Kevin Hearne nagysikerű Vasdruida sorozatának első része szeptember 30-án jelenik meg hazánkban Üldöztetve címmel a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. A Blogturné Klub néhány bloggere szeptember 23-től szeptember 30-ig minden nap egy-egy ajánlóval, valamint a történethez kapcsolódó érdekességekkel és nyereményjátékkal vár Benneteket!
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730492
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Acsai Roland
Fülszöveg:
Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője,
békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet.
Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra
induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a
helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen
huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy
energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb
varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…
Saját véleményem:
Már az elején egy nagyon izgalmas szituációba csöppenve ismerkedünk meg történetünk főhősével, Atticus O'Sullivannal. Miközben Atticus végzi mindennapi teendőit, vagyis dolgozik saját ezoterikus könyvesboltjában, megtámadja néhány tündér, és ezt tetézendő, a harc végeztével megjelenik Morrigan, a Halottválogató, a háború istennője, holló képében, hogy közölje vele jóslatát, mely szerint Atticust nem sokára megöli ősi ellensége, Aenghus Óg. Az istennő hiába győzködi, a druida nem hajlandó elhagyni Arizonát, és új helyre költözni. Helyette feltett szándéka végre szembenézni a veszélyt jelentő Aenghus Óggal.
Ezek után sorra jelennek meg otthonában és munkahelyén a legkülönfélébb istennők, boszorkányok, és egyéb teremtmények, még jobban bonyolítva Atticus amúgy sem egyszerű életét...
Ezidáig nem sok - sőt, semmilyen - kelta mitológián alapuló könyvvel találkoztam, és az, hogy az írónak sikerült ezt az ősi világot vegyíteni a manapság oly népszerű lényekkel, mint a vámpírok, vérfarkasok és társaik, szerintem forradalmi! Igaz, hogy az első ötven-hatvan oldalnál csak kapkodtam a fejemet, mert hatalmas mennyiségű információ zúdult a nyakamba, de később bőven jutott rá idő, hogy mindezt feldolgozhassam és megemészthessem. Viszont azt még most szeretném hozzáfűzni, hogy mielőtt belevágnátok a történetbe, érdemes vagy megtanulni a táblázatban lévő nevek, szavak kiejtését, vagy könyvjelzőzni, vagy kijegyzetelni, mert szükségetek lesz rá, és tekintve, hogy az ír szavak kiejtése teljesen más módon zajlik, mint az angolé, nem is olyan egyszerű feladat. Ám ezen túllendülve egy roppant érdekes és izgalmas, na meg egyedi sztoriba csöppenünk.
Az Oberon és Atticus közötti párbeszédek halálosak! Az a kutya olyan poénokat nyom le, hogy az ember kifekszik tőle. Még akkor is tudja oldani a feszültséget, vagy az izgalmat, amikor egy sorsdöntő csata zajlik éppen. Egyszerre emberi, és hű valódi, kutya mivoltához, és én imádtam a pudlijaival, a kolbászaival és a vadászatmániájával együtt!
A szereplők egytől-egyig jók voltak, mindegyikőjüknek megvolt a maga karaktere és háttértörténete, nem folytak egymásba, és ez igen jelentős szempont egy olyan történetnél, ahol rengeteg figura megfordul, rövidebb vagy hosszabb időre. Senkinél nem lehet tudni, hogy mik a szándékai, vagy mit milyen céllal tesz, tehát az izgalom és a meglepetés garantált!
Tetszett, hogy bár az író egy ősi mitológiára alapozott, mégsem rekedt meg benne, nem rendelte alá magát, és bátran merte mindezt vegyíteni más kultúrákkal, hiedelmekkel, vagy lényekkel. És annak ellenére, hogy maga a történet fonala és valódi mivolta igen komoly, az Atticus általi narrációval, valamint a különféle párbeszédekkel rengeteg humort csempészett bele. Atticus narrációja külön jó volt olyan szempontból is, hogy sokkal személyesebbé, és olvasó közelibbé tette őt, egészen más volt a saját szájából hallani életének történetét.
Látszik, hogy férfi íróval állunk szemben, mert nem áll le oldalakon keresztül részletezni egy-egy dolgot (bár én néha örültem volna egy cseppnyivel több magyarázatnak, főleg a kelta isteneket illetően), és az erotikus részletekbe sem folyik bele. Tesz rá utalásokat, hogy éppen mi történik, de annál a pontnál vagy véget ér a fejezet, vagy egészen egyszerűen átugorjuk. És ez jól is van így, mert ehhez a fajta történethez ennél több abszolút nem is illene.
A harcoknál ugyanez a helyzet. Míg egy női szerző nagyobb hangsúlyt fektet a környezetre, a fegyverek csillogására, csapódására és minden egyébre, addig Kevin tényszerűen, nyersen, de roppant valóságosan tárja ezeket elénk. Atticus is megemlíti, hogy sokan úgy képzelik, hogy a csaták szépen megkoreografált tánclépésekből állnak, miközben a valóság sokkal durvább.
Játékleírás: A régi időkben egyes, kelta nyelveket beszélő népek a rovásíráshoz hasonló abc-t használtak: ez volt az ogham, melyet eredetileg feltehetőleg fába véstek.
Az ír mitológia szerint az írást Oghma, az ékesszólás istene találta fel; az ő nevéből származik az Ogham szó. A legenda úgy tartja, hogy Oghma egy nyírfaágba vésett üzenetet küldöttLughnak, az istenek ezermesterének, hogy az menekítse el a veszély elől Oghma feleségét.
A ti feladatotok, hogy a nyolc állomáson található képrejtvényeket megfejtsétek. Minden állomáson találtok egy képrejtvényt, melyre ogham írásmóddal egy, a könyvhöz illetve annak témájához szorosan kapcsolódó szót karcoltunk. A ti feladatotok, hogy megfejtsétek ezeket a szavakat, és helyesen kitöltsétek a rafflecopter dobozt! De azért nem voltunk teljesen kegyetlenek, minden szóhoz valamilyen segítséget kaptok: Keressétek a bejegyzésekben kiemelt betűket, amik a keresett szót alkotják, ám hogy ne legyen túl könnyű, a betűket nem sorrendben adjuk meg. Illetve minden kép tartalmaz egy újabb segítséget, ami körül írja, hogy mi is lehet a keresett szó. Emellett persze még azt a csodálatos találmányt - az internetet is segítségül hívhatjátok.
Minden megfejtéssel plusz egyszer kerül a nevetek a kalapba, így érdemes megoldani az összeset, hogy minél nagyobb esélyetek legyen a könyv megnyerésére!
a Rafflecopter giveaway
09/24. Szilvamag olvas - Kevin Hearne
09/25. Deszy könyvajánlója - A druida tetoválások
09/26. Roni olvas - Álomcast
09/27. Kelly & Lupi olvas - Az ír farkaskutya
09/28. Nem harap a... - Hogyan készül a borító?
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…
Saját véleményem:
Már az elején egy nagyon izgalmas szituációba csöppenve ismerkedünk meg történetünk főhősével, Atticus O'Sullivannal. Miközben Atticus végzi mindennapi teendőit, vagyis dolgozik saját ezoterikus könyvesboltjában, megtámadja néhány tündér, és ezt tetézendő, a harc végeztével megjelenik Morrigan, a Halottválogató, a háború istennője, holló képében, hogy közölje vele jóslatát, mely szerint Atticust nem sokára megöli ősi ellensége, Aenghus Óg. Az istennő hiába győzködi, a druida nem hajlandó elhagyni Arizonát, és új helyre költözni. Helyette feltett szándéka végre szembenézni a veszélyt jelentő Aenghus Óggal. Ezek után sorra jelennek meg otthonában és munkahelyén a legkülönfélébb istennők, boszorkányok, és egyéb teremtmények, még jobban bonyolítva Atticus amúgy sem egyszerű életét...
Ezidáig nem sok - sőt, semmilyen - kelta mitológián alapuló könyvvel találkoztam, és az, hogy az írónak sikerült ezt az ősi világot vegyíteni a manapság oly népszerű lényekkel, mint a vámpírok, vérfarkasok és társaik, szerintem forradalmi! Igaz, hogy az első ötven-hatvan oldalnál csak kapkodtam a fejemet, mert hatalmas mennyiségű információ zúdult a nyakamba, de később bőven jutott rá idő, hogy mindezt feldolgozhassam és megemészthessem. Viszont azt még most szeretném hozzáfűzni, hogy mielőtt belevágnátok a történetbe, érdemes vagy megtanulni a táblázatban lévő nevek, szavak kiejtését, vagy könyvjelzőzni, vagy kijegyzetelni, mert szükségetek lesz rá, és tekintve, hogy az ír szavak kiejtése teljesen más módon zajlik, mint az angolé, nem is olyan egyszerű feladat. Ám ezen túllendülve egy roppant érdekes és izgalmas, na meg egyedi sztoriba csöppenünk.
Atticus egy több mint kétezer éves vasdruida, aki a tetoválásai segítségével rengeteg dologra képes, többek között így nyeri energiáját a földből. Ráadásul van egy nyaklánca, melyet saját maga fejlesztett ki hétszázötven év alatt, és amely nem csakhogy megvédi őt a különféle varázslatoktól, de általa képes átlátni egy-egy álcán is, ő maga tündérszemüvegnek is nevezi ezt a képességet. És, ha mindez nem lenne elég, akkor az alakváltás művészetében is jártas. De mindettől függetlenül igyekszik hétköznapi életet élni. Úgy néz ki, mint egy átlagos 21 éves egyetemista, saját ezoterikus boltot vezet, és amikor csak teheti, egy idős brit ellenes özveggyel társalog. Nem mellesleg pedig van egy ír farkaskutyája, Oberon, akivel képes telepatikus úton társalogni.
,,Atticus? Mit jelent a megkeresztelkedés?"
A pap belemárt egy kis vízbe, és amikor előbukkansz belőle, újjászületsz.
A pap belemárt egy kis vízbe, és amikor előbukkansz belőle, újjászületsz.
,,Tényleg? Ha engem megkeresztelnének, újra kölyökkutya lennék?"
Az Oberon és Atticus közötti párbeszédek halálosak! Az a kutya olyan poénokat nyom le, hogy az ember kifekszik tőle. Még akkor is tudja oldani a feszültséget, vagy az izgalmat, amikor egy sorsdöntő csata zajlik éppen. Egyszerre emberi, és hű valódi, kutya mivoltához, és én imádtam a pudlijaival, a kolbászaival és a vadászatmániájával együtt!
A szereplők egytől-egyig jók voltak, mindegyikőjüknek megvolt a maga karaktere és háttértörténete, nem folytak egymásba, és ez igen jelentős szempont egy olyan történetnél, ahol rengeteg figura megfordul, rövidebb vagy hosszabb időre. Senkinél nem lehet tudni, hogy mik a szándékai, vagy mit milyen céllal tesz, tehát az izgalom és a meglepetés garantált!
Tetszett, hogy bár az író egy ősi mitológiára alapozott, mégsem rekedt meg benne, nem rendelte alá magát, és bátran merte mindezt vegyíteni más kultúrákkal, hiedelmekkel, vagy lényekkel. És annak ellenére, hogy maga a történet fonala és valódi mivolta igen komoly, az Atticus általi narrációval, valamint a különféle párbeszédekkel rengeteg humort csempészett bele. Atticus narrációja külön jó volt olyan szempontból is, hogy sokkal személyesebbé, és olvasó közelibbé tette őt, egészen más volt a saját szájából hallani életének történetét.
Látszik, hogy férfi íróval állunk szemben, mert nem áll le oldalakon keresztül részletezni egy-egy dolgot (bár én néha örültem volna egy cseppnyivel több magyarázatnak, főleg a kelta isteneket illetően), és az erotikus részletekbe sem folyik bele. Tesz rá utalásokat, hogy éppen mi történik, de annál a pontnál vagy véget ér a fejezet, vagy egészen egyszerűen átugorjuk. És ez jól is van így, mert ehhez a fajta történethez ennél több abszolút nem is illene. A harcoknál ugyanez a helyzet. Míg egy női szerző nagyobb hangsúlyt fektet a környezetre, a fegyverek csillogására, csapódására és minden egyébre, addig Kevin tényszerűen, nyersen, de roppant valóságosan tárja ezeket elénk. Atticus is megemlíti, hogy sokan úgy képzelik, hogy a csaták szépen megkoreografált tánclépésekből állnak, miközben a valóság sokkal durvább.
"A valódi harc közel sem olyan látványos, mint a mozikban. Azok megkoreografált küzdelmek, különösen a karatefilmek esetében, amelyekben olyan gyönyörűen mozognak, hogy azt már inkább táncnak lehet nevezni. Az igazi harc közben nincs időd megállni, pózolni vagy páváskodni. Egyszerűen meg kell ölnöd az ellenséged, mielőtt ő öl meg téged."
Tehát ajánlom mindenkinek, aki unja már a romantikus történeteket, és inkább valami izgalmasra és humorosra vágyik, valamint azoknak, akik kedvelik az ősi mitológiákat. Istenek, istennők, démonok, farkasemberek, boszorkányok, ősi fegyverek, rengeteg izgalom, és kiszámíthatatlan események...
Annyit azért még mindenképp hozzátennék, hogy nem csupán a srácok fogják élvezni Atticus történetét, hanem a lányok számára is abszolút élvezetes lehet.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Oberon és Atticus
Kedvenc jelenet: az Atticus és Oberon párbeszédek
Negatívum: az óriásokkal való harc
Borító: 5/5
- És hogyan estek le? - kérdeztem Morrigant.
Kedvenc szereplő: Oberon és Atticus
Kedvenc jelenet: az Atticus és Oberon párbeszédek
Negatívum: az óriásokkal való harc
Borító: 5/5
Kedvcsináló idézetek
- És hogyan estek le? - kérdeztem Morrigant.
- Négy lefelé mutatott - mondta, és megvárta, amíg ezt megemésztem. Nem néztem kellemes percek elé.
- Értem. És melyik fák beszéltek hozzád?
Morrigan úgy nézett rám, mintha a következő szavaitól el kellene ájulnom, akárcsak egy fűzőben fuldokló Jane Austen-regényszereplőnek.
Goll Mac Morna és a Fianna nagy része azt mondta, nem harcol napkelte előtt, és a becsületről makogtak valamit. Mintha harc közben bármi hasznát lehetne venni. A becsületesség a leggyorsabb út a halálba. Ott vannak például a britek, akiket szépen megskalpoltak e kontinens őslakosai a tizennyolcadik században, mert ragaszkodtak idióta katonai alakzatukhoz.
Goll Mac Morna és a Fianna nagy része azt mondta, nem harcol napkelte előtt, és a becsületről makogtak valamit. Mintha harc közben bármi hasznát lehetne venni. A becsületesség a leggyorsabb út a halálba. Ott vannak például a britek, akiket szépen megskalpoltak e kontinens őslakosai a tizennyolcadik században, mert ragaszkodtak idióta katonai alakzatukhoz.
,,Mesélsz nekem Dzsingisz kán bordélyairól fürdés közben?"
Nem bordélyáról, hanem hordájáról. De most, hogy mondod, volt neki mindkettő.
,,Elfoglalt fickó lehetett."
Ne is mondd!
,,Dzsingisz kán feketén itta a kávéját?" - kérdezte Oberon. A fürdetés közben halott történet óta ő akart lenni a kutyák Dzsingisz kánja. Francia uszkárokból álmodott magának háremet, és mindegyiküket vagy Fifinek, vagy Bambinak akarta elnevezni. Fölöttébb szórakoztatott ez a szokása: Oberon akart már karóba húzó Vlad lenni, Jeanne d'Arc, Bertrand Russel, szóval minden történelmi figura, akiről fürdetés közben meséltem neki. A Liberace-korszaka volt a legmulatságosabb. Nem láttál még semmit, ha nem láttál ír farkaskutyát strasszkövekkel kirakott, aranyszínű laméban parádézni.
- (...) Bár mi nem vagyunk közönséges halandók, nem vagyunk velük egy súlycsoportban, ha megenged egy sporthasonlatot.
- (...) Bár mi nem vagyunk közönséges halandók, nem vagyunk velük egy súlycsoportban, ha megenged egy sporthasonlatot.
- Most az egyszer megengedem. De szórakoztatóbbnak találtam volna, ha videojáték-zsargonban adja elő: ,,Hiába aimelnénk a csítekre, nekünk úgy is game over lenne!"
Brighid olyan volt, mint egy látomás. Bevallom, nem hittem, hogy létezik nála dögösebb özvegy a világon. Bár páncélja miatt csak a szemét és az ajkát láttam, kanos tinédzsernek éreztem magam a közelében. Minden vágyam az volt, hogy flörtöljek vele. De amikor eszembe jutott, hogy én tettem özveggyé, beláttam, hogy ez akadályt gördíthet kapcsolatunk elé.
- Ha akarja, őt is beavathatjuk. Téged is beavassunk, Druida?
- Én már nyakig benne vagyok, ahogy a mellékelt ábra mutatja.
- Akkor válassz, melyik oldalon harcolsz! És válaszd az enyémet!
- Megállapodtunk - vágtam rá egyből. Miféle erkölcsi dilemma jöhetett volna szóba? Ő azt akarja, hogy nálam maradjon a kard, Aenghus pedig el akarja venni. Ő életben akar tartani, Aenghus meg akar ölni. Brighid dögös, Aenghus nem a zsánerem.
Nyereményjáték
Játékleírás: A régi időkben egyes, kelta nyelveket beszélő népek a rovásíráshoz hasonló abc-t használtak: ez volt az ogham, melyet eredetileg feltehetőleg fába véstek.Az ír mitológia szerint az írást Oghma, az ékesszólás istene találta fel; az ő nevéből származik az Ogham szó. A legenda úgy tartja, hogy Oghma egy nyírfaágba vésett üzenetet küldöttLughnak, az istenek ezermesterének, hogy az menekítse el a veszély elől Oghma feleségét.
A ti feladatotok, hogy a nyolc állomáson található képrejtvényeket megfejtsétek. Minden állomáson találtok egy képrejtvényt, melyre ogham írásmóddal egy, a könyvhöz illetve annak témájához szorosan kapcsolódó szót karcoltunk. A ti feladatotok, hogy megfejtsétek ezeket a szavakat, és helyesen kitöltsétek a rafflecopter dobozt! De azért nem voltunk teljesen kegyetlenek, minden szóhoz valamilyen segítséget kaptok: Keressétek a bejegyzésekben kiemelt betűket, amik a keresett szót alkotják, ám hogy ne legyen túl könnyű, a betűket nem sorrendben adjuk meg. Illetve minden kép tartalmaz egy újabb segítséget, ami körül írja, hogy mi is lehet a keresett szó. Emellett persze még azt a csodálatos találmányt - az internetet is segítségül hívhatjátok.
Minden megfejtéssel plusz egyszer kerül a nevetek a kalapba, így érdemes megoldani az összeset, hogy minél nagyobb esélyetek legyen a könyv megnyerésére!
Nézzetek be a turné többi állomására
09/23. Függővég 09/24. Szilvamag olvas - Kevin Hearne
09/25. Deszy könyvajánlója - A druida tetoválások
09/26. Roni olvas - Álomcast
09/27. Kelly & Lupi olvas - Az ír farkaskutya
09/28. Nem harap a... - Hogyan készül a borító?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése