A szürke ötven árnyalata - film

Nyelv: magyar szinkronos
Hossz: 125 perc

Tartalom:

Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

Saját véleményem:

A szürke ötven árnyalata az a jelenség, amit rengetegen imádnak vagy éppen utálnak, de - szinte - senkit nem hagy hidegen. Mindenkinek megvan róla a maga véleménye. És ez azóta így van, mióta megjelent (hazánkban) regény formájában.

Bevallom, nem olvastam még, sokáig nem is terveztem, egyszerűen azért, mert nem az én műfajom. Ha nem jön a film, szépen el is éldegélünk egymás mellett anélkül, hogy bármi közünk lenne a másikhoz.

De ugye jött a film, én meg nem vagyok strucc, aki homokba dugott fejjel tengeti napjait, így akarva-akaratlanul elértek hozzám a különböző információk. A szereplőválogatás körüli hisztéria, forgatási fotók, előzetesek és minden egyéb. Kíváncsi ember lévén pedig megnéztem a trailereket, és ciki, nem ciki, felkeltette az érdeklődésemet. Úgy döntöttem, ha mozikba kerül, adok neki egy esélyt, pont azért, mert bíztam benne, hogy nem tömik tele pornójelenetekkel - amik miatt tartok a könyvtől.

Jelentem, anyuval karöltve - ő abszolút kimaradt a szürke jelenségből - megnéztem, és értetlenül állok a világméretű felhajtás előtt. Ebbe beleértem mind a két oldalt. Látom, mit szeretnek benne annyian, és azt is, miért nem kedveli a másik oldal, de az a felturbózott hisztéria, ami kialakult körülötte, érthetetlen számomra. De van egy olyan gyanúm - hazai fújolókra értve -, hogy a többség a fordításból fakadó hülyeségek miatt mond Ana és Mr. Grey sztorijára kígyót-békát, vagy csak sikk utálni, mint az Alkonyatot; és mindössze kis százalék az, aki valóban úgy kritizálja, hogy látta/olvasta.

Mielőtt valaki azt hinné, Mr. Grey alárendelt fangirljévé váltam volna, szeretném tisztázni, hogy nem. Részemről ez az élmény teljesen semleges, közepes értékű. Ettől függetlenül nem ítélem el sem a rajongókat, sem az utálókat. Mindenkinek szíve-joga, mit érez. 

Ahogy fentebb említettem, magáról a történetről nem sokat tudtam, könyves ismeretek hiányában. Milliomos Christian, átlagos Ana, valami szerződés, alárendelt-domináns kapcsolat, a Fájdalom Vörös Szobája - nagyjából ezek a töredékek voltak meg a felcsipegetett infókból, de tényleges cselekményből semmi, szóval számomra minden új volt. 

A film eleje nagyjából ugyanúgy alakul, mint egy átlagos, romantikus film. Félénk, átlagos külsejű főhősnönk találkozik a helyes, jól szituált, mindenki által elérhetetlennek vélt herceggel, aki meglátja hölgyeményünkben azt a pluszt, amitől ő más, mint a többi nő, és ezért önmagából is többet mutat neki. Kialakul köztük a kémia, és - kis túlzással - állandóan a másikon agyalnak, ha nincsenek együtt. Puszta véletlenek folytán össze-össze futnak és egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek. 

Nos, eddig nincs is semmi gond, Ana és Christian aranyosan ellavírozgat együtt. Vicces párbeszédeket folytatnak, csetlenek-botlanak, kerülgetik egymást. Mi anyuval például sokat mosolyogtunk Ana reakcióin, a burkolt utalásokon, és bizonyos szituációkon. Sőt, a romantikus vonal is teljesen rendben volt.

Aztán elkezdtünk belemászni Christian perverziójába, ami meglehetősen sokkolt volna, ha nem tudok róla, így viszont inkább csak elképedve szemléltem a dolgot. Igen, tudom, létezik ez az alárendelt kapcsolat, nem az írónő találta fel. Nem is ítélem el, aki szereti, csinálja, de tőlem távol áll, ezért hát megpróbáltam az egészet úgy felfogni, mint egy ismeretterjesztő filmet - elvégre is sok TABU adást láttam a Nat. Geon anno, ez a szexuális perverzió sem különbözik annyira tőlük.

Önmagában az, hogy Ana beleegyezik-e Mr. Grey feltételeibe... az ő dolga. Én biztos nem tenném, szerelem ide vagy oda. Úgy vélem, ha valakinek nincs erre hajlama, nem mozgatja meg a fantáziáját, akkor soha a büdös életben nem egyezik bele abba, hogy fellógassák a plafonra, megkorbácsolják és ki tudja még miket csináljanak vele, pusztán azért, mert szerelmes valakibe. Pláne nem ilyen rövid ismertség után. Ráadásul úgy, hogy éppen csak most vették el a szüzességét, vagyis bocsánat: Mr. Grey orvosolta Ana szüzesség problémáját. 

De könyörgöm, aki 21 évig várt arra, hogy odaadja magát valakinek, az néhány napos ismertség után, látva az áhított férfi igényeit, játékait - amiktől egyébként meg is rémül -, nem dobja csak úgy oda magát! Ugye? Vagy sikerült magamra öltenem az ártatlan naiva szerepét és ez tényleg megtörténhet? Ezen azért felhúztam a szemöldökömet. 

Ami viszont a 18 pluszos tartalmat illeti, meglepően jól megoldotta a filmes stáb. Féltem, hogy túl sok lesz, vagy áthajlanak soft pornóba, de meglepően lightosra sikeredett minden értelemben. A körülményekhez képest igényesen vitték filmvászonra az együttléteket, inkább csak sejtetve. És abszolút nem is volt sok, nem ez dominált (hehe, bocsi a szóviccért). Egy Trónok harcában azért durvább, merészebb dolgok történnek.

Ellenben a cselekménytől valahogy többet vártam. Lényegében olyan, mintha nem is lenne felépítve ez az egész, csak bepillantanánk két ember életének egy szakaszába. Egyszerre volt a semmihez hosszú a film és rövid. Elnyújtottnak éreztem, mégsem tudott történni valami jelentőségteljesebb. 

Nem láttam az Anában bekövetkező folyamatok közti átmenetet. Egyik percben megtetszett neki a vonzó férfi, flörtöltek, majd a következőben már Christian magángépével repültek a luxuslakosztályába, ahol megnézték a titkos szobát, orvosolták Ana problémáját és előkerült a szerződés, amivel kapcsolatban hősnőnk sokat lamentált. Két gondolkozás közbe mégis befért egy kis lepedőakrobatika Christiannel (annak ellenére, hogy nem írta alá a szerződést), vagy váratlanul jött távolságtartás. Ugyanez igaz a költözésekre, amit szintén nem értettem, és Mr. Greyre, aki világosan megmondta, mikre nem hajlandó soha, senki kedvéért, mégis az ellenkezőjét csinálta. Oké, oké, tudom, megtetszett neki a lány, de attól még nem lábalt ki a perverziójából.

Ami a színészeket illeti, maximális elismerésem. Nem vagyok hülye, biztos nem azért vállalták be, mert annyira vágytak egy kis szadomazóra, mégis hűen visszaadták a karaktereiket. 

Dakota tök jó naiva volt. Élethűen hozta az ügyetlenkedő, hétköznapi lányt, akárcsak a szerelmes és céltudatos nőt. Jamie pedig remekül prezentálta a férfi főhős két személyiségét, Christiant, a vállalkozót, a külvilág felé mutatott, normális pasit, aki beleszeret egy lányba, és Mr. Grey-t, a sérült, érzelemmentes, perverz dominánst.

Nem tudom a könyvben mennyire látszik vagy milyen mélyen szeret bele Anába Mr. Grey, a filmben viszont nekem bejött, hogy bár voltak pillanatai, amikor elgyengült (és azt az énjét kedveltem), mégis érződött nála az a fal, ami gátolja. És már csak azért el fogom olvasni valamikor a könyveket, hogy megértsem Christiant pszichológiailag. Vannak tippjeim, kíváncsian várom, mi jön be belőle.

A film vége pedig... te jó ég! Hát az brutális. Nagyon durva függővéget hagytak neki, és hozzáteszem, pont a legérdekesebb résznél. :D

Néhány gondolat elejéig kitérnék még az Alkonyat vonalra, valamint a sztori negatív hatásaira a tiniknél.

E. L. James soha nem titkolta, hogy a története egy Alkonyat fic, és nincs is ezzel gond. Számtalan egyezés van, például a megmentős jelenet, amikor Anát a bicikli majdnem elgázolja, vagy a Grey család vacsorája és Christian lánytestvérének betoppanása, a zongorás jelenet, stb.; de újfent nem értem az embereket. Ez soha nem volt titok, és ha az is lett volna, hány olyan regényt, filmet említhetnénk, ami egy korábbiból kölcsönzött elemeket? Na, ugye.

A tinikre való negatív hatással pedig megint csak nem tudok mit kezdeni. Az nem az írónő hibája, ha egy 13-14 éves kislány bemegy a boltba és megveszi ezt. Ennyi erővel leemelhet sokkal durvábbakat, sőt lehet meg is teszi, mégsem lázong érte senki. Ha az a tini normális értékítélettel rendelkezik, fel tudja fogni, mit szabad és mit nem. Tévedés ne essék, nem azt mondom, hogy ezt egy fiatal lánynak olvasnia kéne, mert nem, de ne legyünk álszentek, kamaszként mindenkit hajt a kíváncsiság. A szülő dolga, hogy leüljön a gyerekével és megbeszélje ezt.

És egyébként szerintem nem kor, hanem értelmi érettség kérdése az egész. 

Összességében tehát azt mondom, A szürke ötven árnyalata egy átlagos film, jó színészekkel, remek zenékkel, humorral, helyenként pocsék vágással, némi erotikával és megdöbbentő szexuális perverzióval, amin meg lehet botránkozni, vagy felfogni úgy, hogy erről is hallottunk. 

Nem lett a kedvencem, de nem is utálom. Kíváncsian várom a folytatást, és ha sikerül rávennem magam, tuti, hogy elolvasom a könyvet.