A Kolibri kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Alan Snow: A vaszoknis ember című regénye, a Doboztrollok sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere továbbkíséri Sajthida város lakóinak kalamajkával és titkokkal teli életét, melyben Arthur veszélyes feladatra vállalkozik.
2015. március 13-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Alan Snow: A vaszoknis ember
Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155234545
Oldalszám: 192 oldal
Fordító: Pék Zoltán
Fülszöveg:
Arthur és kalóz barátai nekivágnak, hogy kiszabadítsák a Willbury otthonából elrabolt doboztrollokat és káposztafejet. Eközben minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák Suvasz ördögi tervét. De vajon bemerészkednek a baljóslatú Sajtpalotába is? Ha igen, vajon mit – és kit – találnak ott? És miféle alak az, aki vasból készült zoknit hord?
Saját véleményem:
Arthurék mindent megtesznek, hogy kiszabadíthassák eltűnt barátaikat, ezért szobát bérelnek a Sajtpalotával szemközti szállóban, hogy szemmel tarthassák azt, és az ott zajló eseményeket.
Első este Arthur, Muki és Tom vállalják a felügyeletet, s várakozásuk rögtön sikerrel is zárul, ugyanis megpillantják Suvaszt és embereit, amint eltűnnek a palotában.
Ezek után Arthur eltökéli, hogy egyedül beoson az épületbe és felderíti azt. A Sajtpalota pedig számtalan meglepetést tartogat a fiú számára: titkos laboratóriumokat, ahol többek között megleli elrabolt repülőszerkezetét, egy börtönt, tele alantvilági lényekkel és elrabolt barátaival, egy rejtélyes zárkát, amitől mindenki retteg, és ezernyi más meglepetést, melyet a palota, annak lakói, valamit szobái rejtenek.
Arthur pedig bátran nekivág a mentőakciónak. Nagypapája segítségével tervet kovácsol, s ügyesen lavírozva a zegzugos épületben igyekszik megvalósítani azt. Ám Willbury és kalóz barátai sem ülnek karba tett kézzel, minden tőlük telhetőt megtesznek a kis hős, és az eltűnt lények kimenekítéséért
Az első rész befejezése után úgy vártam a folytatást, mint egy kisgyerek. Alan Snow remek steampunk világot épített fel, tele sajátos és izgalmas lényekkel, emberekkel és meglepő fordulatokkal. Az eseményeket kísérő kis illusztrációi pedig még mindig zseniálisak! Egy-egy képet percekig lehet elemezgetni, annyi érdekesség bújik meg bennük.
A vaszoknis ember mozgalmasság tekintetében viszont más, mint az első rész. Míg ott bejártuk szinte az egész várost a több nézőpontnak köszönhetően, addig itt leginkább a Sajtpalotára koncentrálódott a történet jelentős része.
Szerencsére a Sajtpalota azonban elég összetett, zegzugos épület, ahol rengeteg titokzatos szoba található, így mindig van valami olyan momentum, ami fenntartja a figyelmet és gondoskodik az izgalomról.
Alan Snow egyébként mestere az olvasó izgalomban tartásának. Minden alkalommal éppen annyit mutat, hogy többet akarj tudni, de a válaszokkal jóval fukarabban bánik. Inkább csak elhinti az apró információmorzsákat, húzza-húzza az idegeidet, és amikor már azt hinnéd, hogy na, most végre megtudod, paff, otthagy kétségek és kérdések között. Ez abból a szempontból jó, hogy a gyerekek nem vesztik el az érdeklődésüket, nem kalandoznak el másfelé, de ha nem gyerekként olvasod...
A vaszoknis emberben az eltűnt alantvilági lények megmentése mellett kicsit bővebb betekintést nyerünk Suvasz ördögi terveibe, és az annak megvalósítását elősegítő folyamatokba. Ez utóbbiak felnőtt fejjel bizonyos értelemben hátborzongatóak - szegény sajtok! -, mégis annyira virágnyelven vannak tálalva, hogy egy gyerek sem fog sírva fakadni. De egyébként is, Alan Snow nem az az író, aki félne merészebb eszközökhöz nyúlni. Elég csak Madame Frufrura gondolni, akinek a kiléte nekem csak a film miatt esett le.
És itt engedjetek meg egy kisebb kitérőt a film irányába: őszintén bevallom, a filmet nem szerettem. Egyrészt szerintem egy gyereknek túl félelmetes lett, másrészt akkor alig láttam benne valamit a Doboztrollok első részéből.
Ám most, a második rész olvasása közben egyre több olyan elemet fedeztem fel, ami ha megváltoztatva is, de ott megjelent, pl.: a doboztrollok kimenekítése a raktárból. De annak, hogy a mozifilmbe a három regény elemeit gyúrták bele, megvannak a hátrányai. Például a vaszoknis ember kiléte, akivel kapcsolatban vannak tippjeim... Ezzel csak azt akarom mondani: előbb a könyveket olvassátok el! Sokkal, de sokkal többet adnak élményben, világban, humorban és mindenben.
A Doboztrollok könyvek legnagyobb erősségei kétség kívül a kissé zizi, ámde annál viccesebb és szerethetőbb karakterekben, valamint a steampunkos világban rejlik. Imádom a sok kütyüt, furfangos szerkezetet! Akárcsak a szürreális lényeket, akiknél minden alkalommal elcsodálkozom, hogyan is pattanhattak ki a szerző fejéből! És emiatt (is) külön öröm, hogy ezúttal még többjüket ismerhetjük meg. Gondolok itt leginkább a Nyúlasszonyokra, vagy az Alantvilágban egyre inkább mozgolódó csoportokra, akik most, hogy otthonaikat elárasztotta a víz, egyre fentebb kénytelenek vándorolni, illetve a mosodás kalózokra, akik Arthurék pártjára állva, masszívabb jelenlétnek örvendhetnek.
Összességében tehát azt mondom, ha egy humoros, pörgős, rejtélyes és tartalmas mesekönyvet szeretnétek akár magatoknak, akár gyerekeknek, akkor a Doboztrollok tökéletes választás! Az írásmód nem túlkomplikált, könnyen megérthető, mégsincs lebutítva, a fordítás zseniális, a rajzok pedig gondoskodnak a vizuális élményekről. De előre szólok: a vége brutális! Megint olyan helyen és módon marad félbe, hogy legszívesebben falat kaparnék. Tudni akarom a titkokat és mindent!
Első este Arthur, Muki és Tom vállalják a felügyeletet, s várakozásuk rögtön sikerrel is zárul, ugyanis megpillantják Suvaszt és embereit, amint eltűnnek a palotában.
Ezek után Arthur eltökéli, hogy egyedül beoson az épületbe és felderíti azt. A Sajtpalota pedig számtalan meglepetést tartogat a fiú számára: titkos laboratóriumokat, ahol többek között megleli elrabolt repülőszerkezetét, egy börtönt, tele alantvilági lényekkel és elrabolt barátaival, egy rejtélyes zárkát, amitől mindenki retteg, és ezernyi más meglepetést, melyet a palota, annak lakói, valamit szobái rejtenek.
Arthur pedig bátran nekivág a mentőakciónak. Nagypapája segítségével tervet kovácsol, s ügyesen lavírozva a zegzugos épületben igyekszik megvalósítani azt. Ám Willbury és kalóz barátai sem ülnek karba tett kézzel, minden tőlük telhetőt megtesznek a kis hős, és az eltűnt lények kimenekítéséért
Az első rész befejezése után úgy vártam a folytatást, mint egy kisgyerek. Alan Snow remek steampunk világot épített fel, tele sajátos és izgalmas lényekkel, emberekkel és meglepő fordulatokkal. Az eseményeket kísérő kis illusztrációi pedig még mindig zseniálisak! Egy-egy képet percekig lehet elemezgetni, annyi érdekesség bújik meg bennük.
A vaszoknis ember mozgalmasság tekintetében viszont más, mint az első rész. Míg ott bejártuk szinte az egész várost a több nézőpontnak köszönhetően, addig itt leginkább a Sajtpalotára koncentrálódott a történet jelentős része.
Szerencsére a Sajtpalota azonban elég összetett, zegzugos épület, ahol rengeteg titokzatos szoba található, így mindig van valami olyan momentum, ami fenntartja a figyelmet és gondoskodik az izgalomról.
Alan Snow egyébként mestere az olvasó izgalomban tartásának. Minden alkalommal éppen annyit mutat, hogy többet akarj tudni, de a válaszokkal jóval fukarabban bánik. Inkább csak elhinti az apró információmorzsákat, húzza-húzza az idegeidet, és amikor már azt hinnéd, hogy na, most végre megtudod, paff, otthagy kétségek és kérdések között. Ez abból a szempontból jó, hogy a gyerekek nem vesztik el az érdeklődésüket, nem kalandoznak el másfelé, de ha nem gyerekként olvasod...
A vaszoknis emberben az eltűnt alantvilági lények megmentése mellett kicsit bővebb betekintést nyerünk Suvasz ördögi terveibe, és az annak megvalósítását elősegítő folyamatokba. Ez utóbbiak felnőtt fejjel bizonyos értelemben hátborzongatóak - szegény sajtok! -, mégis annyira virágnyelven vannak tálalva, hogy egy gyerek sem fog sírva fakadni. De egyébként is, Alan Snow nem az az író, aki félne merészebb eszközökhöz nyúlni. Elég csak Madame Frufrura gondolni, akinek a kiléte nekem csak a film miatt esett le.
És itt engedjetek meg egy kisebb kitérőt a film irányába: őszintén bevallom, a filmet nem szerettem. Egyrészt szerintem egy gyereknek túl félelmetes lett, másrészt akkor alig láttam benne valamit a Doboztrollok első részéből.
Ám most, a második rész olvasása közben egyre több olyan elemet fedeztem fel, ami ha megváltoztatva is, de ott megjelent, pl.: a doboztrollok kimenekítése a raktárból. De annak, hogy a mozifilmbe a három regény elemeit gyúrták bele, megvannak a hátrányai. Például a vaszoknis ember kiléte, akivel kapcsolatban vannak tippjeim... Ezzel csak azt akarom mondani: előbb a könyveket olvassátok el! Sokkal, de sokkal többet adnak élményben, világban, humorban és mindenben.
A Doboztrollok könyvek legnagyobb erősségei kétség kívül a kissé zizi, ámde annál viccesebb és szerethetőbb karakterekben, valamint a steampunkos világban rejlik. Imádom a sok kütyüt, furfangos szerkezetet! Akárcsak a szürreális lényeket, akiknél minden alkalommal elcsodálkozom, hogyan is pattanhattak ki a szerző fejéből! És emiatt (is) külön öröm, hogy ezúttal még többjüket ismerhetjük meg. Gondolok itt leginkább a Nyúlasszonyokra, vagy az Alantvilágban egyre inkább mozgolódó csoportokra, akik most, hogy otthonaikat elárasztotta a víz, egyre fentebb kénytelenek vándorolni, illetve a mosodás kalózokra, akik Arthurék pártjára állva, masszívabb jelenlétnek örvendhetnek.
Összességében tehát azt mondom, ha egy humoros, pörgős, rejtélyes és tartalmas mesekönyvet szeretnétek akár magatoknak, akár gyerekeknek, akkor a Doboztrollok tökéletes választás! Az írásmód nem túlkomplikált, könnyen megérthető, mégsincs lebutítva, a fordítás zseniális, a rajzok pedig gondoskodnak a vizuális élményekről. De előre szólok: a vége brutális! Megint olyan helyen és módon marad félbe, hogy legszívesebben falat kaparnék. Tudni akarom a titkokat és mindent!
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Arthur, Hal, Nyúlasszonyok
Kedvenc jelenet: kalózhajós szökés és a Nyúlasszonyok világa
Negatívum: a sajtokkal történtek :'(
Borító: 5/4,5
Here be Monsters
A Doboztrollok világa megunhatatlan, és ha a gyerekek, vagy akár mi magunk, a könyv mellett egyéb, vizuális élményre vágynánk Sajthida városainak lakóival, akkor ellátogathatunk az alábbi weboldalra, ahol ha csak egy kicsit is, de megelevenedik előttünk a város, és különféle extra tartalmak között böngészhetünk. http://www.here-be-monsters.com/flash/
Nyereményjáték
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Johnson-féle rendszertan-, és a Doboztrollok világának különleges teremtményeit.
Nincs más dolgotok, mint az állomásokon található rövid ismertetők alapján kitalálni, mely lény(ek)re gondoltunk, és a helyes megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Ha mind a három állomást sikerült megfejteni, esélyetek nyílik megnyerni a Doboztrollok második részét, A vaszoknis ember című meseregényt, a Kolibri kiadó felajánlásának hála.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
“A közhiedelem szerint mélyen a föld alatt élnek, ők az Alantvilág dolgos méhei. Jelenleg keveset tudunk róluk, azon kívül, hogy kedvelik a káposztaféléket.”
Nézzetek be a többi állomásra is
03/13 Deszy könyvajánlója - Színező képek
03/16 Dreamworld - Here be Monsters
03/19 Kelly Lupi olvas - Képes jelenetek a könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése