A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Sandra Regnier: Az elfek öröksége című regénye, a Sárkányok gyermeke trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja a testalkata miatt sokat csúfolt Felicity cseppet sem átlagos történetét, melyben a hétköznapi élet problémái épp úgy megjelennek, akárcsak a misztikus kalandozások.
2015.november 10-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Sandra Regnier: Az elfek örökségeKiadó: Maxim
ISBN: 9789632616124
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter
Fülszöveg:
Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót visel, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben...
Saját véleményem:
Az elfek örökségével elég érdekes módon alakult a találkozásunk. Éppen az Egyszer volt, hol nem volt sorozat 3. évadának Pános részeit faltam gőzerővel – ahol gyerekkori hiányosságaim ellenére azonnal belezúgtam Pánba –, amikor szembe jött velem Sandra Regnier trilógiája. Égi jelnek tekintettem. Ráadásul a német borító és sorozatcím alapján arra asszociáltam, hogy lesz itt minden, amire csak vágyom: tündérek, London, Pán – mi több, mindez német írónő tollából (eddig csak remek német szerzőkkel volt dolgom).
Nos, az a helyzet, hogy ebből Londont, mint helyszínt leszámítva az égadta egy világon semmi nem jött be.
Ha hozzám hasonlóan egy modern, tündérekkel teletűzdelt mesefeldolgozást/legendát vártok, akkor célszerű ilyetén álmaitokat későbbre tartalékolni, mert csalódás lehet a vége. Az elfek öröksége nem egy Pán Péter átirat, tündérek sem repkednek benne, és a Tündérek Udvarában sem bolyongunk. Helyette viszont van itt ősi jövendölés, titokzatos elf fiú, hétköznapi problémák, felvillanásnyi látomások, és egy kis időutazás.
A történet két részre bontható. A mű első, nagyobb felében az iskolai-, családi-, és párkapcsolati problémák kerülnek előtérbe, minimális misztikummal megspékelve.
Miután Leander – vagyis Lee – beiratkozik a helyi suliba, azzal a szándékkal, hogy a jóslat szerinti lány (aki később a hitvese lesz) közelébe férkőzzön, s hogy felkészítse a ráváró küldetésre, megelégedve konstatálja, hogy a sors egy gyönyörű, gátlásoktól mentes szépséget szánt párjául. Csakhogy, mint kiderül, nem egy, hanem két Felicity is jár az évfolyamára, és a másik hölgyemény minden, csak nem vonzó számára. S ha mindez nem lenne elegendő, Lee nem fecsérelve idejét, korábban már forró csókban forrt össze a rossz jelölttel, ami által teljesen meg is babonázta azt.
Lee-nek innentől kezdve nincs egyszerű dolga. Egyrészt képtelen levakarni magáról a menő Felicity-t, és őszintén szólva, nem is nagyon akarja… legalábbis eleinte. Másrészt viszont össze kell barátkoznia az egész iskola által megvetett, kövér, stréber, alkoholtól bűzlő, állandóan késő City-vel, akinek legalapvetőbb szabálya, hogy semmiből nem kér, amihez már hozzáért druszája.
A regény első közel kétszáz oldala eköré a szerelmi háromszög köré összpontosul. Lee hol ide hajlik, hol oda. Sokszor teljesen kiismerhetetlen. Támogatja City-t, és a lúzer barátait, jókat szórakozik velük, sőt, egyre bensőségesebb viszonyba kerül a lánnyal, közben pedig a sekélyes sulikirálynő mellől sem tágít.
Nekem ez az elnyújtott, iskolába megyünk, szerelmi drámázunk, elviseljük a minket érő atrocitásokat rész egy kicsit túl hosszúra nyúlt. Szerintem kevesebb oldalszámból is ki lehetett volna hozni, vagy ha nem, akkor valami kis izgalmas, történeti előrelendülést vinni bele. Sajnos mindez kimaradt, így csak a szürke hétköznapok mókuskerekét tapostuk – legalább olvasmányos, nem pedig unalmas stílusban.
Ami viszont tetszett, az a hősnőnk-féle Felicity élete, és az ő karaktere.
Bevallom, amikor megláttam, hogy Felicity (bocsánat, de képtelen vagyok a gúnynevén, Citynek hívni) végre nem egy vasalódeszka címlaplány, hanem elég molett, nagyon megörültem neki. Sok lány küzd hasonló problémával, személyében pedig végre adott volt egy olyan karakter, aki valósághűen adhatta volna át mindazt, amin egy ilyen lány/fiú átmegy, ha folytonos bántás éri. Aztán kiderült, hogy cseppet túl lett dramatizálva a dolog. Jó, ha 5-10 kiló felesleg volt rajta, ami miatt maximum husisabb, de nem városméretű, mint ahogyan azt az egész iskola, beleértve saját barátait is, állították. Sokkoló, de sajnos a valóságban is működik ez a túlzott ferdítés. Elég, ha picit eltérsz az átlagostól, máris céltáblává vál(hat)sz.
Na, de visszatérve Felicity-re, tetszett benne a tartása, és a fejlődőképessége. A családi hátteréről-, és ahogyan azt kezelte, nem is beszélve. Ugyanakkor mérhetetlenül sajnáltam azért, hogy olyan családdal áldotta meg az ég, amilyennel.
Fekicity erős lány, jó humorérzékkel, és tipikus kamaszkori álmokkal-vágyakkal. Egyszóval olyan, mint te vagy én. Egy lány a tömegből, aki szeretné valamire vinni (annyi különbséggel, hogy őt az édesanyja a végtelenségig kihasználja).
Az elfek örökségének első fele tehát amolyan minden mélységet vagy magasságot mellőző, aranyos kis rész, valós, és kicsit tiniálombeli elemekkel fűszerezve, ami a különféle kapcsolatokra fókuszál.
Különösen szerettem Lee és Felicity közös jeleneteit, a „lúzer banda” tevékenykedéseit, valamint a fel-felvillanó látomásokat. És történelem rajongóként az ilyesfajta extra infómorzsákat is csillogó szemmel szívtam magamba. London pedig, mint helyszín rengeteg lehetőséget tartogat a hangulat kellő mértékű megalapozásához.
Egyetlen aggályom volt csupán: gőzöm nem volt arról, hova vagy mire akarunk kilyukadni.
Ezzel szemben a második rész fokozatosan fedi fel a történet valódi mibenlétét. Egyre több és több furcsaság gyűrűzik be, míg végül egy egészen hihetetlen világ tárul az olvasó elé. Mintha egy másik regénybe kezdenénk. Egy sokkal, de sokkal izgalmasabb, rejtélyesebb, kalandosabba. Őszintén remélem – és minden jel erre utal –, hogy a folytatásban ezt az irányt tartjuk meg, mert én hihetetlenül élveztem az időutazást, és hogy olyan történelmi eseményeket, színtereket barangolhattam be testközelből, amik kimaradtak a töri óráimról.
Olyan az egész, mint egy YA-időutazásos Da Vini-kód vagy A titkok könyvtára (film). Tele rejtvényekkel, megoldásra váró feladatokkal, eltűnt ereklyékkel, új ismeretekkel, és minden ilyesmivel.
És akkor még nem beszéltünk az elfek világáról, az ősi jóslatról, és egy nagy csatáról, amikről egyelőre sajnos csak nagyon keveset tudunk meg, ám ahhoz épp elegendőt, hogy felcsigázva várjuk a folytatást.
Ó, és említettem már a szörnyen gonosz függővéget?
Összességében tehát azt javaslom, elsősorban ne egy tündéres, elfes kalandregényt várjatok, mert a bevezető kötet túlnyomórészt inkább a hétköznapi világra alapoz, és abba szivárog be lassanként a másik. Viszont ha szeretitek a téren és időn átívelő, rejtélyes kalandokat, akkor mindenképp érdemes átverekedni magatokat a kezdeti szakaszon.
Saját véleményem:
Nos, az a helyzet, hogy ebből Londont, mint helyszínt leszámítva az égadta egy világon semmi nem jött be.
Ha hozzám hasonlóan egy modern, tündérekkel teletűzdelt mesefeldolgozást/legendát vártok, akkor célszerű ilyetén álmaitokat későbbre tartalékolni, mert csalódás lehet a vége. Az elfek öröksége nem egy Pán Péter átirat, tündérek sem repkednek benne, és a Tündérek Udvarában sem bolyongunk. Helyette viszont van itt ősi jövendölés, titokzatos elf fiú, hétköznapi problémák, felvillanásnyi látomások, és egy kis időutazás.
A történet két részre bontható. A mű első, nagyobb felében az iskolai-, családi-, és párkapcsolati problémák kerülnek előtérbe, minimális misztikummal megspékelve.
Miután Leander – vagyis Lee – beiratkozik a helyi suliba, azzal a szándékkal, hogy a jóslat szerinti lány (aki később a hitvese lesz) közelébe férkőzzön, s hogy felkészítse a ráváró küldetésre, megelégedve konstatálja, hogy a sors egy gyönyörű, gátlásoktól mentes szépséget szánt párjául. Csakhogy, mint kiderül, nem egy, hanem két Felicity is jár az évfolyamára, és a másik hölgyemény minden, csak nem vonzó számára. S ha mindez nem lenne elegendő, Lee nem fecsérelve idejét, korábban már forró csókban forrt össze a rossz jelölttel, ami által teljesen meg is babonázta azt.
Lee-nek innentől kezdve nincs egyszerű dolga. Egyrészt képtelen levakarni magáról a menő Felicity-t, és őszintén szólva, nem is nagyon akarja… legalábbis eleinte. Másrészt viszont össze kell barátkoznia az egész iskola által megvetett, kövér, stréber, alkoholtól bűzlő, állandóan késő City-vel, akinek legalapvetőbb szabálya, hogy semmiből nem kér, amihez már hozzáért druszája.
Nekem ez az elnyújtott, iskolába megyünk, szerelmi drámázunk, elviseljük a minket érő atrocitásokat rész egy kicsit túl hosszúra nyúlt. Szerintem kevesebb oldalszámból is ki lehetett volna hozni, vagy ha nem, akkor valami kis izgalmas, történeti előrelendülést vinni bele. Sajnos mindez kimaradt, így csak a szürke hétköznapok mókuskerekét tapostuk – legalább olvasmányos, nem pedig unalmas stílusban.
Ami viszont tetszett, az a hősnőnk-féle Felicity élete, és az ő karaktere.
Bevallom, amikor megláttam, hogy Felicity (bocsánat, de képtelen vagyok a gúnynevén, Citynek hívni) végre nem egy vasalódeszka címlaplány, hanem elég molett, nagyon megörültem neki. Sok lány küzd hasonló problémával, személyében pedig végre adott volt egy olyan karakter, aki valósághűen adhatta volna át mindazt, amin egy ilyen lány/fiú átmegy, ha folytonos bántás éri. Aztán kiderült, hogy cseppet túl lett dramatizálva a dolog. Jó, ha 5-10 kiló felesleg volt rajta, ami miatt maximum husisabb, de nem városméretű, mint ahogyan azt az egész iskola, beleértve saját barátait is, állították. Sokkoló, de sajnos a valóságban is működik ez a túlzott ferdítés. Elég, ha picit eltérsz az átlagostól, máris céltáblává vál(hat)sz.
Na, de visszatérve Felicity-re, tetszett benne a tartása, és a fejlődőképessége. A családi hátteréről-, és ahogyan azt kezelte, nem is beszélve. Ugyanakkor mérhetetlenül sajnáltam azért, hogy olyan családdal áldotta meg az ég, amilyennel.
Fekicity erős lány, jó humorérzékkel, és tipikus kamaszkori álmokkal-vágyakkal. Egyszóval olyan, mint te vagy én. Egy lány a tömegből, aki szeretné valamire vinni (annyi különbséggel, hogy őt az édesanyja a végtelenségig kihasználja).
Az elfek örökségének első fele tehát amolyan minden mélységet vagy magasságot mellőző, aranyos kis rész, valós, és kicsit tiniálombeli elemekkel fűszerezve, ami a különféle kapcsolatokra fókuszál.
Különösen szerettem Lee és Felicity közös jeleneteit, a „lúzer banda” tevékenykedéseit, valamint a fel-felvillanó látomásokat. És történelem rajongóként az ilyesfajta extra infómorzsákat is csillogó szemmel szívtam magamba. London pedig, mint helyszín rengeteg lehetőséget tartogat a hangulat kellő mértékű megalapozásához.
Egyetlen aggályom volt csupán: gőzöm nem volt arról, hova vagy mire akarunk kilyukadni.
Olyan az egész, mint egy YA-időutazásos Da Vini-kód vagy A titkok könyvtára (film). Tele rejtvényekkel, megoldásra váró feladatokkal, eltűnt ereklyékkel, új ismeretekkel, és minden ilyesmivel.
És akkor még nem beszéltünk az elfek világáról, az ősi jóslatról, és egy nagy csatáról, amikről egyelőre sajnos csak nagyon keveset tudunk meg, ám ahhoz épp elegendőt, hogy felcsigázva várjuk a folytatást.
Ó, és említettem már a szörnyen gonosz függővéget?
Összességében tehát azt javaslom, elsősorban ne egy tündéres, elfes kalandregényt várjatok, mert a bevezető kötet túlnyomórészt inkább a hétköznapi világra alapoz, és abba szivárog be lassanként a másik. Viszont ha szeretitek a téren és időn átívelő, rejtélyes kalandokat, akkor mindenképp érdemes átverekedni magatokat a kezdeti szakaszon.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Lee, Felicity
Kedvenc jelenet: Lee fejezetei, a Towerben, és az időutazások
Negatívum: Felicity családja, az after party, és a mindenki hirtelen belezúg City-be dolog
Borító: 5/4
Elfek
Az elf mitikus lény volt a pogány germán népeknél; de az észak-európai folklórban mindmáig fennmaradt. Az elfek eredetileg kisebb termékenységistenek voltak, akiket apró, de gyönyörű fiatal férfiakként és nőkként ábrázoltak, akik az erdőkben, a föld alatt vagy kutakban és forrásokban éltek, halhatatlanok voltak és varázserővel rendelkeztek.
A fantasy műfajába J. R. R. Tolkien nagy sikerű A Gyűrűk Ura című regényén keresztül kerültek be, ami az emberekhez hasonlatos, de sokkal tökéletesebb és halhatatlan lényekként ábrázolta őket.
A magyar fantasy-irodalom elfeknek, vagy tündéknek hívja őket. Nem azonosak a tündérekkel, bár némelyik regényben annak fordítják.
Sok fantáziavilág lakói. A természettel összhangban élő, hatalmas tudású lények. Általában depresszívek, mert őshazájuk elpusztult, vagy messzire keveredtek tőle. Szabadon elkeverednek az emberek és más fajok által benépesített területeken, de sosem érzik magukat otthon. Ők az erdő népe. Más esetben határtalan dekadenciájuk teheti befelé fordulókká őket. Az embernél többnyire vékonyabb, de általában nem gyengébb, szebb, bölcsebb és ügyesebb faj. Az egyszerű természetes szépséget kedvelik, munkáikon gyakori valami növény motívum. Ismertek költészetükről, táncukról, mágikus tudásukról és halálos pontosságú íjaikról. Harcművészetük, és távolsági fegyver használatuk legendás. Hegyes a fülük. Általában hosszú hajjal ábrázolják őket.
Nyereményjáték
A történetben számos popkultúrai-, történelmi-, és mitológiai elem keveredik egymással, így mostani játékunk során arra törekszünk, hogy próbára tegyük tudásotokat mindhárom témában.
Feladat:
1) Minden állomáson találtok egy kérdést, két válaszlehetőséggel. Döntsétek el, melyik a helyes opció, majd a megfejtést írjátok be a rafflecopter erre kijelölt mezőjébe. (Kötelező minden állomást teljesíteni!)
2) A válaszlehetőségek alatt - ha rákattintotok - találtok egy-egy képrészletet. Ezeket jó, ha lementitek vagy megjegyzitek, ugyanis ha az ötödik állomás végeztével összerakjátok - a helyes válaszok alatti - képrészleteket, akkor egy olyan híresség fotóját kapjátok meg, akinek a neve többször is elhangzik a regényben. Ezt pedig szintén írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. (Kötelező!)
3) Jó, ha figyeltek, mivel a rossz megoldások alatt is láthattok képeket. Ügyeljetek arra, hogy a megfelelőeket használjátok!
4) Extra pontért cserébe kitalálhatjátok, hogy a nem megfelelő fotócsíkok mely hírességektől származnak. (Nem kötelező.)
5) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
2) A válaszlehetőségek alatt - ha rákattintotok - találtok egy-egy képrészletet. Ezeket jó, ha lementitek vagy megjegyzitek, ugyanis ha az ötödik állomás végeztével összerakjátok - a helyes válaszok alatti - képrészleteket, akkor egy olyan híresség fotóját kapjátok meg, akinek a neve többször is elhangzik a regényben. Ezt pedig szintén írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. (Kötelező!)
3) Jó, ha figyeltek, mivel a rossz megoldások alatt is láthattok képeket. Ügyeljetek arra, hogy a megfelelőeket használjátok!
4) Extra pontért cserébe kitalálhatjátok, hogy a nem megfelelő fotócsíkok mely hírességektől származnak. (Nem kötelező.)
5) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Mai kérdés:
II. Erzsébet brit királynő mely unokája az idősebb?
William Arthur Philip Louis vagy Henry Charles Albert David
William Arthur Philip Louis vagy Henry Charles Albert David
Nézzetek be a többi állomásra is
11/10 Kelly & Lupi olvas - Az írónő pinterestje
11/11 Deszy könyvajánlója - 4 érdekesség a Towerről
11/12 Dreamworld - Elfek
11/13 Könyvszeretet
11/14 MFKata gondolatai - Tower
11/11 Deszy könyvajánlója - 4 érdekesség a Towerről
11/12 Dreamworld - Elfek
11/13 Könyvszeretet
11/14 MFKata gondolatai - Tower
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése