“(...) leginkább a karácsony hangjait szeretem. Az utcasarkon álldogáló télapók csengettyűinek csilingelését, az ismerős karácsonyi slágerek dallamait a fonográfon és a kántálók édes, néha hamiskás hangján. Élvezem a város nyüzsgő forgatagát is. Izgatottan hallgatom a csomagolópapírok ropogását, az üzletek zacskóinak zörgését, és jókedvre derítenek az idegenek vidám karácsonyi köszöntései.”
Mi, a Blogturné Klub tagjai is hisszük, hogy a hang nagy jelentőséggel bír mindennapjainkban. Képes mosolyt csalni arcunkra, selyemként beburkolni szívünket-lelkünket, vagy egyszerűen csak elringatni bennünket. Olyan csoda, mely szemünket lehunyva is emlékeket, rég elfeledett érzéseket, illatokat, szeretteket tud felidézni.
Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket. Idén viszont hangot adunk nekik vagy életre keltőiknek.
Mától kezdve minden nap egy könyves karakter vagy szerző kíván nektek kellemes ünnepeket, s meséli el, ő miként vélekedik a Karácsonyról, videó- vagy hangüzenet formájában. Vendégeink között pedig épp úgy lesznek külföldi és magyar írók, mint állati, természetfeletti vagy emberi szereplők. A többi? Legyen meglepetés.
Természetesen a karácsony nem múlhat el ajándékozás nélkül, így ha válaszoltok néhány egyszerű kérdésre, a Blogturné Klub badass télapói a ti karácsonyfáitok alá is becsempészhetnek egy-egy meglepetést.
Jó szórakozást!
Mi, a Blogturné Klub tagjai is hisszük, hogy a hang nagy jelentőséggel bír mindennapjainkban. Képes mosolyt csalni arcunkra, selyemként beburkolni szívünket-lelkünket, vagy egyszerűen csak elringatni bennünket. Olyan csoda, mely szemünket lehunyva is emlékeket, rég elfeledett érzéseket, illatokat, szeretteket tud felidézni.
Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!
Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket. Idén viszont hangot adunk nekik vagy életre keltőiknek.
Mától kezdve minden nap egy könyves karakter vagy szerző kíván nektek kellemes ünnepeket, s meséli el, ő miként vélekedik a Karácsonyról, videó- vagy hangüzenet formájában. Vendégeink között pedig épp úgy lesznek külföldi és magyar írók, mint állati, természetfeletti vagy emberi szereplők. A többi? Legyen meglepetés.
Természetesen a karácsony nem múlhat el ajándékozás nélkül, így ha válaszoltok néhány egyszerű kérdésre, a Blogturné Klub badass télapói a ti karácsonyfáitok alá is becsempészhetnek egy-egy meglepetést.
Jó szórakozást!
11. nap
Bevezetésként engedjétek meg, hogy elmeséljem az egyik legérdekesebb karácsonyi időszakomat, ami minden terhével örök élmény maradt számomra.
Érettségi után virágkötő, -berendező, kereskedő szakra jelentkeztem; és bár mindig is tudtam, hogy nem ez lesz életem szakmája, izgalmas kitérőnek tűnt, olyannak, ahol kiélhetem a kreativitásomat.Másodévesként a Hilton szállodában lévő virágboltba kerültem, mint gyakornok. Ez persze önmagában is olyasmi, amit nem felejt el az ember. Nem a fényűzés miatt, hanem az olyan helyekre való bejutás végett, ami másként nem sokunknak adatik meg - legyen szó a szállodáról vagy a várnegyed többi helyszínéről. Egy ennyire népszerű, történelmi helyen pedig a karácsony is fényűzőbb, virágkötőként meg aztán kész téboly.
Azon a héten suliban kellett volna lennem, ám az iskolapad koptatása helyett kikértek, hogy segíteni tudjak a lányoknak. Volt nap, amikor a kolléganőmmel ketten öt-hat fát is fel kellett állítanunk, díszítenünk. Kicsit, nagyot, közepeset, gigászit. Eleinte ez tök jó buli, de amikor hetedik órája próbálsz egyediséget csempészni (mert azért a várnegyedben nem nézhet ki minden fa ugyanúgy) a dekorációba... az kicsit fárasztó. Volt, hogy pincében, félvakon, lovagi bábuk között aggattuk a gömböket, volt, hogy vendégek közt, a legnagyobb csendben, és olyan is akadt, amikor földön kúszva tekertük az égőket. A csúcs mégis a Hilton bálterme volt, egy akkora fával, hogy nem győztem pislogni - meg pánikolni, hogy két tériszonyos miként fogja megoldani a fentebbi részek ékesítését. :D
A fenyők mellett akadt azért más dolgunk is: adventi koszorúk, díszek készítése, girlandok és még sorolhatnám. Valószínűleg nem vagyok normális, de imádtam a koszorúkkal és az apró termésekkel pepecselni, ragasztgatni - még a forró ragasztó által leégetett bőröm sem érdekelt. S miközben a bolti, szállodai, éttermi, banki, templomi és mindenféle feladatokat csináltuk, rám még várt egy verseny is a Néprajzi múzeumban.
Mint említettem, a kerekeim száma hiányos. Minimum 60 centis koszorúalappal lehetett nevezni, ami nem kifejezetten szabványméret, így hát két dolgot tehet az ember: vesz egyet drágán vagy csinál. Én a degum szalmáját lenyúlva megkötöttem a saját alapomat, amit aztán bevontam krepp papírral. Miután ezzel megvoltam, 3 centis senecio (hamvacska) darabokkal és gombostűvel (igen, minden levelet egyenként tűztem, mint egy pikkelyt) körbetűzdeltem az alapom két oldalát (kívül-belül). Ködös emlékeim szerint 1,5-2 hétig csináltam napi 6 órában. Utána, kihagyva a gyertyák helyét, teleragasztgattam tükrökkel, termésekkel, és mindenfélével, amit el tudtok képzelni. Nyerni ugyan nem nyertem, ám magamnak sikerült bizonyítanom. És a koszorú a mai napig megvan.
Szóval 2011-ben két héten át karácsonyoztam, díszítettem, és olyan csodába csöppentem, mintha az Mikulás lappföldi műhelyébe kerültem volna a szálloda, a Mátyás-templom, a sok-sok étterem és bank helyett.
Szóval 2011-ben két héten át karácsonyoztam, díszítettem, és olyan csodába csöppentem, mintha az Mikulás lappföldi műhelyébe kerültem volna a szálloda, a Mátyás-templom, a sok-sok étterem és bank helyett.
Aztán persze december 24-én - amikor karácsonyfát látni se akartam - jött a bűvös mondat anyutól: olyan szépen feldíszítetted azokat a fákat, a miénket is megcsinálhatod. :D
Most pedig következzen Jessica Park videója (aki nagyon lelkesen vetette bele magát a videózásba):
Nyereményjáték
Karácsony közeledtével a mi szívünk is megenyhül, ezért mostani játékunk során csupán néhány egyszerű, jelképes értékű kérdésre kell válaszolnotok. Ha pedig mindegyik állomást teljesítitek, esélyetek nyílik megnyerni a bloggerek és szerzők által felajánlott varázslatos nyeremények valamelyikét.
De ez még nem minden!
Valamikor a turné során, meglepetésszerűen kisorsolunk egy szerencsést, aki különleges ajándékban részesül. Hogy miben? Kemese Fannitól fog kapni egy különleges (Pippa mentes) karácsonyi képeslapot - a többi viszont maradjon titok.
Fontos! A játékban csak az vesz részt, aki mindegyik kérdéssel megpróbálkozott. Továbbá csak magyarországi címre tudunk postázni, a nyerteseknek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Emellett a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírhatjátok, melyik nyereményt szeretnétek leginkább (ettől függetlenül lehet, hogy nem azt kapjátok), és azt is, ha valamelyik könyv már megvan nektek.
Kérdés:
Ki hurcolta mindenhova Fotó Finnt?
Nézzetek be a többi állomásra is
12/08 Biblioteca Fummie
12/09 Kelly és Lupi olvas
12/10 Insane Life
12/11 Függővég
12/12 Kelly és Lupi olvas
12/13 Always Love a Wild Book
12/14 Szembetűnő
12/15 KönyvParfé
12/16 Deszy könyvajánlója
12/17 Függővég 2
12/18 Dreamworld
12/19 Könyvvilág
12/20 Olvasónapló
12/22 Zakkant olvas
12/23 MFKata gondolatai
12/24 Blogturné Klub
Én nem látom a kérdést! Vaksi vagyok?? :-D
VálaszTörlés