Denise Jaden - Soha nem elég

 A Könyvmolyképző Kiadó most is egy különleges könyvet hozott el nekünk, mi pedig be szeretnénk mutatni nektek egy blogturné keretében augusztus 8-15-ig. Megindító és nyersen őszinte könyvet ismerhettek meg benne egy testvérpárról, akiket egy titok szakít szét.

Tartsatok velünk, ezúttal a szórakoztató extrák mellett komoly témákról is lesz szó, érdemes követni a turnét.
Azért hogy ne maradjatok vidámság nélkül a szokásos módon nyereményjáték kíséri a turnét, ahol ismét a könyv három példányát nyerhetitek meg.

Denise Jaden: Never Enough - Soha nem elég
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633737828
Oldalszám:
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

Loann mindig is olyan népszerű és csinos akart lenni, mint a nővére, Claire. Amikor Claire volt barátja flörtölni kezd vele, Loann bármire hajlandó lenne, hogy végre ő is különleges lehessen… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia a nővérét.

Azonban minél inkább a részesévé válik Loann a nővére életének, annál inkább tudatára ébred annak, hogy nem minden az, aminek látszik. A tökéletességért folytatott harc, amelyet a nővére vív, felemészti Claire-t, és súlyos árat kell fizetnie érte. Miközben Claire egyre inkább visszahúzódik a családjától és a barátaitól, Loann igyekszik megérteni őt és jóvátenni az elkövetett hibákat. Képes lesz-e vajon Loann rendbe hozni a kapcsolatukat – és a nővérét –, mielőtt túl késő?

Saját véleményem:

Denise Jaden regényében két kemény téma is megjelenik, és talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy az egyik a bulimia, ami lényegében az egész sztori alapköve. 

A másik viszont maradjon meglepetés, tekintettel arra, hogy egy nagyobb csattanó részét képezi, s így jobb, ha ti magatok jöttök rá. Nem lesz nehéz dolgotok, a jelek alapján könnyen kitalálható, de nem is ez a lényeg. A hangsúly mind a két esetben azon van, miként kezelik az érintett felek, és rajtuk keresztül a környezetük. 

Ebből kifolyólag kicsit haragszom az írónőre; jól indított Marcus rejtélyével, még a részleteket is megfelelően adagolta, ezáltal kellően fenntartva az érdeklődést, a végén azonban túl gyorsan fedte fel és oldotta meg a dolgot. Mintha az egészet csak bedobta volna egy turmixba, hogy még több akadály gördüljön a szereplők életébe. Bár igaz, utána még voltak visszhangjai, de csak felszínesen. Szerintem bőven elegendő lett volna a bulimia, ami egyébiránt zseniálisan lett tálalva.

Szerencsére nem volt még személyes tapasztalatom ebben a témában, de amennyire az ismereteim kiterjednek, azt mondhatom, Denise Jaden hűen mutatta be az érme mindkét oldalát. 

Bámulatos és egyben elkeserítő, hogy a beteg mennyire el tudja rejteni a környezete elől a problémáit. Persze ebben az esetben Claire-nek nem volt nehéz dolga, mert a szülei mindennel törődtek, csak a gyerekeikkel és azok bajaival nem. Sokszor szerettem volna belépni a könyvbe, és a képükbe ordítani, hogy: "Húzd már ki a fejed a homokból, és a munka meg a telefon helyett a lányaiddal törődj!"

"A szépség nem tökéletes. Az valami olyasmi, amit érezni kell, valami olyasmi, amit magunkba kell szívni."

 

Maga a történet nagyon olvastatta magát. Hiába markoltam görcsösen a péklapátot, ahányszor megjelent Loey, mégsem tudtam abbahagyni. Érdekelt, hova futhat ki ez az egész őrület. Van-e még esély Marcus, Loann és Claire számára. Egyáltalán, lehet-e ép, ami megsérült? 

A választ nem árulom el. Nem is lehet. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hisz ez épp olyan megosztó és képlékeny, mint maguk a szereplők, akikről a többiekkel sokáig beszélgettünk, és mindannyian máshogy láttuk őket. 

Én például eleinte nagyon szerettem Loey-t. Könnyű volt azonosulni az önértékelési problémáival, és a zárkózottságával. Még az is tetszett, ahogy a nővére és Josh (az a srác, akibe Loann évek óta szerelmes) kapcsolatához viszonyult. Aztán megjelent Marcus, akivel remek kis párost alkottak, és úgy tűnt, a srác miatt Loey végre szép lassan elfelejti Josht. Tévedtem. Ha éppen Marcusszal volt, akkor érte olvadozott, ha pedig megjelent Josh, akkor ő volt a nagy Ő. De még erre is azt mondtam, oké, láttunk már szerelmi háromszöget, és bármennyire is furcsállom azt, hogy valaki 2 pasiba van belezúgva, elfogadom. De amit ezután tett, az egészen egyszerűen undorító volt. És a következmények miatt abszolút nem tudtam sajnálni. 

SPOILER, mert muszáj kitérnem erre. Az én etikai kódexemben abszolút tabu a nővérem pasija. Még akkor is, ha évek óta epekedem utána. Főként annak a tudatában, hogy néhány nappal korábban a tesóm még az én vállamon sírta ki magát a szakításuk miatt. Ergo nem megyek el randizni a sráccal este, a kihalt suli mögé, és főleg nem kurvának öltözve. Ha pedig azt látom, hogy a földön egy pokróc hever, a srác meg egyből elkap egy torokvizsgálatra a nyelvével, miközben a melltartómat gombolja és a bugyimba nyúlkál, akkor azért csak villog a fejemben az a vészjelző, hogy ezt talán mégsem kéne. Úgy meg végképp nem, hogy szűz vagyok, és eddig 5 mondatnál nem beszéltünk többet, ráadásul miközben rajtam munkálkodik a nővéremmel hasonlítgat össze. Na, ezt nekem nem vette be a gyomrom, és ezért nem is tudtam sajnálni Loey-t, amikor Josh csak úgy otthagyta. Megkapták amit akartak. SPOILER VÉGE.

"- Nem lehetünk mindig olyanok, amilyennek mások látni akarnak bennünket." 

Akit viszont rettentően szerettem, az Marcus volt. Nem az a tipikus szépfiú, még csak nem is népszerű. Messze áll a tökéletestől is, de a lelke az gyönyörű.

A Loey-val való kapcsolata pedig merőben eltér az átlag sablontól. Nem esnek rögtön egymásnak, nem dobálóznak nagy szavakkal. Esetükben inkább a tettek és a csend beszél. Remekül kiegészítik egymást, és pontosan tudják, mikor mire van szüksége a másiknak. Marcus mellett még Loann is teljesen szerethetővé vált.

"Van valami megnyugtató abban, hogy tudod, számíthatsz valakire, akinek mindennél fontosabb vagy ezen a világon. Még ha csupán egy pillanatig is tart az egész." 

Imádtam amikor együtt csináltak valamit. Lehetett szó akár az iskolai projektjükről, fotózásról, úszásról, melóról, de még a hallgatásukért is odáig voltam. És ha már fotózás: az egyik legcsodálatosabb része a regénynek. 

Világéletemben imádtam - nagyon amatőr szinten - fényképezni, és talán pont emiatt fogott meg az egész. Izgalmas látni, hogy egy papírdarabbal mennyi érdekességet, szépséget, vagy érzelmet lehet kifejezni, ábrázolni. Az írónő pedig bőven kihasználta ezt, és kétszer is megkönnyeztetett vele. Nem akarok spoilerezni, de annyit elárulok, hogy mind  a két alkalom a vége felé van, és a testvérekhez kötődik.

Összességében azoknak ajánlom, akik szeretik a lassú lefolyású regényeket, melyek kiragadnak egy időszakot a karakterek életéből és azt mutatják be, valamint azoknak, akiket érdekelnek a mentális problémákat feldolgozó történetek. És már most szólok: a vége gyönyörű, de földhöz vág!

Pontszám: 5/3,5 (de a legvége 5*)

Kedvenc szereplő: Marcus

Kedvenc jelenet: a vége, fotósorozat Claire-ről a szobájában, fotóelőhívás

Negatívum: Loann-Josh, és a szülők struccpolitikája

Borító: 5/5

Biscotti

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt
- 25 dkg cukor
- 15 dkg olvasztott vaj (nem margarin)
- 4 tojás (ebből 1 a sütemény megkenéséhez kell)
- 1 citrom reszelt héja
- 1/3 csomag sütőpor
- 15 dkg egész mandula 

 

Elkészítés:
1) Egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport, a cukrot, a reszelt citromhéjat és a 3 tojást.
2) Hozzáadjuk az olvasztott vajat, jól összegyúrjuk, majd a legvégén a mandulát is hozzáadjuk és belegyúrjuk. (A tészta akkor jó, amikor jól összeáll, lágy, de nem ragacsos.)
3) Előkészítünk egy nagy tepsit, és kibéleljük sütőpapírral.
4) Négy részre osztjuk a tésztát, majd minden darabból gyúrunk egy hosszú rudat. Az így kapott rudakat egymás mellé fektetjük a tepsibe.
5) Felverjük a megmaradt tojást, ezzel megkenjük a rudakat és 175 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük (sütőtől függően addig, amíg aranybarna nem lesz a tészta teteje).
6) Amikor megsült, kivesszük a sütőből, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd óvatosan egyenként kiemeljük a rudakat vágódeszkára és felvágjuk 1-1.5 cm-es szeletekre. (Lehet kicsit átlósan vágni, akkor nagyobb szeletek lesznek.)
7) A szeleteket egymás mellé fektetve visszatesszük a tepsibe 10 percig szárítjuk, majd megforgatjuk a szeleteket és a másik oldalukon is szárítjuk további 10 percig.
8) A legnagyobb sikert akkor érjük el, ha desszertborral vagy kávéval együtt kínáljuk!

A recept forrása: Kinga-konyha

Nyereményjáték

Loann, a főhősnőnk új szenvedélye a fotózás. Részleteket örökít meg a nagy képekből és albummá rendezi őket.
Most mi is fotós játékra hívunk titeket. Minden blogon találhattok egy kitűzött fotót, ami egy közeli valami ismert dologról. Nektek kell rájönnötök, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter megfelelő mezőjéébe.
Nem kell félni, nem lesz nehéz, de annál szemet gyönyörködtetőbb a feladat.
A nyeremény mint mindig, most is a könyv egy-egy példánya, amit három szerencsés nyertes kap meg.

Játékszabályok: 

1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTELEZŐ)
4.) Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/08 Bibliotheca Fummie - Fotózás
08/09 Dreamworld - Biscotti
08/10 CBooks
08/11 Nem harap a... - Bulimia
08/12 Media Addict
08/13 Deszy könyvajánlója
08/14 Könyvszeretet
08/15 Zakkant olvas