„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik.
De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a
feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell
keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban,
őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell
ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek
kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem
csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”
Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!
S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!
Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!
S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!
Jó szórakozást!
A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!
December 4. - Még 20 nap a Karácsonyig
C. gyors léptekkel szelte át az ünnepi díszben pompázó palota folyosóit. Ez egyszer nem törődött azzal, ki hallja meg közeledtét vagy ki nem. Na, nem mintha nem lett volna képes a legkisebb zaj nélkül eljutni lakosztályáig, ám az perceket vett volna el értékes idejéből. És ha jelenleg valamiből kevés állt rendelkezésére, az az idő.
Miután a herceg N.-val együtt elhívta az utcai bálba, C. lényegében egy bezsongott kislánnyá szellemült. Teljesen megfeledkezve magáról, illetlenül átölelte D.-t, majd karon ragadta barátnőjét és megindult vele a palota bejárata felé. Rohanás közben pedig izgatottan vázolta a lánynak, mennyi elintéznivalójuk van még.
C.mindenképp szeretett volna bemenni a város felkapottabb negyedébe, hogy új ruhát, ékszereket, parfümöt és mindenféle csecsebecsét vegyen, melynek felére úgysem lesz szüksége soha az életben, nemhogy a holnapi mulatságon. De mostanában ez volt a hobbija. A munkájáért kapott jutalmát olyan dolgokra szórta el, amiket azelőtt nem engedhetett volna meg magának. Kárpótlás? Talán.
– Siess! Be kell érnünk, mielőtt bezárnának az üzletek – ösztökélte N.-t gyorsabb tempóra, ám az hirtelen megállt, s C.-t is lehorgonyozta.
N. zihálva, egy levegővétel, egy szó felállásban elmagyarázta vadóc barátnőjének, hogy tőle távol áll az ilyesfajta költekezés, és noha nem ítéli el, ő maga mégsem tudna tiszta lelkiismerettel vásárolgatni úgy, hogy tudja, népe rabszolgaként sínylődik a legkegyetlenebb táborokban. Miután végzett, elnézést kért és visszafordult D.-hoz. Máskor talán szíven ütötték volna C.-t az imént elhangzott kemény szavak, de most, most volt. Muszáj volt kikapcsolódnia. Annyi kegyetlenséggel és igazságtalansággal, mellyel nap, mint nap szembesült munkája során, már nem bírt mit kezdeni. A hétköznapjai tele voltak titkokkal, rejtélyekkel, megoldásra váró ügyekkel, hazugságokkal és még ki tudja miféle dolgokkal. Fenébe is, megérdemli, hogy egyszer az évben jól érezze magát – így hát lakosztálya felé iramodott.
Szobájába érve gyorsan előkereste érmékkel teli tarisznyáját, és a jégkék ruhája derekán körbefutó ezüst övre függesztette, majd felkapta a gondosan bevetett ágyán heverő hermelinköpenyét. Az ajtóban azonban megtorpant.
C. visszafordult, s biztonságos rejtekéből előkotort két éles pengéjű kést, melyekkel könnyűszerrel elmetszhette volna bárkinek a torkát. Sőt, ha úgy tartotta volna kedve, akár meg is nyúzhatta volna az illetőt. Ezen kívül a drágaságai még tökéletesen megfeleltek csonkításra, kizsigerelésre és… hát sok egyébre.
Felhúzta szoknyáját és a szokott módon combjára erősítette a fegyvereket, majd fésülködőasztaláról felemelt néhány hosszú, éles hajtűt és betűzte őket hullámzuhatagként vállára omló, már-már fehérnek tetsző világosszőke hajába. Egy nő legyen mindig felkészült – vallotta.
Dolga végeztével lesimította ruháját, megigazította köpenyét, továbbá magában elmormolt egy imát – az illetékesek érdekében –, hogy mire leér a lépcsőn, a bejáratnál menetre készen várja a hintó, melyet még felfelé jövet kéretett.
Már éppen befordult volna a főfolyosóra, amikor valaki a derekánál fogva berántotta a fal egyik bemélyedésébe. C. válogatott szitokszavak közepette éppen azon volt, hogy előrántja egyik pengéjét, amikor megfordulva a kapitány öntelt vigyorával találta szembe magát. A lány dühösen fújtatott egyet és kiszakítva magát a férfi fogságából, csípőre vágta kezét.
– Hogy merészelted, te idióta? – kérdezte dühösen. Bár, ha be kellett volna vallania, nem is Ch.-ra volt mérges, sokkal inkább magára, hogy hagyta eltompulni érzékeit, és nem szúrta ki a sötétben leselkedő veszélyt.
Ch. válasz helyett felnevetett, majd egyik kezét a lány dereka köré fonva közelebb rántotta magához, a másikkal pedig megfogta állát és mielőtt a paprikás hangulatú C. bármi egyebet mondhatott volna, ajkát az ajkára préselve, belefojtotta a szót. Érezte, hogy karjai között felenged az addig oly görcsös test, és méginkább hozzápréselődik. Csókjuk vad volt és szenvedélyes, mint általában. Olyan mohón vágytak a másik érintésére, mintha minden alkalom az utolsó lett volna.
C. néhány pillanat után pihegve eltolta magát a kapitánytól. Arca két oldalán vörös rózsaként lángolt a hév. Finoman ívelt szája megduzzadt, Ch. pedig képtelen volt levenni róla tekintetét. Újra érezni akarta. Még többre vágyott a lányból. – Gyere – húzta volna maga után egy elhagyatott szobába. – Azt hiszem, itt még nem voltunk a héten – kacsintott.
C. habozott ugyan, ám végül mégis kitartott eredeti terve mellett, s egy lépés után megállt.
– Nem lehet. Dolgom van. D. meghívott egy bálra, ami holnap lesz, és muszáj beszereznem egy ruhát – hadarta.
A kapitány arca megfeszült. Állkapcsán rángani kezdett az ideg.
– Velem jöhetnél – tette hozzá sietősen C., mielőtt Ch. féltékeny vadállattá lényegült volna. – Tudod, méltó kellékem lehetnél, mint a múltkor…
C. nem hagyott időt a férfinek. Mielőtt az megemészthette vagy egyáltalán felfoghatta volna szavait, kicsúszott öleléséből és végigügetett a lépcsőn, oda-oda biccentve egy-egy ismerős őrnek.
Odakint a hóesésben már várta a hintó – hála az égnek, senkit nem kell ma megfosztania férfiasságától. Erőt véve magán, C. szép kecsesen végiglejtett a kinti néhány lépcsőfokon, jókedvűen köszönt a kocsisnak, aki ugyan felajánlotta, hogy segít neki beszállni, ám a lány elutasította. Helyette cseppet sem nőiesen a hintó oldalának dőlt, hanyag testtartást felvéve, és a nyakában lógó amulettel kezdett játszadozni.
Két perc elteltével kivágódott a hatalmas ajtó és megjelent a dühös képet vágó kapitány. C. pontosan tudta, mennyire gyengepontot érintett korábbi kijelentésével... Remek, ez volt a célja.
– Kapitány – intett felé. – Hová, hová ilyen sietősen?
Ch. rá sem nézve, minden további magyarázat nélkül bepattant a hintóba. Odakint C. hangosan felkacagott, majd csatlakozott a férfihoz. – Azt hittem, már sosem érsz ide – mondta, s látva a férfi dacos ábrázatát, még hozzátette: – Épp azon gondolkoztam, ki lehetne hozzád hasonlóan méltó díszem… és csomaghordóm.
– Jó, ha tudod, C., holnap ezért megfizetsz. Húsz kilométer futás a vadasparkban.
– Mondta a vesztes kapitány…
– Kár, pedig szerettem volna átadni a karácsonyi ajándékodat – mosolygott Ch. a megdöbbent képet vágó lányra, majd drámaian meglebegtetett előtte egy kisebb dobozt, mielőtt visszadugta volna kabátja zsebébe. Eztán megütögette a hintó oldalát, ami döcögve megindult alattuk. – Ó, és még valami. A herceg küldött neked egy bonbont, ha találkozol vele, mond meg neki, mennyire finom volt.
C.mindenképp szeretett volna bemenni a város felkapottabb negyedébe, hogy új ruhát, ékszereket, parfümöt és mindenféle csecsebecsét vegyen, melynek felére úgysem lesz szüksége soha az életben, nemhogy a holnapi mulatságon. De mostanában ez volt a hobbija. A munkájáért kapott jutalmát olyan dolgokra szórta el, amiket azelőtt nem engedhetett volna meg magának. Kárpótlás? Talán.
– Siess! Be kell érnünk, mielőtt bezárnának az üzletek – ösztökélte N.-t gyorsabb tempóra, ám az hirtelen megállt, s C.-t is lehorgonyozta.
N. zihálva, egy levegővétel, egy szó felállásban elmagyarázta vadóc barátnőjének, hogy tőle távol áll az ilyesfajta költekezés, és noha nem ítéli el, ő maga mégsem tudna tiszta lelkiismerettel vásárolgatni úgy, hogy tudja, népe rabszolgaként sínylődik a legkegyetlenebb táborokban. Miután végzett, elnézést kért és visszafordult D.-hoz. Máskor talán szíven ütötték volna C.-t az imént elhangzott kemény szavak, de most, most volt. Muszáj volt kikapcsolódnia. Annyi kegyetlenséggel és igazságtalansággal, mellyel nap, mint nap szembesült munkája során, már nem bírt mit kezdeni. A hétköznapjai tele voltak titkokkal, rejtélyekkel, megoldásra váró ügyekkel, hazugságokkal és még ki tudja miféle dolgokkal. Fenébe is, megérdemli, hogy egyszer az évben jól érezze magát – így hát lakosztálya felé iramodott.
Szobájába érve gyorsan előkereste érmékkel teli tarisznyáját, és a jégkék ruhája derekán körbefutó ezüst övre függesztette, majd felkapta a gondosan bevetett ágyán heverő hermelinköpenyét. Az ajtóban azonban megtorpant.
C. visszafordult, s biztonságos rejtekéből előkotort két éles pengéjű kést, melyekkel könnyűszerrel elmetszhette volna bárkinek a torkát. Sőt, ha úgy tartotta volna kedve, akár meg is nyúzhatta volna az illetőt. Ezen kívül a drágaságai még tökéletesen megfeleltek csonkításra, kizsigerelésre és… hát sok egyébre.
Felhúzta szoknyáját és a szokott módon combjára erősítette a fegyvereket, majd fésülködőasztaláról felemelt néhány hosszú, éles hajtűt és betűzte őket hullámzuhatagként vállára omló, már-már fehérnek tetsző világosszőke hajába. Egy nő legyen mindig felkészült – vallotta.
Dolga végeztével lesimította ruháját, megigazította köpenyét, továbbá magában elmormolt egy imát – az illetékesek érdekében –, hogy mire leér a lépcsőn, a bejáratnál menetre készen várja a hintó, melyet még felfelé jövet kéretett.
Már éppen befordult volna a főfolyosóra, amikor valaki a derekánál fogva berántotta a fal egyik bemélyedésébe. C. válogatott szitokszavak közepette éppen azon volt, hogy előrántja egyik pengéjét, amikor megfordulva a kapitány öntelt vigyorával találta szembe magát. A lány dühösen fújtatott egyet és kiszakítva magát a férfi fogságából, csípőre vágta kezét.
– Hogy merészelted, te idióta? – kérdezte dühösen. Bár, ha be kellett volna vallania, nem is Ch.-ra volt mérges, sokkal inkább magára, hogy hagyta eltompulni érzékeit, és nem szúrta ki a sötétben leselkedő veszélyt.
Ch. válasz helyett felnevetett, majd egyik kezét a lány dereka köré fonva közelebb rántotta magához, a másikkal pedig megfogta állát és mielőtt a paprikás hangulatú C. bármi egyebet mondhatott volna, ajkát az ajkára préselve, belefojtotta a szót. Érezte, hogy karjai között felenged az addig oly görcsös test, és méginkább hozzápréselődik. Csókjuk vad volt és szenvedélyes, mint általában. Olyan mohón vágytak a másik érintésére, mintha minden alkalom az utolsó lett volna.
C. néhány pillanat után pihegve eltolta magát a kapitánytól. Arca két oldalán vörös rózsaként lángolt a hév. Finoman ívelt szája megduzzadt, Ch. pedig képtelen volt levenni róla tekintetét. Újra érezni akarta. Még többre vágyott a lányból. – Gyere – húzta volna maga után egy elhagyatott szobába. – Azt hiszem, itt még nem voltunk a héten – kacsintott.
C. habozott ugyan, ám végül mégis kitartott eredeti terve mellett, s egy lépés után megállt.
– Nem lehet. Dolgom van. D. meghívott egy bálra, ami holnap lesz, és muszáj beszereznem egy ruhát – hadarta.
A kapitány arca megfeszült. Állkapcsán rángani kezdett az ideg.
– Velem jöhetnél – tette hozzá sietősen C., mielőtt Ch. féltékeny vadállattá lényegült volna. – Tudod, méltó kellékem lehetnél, mint a múltkor…
C. nem hagyott időt a férfinek. Mielőtt az megemészthette vagy egyáltalán felfoghatta volna szavait, kicsúszott öleléséből és végigügetett a lépcsőn, oda-oda biccentve egy-egy ismerős őrnek.
Odakint a hóesésben már várta a hintó – hála az égnek, senkit nem kell ma megfosztania férfiasságától. Erőt véve magán, C. szép kecsesen végiglejtett a kinti néhány lépcsőfokon, jókedvűen köszönt a kocsisnak, aki ugyan felajánlotta, hogy segít neki beszállni, ám a lány elutasította. Helyette cseppet sem nőiesen a hintó oldalának dőlt, hanyag testtartást felvéve, és a nyakában lógó amulettel kezdett játszadozni.
Két perc elteltével kivágódott a hatalmas ajtó és megjelent a dühös képet vágó kapitány. C. pontosan tudta, mennyire gyengepontot érintett korábbi kijelentésével... Remek, ez volt a célja.
– Kapitány – intett felé. – Hová, hová ilyen sietősen?
Ch. rá sem nézve, minden további magyarázat nélkül bepattant a hintóba. Odakint C. hangosan felkacagott, majd csatlakozott a férfihoz. – Azt hittem, már sosem érsz ide – mondta, s látva a férfi dacos ábrázatát, még hozzátette: – Épp azon gondolkoztam, ki lehetne hozzád hasonlóan méltó díszem… és csomaghordóm.
– Jó, ha tudod, C., holnap ezért megfizetsz. Húsz kilométer futás a vadasparkban.
– Mondta a vesztes kapitány…
– Kár, pedig szerettem volna átadni a karácsonyi ajándékodat – mosolygott Ch. a megdöbbent képet vágó lányra, majd drámaian meglebegtetett előtte egy kisebb dobozt, mielőtt visszadugta volna kabátja zsebébe. Eztán megütögette a hintó oldalát, ami döcögve megindult alattuk. – Ó, és még valami. A herceg küldött neked egy bonbont, ha találkozol vele, mond meg neki, mennyire finom volt.
Nyereményjáték
Minden könyv felér egy apró
varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal,
veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És
mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?
Idén mertünk egy nagyot
álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos
adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum
lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy
válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk
alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két
kártyalapnak.
Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi
novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét
beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik
arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a
Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie)
ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor
huszonnégyszeres esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)
A mai napon a Kardok Királynője kártyához tartozó "C" személyét kell kitalálnotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése