Ismerd meg A jövő harcosait! Bessenyei Gábor debütáló regénye az ókorba kalauzol minket, ahol a görög isteneket és a világot kell megmentenie három mindenre elszánt tinédzsernek. Vicces, szórakoztató és elgondolkodtató regény, nem csak Percy Jackson fanoknak ajánlott!
Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!
Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993026
Oldalszám: 424 oldal
Fülszöveg:
Marcell, Erik és Adria meghökkentő dolgot lát: valaki lezuhan az égből.
Ráadásul túléli.
Amikor az aszfaltba krátert ütő, füstölgő testet figyelik, még nem sejtik, hogy hamarosan belekeverednek egy múltbéli összeesküvésbe és a rég elfeledett görög istenek hatalmi viaskodásába.
Valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el. És soha ne szülessen meg a jövő.
Marcell és Adria, a folyton akadékoskodó Erikkel különös, lebilincselő kalandra indulnak. Visszautaznak az időben, hogy leleplezzék az áruló istent, és megtalálják a jelenből ellopott tárgyat, ami nélkül a pusztító terv nem valósulhat meg.
Társukul szegődik egy örökké vérre szomjazó halálistennő, miközben állniuk kell a többi isten segítőkésznek tűnő rohamát is.
De megbízhatnak-e bármelyikükben? Vagy épp az árulót engedik közel magukhoz? Ki merné megvádolni Arészt, Athénét, Héphaisztoszt, Hermészt, Poszeidónt, vagy épp Zeuszt?
Mit ér a barátság? Hol kezdődik a bátorság?
Egyetlen esélyük, ha megkezdik a nyomozást az összezuhanó időben, és az élővé vált görög mítoszokból összerakják a mozaik darabkáit.
És kezdetét veszi az istenvadászat…
Ráadásul túléli.
Amikor az aszfaltba krátert ütő, füstölgő testet figyelik, még nem sejtik, hogy hamarosan belekeverednek egy múltbéli összeesküvésbe és a rég elfeledett görög istenek hatalmi viaskodásába.
Valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el. És soha ne szülessen meg a jövő.
Marcell és Adria, a folyton akadékoskodó Erikkel különös, lebilincselő kalandra indulnak. Visszautaznak az időben, hogy leleplezzék az áruló istent, és megtalálják a jelenből ellopott tárgyat, ami nélkül a pusztító terv nem valósulhat meg.
Társukul szegődik egy örökké vérre szomjazó halálistennő, miközben állniuk kell a többi isten segítőkésznek tűnő rohamát is.
De megbízhatnak-e bármelyikükben? Vagy épp az árulót engedik közel magukhoz? Ki merné megvádolni Arészt, Athénét, Héphaisztoszt, Hermészt, Poszeidónt, vagy épp Zeuszt?
Mit ér a barátság? Hol kezdődik a bátorság?
Egyetlen esélyük, ha megkezdik a nyomozást az összezuhanó időben, és az élővé vált görög mítoszokból összerakják a mozaik darabkáit.
És kezdetét veszi az istenvadászat…
Saját véleményem:
Élek-halok az ókori (és középkori) történelemért, beleértve a mítoszokat, legendákat is. Na, meg Hercules mesén (és sorozaton) nőttem fel, ami maradandó nyomot hagyott bennem. Véleményem szerint megannyi lehetőség rejlik a különféle mitológiákban, hát még a görögökében! Ennek ellenére mégis fájdalmasan kevés művel találkozni manapság, ami kiaknázná ezt. Így talán nem meglepő, ha azt mondom, A jövő harcosaira egyértelműen a mitológiai vonatkozása miatt figyeltem fel. Szerettem volna egy jó, kalandozós, istenekkel és mitikus lényekkel teli regényt olvasni, amit meg is kaptam.
Legalábbis részben. Az alapötlet és a cselekmény tetszett, ám a kivitelezéssel, valamint a három főszereplővel már akadtak problémáim.
A történet főszereplője három, mi világunkbeli, 14 éves, akik utolsó tanítási napjuk leteltével belebotlanak két lezuhant, ókori görög istennőbe - pontosabban egy Kéerbe és egy Párkába -, hogy aztán azzal szembesüljenek, közeledik a világvége, és nekik kell megmenteniük a Földet. Méghozzá nem is akárhogyan! A Kéer társaságában az ókori Görögországba kell utazniuk, hogy kiderítsék, melyik isten lopott el valamit a mi időnkből, melynek segítségével romba döntheti a múltat, jelent, s jövőt.
Lássuk be, mindezek fényében több mint elégedett lehettem volna, hisz valóban kecsegtetően hangzik az alapszituáció. Csakhogy hiába volt meg bennem a lelkesedés, nagyon nyögvenyelősen haladtam az első negyeddel. A szereplők idegesítettek, több logikai bakiba botlottam, és bevallom, az írásmód sem kapott el. Mindezeken pedig csak rontott a három gyerek tudatlansága (a Párka-Bárka dilemmánál majdnem le is raktam). Aztán amikor már eljutottam egy kritikus pontra, végre visszautaztunk az időben, ami kellően pozitív hatást gyakorolt az egészre. Az alapproblémáim ugyan nem szűntek meg, de a hangulat, a nyomozás, a mitológia, a környezet és a lendületesség elkapott, és egészen a végéig sodort magával.
No, de mielőtt belevágnánk a pozitív részbe, lássuk, mi nem tetszett.
Racionálisan nézve tudtam, hogy ez nem egy YA vagy felnőtt regény, így a szöveg stílusa is lehet kicsit egyszerűbb, hogy a kisebbek könnyebben értelmezhessék. Ezzel nem is lett volna gondom, olvastam már MG könyvet, ám itt rettentően zavartak a dialógusok. Vagyis helyesbítek, azok tőmondatszerű lezárásai. Mondta, kérdezte, felelte, kiáltott, nyöszörgött, stb. És amikor oldalnyi hosszúságban, netán sorozatosan ismétlődve jöttek elő, akkor az rettentően megakasztott az olvasásban.
Ám ami ennél is jobban zavart, az a három gyerek butasága. 14 éves létükre, értelmileg nem tűntek többnek hétnél.
Most komolyan, melyik felsős nem ismeri a Párkákat vagy a legfőbb görög isteneket? Hogy olyan történelmi eseményeket már ne is említsek, amiket ötödikben tanítanak... De ha át is aludták a suli utóbbi 2-3 évét, akkor is láthatták legalább a Hercules c. Disney mesét, vagy tudom is én! Az meg külön érdekes volt, hogy a kevésbé ismert, suliban nem tanított történésekről viszont tudtak.
Értem én, hogy így a szerzőnek alkalma nyílt bevezetnie minket a mitológiába, de más kivitelezést jobban értékeltem volna.
De ha már mitológiánál tartunk... Látszik, Bessenyei Gábor milyen részletesen utánajárt az egész ókori görög kultúrának. Talán még nem is találkoztam olyan regénnyel, ami ennyi tudást tudott volna átadni úgy, hogy egyszerre okuljon belőle az olvasó és illeszkedjen a történetbe is. Nem csak a gyerekek számára lehet tanulságos, de az idősebbeknek is.
Én a magam részéről imádtam a rengeteg isteni történetet, és külön öröm volt, hogy a szerző nem két-három mondatban tudta le a lényegüket. Mi több, a népszerűbb istenek/lények mellett a kevésbé ismertek is felbukkantak! És bár nem minden esetben tudtam, mennyi a valóságtartalmuk, mégis mindent elhittem az utolsó szóig.
Ami pedig még nagyon tetszett, az a helyszínből, korból, mitológiai szereplőkből és rejtélyekből adódó hangulat.
Rengeteget dobott a történeten az ókori Görögország, mint közeg. Gondoljatok csak bele! Olyan helyszíneken kalandozhatunk, melyek mára csak romok, múzeumok, elfeledett históriák - ám most visszarendeződnek fénykorukbeli állapotukba.
Lehet, hogy én vagyok túlságosan nagy történelemrajongó, de gyermeki buzgalommal szívtam magamba a táj- és korleírásokat. Hogy a fel-felbukkanó olimposzi istenekről már ne is beszéljünk! Küldetésük során Erikék sorra vándorolnak egyiktől a másikig, többnyire természetes közegükben mutatva be őket. Ám a dolog csattanója, hogy egyikükben sem bízhatunk meg igazán, hisz bárki lehet az áruló. Mi több, a párkától származó intelmek mind arra figyelmeztetnek minket, s hőseinket egyaránt, hogy egyikükben se bízzunk meg.
Aztán kb. ennyiben ki is fújt az elindulható nyomok száma. Mert hát nem elég, hogy szegény Adriáék gyerekek, de néhány útmutatón kívül nem sok segítség áll rendelkezésükre a világ megmentésében. Nincs más lehetőségük, mint ide-oda sodródni tudatlanul, és a semmiből kihozni valamit, amivel megmenthetik a azt.
Én pedig nagyra értékeltem, hogy Bessenyei Gábor ilyen vonalon meg tudott maradni a valóság talaján, mert ha belegondolunk, hasonló helyzetben, hétköznapi halandóként senki nem ismerné ki magát az ókori Görögországban, hát még az istenek játékaiban. Nagyon élethű és átélhető volt a céltalanul ide-oda futkorászás, a nyomok hiánya, és az, hogy kis hőseink nem tudták egyből összerakni a képet. Hibáztak, tévedtek, sakkoztak.
És ugyanez érvényes Adria, Marcell és Erik figurájára is. Tény, hogy egyiküket sem szerettem, sokszor idegesítettek, de túltekintve a stílusokon, megláttam Adriában a küzdőszellemű lányt, Marcellben a vezéralkatú srácot, aki vágyott arra, hogy hős lehessen, valamint Erikben a racionális, józan, megfontolt gondolkodású halandót, aki folytonos félelmei miatt kitaszítottá vált.
Az egyértelmű kedvencem viszont a Kéer lett, a változni akaró halál istennő, aki ókori stílusával és kis merevségével fergeteges beszólásokat produkált!
Mindennek tekintetében A jövő harcosait elsősorban a fiatalabb korosztálynak ajánlom, számukra élmény és tanulás szempontjából is jó választás lehet; valamint azok is bátran próbálkozzanak meg vele, akik rajonganak a görög mitológiáért, mert ha valamiből nincs hiány, az az. A hibái ellenére izgalmas, rejtvényekkel és kalandokkal teli olvasmány, ahol bőséggel lehet tanulni, nyomozni, izgulni és nevetni.
Legalábbis részben. Az alapötlet és a cselekmény tetszett, ám a kivitelezéssel, valamint a három főszereplővel már akadtak problémáim.
A történet főszereplője három, mi világunkbeli, 14 éves, akik utolsó tanítási napjuk leteltével belebotlanak két lezuhant, ókori görög istennőbe - pontosabban egy Kéerbe és egy Párkába -, hogy aztán azzal szembesüljenek, közeledik a világvége, és nekik kell megmenteniük a Földet. Méghozzá nem is akárhogyan! A Kéer társaságában az ókori Görögországba kell utazniuk, hogy kiderítsék, melyik isten lopott el valamit a mi időnkből, melynek segítségével romba döntheti a múltat, jelent, s jövőt.
Lássuk be, mindezek fényében több mint elégedett lehettem volna, hisz valóban kecsegtetően hangzik az alapszituáció. Csakhogy hiába volt meg bennem a lelkesedés, nagyon nyögvenyelősen haladtam az első negyeddel. A szereplők idegesítettek, több logikai bakiba botlottam, és bevallom, az írásmód sem kapott el. Mindezeken pedig csak rontott a három gyerek tudatlansága (a Párka-Bárka dilemmánál majdnem le is raktam). Aztán amikor már eljutottam egy kritikus pontra, végre visszautaztunk az időben, ami kellően pozitív hatást gyakorolt az egészre. Az alapproblémáim ugyan nem szűntek meg, de a hangulat, a nyomozás, a mitológia, a környezet és a lendületesség elkapott, és egészen a végéig sodort magával.
No, de mielőtt belevágnánk a pozitív részbe, lássuk, mi nem tetszett.
Racionálisan nézve tudtam, hogy ez nem egy YA vagy felnőtt regény, így a szöveg stílusa is lehet kicsit egyszerűbb, hogy a kisebbek könnyebben értelmezhessék. Ezzel nem is lett volna gondom, olvastam már MG könyvet, ám itt rettentően zavartak a dialógusok. Vagyis helyesbítek, azok tőmondatszerű lezárásai. Mondta, kérdezte, felelte, kiáltott, nyöszörgött, stb. És amikor oldalnyi hosszúságban, netán sorozatosan ismétlődve jöttek elő, akkor az rettentően megakasztott az olvasásban.
Ám ami ennél is jobban zavart, az a három gyerek butasága. 14 éves létükre, értelmileg nem tűntek többnek hétnél.
Most komolyan, melyik felsős nem ismeri a Párkákat vagy a legfőbb görög isteneket? Hogy olyan történelmi eseményeket már ne is említsek, amiket ötödikben tanítanak... De ha át is aludták a suli utóbbi 2-3 évét, akkor is láthatták legalább a Hercules c. Disney mesét, vagy tudom is én! Az meg külön érdekes volt, hogy a kevésbé ismert, suliban nem tanított történésekről viszont tudtak.
Értem én, hogy így a szerzőnek alkalma nyílt bevezetnie minket a mitológiába, de más kivitelezést jobban értékeltem volna.
De ha már mitológiánál tartunk... Látszik, Bessenyei Gábor milyen részletesen utánajárt az egész ókori görög kultúrának. Talán még nem is találkoztam olyan regénnyel, ami ennyi tudást tudott volna átadni úgy, hogy egyszerre okuljon belőle az olvasó és illeszkedjen a történetbe is. Nem csak a gyerekek számára lehet tanulságos, de az idősebbeknek is.
Én a magam részéről imádtam a rengeteg isteni történetet, és külön öröm volt, hogy a szerző nem két-három mondatban tudta le a lényegüket. Mi több, a népszerűbb istenek/lények mellett a kevésbé ismertek is felbukkantak! És bár nem minden esetben tudtam, mennyi a valóságtartalmuk, mégis mindent elhittem az utolsó szóig.
Ami pedig még nagyon tetszett, az a helyszínből, korból, mitológiai szereplőkből és rejtélyekből adódó hangulat.
Rengeteget dobott a történeten az ókori Görögország, mint közeg. Gondoljatok csak bele! Olyan helyszíneken kalandozhatunk, melyek mára csak romok, múzeumok, elfeledett históriák - ám most visszarendeződnek fénykorukbeli állapotukba.
Lehet, hogy én vagyok túlságosan nagy történelemrajongó, de gyermeki buzgalommal szívtam magamba a táj- és korleírásokat. Hogy a fel-felbukkanó olimposzi istenekről már ne is beszéljünk! Küldetésük során Erikék sorra vándorolnak egyiktől a másikig, többnyire természetes közegükben mutatva be őket. Ám a dolog csattanója, hogy egyikükben sem bízhatunk meg igazán, hisz bárki lehet az áruló. Mi több, a párkától származó intelmek mind arra figyelmeztetnek minket, s hőseinket egyaránt, hogy egyikükben se bízzunk meg.
Aztán kb. ennyiben ki is fújt az elindulható nyomok száma. Mert hát nem elég, hogy szegény Adriáék gyerekek, de néhány útmutatón kívül nem sok segítség áll rendelkezésükre a világ megmentésében. Nincs más lehetőségük, mint ide-oda sodródni tudatlanul, és a semmiből kihozni valamit, amivel megmenthetik a azt.
Én pedig nagyra értékeltem, hogy Bessenyei Gábor ilyen vonalon meg tudott maradni a valóság talaján, mert ha belegondolunk, hasonló helyzetben, hétköznapi halandóként senki nem ismerné ki magát az ókori Görögországban, hát még az istenek játékaiban. Nagyon élethű és átélhető volt a céltalanul ide-oda futkorászás, a nyomok hiánya, és az, hogy kis hőseink nem tudták egyből összerakni a képet. Hibáztak, tévedtek, sakkoztak.
És ugyanez érvényes Adria, Marcell és Erik figurájára is. Tény, hogy egyiküket sem szerettem, sokszor idegesítettek, de túltekintve a stílusokon, megláttam Adriában a küzdőszellemű lányt, Marcellben a vezéralkatú srácot, aki vágyott arra, hogy hős lehessen, valamint Erikben a racionális, józan, megfontolt gondolkodású halandót, aki folytonos félelmei miatt kitaszítottá vált.
Az egyértelmű kedvencem viszont a Kéer lett, a változni akaró halál istennő, aki ókori stílusával és kis merevségével fergeteges beszólásokat produkált!
Mindennek tekintetében A jövő harcosait elsősorban a fiatalabb korosztálynak ajánlom, számukra élmény és tanulás szempontjából is jó választás lehet; valamint azok is bátran próbálkozzanak meg vele, akik rajonganak a görög mitológiáért, mert ha valamiből nincs hiány, az az. A hibái ellenére izgalmas, rejtvényekkel és kalandokkal teli olvasmány, ahol bőséggel lehet tanulni, nyomozni, izgulni és nevetni.
Pontszám: 5/3,75 (a 3,5 kevés, de négyet meg soknak érzem)
Kedvenc szereplő: Kéer
Kedvenc jelenet: Kéer és Héraklész (azon kifeküdtem)
Negatívum: a főszereplők tudatlansága
Borító: 5/4
Nyereményjáték
Ugye te sem felejtetted el a görög isteneket? A regény világában már alig emlékeznek rájuk… Bízunk benne, hogy ez nálunk nincs így! Pár szóval bemutatjuk nektek a görög isteneket, és ti írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, akiről szó van!
A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.
Kitalálandó istennő:
"a vadászat istennője, az állatok, a vadon és a fiatal lányok patrónusa"
Nézzetek be a többi állomásra is
12/04 Media Addict
12/09 Kelly & Lupi olvas
12/16 Always Love a Wild Book
12/23 Deszy könyvajánlója
12/30 Bibliotheca Fummie
01/06 Dreamworld
*a bejegyzésben felhasznált képek a szerző facebook oldaláról származnak
*a bejegyzésben felhasznált képek a szerző facebook oldaláról származnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése