A Gabo kiadó jóvoltából megjelent Karen Akins időutazós sorozatának első kötete, az Időhurok. Ennek örömére öt blogger teszi közzé véleményét a könyvről, továbbá néhány érdekességet is megtudhattok a történettel kapcsolatban.
Sőt, ha játszotok, akkor megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három példány egyikét!
Kiadó: GABO SFF
ISBN: 9789634060321
Oldalszám: 332 oldal
Fordító: Heinisch Mónika
Fülszöveg:
A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.
Saját véleményem:
Saját véleményem:
Valószínűleg nincs olyan ember, akit ne foglalkoztatna az időutazás témája. Ez alól én magam sem vagyok kivétel. Imádom az ilyen témájú könyveket és filmeket, mivel egyrészt jó elfilozofálgatni a miérteken, másrészt pedig rajongok a történelemért - milyen jó lenne, ha csak pár órára is, de visszaröppenhetnénk egy-egy korba!
Nagyjából pont ezek miatt keltette fel az érdeklődésemet Karen Akins regénye is. Na, meg a gyönyörű eredeti borítója miatt, amiért még mindig vérzik a szívem. Részleteit tekintve a magyar változat sem csúnya, de... ha semmit nem tudtam volna a regényről, tuti nem emeltem volna le a polcról, mert egészen mást sugall, mint az eredeti. Ám bármennyire is fáj beismernem, a Sánta Kira által tervezett kép jobban tükrözi a regény tudományosabb-időutazósabb mivoltát.
A történet elején Bree, a félévi vizsgája során a XXI. századba kerül, hogy teljesítse feladatát. Azonban rossz anyagi helyzete miatt - édesanyja kómában van, a kórházi számlák pedig egyre csak nőnek, akárcsak a sulisak -, egy plusz, jól fizető, nem egészen legális munkát is elvállal, melynek értelmében el kell juttatnia valakinek egy csomagot.
Talpraesett lány lévén jól veszi az akadályokat, egészen addig, míg meg nem ismerkedik Finnel, a bosszantó, gorombáskodó, helybéli fiúval, aki egészen véletlenül pont ott lakik, ahova Bree-nek a csomagot kéne vinnie. Ám a helyzet tovább bonyolódik, amikor Bree megtudja, hogy a srác családjában ismerik az időutazókat, sőt mi több, az egyik családtag is az. A sok bonyodalom közepette viszont vészesen fogyó ideje miatt, nem talál rá arra a helyre, ahova vinnie kéne a rábízott szállítmányt. Amivel önmagában nem lenne gond, ha vissza tudná vinni a megbízónak a dobozt... csakhogy véletlenül sikerült ottfelejtenie Finnéknél.
Bree-nek nem marad más választása, vissza kell mennie, amit fondorlatos módon véghez is visz. Terve mégis balul sül el, mert nem a három hónappal későbbi időpontban érkezik meg, hanem három évvel később. Az igazi meglepetés azonban akkor éri, amikor Finn megcsókolja és a barátnőjeként kezeli - amit, mint kiderül, jövőbeli énjének köszönhet, aki nem csak ezt, de minden mást is megbonyolított. Végül, miután Bree megszegte az összes létező szabályt, véletlenül sikerül a XXIII. századba, magával hoznia Finnt, és az igazi kalamajka csak ekkor veszi kezdetét.
Az időutazás témája rengeteg buktatót rejt magában, és hazudnék, ha azt mondanám, az írónőnek sikerült mindent kiküszöbölnie. Ettől függetlenül viszont - számomra - egészen új és egyedi módon nyúlt mindehhez. Ráadásként pedig komoly, profi hátteret épített mindez köré.
Az időhurokban rettentő profi történelemmel rendelkeznek az időutazók. A XXIII. századi emberek már elfogadják ennek a képességnek a létezését, sőt mi több, iskolában oktatják minden csínját-bínját a mesterségnek, ahol a diákok többfelé szakosodhatnak. Itt az utazás nem mókából történik, hanem üzleti jelleggel.
Ennél mélyebben én most nem mennék bele, mert 1) tényleg nagyon komplex, szerteágazó; 2) ha akarnék sem tudnék. Néha annyira tudományos volt egy-egy dolog magyarázata, hogy komoly gondjaim adódtak az értelmezéssel. Egy idő után pedig meg sem kíséreltem mindent megérteni, inkább csak sodródtam az árral. És voltaképp ez az egyetlen hiba, amit fel tudnék róni: a túlmagyarázás/tudományosság.
Nagyjából pont ezek miatt keltette fel az érdeklődésemet Karen Akins regénye is. Na, meg a gyönyörű eredeti borítója miatt, amiért még mindig vérzik a szívem. Részleteit tekintve a magyar változat sem csúnya, de... ha semmit nem tudtam volna a regényről, tuti nem emeltem volna le a polcról, mert egészen mást sugall, mint az eredeti. Ám bármennyire is fáj beismernem, a Sánta Kira által tervezett kép jobban tükrözi a regény tudományosabb-időutazósabb mivoltát.
A történet elején Bree, a félévi vizsgája során a XXI. századba kerül, hogy teljesítse feladatát. Azonban rossz anyagi helyzete miatt - édesanyja kómában van, a kórházi számlák pedig egyre csak nőnek, akárcsak a sulisak -, egy plusz, jól fizető, nem egészen legális munkát is elvállal, melynek értelmében el kell juttatnia valakinek egy csomagot.
Talpraesett lány lévén jól veszi az akadályokat, egészen addig, míg meg nem ismerkedik Finnel, a bosszantó, gorombáskodó, helybéli fiúval, aki egészen véletlenül pont ott lakik, ahova Bree-nek a csomagot kéne vinnie. Ám a helyzet tovább bonyolódik, amikor Bree megtudja, hogy a srác családjában ismerik az időutazókat, sőt mi több, az egyik családtag is az. A sok bonyodalom közepette viszont vészesen fogyó ideje miatt, nem talál rá arra a helyre, ahova vinnie kéne a rábízott szállítmányt. Amivel önmagában nem lenne gond, ha vissza tudná vinni a megbízónak a dobozt... csakhogy véletlenül sikerült ottfelejtenie Finnéknél.
Bree-nek nem marad más választása, vissza kell mennie, amit fondorlatos módon véghez is visz. Terve mégis balul sül el, mert nem a három hónappal későbbi időpontban érkezik meg, hanem három évvel később. Az igazi meglepetés azonban akkor éri, amikor Finn megcsókolja és a barátnőjeként kezeli - amit, mint kiderül, jövőbeli énjének köszönhet, aki nem csak ezt, de minden mást is megbonyolított. Végül, miután Bree megszegte az összes létező szabályt, véletlenül sikerül a XXIII. századba, magával hoznia Finnt, és az igazi kalamajka csak ekkor veszi kezdetét.
Az időutazás témája rengeteg buktatót rejt magában, és hazudnék, ha azt mondanám, az írónőnek sikerült mindent kiküszöbölnie. Ettől függetlenül viszont - számomra - egészen új és egyedi módon nyúlt mindehhez. Ráadásként pedig komoly, profi hátteret épített mindez köré.
Az időhurokban rettentő profi történelemmel rendelkeznek az időutazók. A XXIII. századi emberek már elfogadják ennek a képességnek a létezését, sőt mi több, iskolában oktatják minden csínját-bínját a mesterségnek, ahol a diákok többfelé szakosodhatnak. Itt az utazás nem mókából történik, hanem üzleti jelleggel.
Ennél mélyebben én most nem mennék bele, mert 1) tényleg nagyon komplex, szerteágazó; 2) ha akarnék sem tudnék. Néha annyira tudományos volt egy-egy dolog magyarázata, hogy komoly gondjaim adódtak az értelmezéssel. Egy idő után pedig meg sem kíséreltem mindent megérteni, inkább csak sodródtam az árral. És voltaképp ez az egyetlen hiba, amit fel tudnék róni: a túlmagyarázás/tudományosság.
A cselekmény ellenben iszonyat pörgős tempót diktál. Ha épp nem menekülünk, akkor kutatunk, nyomozunk, rejtőzködünk, vagy valami jó kis adrenalinnövelőt csinálunk. A lényeg: egyetlen percig sem unatkozhatunk! Hőseink egyik gubancból kerülnek a másikba. Ám, ami még ennél is érdekesebb, az a fura háromszög Finn, Bree és jövőbeli Bree között. Fogadjunk, most megemelkedett a szemöldökötök!
Hármójuk kapcsolata több szempontból is érdekes. Egyrészt a szerelmi szál így rengeteg vicces szituációt tartogat, másrészt, ami sokkal fontosabb: jövőbeli Bree kis jelei, amivel terelgeti jelenlegi önmagát. Olyan, mintha két különböző jellemű emberről lenne szó. Az idősebb megfontolt, ámde mégis bosszantó módon vezeti az általunk ismertet. Sokszor emberpróbáló az, aminek kiteszi (jelen) Bree-t. Ezért nem is meglepő, hogy Bree néha bizony szívesen megfojtaná jövőbeli énjét. Kuszának hangzik? A valóságban nem annyira az, de tény, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy képben maradhassunk.
Ami viszont az általunk ismert Bree-t illeti, én rettentően kedveltem. Talpraesett, okos, képzett lány, a belső monológjai és a szarkasztikus megjegyzései pedig egyenesen fantasztikusak! Persze vannak hülyeségei, de nagy részük érthető okból fakad.
Finn.... Nem mondhatom, hogy belezúgtam, mert akkor Fummie válogatott kínzásoknak fog alávetni, de szédületes figura a maga levakarhatatlanságával. Bree-vel jó párost alkotnak.
Végül, de nem utolsósorban kiemelném a Chincoteage-szigetet, ugyanis szeretem, ha egy író valami kis extra érdekességet csempész a történetébe, legyen szó tárgyról, szokásról vagy egy új helyszínről. Ezáltal is színesíti az olvasói tudását.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy az Időhurok egy pörgős, nyomozással és izgalommal teli, finom humorral tűzdelt, romantikus, időutazós történet, jól kidolgozott háttérvilággal, és remek karakterekkel. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az időutazás témáját, és azon belül is kíváncsi egy új megközelítésre.
Hármójuk kapcsolata több szempontból is érdekes. Egyrészt a szerelmi szál így rengeteg vicces szituációt tartogat, másrészt, ami sokkal fontosabb: jövőbeli Bree kis jelei, amivel terelgeti jelenlegi önmagát. Olyan, mintha két különböző jellemű emberről lenne szó. Az idősebb megfontolt, ámde mégis bosszantó módon vezeti az általunk ismertet. Sokszor emberpróbáló az, aminek kiteszi (jelen) Bree-t. Ezért nem is meglepő, hogy Bree néha bizony szívesen megfojtaná jövőbeli énjét. Kuszának hangzik? A valóságban nem annyira az, de tény, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy képben maradhassunk.
Ami viszont az általunk ismert Bree-t illeti, én rettentően kedveltem. Talpraesett, okos, képzett lány, a belső monológjai és a szarkasztikus megjegyzései pedig egyenesen fantasztikusak! Persze vannak hülyeségei, de nagy részük érthető okból fakad.
Finn.... Nem mondhatom, hogy belezúgtam, mert akkor Fummie válogatott kínzásoknak fog alávetni, de szédületes figura a maga levakarhatatlanságával. Bree-vel jó párost alkotnak.
Végül, de nem utolsósorban kiemelném a Chincoteage-szigetet, ugyanis szeretem, ha egy író valami kis extra érdekességet csempész a történetébe, legyen szó tárgyról, szokásról vagy egy új helyszínről. Ezáltal is színesíti az olvasói tudását.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy az Időhurok egy pörgős, nyomozással és izgalommal teli, finom humorral tűzdelt, romantikus, időutazós történet, jól kidolgozott háttérvilággal, és remek karakterekkel. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az időutazás témáját, és azon belül is kíváncsi egy új megközelítésre.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Finn, Bree
Kedvenc jelenet: Finn és Bree "első" csókja.
Negatívum:a kicsit túlkomplikált magyarázatok
Borító: 5/4
Chincoteague-sziget
Bree-t félévi küldetése a Chincoteague-szigetre szólítja, ahol többek közt Finnék is élnek. A regényben pedig néhány alkalommal megemlítik ennek a kis szigetnek a nevezetességeit: a pónikat. Na, de lássuk, mit érdemes tudni Chincoteague-ről.
Chincoteague Virginia államban található, népessége mindössze ~2950 főből áll. Pónijairól és az 1925 óta, évente megrendezésre kerülő Pony Penning Dayről híres, melynek során minden évben összeterelik a rezervátumban összegyűjtött pónikat (a Chincoteague-pónik alkotják a világ egyik utolsó elvadult lóállományát), áthajtják őket a városon, ahonnan végül átúsztatják őket a csatornán Chincoteague-szigetére, hogy a fiatal állatokat eladják. A terelést helyi, önkéntes tűzoltók végzik.
Az esemény mindig július utolsó szerdájára és csütörtökére esik. Szerdán hajtják át a lovakat, majd azt követően kezdetét veszi az aukció, csütörtökön (és pénteken) pedig visszaterelik a megmaradt állatokat Asseteague-be.
A városban egyébként több kis szálloda, panzió, kemping, fagyizó, mini golfpálya, étterem és strand található az odaérkező turisták igényeit kielégítendő. Valamint három múzeum is gondoskodik a kikapcsolódásról a 96,7 km 2-es szigeten.
 |
| A sziget és az ominózus híd |
Nyereményjáték
Bree imádja a filmeket és ha tehetné, egész nap filmeket nézne. Ráadásul az időutazás igen érdekes dolog, ezért hát, utazzunk együtt az időben, méghozzá úgy, ahogyan Bree is szeretné. Filmekkel!
A feladatotok nem más, mint jellegzetes kép és egy a filmet összefoglaló mondat alapján kitalálni, melyik filmről van szó. Egy közös vonása mindegyikben van, valamelyik szereplő utazott az időben.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Segítség: "Történet egy időzsaruról."
Nézzetek be a többi állomásra is
04/23 Insane Life
04/25 Media Addict
04/27 Deszy könyvajánlója
04/29 Bibliotheca Fummie
05/02 Dreamworld
04/25 Media Addict
04/27 Deszy könyvajánlója
04/29 Bibliotheca Fummie
05/02 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése