Porka és Eli visszatér, folytatódik a nagy sikerű Akkordél Akadémia sorozat! Az új kötetben újabb nyomozás vár Porkára, és újabb izgalmak, rejtélyek, ráadásul egy sötét terv is körvonalazódik főhőseink ellen…
Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyeremény példány egyikét!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994573
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Mesterházy Mónika
Fülszöveg:
Porka Evergím talán meg tudja jósolni a jövőt szerelme, Eli Booker álmai által, de ettől az élete távolról sem lesz egyszerű. Mikor egyik sellő barátnőjét gonosz támadás éri, és halálos sérülésekkel magára hagyják, ráadásul az iskola tréfamesterét, Lance Rathbone-t vádolják a bűnténnyel, Porka ugyanúgy megdöbben, mint mindenki más. Lance-nak szüksége van Porkára, hogy az igazi támadót megtalálva bizonyítsa az ártatlanságát, de a kérését nem olyan könnyű teljesíteni. Eli álmai sem segítenek: inkább rémálmok, mint jóslatok.
Hogy még rosszabb legyen a helyzet, Porka ex-barátját éppen felmentik az összeesküvés vádja alól, és mikor újra feltűnik az iskolában, Porkába bevillan, miért zúgott bele annak idején. A Mágusok Szenátusának szüksége van Porkára, hogy Paul közelébe kerüljön, és feltárja valódi motivációját. De ez a parancs dühíti Elit, aki már maga is kampányt indított Porka szívéért.
Porka mindkét ügyet magára vállalja, és hamarosan gyanítani kezdi, hogy valami nagyobb szabású dologgal állnak összefüggésben. Komoly baj van Eli álmaival is, a jelek sötétebb tervekre vallanak, mint amit hőseink valaha képzelni tudtak volna.
Hogy még rosszabb legyen a helyzet, Porka ex-barátját éppen felmentik az összeesküvés vádja alól, és mikor újra feltűnik az iskolában, Porkába bevillan, miért zúgott bele annak idején. A Mágusok Szenátusának szüksége van Porkára, hogy Paul közelébe kerüljön, és feltárja valódi motivációját. De ez a parancs dühíti Elit, aki már maga is kampányt indított Porka szívéért.
Porka mindkét ügyet magára vállalja, és hamarosan gyanítani kezdi, hogy valami nagyobb szabású dologgal állnak összefüggésben. Komoly baj van Eli álmaival is, a jelek sötétebb tervekre vallanak, mint amit hőseink valaha képzelni tudtak volna.
Saját véleményem:
A Rémálom-dilemma sokkal jobban sikerült, mint elődje. Persze ez nem jelenti azt, hogy tökéletes - közel sem az. Még mindig tele van sablonokkal, innen-onnan összecsipegetett részekkel (khm, Harry Potter, Volturi), és sajnos a fordító továbbra is előszeretettel magyarosítja az összetett, beszélőnevek egyik felét (a Lionhalomtól szabályosan az arcomat kapartam, ahányszor csak megláttam). Ugyanakkor a stílus sokkal lendületesebb, több humor, rejtély és csavar vegyül benne, közelebb kerül hozzánk a varázsvilág, a szereplők fokozatokat ugranak a plankton szintről, míg Párka határozottan fejlődőképes, és hát a szerelmi háromszögünk is kezd élőbbé válni.
A történet újfent egy bűnténnyel kezdődik. Az éjszaka folyamán valaki Britney Shell életére tőr, aki végül kórházban köt ki, és Porkát bízzák meg a feladattal, hogy kiderítse a lány álmaiból, ki tette vele azt, amit. Ám, amit ott lát, az legvadabb képzeleteit is felülmúlja, ugyanis az egyik alak meglehetősen hasonlít áruló exbarátjára, a rácsok mögött csücsülő Paulra, míg a másikuk nem más, mint Eli, egy varázspálcával a kezében.
Természetesen Porka igyekszik meggyőzni magát mindarról, hogy a látottak csak Britney vágyaiból fakadnak, és már majdnem sikerül is neki, amikor rémálmai hirtelen valósággá válnak. A mágiamentes Eli egyik pillanatról a másikra varázsolni kezd, Pault egy befolyásos támogatónak hála kiengedik a börtönből, ráadásul Szeléna és Lance is egyre furábban viselkedik. Hogy a lázongó iskolatársakról már ne is beszéljünk... De mindez eltörpül a Rémálomra nehezedő teher súlya alatt, melyet Lady Elaine és Sasharaszt seriff kérése tesz a vállára. A páros arra kéri Porkát, hogy újra melegedjen össze a visszatérő Paullal, férkőzzön a bizalmába, mindazok után, hogy a srác kis híján a halál markába csalogatta...
Az események ezúttal tehát millió felé ágaznak. Az Álomcsapatnak ki kell derítenie, ki tette Britney-vel azt, amit; Porkának Paul bizalmába kell férkőznie úgy, hogy a fiú ne jöjjön rá a csalásra - miközben már épp bontakozott valami Eli és közte -; Szeléna, Lance és Eli ügyes-bajos dolgai is megoldásra várnak, akárcsak a Porkát szüntelenül kísértő álom, melyben vadul dörzsölget egy kőtalapzatot egy felirat reményében. A háttérben pedig az Akarat hiánya végett feloldódó és egyre forrósodó indulatok rasszista összecsapásokat produkálnak, Velő hívei is gyülekeznek, és egy sor új varázslény érkezik az iskolába, ilyen-olyan szereppel.
Nem kevés bonyodalomról lévén szó, a cselekmény állandóan pörög, és bár elsőre soknak tűnhet ennyi ügy, egyáltalán nem az. Meglátásom szerint kifejezetten jót tett a regénynek, lendület és karakterfejlődés terén is.
Hihetetlenül élveztem, hogy Porkával együtt ezerfelé kellett figyelnem, és bár a fő-fődolgokra megint rájöttem az elején (kb. neontáblával mutogattak magukra), a többi fronton bizony értek meglepetések. Na, meg aztán nem is a megfejtések a leglényegesebbek, hanem a hogyanok. Az, hogy miként, milyen utat bejárva derülnek ki dolgok.
Porka pedig jó idegenvezető, aki képes fejlődni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a korábbi pofonoknak hála képes volt felülkerekedni naivitásán. Immár nem vakítja el a rózsaszín köd, nem befolyásolják érzelmei, hiába keveredik újfent szerelmi háromszögbe. Emellett pedig továbbra is egy humoros, szarkasztikus, lázongó, dacoskodó, kíváncsi lány, akinek sziporkázó gondolatai és szavai egyaránt gondoskodnak a rekeszizmaink megdolgoztatásáról.
Persze nem tökéletes, néha csetlik-botlik, de a karakteréből áradó könnyedség, vidámság ezúttal jóval erőteljesebb, elkendőzi a hiányosságait.
És ha már szóba került a romantika, akkor nem feledkezhetünk meg a két srácról sem, akikről anno azt mondtam, nem többek papírfiguráknál, ám ezúttal nekik is sikerült némi idomot csempészni karakterükbe. Mi több, érzelmileg is megmozgattak - olyannyira, hogy már tudom is, melyik teambe tartozom!
A választás egyébként nem könnyű. Azt gondolhatnánk, hogy Paul már labdába sem rúghat azok után, amiket tett. Ergo méretes hátránnyal száll ringbe. A helyzet viszont az, hogy Mindee Arnett gondoskodott egy - unásig ismételt - csavarról, melynek fényében az egyre magasabbra törő Eli is visszakerül a start mezőre. De hogy mire utalok, azt derítsétek ki ti magatok!
Maga a romantika egyébként szigorúan a YA műfaj ártatlan keretein belül marad, mégis mind a két fiúnak vannak figyelemreméltó pillanatai. Bár az én szívem Eli felé húz... (Ó, és el sem tudom mondani, mennyire örültem, hogy ezúttal nem fulladtunk vattacukorba!)
Utoljára hagytam az iskolát és unblock a varázsvilágot.
Még mindig élek-halok a természetfeletti bentlakásos sulikért. Szeretem a hangulatukat, a testre szabott, különleges órákat, a titkos járatokat, bűvös tárgyakat, a mágikus lényeket és minden olyasmit, ami ezzel jár. Nem mondom, hogy az Akkordél Akadémia teljes mértékben új, mert aki olvassa, rá fog jönni hol találkozott bizonyos elemekkel; ezúttal mégis keveredett bele egy eddig sehol nem tapasztalt újdonság.
Az Akarat hiánya miatt elszabaduló varázslatok és indulatok érdekes dolgokat produkálnak. Például bemutatják a fajok közti rasszizmust - aminek még a mi életünkre kiható üzenete is van. Fajok csapnak össze, és ahogy egyre fokozódnak az eddig kötelességből elfojtott érzelmek, úgy kapnak nagyobb lángra az indulatok, sulin belül és kívül.
Már a történet elejétől érzékelhető a háttérben lappangó feszültség, a hormontúltengéses tinik harcias kosokként ugranak össze, szólnak be egymásnak, míg egy-egy órán a szikrahangulat miatt már nem is mernek önként felelni a diákok bizonyos kérdésekre... Majd ez fokozatosan egyre nagyobb méreteket ölt - és véleményem szerint lesz még szerepe a most felvezetett helyzetnek...
Ám ezúttal akadt még valami, ami a világ sajátjaként idomult a regénybe: Atlantisz. A szerző rendkívül egyedien, ámde annál élvezetesebben illesztette be ennek a különleges legendának történetét Porkáékéba, minden ehhez kapcsolódó sort élvezet volt olvasni.
Összességében tehát azt tudom mondani, A Rémálom-dilemma klasszisokkal jobbra sikeredett elődjénél. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a mágikus világokat, a legendákat, a nyomozást, a rejtélyeket, vagy egyszerűen csak valami könnyed, mégis tartalmas olvasmányra vágyik, egy sziporkázó Rémálomlánnyal a főszerepben.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Lance, Szeléna, Eli és Porka
Kedvenc jelenet: nem konkrét jelenet, de az Atlantisz szálért odáig voltam
Negatívum: az összetett tulajdonnevek egyik felének magyarosítása, lsd: Lionhalom
Borító: 5/4,5
Atlantisz
Platón, a híres ógörög filozófus Timaiosz és Kritiász című dialógusaiban meglehetős részletességgel szól Atlantisz szigetéről, mely hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel.
A legenda szerint a sziget Poszeidón, a tenger istenének birtoka volt, aki itt telepítette le egy halandó nőtől, Kleithótól származó gyermekeit. A félistenek öten voltak, és mindannyian egy-egy részt kaptak a szigetből, Atlasz a legnagyobbat és a legfontosabbat, mivel ő volt az elsőszülött fiú.
Platón szerint Atlantisz belső területeit tengergyűrűk fogták körül - amikor Poszeidón szemet vetett Kleithóra, a dombot, amelyen lakott, többször körbekerítette vízzel. Amikor a királyság egyre nagyobb és gazdagabb lett, ezeket a tengergyűrűket hidakkal és csatornákkal tették átjárhatóvá - utóbbiakon nagyobb hajók is eljuthattak a dombon álló királyi kastélyba.
A palota maga lenyűgöző gazdagságról árulkodott: "Az épületek, részben egyszerűek voltak, részben azonban a kövek keverésével színessé tették azokat a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörűséget keltsenek. A legkülső gyűrű körül lévő fal egész kerületét bronzzal vonták be, a legbelsőt olvasztott ónnal, végül a fellegvár körüli falat oreikhalkosszal, amelynek tűzszerű fénye van" - írta Platón a Kritiászban. Az oreikhalkosz, azaz orikalkum egy itt előállított, különleges fém volt, amelyet cink, réz és szén ötvözésével készítettek. Leginkább díszítésre használták, mivel ha rásütött a nap, úgy izzott, mintha lángra lobbant volna.
A három tengergyűrű után egy hatalmas fal választotta el Atlantisz népét a nyílt víztől - ez a fal a kikötőnél zárult, ahol élénk kereskedelem folyt, és a világ minden tájáról érkeztek ide hajók, hogy ki- és bepakolják rakományukat. A sziget gazdag volt és fejlett, kiépített politikai rendszerrel és jól működő gazdasággal. Amikor aztán az atlantisziak egyre kevésbé kezdték tisztelni isteneiket, és egyre jobban a pénzt és az aranyat imádták, az istenek megbüntették őket; földrengéssel sújtották a szigetet, a tengerbe temetve mindent, amit a hátán hordozott.
A legenda szerint a sziget Poszeidón, a tenger istenének birtoka volt, aki itt telepítette le egy halandó nőtől, Kleithótól származó gyermekeit. A félistenek öten voltak, és mindannyian egy-egy részt kaptak a szigetből, Atlasz a legnagyobbat és a legfontosabbat, mivel ő volt az elsőszülött fiú.
Platón szerint Atlantisz belső területeit tengergyűrűk fogták körül - amikor Poszeidón szemet vetett Kleithóra, a dombot, amelyen lakott, többször körbekerítette vízzel. Amikor a királyság egyre nagyobb és gazdagabb lett, ezeket a tengergyűrűket hidakkal és csatornákkal tették átjárhatóvá - utóbbiakon nagyobb hajók is eljuthattak a dombon álló királyi kastélyba.
A palota maga lenyűgöző gazdagságról árulkodott: "Az épületek, részben egyszerűek voltak, részben azonban a kövek keverésével színessé tették azokat a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörűséget keltsenek. A legkülső gyűrű körül lévő fal egész kerületét bronzzal vonták be, a legbelsőt olvasztott ónnal, végül a fellegvár körüli falat oreikhalkosszal, amelynek tűzszerű fénye van" - írta Platón a Kritiászban. Az oreikhalkosz, azaz orikalkum egy itt előállított, különleges fém volt, amelyet cink, réz és szén ötvözésével készítettek. Leginkább díszítésre használták, mivel ha rásütött a nap, úgy izzott, mintha lángra lobbant volna.
A három tengergyűrű után egy hatalmas fal választotta el Atlantisz népét a nyílt víztől - ez a fal a kikötőnél zárult, ahol élénk kereskedelem folyt, és a világ minden tájáról érkeztek ide hajók, hogy ki- és bepakolják rakományukat. A sziget gazdag volt és fejlett, kiépített politikai rendszerrel és jól működő gazdasággal. Amikor aztán az atlantisziak egyre kevésbé kezdték tisztelni isteneiket, és egyre jobban a pénzt és az aranyat imádták, az istenek megbüntették őket; földrengéssel sújtották a szigetet, a tengerbe temetve mindent, amit a hátán hordozott.
Nyereményjáték
A Rémálom akadémia újabb kötetében már nagyobb szerephez jut Porka legjobb barátnője, a gyönyörű sellő lány. A sellők már évszázadok óta szolgálnak inspirációként a nagy művészeink számára, így most mi is hódoljunk a csodás festők munkái előtt. Minden állomáson egy híres festményt láttok, és a festmény, vagy a festő nevét kell a rafflecopter doboz megfelelő sorába írni. (Bármelyiket elfogadjuk).
A nyeremény három példány a regényből. A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.
Nézzetek be a többi állomásra is
01/07 Always Love a Wild Book
01/09 Könyvszeretet
01/10 Dreamworld - Atlantisz
01/12 Deszy könyvajánlója
01/14 Media Addict
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése