A Blogturné Klub február 11-e és 15-e között három állomásos turnéra indul, méghozzá egy nagyon fontos küldetéssel: végére kell járnunk, hová tűnt az éltető víz a Tóból.
Rév Fülöppel és Nyár Lőrinccel az oldalunkon biztosan nem fogunk unatkozni, és olyan kalandokat élhetünk át, amelyeket soha nem felejtünk majd el.
Rév Fülöppel és Nyár Lőrinccel az oldalunkon biztosan nem fogunk unatkozni, és olyan kalandokat élhetünk át, amelyeket soha nem felejtünk majd el.
És ha ügyesek vagytok a nyereményjátékunkban, Ti is elmerülhettek a kalandban, hiszen megnyerhetitek a regény egyik példányát!
Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155234996
Oldalszám: 232 oldal
Illusztrálta: Haránt Artúr, Fórizs Gergely
Tetszett? Vidd haza!
Fülszöveg:
Vészesen apad a Tó. De vajon miért? Rév Fülöp, a lovaglegény a litéri sárkány hátára pattan, hogy kiderítse az okát. A nyomok Nagylapály birodalmába vezetnek, ahol találkozunk Nyár Lőrinccel, Zivatarzug lovagjaival, Hötödik Hőbörödött királlyal és a világ legpimaszabb leányzójával, akire nem lehet haragudni.
Kiderül, mi van a Mély Kút mélyén, és az is, hogy miért nincs tó, ha van…
Kiderül, mi van a Mély Kút mélyén, és az is, hogy miért nincs tó, ha van…
Saját véleményem:
Ám a mostani gyakorlat kissé balul sül el, minek következtében majdnem porrá ég a vár. Szerencsére azonban Rév Fülöp és a Litériai - tűzfóbiás - sárkány idejében cselekszik.
Az uralkodói család hálája jeléül nagy lakomát rendez tiszteletükre, csakhogy a vacsora új fordulatot vesz, amikor az Udvari Fővízállásjelentő, türelmetlenül, meg nem várva a király beszédének végét, beront, hogy közölje: a Tó vészesen apad.
Fülöp, sárkánybarátjával elvállalja, hogy kideríti ennek a szörnyűségnek az okát, s azon nyomban útnak is indulnak, de nem sokkal később, a kőtengerrel borított tavon való átkelés közben elszakadnak egymástól, így a fiú egyedül kénytelen nekivágni a kalandnak. Útja során megismerkedik egy testvérpárral, kikkel temérdek bajba bonyolódnak, s még annál is több titkot fedeznek fel.
Arra a kérdésre, hogyan került a kezembe elsőre egy sorozat harmadik része, igazán egyszerű a válasz: sárkány. Imádom őket! Bármilyen formában és mennyiségben jöhetnek, soha nem unok rájuk. Az irántuk érzett szerelmem egészen hátulgombolós koromig nyúlik vissza; sok kislánnyal ellentétben én ugyanis nem a szőke hercegeknek drukkoltam, hanem mindig a sárkányoknak. (Fránya Targaryen vér)
A sárkánymániám gyakorlatilag azóta sem ismer határokat, így amikor megláttam a borítót, és a fülszövegben lévő "Litériai sárkány" szót, menthetetlenül elvesztem. Litériai barátunkban pedig abszolút nem kellett csalódnom, ő egy kissé sete-suta tünemény, imádom! Ráadásul azt is megtudtam, hogy az előző részekben is benne volt, úgyhogy, ha másért nem, már ezért muszáj beszereznem a többi kötetet. De az igazság az, hogy nem ő az egyetlen oka annak, hogy a kívánságlistám plusz két fővel gyarapodott; elmesélem, miért...
Amikor kézhez kaptam a könyvet, nem győztem csodálni. Meseszép kívül-belül! A borító részletes kidolgozása, a gyönyörű illusztrációk, az ajándék-, valamint a beépített könyvjelző mind-mind hozzáadott az élményhez. És, hogy miért térek ki erre, mikor a tartalom a lényeg? Azért, mert a borító egyszerre keltett bennem olyan érzést, mintha egy középkori, díszes kódexet tartanék a kezemben, és idézte fel a régi mesekönyvek igényességét, stílusát. A nosztalgia mellett pedig vizuálisan is megadta az alaphangulatot ehhez a középkori világhoz. (Említettem már, hogy a középkor és a lovagok a másik nagy szenvedélyem?)
A Rév Fülöp és Nyár Lőrinc tipikusan az a meseregény, amit korra és nemre való tekintet nélkül mindenkinek szívből ajánlok. A család apraja-nagyja találhat benne olyan dolgot, mely leköti, megérinti és rabul ejti.
Gyerekek számára adott a kaland, kiegészítve vicces szituációkkal, poénokkal. Könnyen azonosulhatnak a merész, bátor, furfangos, mégis esendő fiatal szereplőkkel: Fülöppel, Lőrivel (bocsi, Lőrinc, de nekem már Lőri maradsz), vagy Zsanával. A felnőttek pedig élvezhetik a szerző által beleszőtt szójátékokat, régies szóhasználatot, hangvételt, hisz Jeney Zoltán élt a magyar nyelv szépségével, és bátran mert játszani is vele. Bevallom, ezidáig nem találkoztam hasonló könyvvel, de nagyon élveztem, számomra ez jelentette a sztori egyik báját a sok közül.
Továbbá tetszett, hogy a könyv első fejezete viccesen vezetett be Fülöpék világába. Nem akart nagyot ütni, helyette kinyújtotta felém a kezét, és hagyta hogy megszorítsam azt, majd szép fokozatosan magával húzott, és huss, mire feleszméltem, már Balatóniában jártam.
A kifejezetten laza és humoros kezdés után, túljutva az első döbbeneteken (tűzfóbiás sárkány? tűzvédelmi gyakorlat, amiről mindenki azt hiszi igazi, pedig tudják, hogy nem?), megérkezett a főkonfliktus, mely köré tulajdonképpen ez az egész épült: a Tó apadása. Fülöp és a Litériai azzal a céllal indult küldetésükre, hogy kiderítsék, mi történt.
Közös útjuk azonban hamar ketté vált (igen, itt sárkányrajongó énem majdnem zokogásban tört ki), amikor a Litériai elsodródott, mi meg Fülöp oldalán maradtunk, akinek ezt követően számtalan nehézséggel kellett megküzdenie. Bandukolása közben népmesei vonásoknak megfelelően újabb és újabb próbatételek követték egymást életében. Hol galibába keveredett, hol csatlakozott hozzá egy másik karakter, hol pedig újabb rejtélyekkel találkozott, melyek egyszerre adtak hozzá az alapkonfliktushoz, és ágaztak szét.
Ez a fajta láncszerűség meg-megtörte a történetet, frissítőleg hatott rá. Ha csak rövid időre is, de kiragadta az olvasót a mostból, adott egy új élményt. Az új szereplőkkel érkező kis mesék pedig kifejezetten érdekfeszítőnek bizonyultak, amolyan történet a történetben jelleggel.
Ami érdekes még, hogy meséhez képest jobban felépített, mint az átlag, szövevényesebb, ráadásul a háttérvilág is rettentően kiforrott. Érződött rajta, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett rá, gondosan kialakította a történelmét, a szabályokat és minden egyebet. Részletekbe menően helyén vannak a dolgok. Egy 9-10 éves gyerek nyilván nem ezt fogja nézni, neki ebből az élmény és a hangulat marad meg, de az nagyon.
Összességében tehát én nagyon szerettem ennek a kis lovalegénynek a kalandját. Minden megvolt benne, ami kellett: rengeteg humor, bonyodalom, titkok, izgalmas szituációk, nyomozás, összecsapás, szerethető karakterek egyedi jellemmel. Az is nyugodtan olvashatja, aki hozzám hasonlóan kihagyta az első két részt. Önmagában is tökéletesen érthető, főként úgy, hogy az elején van egy kis összefoglaló az alapinfókkal. Ami pedig engem illet: várom a folytatást, merthogy így nem lehet vége! Ugye? Kérek még Fülöpöt, Zsanát, Lőrit és Litériait.
A sárkánymániám gyakorlatilag azóta sem ismer határokat, így amikor megláttam a borítót, és a fülszövegben lévő "Litériai sárkány" szót, menthetetlenül elvesztem. Litériai barátunkban pedig abszolút nem kellett csalódnom, ő egy kissé sete-suta tünemény, imádom! Ráadásul azt is megtudtam, hogy az előző részekben is benne volt, úgyhogy, ha másért nem, már ezért muszáj beszereznem a többi kötetet. De az igazság az, hogy nem ő az egyetlen oka annak, hogy a kívánságlistám plusz két fővel gyarapodott; elmesélem, miért...
A Rév Fülöp és Nyár Lőrinc tipikusan az a meseregény, amit korra és nemre való tekintet nélkül mindenkinek szívből ajánlok. A család apraja-nagyja találhat benne olyan dolgot, mely leköti, megérinti és rabul ejti.
Gyerekek számára adott a kaland, kiegészítve vicces szituációkkal, poénokkal. Könnyen azonosulhatnak a merész, bátor, furfangos, mégis esendő fiatal szereplőkkel: Fülöppel, Lőrivel (bocsi, Lőrinc, de nekem már Lőri maradsz), vagy Zsanával. A felnőttek pedig élvezhetik a szerző által beleszőtt szójátékokat, régies szóhasználatot, hangvételt, hisz Jeney Zoltán élt a magyar nyelv szépségével, és bátran mert játszani is vele. Bevallom, ezidáig nem találkoztam hasonló könyvvel, de nagyon élveztem, számomra ez jelentette a sztori egyik báját a sok közül.
Továbbá tetszett, hogy a könyv első fejezete viccesen vezetett be Fülöpék világába. Nem akart nagyot ütni, helyette kinyújtotta felém a kezét, és hagyta hogy megszorítsam azt, majd szép fokozatosan magával húzott, és huss, mire feleszméltem, már Balatóniában jártam.
A kifejezetten laza és humoros kezdés után, túljutva az első döbbeneteken (tűzfóbiás sárkány? tűzvédelmi gyakorlat, amiről mindenki azt hiszi igazi, pedig tudják, hogy nem?), megérkezett a főkonfliktus, mely köré tulajdonképpen ez az egész épült: a Tó apadása. Fülöp és a Litériai azzal a céllal indult küldetésükre, hogy kiderítsék, mi történt.
Közös útjuk azonban hamar ketté vált (igen, itt sárkányrajongó énem majdnem zokogásban tört ki), amikor a Litériai elsodródott, mi meg Fülöp oldalán maradtunk, akinek ezt követően számtalan nehézséggel kellett megküzdenie. Bandukolása közben népmesei vonásoknak megfelelően újabb és újabb próbatételek követték egymást életében. Hol galibába keveredett, hol csatlakozott hozzá egy másik karakter, hol pedig újabb rejtélyekkel találkozott, melyek egyszerre adtak hozzá az alapkonfliktushoz, és ágaztak szét.
Ez a fajta láncszerűség meg-megtörte a történetet, frissítőleg hatott rá. Ha csak rövid időre is, de kiragadta az olvasót a mostból, adott egy új élményt. Az új szereplőkkel érkező kis mesék pedig kifejezetten érdekfeszítőnek bizonyultak, amolyan történet a történetben jelleggel.Ami érdekes még, hogy meséhez képest jobban felépített, mint az átlag, szövevényesebb, ráadásul a háttérvilág is rettentően kiforrott. Érződött rajta, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett rá, gondosan kialakította a történelmét, a szabályokat és minden egyebet. Részletekbe menően helyén vannak a dolgok. Egy 9-10 éves gyerek nyilván nem ezt fogja nézni, neki ebből az élmény és a hangulat marad meg, de az nagyon.
Összességében tehát én nagyon szerettem ennek a kis lovalegénynek a kalandját. Minden megvolt benne, ami kellett: rengeteg humor, bonyodalom, titkok, izgalmas szituációk, nyomozás, összecsapás, szerethető karakterek egyedi jellemmel. Az is nyugodtan olvashatja, aki hozzám hasonlóan kihagyta az első két részt. Önmagában is tökéletesen érthető, főként úgy, hogy az elején van egy kis összefoglaló az alapinfókkal. Ami pedig engem illet: várom a folytatást, merthogy így nem lehet vége! Ugye? Kérek még Fülöpöt, Zsanát, Lőrit és Litériait.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Fülöp, Litériai sárkány, Lőri, Zsana, Hatodik Hőbörödött
Kedvenc jelenet: Fülöp és Hőbörödött "futkározása" az udvarban, és a náthás sárkány
Negatívum: -
Borító: 5/5*
Sárkányok a mesékben
A sárkányok mítoszai évszázadok óta foglalkoztatják az emberiséget. Számtalan legenda kering róluk. Írók, filmesek egyaránt előszeretettel alkalmazzák őket, más és más tulajdonságokkal felruházva. A Rév Fülöp és Nyár Lőrincben is felbukkan egy, a szerethető fajtából (de hát létezik olyan, amelyiket nem lehet imádni?), ennek apropójából pedig összegyűjtöttem nektek, milyen mesékben találkozhattok velük.
A sárkányok a magyar mesékben is jellegzetes szereplők, csakúgy, mint más népek mesevilágában. Különböző egyedi sajátosságaikon túlmenően számos közös vonással rendelkeznek.
A népmesék sárkányai általában sötét erdőben, barlangokban vagy a föld alatt élnek. Gyakran laknak arany-, ezüst- vagy gyémántvárban; kastélyaik nemritkán kacsalábon forognak.
Néhány példa:
Magyar népmesék
A sárkányok a magyar mesékben is jellegzetes szereplők, csakúgy, mint más népek mesevilágában. Különböző egyedi sajátosságaikon túlmenően számos közös vonással rendelkeznek.
A népmesék sárkányai általában sötét erdőben, barlangokban vagy a föld alatt élnek. Gyakran laknak arany-, ezüst- vagy gyémántvárban; kastélyaik nemritkán kacsalábon forognak.
Néhány példa:
- Benedek Elek: A kék liliom és más mesék
- Csukás István: A Hétfejű (Tűzokádó) Sárkány
- Csukás István: Süsü, a sárkány
- Fedina Lidia: Akiről a mesék szólnak
- Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese
Így neveld a sárkányodat
Shrek
Mulán
Bűvös kard
Süsü, a sárkány
Nyereményjáték
Jeney Zoltán úgy tűnik, szerelmes a Nagy Tóba, és imád játszani a nevekkel meg a nyelvvel. A Rév Fülöpben éppen ezért emberszereplők, állatok, növények, ételek és foglalkozások is ismerős földrajzi neveket vettek fel.
Mi ezek közül most hármat választottunk ki. Nincs is más feladatotok, mint az egyes állomásokon található kis leírások alapján kitalálni, milyen földrajzi név lett névadó a Rév Fülöp sorozatban.
"Egyike a Balaton-felvidéki tanúhegyeknek, lapos tetejéről könnyen felismerhető."
Nézzetek be a többi állomásra is
02/11 MFKata gondolatai - Interjú Haránt Artúrral
02/13 Dreamworld - Sárkányok a mesékben
02/15 Deszy könyvajánlója
02/13 Dreamworld - Sárkányok a mesékben
02/15 Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése