A mostani interjúalanyom nem más, mint Kelly Creagh, akinek első regénye (a tervezett szeptember 30. helyett) október 30-án, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából nálunk is megjelenik, Nevermore - Soha már címmel. (Ide kattintva meg is tudjátok rendelni.)
Kelly Louisville-ben született, és jelenleg is ott él. 2008-ban végzett a Spalding Egyetemen. Az írás mellett imád olvasni, és táncolni. Olyannyira rajong a közel-keleti táncokért, hogy profi hastáncoktatói végzettséget is szerzett.
Az interjú során azt is elárulta hogy éppen gőzerővel dolgozik a Nevermore sorozat utolsó részén, mely külföldön 2014-ben fog megjelenni, Oblivion címmel.
Íme az interjú:
1. A regényed szerves részét képezi Poe és az ő művei. Miért éppen őt választottad? Illetve miért pont A hollóra és A vörös halál álarcára esett a választásod?
Poe and his works influenced your books. Why did you choose him and why did you put an emphasis on The Raven and The Masque of the Red Death?
Poe and his works influenced your books. Why did you choose him and why did you put an emphasis on The Raven and The Masque of the Red Death?
Kelly: Őszintén szólva nem én választottam Poe-t, hanem Varen. Mikor elkezdtem megírni a Nevermore-t, a fejemben csak egy pomponlány, egy goth srác és az az ötlet szerepelt, hogy össze kellene rakni őket egy közös angolórai feladatba.
A könyvet egy iskolai feladat részeként kezdtem, mivel éppen a Spalding egyetem tanulójaként a diplomamunkám megírására készültem. Ahogy egyre jobban belemélyedtem a történetbe, el kellett döntenem, hogy kiről tanuljon Varen, és hirtelen Edgar Allan Poe ugrott be. Folytattam a könyvet, így kénytelen voltam legalább felületesen megvizsgálni Poe munkásságát. Ekkor állt minden a feje tetejére. Tanulmányoztam Poe különös halálát, az érdekfeszítő alakot, akit csak Poe Köszöntő néven emlegetnek, és akinek a mítoszáról Reynolds-ot mintáztam, illetve Poe öt napos eltűnésének is alaposan utánanéztem. Ahogy jelentről jelenetre felépítettem a sztorit, Poe egyre inkább beitta magát a történetbe, így mire az első vázlat elkészült, ő adta a könyv gerincét. Ugyanakkor furcsaságok is történtek velem a Nevermore írása közben. Egyszer például, kaptam egy születésnapi köszöntőkártyát Poe-tól, egy évvel azután, hogy meglátogattam baltimore-i házát. A kártyán egy rólam készült kép volt, és még a mai napig sem tudtam felfedni a kártya feladójának a kilétét. Emellett voltak még különös álmaim is, illetve egy félig-meddig paranormális élményt vettem alapul, amikor Reynolds-ot a halott rózsa illatával ruháztam fel. Miközben a Nevermore folytatásán, az Enshadowed-on dolgoztam, egész párbeszédeket írtam le, amelyeket abból az emlékből vettem. Kísérteties élmény volt, az tény.
A könyvet egy iskolai feladat részeként kezdtem, mivel éppen a Spalding egyetem tanulójaként a diplomamunkám megírására készültem. Ahogy egyre jobban belemélyedtem a történetbe, el kellett döntenem, hogy kiről tanuljon Varen, és hirtelen Edgar Allan Poe ugrott be. Folytattam a könyvet, így kénytelen voltam legalább felületesen megvizsgálni Poe munkásságát. Ekkor állt minden a feje tetejére. Tanulmányoztam Poe különös halálát, az érdekfeszítő alakot, akit csak Poe Köszöntő néven emlegetnek, és akinek a mítoszáról Reynolds-ot mintáztam, illetve Poe öt napos eltűnésének is alaposan utánanéztem. Ahogy jelentről jelenetre felépítettem a sztorit, Poe egyre inkább beitta magát a történetbe, így mire az első vázlat elkészült, ő adta a könyv gerincét. Ugyanakkor furcsaságok is történtek velem a Nevermore írása közben. Egyszer például, kaptam egy születésnapi köszöntőkártyát Poe-tól, egy évvel azután, hogy meglátogattam baltimore-i házát. A kártyán egy rólam készült kép volt, és még a mai napig sem tudtam felfedni a kártya feladójának a kilétét. Emellett voltak még különös álmaim is, illetve egy félig-meddig paranormális élményt vettem alapul, amikor Reynolds-ot a halott rózsa illatával ruháztam fel. Miközben a Nevermore folytatásán, az Enshadowed-on dolgoztam, egész párbeszédeket írtam le, amelyeket abból az emlékből vettem. Kísérteties élmény volt, az tény.
Actually, I didn’t choose Poe. Varen did. When I began writing Nevermore, all I had was a cheerleader and a goth and the idea to pair them together for an English project. I began the book as more of a writing exercise for school (I was enrolled in Spalding, working toward my M.F.A. in Writing.) As I got farther into the novel, I pondered who Varen would pick to study and, immediately, Edgar Allan Poe came to mind. As I continued to write, I began researching Poe on a surface level. Then the weirdness set in. I learned about Poe’s mysterious death, about the strange figure known as the Poe Toaster, the lore concerning Reynolds and Poe’s five day disappearance. As I kept going with the story, moving on from scene to scene, Poe began to invite himself into the story more and more. By the time I had a first draft, Edgar Allan Poe had become the entire backbone of the novel. Also, strange things happened to me during the writing of Nevermore. For instance, I got a birthday card from Poe a year after visiting his home in Baltimore. The card contained a photograph of me. Today, I still don’t know who sent the card. I also had odd dreams, too, and one semi-paranormal experience that led to me giving the character of Reynolds the scent of dead roses. During the writing of Enshadowed, the sequel to Nevermore, I even work up remembering whole lines of spoken dialogue. It’s been a spooky experience.
2. Mikor olvastál először Edgar Allan Poe-tól? Emlékszel még, hogy melyik volt az első műve, amivel találkoztál?
When was the first time you have read something from Edgar Allan Poe? Do you remember what was the first work you read?
Azt hiszem, úgy nőttem fel, hogy ismertem Poe-t, hallottam A holló című művéről és munkásságáról is, és úgy emlékszem, középiskolában olvastam először tőle. Elsőéves egyetemistaként angol szakon azt a feladatot kaptuk, hogy válasszunk ki egy Poe művet, amelyről úgy gondoltuk, hogy "beszél hozzánk", és mutassuk is be az osztály előtt. A Lee Annácskát választottam, és emlékszem, hogy mikor felolvastam az osztálynak, a többiek nem értették, hogy miért ezt választottam, hiszen egyetértettek abban, hogy ez a mű nemhogy nem romantikus, de meglehetősen morbid. Nem értettem egyet velük, de megtartottam magamnak a véleményem, ugyanis eléggé csendes tanuló voltam. Úgy gondolom, ekkor kezdett érdekelni Poe világa, azonban a Nevermore írása előtt szinte semmit sem tudtam róla.
Azt hiszem, úgy nőttem fel, hogy ismertem Poe-t, hallottam A holló című művéről és munkásságáról is, és úgy emlékszem, középiskolában olvastam először tőle. Elsőéves egyetemistaként angol szakon azt a feladatot kaptuk, hogy válasszunk ki egy Poe művet, amelyről úgy gondoltuk, hogy "beszél hozzánk", és mutassuk is be az osztály előtt. A Lee Annácskát választottam, és emlékszem, hogy mikor felolvastam az osztálynak, a többiek nem értették, hogy miért ezt választottam, hiszen egyetértettek abban, hogy ez a mű nemhogy nem romantikus, de meglehetősen morbid. Nem értettem egyet velük, de megtartottam magamnak a véleményem, ugyanis eléggé csendes tanuló voltam. Úgy gondolom, ekkor kezdett érdekelni Poe világa, azonban a Nevermore írása előtt szinte semmit sem tudtam róla.
I think I grew up knowing who Poe was, hearing about The Raven and a bit about Poe the writer, too. But the first memory I have of reading his work happened in high school. In Freshman English, we were all assigned to find a poem that spoke to us, and bring it to the class to share. I picked Annabel Lee. I remember reading the poem aloud in class. Many of my classmates couldn’t understand why I liked the poem. I remember my classmates all agreeing that the subject matter was morbid, and not romantic. I disagreed but only in my head, since I was a quite student. From that point on, though, I think I became more interested in Poe. I never knew much about him however, until I began writing Nevermore.
3. Van olyan karakter, akit egy kicsit jobban megkedveltél, vagy egyformán szereted mindet?
Is there any character that you loved a little bit more than others in your book or do you love them equally?
 |
| Varen |
Néha elgondolkozok azon, hogy ez vajon egyértelmű-e. Van egy szereplő, akiről igazán szeretek írni, és aki mindig viccesen viselkedik, ha épp a jelenetbe kerül. Varen is kivételesen vicces, főként a dialógusokban, azonban a kedvencem Pinfeathers. Ugyan ő egy szörnyeteg, de a személyisége teljesen ellentétes ezzel, és éppen ez teszi őt különösen érdekessé. Még engem is meglep a cselekedeteivel és megszólalásaival.
Sometimes I wonder if it’s obvious. There is one character in particular who I love to write and who always makes things fun when he is on the page. Varen is very fun, too, especially when it comes to dialogue. But my favorite Nevermore character is Pinfeathers. He’s a monster but a conflicted one. And that makes him fascinating. He surprises me with his dialogue and with his actions.
4. Pinfeathers és a többiek, amellett, hogy félelmetesek, igazán bámulatosak, és nagyon látványosra sikerültek. Ők miként születtek meg a fejedben? Volt valamilyen alapod, vagy csak úgy jöttek?
Although Pinfeathers and the other characters are really scary, they are truly stunning and amazing. Where is the idea from? Was there any basis or did they just come to your mind in one moment?
Pinfeathers egyszerűen csak megjelent a papíron, őszintén, fogalmam sincs, honnan jött az ötlet. Amint "életre kelt", már fűzte is össze azokat a szálakat, amelyeket mindenképp bele akartam építeni a történetbe, mint például Izzy jelenetét a parkban. Mikor ennek a jelenetnek az első vázlatával kész lettem, még fogalmam sem volt a démonkákról (szerk, megjegyzés - könyvben: hullarablók), amelyek véleményem szerint hasonlítanak az emberek személyes démonaihoz. Ők képviselik azon részeinket, amelyek társadalmilag elfogadhatatlanok, illetve lelkünk azon sötét darabkáit, amelyek pontosan azért akarnak megtenni valamit, mert tisztában vannak vele, hogy az nem lenne helyes cselekedet. Elfojtott érzelmeinket, elrejtett érzéseinket és titkos sóvárgásainkat testesítik meg. A démonkák lélektani megvilágításának alapja Poe elbeszélései, A Perverzió Démona, és A fekete macska voltak. Külső tényezőiket részben egy gyerekkoromban látott film befolyásolta, a Visszatérés Óz földjére, amely az Óz, a csodák csodája folytatása. Igazán sötét és misztikus film, amelyet ugyan imádtam, mégis megrémisztett. Különösképp a Kerekesek voltak rám nagy hatással, olyannyira, hogy azt hiszem, belőlük merítettem ihletet.
Although Pinfeathers and the other characters are really scary, they are truly stunning and amazing. Where is the idea from? Was there any basis or did they just come to your mind in one moment?
Pinfeathers egyszerűen csak megjelent a papíron, őszintén, fogalmam sincs, honnan jött az ötlet. Amint "életre kelt", már fűzte is össze azokat a szálakat, amelyeket mindenképp bele akartam építeni a történetbe, mint például Izzy jelenetét a parkban. Mikor ennek a jelenetnek az első vázlatával kész lettem, még fogalmam sem volt a démonkákról (szerk, megjegyzés - könyvben: hullarablók), amelyek véleményem szerint hasonlítanak az emberek személyes démonaihoz. Ők képviselik azon részeinket, amelyek társadalmilag elfogadhatatlanok, illetve lelkünk azon sötét darabkáit, amelyek pontosan azért akarnak megtenni valamit, mert tisztában vannak vele, hogy az nem lenne helyes cselekedet. Elfojtott érzelmeinket, elrejtett érzéseinket és titkos sóvárgásainkat testesítik meg. A démonkák lélektani megvilágításának alapja Poe elbeszélései, A Perverzió Démona, és A fekete macska voltak. Külső tényezőiket részben egy gyerekkoromban látott film befolyásolta, a Visszatérés Óz földjére, amely az Óz, a csodák csodája folytatása. Igazán sötét és misztikus film, amelyet ugyan imádtam, mégis megrémisztett. Különösképp a Kerekesek voltak rám nagy hatással, olyannyira, hogy azt hiszem, belőlük merítettem ihletet.
I got the idea for Pinfeathers right about the time he showed up. I honestly do not know where he came from. He popped into existence and totally started to tie up plot points I’d laid down before that I didn’t yet have answers to, like the scene where Izzy is in the park. When I wrote that scene in the first draft, I didn’t yet know about the Nocs. In essence, I think the Nocs are like personal demons. They’re personifications of all those parts of us that are not socially acceptable. The Nocs are the bits of our personas that want to do something simply because they know they’re not supposed to. They are repressed emotions, hidden feelings and secret yearnings all rolled into one. Poe’s short stories, The Imp of the Perverse, and The Black Cat influenced the psychological aspects of the Nocs. The outward appearance of the Nocs were partially influenced by an old movie I watched as a kid. The Return to Oz, a sequel Disney made to The Wizard of Oz, and it was really quite dark. Of course, I loved it, but it also scared me. Especially The Wheelers, who really made an impression on me. So much so that I think I drew some inspiration from them.
5. A többi dologhoz hasonlóan a hajrálányokról is átfogó képet kapunk. Te magad is voltál pompon lány, vagy minek köszönhető, hogy ilyen részletesen, és valósághűen sikerült őket bemutatni?
As about other things as well, we get an overall picture about cheerleaders. Have you ever been a cheerleader or did you inquire about it?
Pomponlány sosem voltam, azonban én voltam a csapat kabalaállata, Sam, a Kos. Egy vörös kosjelmezt viseltem, aminek hatalmas feje és mindkét oldalán egy-egy szarva volt. Mivel sosem voltam túlságosan népszerű, és mindig a művészlelkekkel, mint például gothokkal és drámakörösökkel lógtam, nem akartam, hogy kitudódjon, én vagyok a kabalaállat. Azonban jelmezbe bújtatva, szabadon beszélgethettem a pomponlányokkal. A Nevermore írásánál történő kutatómunkám során visszatérhettem a gyökereimhez és részt vettem a pomponlányok egy edzésén, így rengeteget tanulhattam arról, hogy milyen is ez a társaság. Ezek a lányok legtöbbször gonoszkodónak, és szemétnek tűnnek, főleg a YA könyvek felvázolásai alapján, azonban nem mindig azok. Azt hiszem, igazán formabontó ötlet volt tőlem, hogy egy olyan pomponlány karaktert hoztam létre, aki bátor, erős jellemű, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy tisztázza a félreértéseket.
Pomponlány sosem voltam, azonban én voltam a csapat kabalaállata, Sam, a Kos. Egy vörös kosjelmezt viseltem, aminek hatalmas feje és mindkét oldalán egy-egy szarva volt. Mivel sosem voltam túlságosan népszerű, és mindig a művészlelkekkel, mint például gothokkal és drámakörösökkel lógtam, nem akartam, hogy kitudódjon, én vagyok a kabalaállat. Azonban jelmezbe bújtatva, szabadon beszélgethettem a pomponlányokkal. A Nevermore írásánál történő kutatómunkám során visszatérhettem a gyökereimhez és részt vettem a pomponlányok egy edzésén, így rengeteget tanulhattam arról, hogy milyen is ez a társaság. Ezek a lányok legtöbbször gonoszkodónak, és szemétnek tűnnek, főleg a YA könyvek felvázolásai alapján, azonban nem mindig azok. Azt hiszem, igazán formabontó ötlet volt tőlem, hogy egy olyan pomponlány karaktert hoztam létre, aki bátor, erős jellemű, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy tisztázza a félreértéseket.
I was never a cheerleader, though I was my school mascot, Sam the Ram. I wrote a bright red ram’s costume with a huge head that had enormous curling horns on either side. Since I was not too popular and hung out with the more artsy crowd like the goths and the theatre kids, I didn’t want anyone to know I was the mascot. But, while I was in costume, I would hang out and chat with the cheerleaders. During my research for Nevermore, I was able to attend a cheerleading practice session at my alma-mater. I learned a lot about what it meant to be a cheerleader. Sometimes, I think cheerleaders tend to have reputation for being mean and snotty, especially in YA fiction thought not always. But it was really rewarding for me to create a cheerleading character who is courageous and strong and who is willing to defy misconceptions.6. Ha egyszer megfilmesítenék a Nevermore-t, akkor van olyan színész, akit szívesen látnál benne? Esetleg rendező? (Én magam végig úgy éreztem, hogy Tim Burton ölni tudna ezért a történetért.)
Is there any actor/actress who you would like to see in the Nevermore movie (if there will be one)? Or do you have any idea who should be the director? (I always felt that Tim Burton could kill to this story)
Szeretném, hogy a Nevermore egyszer megjelenjen film változatban, de egyelőre még nincsenek ilyen tervek. Tim Burton az egyik kedvenc rendezőm és színészem, el lennék ragadtatva, ha érdekelné a dolog. Álmodni szabad! Ami a színészeket illeti, nem vagyok benne biztos, de talán Dakota Fanning csodálatosat alkotna Isobel szerepében, főként, hogy ő maga is pompomlány (ráadásul flyer*) volt középiskolás korában. Varen szerepére egy ismeretlen színészt választanék szívem szerint, hiszen fantasztikus lenne látni egy új karrier elindulását. Talán egy nap mindez valóra válik!
Szeretném, hogy a Nevermore egyszer megjelenjen film változatban, de egyelőre még nincsenek ilyen tervek. Tim Burton az egyik kedvenc rendezőm és színészem, el lennék ragadtatva, ha érdekelné a dolog. Álmodni szabad! Ami a színészeket illeti, nem vagyok benne biztos, de talán Dakota Fanning csodálatosat alkotna Isobel szerepében, főként, hogy ő maga is pompomlány (ráadásul flyer*) volt középiskolás korában. Varen szerepére egy ismeretlen színészt választanék szívem szerint, hiszen fantasztikus lenne látni egy új karrier elindulását. Talán egy nap mindez valóra válik!
*flyer: az a lány, aki a piramisok és kunsztok tetején áll, illetve akit dobálnak
I would love to see Nevermore become a movie! As of right now, there are no film plans in the works. However, since Tim Burton is one of my all-time favorite directors and artists, I would be ecstatic if he were to show interest. I can dream! As for cast, I’m not sure. I think Dakota Fanning would make a lovely Isobel, especially since she was a high school cheerleader (and flyer) herself. As for Varen, I think I would like to see an unknown actor take the role. I’d love to see it start a young artist’s film career. Maybe one day, it will happen!
7. Ha esélyed nyílna rá, te melyik történetbe csöppennél legszívesebben? (Nem feltétlenül csak Poe műveire gondolok.)
If you could become part of any stories (not just Poe's works) which one would you choose?
Jaj, istenkém. Poe nem minden művének van boldog vége, úgyhogy azokat inkább kerülném - haha. Szeretnék Christine lenni az Operaház Fantomjából, mert szeretném azt hinni, hogy én másképp is tudnám kezelni a dolgokat, mint ahogyan azt ő tette. Ugyanakkor őrületesen szeretnék eltölteni egy évet a Roxfortban! Teljesen egyértelműen a Hollóhátba kerülnék (nem meglepő, igaz?). Tulajdonképpen ezen változtatnék, és inkább egy roxforti tanár szeretnék lenni, mert így megismerhetném Pitont, és a többieket. Belle is szívesen lennék a Szépség és a Szörnyetegben. Felismered, mi a közös ezekben? Azt hiszem, a meg nem értett szörnyetegek a gyenge pontjaim.
Oh goodness. Not many of Poe’s stories end happily so I might not want to become a part of those. Ha ha. Hm… I would love to be Christine in The Phantom of the Opera. I would like to think I would handle things quite a bit differently that she did. No offence, Christine. I would also LOVE to spend a year at Hogwarts!! I’m a total Ravenclaw (are you surprised?) Actually, change that. I’d like to be a professor at Hogwarts, so I could get to know Snape and give him the huge hug he desperately needs. He’s my favorite character. I really love him to pieces. And I’d also like to be Beauty in Beauty and the Beast. Are you noticing a pattern? I guess I have a soft spot for misunderstood monsters...
8. Van valamilyen szokásod írás közben?
Do you have any special customs while you are writing?
Imádok kávézókban írni. Elsősorban azért, mert kávéfüggő vagyok, másrészt így emberek közt lehetek anélkül, hogy társaságom lenne. Az írás egy egyszemélyes munka, mégis úgy érzem, hogy könnyebben megy, ha az élet éppen zajlik körülöttem, így mostanában elég sok időt töltök kávézókban, ahol az összes kávépincér és rengeteg vendég név szerint ismer már. Néhányan odajönnek hozzám, mikor meglátnak a kávézóban és megkérdezik, hogy mennek a dolgaim mostanában, és már ez is segít, hogy érezzem a közösség szeretetét.
I like to write in coffee shops. First, because I am a coffee addict! Secondly, because it’s a way to have company without having company. Writing is a solitary act, but I find I can work more easily if there is life happening around me. So I spend quite a lot of time in coffee shops these days. All the baristas know me by name and many of my fellow customers do too! Several of them have taken to asking me how things are going when they see me at the shop, so it also helps to give me a sense of community.
9. Végezetül, szeretnél üzenni a magyar olvasóidnak?
And finally, would you like to send a message to your Hungarian readers?
I would love to tell them how reading a few of Poe’s works will enhance their experience of reading Nevermore. Specifically, The Raven, Ligeia, The Masque of the Red Death, Dreamland, Ulalume and The Imp of the Perverse. There are other smaller things in Nevermore that I’ve taken inspiration for from other Poe works such as Hop-Frog and William Wilson, The Conqueror Worm (which is included in Ligeia,) The Haunted Palace, Alone and A Dream within A Dream.
Köszönöm az interjút! :)
Thanks for the interview! :)
A fordításért és a démonkákért pedig külön köszönet Sunshoney-nak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése