Colleen Hoover - Reményvesztett

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Colleen Hoover legújabb regénye, a Losing Hope - Reményvesztett, mely a Reménytelen című sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja a Reménytelenből már jól ismert történetet, ezúttal Holder szemszögéből.

2015. június 18-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Colleen Hoover: Losing Hope - Reményvesztett

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633993965
Oldalszám: 379 oldal
Fordító: Sándor Alexandra

Fülszöveg:

Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…

Saját véleményem:

A tavalyi évben Colleen Hoover és a Hopeless szavak visszavonhatatlanul beleégtek a szívembe, lelkembe. Nem véletlenül, hiszen a Reménytelen maradandó és örök élményt nyújtott számomra. Imádtam minden egyes sorát, betűjét, írásjelék, szóközét, és lélegzetvételét. Na, meg Dean Holdert.
Ezek után semmi kétségem nem volt afelől, hogy olvasnom kell a Losing Hope-ot, ami Holder szemszögéből meséli el a történteket.
Érdekes módon egy cseppet sem izgultam amiatt, mennyire fogom élvezni ugyanazt újra elmesélve. Colleen Hoover felőlem ezer szemszögből is leírhatja Holder és Sky sztoriját, én akkor is ugyanolyan lelkesedéssel, beleéléssel, olvadozva, sóhajtozva fogom elolvasni. Egyszerűen megunhatatlan!
Amitől viszont tartottam, az az,  hogy képes-e az írónő megugrani vagy legalább tartani azt a szintet, amit a Sky szemszög esetében teremtett. Nos, érzelmileg egészen biztosan! Sőt! Ha lehetséges, ezúttal talán egy kicsit még jobban is megtépázza az olvasók szívét.

"Minden egyes alkalommal, amikor beszél, amikor mosolyog, vagy ne adj'isten nevet... mintha a szívem kapna egy balegyenest. Ezt utálom és imádom egyszerre, valahogy függővé váltam tőle."

És akkor most jön az a bizonyos DE... Meglehet, hogy a Reményvesztett önmagában is kerek egész történetet alkot, mégsem ajánlom annak, aki az eredetit nem olvasta, mert ez igazán akkor üt, ha már a Hopelessen túl vagyunk (és vétek lenne megfosztani magunkat egy katartikus élménytől, nemde?). Hogy miért? Nos, a válasz igen egyszerű. Colleen a Reménytelennél felépített egy világot, Sky és Dean Holder világát, amit kellőképpen, az utolsó porszemig ki is aknázott. Lépésről-lépésre ismerkedtünk meg ezzel a két sérült fiatallal, és tragikus sorsukkal. Ám mindahhoz, hogy üssön az egész, idő kellett; valamint az, hogy előbb testestől-lelkestől, múltastól-jelenestől megismerjük Sky-t. Merthogy tulajdonképpen a főcselekménynek ő áll a középpontjában.

Ezzel szemben a Reményvesztett nem Sky-ról szól, hanem Holderről, és az ő szemén keresztül követve az eseményeket, könnyen azt érezhetjük, hogy lólépésben haladunk, nincsenek meg azok az átmenetek, amiktől élővé válna az egész. És pontosan emiatt mondom azt, hogy sipirc Hopeless-t olvasni! A "meló" után pedig jöhet az (keser)édes jutalom: Dean Holder és az ő lelke.

Míg az első rész cselekmény- és karakterközpontú volt, addig ez határozottan az utóbbi kategória. Amolyan lelki kiegészítő kötet. Útmutató Dean Holderhez.
Nem is akármilyen!
Ő... még mindig csak sóhajtozni tudok, sajnálom, egyszerűen ezt váltja ki belőlem. Minél több rétegét ismerem meg, annál jobban beleszeretek. Bár fogalmam sincs, hova lehet ezt még fokozni. Na, de kanyar vissza:
Dean másként tört össze, mint Sky. Lehetne azon vitatkozni, melyik a keményebb, mindazonáltal úgy vélem, nem érdemes. Két különböző probléma, semmiképp sem említhetőek egyazon lapon.  Ám mielőtt jobban belemennék a dologba, szeretném, ha SPOILER veszély miatt, azok, akik nem olvasták még a Reménytelent, itt abbahagynák a véleményem olvasását. (Én szóltam!)

"Mégis mennyi az esélye annak, hogy azt a két lányt, akit a legjobban szerettem, elveszíthetem? Napról napra darabokra szaggat a tény. Tudom, hogy túl kellene lépnem rajta... hogy el kellene engednem a bűntudatot. De őszintén szólva nem akarok túl lenni rajta. Nem akarom elfelejteni, hogy képtelen voltam megvédeni titeket, és ezért maradtam egyedül."

Azt mindig is tudtuk, mit jelentett a srác számára Hope elvesztése, de mivel nem tartozott szervesen a sztorihoz nővérének, Less-nek halála, így arról kevés szó esett, most viszont teljes rálátást kapunk arra, mi mindent zúzott össze és változtatott meg ez a tragédia főhősünk életében. Sok-sok mindent.
Colleen gyönyörű, szívszorító pillanatok keretein belül tárja elénk a testvérek kapcsolatát, emlékek és levelek formájában. És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amit úgy imádtam a könyvben: a leveleket.
Holder Less régi, üres füzetébe, mintegy naplószerűen írogat nővérének a vele történtekről, az érzéseiről, a fájdalmairól, terveiről. Olykor vádaskodik, míg máskor lelkendezik, vagy éppen puszta tényeket közöl. Lényeg a lényeg: itt és ezáltal ismerhetjük meg a szívében dúló viharokat, s őt magát.
Rengeteg keserűség, düh, fájdalom lappang benne, amiknek sokszor indulatosan hangot is ad, ám még ennél is több szeretet, féltés, remény és fiús csíntalanság társul az előbbiekhez.
Less elvesztése mellett pedig természetesen ott van még Hope - Sky is, akivel kapcsolatban szintén sok minden tisztázódik. Elsősorban Holder érzéseire, cselekedeteire gondolok. Olyan, mintha a Reményvesztettel helyükre illeszkednének a nagy kirakós elveszett, apró elemei. Értelmet nyernek a srác kicsi, jelentéktelennek tűnő tettei, és az azok mögött megbúvó indokok.
Ami pedig Holder és Sky kapcsolatát illeti, csak önmagamat tudom ismételni: "Imádtam bennük, hogy sosem dobálóztak nagy és valótlanul ható szavakkal, nem kecsegtették a másikat elcsépelt ígéretekkel. Természetesek, mégis elemiek voltak. És talán emiatt van az, hogy az elmúlt évek legjobb könyves randijaival és első csókjával találkozhatunk. Nem túlzok. Tényleg magasan veri a többit. És az a csókmentes randi... Hűha! Perzselő, vad és szexi."És igen, az a csókmentes randi még mindig hűűűha kategória.

Összességében tehát azoknak ajánlom a Reményvesztettet, akik olvasták már a Reménytelent, és kíváncsiak arra, mi lappang Holder lelkében. Garantáltan nem fogjátok megbánni, már csak azért sem, mert így lesz kerek a sztori. És ha ez, valamint Holder és az ő higanyszálemelő jelenléte nem lenne elegendő, van még egy okom, amit, vagyis inkább akit úgy hívnak: Daniel. Ő Holder legjobb barátja, és őrületes, szabadszájú egy figura.
Én a magam részéről imádtam ezt a részt is, köszönöm az írónőnek, hogy megírta (és Sándor V. Alexandrának, hogy ilyen remek fordítással ültette át a mi anyanyelvünkbe). Egy élmény volt. Nem mellesleg fülig érő vigyorral fedeztem fel és éltem át újra a kedvenc jeleneteimet, idézeteimet.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Holder, Daniel, Sky

Kedvenc jelenet: csókmentes randi + levelek

Negatívum: kicsit lólépésszerű történet

Borító: 5/5

Griffin Peterson

Griffin Peterson neve lehet, hogy ismeretlenül cseng számotokra, de az arca már kevésbé, ugyanis ő az az úriember, akit a Losing Hope borítóján láthattok. És, hogy mit érdemes tudni róla?

Griffin Wisconsin egyik kisvárosában, Oconomowoc-ban született és nevelkedett. Gyerekkorától kezdve megszállott zenerajongó volt; élete első gitárját 12 évesen, karácsonyra kapta édesapjától, néhány évnyi tanulás után pedig a helyi gyülekezeti zenekar tagja lett.
Életében mindig is fontos szerepet játszott a zene, legyen szó éneklésről, gitározásról vagy dalszövegírásról, számtalan terepen kipróbálta magát. Így hát nem is meglepő, hogy némi noszogatás után jelentkezett az American Idol 12. évadába, ahonnan egyenesen Hollywoodig repült, az élő adásba.
A tehetségkutató utáni időben felkereste Colleen Hoover, azzal a szándékkal, hogy megkérje, készítsen egy lemezt hamarosan megjelenő könyvéhez, a Maybe Someday-hez. 2014 márciusában a könyvvel együtt megjelent a lemez, mely óriási sikert aratott. A többi pedig, ahogy mondani szokás: történelem.

Nyereményjáték

Mostani játékunk során egy kis nyomozásra invitálunk benneteket. Ha ismeritek Sky és Holder történetét, nagyon könnyű dolgotok lesz, ugyanis nincs más feladatotok, mint a srác bőrébe bújva, Hope nyomába eredni társasjátékunk segítségével.

Feladat:
1) A közös blogon lévő bejegyzésben (http://www.blogturneklub.com/2015/06/colleen-hoover-remenyvesztett.html) megtaláljátok a társasjáték szabályzatát, valamint a különféle jelmagyarázatokat. Olvassátok át figyelmesen, utatok során jól jöhetnek az instrukciók.
2) Minden állomáson kaptok egy kérdést, valamint két választ. Döntsétek el, szerintetek melyik a helyes, és lépjetek előre annyit, ahányas számot láttok a válasz mellett. Továbbá az általatok helyesnek vélt megoldást/szót írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
3) Ha ráléptek egy ábrára, kövessétek a közös blogon olvasható instrukciókat!
4) A játék végén írjátok be a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába, ide-oda lépegetés után, melyik mezőre lyukadtatok ki. Ez lesz a főmegfejtés, így több pontot is ér majd mint a többi.
5) Fontos, hogy MINDEN feladatot teljesítsetek, ugyanis csak ekkor nyílik esélyetek megnyerni a kiadó által felajánlott 3 db Reményvesztett példány egyikét.

6) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

“A szó úgy jön az ajkaimra, mintha mindig is ott lakott volna valahol a kedvel és a szerelmes közt a szótárban. Ahol jó helyen van.” Mi ez a szó?

élek (5)   vagy   szerelem (2)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/18 Kelly & Lupi olvas - Idézetek
06/20 Deszy könyvajánlója - Részlet
06/22 Angelika blogja - Playlist
06/24 Kristina blogja
06/26 MFKata gondolatai - Borítók
06/28 Dreamworld - Griffin Peterson
06/30 Media Addict

Julianne Donaldson - Edenbrooke

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent az Edenbrooke című regény, mely az Austen könyvek hangulatát idézi. Az elkövetkező napokban öt blogger kalauzol el titeket a viktoriánus Angliába, ahol megismerhetitek Marianne történetét.

Julianne Donaldson: Edenbrooke

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992913
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Saját véleményem:

Míg néhány évvel ezelőtt szóba sem jöhetett volna nálam a történelmi romantikus, mint műfaj, addig mostanra annyira megszerettem, hogy már-már nem létezik belőle olyan, hogy elég. Így hát nem volt kérdés, hogy az Edenbrooke-ot olvasnom kell.
Számos művel találkoztam már a kategóriában, a szívem mélyén mégis Jane Austen volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám, mind stílusával, mind karaktereivel, mind pedig a történeteiből áradó bájjal. Épp ezért, legvadabb álmaimban sem mertem remélni, hogy találok még egy olyan művet, ami legalább olyan austenos hangulatot áraszt, mint a Büszkeség és balítélet, az Emma vagy az Értelem és érzelem.
És mégis. Az Edenbrooke minden Austen-rajongó álma! Ugyanaz az esszencia, varázslat járja át Julianne sztoriját, mint a műfaj koronázatlan királynőjéét. Szavakkal leírhatatlan érzés, nosztalgia, ami eluralkodik az olvasón, abban a pillanatban, amint kinyitja Julianne Donaldson regényét.

"– (…) Maguk ketten illenek egymáshoz: épp csak annyira vadócok, hogy ne legyenek unalmasak, de azért kezelhetőek – kacsintott rám Philip.
Dühösen néztem rá. Egy lóhoz hasonlított! Micsoda szemtelenség!"

A történet a tizenhét éves Marianne Daventry-ről szól, aki immár tizennégy hónapja, édesanyja halála óta él nagyanyja birtokán, ám minden vágya, hogy újra találkozhasson édesapjával - aki felesége halála után, magára hagyva lányait, elutazott -, és végre kiszabadulhasson az unalmas Bathból, s távol kerülhessen aggastyán, visszataszító udvarlójától. Egy napon, ha kicsit másként is, de teljesülni látszanak vágyai, amikor levelet kap gyönyörű ikertestvérétől, a Londonban élő Cecily-től, melyben meghívást kap a nyári idényre, Edenbrooke-ba. Marianne kapva kap az alkalmon, rögtön engedélyt kér morcos nagyanyjától, amit meg is kap, egy meglepő ajánlattal kiegészítve. Az idős hölgy úgy dönt, a lányra hagyja minden vagyonát, ha az végre megtanul úrihölgyhöz méltóan viselkedni, amiről levélben be is kell számolnia, ellenkező esetben azonnal hazahívatja Bath-ba.
Már ezen a ponton látszik, hogy hősnőnk eltér a régenskori hölgyek többségétől. Marianne egy kissé naiv, ámde annál aranyosabb, bájosabb teremtés, aki flörtölés, elegáns ruhák, divat, pletyka és hasonló butaságok helyett inkább a természetben tölti az idejét. Imád sétálni, bolondozva pörögni-forogni, idétlenül táncolni, vagy festeni. S pont ezen tulajdonságai miatt, sokan meg is vetik, minthogy a kor egészen más elvárásokat támaszt a fiatal hölgyekkel szemben.
Azonban Marianne beleegyezik nagymamája kívánságaiba, és eltökéli, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az idős hölgynek ne okozzon csalódást. Csakhogy önnön természetétől elég nehéz megválnia...
Az Edenbrooke-ba tartó út során egy útonálló támad rájuk, ellopja a lány féltve őrzött nyakláncát, és súlyosan megsebesíti kocsisukat, így Marianne, komornájával együtt egy helyi fogadóban köt ki, ahol először csúnyán lehord egy beképzelt fickót, majd később pimaszul társalgásba elegyedik vele.
A helyzet csak még inkább fokozódik, amikor Edenbrooke-ban barangolva szabadjára engedi vágyait, melynek a vége egy - illetve kettő - tóba pottyanás lesz, pont akkor, amikor a fogadóból jól ismert Philip belovagol a birtokra. De, hogy a dolog még ennél is bonyolultabb legyen, kiderül, hogy a jóképű, nőcsábásznak tetsző férfi annak a családnak a fia, akikhez a lány vendégségbe érkezett.

"– Egy szelíd kanca nem bírna lépést tartani magával.
Philip is mosolygott, de kissé szórakozottan.
– Teljesen igaza van.
Kíváncsi voltam, milyen titok lappanghat a mosolya mögött."

A sors úgy hozza, hogy Marianne ikertestvére egy héttel később érkezik, addig pedig egyedül, vendéglátói társaságában kell boldogulnia a festői vidéken, ám a dolgok minden nap úgy alakulnak, hogy Philip oldalán köt ki.
A regény javarészt kettejük megismerkedéséről szól. Végigkövethetjük, szúrós szócsatáik miként szelídülnek előbb szoros barátsággá, majd felemésztő vággyá, hogy aztán minden a feje tetejére állva összekuszálódjon.

Ha azt mondom Philip az idei év álompasija, akkor nem nagyon lövök mellé. Van benne egy kis Mr. darcy-s elegancia, vele ellentétben azonban sokkal szórakoztatóbb, humorosabb, nyitottabb, pimaszabb, lábrogyasztóbb.... (ide nekem azt a repülősót!) Szóval lehet tőle- és a szavaitól olvadozni bőségesen.
Marianne-nel pedig félelmetesen jó párost alkotnak. Mind a ketten dacos, önfejű, akaratos emberek, épp ezért olyan kémia van köztük, hogy ihaj! Ártatlan sztori, csóknál több nem történik, de a levegő az bizony sistereg... néha melegebb a levegő kettejük között, mint odalent.
Én a magam részéről rettentően imádtam a közös pillanataikat, kezdve a csipkelődéseiktől, a mélyenszántó beszélgetéseiken át a lovaglásig. És van benne egy szerelmeslevél is, ami TE JÓ ÉG! kategória. Hát igen, itt látszik, hogy mit jelentett anno a romantika, és mit ma...
Egyetlen dolog nem tetszett - de ezt sajnos nem lehetett kiküszöbölni -, mégpedig Marianne ikertestvére, Cecily. Azt a lányt receptre kéne írni alacsony vérnyomás ellen. Szívem szerint jól megtépkedtem volna minden egyes pillanatban a hisztis, önimádó, beképzelt fejecskéjét. A barátnőjével együtt.

Mindent egybevetve tehát én imádtam Julianne Donaldson regényét, nálam mindenképp bekerült az idei legjobbak csapatába. Hangulatos, aranyos, kedves, romantikus, kellően vicces, szerethető történet. A helyszínek gyönyörűek, (Cecily-t és még egy-két karaktert leszámítva) a mellékszereplők is nagyon kedvelhetőek, humorosak, zizik vagy éppen imádnivalóak. Ó, és a legnyomósabb indok: Philip!
Ajánlom... Nem, nem ajánlom: Történelmi romantikus és Jane Austen rajongóknak kötelező! Ha pedig nem olvastatok még a műfajban, akkor kezdésnek tökéletes. Az Edenbrooke-ot olvasni kell! Pont. Egy kis gyöngyszem!

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Marianne, Philip, Lady Caroline, Betsy, Mr. és Mrs Clumpett

Kedvenc jelenet: az első betűtől az utolsóig az egész, és az a szerelemeslevél!

Negatívum: Cecily

Borító: 5/4

 

Borítók

Nyereményjáték

A könyv írónője nagy Jane Austen rajongó és ez látszik a könyvön. Nagyon kellemes élményt nyújthat a rajongóknak. Mostani játékunk ezért ehhez kapcsolódik.
Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik Austen könyvből, nektek pedig be kell azonosítanotok, hogy melyik könyvből származik.
Csak a címét várjuk megfejtésnek.
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

"Aki nem leli örömét egy jó regényben, legyen férfi vagy nő, elviselhetetlenül szűk látókörű."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/16 Insane Life
06/19 Kristina blogja
06/22 CBooks
06/24 Deszy könyvajánlója

06/26 Dreamworld

Mindee Arnett - A Rémálom-ügy

Porka világa nem azért érdekes, mert emberek ablakán mászik be, beférkőzik az álmaikba, és a rémálmaikból táplálkozik. Hanem mert egy ilyen alkalommal valami egészen szokatlan történik vele, egy gyilkosság szemtanúja lesz.
Senki sem szereti a rémálmokat, de ezúttal nem kell félnetek, végig ébren leszünk. Ezen a hat állomásos turnén megismerhetitek milyen egy Rémálom világában élni. Lépj be velünk a rémálmok világába, kövesd a blogturnét, és nyerj!

Mindee Arnett: A Rémálom-ügy

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633992982

Oldalszám: 344 oldal

Fordító: Mesterházy Mónika

Fülszöveg:

A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom.
Szó szerint.
Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb.
Pedig az lesz.
Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. Nem sokkal később az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául…

Saját véleményem:

Mindee Arnett regényével kapcsolatban sokáig lamentáltam. Egyrészt a borító és a fülszöveg nyomban megfogott, másrészt viszont volt valami, valami megmagyarázhatatlan, ami miatt kicsit húzódzkodtam tőle. Végül azonban győzött a kíváncsiság, mert hát valljuk be, megtestesült Rémálmokról nem sűrűn olvas az ember lánya. S ha mindehhez még egy jó kis adag gyilkosság, nyomozás és komor hangulat is párosul - legalábbis a tálalás szerint -, akkor nincs mese...

A fentiek, valamint a Könyvmolyképző által feltett beleolvasó alapján tehát óriási lelkesedéssel vágtam bele A Rémálom-ügybe. De hogy azt kaptam-e, amit vártam? Sajnos nem.
Valószínűleg túl nagy elvárásokat támasztottam a könyvvel szemben, figyelmen kívül hagyva, hogy ez minden egyéb mellett egy YA. Ami önmagában nem lenne gond - jómagam is imádom -, számos fantasztikus történettel lehet találkozni a műfajban, de sajnos az írónő megelégedett azzal, hogy megfeleljen a Young Adult alapkövetelményeinek (sablonjainak), ahelyett, hogy kiaknázta volna az ötletében rejlő megannyi, ütős lehetőséget.
Ha viszont el tudjuk fogadni, hogy egy egyszerű, nem teljesen új elemekkel operáló sztoriról van szó, akkor lényegében egy aranyos, vicces, nyomozgatós, rengeteg mítosszal és természetfeletti lénnyel megspékelt regényt kapunk. Ami véleményem szerint inkább a fiatalabb korosztályt szippanthatja be.

Az alaptörténet szerint, főhősnőnk, a fiatal Porka, aki csak nem olyan régen került Rémálom képességeinek birtokába, szokásos álomfalására indul. Sikerül egy helyes, volt iskolatársának hálószobájában kikötnie, ami önmagában is rengeteg izgalmat rejtene, ámde, amit a srác álmaiban lát, az alapjaiban rengeti meg az önnön, és a természetfeletti világ eseményeit. Porka egy gyilkosság szemtanúja lesz. De mielőtt alaposabban szemügyre vehetné a dolgokat, Eli egyáltalán nem megszokott módon kiveti álmából, sőt képességeire is váratlan módon hat.
Később, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, az Akkordél Akadémián, egy csomó herce-hurca után közlik Porkával, hogy Eli-jal álompárost kell alkotniuk, és kideríteniük a srác álmainak segítségével, ki és miért ölte meg az Őrző tündérlányt. Innentől kezdve beindulnak az események, rejtély-rejtély hátán, új nyomok, gyilkosságok követik egymást, megspékelve némi tinidrámával.

Sosem találjátok ki, de bizony a szerelmi háromszög (vagy inkább négyszög) sem hiányozhat a sztoriból (Ó, és a bált említettem már?). Porka erős vonzalmat érez a jóképű, sötéthajú, búzakék szemű Eli iránt, akit azonban megbabonáz a suli leggyönyörűbb, legmenőbb szirénje, de aggodalomra semmi ok, hősnőnk sem marad egyedül, ugyanis felbukkan a számítógépzseni, kocka(hasú), szőke herceg, Paul, és egyből elvarázsolja... nem csupán kedvességével.
Sajnos a szerelmi szálban (és Porkán kívül az összes résztvevőben) annyi mélység van, mint egy papírlapban, így igazán egyik fiúnak sem tudtam drukkolni... Paul számomra túl kiszámítható, unalmas alak volt, míg Eli-ban láttam némi szikrát, de nem nyílt alkalma kibontakozni; egy-két jó poént, kedves gesztust leszámítva elvolt a maga menő szférájával.

Ami Porkát illeti, vele kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Szerettem a humorát, a szarkazmusát, a dacosságát, a lázadó énjét és a kíváncsiságát, ami állandóan hajtotta előre. 
Alapjáraton tehát egy kedvelhető, fiatal lányról van szó, aki a legtöbb szituációban megállta a helyét. De amikor a rózsaszín köd rátelepedett, egyik wtf dolgot csinálta a másik után. Átváltott tipikus 16 éves naivába, aki nem látta a fától az erdőt. Ugyanakkor mégsem tudom 100%-osan hibáztatni érte. Kívülről hiába jöttem rá már a könyv elején nagyjából mindenre, belülről egészen más átélni. Nagyképűség lenne azt állítanom, hogy Porka helyében jobban csinálnám a dolgokat, vagy nem futamodnék meg az első alkalommal, amikor egy égő hullát, vagy suhanó árnyalakot látok.

A gyilkosság, és a tettes/tettesek kiléte nagyrészt könnyen kitalálhatóak már a könyv elején, de ettől függetlenül az álmok és a sok félinfó elegendő okot szolgáltat a kíváncsiságra. Maga a szituáció, ahogy összeáll a teljes kép, izgalmas. Bár bevallom, a mitológiai csattanónál szerettem volna a fejem a falba verni, nekem az kicsit sok volt.
Mint ahogyan a nevek, és azok magyarosítása is. Sok esetben beszélőnevekről van szó (Sasharaszt, Mr. Velő, Ms Vadkanóc, Csirkery, McFelhő Park, stb), ezért nyilván kikerülhetetlen a lefordításuk, ezt aláírom. De amikor egy név egyik fele magyar, a másik pedig angol, az szimplán röhejes. És azt sem értem, a fordító miként döntötte el, hogy egyiket-másikat lefordítja, a többit nem, merthogy akadt olyan is, ami megmaradt eredetiben, holott az is beszélőnév volt. Illetve a legnagyobb talány hősnőnk neve. Eredetileg Dusty Everhart, nálunk ebből lett Párka "Porka" Evergím. A por szótövű Porkát még elfogadom, na, de Evergím?! Van ebben a regényben épp elég koppintás innen-onnan, nem kell Éhezők viadala érzéssel is tetézni!

A helyszín és az iskola viszont nagyon tetszett. Nem mondom, hogy egyedi, mert nem az, engem mégis újra és újra elvarázsol, ha egy varázslósuliról, vagy mágusfajtáktól nyüzsgő bentlakásos suliról olvashatok. Az Akkordél Akadémia pedig nagyon hangulatos volt, kifejezetten tetszett, hogy olykor be-bepillanthattunk egy-egy órára. Illetve a hierarchia, és a különböző lények egymással való viszonya is számos érdekességgel kecsegtetett, nem is beszélve a drogukról, amit halálosan cuki ötletnek tartok!

Mindent egybevetve tehát azt mondom, ha nem egy világmegváltó könyvet várunk, akkor A Rémálom-ügy a maga nevében egy aranyos, vicces, nyomozgatós történet, melyet hangulatilag leginkább a Hex Hallhoz és a Paranormalcy-hoz tudnék hasonlítani. Természetfeletti lények, és legendavadászok pedig előnyben!


Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Moira, Szeléna, Lance, Porka

Kedvenc jelenet: Moira leckéje; Porka első álomfalása Eli-nál; Porka-Lance csaták

Negatívum: Spoiler lehet Arthur legenda

Borító: 5/5

Samhain

A samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Az ünnep megtalálható minden kelta népnél – igaz, különböző neveken. Különböző újpogány vallásokban (pl. wicca) szintén fontos ünnep.

Rengeteg, területenként eltérő hagyomány társult ehhez a naphoz. Az „alapkoncepció” azonban mindenhol nagyjából azonos: ezen az éjszakán a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág (természetfeletti) közötti határok. Megnyílnak a sídhk (tündérdombok), és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor evilági hősök is könnyen bejuthatnak a sídh birodalmába.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kapcsolódik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Szokás volt örömtüzek gyújtása. Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást. A különböző jelekből való jóslás is igen elterjedt volt a nép körében.

Az ünnep fontos jelképei a töklámpás és a varázséjszaka gyümölcse a nemes alma, ami, a termékenység és az élet szimbóluma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll.
A töklámpa-szimbólum eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől – akik, mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.
Vitatott az ünnephez tartozó kultuszban az emberáldozat szerepe. A keresztény írástudók megemlítenek egy bálvány istent, Crom Cruacht, akinek feltehetőleg emberáldozatokat is bemutattak az ünnepen. Azonban az is elképzelhető, hogy ezek a források a Biblia olyan részeiből is táplálkoztak, ahol magában a Szentírásban is megjelenik az emberáldozat szerepe. Crom Cruach léte így tehát nem bizonyított, de megemlítendő, hogy a pogány Halloween ellenes röpiratokban megjelenő Samhain gonosz (kitalált) istenséget róla mintázták. E röpiratok hatására terjed el az az – egyébként téves – elképzelés, hogy a Samhain szó valójában egy istent, gonosz erőket irányító szellemet jelöl.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

Porka számára fontosak az álmok, hiszen abból táplálkozik. Mivel főhősünk egy Rémálom, most mi is azokat keressük. Minden blogon találtok egy képet a leggyakoribb rémálmokkal, és ki kell találnotok, mi lehet az. Aztán már nincs más dolgotok, csak beírni a helyes megfejtést a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a könyv egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/17 Always Love A Wild Book
06/19 Dreamworld - Samhain
06/21 Deszy könyvajánlója
06/23 Kelly & Lupi olvas - Familiárisok
06/25 Bibliotheca Fummie
06/27 Media Addict

Könyvheti beszámoló

Minden könyvmoly tudja, hogy a mi naptárunkban több ünnep van, mint a mondénokéban. Ezek közül az egyik a Könyvhét, amiről mindig ugyanazok a jelzők jutnak eszembe: nyár, napsütés, felszabadultság és természetesen a könyvek.

Ebben az évben is nagy lelkesedéssel vártam, hogy megérkezzen. Tervezgettem, listákat írogattam, hizlaltam a pénztárcámat (hiába vetettek be csábító akciókat a csúnya, gonosz kiadók, ellenálltam... majdnem mindig), és várakoztam. Aztán elérkezett a Könyvhét hete, csakhogy néhány nappal korábban az életem olyan rémálommá alakult, amire nem is gondoltam volna. A nagypapámat bevitte a mentő a kórházba, ahol mindenféle szörnyűséges diagnózisok röpködtek körülöttem, amiket most nem fejtenék ki bővebben, de lényeg a lényeg: a nappalokat és éjszakákat a kórház és az otthon közti ingázással töltöttem, már-már zombimódra váltva. 

A történtek tekintetében úgy voltam vele, idén mégiscsak kihagyom az egészet, aztán a nagypapám és a család addig győzködött, hogy ne legyen bűntudatom, meg amúgy is, néhány órára legalább menjek ki, hogy végül - kissé bűntudatosan - szombaton kislattyogtam.

Indulás előtt - mert hát mikor máskor? - jutott eszembe, hogy elő kéne szednem a Segítség, Youtube-sztár lettem! könyvemet, ha már hónapok óta a Marni Bates dedikálásra fenem a fogam, és hát hol máshol lett volna, ha nem a leghátsó kupac legalján? Miután áttúrtam mindent, bedobáltam a szükséges cuccokat (fényképezőgép, víz, könyvmolyképzős papírzacskó - iszonyatosan jól bírja a strapát!), gyorsan összeírtam, milyen blogturnés-recenziós könyveket kell átvennem, miket szeretnék megvenni, és büszkén konstatáltam, hogy idén nem úgy fogok kinézni, mint egy málhás szamár. Buta, naiv, Lilla. 

Egyre közelítve a cél felé, hagyományaimhoz híven Deákon leszálltam a metróról, s nagy büszkén elindultam a kijárat fele. A rossz kijárat felé. Kb. öt percnyi mérgezett patkány módjára-, aluljáró egyik feléből a másikba való futkározás után találtam egy térképet, ahol megállapíthattam, hogy sikerült a legtávolabb kerülnöm mindentől, szóval túrázhattam vissza. 

A Vörösmarty tér felé vonszolva magamat, már-már hallani véltem Effie "Sose hagyjon el benneteket a remény" szlogenjét, és abban a pillanatban tökéletesen érezni véltem mindazt, amit a sivatagban bolyongók. Tudjátok: kilátástalanság, délibáb, stb, stb... 

A térre érve belevetettem magam a forgatagba, egészen a Könyvmolyképző standjáig sodródva. Noha most nem szándékoztam tőlük vásárolni (ami nem jelenti azt, hogy a futár nem fog becsöngetni hozzám ezen a héten, és anyu nem fog kivágni az egész dobozzal), megláttam Mazsidrazsit, akinek nagyon megörültem. Mindig öröm találkozni, beszélgetni és nevetgélni vele, úgyhogy most is váltottunk néhány szót, majd tovább indultam nézelődni. 

Határozott szándékomban állt előbb begyűjteni minden könyvet, ami kell, és utána találkozni a blogturnés lányokkal, akikkel egy találkozót is megbeszéltünk, de hát az ötödik standhoz érve kiszúrtam őket, és nem lehetett nekik ellenállni, könyvek ide vagy oda, ők az én kis sikkasztós, őrült csapatom, vagyis muszáj volt odanyargalnom hozzájuk. 

Arra már nem emlékszem, sikerült-e befejeznem az üdvözlést, vagy a szívinfarktus megakadályozott ebben, mindenesetre Fummie szó szerint elém zúdította az általa átvett és cipelt libiris/kolibris könyveimet. Ez elég sokkoló és ébresztő élmény volt, úgyhogy a félig alvó állapotomból egyből tányérnyira nyíltak a szemeim. De köszi, Fummie, hogy elhoztad és cipelted őket, már beszéltem a masszőrrel, amit neked rendeltem cserébe. Nem tudom, mikorra ér oda, annyit mondott: Hodor, Hooodor, Ho-door.

Egy kis beszélgetés után, átnézve a gyönyörű könyveket, amik a borítékokban lapultak, a lányokra bíztam a cuccaimat és elindultam a  beszerzőtúrámra. Elsőként a Móra kiadóhoz mentem, ahol átvettem a két új Marni könyvet, amikkel hamarosan jön a turné, majd a GABO kiadónál szerettem volna megvenni a Papírvárosokat, de akkora tömeg volt, hogy inkább tovább ballagtam, egészen az Athenaeum standjáig, ahol a szemem egy rég vágyott könyvre tapadt, amin egy gigantikus akciós matrica volt. Néztem a könyvre, aztán felette a 990-es táblára, a könyvre, táblára, aztán felkaptam (Sarah Dunant: Borgiák), fizettem és úgy örültem neki, mint valami karácsonyi ajándéknak. Ezután a librit vettem célba, ahol hosszas lamentálás után mégiscsak otthagytam a 47 Ronint és visszaküzdöttem magam az Athenaeumhoz, hogy megvegyem nagyimnak a Mozart múzsáját, ami szintén egy ezres volt. 

Ekkor már végeztem egy gyors fejszámolást az elkölthető pénzem összegéről - ami kifejezetten a Papírvárosokra volt elrakva -, ha már olyat is vettem, amit nem terveztem be, de megnyugodtam, John Green még hazajöhetett velem. Így hát boldogan indultam a Maxim kiadóhoz, ahol az őrületes akciónak hála sáskajárás volt. 

Átvettem egy nagyon kedves hölgytől a Gyönyörű Titkok Múzeumát, a Wiill & willt, valamint az Elviselhetetlent, váltottunk pár szót, ami alatt megköszönte, hogy írtam a könyveikről, és ez rettentő szürreális élmény volt, mert én még mindig úgy érzem, hogy nem ők, hanem én tartozom köszönettel, hogy olvashatom a regényeiket, szóval egy oda-vissza köszönöm "párbaj" után az újonnan debütáló WOW következett. Ami alatt kiszúrtam Alma Katsu: Halhatatlan c. könyvét 500 forintért, de ellenálltam, mivel tudtam, hogy kaszálták, és nem akartam belekezdeni egy nem befejezett sorozatba. 

A WOW Kiadónál bemutatkoztam Beke Csillának - és itt jött a második szürreális élmény, hogy ő is tudta ki vagyok, melyik bloghoz tartozom, mikor jövök a turnéban -, beszélgettünk egy kicsit könyvekről, kérdeztem a Szívatás folytatásairól, mikorra várhatóak, és a választól majdnem a macskaköveken koppant az állam: októberre tervezték, de a nagy siker miatt lehet, hogy már szeptemberben jön! Ezenfelül megtudtam, hogy szeptemberre 2, későbbre pedig további 5 könyvet szeretnének kiadni, úgyhogy csak azt tudtam mondani: wow! De az egész kiadóra. Nagyon kedvesek, barátságosak, nyitottak, olvasóközeliek. A borítóikkal nekem, személy szerint még barátkoznom kell, nagyon egyediek, ellenben az rettentően tetszik, hogy a gerincen is jelölik, a sorozat hanyadik részéről van szó, és a könyvben is megtalálható a folytatások listája. 

Miután a WOWtól is átvettem a könyveimet, a Fekete dobozt és a Szívatást, valamint kaptam könyvjelzőt és választhattam két kitűzőt is, visszamentem a turnés csapatunkhoz, ahol addigra már elég szépen összegyűltünk. Ott volt Kelly, Lupi, Fummie, Deszy, Krisztina, Tekla, Angi, és még néhány blogger (elnézést, ha valakit kihagytam, nem direkt). Beszélgettünk, nevettünk, hülyéskedtünk, megállapítottuk, mennyire eltérő az ízlésünk bizonyos esetekben, Kellytől megkaptam a blogturnés kitűzőnket - ami nagyon szép lett -. közben pedig bepakoltam a zsákmányaimat a strapabíró zacsimba. 

Hogy miről folyt a beszélgetés, azt lehetetlen összefoglalni. Könyvekről, turnés dolgokról, belsős poénokkal tarkítva nyilván, de azt tudni kell, ha mi összekerülünk, akkor egyáltalán nem összeillő témákat vagyunk képesek összefűzni egymással, egyikből másikba csapva át, majd visszakanyarodva egy korábbihoz, szóval jah, lehetetlen. 

Egy kicsivel később pedig csatlakoztak hozzánk Zsófiék, befutott MFKata, Mazsidrazsi, Eszti (scheszti), Teklanna és emma29 is. Velük is sikerült váltanom pár szót, de sajnos nem eleget. Bár hozzáteszem, esetükben sincs olyan, hogy elég. Ó, és kaptam Emmától egy iszonyatosan aranyos minion-banán díszt gumiból, amit még később is az ujjamra fűzve szorongattam (Köszönöm! ^^). 

És futólag dRennel is sikerült összeintegetnünk

Három óra körül szóltak a csajok, hogy a Móra kiadónál mondták, előbb kijön Marni, és nyugodtan odamehetünk vele dedikáltatni. Könyvekkel, kerítésen átugorva oda is csoszogtunk, de mint kiderült, picit késett, így én addig visszamentem az árnyékban maradt csapathoz, ahol olyannyira eldumáltam az időt, hogy lekéstem a korai dedikálást, de Tija és Marni volt annyira jófej, hogy felajánlották, menjünk arrébb - még dedikáltak más írok -, és ott aztán lehet mókázni. 

Hogy hogyan, azt már nem tudom, de a turnés csapatnál kötöttünk ki, oldalunkon a szüntelenül mosolygó, táncoló Marnival, nyomunkban sok-sok rajongóval. A többiek arca minden pénzt megért, amikor rádöbbentek,  "házhoz hoztuk" a hölgyet.

A Marni-jelenségről, merthogy egyelőre jobb szót nem találok rá, még az én szavam is elállt, persze pozitív értelemben. Tudtam, hogy egy bolondos, mosolygós, közvetlen lány, de élőben tapasztalni egészen más élmény volt. Eszméletlen pozitív energia áradt belőle, baromi lelkes volt, a mosolya egy másodpercre sem lohadt. Rendületlenül dedikált, fotózkodott, beszélgetett, viccelődött. Sőt még magyarul is meg-megszólalt.

És muszáj megemlítenem Tiját is, aki szintén egy hős. Telepakolva fényképezővel, borítékokkal, legalább annyira remekül állta az olvasók hadát, mint Marni. Óriási türelemmel, emberenként válogatva osztogatta a könyvjelzőket. Úgyhogy minden elismerésem az övé és Marnié is. Akivel egyébként rengeteg közös kép készült, sőt még Deszyvel is beálltunk egy hármas fotóra, ahol Marni megkérdezte, csinálhatnánk-e vicces képet? Nem tudtunk ellentmondani... de azokat a képeket azóta is széfben őrizzük. Van akinek jól áll, ha funny... nekem nem annyira. :D

Mindeközben a csapat egyik fele elindult a (az ask.fm-es kedves kérdezgetőnek hála) számunkra kultikussá vált mekibe, hozzájuk csatlakoztunk később mi is Deszyvel, egy picike kitérővel, mivel a csajok meggyőztek, hogy a Halhatatlan nem függővéges. Igen, bűnöztem. Megvettem az utolsó példányt belőle.

A mekiben kezdetét vette egy több órás beszélgetős show, ami, ha lehet, még a kintinél is durvább volt. Kétszer még az őr is arra sétált, megnézni, min nevetünk annyira hangosan. 

Itt aztán tényleg mindenről szó esett - trollunkra gondolva elszórtunk néhány morzsát -, vérhattyúktól a raptorokon át gyereknapig. Tehát ha valaki szereti az extrém sportokat, egyszer nyugodtan üljön be közénk, higgyétek el, egy ilyen beszélgetés már annak számít.

Két-három órával később elindultunk hazafelé, ám mielőtt a metróhoz vonszoltam volna magam, Fummie-val még elindultunk egy Papírvárosok vadászatra, de a GABOnál nem láttam filmes borítósat, a Cicerónál nem volt, a Talentumnál pedig rigolyás énem kifogásolta a picit hibás példányokat, úgyhogy Fummie-t és a csomagjaimat a Könyvmolyképzőnél és Meiszner Krisztinánál hagyva, visszaverekedtem magam a GABOhoz, ahol mégiscsak volt filmes Papírvárosok. Aztán a szatyraimhoz érve rájöttem, mennyire hülye vagyok, hogy nem hoztam el a MásValaki Problémáját, mert dedikálhattam volna, és lehetett volna egy újabb ereklyém. (Olvassátok el azt a könyvet! Kötelező! És az írónő is nagyon szimpatikusnak tűnt azalatt a rövid idő alatt, amíg ott voltam/voltunk vele.)

Sajnos azonban tovább nem maradhattam, várt a kórház és a valódi élet, mert hát minden tündérmese véget ér egyszer. De ez legalább jövőre folytatódik.

Köszönöm mindenkinek, aki részese volt, imádtam az egészet! És köszönöm a kiadóknak, hogy annyira aranyosak, kedvesek és türelmesek voltak abban a nagy hőségben! :)

Képekben:

További beszámolók:

- Kelly & Lupi olvas

- Bibliotheca Fummie

- Tekla Könyvei

- Deszy könyvajánlója

Penelope Douglas - Szívatás

Egy új kiadót üdvözölhetünk Magyarországon: a WOW Kiadót, amely sokunk kedvence lesz, hiszen a Szívatás c. könyvhöz hasonlóan sok más sikeres new adult regénnyel ajándékoznak meg bennünket magyar nyelven. 

Ezúttal a Blogturné Klub 5 bloggere mesél Penelope Douglas: Szívatás c. könyvéről, amelyből egy példányt a kiadónak köszönhetően ki is sorsolhatunk a blogturné végén.

Penelope Douglas: Szívatás

Kiadó: WOW Kiadó
ISBN: 9789631219951
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:

Végre magyarul is olvasható Penelope Douglas nagysikerű sorozata, a Fall Away!
A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy.
Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.
Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon.
Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete.

Saját véleményem:

Penelope Douglas regényére anno a goodreadsen bukkantam rá, és akkor már olyannyira felkeltette a figyelmemet, hogy egyből fel is jegyeztem a képzeletbeli kívánságlistámra, azonban álmodni sem mertem arról, hogy egy hazai kiadó lesz olyan bátor, és be meri vállalni egy magánkiadásos könyv megjelentetését kicsiny hazánkban. De aztán jött a WOW és a hír, én pedig szerettem volna a kiadó nyakába ugrani örömömben.  
Azt azért beismerem, kicsit bennem volt a félsz, ekkora lelkesedés után, mennyire fogja majd beváltani a hozzá fűzött reményeimet, illetve, hogy mennyi újdonságot képes nyújtani, mivel az utóbbi egy-két évben hozzánk is begyűrűzött a New Adult láz, és nagyjából már minden témát kimerítettünk. De mindenkit megnyugtatok: van még új a nap alatt!

Tate és Jared gyerekként nagyon jó barátok voltak, de aztán egy nyáron, amikor a fiú az apjánál töltötte a nyarat, minden megváltozott kettejük között. Ellenséges, undok és gonosz lett a lánnyal, s ennek a heves gyűlöletnek következtében megkeserítette Tate gimis éveit. Gusztustalanabbnál gusztustalanabb pletykákat kezdett terjeszteni róla, és elérte, hogy a pasik messziről elkerüljék, valamint hogy véletlenül se legyenek barátai. Egyet kivéve.
A történet elején nagyjából ebbe az alapszituációba csöppenünk bele. Tate pedig megelégelve mindazt a szemetet, amit évek hosszú során át kellett elviselnie, úgy dönt, egy évre Franciaországba utazik tanulni, azonban az indulás előtti éjszaka még ellátogat barátnőjével egy buliba, ahol Jared és haverjai ismételten megalázzák. Csakhogy a lányban forrongó indulatok utat törnek maguknak, és végre kiáll magáért. Visszatérve pedig elhatározza, hogy valaha volt barátjának nem hagyja az utolsó évét is megkeseríteni.

Azt nem igazán értettem, mi szükség volt az utazásra, tekintve, hogy mi ebből nem éreztünk semmit, ámde ez legyen a legnagyobb problémám. Amit viszont nagyon szerettem, az a régi barátokból ellenségek felállás (ráadásul szomszédok!).
A hétköznapokban is létezik ilyen, valószínűleg mindenkivel előfordult már, emiatt pedig könnyű átérezni, azonosulni a dologgal. De ha ez történetesen egy fiú és lány között történik, akkor a (szexuális) feszültség még nagyobb. Igaz a mondás: gyűlölet és szeretet között vékony réteg húzódik. Mind a kettő igen intenzív, heves érzésekkel párosul, épp ezért sokszor nehéz megkülönböztetni, melyikről van szó. A Szívatás esetében ez hatványozottan igaz.

Tate az elejétől kezdve egy nagyon szimpatikus lány, a helyzet ellenére egyáltalán nem egy nebáncsvirág. Céltudatos, okos, talpraesett, harcias csaj, akinek a sok szemétkedés inkább a szívében-lelkében tett kárt, mintsem a jellemében. Már a legelső oldalaktól kezdve láthatjuk, ahogyan azért küzd, hogy ki tudja védeni Jared újabb és újabb húzásait. Csakhogy a dolog nem olyan egyszerű... még elevenen élnek benne a régmúlt emlékei... és az sem segít rajta túl sokat, hogy valamilyen fura, groteszk módon vonzódik a sráchoz, aki ellenben ott rúg bele, ahol csak éri.

Komolyan mondom, én még életemben nem akartam ennyire bizonyos érzékeny ponton rúgni egy főszereplő pasit sem, mint Jaredet. Kezdetben annyira irritáló, beképzelt, bunkó seggfej, hogy az valami hihetetlen. Ám a hangsúly erősen a kezdetben szóra korlátozódik, mert később csak pocsolyává olvadtam tőle.
Az viszont - ahogy Tate barátnője, K.C. bölcsen meg is jegyzi - érződik, hogy a párosunk közt feszülő kutya-macska viszony inkább amolyan előjáték. Tudjuk, érezzük, hogy van valami lappangó titok, ami előidézte ezt az állapotot, és akárcsak Tate-et, minket is hajt előre a kíváncsiság, hogy megtudjuk, mi okozta Jared pálfordulását. Mi történhetett azon a nyáron? Mi történt Jareddel? Mit vétett ellene Tate?

Ám amíg ez kiderül, kapunk egy csomó mást: jó kis összecsapásokat Tate és Jared között, autóversenyeket, és szenvedélyes romantikát.
Bizony, jól látjátok, autóverseny is van itt! Tate imád száguldozni, Jared pedig állandó szereplője a Loopban zajló gyorsulási versenyeknek. Halálos iramban rajongó pici szívemnek tehát igazi karácsonyi ajándék volt minden pillanat, amit autók és versenyek között tölthetett, úgyhogy részemről óriási pluszpont - ezért is - az írónőnek. És annyit elárulhatok, igazán ... hmm... izgalmas jelenetekről van szó.  
Ami pedig a romantikát illeti...  Jared és Tate között olyan szexuális feszültség vibrál már a kezdetektől, hogy épp csak fel nem robban! Iszonyatosan jól működik kettejük között a kémia.
Az egészet úgy tudnám jellemezni, mintha a vidámparkban a legdurvább, legkacskaringósabb, legnagyobb magasságokkal és mélységekkel tarkított játékra váltottál volna jegyet.

Összességében tehát imádtam a Bully-t (bocsánat, nekem már örökre Bully marad), és szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán jó és - a szó minden értelmében - szenvedélyes  New Adult regényt olvasni. Penelope Douglas stílusa gördülékeny, sodró lendületű, szereplői és azok története pedig gondoskodik arról, hogy minden érzelmünket átmozgassuk.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Tate, Jared, Madoc

Kedvenc jelenet: nem konkrét jelenet, de: Loop (izgalmas helyszín)

Negatívum: -

Borító: 5/2,5

Nyereményjáték

A könyvben, sőt az egész sorozatban fontos szerepe van a gyorsulási versenyeknek. Így a nyereményjátékot is erre a témára alapozva találtuk ki.
Minden állomáson egy-egy képet találtok majd a sorozatban szereplő kocsikról, valamint azokról egy csipet információt. A rafflecopter doboz megfelelő részébe kell beírnotok, hogy melyik gépkocsi gyártó különlegessége kap főszerepet azon a napon.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az e-mailünkre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Gyártási évek: 1966-1996

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/27 Kristina blogja
05/29 Angelika blogja
05/31 Kelly Lupi olvas
06/02 Deszy könyvajánlója
06/04 Dreamworld

Sherry Gammon - Elviselhetetlen

A Maxim Kiadó Könyvhétre jelenteti meg Sherry Gammon: Port Fare trilógiájának harmadik részét Elviselhetetlen címmel.

A Blogturné Klub ez alkalommal rendhagyó turnét tart, kicsit felelevenítjük a sorozat második részét is, ami a Hihetetlen címet viseli.

Érdemes követni a turné hat állomását, ugyanis a végén egy példány Elviselhetetlen című könyv kerül kisorsolásra, a  Maxim kiadó felajánlásában.

Sherry Gammon: Elviselhetetlen

Kiadó: Maxim

ISBN: 9789632615240

Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Kocsis Anikó

Fülszöveg:

A fiatal, jóképű és vicces Booker Gatto nemrég hagyta ott veszélyekkel teli munkáját, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott életet kezdhessen. Egyetlen dolog hiányzik számára a boldogsághoz: egy igazi társ. De a szerelem elkerüli, és a múlt árnyai még fogva tartják a szívét. De bármennyire is próbálja kizárni az életéből az érzelmeket, nem tudja nem észrevenni a gyönyörű és okos Tesst.
Tess Selleck bujkál. Egy olyan kapcsolatból próbál kilépni, melyben mindennapos a megaláztatás és a szenvedés. Egy erőszakos és durva férfi elől menekül, aki egykor a férje volt. Tess átmenetileg nyugalomra talál Booker mellett, aki napról napra vonzóbb számára, de a bizalmatlansága a férfiakkal szemben óvatosságra inti. Kétséges, hogy a két megsebzett léleknek van-e közös jövője. Vajon a szerelem és a bizalom segíthet rajtuk, vagy éppen ezek az érzések válnak elviselhetetlenné?

Saját véleményem:

Booker Gatto történetére azóta kíváncsi voltam, hogy az első részben megismertem. Akkor ez a jóképű, humoros, és igen heves természetű nyomozó olyannyira felkeltette a figyelmemet, hogy már alig vártam a pillanatot, amikor végre belőle is többet kaphatok.
Hát... azt azért nem állítanám, hogy az Elviselhetetlen végére Booker túladagolásom lett. Nem tudom, én vagyok-e telhetetlen, ha róla van szó, vagy valóban kevesebb jutott belőle, mint anno Seth-ből és Cole-ból, mindenesetre nekem egy kicsit kevés volt, a női szereplő ezúttal (is) hangsúlyosabbra sikeredett.

Maga a történet egyébként az eddigiekhez híven két szálon fut, s a két főkarakter szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, melyben természetesen az ő múltjuk és jelenük játszik főszerepet.
Az egyikük maga Booker, aki időközben otthagyta korábbi, stresszes állását, és helyette saját ügyvédi irodát nyitott. A másikuk pedig Tess, Booker titkárnője, aki az olvasók számára már ismerős lehet a Hihetetlenből. Tess egészen pontosan az a recepciós lány a kórházból, aki folyamatosan rosszul volt a vértől, és meglehetősen furán viselkedett.
Örülök, hogy az írónő őt szemelte ki Book párjául, hisz egyrészt őket az ég is egymásnak teremtette, másrészt a második részben annyira érződött, hogy Tess körül valami nem stimmel, hogy csalódott lettem volna, ha Sherry Gammon nem aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket (na, meg az oldalam is kilyukadt volna a kíváncsiságtól).

A korábbi kötetekkel ellentétben ezúttal nem két ismeretlen emberről van szó. Booker és Tess hetekre visszanyúló munkakapcsolatot ápol, sőt tetszenek is egymásnak, csak egyikük sem mer lépni, ki ilyen, ki olyan okból. És lényegében ezzel meg is érkeztünk az egyik cselekményszálunkhoz.

Booker korábbi félresikerült házassága óta képtelen hosszú-, vagy ha már itt tartunk, bármilyen távú kapcsolatot létesíteni. Egyetlen nőben sem bízik, túl nagyok az elvárásai - még egy komplett listája is van arról, milyen álmai hölgyeménye. Így hát hiába unszolják barátai, és hiába tetszik neki Tess, nem mer lépni. Fél a csalódástól és a veszteségtől. 

A kémia viszont kémia, még egy ilyen önfejű pasi sem tud az útjába állni. Titkárnője kedvességével, látszólagos félszegségével, precizitásával teljesen elvarázsolja az exnyomozót. Szinte napról napra kerülnek közelebb egymáshoz.

Csakhogy Tessnek is megvannak a maga démonai. Méghozzá nem is akármilyenek, melyek meggátolják abban, hogy bármilyen romantikus viszonyba bonyolódjon a férfiakkal. Azért pedig, hogy megérthessük őt, és átérezhessük a gondjait, egészen a gyökerekig kell visszanyúlnunk, ami bizony jó pár sötét évet takar.

Sokat gondolkoztam azon, mennyire másszak bele a témába, mivel valamilyen szinten elég spoileres, ugyanakkor annak hiányában nehéz átadni a gondolatokat. Végül azonban úgy döntöttem, amennyire csak lehet, körbetáncolom a témát. 

A Tesszel történtek sajnos nem számítanak újdonságnak a hétköznapi életben. Nagyon is létező probléma, amiről nem lehet eleget beszélni, és manapság egyre több író mer hozzányúlni, és valamiféle üzenetet közvetíteni általa az olvasóinak.

Sherry Gammon pedig kiváltképp bátor. Egyáltalán nem szépít, nem finomkodik, mindent a maga brutálisan nyers módján ábrázol. Olyannyira, hogy sokszor már lelkileg fájt olvasnom a sorokat. Képtelen voltam felfogni, miként bír elviselni egy ember, egy törékeny lány ilyesmit. Nem ez volt az első könyvem ebben a témakörben, mégis ez ütött a legnagyobbat. Amihez a valósághűség mellett a precíz, szépen kidolgozott forma is nagyban hozzájárult. 

Az írónő a múltban és a jelenben vegyesen lavírozva, mindig kellő időben adagolta az újabb és újabb morzsákat, melyek nagy hordereje miatt Tessé lett a regény 75%-a. 

De azért nem kell félni, Bookerből is kapunk, mindössze kevesebbet. Bónuszként viszont neki is van egy sötét titka, amiről senki más nem tud rajta kívül. Tess mellett azonban szép lassan kitárulkozik. 

Kettejük kapcsolatára jellemző az építőjelleg. Sérüléseik miatt könnyen megtalálják a közös hangot, az esetek többségében mindig tudják, mire van szüksége a másiknak, s közben észrevétlenül is gyógyítgatják egymást. Az összegabalyodásról nem is beszélve. 

Kifejezetten vicces, ahogy majd' meghalnak a másik érintése után, mégis tartják magukat a szabályaikhoz, amit egyébként a fenébe kívánnának. Mind a ketten ugyanolyan forrófejűek, és ez bizony rengeteg izgalmas szituációt szül. Ha nem épp sóvárognak a másik  iránt, akkor gőzerővel ugratják egymást, vagy fogadásokat kötnek. És hát emlékeztek arra a listára, amit fentebb említettem? Nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, Tess az összes pontnak megfelel. Hívhatjuk klisének vagy sorsnak, a lényegen nem változtat: öröm nézni, ahogy egy nő formálja, és olykor-olykor letöri a nagyképű Booker Gatto szarvát.

Mindemellett kapunk még rengeteg izgalmat, sok-sok kegyetlenséget, jó kis fogadásokat, egy hasfogós autóvakszolást, perzselő romantikát, őrült exfeleséget, és persze feltűnnek régi kedvenceik is, méghozzá igen sokszor. Egyedül az utolsó fejezet nem tetszett, nekem az túl sok, túl nyálas, és túl összecsapott lett, ellenben az epilógus csodaszép keretet ad a trilógiának. Azzal végződik, akivel annak idején minden kezdődött.

Összességében tehát én nagyon szerettem ezt a részt is, ajánlom azoknak, akiknek bejöttek a korábbi kötetek, akik pedig nem olvasták azokat, ne habozzanak. A Port Fare trilógia legnagyobb erőssége a családban - úgy is, ha nem vérszerinti -, és a barátságban rejlik.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Tess, Book, Lilah, Meggymag, Seth, Cole

Kedvenc jelenet: Booker női ruhában, a bikram jóga, és a házassággal kapcsolatos fogadás

Negatívum: az összecsapott idilli befejezés

Borító: 5/4
Tetszett? Rendeld meg!

Bikram jóga

A regény női főszereplője, Tess imádja a Bikram jógát, amit forró jógának is neveznek. És, hogy mit érdemes tudni róla? Íme:

"A Bikram jóga 26 gyakorlat egymásra épülő sorozata, melyet bárki, bármilyen életkorban elkezdhet. Az ászanákat Bikram Choudhury választotta ki és állította sorrendbe úgy, hogy az adott testhelyzet - a jótékony hatásai mellett - felkészítse a szervezetet, előnyújtsa az izmokat és a szalagokat a következő gyakorlatra.

Minden óra 90 perces és 38-40°C-ra felfűtött teremben végzendő. Ennél a hőmérsékletnél az izmok, szalagok lazábbak, könnyebben nyújthatók, így a sérülésveszély kockázata lényegesen lecsökken. A meleg hatására az izzadás fokozottabb, így a méreganyagok kiválasztása jóval hatékonyabb.

Egy 90 perces óra alatt, a gyakorlatok segítségével átmozgatjuk teljes testünket, izomzatunkat és az összes belső szervünk friss, oxigéndús vérhez jut."

(forrás: Bikram Jóga)

A képre kattintva nagyobb méretet érhettek el.
Tess és Booker 10 feladatot végez el, ezek közül pedig hétről esik szó a könyvben, ezeket láthatjátok bekeretezve

Nyereményjáték

Mostani játékunk során Tessé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, mi is az a dolog, majd beírni a választ a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az értesítő e-mailre válaszolni. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

05/30 Kelly és Lupi olvas - Hihetetlen turné
05/31 MFKata gondolatai - Hihetetlen turné
06/01 Book Heaven - Hihetetlen turné

06/03 Dreamworld - Bikram jóga
06/05 Kelly és Lupi olvas
06/08 Deszy könyvajánlója