Rólam

Szia,

ha most ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, legalább egy kicsit kíváncsi vagy rám, a sorok mögött rejlő mesélőre, ezt pedig szívből köszönöm, megtisztelő. Magamról írni ugyanakkor sokkalta nehezebb, mint könyvekről (vagy ha már itt tartunk, bármi másról). De azért vágjunk bele:

1991. július 25-én, Budapesten születtem, és azóta is itt élek. Már egészen kicsiként imádtam hallgatni a különböző történeteket, meséket, ám míg a legtöbb kislány a királykisasszony megmentésére induló hercegnek drukkolt, addig én folyton folyvást abban reménykedtem, hogy a Tatám által szőtt meséből egyszer majd a sárkány kerül ki győztesként. 

Ám ahogy telt-múlt az idő, mind messzebb és messzebb sodródtam szeretett Grimm, állat- és népmeséim világától, elfelejtve a bennük lévő szépséget. Kimondom: anti-könyvmollyá váltam. Ha a családom azzal noszogatott, hogy olvassak, csak a szememet forgattam és hallani sem akartam róla.
Meglepő, hogy most mégis ezt a bemutatkozást pötyögöm, ugye?

Az áttörés 2009-ben érkezett, amikor egy barátnőm addig győzködött, hogy ugyan, olvassak már bele az Alkonyatba, legalább az első oldalába, hogy fintorogva bár, de megtettem. Aztán ott ragadtam. Sőt másnap - a névnapomon -, a Westendben bolyongva, berohantam a Libribe és megvettem (a sors furcsa fintora, hogy életem első, magyar regényét - Benina Bíborhajúját - is ott szereztem be), tettemmel jócskán meglepve anyut és a nagymamámat. A többi pedig, ahogy mondani szokás: történelem. 

Stephenie Meyer elindított a könyvmolyság züllesztő útján. Kezdeti, tapogatózó választásaim évről-évre, hónapról-hónapra egyre merészebbekké váltak, s olyan műfajokba is belekóstoltam, amiktől berzenkedtem. 

Örökké hálás leszek Meyernek, ha ő nincs, ma nem lennék az, aki, és nem ott tartanék, ahol. Úgyhogy bármennyire is sikk utálni az Alkonyatot, én büszkém vállalom, hogy igen: Szerettem. Szeretem. Szeretni fogom.

Mára az olvasás és könyvek világa hobbiból az életem egy igen fontos részévé nőtte ki magát. Ami eleinte egy-két órányi kikapcsolódást ígért, az mostanra a napom több pontját is meghatározza, legyen szó olvasásról, blogolásról, fotózásról vagy írásról.  

Gyerekként rengeteg mesét írtam (képzelhetitek milyen minőségben), aztán következett egy viszonylag hosszú,  holt időszak, ami után újra elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy történeteket szőjek. Idestova nyolc kerek esztendeje pötyögök a fiókomnak regénykezdeményeket, novellákat a saját szórakoztatásom végett. Hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretném egyszer polcon, fizikai formájában is viszontlátni valamely írásomat (például azt, amin jelenleg is dolgozom), ám elsődleges célom a fejlődés. 

Ezzel pedig megérkeztünk a blog születésének pontjához.

2012. decemberében kellemest a hasznossal elv lapján indítottam útjára az oldalt néhány publikáló szerző ismerősöm noszogatására. Ők ugyanis azt javasolták, kössem egybe a hobbimat a céljaimmal, magyarán az olvasást a fejlődni akarás vágyával. Akkor még álmomban sem gondoltam, hogy egyszer másfélezres kedvelést érhetek el, vagy hogy olyan lehetőségek nyílnak meg előttem, amilyenek. Mai napig hálás vagyok mindenért. Azért, hogy tagja lehettem és lehetek a Blogturné Klub alapító csapatának, hogy rengeteg kiadó megbízik bennem és támogat, hogy számos új ismerőst szerezhettem, sajtósként részt vehettem bizonyos rendezvényeken, és még sokáig folytathatnám a sort. A legnagyobb boldogság mégis az, hogy 2017. nyarán végre megkaptam azt a visszaigazolást, amire hosszú ideje vártam, és így már tudom, semmi nem volt hiába.

Mostanra biztos felmerült benned, hogy a sok duma ellenére még mindig nem tudod ki vagyok. Elárulom.

Lilla névvel láttam meg a napvilágot (szerencsére a szüleim nem a többi terv mellett döntöttek), és többnyire igyekszem így is érvényesülni, ám előfordul, hogy néhány helyen Ramiként emlegetve láthatsz (főként a blogturnésoknál). Hogy miért, az hosszú történet, van benne egy beteges zaklató meg sok egyéb is, de a lényeg, hogy alapvetően Lilla vagyok, mégis hallgatok a (minden egyébre) Ramira is. Abba most nem mennék bele, hogy ez milyen skizo helyzeteket tud szülni. 

Érettségi után virágkötő, -berendező és kereskedelmi szako(ko)n végeztem. Részt vettem több virágkötészeti versenyen, dolgoztam olyan helyeken, mint a Hilton virágbolt (ennek hála betekintést nyertem a szállodák világába, esküvőkbe, na meg a Mátyás-templom életébe, hogy csak a legfontosabbakat említsem), futárkodtam, de olyan is akadt, amikor a virágok világától messzire sodródva, könyves eseményen segítettem be kiadónak.

Szabadidőmben szeretek olvasni (meglepő, ugye?), írni, filmezni (ne kérdezzétek, hány sorozatot nézek), fotózni, színházba járni (némelyik előadásról itt is találtok beszámolót), kirándulni és felfedezni a világot, vagy állatok között lenni. Állatbolond vagyok, olyannyira, ha kapnék egy lakatlan szigetet, tele állattal és a kutyámmal, Topival, már most útra kelnék. 

Mindemellett hatalmas Johnny Depp, Heath Ledger, Trónok harca, Disney, Cassie és Sarah J. Maas fan vagyok.

Végül, de nem utolsósorban szeretném tisztázni az oldal nevét, ami egyszerűsége ellenére sokak számára jelent fejtörést: Dreamworld. Igen, így szimplán és egyben: Dreamworld. 

Köszönöm figyelmedet és idődet!

Lilla