A Libri Kiadó jóvoltából újra megjelent Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című regénye, az Úrasszonyok trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere útra kel, hogy Annával együtt fedezze fel a csodálatos szépségű Erdélyt, megismerje annak történetét, és hogy figyelemmel kísérjen egy szárba szökkenő románcot.
2016. július 28-tól minden harmadnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633108345
Oldalszám: 256 oldal
Fülszöveg:
Anna tévés újságíróként dolgozik, és fiatal francia festő barátjával éli irigylésre méltó budapesti életét.
Egy erdélyi út során megtudja, hogy egyre több, Magyarországon vagy nyugaton élő örökös költözik vissza régi családi birtokaikra, hogy új életet leheljenek a vadregényes romokba. Egyikük, Kászoni Gábor különös hatással van rá: ha csak a közelébe kerül, habogni kezd, és nyelőgörcs fogja el…
Anna végül elhatározza, hogy tévéműsort készít az újgenerációs kastélyosokról. Ahogy egyre többet látogat Erdélybe, lassan rájön, hogy ott, az Üveghegyen éppen csak innen találhatja meg önmagát és a boldogságot.
Ugron Zsolna első regénye, mely egyszerre romantikus lányregény és Erdélyben tett gasztronómiai utazás, rég elfeledett ízeket és színeket hoz el az olvasónak. A régi arisztokrácia bensőséges történetei mellett pedig megelevenednek a mai Erdély nehézségektől sem mentes, ám a múlt romantikájától áthatott mindennapjai is.
Ez a legjobb Erdélyben – gondolta. Hogy nem adja könnyen magát. A felszín poros, az utak rosszak. Tönkretett, lepusztított lett mostanra, de minél jobban körbeszimatolod, minél mélyebbre süllyedsz benne, annál inkább meglep. Kiszámíthatatlanul. Egy levessel, egy reneszánsz ablakkerettel vagy az angol trónörökös üknagymamájával.
Ugron Zsolna, író, újságíró. 1978-ban született Kolozsváron, Budapesten él. 2010-ben megjelent első regénye, az Úrilányok Erdélyben hónapokig vezette a sikerlistákat. Az Úrasszonyok trilógia első kötete, az Erdélyi menyegző az utóbbi évek egyik legnépszerűbb magyar regénye volt.
Egy erdélyi út során megtudja, hogy egyre több, Magyarországon vagy nyugaton élő örökös költözik vissza régi családi birtokaikra, hogy új életet leheljenek a vadregényes romokba. Egyikük, Kászoni Gábor különös hatással van rá: ha csak a közelébe kerül, habogni kezd, és nyelőgörcs fogja el…
Anna végül elhatározza, hogy tévéműsort készít az újgenerációs kastélyosokról. Ahogy egyre többet látogat Erdélybe, lassan rájön, hogy ott, az Üveghegyen éppen csak innen találhatja meg önmagát és a boldogságot.
Ugron Zsolna első regénye, mely egyszerre romantikus lányregény és Erdélyben tett gasztronómiai utazás, rég elfeledett ízeket és színeket hoz el az olvasónak. A régi arisztokrácia bensőséges történetei mellett pedig megelevenednek a mai Erdély nehézségektől sem mentes, ám a múlt romantikájától áthatott mindennapjai is.
Ez a legjobb Erdélyben – gondolta. Hogy nem adja könnyen magát. A felszín poros, az utak rosszak. Tönkretett, lepusztított lett mostanra, de minél jobban körbeszimatolod, minél mélyebbre süllyedsz benne, annál inkább meglep. Kiszámíthatatlanul. Egy levessel, egy reneszánsz ablakkerettel vagy az angol trónörökös üknagymamájával.
Ugron Zsolna, író, újságíró. 1978-ban született Kolozsváron, Budapesten él. 2010-ben megjelent első regénye, az Úrilányok Erdélyben hónapokig vezette a sikerlistákat. Az Úrasszonyok trilógia első kötete, az Erdélyi menyegző az utóbbi évek egyik legnépszerűbb magyar regénye volt.
Saját véleményem:
Erdély mellett nem tudok csak úgy elsiklani. Hiába születtem Budapesten, hiába élek többségében itt, a szívemnek Erdély jelenti az otthont. Édesanyám onnan származik, a családom egy része is ott lakik, így kislánykorom óta majd' minden nyarat ott töltöttem. Bebarangoltam a csodálatos vidékeket (sajnos közel sem eleget), rokonokat látogattam, hallgattam a múltról szóló történeteket, és hagytam, hogy körbeburkoljon az a semmi máshoz nem fogható érzés, légkör, ami ennek a gyönyörű országrésznek a sajátja.
Anyu, a nagyszüleim és a rokonok, barátok által rengeteg sztorit hallottam a régmúltról, jókat és rosszakat egyaránt; tudom, milyen volt az élet a Ceausescu korszakban, ismerem az elvett kastélyok huzavonáját, és azt is nagyon jól tudom, mennyire szerteágazó az erdélyi emberek családfája, hogy ott is él rokon, ahol nem is gondolnánk, és könnyen lehet, hogy a szemközti házban egy távoli unokatestvér lakik, akárcsak az utca végén, vagy a város/falu másik végében. Sőt! Bárhol.
De hogy ez mégis miként kapcsolódik Ugron Zsolna történetéhez? Egyszerűen: erről szól.
Az Úrilányok Erdélyben nem kimondottan regény, legalábbis nem a szó közismert formájában; inkább nyaralással egybekötött családlátogatás, mely bepillantást enged az erdélyi mentalistásba, miközben csodaszép tájak mellett suhanunk el. Tehát aki pergő cselekményre vágyik, ne ezt a kötetet emelje le a polcról, mert csalódás lesz a vége. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy egy életrajzi novelláskötet, regényes alapba fűzve, melynek keretét az erdélyi gyökerekkel rendelkező Anna, és az ő, ilyen-olyan behatásoknak köszönhető visszatalálása adja. A töltelék pedig a család, a barátok, ismerősök, ismerősök ismerősei és egyéb távoli emberek élettörténete.
Anna egy kolozsvári lány, aki szülőföldjét elhagyva Budapesten épített karriert, mely mára, a regény jelenidejére annyira meghatározza az életét, hogy szinte mindent eköré csoportosít. Már nem jár haza, helyette inkább francia vőlegényével éli a pesti nagyvilági életet, s munkát munkára halmoz. Ám amikor bécsi grófnő rokonának éves bálján tiszteletét teszi, történik valami, ami visszahívja Erdélybe, ahol a kezdeti ellenkezése és ridegsége ellenére újra késztetést érez a mielőbbi visszatérésre. Természetesen ehhez köze van egy férfinek is. Miután Anna kitalálja, miként fűzze össze a kellemest a hasznossal, megkezdődik a valódi utazás a múltba és egy másik világba.
Ugron Zsolna nagyon jó kis alapot épített fel, tele remek mellékelemekkel, de valahogy esetemben mégsem aratott átütő sikert. Sajnos sem a stílus, sem a mondanivaló lelkülete nem jött át, ami valószínűleg az írott formának és a karakterek kiforratlanságának köszönhető. Benne van minden, ami Erdélyt Erdéllyé teszi, a végeláthatatlan rokonságtól kezdve, mindenki élettörténetén át a kastélyokig és a történelem zordságáig, mégis... az írott szöveg sokszor elveszi a hangulatát, azt, hogy milyen is ez valójában. Többször is le kellett tennem a könyvet, annyira tömör volt az egyének élettörténete; ráadásul azt sem igazán értettem, miért kellene megismernem egy effektíve ismeretlen ember nagyszüleinek és szüleinek ifjúkortól kezdődő bonyodalmait. Részben tehát ez vett vissza az olvasás élményéből, mivel nem vagyok egy nagy memoárolvasó; részben pedig Anna hideg, elutasító karakterével sem sikerült azonosulnom.
Ami viszont nagyon tetszett, az a kastélyvisszakapós szál. Jó volt látni, olvasni, hogy a rengeteg károsító esemény után a jogos tulajdonosok visszakapták azt, ami az övék, s hogy emiatt, hátrahagyva jól vagy jobban szituált életüket, miként tértek vissza gyökereikhez, és hogy miként igyekeztek újra felvirágoztatni örökségeiket. Egy romos kastéllyal szinte a nulláról kezdeni, ráadásul egy kis faluban, miután az ember évekig luxusban élt, egyik nagyvárosból a másikba repkedett... nem könnyű - mégsem ismeretlen jelenség.
Mindezt pedig jól kiegészítették az olyan pluszt adó emlékek vagy személyek, mint a még élő grófnők/grófok, a régi nagy estélyek, és a történelmi események emlegetése.
Anyu, a nagyszüleim és a rokonok, barátok által rengeteg sztorit hallottam a régmúltról, jókat és rosszakat egyaránt; tudom, milyen volt az élet a Ceausescu korszakban, ismerem az elvett kastélyok huzavonáját, és azt is nagyon jól tudom, mennyire szerteágazó az erdélyi emberek családfája, hogy ott is él rokon, ahol nem is gondolnánk, és könnyen lehet, hogy a szemközti házban egy távoli unokatestvér lakik, akárcsak az utca végén, vagy a város/falu másik végében. Sőt! Bárhol.
De hogy ez mégis miként kapcsolódik Ugron Zsolna történetéhez? Egyszerűen: erről szól.
Az Úrilányok Erdélyben nem kimondottan regény, legalábbis nem a szó közismert formájában; inkább nyaralással egybekötött családlátogatás, mely bepillantást enged az erdélyi mentalistásba, miközben csodaszép tájak mellett suhanunk el. Tehát aki pergő cselekményre vágyik, ne ezt a kötetet emelje le a polcról, mert csalódás lesz a vége. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy egy életrajzi novelláskötet, regényes alapba fűzve, melynek keretét az erdélyi gyökerekkel rendelkező Anna, és az ő, ilyen-olyan behatásoknak köszönhető visszatalálása adja. A töltelék pedig a család, a barátok, ismerősök, ismerősök ismerősei és egyéb távoli emberek élettörténete.
Anna egy kolozsvári lány, aki szülőföldjét elhagyva Budapesten épített karriert, mely mára, a regény jelenidejére annyira meghatározza az életét, hogy szinte mindent eköré csoportosít. Már nem jár haza, helyette inkább francia vőlegényével éli a pesti nagyvilági életet, s munkát munkára halmoz. Ám amikor bécsi grófnő rokonának éves bálján tiszteletét teszi, történik valami, ami visszahívja Erdélybe, ahol a kezdeti ellenkezése és ridegsége ellenére újra késztetést érez a mielőbbi visszatérésre. Természetesen ehhez köze van egy férfinek is. Miután Anna kitalálja, miként fűzze össze a kellemest a hasznossal, megkezdődik a valódi utazás a múltba és egy másik világba.
Ugron Zsolna nagyon jó kis alapot épített fel, tele remek mellékelemekkel, de valahogy esetemben mégsem aratott átütő sikert. Sajnos sem a stílus, sem a mondanivaló lelkülete nem jött át, ami valószínűleg az írott formának és a karakterek kiforratlanságának köszönhető. Benne van minden, ami Erdélyt Erdéllyé teszi, a végeláthatatlan rokonságtól kezdve, mindenki élettörténetén át a kastélyokig és a történelem zordságáig, mégis... az írott szöveg sokszor elveszi a hangulatát, azt, hogy milyen is ez valójában. Többször is le kellett tennem a könyvet, annyira tömör volt az egyének élettörténete; ráadásul azt sem igazán értettem, miért kellene megismernem egy effektíve ismeretlen ember nagyszüleinek és szüleinek ifjúkortól kezdődő bonyodalmait. Részben tehát ez vett vissza az olvasás élményéből, mivel nem vagyok egy nagy memoárolvasó; részben pedig Anna hideg, elutasító karakterével sem sikerült azonosulnom.
Ami viszont nagyon tetszett, az a kastélyvisszakapós szál. Jó volt látni, olvasni, hogy a rengeteg károsító esemény után a jogos tulajdonosok visszakapták azt, ami az övék, s hogy emiatt, hátrahagyva jól vagy jobban szituált életüket, miként tértek vissza gyökereikhez, és hogy miként igyekeztek újra felvirágoztatni örökségeiket. Egy romos kastéllyal szinte a nulláról kezdeni, ráadásul egy kis faluban, miután az ember évekig luxusban élt, egyik nagyvárosból a másikba repkedett... nem könnyű - mégsem ismeretlen jelenség.
Mindezt pedig jól kiegészítették az olyan pluszt adó emlékek vagy személyek, mint a még élő grófnők/grófok, a régi nagy estélyek, és a történelmi események emlegetése.
Véleményem szerint a könyv nyugodtan elbírt volna hosszabb terjedelmet, bővebb, kevésbé vázlatos és csapongó kifejtéssel, picit masszívabb karakterábrázolásokkal, no meg kevesebb mini életrajzzal. Mindezek tekintetében azt mondanám, az Úrilányok Erdélyben egy remek alapokkal rendelkező történet, tele kiaknázatlan lehetőségekkel, melyet elsősorban azoknak ajánlanék, akik szeretik a lassabb, memoárosabb műveket, kíváncsiak Erdélyre, gasztronómiai utazást tennének ott, vagy egyszerűen csak érdeklődnek a kastélyok visszaperlése körüli és utáni dolgok iránt. A borító hangulata ellenére nem egy könnyed, nyáresti olvasmány, annál jóval komolyabb és markánsabb.
Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: a grófnő
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: csapongó stílus és írásmód
Borító: 5/4
Arab kávétorta
Hozzávalók a tésztához:
Mindezeket a hozzávalókat ebben a sorrendben el kell keverni. Majd két lapot sütni belőlük.
Hozzávalók a krémhez:
- 25 dkg cukor
- 6 db tojássárga
- 1 rúd vanília belseje
- 1 tábla étcsokoládé
- 20 szem őrölt kávé
- 1 evőkanál liszt
- 6 tojásból felvert fehérje
Mindezeket a hozzávalókat ebben a sorrendben el kell keverni. Majd két lapot sütni belőlük.
Hozzávalók a krémhez:
- 15 dkg cukor
- 3 tojássárgája
- 1 db egész tojás
- 1 ród vanília
- 2 dl tej
- 2 ek. feketekávé
- 1/2 tábla csokoládé
A hozzávalókból krémet kell főzni. Kihűlve 10 dkg vajat keverünk hozzá, és addig keverjük, míg jó habos nem lesz. Ezután a két tésztalap közé kenjük az egészet. Ha ez kész, Kávémázzal bevonjuk az egész tortát.
Hozzávalók a kávémázhoz:
A hozzávalókat forrásig főzzük, majd langyosra lehűtve használjuk.
- 1 dl erős feketekávé
- 15 dkg cukor
A hozzávalókat forrásig főzzük, majd langyosra lehűtve használjuk.
(forrás: Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben)
Nyereményjáték
A kommunizmus idején Romániában számos kastélyt és földterületet vettek el az emberektől, manapság viszont egyre több kerül vissza az őket megillető, eredeti tulajdonosok leszármazottaihoz. Játékunkban tehát a kastélyoké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy régi levelet, rajta néhány információval, melyek segítségével ki kell találnotok, melyik család visszakapott kastélyáról van szó. Ha ez megvan, a család nevét írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A mind a három feladatot teljesítők között kisorsoljuk a kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra is
07/28 Szembetűnő
07/31 Dreamworld
08/03 Sorok Között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése