Mickey Long - Kócos és a szivárvány

Mickey Long: Kócos és a szivárvány

Kiadó: Főnix Könyvműhely
ISBN: 9637051616
Oldalszám: 144 oldal

Fülszöveg:

Gyere, utazz velünk Zuzmóföldére, ahol a mese valóságos, a varázslat mindennapos, a gyerekek pedig az Arany Tölgyfalevél Tanoda nevezetű bentlakásos iskolában folytatják tanulmányaikat varázslényekről és a grifflovaglás rejtelmeiről!
Kócos, a majdnem kilencéves kisfiú is ide jár, csakúgy, mint jó barátja, Szöszke, és annak testvére, Öcsike. Egy nap szivárvány jelenik meg az udvaron, melyből egy zöld frakkos kobold ugrik elő. A lebegő üveggolyókkal játszó Öcsike még nem tanult ezekről az olykor rosszindulatú teremtményekről, s mire a két barát észbe kap, a varázslénnyel együtt nyoma vész.
Az utánuk iramodó Kócos és Szöszke az iskola elhagyatott tornyában megismerkednek az ott bujdosó, társai által kiközösített, hófehér griffel, a félig madár, félig oroszlán Jégvirággal, akinek a közelében olyan nyúlóssá válik az idő, mint a szilvalekvár, mellesleg pedig érzi a szivárvány illatát (fahéjas), és hajlandó segíteni nekik elveszett társuk előkerítésében…
Így kezdődik a nagy kaland, melynek során hőseink útját keresztezi félszeg sárkánycsemete, félállású gonosz boszorkány és iskolából kimaradt óriás (Kócos mások számára láthatatlan, kissé hebehurgya lélektestvéréről, Napsugárról már nem is beszélve), miközben mindent elkövetnek, hogy még a vacsorára hívó bagolyhuhogás előtt visszatérjenek Öcsikével az iskola falai közé.

Saját véleményem:

Kócos, Szöszke és Öcsike, az Arany Tölgyfalevél Tanoda három diákja titkos rejtekhelyükön játszanak, amikor észrevesznek a suli udvarán egy gyönyörű szivárványt, melyből egy kobold tűnik elő. Miután a kis lény útbaigazítást kér a három gyerektől, eltűnik a szivárványban, csakhogy Szöszke testvére, Öcsike utánaered és vele együtt felszívódik.
Kócosék megpróbálnak a szivárvány és a kisfiú nyomába eredni - ami egy elhagyatott toronyhoz vezeti őket -, mivel tanulmányaiknak köszönhetően tudják, hogy a koboldok milyen rosszindulatú teremtmények.
Noha nem járnak sikerrel, az elhagyatott épületben találkoznak egy fehér griffel, Jégvirággal, aki magányosan éldegél, mivel mindenki megveti és kigúnyolja különleges tehetsége miatt. Fajtársaitól eltérően ő tud beszélni.
Kócosék hamar összebarátkoznak vele, Jégvirág pedig felajánlja segítségét, ami nagyon is kapóra jön a gyerekeknek, ugyanis a griff érzi a szivárvány fahéjas illatát, így hát mindhárman nekivágnak az útnak, mely számos veszélyekkel teli kalandot ígér. De vajon sikerül visszaérniük a bagolyhuhogás előtt?

A Kócos és a szivárvány egy hihetetlenül bájos, aranyos, izgalmakkal és varázslattal teli mese, mely minden gyermeknek és gyermeklelkű felnőttnek kötelező olvasmány! Engem már a legelső oldalon megvett és beszippantott. A szerző stílusa és a történetből áradó bűvölet úgy rángatott ki a valós világból, mintha átléptem volna a szivárványon, hogy aztán egy beszélő griff hátán szárnyalva, láthatatlan útitársként kövessem Szöszkét és Kócost, miközben bébisárkányokkal, gonosz boszorkányokkal, nem túl eszes óriásokkal, szeleburdi tündérekkel, és békákkal találkozom.

A történet főcselekményét egyébként az Öcsike utáni hajsza alkotja. S miközben a két gyerek, Jégvirággal kiegészülve a szivárványt üldözi, számtalan kalandba csöppennek, ami által betekintést nyerünk ebbe a varázslatos világba, és különböző színtereibe.
Felnőttebb és kritikusabb szemmel azt mondanám, hogy maga a világfelépítés egyelőre elég elnagyolt. Nem sokat tudunk meg arról, miért járnak a kicsik varázssuliba, ha nem is boszorkánypalánták, és azt sem tudjuk, miként, milyen szabályok szerint működnek itt a dolgok. Ugyanakkor az az igazság, hogy engem ez egyáltalán nem zavart, és egy mesénél nem is számít alapfeltételnek. Ebben a helyzetben kicsit tágabbak a korlátok. A varázslaton túli varázslatnak hála. Egy gyerek tuti, hogy nem fog leállni és a regény felépítését boncolgatni, amikor ilyen klassz és izgalmas helyeken bolyonghat, mint a sárkánybarlang, a boszorkány kunyhója vagy az óriások földje.
Kócos, Szöszke és Jégvirág pedig remek idegenvezető. Mind a hárman roppant szerethető figurák. Viccesek, okosak, bátrak, aranyosak és kedvesek. Csupa olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amiben a kicsik azonosulni tudnak velük. Egyikük okoskodóbb, másikuk kalandvágyóbb, harmadikuk pedig szeretetéhesebb. Ráadásul a fel-felbukkanó mellékkarakterek is igazán mókásak.
Nekem például nagyon tetszett Kócos újonnan megjelenő tündér lélektársnője is, aki minden szinten kielégítette nálam a tündér fogalmát. Cserfes, szeleburdi kislány, aki szappanbuborékokkal és rengeteg vicces szituációval ajándékozza meg az olvasót. Imádtam a Kócossal folytatott párbeszédeiket, amik már csak a többi szereplő miatt is igazán szórakoztatóak voltak, hisz a fiút leszámítva senki nem látta Napsugárt.

De ugyanígy megemlíthetném Hüpp-Hüppöt, a bébisárkányt - tulajdonképpen miatta figyeltem fel erre a könyvre -, a békakirályfit vagy az órát. A legjobb szó a regényre egyértelműen a bájos. Minden olyan léleksimogató. Persze vannak izgalmas kalandok, ahol lehet aggódni és egy ici-picit félni is, de csak annyira, amennyire az a gyerekeknek kell.  Olyan ez az egész, mintha a magyar népmese alkotói összefogtak volna a Disney-vel. És egyébként több kikacsintás, utalás is van a klasszikusabb mesék története, vagy egy-egy szereplője felé.
Egyedüli negatívumként a rövid kitérőket tudnám felhozni, amikor a szerző a cselekményhez nem szorosan kapcsolódó tárgy vagy személy felé kanyarodott néhány bekezdés erejéig. Az kicsit megtörte a lendületet. Ám szerencsére ilyen csak két-három alkalommal fordult elő.
Amit viszont még mindenképpen ki kell emelnem, az az, hogy Mickey Long nem akarja hülyének nézni a gyerekeket (vagy az éppen aktuális olvasóját). A mai mesekönyvekben rengetegszer találkozom olyannal, hogy az író úgy kezeli a kölyköket, mintha hülyék lennének, és egészen - erőltetetten - lebutítva szól hozzájuk, de itt nem ez történik, és ennek annyira örültem.
Mindent egybevetve tehát imádtam ezt a történetet. Élveztem, hogy újra az a csodákban hívő, gondtalan kislány lehetek, szállhatok Jégvirág és a képzelet hátán, miközben rengeteg természetfeletti lény vesz körül. És bár az első rész lezárt, én rettentően várom a folytatást! Kérek még belőle, de jó sokat!
Ajánlani elsősorban a kicsiknek és a gyereklelkű felnőtteknek ajánlom, kortól és nemtől függetlenül. A könyvet pedig köszönöm a kiadónak!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Hüpp-Hüpp, Jégvirág, Napsugár

Kedvenc jelenet:egyértelműen a bébisárkányos rész

Negatívum: 1-2 történethez nem szorosan kapcsolódó kikacsintás

Borító: 5/4