mivel töltődsz fel?
Sokáig nehéz volt ezt elfogadni, megélni pedig annál is nehezebb. Emlékszem, volt egy év, amikor tizenkettőből tizenegy hónapon át olvasási válságban szenvedtem, és semmi, de semmi nem használt. Mára eljutottam oda, hogy nem görcsölök rá: ha nem megy, hát nem megy. Ilyenkor inkább élem az életemet, kirándulok, kutyázom, fotózok, bookstázok.
A Blogturnés blogod mellett van más témájú blogod? Ha igen, mesélj róla.
Blogom nincs, instám van. Mióta márciusban új taggal bővült a családunk, az időm jelenős részét lefoglalja a vizsla testbe csomagolt tasmán ördögöm. Szeretem őt fotózni, videózni, így arra gondoltam, készítek számára egy insta oldalt, ahol dokumentálom a napjainkat. Tulajdonképpen ezt az egészet magunknak szántam, szerettem volna, ha a kisebb-nagyobb emlékmorzsák megmaradnak későbbre, hisz hajlamosak vagyunk az apró, ámde valóban fontos pillanatokat elfelejteni. Ez valamiért mégis bejött az embereknek, úgyhogy most hónapról hónapra szépen gyarapszunk ott. Én pedig élvezem csinálni - nem a lájkokért, hanem magunkért.
Gondoltátok volna a kezdetekkor, hogy ekkora sikere lesz az oldalnak?
Nem. Az első évek kőkemények voltak, ennél fogva könnyű lett volna eltűnni a süllyesztőben, viszont Nektek, olvasóknak és a kiadók bizalmának hála mégis sikerült talpon maradnunk és eljutnunk a tizedik évünkig. Ebben valószínűleg benne van a mi kis olaszos családunk összetartása, az, hogy mi ebbe tényleg mindent, de mindent belepakoltunk, kezdve a kreativitásunktól, a szabadidőnkön át, a családtól elcsípett pillanatokig. Nehéz elmagyarázni, de a mi kis közösségünk tényleg egyfajta második családként funkcionált-funkcionál, nem pedig munkaközösségként.
Az eredeti csapatból kik vannak még benne?
Akik kisebb vagy nagyobb intenzitással a csapat részét képezik: Kelly, Lupi, Angelika, Deszy, Andi és én. Ez a létszám pont a fele az eredeti alapítógárdának.
+1 kérdés a Betonka szerint a világ... bloggerétől:
Kifogod az aranyhalat és három dolgot kérhetsz tőle. Melyek lennének azok?
Ha a való életre levetítve nézem, akkor azt kérném, hogy a szeretteim életük végéig legyenek egészségesek, újra velem lehessenek azok, akiket elvesztettem, és hogy a világon soha többet ne bántsanak egyetlen állatot se.
Ha viszont könyves verzióban kellene megfogalmaznom, akkor szeretnék találkozni Cassandra Clare-rel, szuper lenne, ha életre kelne Will Herondale (és feleségül is venne), és egy olyan könyvtárszoba sem ártana, ahol mindig van hely az újabb "véletlenül" megvásárolt/megszerzett könyvemnek.
Nyereményjáték
.png)
.png)
.png)
(1).png)
.png)
.png)