Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633734629
Oldalszám: 56 oldal
Fordító: Kamper Gergely
Fülszöveg:
Jó oka van, hogy Magnus Bane személye nem kívánatos Peruban. Kövesd
Bane dél-amerikai kalandjait, amint régi ismerősünk bajba sodorja
boszorkánymester társait, Ragnor Fellt és Catarina Losst, megismerkedik
számos hangszerrel (amelyeken borzasztóan játszik), valamint számos
tánccal (amelyeket borzasztóan jár), majd magára haragítja házigazdáit,
amikor valami kimondhatatlant tesz a Nazca-vonalakkal.
Saját véleményem:
Ha Magnus Bane neve egy mondatban szerepel Peruval, akkor azt hiszem, joggal mondhatom, hogy az Árnyvadászok(rajongók) szeme felcsillan, hiszen Cassie már korábban tett arra utalásokat, hogy kedvenc és extravagáns boszorkánymesterünket kitiltották Peruból.
Nem is volt kérdés, hogy én, mint elvakult Árnyvadász azonnal rávessem magam a Bane krónikákra, amint hazánkban is megjelenik. Erre a részre pedig különösen kíváncsi voltam, szerettem volna utánajárni, mit is tehetett egykor Magnus, amiért élete további részében nem lépheti át Peru határvonalait. Hogy megkaptam-e rá a választ? Nem árulom el.
Azt viszont igen, hogy teljesen mást kaptam, mint amire számítottam. S mielőtt jobban belemennék a dologba, az elején szeretném leszögezni, hogy ne ugyanazt várjátok, mint a többi Cassie sorozatnál, mivel feltehetőleg ő ehhez csak a nevét adta, legalábbis stílus alapján nekem ez jött le.
A Mi történt Peruban? több, különálló történetből tevődik össze. Akad köztük rövidebb, hosszabb, viccesebb, vagy éppen kicsit komorabb mondanivalójú, egy dolog azonban közös bennük: Magnus.
Mint mindig, most is hozta a sziporkázó formáját. Vicces volt, és rengeteg hülyeséget csinált, persze akaratlanul...
Belekóstolhattunk abba, mennyire jól tud bánni az állatokkal, tanúi lehettünk egy remekül irányzott kötélmutatványnak, megtudhattuk milyen sokszínű zenei tehetség, valamint megtapasztalhattuk, mi történik egy boszorkánymesterrel, ha némi alkoholba fojtja szerelmi bánatát.
Mindezek meglehetősen mókásan hangzanak, és valójában azok is, csakhogy számomra a kötet első fele nem volt igazán "magnusos". Nevettem, meg mosolyogtam, de nem éreztem azt, hogy ez tényleg ő lenne. De aztán felütötte fejét a szerelem - kék szemű, fekete hajú srác képében -, és fokozatosan kezdett a felszínre törni Magnus valódi személyisége.
Köztudott, hogy a macskaszemű boszorkánymester nem csak csupa csillámból, és mókából áll, hiszen a felszín alatt egy sebzett lelkű férfi húzódik, akinek olyan problémákkal kell megküzdenie, mint a halhatatlanság. S ebből most is kaphattunk egy kis kóstolót.
Érdekes, és hiteles volt az, ahogyan az öröklét kérdését, és annak szükségszerű velejáróit boncolgatta, vagy éppen átélte. Ugyan az írónő(k) igyekez(t)e(k)tt mindezt viccesebb körettel tálalni. A próbálkozás pedig nem is volt meddő, hiszen a részeg, valamint másnapos Magnus már az, akit mi is ismerünk.
És aminek még nagyon örültem, az az, hogy jobban megismerhettük Ragnort, és Caterinát.
Összességében tehát ajánlom minden Cassandra Clare és/vagy Magnus rajongónak, mert ez a novellasorozat igazából nekik készült. Vicces, könnyed, és gyors olvasmány, ha kikapcsolódásra vágysz.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Magnus, Caterina
Kedvenc jelenet: részeg Magnus
Negatívum: az első két történet
Borító: 5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése