A Maxim Kiadó gondozásában október
15-én megjelenik Jennifer E. Smith Milyen is a boldogság? című legújabb regénye, ezért a Blogturné Klub hat bloggere egy
blogturné keretein belül bemutatja, Ellie és Graham történetével, valójában milyen is az a boldogság.
Október 8-i kezdéssel minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.
Az
izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A
blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. A nyereményjátékok
részleteiről a poszt alján olvashattok!
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632613154
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia
Fülszöveg:
Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg –
legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld
Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal
e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még
egymás keresztnevét sem tudják.
Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él.
Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól?
Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Ha a szerelem e-mailben jelentkezik, vajon megéri válaszolni?
Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él.
Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól?
Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Ha a szerelem e-mailben jelentkezik, vajon megéri válaszolni?
Saját véleményem:
Ellie egy egyszerű maine-i lány, édesanyjával és kutyájával, Snoopy-val él együtt. A nyári szünet ideje alatt pedig a helyi fagyizóban, valamint anyja ajándékboltjában dolgozik, mivel legfőbb célja, hogy összeszedje a pénzt egy három hetes harvardi kurzusra.
Graham Larkin sikeres hollywoodi színész. Fiatal kora ellenére óriási népszerűségnek örvend, és hatalmas felhajtás kíséri, bármerre is tart. Szerepajánlatokkal halmozzák el, fiatal lányok sikítoznak, ha meglátják valahol. Élete másból sem áll csak forgatásból, sajtóbemutatókból, rendezvényekből, és premierekből. Családja megváltozott, állandóan igyekeznek a kedvére tenni, mialatt kihunyt köztük az egykori meghitt, szoros kapcsolat.
Egy nap Graham véletlenül Ellienek küldi el másnak címzett e-mailjét, ám hamarosan újabb és újabb követi az elsőt; a kezdeti vicces levelezgetésekből mély és őszinte beszélgetések alakulnak. Az egyetlen, amit nem árulnak el egymásnak, az a nevük. Így mind a ketten tisztalappal, ismeretlenül, feszélyezettség nélkül társaloghatnak. Önmaguk lehetnek.
A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Graham és a stábja megérkezik Henley-be, abba a városkába, ahol Ellie él. Ugyanis a lány édesanyja évekkel korábban nem véletlenül bújt el ott, és kezdett új életet.
Nagyon vártam már ezt a könyvet a Vajon létezik szerelem első látásra? után, és kifejezetten örültem, hogy itt is megjelentek azok a dolgok, amik miatt beleszerettem Jennifer stílusába. Amellett, hogy igen lendületesen ír, és nagyon fiatalosan fogalmaz, mindig van egy mögöttes mondanivalója a történeteinek. És ezeket olyan ügyesen szövi bele a cselekménybe, és a szereplők személyiségébe, hogy az üzenete mindenkihez eljuthasson kortól függetlenül.
Általában az egyik ilyen szál valamilyen családi probléma, ami mind a két főszereplőnél más-más módon jelenik meg, ám emellett még rengeteg egyéb hasonló tartalommal találkozhatunk. A Milyen is a boldogság? esetében sincs ez másként.
Graham - akinek már a nevéért adnék egy külön pluszpontot, mert egyszerűen imádom - szülei teljesen kifordultak önmagukból, mióta fiúk ismert színésszé vált. Amikor csak találkoznak, Graham direkt olyan dolgokat művel, amik miatt régebben kiakadtak, ám most mindent elnéznek neki, ráhagyják. Ráadásul teljesen el is idegenedtek egymástól. A srác számára nincs többé olyan, hogy otthon. Egyedül él luxusvillájában, nincsenek igazi barátai, csak felületes, pénz- és hírnévsóvár ismerősei. Egyetlen őszinte és hű társa Wilbur, a malaca.
Ám amikor megismerkedik E-vel (Ellie-vel), végre önmaga lehet: egyszerű hétköznapi srác.
Bátran mer beszélni a hobbijairól, érzéseiről, és minden egyébről, amikről másokkal nem tud, mert a lány még csak nem is sejti, hogy ismeretlen levelezőpartnere egy valódi híresség. A hetekig tartó levelezgetés eredményeként pedig egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Graham azon kapja magát, hogy szeretné megismerni a titokzatos maine-i lányt; pont kapóra jön számára, hogy eredeti forgatási helyszínük ötlete fuccsba megy, és gyorsan felveti a stábnak ötletét, miszerint menjenek Henley-be forgatni.
"A gyermekkori emlékek olyanok voltak, akár a repülőgépre felvihető
poggyász; mindegy, milyen messzire vagy milyen hosszú időre utazik az
ember, csomagja nem lépheti túl a limitet. "
Grahamhez hasonlóan Ellie-nek is megvannak a maga problémái. Apját soha nem ismerte személyesen, mindig csak a távolból figyelte annak életét és családját. És a titok, mely szüleinek kapcsolatából fakadt, világéletében óriási súlyként telepedett rá. Anyján és rajta kívül senki más nem ismerte múltjukat, még legjobb barátnőjének sem mesélhetett róla. Ha kellett, akár hazudott is emiatt.
Ellie egy olyan főhőslány, aki roppant hétköznapi, akár mi magunk is lehetnénk a helyében. Vannak hibái, álmai, aranyos, vicces, és szerethető. Akárcsak Graham. Azt hiszem, mind a kettejük esetében az átlagosság és az egyszerűség a kulcsszó, persze a szó legnemesebb értelmében. Egyikük sem akar többnek látszani, mint ami. Egyszerű halandók, akik küzdenek a maguk démonaival, és rengeteg az életüket szabályzó korláttal.
A köztük lévő szerelmi szál pedig hihetetlenül szép, aranyos, vicces és megható. Nem hangzanak el köztük világmegváltó szavak, nyálas, filmekbe illő mondatok, vallomások. És ettől lesz annyira igazi az egész.
Imádtam őket együtt; a hajókázást, a sütikeresést, a szerep gyakorlását, egyszóval tényleg mindent, amit közösen éltek át!
A vége az egész egyszerűen szívbemarkoló! Azt hiszem, kénytelen leszek elfogadni, hogy Jennifer mindegyik könyvével így vagy úgy, de megsirattat. Nem árulom el, hogy miért, de az biztos, hogy akkor is lehet sírni, ha valami boldog, és akkor is, ha nem.
Összességében pedig egy nagyszerű - leginkább nyári - olvasmány, amit főként vízpartra ajánlanék, de hideg őszi, téli estéken is kiváló, mert visszavarázsolja az olvasót a nyárba.
A helyszínek gyönyörűek, szinte érezni lehet a fülledt meleget, a lábujjaink közt gördülő homokszemcséket, hallani a sirályokat, és a morajló tengert. Valamint a forgatással és a filmkészítéssel járó háttérdolgok is igazán érdekesek. Rendkívül jó átfogó képet adnak arról, hogyan is zajlik az ilyesmi, vagy, hogy egy ilyen esemény miként mozgatja meg az embereket, milyen hangulatot teremt az utcán. Ugyan én nem vagyok színész, és belsősként sem voltam még ilyenen, de a másik oldalon, a rajongókén már álltam. És abból ítélve teljesen átjött a hangulat.
Tehát ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed, aranyos, kedves, vicces, de tartalmas és életszerű olvasmányra vágyik, minden természetfeletti szálat, és giccset mellőzve.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Graham és Ellie
Kedvenc jelenet: szerepgyakorlás, az utolsó sütis/napfelkeltés jelenet
Negatívum: Wilburt szívesen megismertem volna
Kedvenc szereplő: Graham és Ellie
Kedvenc jelenet: szerepgyakorlás, az utolsó sütis/napfelkeltés jelenet
Negatívum: Wilburt szívesen megismertem volna
Borító: 5/5
Kedvcsináló idézetek
"Ott üldögélve, az előző esti levelezésen gondolkozva, Ellie-t elöntötte az életkedv. És bár furcsának tűnt, hogy még mindig nem tudta a srác nevét, valamiért vonakodott rákérdezni. Tudta, hogy az a két kis szó elkerülhetetlenül láncreakciót indítana be: először irány a Google, aztán a Facebook, aztán a Twitter, és így tovább, elmélyedve az internet minden bugyrában, míg a dolog minden titokzatossága oda nem veszett.
Talán a tények nem is voltak olyan fontosak, mint minden más: a várakozás izgalma, ahogy ujjai a billentyűzet felett haboztak, vagy hogy az egész éjjel a lelkében lüktető kérdőjel reggel az e-mail láttán azonnal felkiáltójellé változott. Talán volt valami biztonságos a tudatlanságban, talán úgy érezte, hogy az általában kötelezően felteendő, unalmas kérdések nem is olyan fontosak."
"A lány úgy gondolta, sok mindent elárul valakiről, hogy miként tart titkot: milyen gondosan őrzi, milyen hamar fecsegi ki, hogy viselkedik, amikor megpróbálja magába fojtani."
"- Lesifotósok Henley-ben! Őrület, nem?
- De - felelte Ellie, lopva anyukájára pillantva. - Kész őrület.
- Kár, hogy nem akarok színésznő lenni. Se valóságshow sztár vagy ilyesmi - mondta Quinn. - Különben ez isteni lehetőség lenne.
- Hát igen - felelte az asszony, összeszedve magát. - Borzasztó nagy kár, hogy csupán tengerbiológusi babérokra pályázol. Gondolom, sokkal hasznosabb lenne számodra, ha egy bálna hívott volna vacsorára.
Quinn elnevette magát.
- Viszont a bálnákkal hírhedten nehéz elcsevegni."
"Már várta egy fejhallgatóval meg csíptetős írótáblával felszerelkezett gyakornok, hogy a felvétel mindössze három és fél méterre lévő kezdőpontjához kísérje, mintha netán eltévedhetne út közben. Graham mostanra már hozzászokott a szakmája ezen oldalához: időnként félistenként, időnként meg négyévesként kezelték."
"Nem találtam meg a sziklát, amiről beszéltél, de azt hiszem, jó helyen járok. Csak sirályok vannak itt rajtam kívül, úgyhogy nem lesz nehéz észrevenned...
(Én vagyok az, akinek nincs tolla.)"
"Mégiscsak az apjának volt igaza: a sérülékeny és értékes dolgokat - legyen szó antik távcsőről vagy Graham szegény szívéről - jobb elzárni, gondosan elrejteni a világ elől"
"- (...) Honnan tudod, hogy boldoggá tenne, ha még egyszer sem élted át?
- A boldogságnak több fajtája létezik - mondta a lány. - Egyes fajtáihoz nem kell bizonyíték."
"- Igen, de mindenki tudja, hogy az éjszaka ijesztőbb, mint a nappal.
Ellie felkacagott.
- Akkor talán meg kéne fordulnunk.
- Miért?
- Mert semmi sem olyan félelmetes, ha nem váratlanul ér, hanem szembenézel vele."
"- Ajjaj!
- Mi van?
- Nincs nálam a mobilom.
- És akkor?
- Akkor hogy fogunk most e-mailezni?
- Azt hiszem, kénytelenek leszünk beszélgetni."
"Hosszú ideig ült ott, óvatosan fogva a papír szegélyét, a gondolataiba merülve. Aztán felállt, magával vitte a rajzot az üzlet hátuljába, kiválasztotta az egyik új - nagy és fekete - képkeretet, és levette a hátulját. A keretbe csúsztatta a rajzot, de gondosan ügyel rá ,hogy eltakarja az alján látható szignót, az egyetlen szürke vonalat, amely elárulta volna a művészt.
Amikor kivitte a képet a kirakathoz, az anyja a homlokát ráncolta.
- Ez nem vers - mondta, Ellie azonban nem törődött vele. (...)
- Dehogynem - felelte. - Csak nem szavakból."
Nyereményjáték
"Az élet a boldogság állandó keresése. Sokszor azonban észre sem vesszük, ha a boldogság ott van a szemünk előtt.
Ellie és Graham most segítenek, hogy észrevegyük az apróságokat, amelyek boldogságot csempészhetnek a hétköznapokba.
A Milyen is a boldogság? című könyv egyes fejezeteinek elején Ellie és Graham elárulják, számukra mi a boldogság. Nektek nincs is más dolgotok, mint ezeket megkeresni a mi blogbejegyzéseinkben, majd beírni a Rafflecopter megadott sorába. (Nem kell megijedni, egyik sem lesz spoileres!)
Minden blogbejegyzésben egy újabb boldogságmorzsát találtok, és minden morzsa egy újabb esélyt jelent arra, hogy megnyerjétek a nyereménykönyvek egyikét!"
Az viszont fontos, hogy jelenleg csak Magyarország területéről lehet játszani a postázás miatt!
Ellie és Graham most segítenek, hogy észrevegyük az apróságokat, amelyek boldogságot csempészhetnek a hétköznapokba.
A Milyen is a boldogság? című könyv egyes fejezeteinek elején Ellie és Graham elárulják, számukra mi a boldogság. Nektek nincs is más dolgotok, mint ezeket megkeresni a mi blogbejegyzéseinkben, majd beírni a Rafflecopter megadott sorába. (Nem kell megijedni, egyik sem lesz spoileres!)
Minden blogbejegyzésben egy újabb boldogságmorzsát találtok, és minden morzsa egy újabb esélyt jelent arra, hogy megnyerjétek a nyereménykönyvek egyikét!"
Az viszont fontos, hogy jelenleg csak Magyarország területéről lehet játszani a postázás miatt!
Nézzetek be a turné többi állomására
10/08. Roni olvas - Whoopie pie recept
10/09. Nem harap a... - Fancast
10/10. Dreamworld - Idézetek
10/11. Kelly & Lupi olvas - Zenelista
10/12. Angelika blogja - Fagyi meglepetés
10/11. Kelly & Lupi olvas - Zenelista
10/12. Angelika blogja - Fagyi meglepetés
10/13. Deszy könyvajánlója - Interjú az írónővel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése