A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Cynthia Hand: Say Goodbye - Amikor búcsúzunk című könyvét. A szerző az Angyalsors trilógiával már nagy sikert ért el az olvasók körében, legújabb önálló kötete egészen más, komolyabb témájú. Kövesd végig a hét állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616681
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Loósz Vera
Fülszöveg:
Lex különc lány. Matekórán agymenő társaival kártyázik, és busszal jár suliba, mert kiszámolta azt, hogy a 179 tanítási nap 549,53 dolláros benzinköltséget eredményezne. Barátjával együtt készülnek a Massachusettsi Műszaki Egyetemre és a Harvardra. Boldog élete van, teljes a családja, vannak barátai és egy szerelme. Senki sem úgy néz rá, mint aki bármelyik pillanatban összeomolhat. Egészen aznapig, mikor minden megváltozott...
Lex most az a lány, aki elvesztette az öccsét. És úgy érzi, ebből az állapotból soha többet nem tud már kitörni. De azt is jól tudja, változtatnia kell. Változtatnia kell neki és az édesanyjának is. S ami a legfontosabb, tudnia kell megbocsátani. Az apjának, Tylernek, de legfőképp magának. Ezért szép lassan elkezdi összerakni élete széthullott darabkáit, és próbálja felfedni, mi is történt Tyler halálának éjszakáján. De van egy titka, amit senkinek sem mondott el: egy üzenet Ty-tól, ami lehet, hogy mindent megváltoztathatott volna.
Lex testvére már örökre eltűnt. Ám ahogyan a lány is rájön, egy szellemnek nem kell valósnak lennie ahhoz, hogy meggátolja a továbblépést.
Lex most az a lány, aki elvesztette az öccsét. És úgy érzi, ebből az állapotból soha többet nem tud már kitörni. De azt is jól tudja, változtatnia kell. Változtatnia kell neki és az édesanyjának is. S ami a legfontosabb, tudnia kell megbocsátani. Az apjának, Tylernek, de legfőképp magának. Ezért szép lassan elkezdi összerakni élete széthullott darabkáit, és próbálja felfedni, mi is történt Tyler halálának éjszakáján. De van egy titka, amit senkinek sem mondott el: egy üzenet Ty-tól, ami lehet, hogy mindent megváltoztathatott volna.
Lex testvére már örökre eltűnt. Ám ahogyan a lány is rájön, egy szellemnek nem kell valósnak lennie ahhoz, hogy meggátolja a továbblépést.
Saját véleményem:
Nem megy, ha a szerző feltépi a sebemet, és egészen addig az óriási tátongó lyukig hatol - s teszi mindezt úgy, mintha a lelkem mélyre ásott ládikájából rángatná elő valaha-volt érzéseimet.
A regény központi eleme a gyász. Egy szerettünk elvesztésének feldolgozása, ami ha idő előtt vagy nem természetes módon történik, a kegyetlen fájdalom mellett egy "Mi lett volna ha...?" kérdéskörrel is párosul.
Hat évvel ezelőtt én is elvesztettem valakit, aki majdhogynem mindenkinél közelebb állt a szívemhez. Összetörtem. Iszonyú nehéz volt felállni, és újra élni. Végigmentem a gyász mind a hét fázisán, miközben milliónyi mi lett volna, ha... kezdetű gondolatot futtattam le magamban. Nehéz volt elképzelni, hogy én még az életben fogok tudni mosolyogni. Egyáltalán azt sem tudtam elképzelni, hogy lehet olyan, hogy tovább. Nem érdekelt semmi és senki. Csak ő, a múlt, és az a pillanat.
Hiába mondják, hogy idővel jobb lesz és könnyebb. Ez nem igaz. Ezer év elteltével is ugyanannyira fog fájni. Ez egy olyan seb, ami sosem gyógyul be igazán. Elég egy ismerős kép, illat, zene vagy bármi más a világon és máris eszedbe jut. Olyankor újra vérezni kezd a szíved. Nincs rá gyógyír… Tovább kell élni az igaz, de könnyebb mondani, mint megtenni.
Ahhoz pedig hosszú időnek kell eltelnie, hogy újra tudj élni, úgy igazán. Észre sem veszed, amikor eljön ez a pillanat, mert nem egyik napról a másikra történik, hanem szépen, fokozatosan. Nem lehet rábökni a naptárra és kijelenteni, hogy na, addig a napig bírd ki, utána újra kisüt a Nap. Ez nem olyan dolog.
A nálam bölcsebbek viszont azt mondják, ha valami bánt, mondd ki magadból - ha ez nem megy, akkor pedig írd ki. Én akaratomon kívül, három év elteltével az utolsó opciót választottam, (fiók)regény formájában, és bevallom, rengeteget segített. Sőt, emiatt sikerült elindulnom az enyhülés útján, és megtanulnom újra élni.
Mindezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy teljes mértékben át tudtam élni a főszereplő lelkigyötrelmeit, és mindazt, amiben a fájdalma megnyilvánult, kezdve az érzéketlenségtől, a szerettek eltaszításán át, az elhunyt valóságosnak vélt kivetüléséig; vagy az írásig.
Főszereplőnk, Lex egy aranyos, okos, vidám, kicsit különc lány, akinek bár nem teljesen kerek az élete, mégis tele van reményekkel. Imádja az öccsét, van egy helyes barátja, akivel közösen készülnek az egyetemre, egyszóval boldog. Egészen addig, míg rá nem talál az öngyilkosságot elkövetett testvérére. Onnantól kezdve összeomlik. Nem képes feldolgozni szeretett testvére elvesztését, mint ahogyan azt sem, mi lett volna, ha idejében megnézi Ty sms-ét.
A történet további része tehát főként a gyász fázisait mutatja be, melyeket együtt járunk be a lánnyal, miközben ő a pszichológusa tanácsára egy naplószerűségbe vezeti a Ty-jal közös elsőket és utolsókat (ezáltal prezentálva az olvasó számára a múltat), s igyekszik kideríteni, miért dobta el az életét a fiú. Csupán egy a bökkenő: apránként elveszti valaha volt önmagát. Az álmait, a jövőjét, s a még élő szeretteit.
Lex érzésein keresztül gyönyörű gondolatokat tolmácsol az írónő, melyek egyszersmind szívszórítóan valósághűek is. Nekem nagyon tetszett, hogy ennyire nyers, valódi, minden sallangot és szappanoperás drámaiságot nélkülöző oldalról közelítette meg a témát.
A gyász mellett azonban van még több, kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró, ámde nagyon is fontos téma, amit érintünk. Gondolok itt elsősorban a bűntudatra, a család széthullására, a depresszióra, de legfőképpen az öngyilkosságra.
Az öngyilkosság olyan létező probléma, ami számos kérdést vet fel, alaposan szét lehet cincálni; de mindenképpen beszélni kell róla. Szerencsére egyre több szerző meri bevállalni a szócső szerepét. Ezalól maga Cynthia Hand sem kivétel - talán csak annyiból, hogy nem az elkövető személyén keresztül mutatja be a dolgot, hanem a hátramaradottak által.
Mint mindennek, úgy ennek is két oldala van. Ilyen alapon jó, hogy végre egyre bátrabban beszélünk az egyikről, de a másikat sem szabad elhanyagolni, már pusztán ok-okozati elvből sem. Elvégre is azok, akik itt maradnak, legalább annyi kínt kénytelenek átélni, mint az eltávozottak.
Persze sok regény rendelkezik olyan főhőssel, ahol az illető egy szerette elvesztése miatt bánkódik, de valahogy egyik sem megy bele ebbe úgy istenigazából. Legalábbis én még nem találkoztam ennyire jól összerakott, szívből jövő, hosszasan taglalt művel, ahol ténylegesen végigkövethettem, miként törik össze, majd épül fel újra a szenvedő alany.
Lexnek sikerült megérintenie.
Az Amikor búcsúzunk fájdalmas hangvételű, lassabb ütemű történet, melyet a Lex kíváncsiságából fakadó nyomozás, valamint az azt elősegítő misztikus(nak mondható) jelek és jelenések gördítenek előre. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a mély mondanivalóval rendelkező (vagy) lélektani regényeket.
Cynthia Hand regénye jól megírt, egyszerre könnyed stílusú, lelkileg mégis nehéz olvasmány, ami garantáltan csöndes zokogásra készteti olvasóját.
Hiába mondják, hogy idővel jobb lesz és könnyebb. Ez nem igaz. Ezer év elteltével is ugyanannyira fog fájni. Ez egy olyan seb, ami sosem gyógyul be igazán. Elég egy ismerős kép, illat, zene vagy bármi más a világon és máris eszedbe jut. Olyankor újra vérezni kezd a szíved. Nincs rá gyógyír… Tovább kell élni az igaz, de könnyebb mondani, mint megtenni.
Ahhoz pedig hosszú időnek kell eltelnie, hogy újra tudj élni, úgy igazán. Észre sem veszed, amikor eljön ez a pillanat, mert nem egyik napról a másikra történik, hanem szépen, fokozatosan. Nem lehet rábökni a naptárra és kijelenteni, hogy na, addig a napig bírd ki, utána újra kisüt a Nap. Ez nem olyan dolog.
A nálam bölcsebbek viszont azt mondják, ha valami bánt, mondd ki magadból - ha ez nem megy, akkor pedig írd ki. Én akaratomon kívül, három év elteltével az utolsó opciót választottam, (fiók)regény formájában, és bevallom, rengeteget segített. Sőt, emiatt sikerült elindulnom az enyhülés útján, és megtanulnom újra élni.
Mindezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy teljes mértékben át tudtam élni a főszereplő lelkigyötrelmeit, és mindazt, amiben a fájdalma megnyilvánult, kezdve az érzéketlenségtől, a szerettek eltaszításán át, az elhunyt valóságosnak vélt kivetüléséig; vagy az írásig.
Főszereplőnk, Lex egy aranyos, okos, vidám, kicsit különc lány, akinek bár nem teljesen kerek az élete, mégis tele van reményekkel. Imádja az öccsét, van egy helyes barátja, akivel közösen készülnek az egyetemre, egyszóval boldog. Egészen addig, míg rá nem talál az öngyilkosságot elkövetett testvérére. Onnantól kezdve összeomlik. Nem képes feldolgozni szeretett testvére elvesztését, mint ahogyan azt sem, mi lett volna, ha idejében megnézi Ty sms-ét.
A történet további része tehát főként a gyász fázisait mutatja be, melyeket együtt járunk be a lánnyal, miközben ő a pszichológusa tanácsára egy naplószerűségbe vezeti a Ty-jal közös elsőket és utolsókat (ezáltal prezentálva az olvasó számára a múltat), s igyekszik kideríteni, miért dobta el az életét a fiú. Csupán egy a bökkenő: apránként elveszti valaha volt önmagát. Az álmait, a jövőjét, s a még élő szeretteit.
Lex érzésein keresztül gyönyörű gondolatokat tolmácsol az írónő, melyek egyszersmind szívszórítóan valósághűek is. Nekem nagyon tetszett, hogy ennyire nyers, valódi, minden sallangot és szappanoperás drámaiságot nélkülöző oldalról közelítette meg a témát.
A gyász mellett azonban van még több, kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró, ámde nagyon is fontos téma, amit érintünk. Gondolok itt elsősorban a bűntudatra, a család széthullására, a depresszióra, de legfőképpen az öngyilkosságra.
Az öngyilkosság olyan létező probléma, ami számos kérdést vet fel, alaposan szét lehet cincálni; de mindenképpen beszélni kell róla. Szerencsére egyre több szerző meri bevállalni a szócső szerepét. Ezalól maga Cynthia Hand sem kivétel - talán csak annyiból, hogy nem az elkövető személyén keresztül mutatja be a dolgot, hanem a hátramaradottak által.
Mint mindennek, úgy ennek is két oldala van. Ilyen alapon jó, hogy végre egyre bátrabban beszélünk az egyikről, de a másikat sem szabad elhanyagolni, már pusztán ok-okozati elvből sem. Elvégre is azok, akik itt maradnak, legalább annyi kínt kénytelenek átélni, mint az eltávozottak.
Persze sok regény rendelkezik olyan főhőssel, ahol az illető egy szerette elvesztése miatt bánkódik, de valahogy egyik sem megy bele ebbe úgy istenigazából. Legalábbis én még nem találkoztam ennyire jól összerakott, szívből jövő, hosszasan taglalt művel, ahol ténylegesen végigkövethettem, miként törik össze, majd épül fel újra a szenvedő alany.
Lexnek sikerült megérintenie.
Az Amikor búcsúzunk fájdalmas hangvételű, lassabb ütemű történet, melyet a Lex kíváncsiságából fakadó nyomozás, valamint az azt elősegítő misztikus(nak mondható) jelek és jelenések gördítenek előre. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a mély mondanivalóval rendelkező (vagy) lélektani regényeket.
Cynthia Hand regénye jól megírt, egyszerre könnyed stílusú, lelkileg mégis nehéz olvasmány, ami garantáltan csöndes zokogásra készteti olvasóját.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Lex,Ty
Kedvenc jelenet: nem tudnék egyet kiemelni, így, egyben ütött
Negatívum: -
Borító: 5/4
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
A közeli hozzátartozók elvesztése és későbbi elengedésük súlyos lelki problémát okoz a fiatalabb korosztály életében is. Számos könyv jelent meg az utóbbi években, melyek ezt a témát dolgozzák fel. A blogturné minden állomásán találtok egy-egy képet, illetve könyvborító részletet, ami alapján ki kell találnotok, ki a főszereplő és kit veszített el.
Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Mai karakter (aki ugyan nem főszereplő, de főbb):
"– Syrio azt mondja, hogy minden sérülés lecke és minden leckétől jobbak leszünk."
Nézzetek be a többi állomásra is
12/05 Kelly & Lupi olvas
12/07 MFKata gondolatai
12/09 CBooks
12/11 Zakkant olvas
12/13 Deszy könyvajánlója
12/15 Dreamworld
12/17 Könyvszeretet
Legjobb!!! :D ezt keresés/kép nélkül idézetből tudtam... nem vagyok kicsit sem fan:D
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés