Kerstin Gier - Smaragdzöld

Kerstin Gier: Smaragdzöld

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN:
Oldalszám: 444 oldal

Fülszöveg:
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó. Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából. Beleszeret, aki elolvassa!

Saját véleményem:

  A Zafírkék igen fordulatos befejezése után már nagyon vártam, hogy a kezembe vehessem a folytatást. Ugyanakkor végig azon izgultam, hogy vajon sikerül-e ennek a résznek túlszárnyalnia a második kötetet, hisz az fantasztikusra sikeredett.

  Annyit elárulhatok, hogy bőven túlteljesítette a dolgot. Mert elképesztő lett!

  A történet onnan folytatódik, ahol az előző véget ért. Nem teltek el hosszú-hosszú napok, vagy hetek. 

Gwenny, mély önsajnálatba süppedve önti ki a szívét barátnőjének, Leslie-nek, miközben – Xemerius szavaival élve – szobaszökőkúttá változott (na, persze csak képletesen). Ám nem sok ideje marad a kesergésre, mert meg kell keresnie a házban elrejtett ládát. 

  A titkos hadműveletéhez – amiben eleinte csak ketten voltak a vízköpődémonnal – csatlakozik Nick, Gwen öccse, és Mr. Bernhard. (Később Leslie és Maddy néni is társulnak).

  Az események attól a ponttól kezdenek csak igazán beindulni, hogy kinyitják a dobozt. Hisz nem más van benne SPOILER , mint az elveszett kronográf, amit Lucy és Paul lopott el.
  Gwen, egy elapszálása során ismét találkozik a nagyapjával, Lucas-szal. Ekkor beolvassák a lány vérét is az eltűnt kronográfba, hogy Lucas megmutathassa Gwendolynnak, hogyan is kell kezelni a szerkentyűt, annak érdekében hogy a lány bármikor használhassa azt. 

Gwen & Gideon

  Innentől kezdve felpörögnek a dolgok. Gwen egyre többször utazik a kötelező elapszálásokon kívül is a múltba, hogy nagyapjával együtt rájöjjenek a titkokra, fényt derítsenek a vérkör bezárásával kapcsolatos dolgokra. SPOILER VÉGE!

  És mindezek mellett Gwennynek meg kell birkóznia a Gideon iránti érzelmeivel, az unokatestvérével, aki folyamatosan kutakodik utána, és a tetejébe még a bál napja is vészesen közeleg. A bálé, amikor újra találkoznak a gróffal. 

    

  Ebben a részben talán még jóval több humor kapott helyett, mindamellett, hogy közben a szívünket facsargatják. Úgy repkednek a jobbnál jobb beszólások, gondolatok, hogy az olvasó csak azt veszi észre, hogy már fájnak az arcizmai.
  Ugyanakkor a komolyabb hangvételű jelenetek sem hiányozhatnak. A barátság, szerelem és család hármasa fontos hangsúlyt kap. Hol egyikben van részünk, hol a másikban.

  Ami még kifejezetten tetszett, az az, hogy Lucas és Gwen által bővebb betekintést nyerhettünk a család életébe, az eseményekbe, és persze sorra hullottak le a titkokat elfedő leplek is. Szerettem azokat a részeket, mert Gwenny nagyapja egy roppant szerethető karakter, aki csak még inkább színesíti az egész történetet.

  A világfelépítések nagyon jók voltak. A helyszínek leírásai, a ruhák, a hajviselet, a báli hangulat és minden egyéb 100%-osan átjön az olvasó számára, már-már olyan, mintha mi magunk is belecsöppentünk volna a könyvbe.

  De persze a karaktereket is meg kell említenem, hiszen egytől-egyik nagyon jól kidolgozottak voltak. Szinte még a mellékszereplők fejébe is teljesen beláthattunk, nem csak díszletnek voltak ott. Hanem ténylegesen elhittem, hogy azok is élnek, mozognak és önállóan gondolkoznak. 

Gwendolyn Shepherd

  Gweeny egy remek főhősnő, szerintem a könyves világ egyik legjobb női karaktere. Nem rendelkezik földöntúli szépséggel, de nem is ő a csúnya lány. Egy teljesen átlagos, hétköznapi csaj a maga hibáival. Nem viszi túlzásba a dolgokat, soha nem esik a ló egyik oldaláról a másikra. Na, jó a csoda-csoda szép a világ jelenetet leszámítva, de az meg illett a történet környezetébe :D
  Néha (amikor ideges) ugyan be nem áll a szája, de ez is csak erősíti, hisz még hihetőbbé teszi ezáltal. És ott van a humora, ami úgyszintén nem elhanyagolható. 

Xemerius

  Xemerius. Őt nem kell bemutatnom... kifekszel tőle! Én pedig kérek szépen egy házi Xemi-t!
Ez a kis lény mindig képes feldobni a hangulatot. Talán ő az egyik legszínesebb karakter.

,,– De ugyan ki bújtatna el titkokat… ööö… kincseket egy unalmas ládában? A krokodilt sokkal kecsegtetőbb lehetőségnek találom. Ki tudja, mivel van kitömve? Arra szavazok, hogy vágjuk fel a hasát!"

Gideon de Villiers

  Gideon, pedig, hát Gideon :D Ő az a típusú lovag, aki még akkor is képes levenni a nőket a lábukról, amikor teljes mértékben paraszt. 

„– Miért buknak a csajok az olyan pasikra, akik rosszul bánnak velük? A kedves fiúk a jelek szerint fele annyira sem érdekesek.”

Noha nagyon sokszor az volt az első gondolatom a tetteit illetően, hogy legszívesebben lekevernék neki egy hatalmasat, de mégis nagyon gyorsan jött a másik gondolat, hogy a pofon után le is teperném!

,,Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük." 

  Annyit hozzá kell tennem, hogy senki ne ítélje el őt elsőre, mert mindenre fény derül a maga idejében. Egyszerűen csak fogadjátok el olyannak amilyen.

  

Saint German gróf és Gidi

  A főbb szereplőkön kívül természetesen még ott vannak az olyan főbb mellékkarakterek is, mint Leslie, aki remek barát; Raphael, aki irtó cuki; James, akit azóta imádok, mióta megjelent; Madame Rossini az akcentusával; sőt még Saint German grófot is meg kell említenem, aki ugyan undorító egy alak, soha nem szerettem, de mégis roppant jó főgonosz. Teljesen kiszámíthatatlan.

  A legvégére jó pár dolog kiderül. Lesznek köztük olyanok is, amiket már régebb óta sejtettünk, de azok mellett nem egy olyan csavar került bele, aminél csak néztem nagyokat. Komolyan nem számítanánk rá.

  A történet közepétől pedig olyan szinten felpörögtek az események, hogy alig lehet letenni, minden fejezet vége akkora függővéget hoz, hogy lehetetlenség nem beleugrani a következőbe… 

 A végétől meg egész egyszerűen leszakadt az állam, lyukat ütött a földben, és valahol a Föld másik oldalán landolt… Kerstin még az utolsó fél oldallal is akkorát csavart az egészen, hogy huh! 

  Még így a végén, külön ki kell emelnem néhány jelenetet, amik különösen elnyerték a tetszésemet:

• A bál
• Cyn partija (Charlotte)
• sütizés Gwen szobájában
• Madame Rossini részei
• James részletek / azokat még meg is könnyeztem :)

 

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Gideon, Xemerius és Gwenny is

Kedvenc jelenet: dupla Gideon

Negatívum: A végéről hiányoltam Gidit és azt is, hogy mi lett a többi Őrzővel...

Borító: 5/5

Megjegyzés: Kíváncsi lennék Lucy és Paul történetére