A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Kevin Hearne Hammered - Elkalapálva című regénye, a Vas Druida krónikái sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub három druida tanítványa egy blogturné keretein belül bemutatja Atticus izgalmas kalandját, mely ezúttal egészen Asgardig nyúlik!
2014. július 14-től minden harmadnap, vagyis a Hold, Thor és a Nap napján egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738191
Oldalszám: 310 oldal
Fordító: Acsai Roland
Fülszöveg:
A norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő
ugyanis életek ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A
viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az
időt, hogy bosszút álljon rajta, de a norvég lidércnyomásba csak
barátja, Atticus O'Sullivan, az utolsó druida segítségével juthat el.
Atticus első számú túlélési stratégiája a következő volt: a lehető
legnagyobb ívben kerüld el a villámokat dobáló ürgét! De Atticus hazai
pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten
Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek.
Atticus és Leif egy vérfarkas társaságában minden figyelmeztetés és
várható következmény ellenére elindulnak Asgardba, a norvég panteon
síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, egy orosz
mennydörgésistennel és egy kínai vándorral. És megindul a felejthetetlen
harc a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen.
Saját véleményem:
Atticus Asgardba indul, hogy megszerezze a Lakshának ígért aranyalmát, csakhogy összefut Ratatoskkal, az óriási mókussal. Szerencséjére azonban a lény nem túl eszes, így végül sikerül saját javára fordítani a helyzetet.
Asgardba érve viszont a nornák már várnak rá, és feltett szándékuk, hogy elpusztítsák a látomásaikban fenyegetést jelentő druidát. Atticusnak döntenie kell, vagy a saját bőrét menti, nem dacolva a következményekkel, vagy holtan végzi. A válasz pedig igen egyszerű.
Miután végzett a nornákkal, útra kel, hogy végre megkaparintsa az almákat. Ám eredeti terve, miszerint észrevétlen marad Asgardban, és feltűnés nélkül elcseni a gyümölcsöt, kissé máshogyan alakul. Számtalan bajba keveredik, melyekből csak gyilkolás árán tudja kivágni magát. Ezzel azonban magára zúdítja a skandináv istenek haragját. De hazai pályáján sem jobb a helyzet. Vámpírháború közeleg, s az Isten Kalapácsai nevű társaság is üldözi. Mindeközben pedig Leiffel és Gunnarral, valamint három másik segítővel, vissza kell térnie Asgardba, hogy társai végre elégtételt vehessenek a Mr. Magas Szőke miatt ért fájdalmaik miatt.
"Ha almát lopsz, észrevétlenül elbújhatsz. Ahogy terveztem. De ha a sors megtestesítőit lemészárolod, akkor Hans Gruber mondata válik érvényessé a Drágán add az életedből: ,,megtalálnak!" "
A történet kezdése a többi részhez képest nagyon ütősre, akciódúsra sikerült. Már rögtön az első oldalakon Atticus asgardi bevetésébe csöppenünk, ami kedvenc druidánk ismeretében egyaránt tartalmaz körömlerágós helyzeteket, csínytevéseket és összecsapásokat.
Ezt követően viszont Kevin Hearne visszavesz a tempóból. Nem is kicsit. Hiába történik ez-az, jelennek meg vámpírok, vagy az előző részben szereplő rabbi és csapata - akiknek feltett szándéka, hogy végezzenek Atticusszal -, egyik sem okoz katartikus pillanatokat.
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy unalmas, mert abszolút nem az. Rengeteg humor van benne (sőt, talán több is, mint a 2. részben), de tény, hogy a megtorlás témája sokkal jobban piszkálja az olvasó fantáziáját.
Aztán elérkezik a pont, amikor rájövünk, hogy ez az egész nem véletlenül van így. Kevine Hearne direkt húzta be a kéziféket.
Egyrészt előkészítette a terepet a folytatásoknak, másrészt időt adott Atticusnak, hogy elbúcsúzhasson a hozzá közelálló személyektől és helyektől, valamint, hogy elrendezhesse üzleti és magánéleti dolgait, ha netán valami nem jól alakulna asgardi küldetése során. Ennek következtében tanúi lehetünk egy csodálatos elköszönésnek.
Minden kétséget kizáróan mondhatom, hogy Atticus és Mrs. McDonagh búcsúja az eddigi három kötet egyik leggyönyörűbb, legszívszorítóbb, és legvalódibb pillanata. Megmutatja, hogy egy több ezer éves druida számára milyen is lehet az elválás, és a halandóság tényének elfogadása.
"Vannak olyan találkozások, amikről az ember tudja, hogy egyszer fordulnak elő az életben. (...) Aztán vannak olyan pillanatok is, amik észrevétlenül suhannak el, mert el vagyunk foglalva valamivel, és csak később tudatosul bennünk nagyszerűségük, amikor az ember már csak bánhatja, hogy nem figyelt jobban a jelenre."
Elmúlás, keserűség, fájdalom, bosszúvágy - leginkább ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a folytatást, ami már magára a megthorlásra (bocsi, nem tudtam kihagyni ezt szóviccet :D ) koncentrál.
Valószínűleg nem vagyok egyedül, ha azt mondom, Leif az egyik kedvenc szereplőm. Kezdetektől fogva érdekelt a múltja, a vámpírrá válása, majd később az a sérelem, ami miatt képes akár az életét áldozni, csak, hogy elpusztíthassa Thort.
Ergo mindvégig reménykedtem valamiféle magyarázatban, de amit kaptam, az bőségesen túlszárnyalta mindennemű kívánságomat. Ugyanis rendhagyó módon öt, saját maguk által elmesélt novella által ismerhetjük meg Leif, Gunnar és a három új mellékszereplő történetét.
Ergo mindvégig reménykedtem valamiféle magyarázatban, de amit kaptam, az bőségesen túlszárnyalta mindennemű kívánságomat. Ugyanis rendhagyó módon öt, saját maguk által elmesélt novella által ismerhetjük meg Leif, Gunnar és a három új mellékszereplő történetét.
Kivétel nélkül mindegyikben volt valami, ami miatt elfacsarodott a szívem. Mélyen érintettek a sztorijaik, és azt vettem észre, hogy míg hozzájuk egyre jobban kötődöm, addig Thort egyre nagyobb rohadéknak tartom. Kedvem lett volna begubózni és megsiratni a múltjukat, de csakis azután, hogy a szőke fickót megsimogattam kedvenc kalapácsával.
A vége pedig... hát az odacsap. Minden megvan benne, ami kell: vér, könnyek, kemény összecsapások, jó adagnyi skandináv mitológia, és mégtöbb vér, fájdalom, és orbitális függővég, ami folytatásért sikít.
Szóval, ha szerettétek az első két részt, akkor nem is kérdés, hogy ezt is olvasnotok kell, ha pedig most hallotok először Atticusról, akkor dobjatok el mindent, és irány a könyvesbolt, webshop vagy a könyvtár! Atticus és Oberon nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Pontszám: 5/5
A vége pedig... hát az odacsap. Minden megvan benne, ami kell: vér, könnyek, kemény összecsapások, jó adagnyi skandináv mitológia, és mégtöbb vér, fájdalom, és orbitális függővég, ami folytatásért sikít.
Szóval, ha szerettétek az első két részt, akkor nem is kérdés, hogy ezt is olvasnotok kell, ha pedig most hallotok először Atticusról, akkor dobjatok el mindent, és irány a könyvesbolt, webshop vagy a könyvtár! Atticus és Oberon nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Atticus, Oberon, az özvegy, Leif és Gunnar
Kedvenc jelenet: Leif és Gunnar meséje, Atticus és Mrs. McDonagh búcsúja
Negatívum: Thor
Borító: 5/5
Thor
Thor a skandináv-germán mitológiában a mennydörgés, a vihar és a termékenység istene. Nevéből ered az angol Thursday és a német Donnerstag szó, ami a hét napjai közül mindkét nyelven a „csütörtököt” jelenti.
A skandináv mitológiában Thor az Ázok közül való isten, Odin után a második legjelentősebb. Égi lakhelye a Trúdheim, fegyvere pedig a Mjölnir nevű harci kalapács (amely visszatér eldobójához, mint a bumeráng), s kecskék vonta szekéren jár. Ám a kecskék nemcsak „lóként” funkcionálnak, hanem kiapadhatatlan táplálékforrásként is. Mielőtt Thor nyugovóra tér, megöli, és vacsorára megsüti a kecskéket, majd érintetlenül hagyott csontjaikból új életre támasztja fel őket.
Thor a skandináv mitológiában elsősorban kultúrhős, vagy Midgardot és Asgardot védelmező dalia, aki az óriások ellen küzd. Ellenfele a világkígyónak, Jörmungandnak.
Nyereményjáték
Atticus egy korábbi ígérete miatt arra kényszerült, hogy betörjön Asgardba, és ellopjon egy aranyalmát Iduntól. Ám ahhoz, hogy bejusson, meg kellett másznia Yggdrasilt, a Világfát. Több ezer éves druidaként azonban hiába rendelkezett igen komoly ismeretekkel a kőrisfáról, ő sem ismerte az összes járatot.
Szerencséjére akadt egy segítője… csakhogy a dolgok kicsit másképp alakultak, mint azt tervezte, és jóakarója holtan végezte… Így hát ha egyszer úgy döntenétek, hogy Ti magatok is az örök fiatalságra vágytok, nem árt, ha már most feltérképezitek Yggdrasilt!
Tartsatok velünk, és az Edda versekhez hasonló segítségek alapján, találjátok ki milyen helyeket vagy lényeket rejthetnek az egyes számok.
A Nornák legyenek veletek!
Vándor, válaszd hát a középső gyökeret,
s halandó társaid otthonában (11)
gyűjtsd magadnak nemes sereget.
Találd meg a földet és eget összekötő szivárvány hidat (12),
majd istenek égi lakhelyén (13) áthaladva
juss el, dicső harcosok csarnokába (14).
s halandó társaid otthonában (11)
gyűjtsd magadnak nemes sereget.
Találd meg a földet és eget összekötő szivárvány hidat (12),
majd istenek égi lakhelyén (13) áthaladva
juss el, dicső harcosok csarnokába (14).
Végezetül, tekints hát fel Yggdrasil csúcsára (15)!
Nézz be a többi állomásra
07/14 Angelika blogja - Idézetek
07/17 CBooks
07/20 Dreamworld- Thor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése