Hannah Nicole Maehrer - A Gonosz tanítványa

A Gonosz asszisztense folytatódik - Evie Sage élete teljesen megváltozott mióta A Gonosznak dolgozik, de most eljött az ideje, hogy törlesszen a jóképű főnökének, és kiszabadítsa Benedikt király fogságából. Viszont mindezzel a baj csak elodázódott, és ha mindenki megtudja, ki is valójában A Gonosz, az egész világ a feje tetejére állhat. Tarts velünk, hogy megtudd, mi a történet vége! A blogturné végén pedig egy szerencsés játékos nyerhet egy példányt a regényből!

 

 

Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz tanítványa

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507457
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Kéri Andrea

Fülszöveg:

AZ ​ALKALMAZOTTAK FIGYELMÉBE: Az utóbbi időben nyugtalanítóan megugrott a vidámság, a kedélyes viselkedés és az általános optimizmus szintje az irodában. Kérjük, hogy a lehető leghamarabb térjenek vissza a szokásos, baljós rémülethez. – Üdv, a menedzsment

Evie Sage még sosem élvezte ennyire, hogy A Gonosz asszisztense lehet. Ki gondolta volna, hogy egy felháborítóan jóképű (de csitt, ez ront a hírnevén!) gonosz nagyúrnak dolgozni ilyen kielégítő érzés lehet? Persze a gaztevés fárasztó mulatság, a jók erői idegesítően kitartóak és a szóban forgó mogorva főnök… nos… épp házon kívül tartózkodik.

Ám Rennedawn királyságát komoly baj fenyegeti, minden jel a katasztrófa felé mutat. Valami különös történik a birodalom mágiájával, ami sebezhetővé teszi A Gonosz kastélyát az ellenségeikkel, többek közt ősi nemezisével, Benedikt királlyal szemben.

Vagyis, itt az ideje, hogy Evie szembenézzen élete legnagyobb kihívásával: megmentse A Gonosz rejtekhelyét, minden aljas ügyletét és talán (feltéve, hogy senki nem fog gyanút) az egész királyságot. Csak semmi pánik, Evie.

Ehhez persze nem árt elsajátítani pár új képességet. Mint amilyen az árulás. Tőrforgatás. Szövetkezés az ellenséggel. Ráadásul ezek mind olyan… kéjesen szórakoztatóak.Mi történhet, ha A Gonosz asszisztense hirtelen készen áll arra, hogy A Gonosz tanítványa legyen?

Saját véleményem:

A Gonosz asszisztense egy igazán szórakoztató, könnyed kis történet volt, ami tökéletlensége ellenére mosolyt csalt az arcomra és a kezdeti nehézségek ellenére valóban belopta magát a szívembe. Az idegőrlőnek is nevezhető vége után természetesen nagyon vártam már, hogy kezemben tarthassam a folytatást, és most, hogy egy év elteltével végre ismételten elmerülhettem ebben az aranyos, szertelen romantasyben, eszeveszett módon élveztem!

"– Több szenvedést kellett eltűrnöm azoktól, akik jónak vallották magukat, mint azoktól, akiket gonosznak tartanak."

Az előző rész végén úgy váltunk el kedvenceinktől, hogy a Gonosz Rennedawn királyának, Benediktnek a fogságába esett, Evie Sage pedig eltökélte, kiszabadítja főnökét. A Gonosz tanítványa tehát ezzel a remekbe szabott, könnyfakasztóan vicces - és persze közben nagyon is komoly - mentőakcióval veszi kezdetét. Míg Benedikt arra készül, hogy leleplezze a Gonosz kilétét és visszaszerezze sárkányviperáját, addig Trystan barátai és alkalmazottai azon munkálkodnak, hogy mindezt megakadályozzák. A terv végrehajtása és sikeressége azonban közel sem jelent megnyugvást, sőt... Hőseinknek meg kell menteniük a kis világukat, melyben Evie immár nem mint asszisztens, hanem, mint tanítvány vesz részt. 

Nos... míg az első résszel döcögősen indult a kapcsolatom, addig a folytatás azonnal levett a lábamról és jókat kuncogva követtem figyelemmel azt a sok szeleburdiságot, amit Eviék művelnek. Tagadhatatlan, hogy a sorozat legnagyobb erőssége a humora. 

Manapság, amikor vég nélkül jelennek meg az újabbnál újabb romantikus fantasy regények, nehéz újat mutatni, Hannah Nicole Maehrernek azonban sikerült! Az egész történet sziporkázóan vicces, de minőségi módon. A Gonosz tanítványa voltaképpen olyan, mint egy középkori díszletbe helyezett tündérmeséket idéző vígjáték, ami sokszor önmaga paródiája, ám épp csak annyira és olyan módon, ami még nem megy a minőség rovására. Persze maga az alapkonfliktus igen is komoly, hisz egy királyság sorsa a tét, mi több, a háttérben rendkívül fontos témákat boncolgat a szerző (úgy, mint család, hogy csak egyet említsek). 

A sorozatnak azonban van még egy nagyon fontos eleme... pontosabban kettő: maguk a főszereplők. Evie és a Gonosz tipikus sunshine és grumpy karakterek, ennélfogva... Hát, hogy is mondjam? Dinamikusak. Együtt és külön-külön is. Félelmetesen jó dialógusaik vannak, melyek egyszerre élcelődőek, mégis érzelemmel teliek. 

És ha már a főszereplő párosnál tartunk, muszáj kitérnem még valamire, méghozzá a kapcsolatukra. Már a korábbi értékelésemben is romantasyként hivatkoztam a sorozatra, ami abszolút igaz is, Hannah Nicole Maehrer viszont ezen a részen is csavart egy kellemeset. Manapság ritkán találkozni a zsánerben olyan művel, amiben az erotika és a nagy egymásratalálások ne játszanának központi szerepet. És én ezzel már torkig vagyok! Unom, hogy minden a cél nélküli testiségről szól, és ahelyett, hogy egy jó fantasyt tarthatnék a kezemben, sok esetben azt érzem, pornót olvasok, aminek egyetlen célja van: minél változatosabb és részletesebb módon egymásnak esni. És akkor jön ez a bájos kis sorozat a maga slow burn romatikájával, ahol nemhogy egymásnak esések nincsenek, de még egy véletlen érintés is óriási extázisnak számít, és megmutatja, hogy igen, ilyen módon is lehet romantikus történetet írni. Mert nem a lepedőakrobatika miatt lesz valami szexi, perzselő és sóvárgásra késztető, sőt... A lassú beteljesedésnek nagyobb értéke van. Nem mondom, hogy ez a tempó olvasóként nem őrjítő, de jófajta módon az. 

Mindent egybevetve izgalmas, vicces, szexi és kalandos folytatást tarthattam a kezemben. Olyat, ami mosolyt csalt az arcomra, felrázott, megmelengette a szívemet és egyszerűen csak szórakoztatott. Ez a sorozat nem akar több lenni annál, mint ami: humoros, cozy romantasy. 

Izgatottan várom a folytatást, és bízom benne, hogy ugyanezen a színvonalon még sokáig nyomon követhetem Evie és a Gonosz kalandjait. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Evie, Gonosz

Kedvenc jelenet: hogy lehet egyet kiemelni?

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A Gonosz asszisztense #2

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során antihősök után kell kutatnotok - a szereplő nevét és a regény címét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Lau_en_  herceg

Nézzetek be a többi állomásra is

04/26 Angelika blogja
04/28 Kitablar
04/30 Dreamworld

Suzanne Collins - Az aratás hajnala

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író!

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

 

 

Suzanne Collins: Az aratás hajnala

 

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9789635983391
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:

Ha ​elvesznek tőled mindent, amit szerettél, mi marad, amiért harcba szállnál?
Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.
Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.
Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Saját véleményem:

Haymitch Abernathy az egyik legszerethetőbb, ugyanakkor legmegfejthetetlenebb karakter volt Az éhezők viadala trilógiában. Olyan figura, akinél kezdetben talán nehéz elfogadni az alkoholizmusát, pesszimizmusát, de aztán, ahogy felébred benne a remény, egyre jobban belopja magát az ember szívébe. Az, hogy Suzanne Collins megírta a személyes történetét, s megmutatta miért is vált azzá, akivé, az egyik legcsodálatosabb dolog, mindemellett szívfacsaró, megdöbbentő, sokkoló, szomorú és tragikus.

"– És részben ez a mi nagy bajunk. Hogy azt gondoljuk, a dolgok elkerülhetetlenek. Nem hisszük, hogy lehetséges a változás."

Hölgyeim és uraim, üdvözli Önöket Panem és a második Nagy Mészárlás! E jeles jubileum során a Kapitólium dupla mennyiségű fiatal kiválasztásával igyekszik emelni a  szórakoztatás mértékét és színvonalát, nem feledkezve meg az extra érzelmi löketről sem: még több dráma, még több fordulat, vér és tragédia. 

És hogy mit gondolnak ezzel kapcsolatban a learatott fiatalok? Ja, hát az továbbra sem érdekli a Kapitóliumot. Számukra egyetlen dolog fontos: a látszat. Na meg a gyengék feletti erőfitogtatás. S ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, nem restek manipulációhoz, netán csaláshoz folyamodni, legyen szó akár igazságtalan learatásról vagy megmásított kampányról.
A történet Haymitch születésnapjával indít, ami történetesen egybeesik az aratás napjával is, ünneplésre tehát semmi ok. Annál is inkább, mivel ez az év különleges, az Éhezők viadala ötven éves jubileumát ünnepli, így a második Nagy Mészárlásra duplaannyi fiút és lányt választanak ki, mint egy átlagos évben, Haymitchnek pedig majd' két tucat cetlin szerepel a neve (a családjuknak kikért fejadagok miatt). Ám nem csak magáért, hanem barátnőjéért, Lenore Dove-ért, a lázadó covey lányért is aggódni kényszerül. Nem alaptalanul... A kiválasztás ugyan megkegyelmez nekik, ám az utolsó learatott fiú elmenekül, így az egész procedúra vérengzésbe torkollik, Haymitch pedig Lenore Dove védelmezése miatt hirtelen a másik fiú helyében és a Panembe suhanó vonaton találja magát. Az egyetlen bökkenő - már azon túl, hogy a halálukba sietnek -, hogy a tizenkettedik körzetre mindenki esélytelenként és vesztesként tekint, az egyetlen ember pedig, aki nem csupán emberséggel, hanem segítő szándékkal fordul feléjük, olyan módon teszi mindezt, amitől a családja óva intette fiút.

Ha azt gondolnátok, ennyi Az éhezők viadala kötettel a háta mögött Suzanne Collins nem képes már újat mutatni, netán új szintre emelni az elborzadást, akkor az a nagyon jó hírem, hogy de. Amikor már azt hinnéd, mindent láttál, megéltél, akkor jön Haymitch és az ő tragédiája, és úgy érzed, sosem leszel már az az ember, aki Az aratás hajnala előtt voltál.
A felnőtt Haymitch iszákos, életunt, leszarom típusú fazonként bukkant fel a trilógiában, olyan alakként, akinek már nincs mit vesztenie és nyernie se. Nem pislákolt benne a remény... Aztán Katniss mégis felpiszkált benne valamit, és szép lassan  megismerhettünk belőle valamennyit - nem sokat, de annyit igen, hogy a szívünkbe zárjuk. A karaktere mögött rejlő múltat és érzelmi megpróbáltatásokat viszont még csak nem is sejthettük... mostanáig. Az aratás hajnala ugyanis minden kétséget kizáróan megmutatja azt, miért is vált azzá az iszákos alakká az életvidám, szerelmes kamasz, akivé. És az a helyzet, hogy ebbe a történetbe most az én lelkem is összetört. Azt gondoltam, hogy Az énekesmadarak és kígyók balladája után nincs fentebb, de tévedtem. Méghozzá óriásit. Suzanne Collins egy kegyetlen zseni, olyan, aki párszor megpofoz, majd körül ölel, elhiteti veled, hogy van remény, majd amikor végre hinni kezdenél, akkor nem csak gyomron rúg, de rommá is őröl. Haymitch története valóságos érzelmi hullámvasút tele érdekes életutakkal, fordulatokkal, drámával, színes és élő karakterekkel, utalásokkal a korábbi kötetek szereplőire, és egy olyan tragédiával, amire garantáltan nem készültél fel. Mert az éhezők viadala soha nem lehet happy end.
Nem akarok spoilerezni, ugyanakkor muszáj elmondanom, hogy még négy kötet, négy viadal után is vannak ebben a játékban olyan játékmesteri vagy épp karakteri fordulatok, megoldások, amik izgalmassá, kiszámíthatatlanná és újjá teszik. Az aratás hajnalában például ilyen a viadalt megelőző szakasz is, amiben igen nagy hangsúly helyeződik a játékosokra és a kapcsolatukra.

Az aratás hajnala nem pusztán a 2025-ös év legjobban várt olvasmánya, hanem a legjobb is. Messze felülír mindent, amit más regények adni tudnak. Megrázó, izgalmas, fordulatokban és érzelmekben gazdag, drámai és mélyen tragikus. Az biztos, hogy antialkoholistaként én most gondolatban és lélekben megyek és beülök a felnőtt Haymitch mellé, remélve, hogy megkínál az itókájából.

 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Haymitch és még sokan mások

Kedvenc jelenet: nem spoilerezek

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Az éhezők viadala #0,5

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő)
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 Kitablar 

04/10 Sorok között 

04/16 Csak olvass! 

04/17 Hagyjatok! Olvasok! 

04/18 Utószó 

04/20 Pandalány olvas 

04/22 Spirit Bliss Sárga könyves út 

04/26 This is my (book) universe

04/28 Dreamworld
04/29 Kelly és Lupi olvas

Heather Fawcett - Emily Wilde és az elfeledett mesék

Utolsó fejezetéhez érkezett Emily Wilde és Wendell Bambleby kalandja. A sorozat záró kötetében az elismert drüadológus (vagyis tündérkutató) arra eszmél, csupán egy hajszál választja el attól, hogy a Silva Lupi nevezetű tündérbirodalom uralkodónőjének koronázzák. Emilynek egyszerre kell megküzdenie a hozzá nem passzoló szereppel, és a problémával, ami egyelőre megakadályozza, hogy békésen élhessenek Wendell otthonában. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk az Agave Könyvek tavaszi újdonságáról!

 

 

Heather Fawcett: Emily Wilde és az elfeledett mesék

 

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9789635983407
Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Ballai Mária

Fülszöveg:

Emily ​Wilde egész életében a tündéreket kutatta. Elismert drüadológusként a szerzetek több száz faját dokumentálta a tündérenciklopédiájában, majd megrajzolta a különböző birodalmak térképeit. Most élete legveszélyesebb tudományos munkája előtt áll: annak a királyságnak a belső működését szeretné tanulmányozni, amelynek ő maga a királynője. 

Ugyanis elfogadta korábbi tudományos riválisa, a délceg és szeszélyes Wendell Bambleby házassági ajánlatát, aminek következtében rögtön Tündérhon életveszélyes ármányai kereszttüzébe csöppen. Együtt sikerül visszaszerezniük Wendell rég elveszett királyságának trónját, így Emily egy csodás rémálomban találja magát, ahol megannyi tudományos felfedezés vár rá. 

Eleinte viszont éppúgy nem tud beilleszkedni Tündérhonba, mint a halandók világába. Mégis hogyan lehetne királynő egy hozzá hasonló egyszerű tudósból? Nincs sok ideje ezen merengeni, mert Wendell megátalkodott mostohaanyja elátkozta a birodalmat, majd nyomtalanul eltűnt. Hogy megakadályozzák új otthonuk elenyészését, Wendell minden varázserejére és Emily összes tudására szükség lesz.

Saját véleményem:

Harmadik, egyben befejező kötetéhez érkezett Heather Fawcett Emily Wilde c. sorozata, melynek minden egyes kötete cozy olvasmány a javából. Olyan, ami kiragad a szürke hétköznapok mókuskerekéből, mégis otthonosságot kínálva körbeölel. Szóval bár nagyon vártam már, hogy megtudjam, miként zárul kedvenceim története, kicsit tartottam is a búcsútól.

"A megfelelő könyvvel felvértezve bármire képes vagy."

Kevesebb, mint egy évvel ezelőtt ismerkedtem meg Emily Wilde-dal, a drüandológussal, aki azzal a céllal érkezett meg a legelszigeteltebb skandináv országba, hogy tanulmányozhassa a tündérek egy titokzatos faját, a rejtetteket, ezáltal pedig végre befejezhesse enciklopédiáját. Útja során csatlakozott hozzá legnagyobb vetélytársa, Bambleby is, a titokzatos, takarításmániás férfi. Most pedig, két résszel és tíz hónappal később ott tartok, hogy Emily és Wendell Bambleby életük legnagyobb kalandjára készülnek Tündérhonban: a drüandológus kisasszony, aki korábban csupán tanulmányozta a tündéreket, most kedvese oldalán kénytelen a királynéjukká válni. De vajon egy hozzá hasonló, egyszerű tudósból miként és milyen uralkodó válhat? Nos, ezen a kérdésen nem sok ideje marad töprengeni, ugyanis akad némi bökkenő, ugyanis Bambleby mostohaanyja eltűnése előtt elátkozta a birodalmat, s hőseinkre hárul a feladat, hogy megmentsék az enyészettől.

Szürreális, izgalmas és kalandokkal teli utazás volt az az út, amit főhőseink ezidáig megtettek, és az a helyzet, hogy a finálé sem lesz kevésbé eseménydús. Miután Emily és Bambleby megérkeznek Tündérhonba, Wendell megpróbálja otthona szép és jó részeit megmutatni kedvesének, az viszont pontosan tisztában van a... nos, kevésbé káprázatos oldalával is. Ám Emily Wilde-ot nem olyan fából faragták, mint aki visszaretten az ilyesmitől, sőt. S pontosan ez az, amitől a kezdeti, kissé eseménytelenebb nyitány is épp olyan élvezetes tud lenni, mint a folytatás, melyben beindulnak a dolgok. Míg a történet elején megismerkedünk Tündérhonnal, Emilyék pedig próbálnak beilleszkedni egy olyan világba, ahonnan egyikük a különcsége, másikuk pedig halandósága okán lóg ki, addig a későbbiekben megkezdődnek a bonyodalmak és a világok közötti ingázások.
Emily egy igazán talpraesett, okos, kíváncsi, ugyanakkor zárkózott nő, ellentétben kedvesével, aki egy kissé lusta, laza, könnyed férfi. Egymástól két merőben eltérő dinamikájú karakterről van szó, ám épp ez a kettősség az, ami élvezetessé teszi kettejük kapcsolatát. Bár bevallom, Bambleby uralkodáshoz való hozzááállása nem tipikus... de hát ha jobban belegondolunk, ebben a sztoriban pont a különcségek a szépek, izgalmasak, azok, amik mássá és kiemelkedővé teszik a többi történettel szemben. Illetve ez a Bambleby-féle lazaság az, ami támogatja Emily karakánságát, mely elengedhetetlen a fináléhoz.

Mindent egybevetve úgy gondolom, az Emily Wilde és az elfeledett mesék méltó lezárása (?) a sorozatnak: képes újat mutatni, ugyanakkor hozza azokat az elemeket, amik miatt annyira jól tud működni ez a sorozat. Nagyon cozy, nagyon szerethető és ennél fogva kicsit más is, mint az átlag. ÜDe színfolt a fantasy zsánerében.
Szívből ajánlom nektek a trilógiát, ha szeretnétek valami formabontó, mégis édes, kedves, izgalmas történetet olvasni, melynek hősnője valósággal szomjazik a tudományra.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő:Emily

Kedvenc jelenet:

Negatívum: az első harmad kissé eseménytelenebb

Borító: 5/5
Sorozat: Emily Wilde #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunkban mi is drüadológusokká válunk egy rövid időre. A feladatotok, hogy az egyes állomásokon található, tündérekkel kapcsolatos kérdéseket megválaszoljátok a Rafflecopter box megfelelő mezőjét használva.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Hogy hívják az Artúr-mondakörben szereplő tündérnőt?

Nézzetek be a többi állomásra is

04/19 Readinspo
04/21 Spirit Bliss Sárga könyves út
04/23 Hagyjatok! Olvasok!
04/25 Utószó
04/27 Dreamworld

Lauren Roberts - Reckless

 

A Lampion Könyvek kiadásában érkezik a világsikerű Powerless - Hatalom nélkül folytatása: Reckless - A vakmerő. Miután Paedyn Gray felségárulást követ, majd sikerül megszöknie Ilyából, a Végrehajtónak kell utána mennie, hogy élve vagy holtan a király elé vigye. De ez a küldetés még a gyilkolásra edzett Kai Azeren is kifog. Ez a kötet a kötelesség és a szív harca - ha pedig velünk tartasz, a blogturné végén lehetőséged nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

 

 

Lauren Roberts: Reckless - A vakmerő

 

Kiadó: Lampion Könyvek

ISBN: 9789636146122
Oldalszám: 352 oldal

Fordító: Sepsi László

Fülszöveg:

Ilya a széthullás szélén áll…
Miután túlélte a Purgáló Próbatételeket, az Átlagosnak született Paedyn Gray megölte a Királyt, és új lökést adott az Ellenállásnak. Most pedig menekülnie kell a fiú elől, akinek legszívesebben a karjába vetné magát.
Kai, Ilya Végrehajtója hűségesen szolgálja immár királlyá koronázott fivérét, Kittet. A Tűzpuszta gyilkos sivatagában és Dor ellenséges városának sikátoraiban kutat az egyetlen ember után, akit szíve szerint nem szeretne elkapni. Ám az Elitek nélküli szomszédos birodalomban szerepet cserél vad és vadász, és megkezdődik a halálos küzdelem vágy és kötelesség között.

Saját véleményem:

Az első rész sikere után nagyon vártam, hogy kezemben tarthassam a folytatást, már csak azért is, mert Paedyn tette igazán izgalmas jövőképet vetített előre. 

Szerencsére nem is kellett sokat várnom rá, hisz a Lampion Könyvek villámsebességgel hozta el a második kötetet, nem kevésbé gyönyörű éldekorral, mint a Powerless esetében. A kérdés csak az, hogy a vonzó külső vajon milyen beltartalmat ígér?

"Akarom, hogy küzdjön ellenem.
Azt akarom, hogy értem égjen, még ha gyűlölettel is."

Nos, azt már most szeretném leszögezni, hogy a Reckless tipikus második kötet, s mint ilyen, Lauren Roberts ezúttal jóval nagyobb hangsúlyt fektetett az érzelmi részbe, mint az izgalmiba. Bár az utóbbiból sincs hiány. De hát hogyan is lehetne azok után, hogy a próbatételt túlélve, s a királyt meggyilkolva Paedyn szökésben van, Kai, a Végrehajtó pedig az új király parancsára a nyomában? 

A mostani hajsza voltaképpen a kötelesség és szív harca, főhőseinknek önmagukkal és lelkiismeretükkel kell harcba szállniuk. Míg a szívük egymás felé húzza őket, addig a múlt, s mindaz, amit elkövettek és amire felesküdtek a másikuk végzetét követeli. De vajon a vadból lehet vadász és fordítva?

A választ nyilván nem árulom el, ám azt igen, hogy a folytatásban igen nagy szerep jut az érzelmi szálaknak. Míg a Powerless betekintést nyújtott a világba, annak működésébe és felépítésébe, addig a Reckless a karaktereket és az ő érzelmi szálaikat mélyíti tovább, amellett, hogy azért igyekszik nem kevés bonyodalommal is szolgálni. Ahhoz ugyanis, hogy hősnőnk eljusson a céljáig, Dorba, előbb át kell vágnia a Tűzpuszta gyilkos sivatagán, miközben a férfi, aki mindennél jobban szeretné elkerülni, utána kutat. Kai és Paedyn útja többször is keresztezi egymást, egy ponton pedig össze is forr. A kérdés csak az, hogy a szerelem vagy a bosszú lesz bennük erősebb? Netán valami más?

Mindent egybevetve, az átvezető jelleg ellenére én ezt a részt is szerettem. Bizonyos tekintetben nagyon más volt, mint a Powerless, ugyanakkor az esszenciája, amibe beleszerettem, megmaradt. Kai és Paedyn vívódása pedig kifejezetten izgalmasra és szerethetőre sikerült, sok-sok érzelemmel megspékelve. Nem mondom, hogy hibátlan folytatás, ám a kissé lapos mivolta ellenére nagyon is fogyasztható és szerethető.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Kai, Paedyn

Kedvenc jelenet: 

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában kedvenc fantasy-szereplőink állnak. A nevükből kihagytunk pár betűt - a Ti feladatotok rájönni, kit is rejt a feladvány! A megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

J_CK_

Nézzetek be a többi állomásra is

04/12 Kitablar
04/14 Sorok Között
04/16 Könyv és más
04/18 Dreamworld

Blogturné extra - Harag és rombolás

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a napokban hazánkban is megjelenik Jennifer L. Armentrout legújabb sorozatának, az Ébredésnek legelső kötete a Fall of Ruin and Wrath - Harag és rombolás címmel.
Gyertek velünk egy igazán izgalmas turnéra és ismerjétek meg jobban a történetet!
Mi több, ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Kedvcsináló idézetek

"De általában mindent, ami kívülről gyönyörű, legbelül csak harag és romlás tölt ki, semmi más."

"– Nekem….öhm, fáj a fejem.
– Á, értem. – Egyenes, fehér foga kivillant, ahogy a lord szélesen rám mosolygott. – Akkor ez a fejfajás nagyon elhatalmasodhatott. Talán, ha körül kellene írnod, olyan két méter magas lehet?"

"– Egyszerűen csak nem hiszek neked.
– Nos, ez gorombaság.
– Az igazság soha nem goromba, legfeljebb fájdalmas."

"Na jó, mi a fenét művelek? Ennyire megbámulok egy férfit, miközben ő eszméletlenül fekszik egy faasztalhoz szegezve?
Valami tényleg nem stimmelt velem.
Több minden sem stimmelt velem."

"– Ezt még emésztenem kell.
– Tudom.
– A tudatlanság áldás – motyogtam.
– A tudás ritkán könnyíti meg az életünket."

"– Na'laa?
Forróság öntötte el a bensőmet.
– Igen?
– Bámulod a testemet.
Hirtelen megemelkedett a mellkasom. Bizony, hogy bámultam. Semmi kétség nem fért hozzá.
– Nem baj. – Lélegzete a fejem tetején táncolt, az enyém viszont elakadt. Közelebb lépett volna? Igen. – Én is bámullak téged."

"– Nem hiszem, hogy bátor lettem volna, vagy hogy az lennék. Egyszerűen csak elkeseredetten igyekeztem túlélni.
– A félelem nem kisebbíti a bátorságunkat – mondta a herceg, miközben az utolsó kapoccsal is végzett. – Sem az elkeseredettség. Sőt, inkább ráerősít a bátorságra."

"– Tudod, mi… még nem ismerjük annyira… egymást, de tudnod kell rólam… hogy nem az udvariasságomról vagyok híres."

"– Úgy nézel ki, mintha legszívesebben azt a whiskey-s üveget is hozzám vágnád.
– Nem akarom elpazarolni a drága italt – vágtam vissza.
– És sokkal nehezebb is lenne az állítani, hogy kicsúszott a kezedből."

"– Minél tovább vagy egyedül, annál izgalmasabbnak tűnsz a körülötted lévők szemében."

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunk ígérjük nem lesz túl bonyolult. Nem kell mást csinálnotok, mint elolvasni a kiadó honlapján közzétett beleolvasót és válaszolni minden állomáson az ez alapján feltett kérdésekre. Játékra fel!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Miért nézik meg az árvák szemeit?

Nézzetek be a többi állomásra is

04/10 Kelly és Lupi olvas 

04/12 Dreamworld 

04/14 Insane Life

Serena Valentino - A végzet lángja

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának tizedik része, A végzet lángja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Hádész, az elkeseredett és bosszúszomjas isten történetét.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Serena Valentino: A végzet lángja

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635846320
Oldalszám: 192 oldal

Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:

A jól ismert mítosz szerint a három testvér: Zeusz, Poszeidón és Hádész tíz éven át háborúztak az apjuk ellen. Kronosz, és a többi rettentő erejű titán legyőzése után Zeusz három részre osztotta a világot. Az övé lett az ég és alatta a föld, Poszeidón megkapta a tengerek fölötti uralmat, a legidősebb fivér, Hádész pedig az Alvilág ura lett.
Hádész igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk. S bár erről ritkán mesélnek, de akit mindig gazemberként kezelnek a családtagjai, az kétségbeesésében könnyen gonosszá válik.
Az elkeseredett és bosszúszomjas isten egy véletlennek köszönhetően összebarátkozik a különleges nővérekkel. A holtak ura alkut köt a három boszorkánnyal, ám ha egy istenről van szó, akkor egy ilyen esemény mások történetét is átírhatja, nem csak az övét…

Saját véleményem:

Tizedik kötetéhez érkezett Serena Valentino Gonosztevők c. sorozata, melynek mindegyik részében egy újabb Disney antihős múltját ismerhetjük meg. A végzet lángja  Hádész történetét meséli el, emellett pedig egyre tovább gabalyítja a tündérmesék már ismert és még felfedezésre váló szálait, mi több, jól belekavar nagyjából minden másba is.

Ha emlékeztek még, a sorozat első hat kötete teljes mértékben a mesék birodalmában játszódott, központi alakjuk – vagyis inkább alakjaik – pedig a hibbant nővérek voltak, ám az elmúlt kötetek főként a való világba kalauzoltak el bennünket. Most azonban teljes mértékben összekuszálódni látszanak a világok és az idősíkok is. És hogy ez pontosan mit is jelent? Röviden: őskáoszt.

"Úgy tűnik, az egyetlen dolog, amit még mi sem tudunk irányítani, a saját sorsunk."

No, de ne ugorjunk ennyire előre, kezdjük az elején. Például ott, hogy ha van a sorozatnak olyan kötete, amit nagyon vártam már, akkor az egyértelműen Hádészé - s, ha mindehhez hozzávesszük azt a minőséget, amit az utóbbi részeknél kaptunk Serena Valentino-tól, akkor bátran kijelenthetem, hogy nagy (mit nagy? óriási!) reményekkel vágtam bele a tizedik rész olvasásába. És ez bizony öreg hibának bizonyult. Nem fogok zsákbamacskát árulni vagy épp a forró kását kerülgetni, leírom kerek perec: nem szerettem ezt a részt. Sőt, ki merem jelenteni, hogy szerintem a sorozat egyik leggyengébb tagja lett (persze csak a Szörnyetegé után). 

Hogy miért? Véleményem szerint ennek három oka is van. Az első az, hogy Hádész nemes egyszerűséggel tényleg egy antihős, olyan figura, akiből nem lehet pozitív hőst varázsolni anélkül, hogy elveszítené valódi önmagát. És bizony innen ered a második ok: Hádész karaktere olyan szinten zseniális, hogy ha valaki megpróbálja formálni, abba bizony bele fog törni a bicskája. Ő egy szarkasztikus, hatalommániás seggfej nulla empátiával. Legalábbis a Disney-féle elgondolásban. Míg a legtöbb gonosz gonoszságának hátterébe beilleszthető valami trauma, addig az alvilág istenéébe nem, hisz Hádész eleve így született, maximum csak az alapviselkedésére tett rá a Zeusz sztori. És ezt tök jól példázza ez a regény is, ami végig azon van, hogy kettészakítsa Hádészt, ezáltal próbálva elhitetni velünk, hogy az alvilág flegma ura másra sem vágyik, mint a tündérmesei erdőre, a sötét nővérekkel való kuncorászásra és Demóna dajkálására, de azért jó lenne az öcsköstől is elkobozni az Olümposzt. Valahol itt kezdődik a baj. Hádész mozgatórugója egyértelműen Zeusz megbuktatása, csakhogy míg ezen ügyködik, a fókusza - vagy talán szerencsésebb vágynak nevezni - egyre inkább eltolódik a mesei birodalom irányába, és hirtelen azon kapja magát, hogy előbb létrehoz magának egy sötét palotát (Demóna kastélyát) abban a világban, majd ahelyett, hogy az alvilági kecójaban ücsörögne, letáborozik ott. Ez persze azt is jelenti, hogy elhagyja a saját világát és idősíkját, ugyanakkor Hádész köszöni, másra sem vágyik, minthogy a Sötét nővérekkel barátkozzon és nevetgéljen tortát majszolva, őrizze a sárkányalakban rekedt Demónát, és persze arról ábrándozzon, milyen jó lenne, ha kettészakadhatna, hogy a másik fele elvégezze a Zeusz-sztorit. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassa, szüksége lesz a hibbant nővérek segítségére és figyelmére, amit úgy ér el, hogy kiiktatja Kirkét - mármint az eredetit. 

És akkor ezzel el is érkeztünk a kötet bukásának harmadik pontjához, ami nem más, mint a felrobbantott idővonal. Most először érzékeltem azt, hogy ez az egész sorozat, illetve maga a világ túlnőtt a szerzőn. Korábban annyira feszesre vette az idővonalat és egybeszőtte a különféle mesehősök szálait, hogy mostanra elérkeztünk oda, hogy már nincs hely, ahová beszuszakolhatná az újakat, akik közül sokan korábbi időkhöz köthetőek, ráadásul akadnak más világból érkezők is. Noha Serena Valentino utolsókat kapkodva próbál ilyen-olyan indokokat kitalálni, az egész ingatag és ahelyett, hogy értelmet nyerne, inkább csak önmagának mond ellent. Sok esetben úgy is, hogy utólag másként próbál megmagyarázni korábbi történéseket.
Ami viszont számomra pozitívumként hatott, az az, hogy a katyvasz közepette több karakter, karaktertörténet is a helyére került, lelepleződött, kiemelt tekintettel a három nővérre. Nem mondom, hogy a lezárásig vezető út tökéletesre sikeredett ebben a részben, de az biztos, hogy szépen el lett varrva a száluk, és azért csak sikerült Hádészt is kipöckölniük a saját könyvéből.
További pozitívumként még felhoznám Azeláét, Kankalint és Jákob lovagot a Sötét erdővel, mint egyre erősödő szálat, illetve a Hádész-humort. Szerencsére bőséggel akadtak pillanatok, amikor a szerzőnek sikerült elcsípni azt a tipikus, Hádészra jellemző csipkelődést, és ez bizony nagyon sokat lendített a dolgokon. A halloweenes részt például egyenesen imádtam a párkákkal!

Mindent egybevetve bennem felemás érzéseket keltett ez a rész. Többet és mást vártam a kedvenc antihősömtől, aki csak nyomokban tartalmazta önmagát, ugyanakkor szerettem a történet a történetben megoldást, és jó volt végre lezárni a hibbant nővérek szálát és méltó módon búcsút venni tőlük, hogy valami új vehesse kezdetét olyan szereplőkkel, akik legalább annyi izgalmat ígérnek a jövőre nézve, mint Lucinda, Ruby és Martha.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: a halloweenező párkák mindent vittek, de a lezárás is szép lett

Negatívum: Hádész elpuhítása

Borító: 5/5
Sorozat: Gonosztevők #10

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismered a mitológiai Hádészt. Minden állomáson találsz egy vele kapcsolatos kérdést, neked pedig nincs más dolgod, mint a helyes választ beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Hogy hívják Hádész feleségét?

Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 Dreamworld
04/10 Csak olvass!
04/12 Szembetűnő
04/14 Utószó