Hush, hush extra

Az előző Hush, hush extra alkalmával megosztottam veletek Folt és Nora valódi találkozásának első részletét - amelyet ITT találtok -, most pedig természetesen a következőt hoztam nektek. (Összesen 4 részre tagoltam a fordítást, tehát ezen kívül még kettővel jövök nektek!) Jó olvasást! :)

2. részlet

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem a tizedik osztályt teljes erőbedobással kellene indítanunk. - közölte hangosan a szőke. - Semmi nem akadályozhatja meg, hogy ez az év zseniális legyen. És semmi nem tenné zseniálisabbá, minthogy elcsábítom Luke Messersmith-t. Már bele is vágtam az így-szerzem-meg-magamnak tervembe. Filctollal felrajzoltam a telefonszámom a garázsa ajtajára. Már csak annyi dolgom maradt, hogy hátradőljek és várjak egy kicsit.

- A letartóztatási parancsra? - A vöröshajú ajka széles vigyorra húzódott, felragyogtatva ezzel az egész arcát. Egészen biztosan nem is tudott a hatásról, amit ezzel elért, gondolta Folt, különben többször tette volna.

- Mi az, nem kedveled a nyilvánvaló tényeket? - Érvelt a szőke.

- Feketelistás leszel a szülei szemében. Akárhogyan is nézzük, hét szám a garázsajtón nem épp a legjobb kezdés.

Folt nem tudta levenni a szemét róla. Ezen a héten még kevésbé, mint a múlt héten. Valójában a legelejétől fogva így ment ez. A helyzet nehezebb volt így, hogy a lány még csak nem is hasonlított Chauncey leszármazottjaira; akkor talán nagyobb élvezetet jelentett volna megölni őt.

Folt nem tudta, mire is számított, de semmiképp sem ilyenre. Hosszú lábak, de elővigyázatos, kimért léptek. Csinos vonások. Sem túl hangos, sem túl lágy nevetés. Minden tökéletesen a helyén.

Egy újabb apró mosoly jelent meg Folt arcán. Elfogta a vágy, hogy elcsábítsa a lányt, hogy összedöntse gondosan felépített világát. Fogadni mert volna rá, hogy egyetlen pillantásától elpirult volna.

- Talán legközelebb egy üzenettel kezdhetnéd. - javasolta a vöröshajú. – „Hé, Luke, itt a számom.” A népesség túlnyomó részének működik ez a módszer.

A szőke kieresztett egy sóhajt, majd az öklére támasztotta az állát. - Badarság. Luke Messersmith elcsábítása melléfogás volt. Nekünk most máshová kell kieresztenünk a hálónkat. Egy kis kocsikázás Portlandbe megtenné a hatását. Atyaég, Marcie teljesen kikészülne mérgében, ha megtudná, hogy amíg ő olyan nyáladzó gólyák előtt reklámozza az alig takaró bikiniket a J.C. Penney kirakatában, akiknek még szinte ott a tojáshéj a fenekén, addig mi egyetemista srácokkal lógunk.

Rixon széke végigcsikorgott a padlón. - Feladom. - mondta, elkapva Folt figyelmét. - Fel-a-dom! Mi a fenét csinálsz mostanában?

Folt ivott még egy korty kávét. - Hasznosan töltöm el veled az időm.

- Tudod, mikor hazudsz nekem, az fáj. - közölte Rixon, és még egy képzeletbeli könnycseppet is elmorzsolt. - Azt hittem, hogy mi ketten osztozunk valami különlegesen. Úgy gondoltam, hogy ha már mindketten kárhozatra vagyunk ítéltetve, akkor az összeköt minket. Tudom, hogy valamit tervezel, és ha kell, kiverem belőled, hogy mi az.

- Leállhatnál már egy kicsit.

- Szeretnék. A probléma csak annyi, hogy nem vagyok hülye.

- Csak hülyén viselkedsz.

- Hát rendben. Igazán köszönöm szépen. Most, hogy így mondod, van különbség aközött, hogy valaki hülyén viselkedik, vagy szimplán csak hülye.

- Vékony a határ, de valakinek ezt is meg kell húznia.

Rixon egy visszhangzó csattanással az asztalra csapta a kezét. - Azon kívül, hogy megesz az unalom, mi a jó francot csinálunk mi itt? És ha nem tisztázol mindent három másodpercen belül, akkor biztos lehetsz benne, hogy bokszzsáknak veszem az önelégült, arrogáns vigyorodat.

Nyugalom. Majd beavatlak. Épp azt próbálom elmondani, hogy... Kezdett beszélni Folt barátja gondolataiban, de az közbevágott.

Felemlegetjük egymás hibáit, mi? Cöh, cöh. Így nem lehet fenntartani egy barátságot. Neked meg azzal van gondod, hogy elfelejtetted, hogyan kell jól szórakozni. Miért nem keresünk pár Nefilimet, hogy terrorizáljuk őket? Ezzel Rixon már fel is állt.

Folt is felemelkedett ültében, de közben meghallotta a három asztallal arrébb folyó beszélgetést, ami azonnal el is terelte a figyelmét.

- Miért nem tud egyetlen srác a suliból sem úgy kinézni, mint... az a kettő ott. Uhh. - A szőke hangja megállt a levegőben.

Foltnak alig maradt ideje oldalra pillantani és rájönni, hogy a szőke és a vöröshajú is rászegezi tekintetét, minden kétséget kizáróan észrevéve őt - mikor Rixon ökle beletalált az állkapcsába. Folt feje oldalra csapódott, de még elkapta a vöröshajú meglepődött arckifejezését, akinek a szája egy tökéletes O betűt formált.

Nos, ez nem pont jó időzítés.

- Én megmondtam, hogy ha kell, megverlek, hogy kiszedjem belőled. - Rixon vihorászni kezdett, majd ruganyos léptekkel megkerülte az asztalt.

Folt azonnal felállt, azonban Rixon ráugrott, és nekicsapta a falnak, illetve az azon függő képkeretnek. A kép üvegszilánkok záporával ért földet.

A szeme sarkából látta a lányt megdöbbenten pislogni, és ha nem értelmezte félre saját érzéseit, akkor ez a halvány ijedség egy bizonyos megelégedéssel töltötte el... és fel is bátorította.

Folt reflexszerűen előrehajolt, ahogy Rixon következő ütése a vállát célozta meg. Egy felfelé irányuló ökölcsapással telibe találta Rixon állát. Barátja központi részeire mérte legnagyobb erejű csapásait, leginkább a bordákra és a gyomor környékére koncentrálva, és amint Rixon védeni kezdte ezeket a részeket, áttért a fejére. Megütötte egyszer. Kétszer. Kettőnél többször. Öt határozott ütés után Rixon támolyogni kezdett, majd a feladás jeleként felmutatta tenyerét.

- Azt akarod elérni, hogy felordítsak, mi? - kapkodott levegő után Rixon. Vigyorából látszott, hogy most először érzi magát igazán jól az este folyamán.

A szőke áttuszkolta magát az asztalok között, Rixon felé tartva, és feltartotta a szalvétáját. - Van itt egy kis vér...

- Köszönöm, kedvesem. - Rixon megtörölte a száját a szalvétával, majd lassan rákacsintott barátjára. Azt mondtam volna, hogy 700 körüli csaj után kéne nézni? Úgy értettem, plusz-mínusz 700.

Folt mogorván nézett a szőkére, azt remélve, hogy egy kis elmejátékkal rá tudja őt venni arra, hogy visszamenjen az asztalához, de Rixon rajtakapta, mire készül és rögtön kérdezősködni kezdett a szőkétől. Folt kieresztett egy hosszú sóhajt. Huszonnégy órán belül Rixon a nevére sem fog emlékezni, azonban a szőkének valószínűleg hosszabb időre belevésődik az emlékezetébe, az pedig csak egy újabb bonyodalomhoz vezet.

- Mondd csak, kedvesem, - kérdezte Rixon vontatottan a szőkétől. - Ültél már valaha egy Ducati Streetfighter típusú motoron? Hátul parkoltam le.

A szőke már át is vetette kistáskáját a vállán. - A haverodnak is van motorja? Akkor ő elvihetné a barátnőmet, Nora-t. - intett a szőke Folt felé.

- Vee! - szólt rá a vöröshajú bosszúsan, figyelmeztető jelleggel.

A szőke még csak oda se figyelt rá, helyette Rixon felé fordult. - Mindent csak sorjában. Valakinek el kellene téged látnia. Épp a nyáron végeztem el egy elsősegély tanfolyamot. Ha orrvérzésről van szó, nálam jó helyen jársz. - Ezzel megragadta Rixon ingujját és beráncigálta az unisex mosdóba.

Szokásához híven, Rixon átkarolta a vállát majd elkezdte simogatni a lány arcát. - Mutatod az utat nővérke… Vee, ugye?

Folt azon kapta magát, hogy a vöröshajú mellett ácsorog. Két perccel ezelőtt még mindent az irányítása alatt tartott, azóta viszont mintha egy kamion száguldott volna át a tervén.

A vöröshajú áthelyezte a testsúlyát, lopva rápillantott, de azonnal el is kapta a tekintetét. Láthatóan megijedt tőle. Folt azon gondolkodott, vajon természetétől fogva van-e ilyen hatással rá, vagy esetleg a tudatalattija megérezte, hogy mit is szándékozik vele tenni.

Egy különös érzelmi vita játszódott le benne, két különböző irányba terelve gondolatait. Egyrészt kellemetlen helyzetbe akarta hozni a vöröshajút. Másrészt - hiába találta ironikusnak - ő is félt attól, hogy esetleg a lány túlságosan megijed tőle. Most, hogy a közelébe került, ott is akarta tartani.

A harmadik részletet ITT találod.