Dreamworld: Sarah J. Maas

Az Üvegtrón előreláthatólag Szeptember 18-én jelenik meg kis hazánkban, hála a Könyvmolyképző kiadónak. Hogy ezt megünnepeljük, kilenc blogger fogott össze, hogy egy blogturné keretében bemutassa Celaena Sardothien, Adarlan legjobb bérgyilkosának történetét a leendő olvasóknak.

Szeptember 7-ei kezdéssel egészen a megjelenés napjáig minden nap egy új blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson bemutatásra kerül egy-egy fontos karakter és néhány érdekességet is megtudhattok, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de nyerhettek is! Bizony, a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából, a turné végén kisorsolunk 3 (!) példányt az Üvegtrónból! A bejegyzések végén találtok egy Rafflecopter dobozt, aminek egyszeri, helyes kitöltésével versenybe szállhattok a könyvekért (nem kell minden állomáson kitölteni!)

Sarah J. Maas: Üvegtrón

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633731796
Oldalszám: 544 oldal
Fordító: Varga Csaba

Fülszöveg:

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Saját véleményem:

Dorian herceg

Már a történet elején ízelítőt kapunk abból, hogy milyen is Adarlan leghíresebb orgyilkosa, Celaena Sardothien. Bár a lány már egy éve robotol a haláltáborban, mégsem sikerült megtörni őt, a lelke mélyén ugyanaz maradt, aki mindig is volt.

Egy napon megjelenik egy rejtélyes csuklyás néhány katona kíséretében, hogy magával vigye Celaenát, aki teljesen biztos benne, hogy saját kivégzésére kísérik. Ám az akasztófa helyett a koronaherceggel találja szembe magát, aki legnagyobb meglepetésére egy visszautasíthatatlan ajánlatot tesz a lánynak. Szabadságot ajánl, ha az orgyilkos részt vesz az apja versenyén, mint a saját bajnoka, és négy évig a király hivatásos orgyilkosa lesz. Ehhez viszont az kell, hogy legyőzze ellenfeleit, akik a birodalom legrettegettebb gyilkosai, tolvajai és katonái közül kerülnek ki. Celaena azonnal rábólint, hisz mindennél jobban vágyik a szabadságra. Arra azonban még ő sem készült fel, hogy valaki kegyetlen módon sorra végez a bajnokjelöltekkel...

A történet hangulata, világa már a legelső percben elkapott, és magába szippantott, olyannyira, hogy szinte lelki fájdalmat okozott letenni néhány órára, így nem is csoda, ha szó szerint faltam a lapokat. Az írónő, fiatal kora ellenére rendkívül tehetséges mind fogalmazásban, mind történetvezetésben. Soha, egyetlen másodpercre sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Mindig volt valami fordulat, izgalmas, eseménydús- vagy éppen vicces jelenet.

"– Micsoda?

– Álnevet fogsz használni. Le merném fogadni, még csak nem is sejted, hogy mi mindent beszéltek az elítélésed után.

-Tudja, a bánya mélyére viszonylag ritkán jutnak el a postagalambok."

Celaena egy vérbeli badass hősnő, aki abszolút nem finnyáskodik, ha harcról van szó, ám olykor a modora is hagy némi kívánnivalót maga után. Ez nem is meglepő annak tudatában, hogy nyolcéves korától Arobynn Hamel, az orgyilkosok királya nevelte, és cseppet sem finomkodó módszerekkel tanította ki a lányt, a mesterség minden csínjára. De Celaena annak ellenére, hogy nem jön zavarba, ha egy csákánnyal kell felnyársalnia az ellenségét, mégiscsak egy fiatal lány. Ugyanúgy odavan a szép ruhákért, a táncért, és az édességekért, vagy az állatokért, mint a legtöbb hölgy.

Nagyon tetszett ez a fajta kettősség benne, mert hihetővé varázsolta a karakterét. Megmutatta, hogy, mint mindenki másnak, úgy neki is vannak gyenge pontjai, és egy gyilkológép helyett egy roppant emberi szereplőt kaptunk. Ráadásul a csípős megjegyzései zseniálisak! Amikor a herceggel, Dorian-nel, vagy a kapitánnyal, Chaollal vitatkozott, élcelődött, akkor kifeküdtem. Azok a jelenetek halálosak!

De nem csak Celaena küzd, hanem a koronaherceg, Dorian is, csak ő teljesen másfajta csatát vív. Teljes mértékben ellenzi apja uralkodási politikáját, valamint kétségbeesetten próbál menekülni a hercegi kötelességei elől.

Egészen addig a női nem nyújtotta élvezeteket sem veti meg, míg meg nem jelenik az életében az orgyilkos. Azután viszont napról napra jobban bolondul a lány után. Csakhogy nem ő az egyetlen...

Chaol kapja feladatul, hogy felkészítse a viadalokra Celaenát. A fagyos szívű kapitány eleinte ugyan elég mogorván és durván bánik vele, de ahogy fokozatosan megismeri a lányt, úgy kezd felengedni a társaságában.

Szerettem azokat a részeket olvasni, amikor Chaol és Celaena együtt futott, edzett, valamint a próbák utáni közös étkezéseiknek, beszélgetéseiknek és csipkelődéseiknek is megvolt a maguk varázsa.

"- Sajnos az előbbi kis mese miatt kénytelen leszel úgy tenni, mintha kedvelnél. Különben az emberek átlátnak a szitán.

- Úgy tűnik, hogy ugyanolyan kifacsart humorérzéked van, mint a koronahercegnek.

- Lehet, hogy ő lesz a legjobb barátom, téged meg kirekesztünk, csak, hogy megpukkadj a sárga irigységtől."

Ritka, hogy ne a férfifőszereplőnek drukkoljak, de itt kivételesen Chaol az, aki a szívembe tudta lopni magát, mert igazán sokrétű karakter. Kellően távolságtartó, titokzatos, és sebzett. Rengeteg dologgal kell megbirkóznia, és minden az ő nyakába hárul, de mégsem roppan össze a terhek alatt, míg a herceg számomra jóval bátortalanabbnak tűnik.

Celaenán, Chaolon és Dorienen kívül azonban még rengeteg fantasztikus karakterrel találkozhatunk, mind a jók, mind a rosszak oldalán. Külön pluszpont, hogy mindegyikőjük összetett személyiség, és megvan a maguk háttértörténete, amiből olykor-olykor mi is kapunk ízelítőt. Ettől válnak életszerűvé, olyanokká, akikről az olvasó elhiheti, hogy valóban képesek mozgatni a szálakat, és nem csak úgy asszisztálnak. Ráadásul mindezt olyan jól csinálják, hogy képtelenség rájönni, hogy kinek mik is a valódi szándékai. Ám ez magára a történetre is igaz, mert iszonyat sok csavar van benne.

Chaol Westfall

Amikor azt hinnéd, hogy rájöttél a megoldásra, akkor tuti, hogy jön valami, ami megváltoztatja ezt, és egészen máshogy alakul minden. Az írónő nagyon jó abban, hogy összezavarja az olvasót! Persze ezt pozitívan értem.

A háttérvilág pedig eszméletlenül jó! Az egyes helyszínek (és ruhák) olyan gyönyörűen vannak leírva, hogy valósággal megelevenednek az olvasó előtt. Ugyanez áll az összes eseményre és csatára is. Az álarcosbál például teljesen olyan volt, mintha én magam is ott lettem volna Celaena oldalán. De a titkos folyosókon való bolyongást is élveztem, soha nem tudhattam, mire számítsak, mi bukkan fel az egyes ajtók mögül. Az utolsó viadalt pedig bámulatos részletességgel tárja elénk az írónő. Mintha nem is könyvet olvasna az ember, hanem filmet nézne.

Plusz pont jár a fantasy szál miatt is, mert olyan természetességgel szövődik bele a sztoriba, mintha a mindennapok része lenne. Örülök, hogy nem lett sablonos, és a mai fantasyktól eltérően sokkal sötétebb és ősibb lett, saját mitológiával.

Kezdetben, amikor megláttam, hogy 13 hétnyi próba vár a jelöltekre kicsit tartottam attól, belesüppedünk egy monoton mókuskerékbe, és majd mindig ugyanaz ismétlődik, de szerencsére nem ez történt, Sarah itt is kivágta magát. Az egyetlen negatívum a ridderak féle küzdelem volt, azt valahogy túl könnyűnek és gyorsnak éreztem. De ezért bőségesen kárpótol minket a választékos szóhasználat, a gördülékeny stílus, és a rengeteg izgalom, rejtély és humor, na meg a korhűség.

Maga a történet vége lezárt, ám rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul, ami bőven elegendő ahhoz, hogy felcsigázva várjam a folytatást, és a válaszokat.

Aki szereti a Trónok harcát vagy Az éhezők viadalát, az egészen biztosan ezt is imádni fogja. Illetve én még kitoldanám ezt a listát a Graceling című könyvvel, valamint A Gyűrűk Urából ismert tünde mitológiával is.

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a középkori díszletet (és beszédet - leginkább megszólításokat -, mert amellett, hogy modern, korhű is), imádja a fantasykat és egy teljesen újonnan felépített világot, saját nyelvvel, lényekkel, jelképekkel és mindennel együtt, valamint unja már a sablonos, finomkodó történeteket.

Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Celaena, Chaol, Nehemia, Kaltain
Kedvenc jelenet: amikor Chaol lehajol Celaena elé a próbán
Negatívum: a ridderak túl gyors volt
Borító: 5/5

Rendeld meg most:

Ismerd meg Kaltain Rompier-t!

A 18 éves Bellhaveni udvaronc, Kaltain, amióta az eszét tudja a királyi koronára vágyik. A családja is rendkívül gazdag, eleve ezért is akadt meg Perrington Herceg szeme a lányon (és persze a szépsége is nagy szerepet játszott ebben). Ugyan Perrington Herceg oldalán látható, de minden szándéka, hogy egy nap Dorian Havilliard felesége legyen. Sőt mi több, SZERINTE királynőnek kellene lennie, és mindent megtesz az ügy érdekében. Még akkor is, ha hullákat kell maga után hagynia.

Amit szeret: Dorian Havilliard. Ópium. Cselszövés. Gazdagság. Nevetségesen nagy hordószékek, amikben végigcipelik az egész királyságon. Koronák.

Amit nem szeret: Lillian Gordaina (ismertebb nevén Celaena Sardothien). Nehemia Ytger. Bárki, aki veszélyt jelent ambícióira nézve.

A megjelenésig egy kis hangulatteremtő zene: