Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789633577486
Oldalszám: 120 oldal
Illusztrálta: Louis Royo
Fordította: Bujdosó István
Fülszöveg:
Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás.
De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.
George R. R. Martin meséje egyszerre megrendítő és csodálatos, olyan olvasmány, amiben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik.
A tűz és jég dala sorozattal világhírűvé vált szerző A jégsárkánnyal is bizonyítja, hogy számára a műfaji határok inspirációt jelentenek, nem korlátokat.
De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.
George R. R. Martin meséje egyszerre megrendítő és csodálatos, olyan olvasmány, amiben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik.
A tűz és jég dala sorozattal világhírűvé vált szerző A jégsárkánnyal is bizonyítja, hogy számára a műfaji határok inspirációt jelentenek, nem korlátokat.
Saját véleményem:
Aki ismer vagy követi a blogot, az tudja, hogy óriási Trónok harca rajongó vagyok. Mindennek fényében talán nem meglepő, ha elárulom, amikor megláttam, hogy magyarul is érkezik A jégsárkány, kedvem lett volna körbetáncolni a szobámat. Sejtettem, hogy hasonló eredményeket fog elérni nálam, mint egy általam korábban már olvasott Dunk & Egg novella (nem A Hét Királyság lovagjára gondolok, bár arra is fenem a fogamat), ami szintén Westeros világában játszódik.
Szeretem ezeket a kis westerosi történeteket, mondákat, melyekre az anyasorozatokban is utalnak - különlegesek, hangulatosak, és érdekes olyan mesékről olvasni, amin esetleg a westerosi gyerekek is felnőhettek. A jégsárkány esetében meg hát ugye ott vannak a sárkányok is... őket meg ki ne szeretné?
Vagyis röviden és tömören, alig vártam, hogy rávethessem magam.
A történet egy kivételes kislányról, Adaráról szól, aki a legkegyetlenebb télvíz idején született, s ennek megfelelően más, mint a többi ember. Bőre fakó kék, haja világos-, majdhogynem fehér, teste pedig legyen bármilyen évszak, fagyos. A tél gyermekeként mindössze egyetlen öröme van, ha megérkezik a tél. Akkor hóvárat épít, jéggyíkokkal játszik, vagy a rettegett jégsárkánnyal barátkozik. Szívében a sárkányon kívül nincs másnak hely, még apjának, két testvérének és nagybátyjának se.
A mese(regény) majd kilencven százaléka a kislány megismerésére épül. Végigkövethetjük, az évszakok váltakozásával, évről-évre Adara miként kerül egyre szorosabb és szorosabb kapcsolatba a jégsárkánnyal, hogyan válnak szinte eggyé, vagy hogy az idő múlásával milyen módon tudatosul a kislányban egy korábban kihallgatott, róla szóló beszélgetés apja és nagybátyja között. Továbbá, ha csak a háttérből is, de szemtanúi lehetünk egy, a királyságot fenyegető háborúnak, mely előttünk formálódik, s csúcsosodik ki.
Adara téli világának, a családjával kapcsolatos ridegségnek, problémáknak, a tavaszonta felbukkanó nagybátyjnak, s a tőle hallott királyi csatározásoknak látszólag nem sok köze van egymáshoz, ám nem Martinról beszélnénk, ha nem fűzné össze őket fondorlatos módon, hogy a végén, egy epikus fináléban minden apró pici momentum értelmet és jelentést nyerjen.
Plusz érdekesség az egészben, hogy bár nincs kimondva, de tudható (az illusztrációknak hála, látható is), hogy Westeroson járunk, vagyis rajongóként számtalan kis easter egget lehet kihámozni a körülírásokból. Ám akkor sincs baj, ha valaki nem ismeri/látta/olvasta a Trónok harcát (nincs ilyen, ugye?!), hisz George R. R. Martin olyan bravúrosan oldotta meg a dolgot, hogy önállóan és kiegészítőként is értelmezhető, s élvezhető legyen A jégsárkány.
A szereplőket egyébként önmagukban nehéz megkedvelni, ilyen terjedelemben és műfajban egyszerűen nincs mód a részletes kidolgozásukra, mégis a sok kis infómorzsa elég ahhoz, hogy kellő pillanatban megfelelő érzelmet váltsanak ki belőlünk.
Amire viszont nagyon is van mód, az a sárkány- és környezet bemutatása. Elképesztő, hogy Martin bácsinak ilyen szellős sorokkal is sikerült átadnia a piciny falu hangulatát, a káprázatos téli birodalmat, vagy magát a lenyűgöző jégsárkányt. Persze azért ne lexikális leírásokra gondoljatok, elvégre ez mégiscsak egy mese.
A meseiséget igazolja a szöveg is, ami messze van A tűz és jég dalától, mégis egy olyan határon áll, mely gyerekek és felnőttek számára is élvezhető, érthető és értékelhető. Arról azonban nem árt nem elfeledkezni, hogy a szerző neve George R. R. Martin, kinek esetében az első és legfontosabb szabály: Senkit és semmit ne szeress meg!
Nekem naivan sikerült ezt figyelmen kívül hagynom, de kellően megkaptam az emlékeztetőt. A tisztelt szerző még 120 oldalban is képes embereket ríkatni, szíveket-lelkeket összetiporni.
Összességében tehát imádtam A jégsárkányt - a westerosi Sárkányszívet! Gyönyörű mese családról, szeretetről, elvekről és önfeláldozásról, sárkányokkal a főszerepben, csodálatos, már-már megszólalni vágyó illusztrációkkal tűzdelve. Csak ajánlani tudom kicsiknek és nagyoknak, rajongóknak és nem rajongóknak egyaránt. Ha pedig szeretitek a sárkányokat, akkor pláne! A magam részéről biztos, hogy néhányszor még átélem Adara és a jégsárkány szívszorító szépségű történetét.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: jégsárkány
Kedvenc jelenet: a tavaszi sárkányos
Negatívum: -
Borító: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése