A rendezvény fogalma egyébként nem volt ismeretlen számomra, már akkor nagy sikere volt, amikor - az őskorban - kilencedikes voltam, több osztálytársam is be volt zsongva tőle, engem azonban elkerült a nagy anime és manga láz. Idén azonban érkezett a Blogturné Klub és a blog számára is egy levél, melyben a szervezők lehetőséget kínáltak arra, hogy kilátogassunk a helyszínre, és részt vegyünk a programokon. Nagyjából így történt, hogy július 11-én útra keltem, és nekivágtam a kalandnak. Persze ebben nagy szerepe volt annak is, hogy az elmúlt évek során igencsak kiszélesedett a Con világa, már nem csak a japán kultúra képviseltette magát, hanem a fantasy könyvek, sorozatok, és a steampunk részleg is. Utóbbiak pedig egyértelműen álmaim netovábbjai.
Reggel korán felkeltem - előbb is, mint terveztem -, mert eltökéltem, hogy most az egyszer időben odaérek a megbeszélt időpontra. Akartok fogadni? Naná, hogy elkéstem, de a csajok voltak annyira jófejek, hogy megvártak (én meg ravasz módon megsúgtam nekik, hogy az Árkádban képregény-kiállítás van, Batmannel és Supermannel...).
Miután egymásra találtunk, elindultunk a MondoConos buszhoz, de a megállóban már kisebb sokkhatás ért, amikor megpillantottam azt a nagy tömegnyi embert, rókafarkakkal, fülekkel, diáklány jelmezben, és még sorolhatnám. Tudjátok, van az az érzés, amikor a hétköznapi cuccaidban elvegyülsz az emberek között, kutya nem vesz észre, csak azokat, akik extrémebb öltözékekben pompáznak. Na, itt az átlagos ruháimban úgy éreztem magam, mint egy karácsonyfa, amire az utca összes lakójának az égősorát feltekerték. Elég kemény rádöbbenni, hogy itt most nem a póló-farmer-edzőcipő kombináció az általános, hanem az, ha farkad, karmod, szarvad van.
Némi barangolás után megpillantottuk a sajtós kaput, amihez Deszy vagy Fummie, mint Mózes, utat nyitott az emberek tengerében, és egy-két csúnya (ámde jogos) pillantás közepette, fülünket-farkunkat behúzva, átvágtunk. Csakhogy ott is gigantikus sor tekergett... ám mielőtt elért volna bennünket a végső kétségbeesés, megjelent a megmentőnk, egy fehér pólós férfi képében. Nos, innentől gyorsan ment minden, két perc alatt bent is voltunk, aminek nagyon örültünk, bár nem mondom, hogy a belső tücsköm nem koncertezett gőzerővel.
A sokk harmadik felvonása ezután következett, amit mellesleg Deszy kiválóan összefoglalt, olyannyira, hogy szlogenje egyfajta, sokat ismételgetett jelmondattá vált aznapra: "Ó, Jézusom!" Mintha a ruhásszekrényen léptünk volna át, csak Narnia helyett egy olyan fantáziavilágba csöppentünk, ahol mindenféle könyv, film, sorozat, anime, manga karakterek bolyongtak. Kellett néhány perc, míg sikerült mindezt feldolgozni, de úgy istenigazán csak a nap közepe fele tudtam teljesen ellazulni. Addig nagyjából percenként szerettem volna visítozni, hogy nézd, ott van XY! Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Elsőként végigjártuk a csarnokot, ahol árusok voltak, és mindenféle ereklyéktől kezdve, ékszereken át a könyvekig, bármit be lehetett szerezni. Fummie természetesen le is horgonyzott a szokásos helyein, és amíg ő kicsevegte magát, mi, Deszyvel kimentünk levegőzni. Félóra elteltével kezdett gyanús lenni, hogy Fummie még mindig sehol, így a keresésére indultunk. Először hol másutt kereshettük volna, mint a törzshelyén, a Fumaxnál, de meglepő módon nem volt ott, így a másik kijáratnál próbálkoztunk.
Miután megtaláltuk egymást, és azon tanakodtunk, merre is menjünk tovább - gyakorlatilag egyszerre kellett volna mindenfele -, kiszúrtam a nagy minyon előtt álldogáló Effie-t. Nem is volt kérdés, hogy szeretnénk vele közös képet, akárcsak a minyonnal, és bár ekkor még bátortalanul, de odaslattyogtunk.
A fotózkodásokat letudva, megindultunk, hogy felkutassuk a Gyűrűk Ura Cosplayesek standját, és hogy egyáltalán nézelődjünk. Néhány lépés után azonban Fummie felkiáltott: "- Ott megy, Bilbó!" Igen, jól sejtitek, vele is kellett képeket csinálnunk. És ez az érzés, vágy, a nap folyamán még nagyon sokszor elhatalmasodott rajtunk. Például amikor megláttuk a gyönyörű, és igazán élethű Daeneryst, Pitont, a GYU cosplayeseket, Aranyhajat, Bellatrixet, stb.
A Gyűrűk Ura standhoz érve Fummie-ból kibújt a fangirl, és valami hasonló bennem is éledezett, mert bár a könyveket nem olvastam, és Fummie-hoz képest gyerekcipőben járok még Tolkien munkásságának ismeretét illetően, a filmeket, a karaktereket, a világot, és a hozzájuk tartozó dolgokat imádom. Ott pedig különféle térképek, sisakok, kardok élethű másolatai sorakoztak, míg a háttérben Thranduil, Bilbó, Faramir, Kili, Éowyn, valamint tünde lányok tevékenykedtek.
Nagyjából félórát bámészkodtunk, csodáltuk a kiállítást, és tanakodtunk azon, melyik bankot rabolhatnánk ki hirtelen, hogy a létező összes, ott árusított ereklyét hazavihessük. Közben pedig nyálcsorgatva figyeltem, amint Thranduil kardművészetet tart néhány embernek. Ó, említettem már, hogy minden bizonnyal rossz korba születtem? Élek-halok a középkorért, és a kardozásért.
Aztán, hogy ne csak álljunk, elhatároztuk, végigmegyünk az akadálypályán, amit egy regisztráció övezett. Kili kedvesen tudatta velünk, hogy nagyjából mi a dolgunk, majd elénk tolta a szerződést, amit a rásütő nap miatt nem láttunk (nagyon cseles módja a szerződés reprezentálásának :D ), de ő lelkesen összefoglalta a lényeget: számoljunk azzal, nem biztos, hogy túléljük, és hogy nem állják a temetés-, szállítás költségét, a létező legolcsóbb módon intéznek el bennünket. Egy ilyen csodálatos ajánlatnak ki tudna ellenállni? Hát, mi nem, szóval aláírtuk a szerződést.
Első utunk Bilbóhoz vezetett, aki 10 találós kérdést tett fel, jól megizzasztva minket. Kellett egy kis idő, de a végére azért csak sikerült elérnünk 9 pontot. Azonban a második állomást nem találtuk, és akkor már lassan kezdődtek azok a programok is, amiket kinéztünk magunknak, úgyhogy megbeszéltük a csajokkal, később folytatjuk.
Némi keresgélés és eltévedés után megtaláltuk a nekünk kellő színpadot, és beültünk a Hogyan készülnek Gondor és Mordor fegyverei c. előadásra, melyen Zöld Attila mesélt a fegyverkészítés otthon is kivitelezhető változatáról. Röviden a lényeg: fantázia+üllő+kalapácsok+40-50 ezer forint+tengernyi idő, és készen álltok, hogy megalkossátok a magatok páncélját, láncingét, vagy gyakorlatilag bármit, amit csak akartok.
Érdekes volt, bár kicsit sajnálom, hogy Gondor és Mordor fegyverei helyett az előadó barátnőjének láncingtípusú melltartójáról, és hasonlóakról volt szó a gyűrűk urásak helyett (hacsak a páncél alatt nem ilyet viselnek a tündelányok...)
.
Ezután még két előadáson maradtunk. Az egyik a Jedi vagy Sith? Hogyan készítsünk egyedi fénykardokat címet viselte, melyet Starosta József fegyvermester tartott, majd ezt követte Numenor Elveszett királysága Középföldén, Mészáros Árpád előadásában.
Utóbbi esetében meghökkentünk, mert a programban GYU-s ruhákról volt szó, de utólag leírhatatlanul örülök (és szerintem Deszyék is) a módosításnak, lévén, ez volt a napom fénypontja. Mészáros Árpádot gyakorlatilag hónapig tudtam volna még hallgatni, amint Numenor történelméről és földrajzáról mesél. Élvezetes, izgalmas és egyáltalán nem unalmas, száraz anyagként ismertette meg a közönségét Tolkien világával. A jutalma sem maradt el: a közönség imádta!
A három előadást követően ismét útra keltünk, volt még egy óránk a következőig. Úgy terveztük, megcsináljuk a gyu-s feladatokat, de a második állomás vagy felszívódott, vagy jól elbújt, úgyhogy mi csak lézengtünk, figyeltük az embereket, a jelmezeket, és szívtuk magunkba a látványt. Illetve ekkor kaptuk el Pitont, a Harry Potter kiállítást, és én messziről az avataros részleget. Deszyvel szerettük volna még felvenni a Teszlek Süveget is, de Fummie ekkor már úgy sipítozott, mint egy kiskacsa, hogy lekéssük Bea (On Sai) előadását, ezért elnapoltuk a dolgot. Egyébiránt még kerek 30 percünk volt arra, hogy odabandukoljunk a 60 méterre levő sátorig, és elhelyezkedjünk, ám gond egy szál se, a rendelkezésünkre álló idő alatt kellemesen elcsevegtünk Beával, akinek az előadása minden eddiginél forradalmibbra sikeredett.
Bea az az ember, aki a festék kikeverését is úgy tudja elmesélni, hogy te tátott szájjal, tányérnyira kerekedett szemmel, izgatottan várod a folytatást. Ebből kiindulva képzelhetitek mi van, ha a YA hősök és könyvek, fiatalokra gyakorolt hatásáról, és annak pszichológiájáról beszél. Meg sem próbálom elmagyarázni, inkább hallgassátok meg ide kattintva.
On Sai után a Gőzgépek, robotika és csipke – Főnix könyvműhely steampunk előadása következett, majd a Beszélgetés Christopher Lee-ről, ahol Mészáros Árpád, Bak Krisztián, és Fazekas Zsolt emlékezett meg a nemrégiben elhunyt színészlegendáról, mely során rengeteg érdekesség hangzott el, humoros körítéssel tálalva. Utolsóként - már ami minket illett - az egyórás Időutazás jött.
Ezzel párhuzamosan beszámolóm végére értem, de visszatekintve július 11-re, azt mondhatom, milliónyi élménnyel gazdagodtam, és azt tanácsolom nektek, ha tehetitek, legalább egy MondoConra menjetek el! Egészen különleges világ ez, ami amellett, hogy kiszakít a valóságból, sok új dolgot tanít, a számtalan, izgalmas programról nem is beszélve. A több csarnoknak, színpadnak köszönhetően tengernyi előadáson, bemutatón vehettek részt, megismerkedhettek a japán kultúrával, játszhattok, és tulajdonképpen megtehettek bármit, amit csak szeretnétek (bizonyos kereteken belül).
Számomra a látvány mellett, a tolerancia és elfogadás jelentette a legszebb élményt. Lehettél ötvenes, pocakos férfi miniszoknyában, vagy ducibb lány bugyiban és melltartóban, hupilila hajú, esetleg vattaruhás, vagy lényegében bármilyen, senki nem fintorgott, mutogatott rád ujjal.
A conon nincsenek előítéletek, csak te, a fantáziád, és milliónyi lehetőség, ami csak rád vár. Rajtad áll, mit kezdesz vele.
Elsőként végigjártuk a csarnokot, ahol árusok voltak, és mindenféle ereklyéktől kezdve, ékszereken át a könyvekig, bármit be lehetett szerezni. Fummie természetesen le is horgonyzott a szokásos helyein, és amíg ő kicsevegte magát, mi, Deszyvel kimentünk levegőzni. Félóra elteltével kezdett gyanús lenni, hogy Fummie még mindig sehol, így a keresésére indultunk. Először hol másutt kereshettük volna, mint a törzshelyén, a Fumaxnál, de meglepő módon nem volt ott, így a másik kijáratnál próbálkoztunk.
Miután megtaláltuk egymást, és azon tanakodtunk, merre is menjünk tovább - gyakorlatilag egyszerre kellett volna mindenfele -, kiszúrtam a nagy minyon előtt álldogáló Effie-t. Nem is volt kérdés, hogy szeretnénk vele közös képet, akárcsak a minyonnal, és bár ekkor még bátortalanul, de odaslattyogtunk.
A fotózkodásokat letudva, megindultunk, hogy felkutassuk a Gyűrűk Ura Cosplayesek standját, és hogy egyáltalán nézelődjünk. Néhány lépés után azonban Fummie felkiáltott: "- Ott megy, Bilbó!" Igen, jól sejtitek, vele is kellett képeket csinálnunk. És ez az érzés, vágy, a nap folyamán még nagyon sokszor elhatalmasodott rajtunk. Például amikor megláttuk a gyönyörű, és igazán élethű Daeneryst, Pitont, a GYU cosplayeseket, Aranyhajat, Bellatrixet, stb.
Nagyjából félórát bámészkodtunk, csodáltuk a kiállítást, és tanakodtunk azon, melyik bankot rabolhatnánk ki hirtelen, hogy a létező összes, ott árusított ereklyét hazavihessük. Közben pedig nyálcsorgatva figyeltem, amint Thranduil kardművészetet tart néhány embernek. Ó, említettem már, hogy minden bizonnyal rossz korba születtem? Élek-halok a középkorért, és a kardozásért.
Aztán, hogy ne csak álljunk, elhatároztuk, végigmegyünk az akadálypályán, amit egy regisztráció övezett. Kili kedvesen tudatta velünk, hogy nagyjából mi a dolgunk, majd elénk tolta a szerződést, amit a rásütő nap miatt nem láttunk (nagyon cseles módja a szerződés reprezentálásának :D ), de ő lelkesen összefoglalta a lényeget: számoljunk azzal, nem biztos, hogy túléljük, és hogy nem állják a temetés-, szállítás költségét, a létező legolcsóbb módon intéznek el bennünket. Egy ilyen csodálatos ajánlatnak ki tudna ellenállni? Hát, mi nem, szóval aláírtuk a szerződést.
Első utunk Bilbóhoz vezetett, aki 10 találós kérdést tett fel, jól megizzasztva minket. Kellett egy kis idő, de a végére azért csak sikerült elérnünk 9 pontot. Azonban a második állomást nem találtuk, és akkor már lassan kezdődtek azok a programok is, amiket kinéztünk magunknak, úgyhogy megbeszéltük a csajokkal, később folytatjuk.
Érdekes volt, bár kicsit sajnálom, hogy Gondor és Mordor fegyverei helyett az előadó barátnőjének láncingtípusú melltartójáról, és hasonlóakról volt szó a gyűrűk urásak helyett (hacsak a páncél alatt nem ilyet viselnek a tündelányok...)
.
Ezután még két előadáson maradtunk. Az egyik a Jedi vagy Sith? Hogyan készítsünk egyedi fénykardokat címet viselte, melyet Starosta József fegyvermester tartott, majd ezt követte Numenor Elveszett királysága Középföldén, Mészáros Árpád előadásában.
Utóbbi esetében meghökkentünk, mert a programban GYU-s ruhákról volt szó, de utólag leírhatatlanul örülök (és szerintem Deszyék is) a módosításnak, lévén, ez volt a napom fénypontja. Mészáros Árpádot gyakorlatilag hónapig tudtam volna még hallgatni, amint Numenor történelméről és földrajzáról mesél. Élvezetes, izgalmas és egyáltalán nem unalmas, száraz anyagként ismertette meg a közönségét Tolkien világával. A jutalma sem maradt el: a közönség imádta!
A három előadást követően ismét útra keltünk, volt még egy óránk a következőig. Úgy terveztük, megcsináljuk a gyu-s feladatokat, de a második állomás vagy felszívódott, vagy jól elbújt, úgyhogy mi csak lézengtünk, figyeltük az embereket, a jelmezeket, és szívtuk magunkba a látványt. Illetve ekkor kaptuk el Pitont, a Harry Potter kiállítást, és én messziről az avataros részleget. Deszyvel szerettük volna még felvenni a Teszlek Süveget is, de Fummie ekkor már úgy sipítozott, mint egy kiskacsa, hogy lekéssük Bea (On Sai) előadását, ezért elnapoltuk a dolgot. Egyébiránt még kerek 30 percünk volt arra, hogy odabandukoljunk a 60 méterre levő sátorig, és elhelyezkedjünk, ám gond egy szál se, a rendelkezésünkre álló idő alatt kellemesen elcsevegtünk Beával, akinek az előadása minden eddiginél forradalmibbra sikeredett.
On Sai után a Gőzgépek, robotika és csipke – Főnix könyvműhely steampunk előadása következett, majd a Beszélgetés Christopher Lee-ről, ahol Mészáros Árpád, Bak Krisztián, és Fazekas Zsolt emlékezett meg a nemrégiben elhunyt színészlegendáról, mely során rengeteg érdekesség hangzott el, humoros körítéssel tálalva. Utolsóként - már ami minket illett - az egyórás Időutazás jött.
Ezzel párhuzamosan beszámolóm végére értem, de visszatekintve július 11-re, azt mondhatom, milliónyi élménnyel gazdagodtam, és azt tanácsolom nektek, ha tehetitek, legalább egy MondoConra menjetek el! Egészen különleges világ ez, ami amellett, hogy kiszakít a valóságból, sok új dolgot tanít, a számtalan, izgalmas programról nem is beszélve. A több csarnoknak, színpadnak köszönhetően tengernyi előadáson, bemutatón vehettek részt, megismerkedhettek a japán kultúrával, játszhattok, és tulajdonképpen megtehettek bármit, amit csak szeretnétek (bizonyos kereteken belül).
Számomra a látvány mellett, a tolerancia és elfogadás jelentette a legszebb élményt. Lehettél ötvenes, pocakos férfi miniszoknyában, vagy ducibb lány bugyiban és melltartóban, hupilila hajú, esetleg vattaruhás, vagy lényegében bármilyen, senki nem fintorgott, mutogatott rád ujjal.
A conon nincsenek előítéletek, csak te, a fantáziád, és milliónyi lehetőség, ami csak rád vár. Rajtad áll, mit kezdesz vele.
Köszönöm, hogy részese lehettem!
Ui.: Legmélyebb tiszteletem és csodálatom mindenkinek, aki jelmezben jelent meg, bámulatosak voltak egytől-egyig!
Programok, melyeken részt vettünk:
- 12:30-13:00 Hogyan készülnek Gondor és Mordor fegyverei - előadó: Zöld Attila
- 13:00-13:30 Jedi vagy Sith? Hogyan készítsünk egyedi fénykardokat - előadó: Starosta József fegyvermester
- 13:30-14:00 Numenor Elveszett királysága Középföldén - előadó: Mészáros Árpád
- 15:00-15:45 A hősök mi vagyunk. Minden a Young Adult filmekről és regényekről - előadó: On Sai
- 15:45-16:30 Gőzgépek, robotika és csipke – Főnix könyvműhely steampunk előadása
- 16:30-17:00 Beszélgetés Christopher Lee-ről - előadók: Mészáros Árpád, Bak Krisztián, Fazekas Zsolt, moderátor: Fenyvesi Fruzsina
- 17:00-18:00 Időutazás - előadók: Brandon Hackett, Bak Krisztián, Fazekas Zsolt
Gyűrűk Ura Cosplay Club: itt megtaláljátok őket
MondoCon: weblap
Fummie beszámolója: http://fummiekonyvtara.blogspot.hu/2015/07/mondocon-2015-nyar.html
Deszy beszámolója: http://www.deszy-konyv.hu/2015/07/o-jezusom-mondoconon-jartam.html
Ha kíváncsiak vagytok a többi képre, itt megtaláljátok őket. :)
Szia!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm a kritikát, egy ilyen lelkes amatőrnek mint nekem, hatalmas önbizalom dopping, ha a közönségnek ennyire tetszik amiről előadok. Ezen felbuzdulva ezúton szeretnélek meghívni a következő előadásomra ami az Októberi Mondó-n lesz Címe Középfölde fegyverei és hadviselése. Köszönettel Mészáros Árpád
Kedves Árpád!
TörlésKöszönöm a meghívást, mindenképpen ott leszek, már be is véstem képzeletbeli naptáramba. :)