A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megjelent L. J. Smith A beavatás című regénye, a Titkos Kör sorozat első kötete. Ennek
örömére a Blogturné Klub öt bloggere egy blogturné keretein
belül bemutatja Cassie Blake és az Egylet boszorkányos történetét!
2014. április 26-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735800
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Komáromy Zsófi
Fülszöveg:
Miután kénytelen volt a napfényes Kaliforniából a borongós New Englandbe költözni, Cassie visszasírja régi életét. Ugyanakkor furcsa kötődést érez egy csapat ijesztő kamaszhoz, akik az iskoláját uralják. Beavatást nyer a New Salemet évszázadok óta uraló boszorkányok rendjébe, bekerül a Titkos Körbe, amely egyszerre jelent mámorító izgalmat és halálos veszélyt. Ám amikor beleszeret a titokzatos és érdekes Adambe, Cassie-nek döntenie kell, hogy ellenáll-e a kísértésnek, vagy szembeszáll a sötét erőkkel, hogy megkapja, amit akar – még ha ez azt is jelenti, hogy elég egyetlen rossz döntés, és utolérheti a vég.
Saját véleményem:
A rövid találkozást követően, Cassie aznap újból összefut a fiúval, akit pár másik üldöz. A lány segít falazni neki, és rossz irányba tereli a többieket. Az ismeretlen, jóképű srác hálája jeléül egy követ ad Cassie-nek, majd eltűnik.
Cassie ezek után képtelen kiverni a fejéből őt, ám hazaérve anyja közli vele a hírt, miszerint többé nem térnek haza otthonukba, hanem édesanyjához, Cassie soha nem látott nagymamájához költöznek New Salembe. A lányt teljesen lesújtja a hír. Bánatán nagyanyja ősrégi, romos házának látványa sem segít.
A java azonban még csak akkor jön, amikor belép új iskolájába, és ellentétbe keveredik az Egylet egyes tagjaival. A gyönyörű, ámde annál veszélyesebb Faye mindent megtesz, hogy megkeserítse Cassie életét.
L. J. Smith az az írónő, akit úgy vélem, nem kell bemutatni. A Vámpírnaplók című könyveiből készült filmsorozat óriási népszerűségnek és sikernek örvend világszerte, sajnos azonban ugyanez nem mondható el magukról a könyvekről. Éppen ezért rettentően tartottam a Titkos Körtől. Féltem, hogy hasonló szintű lesz, mint a többi regénye, de mivel a The Secret Circle sorozatot imádtam (és mind a mai napig bánom, hogy kaszálták), úgy döntöttem, adok neki egy esélyt.
Legnagyobb döbbenetemre egy élvezhető, olvasmányos történetet kaptam. Olyan, mintha nem is L. J. Smith írta volna (ez ebben az esetben dicséret), pedig de. Valószínűleg a boszorkányok jobban fekszenek neki, mint a vámpírok.
Cselekményét tekintve ez a rész inkább egy majd' 200 oldalas prológusnak fogható fel. A történet jelentős részében az egyes szereplők közti viszony, konfliktus kialakításán van a hangsúly, ami azért jó, mert nem derült égből villámcsapásként történnek a dolgok, hanem megvan bennük a kellő átmenet. Azonban, ahogy közelítünk a könyv vége felé, úgy elkezdenek felgyorsulni az események.
Számos típusú boszorkánnyal találkozhatunk manapság, viszont kevés regény használja a tradicionális fajtát, ám L. J. Smith visszanyúlt az ősi gyökerekhez. Az ő boszorkányai nem csupán látványos varázslatokat használnak. Elsősorban a természettel állnak szoros összeköttetésben, belőlük merítik az erejüket. Ezáltal (szerintem) sokkalta hitelesebb a Salemi boszorkányokkal való kapcsolatuk is.
Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a különféle gyógynövényeket és kristályokat alkalmazták.
Mindezek mellett azért akad néhány logikai baki is. Számomra a legérthetetlenebb, hogy miként tudták a tizenkettedik tagot úgy beavatni, hogy közben Adam nem volt jelen, holott előtte elhangzott, hogy mindenkinek bele kell egyeznie.
A szertartás többi része viszont ütős lett. Sejtelmes, misztikus, kissé hátborzongató. Az olvasóban pont ugyanolyan érzéseket kelt, mint Cassie-ben.
Szereplők tekintetében leginkább azokat emelném ki, akik a filmsorozatban is jelen voltak - mivel itt nem 6, hanem 12 fős a kör. Adam, Diana, Nick és Faye teljesen olyanok voltak, mint a sorozatban. Diana a gyönyörű, okos mindenkivel kedves, jólelkű vezető. Adam a titokzatos srác, aki annak ellenére vonzza
Cassie-t és minket, hogy szinte alig ismerjük. Nick, a kissé komor és távolságtartó, míg Faye...
Faye egy igazi energiabomba. Mindenkivel szemben lekezelő; ha valaki zavarja vagy az útjában áll, akkor lelkiismeret furdalás nélkül átgázol rajta. Nem fél, ha olyan eszközökhöz kell folyamodnia az áhított cél elérése érdekében, ami nem kimondottan etikus. Mindennél jobban vágyik a hatalomra. Összességében tehát ugyanolyan vad, ijesztő és őrült csaj, mint a Pheone Tonkin által megformált énje. Nálam továbbra is ő a kedvenc, míg Dianát ki nem állhatom.
Faye egy igazi energiabomba. Mindenkivel szemben lekezelő; ha valaki zavarja vagy az útjában áll, akkor lelkiismeret furdalás nélkül átgázol rajta. Nem fél, ha olyan eszközökhöz kell folyamodnia az áhított cél elérése érdekében, ami nem kimondottan etikus. Mindennél jobban vágyik a hatalomra. Összességében tehát ugyanolyan vad, ijesztő és őrült csaj, mint a Pheone Tonkin által megformált énje. Nálam továbbra is ő a kedvenc, míg Dianát ki nem állhatom.
Cassie nehéz eset. Valamilyen szinten ő is hasonlít a sorozatbeli Cassie-hez, de könyvben jóval félénkebb, antiszociálisabb, illetve rajta olykor azt éreztem, gyerekesebb, mint a többiek.
Mindent egybevetve azt tudom mondani, aki kedvelte a sorozatot, az nyugodtan vágjon bele. A beavatás egy könnyed, fiatalos, misztikus sztori, aminek hátterében megbújik valami sötétség, mely izgalmas folytatással kecsegtet. A java még csak most jön...
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Faye
Kedvenc jelenet: a beavatás
Negatívum: Cassie ömlengése Diana szépségéről
Borító: 5/4,5
Salemi boszorkányok
A salemi boszorkányperek a 17. század végi gyarmati Amerikában folytak le, a Massachusetts állambeli Salem városában.
A 17. század végi puritán Új-Angliában a gyerekeknek, elsősorban a fiatal lányoknak nem sok szórakozási lehetősége adódott. Gyakorlatilag mindent, amire szerény körülményeik egyáltalán lehetőséget adtak volna, erkölcstelennek bélyegeztek a kor szigorú szabályai. Nem csoda hát, hogy a felgyülemlő belső feszültséget néhányuk egészen különös módon vezette le.
1692-ben Salem Village-ben (ma Danvers, Massachusetts), egy Salem melletti faluban pár fiatal lány, köztük Abigail Williams, Ann Putnam, Betty Parris és Mary Warren, Susanna Walcott több környékbelit is megvádolt azzal, hogy rontást tett rájuk és megbabonázta őket, tehát nyilvánvalóan a Sátánnal szövetségben álló boszorkányok.
Betty Parris, Samuel Parris tiszteletes lánya, és Abigail Williams, a tiszteletes gyámleánya különösen kezdtek viselkedni: furcsa és idegen hangzású, értelmetlen mondatokban beszéltek, a földön fetrengtek. A tiszteletes által hozatott orvosok nem tudták megmondani, mi kínozza a lányokat, az elmebaj szokásos jelei nem mutatkoztak, és egyéb ismert betegségek tünetei sem voltak felismerhetők. Egyikük úgy vélte, hogy az ördög keze van a dologban, más szóval: rossz szellemek szállták meg őket. Parris és mások kérlelni kezdték a lányokat, először csak Bettyt és Abigailt, majd a sorban hasonló tüneteket produkáló Ann Putnamet, Betty Hubbardot, Mercy Lewist, Susannah Sheldont, Mercy Shortot és Marry Warrent, hogy nevezzék meg azokat, akik a rontást rájuk küldték. Végül a lányok neveket kezdtek mondogatni.
A kis közösség szerény körülmények között élt a hideg új-angliai télben, rettegve az indián betörésektől; lelkipásztoraik dörgedelmes szónoklatai minden héten a Sátán kísértéseiről és az ezek ellen védő szigorú erkölcsökről szóltak; nem csoda hát, hogy könnyen elhitték a lányok vádaskodásait. Ráadásul ebben az időszakban éppen kormányzója sem volt a területnek egy 1689-es lázadás eredményeképpen. A megvádoltakat felszólították, hogy vallják be, hogy boszorkányok (ez esetben földjüket, vagyonukat elkobozták), vagy felakasztják őket. A vádaskodások egyre több és több embert érintettek, és pár hónapon belül már nemcsak Salem városát érintették, hanem több környékbeli településre, köztük a legnagyobbra, Bostonra is átterjedtek.
Az első három megvádolt nő Sarah Good, Sarah Osborne és Tituba volt.
A három nőt 1692. március 1-jén vádolták meg boszorkánysággal, azonnal be is börtönözték őket. A történet azonban itt nem ért véget, sőt: a lányok újabb neveket kezdtek sorolni: Dorcas Good (Sarah Good négyéves leánygyermeke), Rebecca Nurse (egy idős, köztiszteletnek örvendő asszony), Abigail Hobbs, Deliverance Hobbs, Martha Corey. Végül egy házaspár, Elizabeth és John Proctor is a listára kerültek. John Proctor bűne az volt, hogy nem hitt a vádaskodásoknak, és kiállt a perbe fogottak ártatlansága mellett.
A nyár folyamán a bíróság több tárgyalást is lefolytatott, nagyjából egyet havonta. A vádlottak közül csupán egyet mentettek fel, mert a lányok visszavonták az őt érintő vádjukat. Mindenki más bűnösnek találtatott boszorkányság vétségében, és halálra ítéltetett. Akik végül bűnösnek vallották magukat és további, az ördöggel cimboráló bűnösöket neveztek meg, felmentést kaptak az ítélet végrehajtása alól. Elhalasztották Elizebeth Proctor és még egy nő ítéletének végrehajtását is, mivel mindketten várandósak voltak. Az ítélethozatalok után négy kivégzés során 20 embert gyilkoltak meg: 19-en akasztófán végezték, köztük egy köztiszteletben álló lelkipásztor, egy közrendőr, aki nem volt hajlandó részt venni további megvádoltak letartóztatásában, valamint néhány vagyonosabb polgár. Az áldozatok közül hatan férfiak voltak, a többség azonban szegénységben élő, idős asszony.
A boszorkányperek 1693 januárjában értek véget, habár a boszorkányság vádjával bebörtönzött embereket egészen a következő tavaszig nem engedték szabadon. A bírósági eljárásoknak végül a kormányzó vetett véget egy, a Boston környéki tiszteletesek által írt kérelem hatására. A kérelemben többek között az állt, hogy jobb, ha tíz boszorkány megússza a büntetést, mintha egy ártatlan meghurcoltatást és mártírhalált szenved.
1692-ben Salem Village-ben (ma Danvers, Massachusetts), egy Salem melletti faluban pár fiatal lány, köztük Abigail Williams, Ann Putnam, Betty Parris és Mary Warren, Susanna Walcott több környékbelit is megvádolt azzal, hogy rontást tett rájuk és megbabonázta őket, tehát nyilvánvalóan a Sátánnal szövetségben álló boszorkányok.
Betty Parris, Samuel Parris tiszteletes lánya, és Abigail Williams, a tiszteletes gyámleánya különösen kezdtek viselkedni: furcsa és idegen hangzású, értelmetlen mondatokban beszéltek, a földön fetrengtek. A tiszteletes által hozatott orvosok nem tudták megmondani, mi kínozza a lányokat, az elmebaj szokásos jelei nem mutatkoztak, és egyéb ismert betegségek tünetei sem voltak felismerhetők. Egyikük úgy vélte, hogy az ördög keze van a dologban, más szóval: rossz szellemek szállták meg őket. Parris és mások kérlelni kezdték a lányokat, először csak Bettyt és Abigailt, majd a sorban hasonló tüneteket produkáló Ann Putnamet, Betty Hubbardot, Mercy Lewist, Susannah Sheldont, Mercy Shortot és Marry Warrent, hogy nevezzék meg azokat, akik a rontást rájuk küldték. Végül a lányok neveket kezdtek mondogatni.
A kis közösség szerény körülmények között élt a hideg új-angliai télben, rettegve az indián betörésektől; lelkipásztoraik dörgedelmes szónoklatai minden héten a Sátán kísértéseiről és az ezek ellen védő szigorú erkölcsökről szóltak; nem csoda hát, hogy könnyen elhitték a lányok vádaskodásait. Ráadásul ebben az időszakban éppen kormányzója sem volt a területnek egy 1689-es lázadás eredményeképpen. A megvádoltakat felszólították, hogy vallják be, hogy boszorkányok (ez esetben földjüket, vagyonukat elkobozták), vagy felakasztják őket. A vádaskodások egyre több és több embert érintettek, és pár hónapon belül már nemcsak Salem városát érintették, hanem több környékbeli településre, köztük a legnagyobbra, Bostonra is átterjedtek.
Az első három megvádolt nő Sarah Good, Sarah Osborne és Tituba volt.
A három nőt 1692. március 1-jén vádolták meg boszorkánysággal, azonnal be is börtönözték őket. A történet azonban itt nem ért véget, sőt: a lányok újabb neveket kezdtek sorolni: Dorcas Good (Sarah Good négyéves leánygyermeke), Rebecca Nurse (egy idős, köztiszteletnek örvendő asszony), Abigail Hobbs, Deliverance Hobbs, Martha Corey. Végül egy házaspár, Elizabeth és John Proctor is a listára kerültek. John Proctor bűne az volt, hogy nem hitt a vádaskodásoknak, és kiállt a perbe fogottak ártatlansága mellett.
A nyár folyamán a bíróság több tárgyalást is lefolytatott, nagyjából egyet havonta. A vádlottak közül csupán egyet mentettek fel, mert a lányok visszavonták az őt érintő vádjukat. Mindenki más bűnösnek találtatott boszorkányság vétségében, és halálra ítéltetett. Akik végül bűnösnek vallották magukat és további, az ördöggel cimboráló bűnösöket neveztek meg, felmentést kaptak az ítélet végrehajtása alól. Elhalasztották Elizebeth Proctor és még egy nő ítéletének végrehajtását is, mivel mindketten várandósak voltak. Az ítélethozatalok után négy kivégzés során 20 embert gyilkoltak meg: 19-en akasztófán végezték, köztük egy köztiszteletben álló lelkipásztor, egy közrendőr, aki nem volt hajlandó részt venni további megvádoltak letartóztatásában, valamint néhány vagyonosabb polgár. Az áldozatok közül hatan férfiak voltak, a többség azonban szegénységben élő, idős asszony.
A boszorkányperek 1693 januárjában értek véget, habár a boszorkányság vádjával bebörtönzött embereket egészen a következő tavaszig nem engedték szabadon. A bírósági eljárásoknak végül a kormányzó vetett véget egy, a Boston környéki tiszteletesek által írt kérelem hatására. A kérelemben többek között az állt, hogy jobb, ha tíz boszorkány megússza a büntetést, mintha egy ártatlan meghurcoltatást és mártírhalált szenved.
(forrás: Wikipedia)
Nyereményjáték
Aki egy varázskör tagja, annak a mindennapi élet rutinjához tartozik a varázslás, a különböző varázsigék és varázstárgyak begyűjtése. De mire van szükségünk ahhoz, hogy egy Kör tagja lehessünk? A turné minden állomásán elrejtettünk egy-egy “hozzávalót”, melyet a bejegyzésben más színnel kiemelt betűkből kell összeraknotok.
A nyeremény ezúttal sem marad el! A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 darab Titkos kör - A beavatás könyv egyikéből.
A nyeremény ezúttal sem marad el! A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 darab Titkos kör - A beavatás könyv egyikéből.
1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (kötelező)
2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (kötelező)
3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (kötelező)
4.) Oszd meg a turnét! (nem kötelező)
5.) CSAK MAGYARORSZÁGRA szállítunk!
Nézzetek be a többi állomásra is
04/26 Dreamworld - Salemi boszorkányok
04/27 MFKata gondolatai - Idézetek
04/28 Kelly Lupi olvas - A tévésorozat karakterei
04/29 Insane Life - Borítók
04/30 Media Addict - A sorozatról és, hogy miért kaszálták el
Buta kérdés de tényleg ezek a betűk a megfejtés? Nekem kicsit sok ahhoz amit kitudok nézni. Konkrétan eggyel több mint kellene.
VálaszTörlésNekem sikerült kiraknom belőle a szót, úgyhogy gondolkodj picit rajta, nézd át a bejegyzést, hogy biztosan minden betűt megtaláltál-e. Ki fog jönni belőle egy értelmes szó. :)
TörlésKöszi, közben már javítottam is. :)
VálaszTörlés