A Cartaphilus Kiadó jóvoltából megjelent Lauren DeStefano Hervadás című könyve, mely a Vegyészkert-trilógia első része. A könyv egy olyan disztópikus világba repíti az olvasót, ahol az emberek pontosan tudják mennyi van hátra az életükből, mikor viszi el őket a gyilkos fertőzés, mely egy félresikerült immunrendszeri fejlesztés miatt került az emberi génekbe.
Tarts velünk - némi karácsonyi szünetet közbeiktatva -, nyolc blogger keresi a választ a kérdésre: Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?
Lauren DeStefano: HervadásKiadó: Cartaphilus
ISBN: 9789632662756
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Farkas Nóra
Fülszöveg:
Akarnád
pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?
Egy balul sikerült tudományos
kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak
csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik
az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindeközben a
világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak
árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban
utódokat szüljenek.
A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van
hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú
világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés
jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred,
hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna.
Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek
vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye
lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan
lehetséges a szabadság?
Saját véleményem:
Rhine az ikertestvérével, Rowannel él halott szüleik manhattani házában. Éjszakánként felváltva őrködnek, hogy az éhező árvák, vagy a Gyűjtők be ne törjenek hozzájuk, napközben pedig a közeli gyárakban dolgoznak, hogy megélhessenek.
Ám egy nap a Gyűjtők mégis elkapják a gyanútlan Rhine-t, és több másik lánnyal együtt egy sötét helyre zsúfolják őket, majd egy idegen megveszi Rhine-t, Jennát és Cecily-t.
Rhine egy fényűző szobában ébred, szolgák lesik minden kívánságát, és kénytelen rádöbbenni, hogy nemcsak, hogy iszonyatosan távolra került a testvérétől, de hamarosan feleség is válik belőle. Vele és feleségnővéreivel igyekeznek pótolni az éppen haldokló első feleséget Linden Házkormányzó számára. De Rhine képtelen beletörődni sorsába, folyamatosan azon agyal, miként szökhetne meg, és térhetne haza Rowanhez. Csakhogy cseppet sincs könnyű dolga, folyamatosan figyelik lépteiket, és a lányok nem hagyhatják el a feleségek emeletét... Egyetlen megoldás marad számára: első feleséggé kell válnia, hogy minél szabadabban mozoghasson a birtokon.
Időtlen idők óta szemeztem a könyv borítójával, szerelem volt első látásra. Anélkül vártam a hazai megjelenést, hogy elolvastam volna a fülszöveget. Tudom, nem szabad a borító alapján ítélni, de néha vannak kivételek, és megéri elcsábulni, és fejest ugrani az ismeretlenbe. Ráadásul muszáj hozzátennem, hogy mennyire örülök annak, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót! A történet ismeretében rettentő beszédes a kép, és nem véletlenül vannak bizonyos részei kiemelve, esetleg összekapcsolva. Egy példa a sok közül: a lány ujján lévő eljegyzési gyűrűből a nyíl egyenesen a kalitkába zárt madárhoz vezet, vagyis ebben az esetben a feleségek rabságát hivatott jelképezni. De ugyanígy kiemelhetném a hátlapon lévő homokórát, amiben már csak nagyon kevés homok maradt, mint ahogyan Linden és a lányok életéből is már csak néhány év maradt mindössze.
Na, de vissza magához a regényhez: Lauren csodálatosan bánik a szavakkal, gyönyörűen fogalmaz, és egy-egy álmot, tájat, helyszínt, vagy ruhát olyan élethűen és élénken fest le, hogy azok szinte megelevenednek az olvasó előtt. Egyedül egy kicsit az zavart, hogy voltak dolgok, amiket többször is a szánkba rágott, holott az elsőre is felfogható volt; illetve nekem bele kellett szoknom a jelenidejű E/1-es elbeszélésbe, mert ritkán találkozom ilyennel, de egy idő után már fel sem tűnt.
Ami viszont különösen tetszett, az az, hogy bár a cselekményszál egyik jelentős részét a házasság alkotta, mégsem a romantikán és a szerelem keresésén volt a hangsúly. Sokkal fontosabb volt az élet jelentősége és a mulandóság kérdése. Hiszen egy olyan világban, amiben a szereplők éltek, nem maradt sok idejük kiélvezni a létezés minden örömét, szépségét. Nekik más tempóban kellett megtapasztalni egyes dolgokat, és jóval hamarabb kellett felnőniük. Míg a férfiak 25 éves korukig éltek, addig a nőknek mindössze 20 rövid esztendő jutott. Ebből kifolyólag más lett az értékrendszerük is, és számukra teljesen elfogadott volt az a tény, hogy akár már 13 évesen gyereket szüljenek, és férjhez menjenek.
Lauren jó pár olyan témába nyúlt bele, ami megosztó lehet. Egyrészt ugye ott van a liliomtiprás, mert nem ritka, hogy 20, vagy még annál is idősebb (első generációs férfiak, akik közt nem ritka az 50-60-70 éves sem) pasik fiatal feleségeket választanak maguknak, akár gyerekeket is. Másrészt a poligámia is felüti a fejét. Utóbbiba semmiképp nem szeretnék belemenni, és boncolgatni; tudjuk, hogy ma is léteznek olyan emberek, népcsoportok, akik így élnek, és számukra ez teljesen elfogadott, mindenesetre én biztos nem tudnék így élni. Ami viszont nekem óriási hideg zuhany volt, az a gyermekterhesség. Tudom, hogy ilyen is van a mai világban, de ebben a szövegkörnyezetben, és így leírva sokkoló volt. Eleinte nem tudtam elhinni, azt hittem, átverés az egész, de kiderült, hogy mégsem az. Emiatt meg is zuhant a szememben az egyik kedvenc karakterem, és bár nem kéne, még mindig haragszom rá.
Viszont a Feleségnővérek kapcsolata lenyűgöző volt! Önmagában Cecily-t, a legfiatalabb lányt, ki nem állhattam, mert egy elkényeztetett kislány volt (akinek játékok illettek volna a kezébe, nem pedig férj az ágyába), viszont hárman együtt (Rhine, Jenna, Cecily) elképesztő és csodálatos szövetséget alkottak. Amikor valamilyen ügy miatt összefogtak, az vagy megmosolyogtatott, vagy nyeltem miattuk a könnyeimet literszámra. Őszintén örülök, hogy bepillanthattunk abba, milyen több lány élete, ha ugyanaz a férjük. Bár ahogy maga Rhine is elmondta, ők inkább voltak Feleségnővérek, mint feleségek.
Cecily-vel ellentétben Jenna és Rhine a szívemhez nőtt. Jenna a maga titokzatosságával, búskomorságával, fájdalmával, és lazaságával igazi kedvencemmé vált. Volt a karakterének egy különleges esszenciája, amitől életre kelt, ráadásul megmutatta, mit is jelent a hűség. Fiatal kora ellenére rettentő sok mindenen átment, és még a házban is méltósággal viselte a sorsát. Nem panaszkodott, és nem kért viszonzást a tetteiért.
Rhine pedig egy vérbeli lázadó jellem. Soha nem adta fel, mindig küzdött, és kiállt az álmaiért. Tetszett, hogy az álmai, és visszaemlékezései által megismerhettük a múltját. És, ami vele kapcsolatban leginkább megérintett, az az egyes emberekkel kialakított viszonya volt. Viszont - lehet, hogy éppen emiatt - én jóval több kémiát éreztem közte és Linden között, mint Gabriellel.
Rhine és Linden kapcsolata kicsit olyan volt nekem, mint a Szépség és a Szörnyetegé. Annyira összeillettek, mint egy kirakós két darabja. Az érintéseikből, apró gesztusaikból valósággal áradt az őszinte és tiszta szeretet, vonzalom, míg Gabriel aranyos volt, de olyan semleges maradt... Nem mondom, hogy őt nem szerettem, mert az nem lenne igaz, de valahogy nem tudott kiszakadni a háttérből. Aztán persze lehet, hogy később ez még változni fog, de én egyelőre Team Linden vagyok. Annak ellenére, hogy haragszom is rá.
Linden világéletében egy aranykalitkában nőtt fel, csak azt ismerte, amit az apja mutatott neki, Vaughn pedig a valóságot illúziók mögé rejtette. Így nem is meglepő, hogy Linden annyira szelíd, naiv és könnyen átverhető lett.
De, mint már említettem, haragszom rá. Az első feleségét, Rose-t nagyon szerette, ezt mi magunk is megtapasztalhattuk, és ennek ellenére én valahogy úgy érzem, túl könnyen továbblépett. És ami ennél is szörnyűbb, hogy VELE? Pont aznap este, amikor elszórja a szerelme hamvait? Többet nem mondok, de ez annyira felbosszantott, hogy még azon is gondolkoztam, levonok érte egy fél pontot....
Ami Vaughnt illeti, hát tőle valósággal kiráz a hideg, még most is, hogy már befejeztem. Valahol értem, miért teszi, amit tesz, de ettől függetlenül elfogadni nem tudom. Ráadásul ő amolyan csendes gyilkos típus. Főgonosznak kiváló. Megvan hozzá a kisugárzása...
Eget rengető akcióra ne számítsatok, mert ez a rész amolyan bevezető, prológus féle, ami inkább karakterközpontú. Viszont, aki szerette A Párválasztót, annak bátran ajánlom ezt is. Itt is vannak szép ruhák, sminkek, különféle party-k, összezárt lányok, akik ugyanahhoz a férfihoz tartoznak, csak sokkal keményebb és sötétebb tálalásban.
Összességében tehát ajánlom a műfajért rajongó lányoknak, azoknak, akik szerették Kiera Cass könyveit, vagy a Szépség és a Szörnyeteget. A Hervadás egy tündérmese rémálom változata.
Rhine egy fényűző szobában ébred, szolgák lesik minden kívánságát, és kénytelen rádöbbenni, hogy nemcsak, hogy iszonyatosan távolra került a testvérétől, de hamarosan feleség is válik belőle. Vele és feleségnővéreivel igyekeznek pótolni az éppen haldokló első feleséget Linden Házkormányzó számára. De Rhine képtelen beletörődni sorsába, folyamatosan azon agyal, miként szökhetne meg, és térhetne haza Rowanhez. Csakhogy cseppet sincs könnyű dolga, folyamatosan figyelik lépteiket, és a lányok nem hagyhatják el a feleségek emeletét... Egyetlen megoldás marad számára: első feleséggé kell válnia, hogy minél szabadabban mozoghasson a birtokon.
Időtlen idők óta szemeztem a könyv borítójával, szerelem volt első látásra. Anélkül vártam a hazai megjelenést, hogy elolvastam volna a fülszöveget. Tudom, nem szabad a borító alapján ítélni, de néha vannak kivételek, és megéri elcsábulni, és fejest ugrani az ismeretlenbe. Ráadásul muszáj hozzátennem, hogy mennyire örülök annak, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót! A történet ismeretében rettentő beszédes a kép, és nem véletlenül vannak bizonyos részei kiemelve, esetleg összekapcsolva. Egy példa a sok közül: a lány ujján lévő eljegyzési gyűrűből a nyíl egyenesen a kalitkába zárt madárhoz vezet, vagyis ebben az esetben a feleségek rabságát hivatott jelképezni. De ugyanígy kiemelhetném a hátlapon lévő homokórát, amiben már csak nagyon kevés homok maradt, mint ahogyan Linden és a lányok életéből is már csak néhány év maradt mindössze.
Na, de vissza magához a regényhez: Lauren csodálatosan bánik a szavakkal, gyönyörűen fogalmaz, és egy-egy álmot, tájat, helyszínt, vagy ruhát olyan élethűen és élénken fest le, hogy azok szinte megelevenednek az olvasó előtt. Egyedül egy kicsit az zavart, hogy voltak dolgok, amiket többször is a szánkba rágott, holott az elsőre is felfogható volt; illetve nekem bele kellett szoknom a jelenidejű E/1-es elbeszélésbe, mert ritkán találkozom ilyennel, de egy idő után már fel sem tűnt.Ami viszont különösen tetszett, az az, hogy bár a cselekményszál egyik jelentős részét a házasság alkotta, mégsem a romantikán és a szerelem keresésén volt a hangsúly. Sokkal fontosabb volt az élet jelentősége és a mulandóság kérdése. Hiszen egy olyan világban, amiben a szereplők éltek, nem maradt sok idejük kiélvezni a létezés minden örömét, szépségét. Nekik más tempóban kellett megtapasztalni egyes dolgokat, és jóval hamarabb kellett felnőniük. Míg a férfiak 25 éves korukig éltek, addig a nőknek mindössze 20 rövid esztendő jutott. Ebből kifolyólag más lett az értékrendszerük is, és számukra teljesen elfogadott volt az a tény, hogy akár már 13 évesen gyereket szüljenek, és férjhez menjenek.
Lauren jó pár olyan témába nyúlt bele, ami megosztó lehet. Egyrészt ugye ott van a liliomtiprás, mert nem ritka, hogy 20, vagy még annál is idősebb (első generációs férfiak, akik közt nem ritka az 50-60-70 éves sem) pasik fiatal feleségeket választanak maguknak, akár gyerekeket is. Másrészt a poligámia is felüti a fejét. Utóbbiba semmiképp nem szeretnék belemenni, és boncolgatni; tudjuk, hogy ma is léteznek olyan emberek, népcsoportok, akik így élnek, és számukra ez teljesen elfogadott, mindenesetre én biztos nem tudnék így élni. Ami viszont nekem óriási hideg zuhany volt, az a gyermekterhesség. Tudom, hogy ilyen is van a mai világban, de ebben a szövegkörnyezetben, és így leírva sokkoló volt. Eleinte nem tudtam elhinni, azt hittem, átverés az egész, de kiderült, hogy mégsem az. Emiatt meg is zuhant a szememben az egyik kedvenc karakterem, és bár nem kéne, még mindig haragszom rá.
Cecily-vel ellentétben Jenna és Rhine a szívemhez nőtt. Jenna a maga titokzatosságával, búskomorságával, fájdalmával, és lazaságával igazi kedvencemmé vált. Volt a karakterének egy különleges esszenciája, amitől életre kelt, ráadásul megmutatta, mit is jelent a hűség. Fiatal kora ellenére rettentő sok mindenen átment, és még a házban is méltósággal viselte a sorsát. Nem panaszkodott, és nem kért viszonzást a tetteiért.
Rhine pedig egy vérbeli lázadó jellem. Soha nem adta fel, mindig küzdött, és kiállt az álmaiért. Tetszett, hogy az álmai, és visszaemlékezései által megismerhettük a múltját. És, ami vele kapcsolatban leginkább megérintett, az az egyes emberekkel kialakított viszonya volt. Viszont - lehet, hogy éppen emiatt - én jóval több kémiát éreztem közte és Linden között, mint Gabriellel.
Rhine és Linden kapcsolata kicsit olyan volt nekem, mint a Szépség és a Szörnyetegé. Annyira összeillettek, mint egy kirakós két darabja. Az érintéseikből, apró gesztusaikból valósággal áradt az őszinte és tiszta szeretet, vonzalom, míg Gabriel aranyos volt, de olyan semleges maradt... Nem mondom, hogy őt nem szerettem, mert az nem lenne igaz, de valahogy nem tudott kiszakadni a háttérből. Aztán persze lehet, hogy később ez még változni fog, de én egyelőre Team Linden vagyok. Annak ellenére, hogy haragszom is rá.
Linden világéletében egy aranykalitkában nőtt fel, csak azt ismerte, amit az apja mutatott neki, Vaughn pedig a valóságot illúziók mögé rejtette. Így nem is meglepő, hogy Linden annyira szelíd, naiv és könnyen átverhető lett.
De, mint már említettem, haragszom rá. Az első feleségét, Rose-t nagyon szerette, ezt mi magunk is megtapasztalhattuk, és ennek ellenére én valahogy úgy érzem, túl könnyen továbblépett. És ami ennél is szörnyűbb, hogy VELE? Pont aznap este, amikor elszórja a szerelme hamvait? Többet nem mondok, de ez annyira felbosszantott, hogy még azon is gondolkoztam, levonok érte egy fél pontot....Ami Vaughnt illeti, hát tőle valósággal kiráz a hideg, még most is, hogy már befejeztem. Valahol értem, miért teszi, amit tesz, de ettől függetlenül elfogadni nem tudom. Ráadásul ő amolyan csendes gyilkos típus. Főgonosznak kiváló. Megvan hozzá a kisugárzása...
Eget rengető akcióra ne számítsatok, mert ez a rész amolyan bevezető, prológus féle, ami inkább karakterközpontú. Viszont, aki szerette A Párválasztót, annak bátran ajánlom ezt is. Itt is vannak szép ruhák, sminkek, különféle party-k, összezárt lányok, akik ugyanahhoz a férfihoz tartoznak, csak sokkal keményebb és sötétebb tálalásban.
Összességében tehát ajánlom a műfajért rajongó lányoknak, azoknak, akik szerették Kiera Cass könyveit, vagy a Szépség és a Szörnyeteget. A Hervadás egy tündérmese rémálom változata.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Jenna, Rose, Linden és Rhine
Kedvenc jelenet:az utolsó Jenna-Cecily-Rhine jelenet
Negatívum:terhesség
Borító: 5/5
Feleségek emeletének alaprajza
Nyereményjáték
Nézzetek be a többi állomásra
12/21 Kelly & Lupi olvas - Dreamcast
12/22 MFKata gondolatai - Trailer
12/23 Deszy könyvajánlója - Heterokrómia
12/24 Könyvszeretet
12/27 Fantazmo - Honnan jött a regény alapötlete?
12/28 Dreamworld - Feleségek emeletének alaprajza
12/29 Roni olvas - karakterbemutató
12/30 Nem harap a...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése