Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632459875
Oldalszám: 304 oldal

Fülszöveg:
Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.

Saját véleményem:

szabályok

A történet legelején megismerhetjük Pippa öt évvel ezelőtti múltját, megtudjuk, hogy miként veszítette el az egyetlen embert akit ismert, az édesapját. 

  Ezután belecsöppenünk a lány jelenlegi, monoton napjaiba. Teljesen egyedül él az erdőben lévő erődházban, ahol valaha a családja lakott. Gondozza az üvegházat, megszereli az elromlott dolgokat, elmegy Chestrer Creekbe, ahol van egy veteményese, vadászik az erdőben, vagy egész egyszerűen stand up comedy-t néz, ha van elég áram.Közben igyekszik a legkisebb zajt csapni, nehogy rátámadjanak a sápadtak, akik a megmaradt emberek számára halálos veszélyt jelentenek. Pippa néha ugyan elbizonytalanodik, megpróbálja feladni az életét, de a sors furcsa fintora, hogy olyankor semmi nem történik vele.

  Mindeközben megismerjük Gage-dzset és Rubent, a testvérpárt, akik a kolóniához tartanak, hogy figyelmeztessék őket, ám út közben megtámadják őket a sápadtak, ezért külön kell válniuk. Még utoljára megbeszélnek egy másnapi találkozót, majd egyikük erre, a másikuk arra indul. 

Ruben Mack

  Ruben egészen az erődházig verődik, de ott már nem bír el a sápadtakkal, de Pippa észreveszi és megmenti őt. A srácnak csúnya sérülései vannak, de a Pippa kezelésbe veszi, noha nem bízik meg benne. 

  Ruben másnap sincs jól, ezért Pippa úgy dönt, hogy ő megy el arra a találkozóra, amiről a srác mesélt neki, de sajnos nem jár sikerrel, Gage nincs sehol. 

  Innentől kezdve Pippa és Ruben ugyan együtt élnek, de az unszimpátia kölcsönös lesz köztük. A történet során folyton csiszolódnak egymáshoz. Szép lassan fejlődik a kapcsolatuk, ahol a legnagyobb fordulópontot az jelenti, mikor Ruben beletörődik bátyja halálába. 

  Pippa és Ruben együtt vadásznak, tanítják egymást nyilazni, kardot forgatni, túlélnek néhány sápadt támadást. Mígnem egyre közelebb kerülnek egymáshoz... 

  Viszont Rubent sürgeti az idő, minél előbb útnak kell indulnia, mert a sápadt hadsereg egyre közelebb ér. Pippa úgy dönt, hogy vele tart, ezzel feladva a biztonságát. Vállalva, hogy lehet, hogy életét veszti a Vörös erdőben, ahová nem biztos, hogy elég ellenálló a szervezete...

  

Maga a sztori nagyon izgalmas, kalandos és élménydús. A helyszínek egytől-egyig életszerűen vannak ábrázolva, abszolút elképzelhetőek az olvasó számára. Az akció jelenetekről nem is beszélve! Csupa izgalom, adrenalin az egész.Mindegyik összecsapás igen részletgazdagon van leírva, tehát javaslom, hogy aki nem bírja a levágott végtagokat, kibelezett hullákat, stb., az ne vacsora előtt kezdjen bele. Belőlem néha borzongást váltottak ki, főleg a vadkutyás rész. De ezt jó értelemben mondom.

  Viszont nem csak öldöklésről van szó, az egésznek sokkal mélyebb mondanivalója van: a túlélésért folytatott harc, hisz az emberi élet mindennél fontosabb! Ezenkívül persze vannak romantikus, vicces, könnyedebb részei is. Ott van például a kikötözött Ruben, az első randi (ami nagyon romantikus és aranyos volt), a horgászás eleje. De, a szívfacsaró részeket is meg kell említenem, mert azokból is volt egy pár. A két kiemelkedőbb ilyen: a Vörös erdős jelenetek, illetve a mezős rész... (nem szeretnék spoilerezni, de, ha elolvassátok, akkor megértitek majd).

  Viszont azt kell mondanom, hogy ez az első rész mindenképpen inkább karakterközpontúnak mondható, mert az ő fejlődésükön, érzéseiken, tetteiken van a hangsúly. Ebben pedig sokat segített, hogy nem csak Pippa szemszögéből követhetjük az eseményeket, hanem kaptunk Paul Kenn-t, Gage Mack-et, Victort, és persze sok-sok Rubent. Illetve voltak múltba tekintő fejezetek is, természetesen mindig a legjobb helyre beszúrva. Ezáltal még kerekebbé vált az egész. 

Pippa Kenn

Pippa karaktere nagyon jó. Teljes mértékben beleéli magát az olvasó, könnyen lehet vele azonosulni, és nem utolsó szempontként: szerethető. Nem egy tökéletes szépségű lány, sőt! Abszolút átlagos külseje van, ám a fizikai és lelki ereje nagyobb, mint a legtöbb hősnőjé.
Tetszett, hogy ilyen jól bánik a fegyverekkel, talpra esett, mindig feltalálja magát, és a legtöbb esetben nem adja fel. A szeretteiért bármire képes lenne!

Ruben pedig zseniális. Igazi álompasi, akit minden női olvasó kedvelni fog. 

  Fanninak sikerült megtartani még a romantikus részeknél is azt, amitől egy férfi férfi lesz. És nem nőiesedik el egyetlen pillanatra sem. Ez nem könnyű feladat, de jelen esetben sikerült.
  Nagyon szerettem az ő szemével szemlélni a dolgokat, ahogy megváltozott, fejlődött és érzett. Ahogy törődött Pippával, megpróbálta feldolgozni bátyja eltűnését és mindent...
  Persze csinált hülyeséget, de őszintén megértem az indokait... És azt hiszem, hogy bőven adott nekünk szép és megható jeleneteket.

Azt hozzá kell tennem, hogy óriási kedvencemmé vált ez a történet, és kíváncsian várom a folytatását, mert minden percet élveztem, amit abban a világban tölthettem. Nagyon jól felépített és kitalált. De, az elején egy kicsit (csúnya szóval kifejezve) darabosnak éreztem az írásmódját. Ez a későbbiekben megszűnt, gördülékennyé vált, igen választékos szóhasználattal, de ezért le kell vonnom egy fél pontot, bár a szívem szakad meg érte.

Plusz érdekességként ajánlom, hogy nézzétek meg Fanni pinterest oldalát, ahol nagyon sok képet találtok a történethez: KATT IDE

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Pippa, Ruben

Kedvenc jelenet: a mezős jelenet

Negatívum: a kezdeti darabosság

Borító: 5/5