Dreamworld: Jessica Park

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 13-án megjelent Jessica Park: Szeretni bolondulásig című könyve, mely a kiadó Rubin pöttyös sorozatának első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Julie és Matt kalandjait!
2013. december 13-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Jessica Park: Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735428
Oldalszám: 382 oldal
Fordító: Farkas János

Fülszövegek:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Saját véleményem:

Julie Seagle éppen csak megérkezik Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Ám a lakásról, amit neten néztek ki, és foglalóztak le édesanyjával, kiderül, hogy átverés volt, és nem is létezik.

Anyja régi, egyetemi barátnőjének köszönhetően végül ugyan sikerül hol meghúznia magát, beköltözik a Watkins családhoz, de az már a legelső pillanatban nyilvánvalóvá válik számára, hogy a családtagok nem teljesen átlagosak.

Matt, a középső testvér idétlenebbnél idétlenebb feliratú pólókban jár, mindene a fizika, a matematika, és valósággal összenőtt a számítógépével. Soha nem mozdul ki otthonról, ehelyett inkább úgy viselkedik, mintha ő lenne Celeste anyja és apja egy személyben.

A szülők szinte folyamatosan házon kívül vannak, nem törődnek a gyerekeikkel, pedig a tizenhárom éves Celeste szemmel láthatóan segítségre szorulna. Kora ellenére folyamatosan egy kartonfigurát cipel magával, és úgy kezeli, mintha az egy élő személy lenne. Ráadásul a család többi tagja is úgy tekint Fotó Finnre, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy a legidősebb testvér életnagyságú másával étkeznek, autóznak, vagy éppen beszélgetnek.

Julie hirtelen ötlettől vezérelve bejelöli a Facebookon az igazi Finnt, aki éppen önkéntesként beutazza a világot, és beszélgetésbe elegyednek, egyre közelebb kerülve egymáshoz...

Nagyon szeretem a New Adult történeteket, így nem is volt kérdés, hogy nekem ezt a regényt (is) olvasnom kell. Szerencsére nem is csalódtam benne. Igaz, másabb volt, mint az eddigiek, amik a kezembe kerültek, de a szó legjobb értelmében.

Biztos sokan vannak úgy, hogy nem kedvelik annyira az erotikusabb hangvételű könyveket, ami azért a legtöbb NA-ra jellemző, és nehéz olyat találni, ami ezt mellőzné; de akkor számukra az a jó hírem, hogy a Flat-Out Love-ot nekik találták ki. Nem kellett ide lepedőakrobatika ahhoz, hogy igényes, perzselő és szívet tépő legyen. Ehelyett ott vannak a különféle családi problémák, valamint az ilyen korú fiatalok életében legnépszerűbb téma/gond: a szerelem.

A Watkins család nem egyszerű eset. Ez már a legelső percben világossá válik Julie, és az olvasó számára egyaránt.

Eleinte kicsit úgy éreztem magam, mintha teljesen idióta lennék. Olyan szavak repkedtek, amikről azt sem tudtam, hogy eszik-e, vagy isszák. Aztán rájöttem, hogy nem is kell nekem ezeket megérteni, elég, ha sikerül kiolvasnom őket.

De viccet félretéve, jól láthatóan megbomlott a családi egység, felcserélődtek a szerepek, és az értékrendek.

Az egyik legérdekesebb tagja a családnak Celeste volt. A korához képest egyszerre volt érett és visszamaradott. Hihetetlenül okos, eszes kiscsaj létére burkot vont maga köré, és nem engedett át rajta senkit, Fotó Finnen és Matten kívül. Aztán amikor megjelent Julie, elkezdett lassan kinyílni.

Julie-nak köszönhetően egyre több olyan dolgot tapasztalhatott meg, amit a korabeliek, és szerintem roppant érdekes volt az, ahogyan az olyan egyszerű, és mások számára hétköznapi dolgokra reagált, mint a lakkozás, vagy a vásárlás. És az egyik leggyönyörűbb metaforának tartom a zsanéros megoldást. A zsanérok számának növekedésével mérni lehetett, hogy éppen hol tart a hétköznapiság felé vezető úton.

De ugyanennyire tetszett Matt gondoskodása is. Minden terhet magára vállalt, és a saját igényeit, szórakozását, és valóját háttérbe szorítva, a családjának szentelte az életét. Ugyanakkor rettentően vicces figura volt. A Julie-val való szópárbajait nagyon szerettem, igazán szórakoztatóak voltak. A pólóiról nem is beszélve...

Maga Julie is érdekes karakter. Egyrészt valamilyen szinten az ő szemén keresztül láthatjuk a Watkins famíliát, ami azért is különleges, mert pszichológiát tanul. Másrészt a saját családi háttere sem mondható éppenséggel makulátlannak. Elvált szülők gyerekeként, apa nélkül nőtt fel. Barátai pedig nem igazán értették meg a tanulás iránti szenvedélyét. Nem arról van szó, hogy stréber, egyszerűen csak szeretne fejlődni, és továbbtanulni. Celeste-ékhez kerülve pedig végre úgy érezheti, hogy neki is van családja.

Ami Finn az Istent illeti... hát ő megszínesítette a lapokat. A levelei hol aranyosak, hol viccesek voltak. A Julie-val kialakuló egyre szorosabb kapcsolata egyértelműen bizonyítja, hogy egy ember belsőtulajdonságai mennyire fontosak.

A cselekményszál csattanóját ugyan a történet negyedénél kitaláltam, de nem sikerült rájönnöm, hogy Jessica direkt úgy intézte, hogy rájöjjön az olvasó, vagy ez véletlen volt. Akármelyik is legyen, az biztos, akár kitalálja az ember, akár nem, mindenképp érdekes. Ha rájössz, akkor minden tett, és mondat egészen más értelmet nyer, ha pedig nem, akkor a végén nézel nagyot.

Amit viszont hiányoltam, az a karakterek személyiségében beállt változások közti átmenet. Rendszerint, ha erről volt szó, ugrottunk egyet az időben, és már minden megtörtént, átalakult, és új tulajdonságokkal felvértezve találkoztunk újra a szereplőkkel. Ha ezt egy kicsit jobban kifejtette volna az írónő, akkor minden tökéletes lenne. Ám ezt bőségesen kárpótolja a rengeteg aranyos, vicces, vagy éppen szívszorító pillanat.

Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a NA regényeket, vágyik egy kis kikapcsolódásra, és szereti a hétköznapi történeteket. Mindenképpen fontos szempont, hogy a Flat-Out Love nem egy cukorszirupos romantikus történet, így azok is bátran olvashatják, akik ódzkodnak ettől. Ráadásul önálló kötet!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Matt, Celeste, Fotó Finn

Kedvenc jelenet: liftes
Negatívum: 1-2 ugrás a történetben

Borító: 5/5

Dreamcast

Ha a Flat-Out Love-ból film készülne, és rajtam múlna a szereplőválogatás, akkor Julie szerepére Evan Rachel Woodot választanám, mert arcra rettentően hasonlít ahhoz a lányhoz, akit én elképzeltem.
Matt karaktere már nehezebb feladat. Sokáig gondolkoztam, hogy ki testesíthetné meg az okos, kocka, ámde helyes Watkins tesót, és végül Hunter Parrish-nél maradtam.
Celeste esetében könnyebb volt dönteni, a nyertes pedig Az éhezők viadala Primje, azaz eredeti nevén, Willow Shields.
És mivel film nem készülhet úgy, hogy legalább egyszer ne merülne fel a neve, karakterazonosságtól függetlenül, ezért én sem szakítanám meg a hagyományokat, így a szerencsés színész Finn szerepére nem más, mint *dobpergés* Alex Pettyfer!