Dreamworld

2015. június 26., péntek

Julianne Donaldson - Edenbrooke



A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent az Edenbrooke című regény, mely az Austen könyvek hangulatát idézi. Az elkövetkező napokban öt blogger kalauzol el titeket a viktoriánus Angliába, ahol megismerhetitek Marianne történetét.


Julianne Donaldson: Edenbrooke

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992913
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:
Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Saját véleményem:
Míg néhány évvel ezelőtt szóba sem jöhetett volna nálam a történelmi romantikus, mint műfaj, addig mostanra annyira megszerettem, hogy már-már nem létezik belőle olyan, hogy elég. Így hát nem volt kérdés, hogy az Edenbrooke-ot olvasnom kell.
Számos művel találkoztam már a kategóriában, a szívem mélyén mégis Jane Austen volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám, mind stílusával, mind karaktereivel, mind pedig a történeteiből áradó bájjal. Épp ezért, legvadabb álmaimban sem mertem remélni, hogy találok még egy olyan művet, ami legalább olyan austenos hangulatot áraszt, mint a Büszkeség és balítélet, az Emma vagy az Értelem és érzelem.
És mégis. Az Edenbrooke minden Austen-rajongó álma! Ugyanaz az esszencia, varázslat járja át Julianne sztoriját, mint a műfaj koronázatlan királynőjéét. Szavakkal leírhatatlan érzés, nosztalgia, ami eluralkodik az olvasón, abban a pillanatban, amint kinyitja Julianne Donaldson regényét.

"– (…) Maguk ketten illenek egymáshoz: épp csak annyira vadócok, hogy ne legyenek unalmasak, de azért kezelhetőek – kacsintott rám Philip.
Dühösen néztem rá. Egy lóhoz hasonlított! Micsoda szemtelenség!"

A történet a tizenhét éves Marianne Daventry-ről szól, aki immár tizennégy hónapja, édesanyja halála óta él nagyanyja birtokán, ám minden vágya, hogy újra találkozhasson édesapjával - aki felesége halála után, magára hagyva lányait, elutazott -, és végre kiszabadulhasson az unalmas Bathból, s távol kerülhessen aggastyán, visszataszító udvarlójától. Egy napon, ha kicsit másként is, de teljesülni látszanak vágyai, amikor levelet kap gyönyörű ikertestvérétől, a Londonban élő Cecily-től, melyben meghívást kap a nyári idényre, Edenbrooke-ba. Marianne kapva kap az alkalmon, rögtön engedélyt kér morcos nagyanyjától, amit meg is kap, egy meglepő ajánlattal kiegészítve. Az idős hölgy úgy dönt, a lányra hagyja minden vagyonát, ha az végre megtanul úrihölgyhöz méltóan viselkedni, amiről levélben be is kell számolnia, ellenkező esetben azonnal hazahívatja Bath-ba.
Már ezen a ponton látszik, hogy hősnőnk eltér a régenskori hölgyek többségétől. Marianne egy kissé naiv, ámde annál aranyosabb, bájosabb teremtés, aki flörtölés, elegáns ruhák, divat, pletyka és hasonló butaságok helyett inkább a természetben tölti az idejét. Imád sétálni, bolondozva pörögni-forogni, idétlenül táncolni, vagy festeni. S pont ezen tulajdonságai miatt, sokan meg is vetik, minthogy a kor egészen más elvárásokat támaszt a fiatal hölgyekkel szemben.
Azonban Marianne beleegyezik nagymamája kívánságaiba, és eltökéli, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az idős hölgynek ne okozzon csalódást. Csakhogy önnön természetétől elég nehéz megválnia...
Az Edenbrooke-ba tartó út során egy útonálló támad rájuk, ellopja a lány féltve őrzött nyakláncát, és súlyosan megsebesíti kocsisukat, így Marianne, komornájával együtt egy helyi fogadóban köt ki, ahol először csúnyán lehord egy beképzelt fickót, majd később pimaszul társalgásba elegyedik vele.
A helyzet csak még inkább fokozódik, amikor Edenbrooke-ban barangolva szabadjára engedi vágyait, melynek a vége egy - illetve kettő - tóba pottyanás lesz, pont akkor, amikor a fogadóból jól ismert Philip belovagol a birtokra. De, hogy a dolog még ennél is bonyolultabb legyen, kiderül, hogy a jóképű, nőcsábásznak tetsző férfi annak a családnak a fia, akikhez a lány vendégségbe érkezett.

"– Egy szelíd kanca nem bírna lépést tartani magával.
Philip is mosolygott, de kissé szórakozottan.
– Teljesen igaza van.
Kíváncsi voltam, milyen titok lappanghat a mosolya mögött."

A sors úgy hozza, hogy Marianne ikertestvére egy héttel később érkezik, addig pedig egyedül, vendéglátói társaságában kell boldogulnia a festői vidéken, ám a dolgok minden nap úgy alakulnak, hogy Philip oldalán köt ki.
A regény javarészt kettejük megismerkedéséről szól. Végigkövethetjük, szúrós szócsatáik miként szelídülnek előbb szoros barátsággá, majd felemésztő vággyá, hogy aztán minden a feje tetejére állva összekuszálódjon.
Ha azt mondom Philip az idei év álompasija, akkor nem nagyon lövök mellé. Van benne egy kis Mr. darcy-s elegancia, vele ellentétben azonban sokkal szórakoztatóbb, humorosabb, nyitottabb, pimaszabb, lábrogyasztóbb.... (ide nekem azt a repülősót!) Szóval lehet tőle- és a szavaitól olvadozni bőségesen.
Marianne-nel pedig félelmetesen jó párost alkotnak. Mind a ketten dacos, önfejű, akaratos emberek, épp ezért olyan kémia van köztük, hogy ihaj! Ártatlan sztori, csóknál több nem történik, de a levegő az bizony sistereg... néha melegebb a levegő kettejük között, mint odalent.
Én a magam részéről rettentően imádtam a közös pillanataikat, kezdve a csipkelődéseiktől, a mélyenszántó beszélgetéseiken át a lovaglásig. És van benne egy szerelmeslevél is, ami TE JÓ ÉG! kategória. Hát igen, itt látszik, hogy mit jelentett anno a romantika, és mit ma...
Egyetlen dolog nem tetszett - de ezt sajnos nem lehetett kiküszöbölni -, mégpedig Marianne ikertestvére, Cecily. Azt a lányt receptre kéne írni alacsony vérnyomás ellen. Szívem szerint jól megtépkedtem volna minden egyes pillanatban a hisztis, önimádó, beképzelt fejecskéjét. A barátnőjével együtt.

Mindent egybevetve tehát én imádtam Julianne Donaldson regényét, nálam mindenképp bekerült az idei legjobbak csapatába. Hangulatos, aranyos, kedves, romantikus, kellően vicces, szerethető történet. A helyszínek gyönyörűek, (Cecily-t és még egy-két karaktert leszámítva) a mellékszereplők is nagyon kedvelhetőek, humorosak, zizik vagy éppen imádnivalóak. Ó, és a legnyomósabb indok: Philip!
Ajánlom... Nem, nem ajánlom: Történelmi romantikus és Jane Austen rajongóknak kötelező! Ha pedig nem olvastatok még a műfajban, akkor kezdésnek tökéletes. Az Edenbrooke-ot olvasni kell! Pont. Egy kis gyöngyszem!


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Marianne, Philip, Lady Caroline, Betsy, Mr. és Mrs Clumpett
Kedvenc jelenet: az első betűtől az utolsóig az egész, és az a szerelemeslevél!
Negatívum: Cecily
Borító: 5/4




Borítók








Nyereményjáték


A könyv írónője nagy Jane Austen rajongó és ez látszik a könyvön. Nagyon kellemes élményt nyújthat a rajongóknak. Mostani játékunk ezért ehhez kapcsolódik.
Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik Austen könyvből, nektek pedig be kell azonosítanotok, hogy melyik könyvből származik.
Csak a címét várjuk megfejtésnek.
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)


"Aki nem leli örömét egy jó regényben, legyen férfi vagy nő, elviselhetetlenül szűk látókörű."




Nézzetek be a többi állomásra is
06/26 Dreamworld

1 megjegyzés: