Ki merészelte azt terjeszteni, hogy a vámpíroknak leáldozott? Rebecca Maizel: Infinite Days - Végtelen napok című könyve a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a Könyvhétre jelenik meg, és alaposan rácáfol erre az álhírre.
Megismerkedhettek a Vámpírok királynőjével, Lenah-val és szövetségeseivel. Hat blogger mutatja be nektek a könyvet, amiből három példányt meg is nyerhettek! Érdemes tehát követni a turnét, de vigyázat, vér fog folyni!!!
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454719
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Cziczelszky Judit
Fülszöveg:
„Az egész történelem során nem találtam senkit, akit ennyire szerettem volna, mint téged… senkit." Ezek voltak Rhode utolsó szavai hozzám. Az utolsó alkalom, amikor szerelmet vallott. Az utolsó alkalom, hogy láttam az arcát. 592 éve először újra lélegeztem. Kifekhettem a napra. Éreztem az ízeket. Rhode feláldozta magát, csak hogy én, Lenah Beaudonte, újra ember lehessek. Hogy képes legyek véget vetni a vérszomjas időknek. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd újra szerelembe esem valakivel, aki nem Rhode. De Justin olyan… vakmerő volt. Izgalmas. Gyönyörűbb, mint a legvadabb álmaim. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd újra tizenhat éves leszek… ahogyan azt sem, hogy visszatér a múltam, és kísérteni kezd
Lenah egy 100 éves álomból magához térve, a körülményekhez képest is, meglehetősen furcsán érzi magát. Másnak. Megtudja, hogy Rhode - Lenah nagy szerelme - végrehajtotta a szertartást, melyet sok-sok éven át lehetetlennek hittek, így Lenah immár ismét halandó. Gimibe járhat, tanulhat, megtapasztalhatja milyenek az emberi érzések: az éhség, a tapintás, könnyek, stb. Csakhogy mindennek ára van. Nem is kicsi. Rhode azért, hogy szerelme leghőbb vágyát teljesítse, az életét áldozta fel.
Miután Lenah egyedül marad modern világunkban, egy diákoktól nyüzsgő gimiben, nem csak az emberek új mentalitásával és technikai kütyük százaival kell megbirkóznia, hanem az idő múlása jelentette fenyegetéssel is, ugyanis a Nuit Rouge leteltével várhatóan megérkezik egykori vámpírklánja, akik abban a hitben vannak, hogy Lenah a föld alatt fekszik, várva, hogy a 100 éves álom leteljen. Ám ha rájönnek, hogy királynőjük eltűnt, felforgatják az egész világot, hogy megtalálják. És a tény, hogy a lány újra ember, ellentmond egykor felállított szabályaiknak, melynek halál a büntetése.
"Olyan szerelem fűzött össze bennünket, amely szenvedélyen, a vér és a halál utáni sóvárgáson és az örökkévalóság rendíthetetlen megértésén alapult. Szeretők voltunk? Néha. Egyes századokban többet, mint máskor. Jó barátok voltunk? Mindig. Összetartott minket egy láthatatlan, de annál erősebb kapocs."
"Megint egy vámpíros regény..." "Lerágott csont." Sokakban ilyen, és ehhez hasonló gondolatokat ébreszthet a tény, miszerint a Végtelen napokban vámpírok vannak. Igen, ez valóban egy vámpíros regény... és mégsem. Nem, nem őrültem meg. Mindössze arról van szó, hogy bár Lenah egykor vámpír volt, a jelenben húsvér halandó, akinek a kamaszkori problémák mellett meg kell küzdenie múltjával, és egykori vámpírságával, melynek nyomai napról napra halványulnak.
Nem mondom, hogy Rebecca Maizel története 100 százalékosan egyedi, mert nem az. Akadnak olyan elemek, amelyek más könyvekből vagy filmsorozatokból ismerősek lehetnek. Szóval közel sem tökéletes. Én mégis szerettem. Nem is kicsit. Beszippantott, magával ragadott, és élveztem minden egyes percét. Sodródtam az árral, lubickoltam Lenah múltjában, és mosolyogtam a 21. századi beilleszkedésén. Na, meg reménykedtem, hogy még sokkal több Rhode jelenetet kapok.
Tetszett, hogy a történet végig két szálon futott. Érdekes és izgalmas volt megismerni Lenah múltját. Megtudni, miként vált vámpírrá, milyen szörnyűségeket művelt, vagy hogyan lett néhány férfi vámpírkirálynője.
Az írónő félelmetesen jól elkapta az egyes korok hangulatát. Nem is igazán a korszakok bemutatásával, mindinkább egy-egy háttérelemmel teremtette meg a légkört, és varázsolta az egészet olyanná, mintha mi magunk is ott lettünk volna a kis kocsma előtt, ahol Lenah kiszemelte magának Vickent; a csillagos ég alatt, az erdő szélén, amikor átváltoztatta; vagy a zuhogó esőben, a mező mögötti sárban tapicskolva egy idegen, ijesztő mégis lenyűgöző férfi előtt.
Az írónő félelmetesen jól elkapta az egyes korok hangulatát. Nem is igazán a korszakok bemutatásával, mindinkább egy-egy háttérelemmel teremtette meg a légkört, és varázsolta az egészet olyanná, mintha mi magunk is ott lettünk volna a kis kocsma előtt, ahol Lenah kiszemelte magának Vickent; a csillagos ég alatt, az erdő szélén, amikor átváltoztatta; vagy a zuhogó esőben, a mező mögötti sárban tapicskolva egy idegen, ijesztő mégis lenyűgöző férfi előtt.
Nincs mit szépíteni, Lenah vámpírként gyilkos fenevad volt, aki élvezte az emberek szenvedését. Imádott játszani, kihasználta a hatalmát, magába bolondított két férfit, és egy erős, fekete mágia által összefogott szövetséget teremtett a vámpírok legjobbjaiból. Csakhogy közben szeretett volna újra érezni.
Mindezzel szemben pedig remek ellentétet képez a jelen. Lenahnak kihívást jelent egyszerű, esendő emberként viselkedni. Hát még az a sok új dolog, amit azalatt az idő alatt találtak fel, amíg ő pihent!
Rengeteg vicces szituációt köszönhetünk annak, hogy a lány sok esetben nem tudja, miként kéne cselekednie (vagy hogyan kerülje el a napfényt még akkor is, ha már nem árt neki). Aranyosan rácsodálkozik olyan, számunkra alapvető dolgokra, mint a CD, zenelejátszó, disco, jet ski, stb. A fiúk és lányok ledér öltözetéről, és meglehetősen nyílt, szemérmetlen kommunikációjáról nem is beszélve.
Szerencsére gyorsan talál magának egy barátot Tony, a japán származású, művészpalánta személyében, aki segíti, és mellette áll. Tony egyébként hihetetlenül imádni való figura! Ezért is sajnálom, hogy olyan hamar megjelent Justin, a suli menő pasija, és hozott magával egy klisés fonalat, meg három idegesítő csajt. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Lenah egyből beleszeret a srácba. Justin aranyos, látom, hogy miért epekedik utána mindenki, de... valamiért az én szívembe nem tudta befészkelni magát, ellenben Rhode... és még Vicken is. *ahw*
Jó hír, hogy bár van benne romantika, tinirománc, mégsem az a legfontosabb. Sokkal nagyobb hangsúly van a helyes és helytelen kérdésen, és magán az életen. Továbbá nagyon-nagyon tetszett még a vámpírok működésének bemutatása. Látszik, hogy Rebecca nagy hangsúlyt fektetett a témára, és igyekezett bemutatni a lelki működésük mellett a testit is. A végeredmény pedig egy abszolút hihető magyarázat.
Ami a történet végét illeti, az gyönyörű, felkavaró, és egyszerre falat kaparósan függő, másrészt lezárt, kerek. Szóval ajánlom mindenkinek, aki szereti a vámpírokat, a fantasy-t, és kíváncsi egy jól felépített világra.
Rengeteg vicces szituációt köszönhetünk annak, hogy a lány sok esetben nem tudja, miként kéne cselekednie (vagy hogyan kerülje el a napfényt még akkor is, ha már nem árt neki). Aranyosan rácsodálkozik olyan, számunkra alapvető dolgokra, mint a CD, zenelejátszó, disco, jet ski, stb. A fiúk és lányok ledér öltözetéről, és meglehetősen nyílt, szemérmetlen kommunikációjáról nem is beszélve.
 |
| Gonosz az, ki gonoszat gondol |
Jó hír, hogy bár van benne romantika, tinirománc, mégsem az a legfontosabb. Sokkal nagyobb hangsúly van a helyes és helytelen kérdésen, és magán az életen. Továbbá nagyon-nagyon tetszett még a vámpírok működésének bemutatása. Látszik, hogy Rebecca nagy hangsúlyt fektetett a témára, és igyekezett bemutatni a lelki működésük mellett a testit is. A végeredmény pedig egy abszolút hihető magyarázat.
Ami a történet végét illeti, az gyönyörű, felkavaró, és egyszerre falat kaparósan függő, másrészt lezárt, kerek. Szóval ajánlom mindenkinek, aki szereti a vámpírokat, a fantasy-t, és kíváncsi egy jól felépített világra.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Rhode, Lenah, Tony, Vicken
Kedvenc jelenet: a visszaemlékezések egytől-egyig
Negatívum: Lenah új képessége, Justin
Borító: 5/3
Térdszalagrend
A Térdszalagrend a legelőkelőbb angol lovagrend, azok kaphatják, akik különösen nagy szolgálatot tettek hazájuknak. Számos filmben, sorozatban (például a nálunk is vetített Tudorok című sorozatban, VIII. Henrik is ezzel a kitüntetéssel jutalmazta nemeseit) és könyvben tesznek róla említést. Keletkezésének azonban 3 féle legendája is van, melyek merőben eltérnek egymástól. Egyesek szerint amikor III. Edward király* újra felépíttette Windsor kastélyát, Artúr
király és kerekasztalának hajdani hajlékát, családtagjaiból lovagrendet alapított a jeles alkalom apropóján. Mások azt tartják, hogy III.
Edward a crecy-i csata után alapította a Térdszalagrendet, annak emlékére, hogy az
ütközet kezdetének megbeszélt jele az volt, hogy az uralkodó lehajol és
megigazítja harisnyatartóját. Ám a legelterjedtebb magyarázat szerint, 1348-ban a Calais elfoglalásának tiszteletére tartott bálon, a szép Joan, Salisbury grófnője, egy világoskék színű harisnyakötőt viselt - mely akkoriban is igen intim ruhadarabnak számított. Tánc közben azonban e harisnyakötő kioldódott, és a sok kíváncsi
szemlélődő előtt a földre esett. Az udvari cselszövők azonnal tárgyalni
kezdték a felháborító eseményt, a király azonban védelmébe vette a
hölgyet. A saját kezűleg felemelt harisnyakötőt egy, a harcban hősiesen
résztvevő férfiú nyakába akasztotta a következő (francia) szavak
kíséretében: Honi soit qui mal y pense. (Az szégyellje, aki rosszat gondol.) Az ekkor alapított és később értékes plakettel kiegészült rendjel kék szalagján mindmáig ez a felirat olvasható.1522 április 21-én VIII. Henrik a rendnek új alapszabályokat adott. Ezek szerint a rendet csak 3-3 őst kimutatható nemesek nyerhették el
Magyar vonatkozás: A Térdszalagrendet 1416-ban Zsigmond magyar király különös kegyként megkapta, amikor a konstanzi zsinat időszakában, 1416. májustól augusztusig, 1000 fős kíséretével élvezte V. Henrik vendégszeretetét. Zsigmond, köszönetképen a rendnek adományozta pallosát, amelyet ma York város díszkardjaként őriznek.
Kinézete: A térdszalag aranyszegélyű sötétkék
bársonyból készül, amit arany csattal erősítenek a bal térd alá. (A királynő a bal karján hordja.)További kiegészítői: egy sötétkék szalag - ami a bal vállon át ível a jobb oldalra - arany medalion gyémántokkal ékítve, rajta sárkányölő Szent György képe, s körülötte a jelmondat.
A rend lovagjai ünnepélyes alkalommal a jelvénybeli Szent György-képet (a medalionszerű keret nélkül) színesre zománcolva, egy huszonhat tagú aranyláncon, nyakban viselik. Azonkívül a bal mellen nyolcsugarú ezüst csillagot hordanak, rajta a vörös Szent György-kereszttel, körülötte pedig a jelmondatos rendszalaggal.
A rendnek egyébként külön öltözete is van.
A Térdszalagrend egy mai napig meglévő rend, melynek jelenlegi alapszabályzata 1805-ben készült; e szerint a Térdszalagrendnek a mindenkori uralkodón kívül 25 tagja van.
* III. Eduárd király néven is ismert.
Nyereményjáték
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hárman nyerhetnek egy-egy példányt a könyvből. Nincs más dolgotok, mint a hat állomáson összeszámolni minden egyes vércseppet. Az alábbi rafflecopter doboz megfelelő sorait kitöltve máris esélyesek vagytok a nyerésre. Szerencsére fel!
Nézzetek be a többi állomásra is
06/05 Kelly Lupi olvas - Dreamcast
06/07 MFKata gondolatai - Gyógynövények
06/11 Dreamworld - Térdszalagrend
06/13 Nem harap a...
06/15 Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése