Dreamworld: Lisa de Jong

Megjelent a Könyvmolyképző Kiadónál Lisa de Jong: When It Rains - Amikor esik… című regénye. Embert próbáló fizikai és lelki megpróbáltatásokról szól a történet, amit elsősorban a jelenkori romantikus műfaj kedvelőinek ajánlunk. A Blogturné Klub hat állomáson keresztül mutatja be a történetet, és a játékunk kapcsán három szerencsés nyertes örülhet a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott nyereménykönyveknek.

Lisa de Jong: When it Rains - Amikor esik...

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993248
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Palásthy Ágnes

Fülszöveg:

Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem.
És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek.

Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra.

Saját véleményem:

Az a helyzet, hogy gondban vagyok. Nehéz összeszedni és szavakkal kifejezi mindazon érzéseket, amiket ez a történet kiváltott belőlem. Nem azért mert annyira imádtam vagy utáltam, untam vagy nem eresztett. Sokkal inkább az a baj, hogy ezeket egyszerre éreztem. Jó is volt, de közben mégsem. Inkább azt mondanám, hogy elemekre lebontva sok olyan dolog/rész/jelenet/érzés volt benne, ami megfogott, egészében viszont nem tudott akkorát ütni. Pedig az indulás felettébb kecsegtető volt. Talán túlságosan is. (Mindjárt kifejtem, mire is gondolok.)

A regény egy érzelmileg igen erős prológussal indít, melyben megismerkedünk azzal az estével, ami örökre megváltoztatja főszereplőnket, Kate-et, és az ő életét. Vagy talán pontosabb azt mondanom, elveszi tőle az élet lehetőségét azzal, hogy Drew, a suli leghelyesebb, végzős sráca aljas módon megbecsteleníti és megfosztja őt az ártatlanságától.
Noha a folyamat nincs aprólékosan részletezve, az írónő stílusa és a lányban lezajló folyamatok annyira húsbamaróan valóságosak, hogy a szívünk ott helyben összetörik. Ahogy Kate átéli ezt az egészet... a kezdeti balsejtelemtől az egyre növekvő félelmen és a pánikszerű egérút keresésén át, a menekülésbe, s védekezésbe torkolló küzdelemig, ami előbb tehetetlenséggé, legvégül pedig beletörődéssé fajul... hát az brutálisan kemény. Engem lelkileg nagyon megterhelt - mintha a lelkem egy darabja ott lett volna Kate-ben azalatt a néhány perc alatt, és hiába néztem vele együtt az ablakon koppanó esőcseppeket, a fájdalom nem szűnt.
Aztán ugrottunk az időben két évet, és az élőhalottá lényegült lány, s a benne tomboló érzések kavalkádja méginkább a földhöz vágott. Az utolsó cseppjéig elhittem és átéreztem azokat a félelmeket, lelkigyötrelmeket, amikkel azóta a nap óta küzdött.

Sok olyan New Adult regényt olvastam, ami a megerőszakolás témáját dolgozta fel, de ha Lisa de Jong művének csak a kezdeti szakaszát nézem, akkor a When it Rains mindenképp ott van az élmezőnyben. Viszont ha kupán vágnátok sem tudnám elmondani, miért hatott rám ennyire intenzíven. Néha van olyan, hogy egy karakter megfogja az embert; na én Kate-tel (vagyis az ekkori alakjával) pont így voltam. Egyszerűen célba talált az egykori vidám lány begubózása, az, hogy a történtek után magába fordult, elhajtott mindenkit, szorongóvá vált, félt, magát hibáztatta, és a mi lett volna, ha-kon agyalt.

És mielőtt tovább fűzném a gondolataimat, hadd tegyek egy kitérőt. Egyszerűen nem értettem Kate anyjának és állítólagos legjobb barátnőjének viselkedését. Az, hogy az ominózus barátnő azon a bulin magára hagyta, majd ahelyett, hogy utánajárt volna, miért változott meg annyira Kate, inkább belerúgott, megalázta, kigúnyolta - gusztustalan, de el tudom fogadni, mert mert... De, hogy egy szerető anya ne vegye észre a lányán, hogy oltári nagy gáz van, vagy. ha észreveszi, elfoglaltságra hivatkozva ne derítse ki... számomra felfoghatatlan.

Aki viszont szerelem volt első olvasásra, és aki ennek a kifejtésnek a legfőbb alakja, az Kate gyerekkori legjobb barátja, Beau. Teljes valójában még meg sem jelent, de én már nekiadtam a szívemet - és nem azért, ahogy kinézett, hanem azért, ahogy egyedüliként kiállt a lány mellett. Beau volt az egyetlen, aki Kate mellett tudott maradni. Nem hagyta magára a legnehezebb percekben, és bár eltökélt szándéka volt kideríteni, mi történt barátja régi énjével, mégsem erőltette. Amolyan lassú víz partot most elv alapján közelített.
Mindeközben persze - ha az olvasó szíve már nem lenne éppen eléggé összezúzva - az is kiderült, hogy Beau volt Kate élete első és legnagyobb szerelme. A srác, akinek tartogatta magát, és akivel közös jövőt képzelt el. Mindennek tudatában szívszorító minden egyes pillanat, amikor együtt vannak. Az, hogy lépnének a másik felé, de minden egyes alkalommal egy rohadt falba ütköznek.

Tudom, kicsit bő lére eresztettem a kifejtést - nem véletlenül, mert mindezek összessége, valamint az, hogy Beau főiskolára indul, Kate pedig marad (tehát marad a fájdalmas elválás - minthogy Kate annyira szereti a fiút, hogy megadja neki a jobb és boldogabb élet lehetőségét), egy nagyon erőteljes részt alkotnak. Megkockáztatom azt azt állítást, hogy az írónő mindezzel olyan csúcspontra emelte a kezdeti szakaszt, ami miatt a későbbiek nem tudtak úgy hatni, ahogy egyébként tehették volna.
A Beau és Kate közti kapcsolat minden szempontból baromi erősre sikerült, mintha az ég is egymásnak teremtette volna őket. Ráadásul Beau karakterébe az ember lánya annyira beleszeret, hogy jöjjön bármi, képtelenség kiszeretni belőle.

Ha nem is bármi, egy Asher nevű fickó azért mégiscsak színre lép... És én esküszöm, hogy első pillanattól utáltam és utálni akartam, de nem ment. Asher úgyszintén egy elképesztő srác, titkok ide vagy oda.
Tehát ott álltam két szuperjó sráccal, és gőzöm nem volt, melyiknek drukkoljak. Kicsit olyan érzések jöttek bennem elő, mint Will és Jem (vagy Stefan és Damon) esetében. Mind a kettejüket el tudtam volna képzelni Kate-tel, és mind a ketten megérdemelték volna a happy endet.

De hogy akkor mégis miért volt bennem tüske? Kate miatt. A fiúkkal kapcsolatos érzései totál ellentmondtak egymásnak. Egyik percben még Beau volt élete legnagyobb szerelme, akitől megfosztotta az a mocsok, de mégsem tudott megnyílni előtte, így elengedte és belehalt lelkileg. Majd jött Asher, és hipp-hopp megnyílt egy effektíve vadidegennek.
Értem én, hogy Asher a jelenlegi énjét kedvelte meg, nem a régit, ami könnyebbség volt számára, de megérteni nem tudom - ha már az a szerencsétlen Beau olyan kitartó, megértő és csupaszív srác volt vele mindvégig.
Ráadásul Kate érzései egy idő után annyira töménnyé váltak, hogy elvesztette számomra a varázsát. Sajnáltam meg minden, de már csak távolról.

Ami viszont az Asherrel való kapcsolatát illeti, az önmagában gyönyörű volt. Ha megpróbálunk elfelejtkezni Beau-ról, akkor egy minden ízében csodálatos és megható érzelmi szálat kapunk. Szerettem a közös utat, amit és legfőképpen ahogy bejártak. Hogy építőleg hatottak egymásra.
Csak hát aztán jött a (leg)nagy(obb) csavar Asherrel, és én szerettem volna lefejelni az asztalt. Komolyan nem hiszem el, hogy minden második NA könyvbe ilyen ütőkártya kell! És bár tényleg üt, én itt jöttem rá, hogy elég, nem akarok több ilyet egy ideig, mert telítődtem. Nem az írónő hibája, hogy pont itt értem a tűrőképességem határára, de sajnos mégis rajta csapódott, és akárhogy igyekeztem eltemetni magamban, kihatott a könyv további részére. (Bár annyit azért elárulok, hogy a végét, legyen az bármilyen is - nem húztok ki belőlem spoilert! :D -, imádtam!)

Összességében tehát azt tudom mondani, a When it Rains egy olyan hullámvasút, ami rögtön az elején felrobog a pálya legmagasabb pontjára, majd onnantól kezdve egy stabil szinten maradva egyik fájdalombukkanóról visz a másikra. Keserédes, mára klisés elemekké fokozott emberi problémákat boncolgató történet életről, szerelemről, hitről, reményről és második esélyről, gördülékeny, olvasmányos stílusban tálalva. Leginkább a New Adult műfaj rajongóinak, ajánlom.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Beau és Asher

Kedvenc jelenet: Asher üzenetei

Negatívum: egyértelműen Drew tette (és az Asher csavar)

Borító: 5/4,5

Playlist

1. Possession - Sarah McLachlan (Az ominózus éjszaka)

2. All I wanted - Paramore (Beau távozásakor)

3. She Will Be loved - Maroon 5 (Asher Hunt megérkezik)

4. Try - Nelly Furtado

5. Crazier - Taylor Swift

6. Cancer - My Chemical Romance

7. Tears In Heaven - Eric Clapton

8. Everything - Lifehouse (ez a szám végig inspirálta az egész könyvet )

9. One more Chance - Madonna

Nyereményjáték

Amikor esik…. nos, a romantikához még az eső is illik! Kedvenc filmjeinkből válogattunk a játékunkhoz, csupa esős jelenetet. Nincs már dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni az adott állomáson felismert film címét. Sok szerencsét!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.