Marni Bates - Itt a vége, lúzer véle!

„Forest Grove olyan helység Oregon államban, ahol mindenki úgy fest, mint egy vámpír. (...) A Smith gimiben (...) mindenki tudja rólad, mit tettél tavaly nyáron, mivel valószínűleg ott volt veled - és ha ő nem, legalábbis ismert valakit, aki igen.”

– Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Újabb zsongítóan őrületes kalandok menőkkel és kockákkal az élet és szerelem útvesztőiben....

Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Kiadó: Móra
ISBN: 9789631199505
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nincs felkészülve…
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével. De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés.
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat.
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból?
Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…

Saját véleményem:

Egyszer minden jónak vége szakad, s nincs ez másként Marni Smith gimi sorozatánál sem. Ám mielőtt végleg elengednénk a csapat kezét, akad még néhány szál, amit el kell varrni. Egészen pontosan három párosról van szó, akik végre előléphetnek főszereplőkké, és megkaphatják a maguk happy endjét... vagy csak endjét.

"Egyszerűen nem létezik jó alkalom arra, hogy közöld a barátnőddel, belezúgtál az öccsébe."

Az első novellában Melanie és Dylan történetével ismerkedhetünk meg, akik már a Segítség, Youtube-sztár lettem!-ben is kerülgették egymást, és érezhetően megmozdult köztük valami. Csakhogy egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Míg Dylan készen áll megtenni a kellő lépéseket, és belebonyolódni egy kapcsolatba, addig Melanie-ban tengernyi kétely bujkál, s tulajdonképpen ezek a félelmek adják meg a sztori fő szálát.
Mel aggályai két komoly kérdés köré összpontosulnak. Egyfelől nyomasztja a fiú és közte lévő korkülönbség, mely felállásban ő az idősebb, másrészt pedig fogalma sincs, miként fogadná barátnője, Mackenzie az öccse iránt táplált gyöngéd érzéseit - ebből fakadóan a dilemmázgatás végig kitart.
A novella egyébiránt rettentő marnis, mitöbb a szereplők korából (Mel 15 éves, Dylan 14) fakadóan nagyon tini. Ám ezt a fiatalosságot kellően egyensúlyozzák a gondok, melyek nem pusztán a szerelmi őrlődés képében jelennek meg. Mindkettejük családjával súlyos problémák vannak. Mel édesapja alkoholista, amit a lány kétségbeesetten igyekszik eltitkolni barátai és a világ elől, míg a Wellesley tesók apja évekkel korábban lelépett, és csak akkor bukkant fel ismét, amikor lánya népszerű lett. Az tehát elmondható, hogy komoly kérdésekből nincs hiány.
Egyetlen problémám volt a novellával, mégpedig a rövidsége, és a gyors befejezése. Marni szépen felépített két problémás hátterű kamaszt, megfűszerezte őket egy kis fordított felállású tiltott szerelemmel, melyben hozzáteszem, rengeteg potenciál rejlett, de a cirka 100 oldal alatt nem nyílt lehetősége bővebben kifejteni, megmutatni azt a valódi vonzalmat, ami a Youtube-sztárban megmutatkozott köztük, a villámcsapásszerű befejezésről nem is beszélve. De a végétől eltekintve - és ha valaki képben van a sorozat korábbi köteteivel - szerintem ez egy igazán üde, vicces, édes történet két fiatal szerelmének kezdetéről.

"- Tanulmányozni akarsz? Rendben. Akár még jegyzetelhetsz is menet közben. De ne próbálj megmenteni, Belle! Nincs szükségem rá!"

A második novella akár egy Szépség és a Szörnyeteg újragondolás is lehetne, amiben attól függően, hogy éppen a külsőt, vagy a belsőt nézzük, váltakoznak a szerepek.

Isobel személyében adott egy vérbeli lúzer, kocka elsős, aki a suli élcelődőinek legfőbb célpontja személyisége és kinézete miatt egyaránt, ugyanis Izzie testalkata elég gömbölyded. Vele szemben pedig ott van a tehetős családból származó, menő, harmadikos hokiisten, Spencer, aki ha csak egy cseppnyi erőfeszítést tenne, akár kapitány is lehetne...
Ebből kiindulva látható, mennyire kicsi is az esélye annak, hogy ők ketten az életben akár csak két szót is váltsanak, nemhogy egymásba gabalyodjanak... de köszönhetően Melanie-nak, aki pótkerékként magával rángatja Izzie-t egy páros randira, majd lelépve magára hagyja a sráccal, máris kész a terep, amire a koronát végül egy merőben meglepő alku teszi fel. Spencer arra kéri a duci lányt, játssza el, hogy a barátnője, hogy ily' módon rombolja le saját imidzsét, és ezáltal véletlenül se őt válasszák meg bálkirálynak.
Belle-ben eközben feléled a szunnyadó pszichológuspalánta, s egyből rájön, hogy a menő srácnak bizony súlyos terhek nyomják a lelkét, ezért bár pontosan tudja, mekkora őrültség is, beleegyezik, azzal a feltétellel, hogy barátok lesznek. Innentől kezdve sülve-főve együtt lógnak iskolán kívül, beszélgetéseik során pedig olyan titkokat osztanak meg egymással, mint senki mással. Szép lassan megismerik a másik valódi énjét, s ennek köszönhetően gátlásaik is feloldódnak. Folyamatosan ugratják egymást, beszólogatnak a másiknak, egyfajta-macska-egér harcba bonyolódnak. S mint az borítékolható, a játékos élcelődések felszítják vágyaikat. Ugyanakkor adott a kérdés: lehet-e jövője a menők kockahasú királyának, és a lúzerek molett királynőjének?
Bevallom, én Belle és Spence történetet szerettem legjobban. Mit szerettem? Imádtam! Tudom, paradox, de a sok tündérmesei elem ellenére ezt éreztem a legvalóságosabbnak. Mert igen, lehet, hogy egy Isobelhez hasonló, nem vasalódeszka lány soha nem köt ki egy Spencer-féle fiú oldalán, ám ettől függetlenül rengeteg olyan dolog van bennük és történetükben, ami bárkivel megeshet.
Tetszett, hogy végre olyan lányról olvashattam, aki nem rendelkezett tökéletes külsővel, s ezáltal teljes mértékben átjött a kinézetével kapcsolatos összes komplexusa. Spencerben pedig azt szerettem, aki valójában a csili-vili réteg alatt volt. Nem mondom, hogy újdonság a nyomás miatt tökéletesnek látszó főhős gondolata, aki titkon mindent elkövet annak érdekében, hogy megtorpedózza saját dicsőségét, én mégis megvettem. Hogy is ne vettem volna, ha egyszer ennyire imádnivaló fiúról van szó?
Ám ami még ezeknél is jobban tetszett, és giga-mega piros pont Marninak, a realista ábrázolása egy új szerelemnek. Spence és Belle nem az örökkön-örökkére hajt, hanem a mostra. Nem kábítanak senkit azzal, hogy a kettejük közt fellángoló szerelem évtizedek múlva is lobogni fog, elfogadják a kiégés lehetőségét, de ameddig csak lehet, és úgy érzik, táplálják a tüzet.
Ó, és mielőtt elfelejtem: Kedves Marni! Követelek egy egész könyvet ennek a két dilinyósnak, mert nagyon is bennük van a folytatás!

" - Azt hittem, a szerelem mindent legyőz.

(...)

- Igen, de ez nem jelenti azt, hogy az időzítés mindig a legjobb."

Talán nem túlzás azt állítani, hogy minden Smith gimi rajongó Tim és Corey történetére éhes azóta, hogy ez a két srác felbukkant a lapokon, és ez alól én magam sem képeztem kivételt. Már-már elvetemült fangirlként vártam, hogy végre többet olvashassak rögös szerelmükről.

A harmadik novella kezdetén egyre közeledik az a bizonyos bál, ami őrületben tartja az egész gimit. Azonban akad valaki, akinek nagyobb terhek is nyomják a vállát, mintsem egy egyszerű iskolai mulatság, ami miatt a fellépő RedySet is Forest Grove-ba utazik. Noha a tény, hogy Corey végre egy kicsit több időt tölthet szerelmével, Timmel, boldogsággal kéne eltöltse, mégis tele van kétségekkel.
Corey szeretné végre új szintre emelni kapcsolatukat, rettentően vágyik az intim együttlétre, csakhogy mindezt megnehezíti a nyomukban loholó testőrök, riporterek és rajongók hada.
Amióta Tim kiállt a nyilvánosság elé, és felvállalta másságát, egy perc nyugtuk sincs. Corey-t elvetemült tinilányok bombázzák a legkülönbözőbb fenyegetésekkel, akármit csinálnak, azonnal a címlapokon kötnek ki, ráadásul sulija igazgatója sem nézi jó szemmel az azonos neműek közti kapcsolatot. És akkor mindennek a tetejébe Tim közli vele, hogy a banda nagyrésze, frontemberük kapcsolata miatt átteszi székhelyét Forest Grove-ba. Ez nem csak óriási felhajtást jelent a város és Corey számára, hanem felelősséget is, ugyanis mi van akkor, ha néhány hét vagy hónap múlva szétmennek?
Őszinte leszek, minden reményemet beleöltem ebbe a kis történetbe, és sajnos nagyon nem azt kaptam, mint amit vártam. Szerettem volna a két fiú kapcsolatáról olvasni, arról, miként dolgozzák fel az őket ért atrocitásokat, a távolságot, vagy a népszerűséget. Ehelyett pedig mit kaptam? Közel 100 oldalnyi hisztit.
Persze, megértem én, hogy Corey számára baromi nehéz lehet feldolgozni a pasija népszerűségét, és az azzal járó médiacirkuszt, ezzel a résszel nincs is semmi bajom, ám az végtelenül idegesített, hogy mindenben a hibát és a rosszatt látta. Ahelyett, hogy értékelte volna az apróságokat, kiélvezte volna az adandó alkalmakat, állandóan a kapcsolatból való kibúvót kereste. És iszonyat kevés volt a közös jelenetük.
Ami viszont tetszett, az Corey szoros barátsága Mackenzie-vel, a közös kis lelkizéseik, valamint a komolyabb témákat feszegető szálak, úgy mint a tolerancia. Mert Marni, ha csak finoman is, de piszkosul frappáns módon terelgeti olvasóját, és egyben a fiatalságot az elfogadás és a felvállalás irányába. És hála az égnek Corey is összeszedi magát, sőt mi több, két igen merész lépést is tesz. De hogy számukra létezik-e happy end, azt nem árulom el.

"A barátsághoz bizalomra van szükség. Tiszteletre. Megbecsülésre. Egyáltalán, valamire."

Fentebb rendhagyó módon, egyenként veséztem ki a novellákat, de van még néhány gondolat, amit mindenképp szeretnék leírni.
Meglehet, az Itt a vége, lúzer véle! látszólag három különböző pár saját kis sztoriját dolgozza fel, de valamilyen szinten mégis egy egészet alkotnak. A kerettörténetet és a befejezést a bál jelenti, míg a kiindulási pont egy egyszerű dupla randi, ami végül baráti összejövetellé alakul.
Nem gondoltam, hogy Marni ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért, így az első után igencsak meglepve tapasztaltam, hogy lényegében folytattuk a megkezdett szituációt, csak más szemszögből. Tetszett, hogy a történetek bizonyos pontjain vissza-visszaköszöntek a korábbi párosok, és ha csak röviden is, de láthattam, miként haladnak tovább - ez már csak azért is jó volt, mert konkrétan mind a három megérdemelte volna, hogy önálló regény legyen belőle. Főleg Bellék!
Ám nem ez az egyetlen dolog, ami összefűzi őket, ugyanis minden fejezet elején található egy kis cikkrészlet, ami a bállal és/vagy az éppen aktuális eseményekkel foglalkozik. Kis túlzással ez akár egy negyedik novellának is betudható, Jane és Lisa Anne csatározása miatt.
Összességében én ezt a részt is szerettem, minden hibája ellenére - ami leginkább abból fakadt, hogy mindegyikben bőségesen rejlett még potenciál, és 100 oldal helyett akár 3-400 oldalon át is olvastam volna. Az egész könyv rettentő marnis. Vicces, fiatalos, könnyed hangvételű, gördülékeny, miközben bátran mer komolyabb témákat is boncolgatni.
Elsősorban a Smith gimi sorozat rajongóinak ajánlom (aki szeretne Marni munkásságával megismerkedni, az kezdje az elején, mert úgy lesz teljes az élmény), már csak azért is, mert a kedves írónő keretbe foglalva az egész sorozatát, az utolsó oldalakon leleplezi azt a személyt, aki feltette a Mackenzie-ről készült videót Youtube-ra, és útjára indította az egész kalamajkát.

Pontszám: 5/4 (Mel-Dylan: 4; Belle-Spencer: 5*; Corey-Tim: 3)

Kedvenc szereplő: Isobel, Spence, Scott, Mackenzie, Chelsea és Dylan

Kedvenc jelenet: az összes Spence-Izzie jelenet

Negatívum: Corey hisztije

Borító: 5/5

Pocahontas

Most biztos azt kérdezitek, hogy a fenébe kerül ide a Pocahontas mese. Nos, a válasz egészen egyszerű. Adva van nekünk egy Spencer nevű félisten, aki imád különféle beceneveket aggatni társaira, ami alól Melanie sem kivétel. Mel a külseje miatt pont úgy néz ki, mint Pocahontas, ezért tréfás kedvű szépfiúnk, el is nevezi Pocahontasnak. Aztán beúszik a képbe a törimániás kerítőnő, vagyis Mackenzie, aki egyből álompárként gondol Spencerre és Melre, rögtön szervez is egy filmezős délutánt, ami során a Pocahontast nézik meg, és vesézik ki. Végül, de nem utolsó sorban jövök én, a Disney meséken nevelkedett, Pocahontas rajongó, aki azt az elvet vallja, hogy ezt (és az összes régi) a Disney mesét látnotok kell!  (A 2. részt ne nézzétek meg, az egész gyerekkoromat összezúzta. :D )
És hogy miről szól?

"John Smith, aki a pénzéhes angol telepesekkel együtt érkezik az Újvilágba, egészen más, mint az útitársai. Az aranynál sokkal jobban érdekli az a furcsa, titokzatos világ, ahol élni fog. Egyik felfedezőútja során megpillantja Pocahontast, a szépséges indián hercegnőt, és az élete egy csapásra új értelmet nyer. A lány - törzse tilalma ellenére - bizalmába fogadja az idegent, és mókás barátaival, a mosómedvével és a kolibrivel feltárja előtte a vadon titkait. A messzi, egzotikus tájakon játszódó történet a legfontosabb érzelmekről szól: az őszinte szeretetről, szerelemről és barátságról, mindezt romantikával, vidámsággal és mesés kalandokkal ötvözve."

Végül pedig a dal, amelyre Melaniék milliószor kitérnek (nem véletlenül):

Nyereményjáték

A gimis évek tagadhatatlanul mély nyomot hagynak mindenki életében, nem is csoda hát, hogy annyi film és sorozat szól azokról a tini próbáló évekről. Mostani játékunkban ezek közül szeretnénk néhány híres darabot felidézni. A feladatotok nem más, mint hogy a főszereplő színészek és színésznők képei alapján kitaláljátok, mi azoknak a filmeknek avagy tv-sorozatoknak a címe, amelyben az ő középiskolai kalandjaiknak lehetünk tanúi.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

Menő-riadó Kambodzsában:
07/02 Angelika blogja
07/05 Kelly & Lupi olvas
07/08 Dreamworld

Itt a vége, lúzer véle!
07/11 Angelika blogja
07/14 Kelly & Lupi olvas
07/17 Dreamworld