Csontváros kampány - 12. nap: Sztereotípiák

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy a mai napot a különféle sztereotípiáknak szentelem. Itt leginkább az egyéb YA adaptációkhoz való hasonlítgatásra célzok, mivel tudjuk, hogy a nézők és kritikusok azon rétege, akiknek a leghalványabb fogalmuk sincs arról, milyen filmre ülnek be, vagy, hogy valójában miről is szól az, amit majd nézni fognak, előszeretettel alkalmazzák a nagy elődök farvizének említgetését. És manapság ez sajnos nem jelent pozitívat. 

Mondjuk ki nyíltan: a Twilight szó mára cikivé vált, vagy olyan kifejezéssé mely képes tömegeket eltántorítani egy-egy filmtől, könyvtől. Holott emlékezzünk csak vissza, pár évvel ezelőtt mennyire trendi volt! 

Én magam bátran felvállalom, hogy igen, Twilight rajongó voltam, vagyok és leszek is, mert rengeteg dolgot köszönhetek neki. Barátságokat, új ismerősöket, élményeket, és a legfontosabb dolgot: az olvasás szeretetét. Ha régebben nem tuszkolják elém, hogy olvassam el, akkor most nem mondhatnám el magamról, hogy már KÉT ÉVE Árnyvadász vagyok (igen, ma van pontosan két éve, hogy belevágtam a Csontvárosba). És persze mellette még rengeteg más varázslatos világnak sem lehetnék részese. Azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így, ugye?

Emiatt pedig nem szégyellem a múltat, és nem húzom le azt a filmet, könyvet, amiért régebben rajongtam. Természetesen megvannak a hibái, de kinek, vagy minek nincsenek?

És, hogy ezzel hova szeretnék kilyukadni? Naná, hogy a Csontvároshoz és A végzet ereklyéihez, mert azoknak, akik már olvasták, mondanom sem kell, mit jelent ez a történet. Nem pusztán könyveket, filmeket, hanem olyan plusz értékeket, mint az újonnan kialakult barátságok, akár nemzetközileg is; összefogást világszinten, és a lehetetlennek tűnő akadályok leküzdését. Lásd felirat a szinkron helyett, vagy a rossz bevételek miatti siránkozás helyett remény és fény.

De egy kicsit elkalandoztam, szóval Twilight bélyeg. Mi, rajongók, ha meghalljuk ezt a szót, legszívesebben sikítani tudnánk. Ti, kedves nézők, akik nem tudtok semmit a Csontvárosról, pedig azt mondjátok ennek a hallatán: inkább üljünk be egy másik filmre. Viszont, ha megálltok egy percre, és nem figyeltek oda a kritikusokra, gyűlölködőkre, akkor részetek lehet valami egészen újban (és ezt nem csak a Csontvárosra értem, hanem például A burokra is, vagy a Lenyűgöző teremtményekre, stb.).

Íme a leggyakoribb hasonlítási alapok:

Vámpírok

Ez egy vámpíros tinifilm, ergo pont olyan, mint a Twilight - mondja az ismeretlen. 

(Ilyennek egyébként élőben is találkoztam a premier előtti vetítésen. Mögöttünk ült a kedves kritikus/újságíró hölgy és telefonált, majd arra a kérdésre, hogy éppen hol van, azt felelte: - Moziban, valami vámpíros tinifilmet adnak, ami olyan, mint a Twilight. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.)

Igen, valóban vannak benne vámpírok, de mindössze 5 vagy 10 percre. És még véletlenül sem képesek kimenni a napra és nem is csillognak. A végzet ereklyéi vámpírjai sokkal inkább olyanok, mint az ősi legendák vámpírjai. Csak és kizárólag sötétben mászkálnak, vért isznak, nem léphetnek megszentelt helyre, nem igazán képesek emberi élelmiszert fogyasztani, és őket is el kell ásni, mielőtt feltámadnának. Ja, és Bambikat sem kergetnek New York utcáin.

Vérfarkasok

Igen, a Twilighthoz hasonlóan itt is vannak farkasok, ám a teremtéstörténetük rendkívül különböző. Nem azért lesz valakiből farkas, mert a környéken megjelenik egy vámpír, hanem mert megharapták, vagy, mert a szülei azok voltak.

Szerelmi háromszög

Ami inkább sokszög, de legyen, feledkezzünk meg Alec Jace iránti-,  Magnus Alec iránti-, valamint Simon Izzy iránti vonzalmáról, és vegyük csak Jace-t, Clary-t és Simon-t. 

Ez a helyzetet már csak azért is nem lehet összehasonlítani az Edward-Bella-Jacob trióval, mert míg a Twilight sagában Bella valóban kötődik érzelmileg Jacobhoz, addig itt Clary nem érez semmi mást Simon iránt, csak és kizárólag barátságot. És így máris nem lehet háromszögről beszélni. 

Bugyuta, magatehetetlen főhősnő

Nem szeretném Bellát lehúzni, mert én őt is kedveltem, hisz ilyen típusú lányok is vannak, de Clary a tökéletes ellentéte. Míg Bella próbálkozik tenni valamit, addig Clary nem ül a babérjain, hanem odateszi magát és eléri a célját. Ha kell küzd, gondolkozik és nem áll le napokat, heteket agyalni, hogy miért verte át az anyja, vagy, hogy mi ez az új világ. Nem szenved, hanem keres egy megoldást, bármit, amibe kapaszkodhat, vagy a segítségével változtathat. És nem vár arra, hogy a hős lovag megmentse. 

Szerelmi sztori

Míg a Twilight sokkal inkább Edward és Bella kapcsolatára épített, némi akciószállal megspékelve, addig itt pont a fordítottja van. Adott egy óriási probléma, amit főhőseinknek meg kell oldania, de, a sok harc, rejtély és akció közé nyilván kellett egy romantikusabb szál is, ami jóval bonyolultabb az öröklét kérdésénél. Ezt úgy értem, hogy nem azon van a főhangsúly, hogy Jace és Clary összejöjjenek, hanem azon, hogy megmentsék a lány anyját, Clary megismerje az új világot, aminek a létezéséről eddig nem igazán tudott, valamint, hogy megakadályozzák Valentine-t a céljai elérésében. 

Jamie

Mivel Jamie közös pont a Twilightban és a Csontvárosban, ezért újabb alapot képez az összehasonlításra, de könyörgöm, Johnny Depp is volt Ollókezű Edward,  mégsem futkározik a Karib-tenger kalózaiban ollókkal, hogy megnyírja a legénységet vagy a sövényeket!
Színészek. Ez pedig annyit tesz, hogy több szerepben is meg kell állniuk a helyüket, és pusztán véletlen egybeesés, hogy Jamie a legnagyobb fandomokat magában egyesíti (Twilight, Harry Potter és Csontváros).

Persze ezeken kívül van még milliónyi dolog, amire ráhúzhatják, hogy utánzat, de én azt ajánlom: olvassátok el, nézzétek meg, és győződjetek meg magatok, hogy mi is az igazság! 

A kritikusok zöme más korosztály, más ízlésvilággal, és legtöbbjük azt sem tudja, mit néz meg. Ír valamit róla és kész. Megkapja a fizetést, letudja a munkát, és hátradőlhet, hogy milyen jó volt, és pacsi neki. Az egy másodpercig sem motoszkál bennük, hogy hát ennek talán utána kéne járni bővebben, vagy, hogy a tudatlanságommal százakat, ezreket tántorítok el. Nem, ez nekik pusztán egy munka, megélhetési forrás. Tisztelet a kivételnek. Mert lehet írni kulturált hangnemű! kritikát a film hibáit bemutatva, de akkor legyen fogalmunk arról, hogy mit írunk, és ne menjünk át sarazásba, meg hülyeségek felsorakoztatásába. És újfent hangsúlyoznám: ez a véleményem minden filmre, adaptációra áll!