Hush, hush extra

 

Meghoztam nektek a 4. részletet is Folt és Nora valódi első találkozásának történetéből, amely egyben az extra zárása is. Ha esetleg lemaradtatok volna az előzményekről, a Hush, hush extrák fülnél lefelé görgetve mindent megtaláltok (ennek az extrának mind a 3 előző részletét, illetve a Crescendo eredeti harmadik fejezetét is)

4. részlet

 

- Nem megyek sehova olyan srácokkal, akiket össz-vissz három másodperce ismerek.

- És egy olyan fickó, akit mondjuk húsz másodperce ismersz? Neki nagyobb esélye van?

Legnagyobb meglepetésére, a lány elnevette magát. Nagyon is tetszett neki a nevetése, és hiába tudta, hogy nem helyes, újra nevetésre akarta bírni.

- Nos, - a lány még mindig könnyedén mosolygott. - Az a srác drasztikusan lecsökkentené az esélyeit. A húsz a peches számom.

- És mi a szerencseszámod?

A szája szélébe harapott, úgy fontolgatta a válaszadást.

A feje felett Folt megpillantotta Rixont, amint kilép a mosdóból, egy darab összehajtogatott WC papírt szorítva az orrához. Folt felemelte sapkáját, és idegesen szántotta át haján az ujjait. Ez gyorsan ment, tekintve Rixon átlagát.

- Egy és tíz között van? - kérdezte Folt egy hirtelen ötlettől vezérelve.

A vöröshajú bólintott.

- Képzeld el a számot magadban. Ki fogom találni. Ha jól tippelek, eljössz velem egy körre. Nem muszáj ma este. - tette hozzá, mikor látta a kételkedést az arcán. - Legközelebb, mikor felajánlok egy fuvart a motoromon, elfogadod. Ilyen egyszerű.

A lány hosszú ideig tartotta Folt tekintetét, aztán egy magabiztos vállrándítással megenyhült. - Egy a tízhez az esélyed a helyes válaszra… Azt hiszem, ezt még tudom kezelni.

Hány ujját mutatja? Beszélt Folt Rixon elméjébe.

Meghallva, Rixon azonnal felé fordult és szája vigyorra húzódott. Öt percre hagylak magadra, és máris szoknyákat hajszolsz?

Ujjak? Ismételte Folt.

Mit kapok cserébe?

Legközelebbi verekedésnél én kapom a vérző orrot.

Rixon hátrahajtott fejjel, némán nevetgélt. Szíves-örömest emlékeztetlek egy bizonyos alkalomra, ami lám, csak egy hete történt, amikor történetesen majdnem kivertem egy fogadat.

- Szóval? - noszogatta a vöröshajú Foltot. - Berozsdásodtak a telepatikus képességeid?

Holnap este te döntöd el, mit csináljunk - alkudozott Folt.

Bármit, amit csak szeretnék? Még akkor is, ha kiskorú Nefilek terrorizásáról van szó?

Folt felsóhajtott. Bármit.

Rendben, haver, szavadon foglak. Nyolc ujjat mutat. De fogd a flörtölést rövidre, ha kérhetném. Hét perc a mennyországban Vee nővérkével véget ért. Indulásra készen állok.

Folt összeszorította a szemeit, erőteljes koncentrációt mutatva. - Próbálkozzunk a... nyolcassal? - épp csak annyi bizonytalansággal mondta, hogy az még hihetőnek hasson.

A vöröshajú álla láthatóan leesett. - Nem létezik.

Folt összedörzsölte a kezeit, nyíltan kifejezve örömét. - Tudod, hogy ez mit jelent. Tartozol nekem egy körrel, Nora. - Hiba volt kimondani a nevét. Eltökélt szándéka volt teljesen személytelenül kezelni a helyzetet, lekorlátozni mindenféle megnevezést a vöröshajúra. Nem hitte, hogy veszélyezteti bármilyen érzelmi kötődés, de most egy gyönyörű lánnyal volt dolga. Egyszer már megtanulta a leckét.

- Csaltál! - vádolta meg a vöröshajú.

Folt mosolya kiszélesedett. A lány nem hangzott túl csalódottnak, és erről ő maga is tudott.

A fiú, ártatlansága jeléül felhúzta vállait. - A fogadás az fogadás.

- Hogy csináltad?

- Talán a telepatikus képességeim mégsem rozsdásodtak be ennyi idő után sem.

Rixon sétált felé, majd háton veregette. - Ideje elhúznunk a csíkot.

- Hol van Vee? - tudakolta a vöröshajú.

Végszóra előbukkant a szőke is a mosdóból, és az ajtófélfának támaszkodott, miközben szabálytalan szívverése szinte hallható volt, szája pedig néma oh-la-la hangot utánzott.

- Mit műveltél vele? - kérdezte a vöröshajú Rixontól.

- Mosolyt varázsoltam az arcára. Van ott még, ahonnan ez jött. - tette hozzá Rixon, de Folt már az ajtó felé lökdöste barátját.

- Ne vedd túl komolyan! – jelentette ki Folt vonakodva, hiszen nem volt ínyére, hogy abba kell hagynia a vöröshajúval folytatott beszélgetést, de közben azt sem szerette volna, ha Rixon megjegyezné a lányt. Már az elejétől fogva eldöntötte, hogy titokban tartja a vöröshajú kilétét.

A lány meglepetten pislogott. - Akkor gondolom, látlak még a környéken. - mondta végül, miközben arca mi a fene történt itt? kifejezést tükrözött. A körülményeket tekintve, Folt ugyanezt kérdezhette volna saját magától is.

- Abban biztos lehetsz! - válaszolta. Hamarabb is, mint ahogy a lány gondolta. Az este folyamán még szándékában állt látogatásokat lebonyolítani - először a szőkénél, majd a vöröshajúnál.

Ha a ma este hét vagy nyolc hónappal később történt volna meg, az időzítés tökéletes lett volna. Mivel nem így történt, Folt kénytelen volt kitörölni az emlékeiket. Sajnálta, hogy ki kell söpörnie darabokat a vöröshajú emlékezetéből. Azt akarta, hogy emlékezzen a ma estére. Azt akarta, hogy emlékezzen rá.

Elképzelte a lány feláldozását - a gondolat, mely már vagy százszor átfutott az agyán - de ez alkalommal a képzelete falakba ütközött. Először fordult elő, hogy önmagán kívül másra is gondolt – mégpedig a lányra. Nemcsak azt tervezte, hogy megöli, hanem előbb el is akarta csábítani. Vajon mit gondolna a lány róla, ha tudná mindezt? Eszébe ötlött, hogy azonnal kiráncigálja, és túlesik a dolgon. Ez a megfontolás nélküli, csábító gondolat keringett elméjében, de végül elnyomta magában. Ha most azonnal meg tudná tenni, akkor bármikor képes lesz rá.

Azonban a kételkedése nyugtalanította. Valami azt súgta neki, hogy a lány megölése nem lesz olyan könnyű. Az sem segítette igazán az eredeti tervét, hogy flörtölni kezdett vele, sőt mi több, még élvezte is. Jobban, mint amennyire önmagának is képes lett volna bevallani.

Erőlködve újra összeszedte gondolatait, egy pillanatra becsukta a szemét, és elképzelte céljának végkimenetelét. Amint feláldozza a lányt, emberi testet szerez. Semmi bonyodalom nem volt ebben. Minden, ami az útjában állt, beleértve saját gondolatainak zűrzavarát, jelentéktelennek bizonyult.

Gondolkodás nélkül fordult hátra, hogy egy titkos pillantást vessen a lányra. Egyszerűen csak látni akarta még egyszer utoljára az arcát, de legnagyobb meglepetésére a lány is őt figyelte, és egy kérdést látott felbukkanni abban a csodálatos szürke szempárban, amely bizonyára kísérteni fogja.