Christie Golden - Eretnekség

A legújabb blogturné során ismét az Assasin’s Creed világába kalauzolunk el benneteket, ahol most Jeanne d’Arc történetét ismerhetitek meg egy teljesen új szemszögön keresztül. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és ha részt vesztek a nyereményjátékban, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Christie Golden: Heresy - Eretnekség

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514906
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Bayer Antal

Fülszöveg:

Végtelen ​összecsapás.

Ősi bűn.

Új felfedezés.

Simon, mint a templomosok Belső Szentélyének tagja hideg fejjel és a szokott gyakorlatias hozzáállásával lát munkához az Abstergo Industry történelemkutatási részlegének új vezetőjeként.

Azonban csillapíthatatlan kíváncsiságának köszönhetően magával ragadja a lehetőség, hogy őse, a legendás Jeanne d’Arc mellett harcoló Gabriel Laxart emlékein keresztül első kézből tapasztalja meg a történelmet.

Amikor első projektje részeként belép egy újonnan tervezett Animusba, meglepő tényekre bukkan arról, hogy milyen mélyen húzódik a templomosok és az orgyilkosok közötti konfliktus, és hogy mi mindenre képes Gabriel a nőért, akit egyszerre szeret és csodál. És köztük a legveszélyesebb igazságra: Hogy ki az eretnek… és ki az igazhitű.

Saját véleményem:

Az AC film új szenvedélyt hozott az életembe, méghozzá az assassinok imádatát. Azóta nem csak a kívánságlistám bővült nyolc könyvvel (plusz egy színezővel), de kiéhezett fenevadként vetettem rá magam a legújabb megjelenésekre is, mit sem törődve a korosztályi besorolásokkal.
Februárban a Last Descendants - A New York-i felkelés bebizonyította számomra, mennyire nagyszerű, lehetőségekkel teli világ ez, s hogy milyen széles körben képes kiszolgálni az olvasói igényeket. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, a Heresy esetében nem rettegtem a korosztályi szintlépéstől. Sejtettem, hogy sok szempontból más(abb) lesz, érettebb, nyersebb, tömörebb, és igazam is lett, Christie Golden vérprofi történetet állított össze.

A Heresy-ben történelem (és középkor) imádóként leginkább Jeanne d'Arc alakja vonzott, kíváncsi voltam, ha fikcióval vegyítve is, de milyen lehetett egy olyan legendás hős, mint ő testközelből; miféle kalandokon esett át, hogyan látták kortársai, ismerősei, és hogy miként is jutott el szörnyű haláláig. Az assassinok és templomosok jelen- és múltbéli csatározása pedig már csak extra habként szolgált.
Kívánságaim dacára meglepett, hogy a történelem ténylegesen milyen nagy szerephez jutott a regényben, eleinte többször is úgy éreztem, mintha egy izgalmas töriórán ücsörögtem volna, aztán ez középtájon átcsapott egy enyhe fokú fásultságba. Élveztem, amit olvastam, de egyrészt nem láttam, hogy bármelyik szálon haladtunk volna előre, másrészt hiába kalandoztam Jeanne d'Arc oldalán, őt magát nem ismertem meg. Jeanne számomra az utolsó egyharmadig egy túlhypeolt lánynak (valamint Főveréb és Septa Unella szerelemgyerekének) tűnt. Hiányoltam a kultuszának és tényleges tetteinek bemutatását. És nagyjából ugyanezt tudnám elmondani a vele kapcsolatos történelmi eseményekről, csatákról. Ott is voltam, láttam is meg nem is.

Jeanne helyett azonban kaptam két érdekes férfi főszereplőt.
Simonnal, a történet mozgatórugójával a beavatása kellős közepén ismerkedünk meg. A templomosok Belső Szentélyének tagjaként, az Abstergo történelemkutatási részlegének új vezetőjeként lát munkához, hogy bebizonyítsa forradalmi ötlete jövedelmező lehet a templomosok számára. Feltételezése szerint az Animus használatával nem csupán az Éden Darabokat lehet megtalálni, hanem olyan nyomokat is, melyek alapján kideríthető, mire és hogyan használták őket, illetve, hogy miként javíthatóak meg.
Simon hét napot kap, hogy őse által fontos információkat szerezzen Jeanne d'Arc kardjáról, az Éden Darabja 25-ről, ami működésképtelen. Ehhez kap egy társat, Victoriát, aki felügyeli utazásait, és azt, érzelmileg nehogy túlságosan is eggyé váljon felmenőjével, Gabriellel.
Gabriel fattyúként jelentéktelen alakja a történelemnek, nincsenek róla feljegyzések, személyét és tetteit sehol sem említik, a küldetés szempontjából mégis fontos, mivel ő volt az egyetlen és legjobb barátja Jeanne-nak (ebben a fikcióban) -  mondhatni végigkísérte rögös útján, s testközelből látta a kardot. A küldetés és a cél tehát adott, bonyodalomként pedig beúszik a képbe a filmből ismert Rikkin (a templomosok Belső Szentélyének egyik tagja), aki bizony nem rest szabotálni Simon munkáját, és a háttérből úgy irányítani a szálakat, hogy az elsőtől az utolsó oldalig jelen legyen a feszültség.

A cselekmény jelentős részét a szimulációk teszik ki, mégsem elhanyagolhatóak a jelen eseményei, melyet szerteágazósága miatt több nézőpontból is követhetünk. Miközben Rikkinék azon munkálkodnak, Simon nehogy olyasmikre bukkanjon, amiket nem szeretnének, ha napvilágra kerülnének, a templomosok iránt elkötelezett kutató, őse révén kénytelen olyan dolgokkal és eseményekkel szembesülni, amik feje tetejére állítják világát, és átrendezik szemléletmódját. És tulajdonképpen ez a folyamat, valamint Simon-Gabriel párosa az, ami feledhetetlenné teszi a történetet. Ketten együtt remekül működnek, Simon változása és a Gabriel érzéseivel kapcsolatban mutatott reakciói nagyon érdekesek, míg Gabriel egy alulértékelt fattyú hatalmas szívvel-lélekkel.
Nagyon szerettem az ő útját, ahogy végigkísérte Jeanne-t, kiállt mellette, és akkor is hűséges maradt hozzá, amikor minden veszni látszott. És hát hazudnék, ha azt mondanám, plátói érzelmei nem dobogtatták meg a szívemet. Leginkább mégis egyéni felemelkedése, erősödése és útja fogott meg, továbbá az, ahogyan az előtte összefutó assassin szálakat kezelte. Mindig megdöbbenek, mennyire nem csak fekete vagy fehér egyik vagy másik csapat; és hogy mennyire bele tudnak folyni ebbe a játszmába a történelem híres alakjai.
Az Assassin's Creed világában azonban nem csak a történelem és történelmi személyek felbukkanása a különleges, hanem a nagy egész, amiként a korábbi, párhuzamos vagy későbbi regényekkel egybefonódik. Nem mondhatnám magam nagy AC gurunak az egy - illetve most már kettő - regény- és filmélményemmel, de már ennyi alapján is lenyűgözött, mennyire egymásra épül és kisebb-nagyobb jelentéssel kapcsolódik a Heresy-hez akár a Last Descendant, akár a film. (És ezen a ponton illene megjegyeznem, mennyire örülök, hogy végül mégsem ez a sztori lett megfilmesítve - hiszen tökéletes példája annak, hogy van, ami könyvben, van, ami filmben működik.)

Egy szónak is száz a vége, a Heresy kalandos, brutális csavarokkal teli regény, mely úgy mutatja be a történelmet, hogy annak szereplőjévé varázsol. Christie Golden pedig zseniális szerző, lendületes, olvasmányos, tartalmas stílusa még a nagyok között is megállja a helyét.

Jómagam továbbra is emésztek, a középtáji fásulás után Christie Golden úgy felrázott és falhoz vágott, hogy míg élek, nem felejtem el. Brutális fordulatok, izgalmas karakterfejlődésekkel - ezt tartogatja az Eretnekség fináléja. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmi kalandregényeket.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Simon, Gabriel

Kedvenc jelenet: a hitugrás és a csavar

Negatívum:

Borító: 5/4
Sorozat: Assassin's Creed 9., de önállóan is olvasható

Nyereményjáték

Ezúttal, Jeanne-hoz hasonlóan, híres asszonyokat kell majd felismernetek a játék során, a képeik alapján. Mindhárman, a maguk módján ugyan, de komoly hatást gyakoroltak a történelemre. Nincs más dolgotok, mint a képhez tartozó nevet (nem muszáj a teljes nevet, lehet ez titulussal együtt is, mint például Viktória királynő) beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyesen válaszolók között egy példányt fogunk kisorsolni az Eretnekség című könyvből.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/31 Dreamworld

04/01 CBooks

04/02 Kelly & Lupi olvas

Cover Reveal - Napsötét

Kae Westa

Kae Westa író, szerkesztő. 2015-ben az év elsőkönyves debütálója lett a Magyar Könyvek Viadalán. Most jelenik meg harmadik fantasy regénye: A démon és a papnő és a Karvalyszárnyon után, a 2017-es könyvfesztiválra érkezik a Napsötét a Delta Vision Kiadó gondozásában.

 

Blog linkje: https://kaevilaga.wordpress.com/
Facebook: https://www.facebook.com/kaevilaga/

Fülszöveg

Túmilar világát elborította a Homály. A régi dicsőség a múlté: a pusztává lett földeket homályszülöttek légiói dúlják, és senki sem maradt, aki szembeszállhatna velük. Az Alkotók hatalma megtört, teremtőerejük elenyészett – rabláncon sínylődnek Mindenek Sötét Fejedelmének birodalmában, gyermekeik közül pedig csupán egy élte túl a végromlást.

Most ez az egy tartja fogságban őket.

Vrudla, a Kárhozott beteljesítette a bosszúját. Valaha ő volt a Nap az égen, az Alkotók lánglelkű Elsőszülöttje, aki szembeszegült a tilalmakkal, és elszabadította a pusztulást. Most kiválasztott: seregvezér, aki előtt egyetlen had sem állhatott meg, bajnok, aki diadalmaskodott egykori elöljárói felett, szerető, akit Mindenek Sötét Fejedelme, a testet öltött Homály emelt maga mellé… a folyvást zsugorodó világ peremén azonban feltűnik egy ragyogó ismeretlen, aki mindent felborít körülöttük és közöttük.

Mit tehet a Nap, ha a vetélytársa maga a Fény? Hűséges maradhat-e az örök lázadó, ha lábbal tiporják a kiváltságait? Létezhet-e megváltás egy haldokló világ számára, amiről már a hajdani és új urai is lemondtak?

Kae Westa harmadik regényével a fantasztikum ritkán látható szféráiba kalauzolja olvasóit: feledhetetlen élménnyel mutat be teremtést és bukást, hatalmasságok és feltörekvők, győztesek és legyőzöttek, zsarnokok és szerelmesek tündöklését és vég nélküli harcait.

Jöhet a borító? 

Készen álltok?

Biztos?

Dobpergés...

Joss Stirling - Angel

Joss Stirling ismét a savantok különleges világába kalauzol el bennünket, ezúttal Angel történet ismerhetjük meg a Manó Könyvek jóvoltából.
2017 március 25-től kétnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről. Érdemes követni a turnét, mert az értékelések mellett ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is egy példányt a könyvből!

Joss Stirling: Angel

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634033486
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:

Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.

Saját véleményem:

A savantok világa sok-sok évvel ezelőtt teljesen elvarázsolt, s azóta sem eresztett el.
Joss Stirling nem kínál világmegváltó gondolatokat, szépirodalmi minőségű szöveget, vagy olyan fordulatokat, amikbe az ember beleszédül. Nem, ő néhány órányi felhőtlen kikapcsolódást, szeretetet, cukiságot, boldogságot nyújt, olyat, ami átjárja a könyvmoly szívét-lelkét. És részben ez az, amiért annyira szeretem. Mert tudom, mit kaphatok.
Az Angelnek ebből kifolyólag hatalmas lelkesedéssel kezdtem neki, csakhogy ezúttal nem pont azt kaptam, mint amire számítottam. Egyre csak peregtek a lapok, én mégis kívülállóként szemléltem az eseményeket, és azon filóztam, hogyan üthetném le és áshatnám el a főszereplő hölgyeményt, aki olyan fokú unszimpátiát váltott ki belőlem, mint már réges-régen senki.

Angel egy hiperaktív, locsifecsi, dilinyós savant, aki képessége okán a vizet tudja uralni, szabadidejében pedig egy bandában vokálozik és hegedül. Hobbija már csak azért is érdekes, mert ezúttal a zene adja a történet hátterét. Pontosabban egy zenei fesztivál.
Joss Stirlingben az a nagyon jó  - üdesége mellett - , hogy nagyjából ugyanazt a történetet képes más csomagolásban úgy eladni, hogy az olvasó issza minden szavát, és nem törődik azzal, hogy ezt már olvasta párszor, egyszerűen élvezi a körítést. Ami viszont minden esetben különleges.
A síparadicsom, Velence és Afrika után ezúttal tehát egy fesztivál kulisszái mögé látogatunk el, aminek én nagyon örültem. Egyrészt ez olyasmi, ami sok fiatalt érint, megmozgat, érdekel, másrészt jóval közelibb lehetőség, mint egy afrikai túra, könnyebb személyes élményeket társítani hozzá. Bennem is rögtön felidézte a fesztiválos, koncertekre járós nyarakat. Az pedig, hogy a fesztivál backstage részében kalandozhatunk, ad egy extra izgalmi faktort az egésznek. Végtére is teljesen más a színpad előtti és mögötti élet.
Volt szerencsém megtapasztalni, milyen belsősnek lenni, ráadásul pont Angel életkorában, így őszintén mondhatom, amennyire lehet, ez a része életszerű a sztorinak. Teljesen jól átjön, mennyire emberiek a zenészek, vagy hogy milyen családias a hangulat, és éppen így megmutatkozik, hogy a hétköznapiság dacára, milyen őrült, szélsőséges és vad is tud lenni a dolog.
Szerettem a backstage-ben való járkálást, az összeverbuválódó társaságokat, a jammeléseket, és úgy unblock az ottani életet. Persze beleköthetnék az életszerűtlen elemekbe (világhírű banda lepacsizik a nevenincs kislánnyal, stb.), de felesleges, a Stirling-életérzésbe bőven belefér.

Amit viszont sehogy sem sikerült elfogadnom, az Angel személyisége. Az esetek többségében rettentően irritált, pedig alapvetően nincs bajom a cuki, vicceskedő, bespeedezett mókus karakterekkel, de ő... Mintha nem egy tizenhét, hanem tizenkét éves tinilány fejében jártam volna. A karaktere számomra túl soknak bizonyult, és ez sajnos kihatással volt magára a történetre is. Angel miatt nem sikerült elengednem magam, és néhány valóban poénos megjegyzését leszámítva inkább csak kínosan feszengtem a társaságában. És igazából az a kényszeres-muszáj viszony sem lendített a kedvemen, amibe hirtelen felbukkanó lélektársával keveredett. Az egész Marcus-Angel kapcsolat olyan volt, mintha beálltam volna egy hideg-meleg vizes zuhany alá. Egyik pillanatban utálták egymást, hallani sem akartak kapcsolatról, a másikban jártak, és úgy nyalták-falták egymást, hogy azt se tudtam, mi lelte őket. A szikra meg olyan volt, mint a mesékben... hol volt, hol nem volt.

Összességében tehát nem rossz ez a rész, a fiatalabb, 12-15 éves korosztály számára például tuti nyerő - pusztán számomra nem hozza az előző kötetek színvonalát. Bár az is lehet, hogy én lettem öregebb és komorabb.
Vannak nagyon jó részei, mint a backstage élet és maga a fesztivál; a konfliktus is kellően izgalmas, mi több,  a Benedict fiúk szerepe is kielégítő, csak hát Angel és romantikus szál - főként a regény első felében - döcög.
Elsősorban a fiatalabb olvasóknak ajánlom, ez a kis kelekótya, bohókás regény ideális lehet tanulás közbeni lazításhoz, hétvégi pihenőnek, vagy szünidei kikapcsolódásnak... netán fesztiválra hangolódáshoz.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Kurt

Kedvenc jelenet: homokozós

Negatívum: Angel

Borító: 5/5
Sorozat: Lélektársak 6. része, de önállóan is olvasható (ajánlott képben lenni a savantokkal)

Nyereményjáték

Angel és Marcus története nagyrészt egy zenei fesztiválon zajlik, ezért mi is ezzel kapcsolatos játékot találtunk ki. Három nagy magyar zenei fesztivált kell kitalálnotok a leírások alapján. Egy szerencsés nyertes pedig megnyerheti a kiadó által felajánlott könyvet.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk!

Magyarország egyik legnagyobb könnyűzenei fesztiválja, amit 1993 óta rendeznek meg minden évben Nyugat-Magyarországon, július első hetében és 5 napig tart.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/25 Kelly Lupi olvas
03/27 Könyvvilág
03/29 Dreamworld

Marie Antoinette musical

Lévay Szilveszter - Michael Kunze: Marie Antoinette

Színház: Budapesti Operettszínház
Rendező: Kerényi Miklós Gábor
Hossz: ~ 3 óra (szünettel)

Ismertető:

Különleges, drámai musical cselszövésről, forradalomról és szerelemről. A híres nyaklánc botrány, amely sokak szerint a Nagy Francia Forradalom kirobbanásának egyik látványos előzménye volt, a címszereplő boldogtalan királyné és egy nehéz sorsú szegény lány, Margrid történetén keresztül elevenedik meg. Egyikük a királyi palotában táncol, flörtöl és mindmáig a női szépség és vonzerő jelképes alakja, míg a másik Párizs külvárosában tengeti életét, ám Orleans hercegének politikai játszmái folytán, sorsuk összekapcsolódik. Halálosan szerelmesek lesznek a vonzó svéd grófba, Axel Fersenbe, mígnem Marie Antoinette gyönyörű nyakát végül a guillotine hasítja ketté, Margrid pedig forradalmi hősnővé emelkedik. Az események során mindketten döntően megváltoznak, s miközben kiderül, hogy féltestvérek, két rendkívüli személyiség kétségeit, örömeit és szenvedéseit ismerhetjük meg. A fordulatos történet a XVIII. századi francia paloták lenyűgöző termei és az ínségtől szenvedő szegények vad világának váltakozó képeiben elevenedik meg.
A csőcselék forradalmi mámora, a királyi pipogyaság és a sajtó már akkor felismerhető őrült hatalma, mai konfliktusok tömegével látja el Lévay Szilvesztert, hogy hol kivételes drámaiságú, hol finoman lírai melódiái felcsendüljenek.

Saját véleményem:

Hosszú évek óta motoszkál a fejemben egy Kultúra/Musical rovat, mivel akárhányszor színházban jártam, olyan élmények, érzések munkáltak bennem, amiket szerettem volna másokkal is megosztani, végül azonban mindig elengedtem. A tegnapi nap viszont olyan impulzusok értek, amiket nem akartam veszni hagyni. 

A színház a hétköznapi emberek varázslata. Egy olyan világ, amely kitépi nézőjét a valóságból, hogy egy olyan letűnt korba vagy képzelt világba repítse, ahol bármi lehetséges. Eggyé válhatsz a szereplőkkel, általuk szerethetsz, gyűlölhetsz, szomorkodhatsz, izgulhatsz, megmentheted a számodra kedves dolgokat, vagy éppen áldozatul eshetsz cselszövők ármánykodásának. Teheted mindezt úgy, hogy csak ülsz, nézel, és befogadod, amit néhány másik, hozzád hasonló ember a maga varázslatával életre hív. Az egész nem több néhány óránál, ám hiába alszanak ki a fények, sétálsz ki a teremből, még hosszú-hosszú órákig a valóság és álomvilág vékony határvonalán egyensúlyozol, ahol bár látszólag éled a megszokott napjaidat, gondolatban és lélekben félig-meddig még máshol jársz. Számomra ez a színház. Feltöltődés, mágia, érzelmi az- és másnaposság.  

Az Operettszínház esetében mindenképp. 

Az elmúlt évek során számos darabot láttam már (Szentivánéji álom, Szépség és a Szörnyeteg, Rómeó és Júlia, Elisabeth, Ördögölő Józsiás, Ghost, Rebecca), de mindig akadt valami új, ami hívogatott, Így volt ez a Marie Antoinette esetében is. Amióta műsorra tűzték, vágytam rá, hogy megnézzem - mit vágytam! majd' elepedtem érte! - és ha kicsit sokáig tartott is, az utolsó pillanatban azért csak összejött. Dórival sikerült a tegnap délutáni előadásra két jegyet elcsípnünk. Bár bevallom, a várakozás pillanataiba nem kevés kétség is vegyült részemről, tekintve, hogy sosem rajongtam Muri Enikőért, Vágó Bernadett ellenben a kedvenc színésznőm (jelenleg ők ketten játsszák a főszerepeket). Egyedül az vigasztalt, hogy Enikő mellett ott voltak a nagy kedvenceim, Hommonay Zsolt, MÁZS, Csuha Lajos - igen, igen, még az évtizedes R&J rajongók táborából származom -, Veréb Tamás, vagy Kékkovács Mara, akiben egykor ugyanúgy kételkedtem, mint most a fentebb említett hölgyben. Na, meg két olyan színész neve - Gubik Petra, Gömöri András Máté - is ott figyelt, akikre roppant kíváncsi voltam. Szóval összességében úgy álltam hozzá, nagy baj nem lehet.

Dórival negyed három körül találkoztunk Oktogonon, és miközben jól kibosszankodtunk magunkat, hogy Murphy kitolt velünk és a nyakunkba zúdított nem kevés esőt (értsd: hiába akartad kicsípni magad, úgy néztél ki, mint egy ázott veréb), szépen elballagtunk a színházhoz (ami mellett lazán elsétáltam, olyan rég voltam), ahol szokás szerint óriási tömeg várakozott. Bejutva első utunk a belső pénztárhoz vezetett, majd - ekkor még üres kézzel - felballagtunk az emeleti ruhatárhoz, hogy megszabaduljunk minden kolonctól.

Az előadásig fennmaradó időben Dóri előbb próbára tett a szelfizéssel (bocsi, tudom, hogy rémes vagyok), majd elfoglaltuk helyünket, amitől ugyancsak paráztunk egy kicsit, mennyire lesz jó - de szerintem abszolút jól jártunk ár-érték arányban. Itt szeretném jelezni, ha a pénztárcátok csak a szélső szektorokat engedi, netán a jobb helyek már elkeltek, akkor a jobb oldalt preferáljátok, mivel a kiugró színpadi jelenetek java balra koncentrálódik. Mi az "emelet jobb 5. sor 2-3." székén ültünk.

A darab kezdetéig Marie Antoinette-ről és XVI. Lajosról vetítettek rövid ismertetőket - hogy mit, azt ne kérdezzétek, mert abba a távolságba már vak vagyok -, ami szerintem jópofa ötlet volt, legalább azok is képbe kerülhettek velük, akik nem igazán tudtak róluk semmit. Ezzel együtt egyébként nem árt valamelyest ismerni a párost, minthogy a darab leginkább utolsó éveikre és a híres nyaklánc botrányra (ami tegnapig számomra is kimaradt) koncentrálódik, vagyis mellőzi azt a pazarló és hedonista életmódot, amit Marie Antoinette folytatott. 

A történelmi hűség boncolgatásába nem mennék bele; egyrészt annyira jól én sem ismerem a részleteket, másrészt egy musicalről beszélünk, amibe kell némi extra dráma, hogy dinamikusan működhessen a dolog. Az ellenben tagadhatatlan, hogy a Marie Antoinette nem a legjobb mű, amit valaha láttam - középkategóriás. Az eleje kicsit hosszú, és hiába telik el másfél óra, lényegi előremozdulás nem igazán történik, néha pedig az sem érthető, éppen mi zajlik a színpadon, vagy hogy ki kivel van és mit akar. Gondolok itt főként a tavaszi bálra és a nyakláncos simliskedésre. Nem szokott ilyesmivel gondom lenni, ám itt csúnyán elvesztettem a fonalat, annyira gyors, kusza és hirtelen volt.

Mindettől függetlenül a látvány és a színészi játék előtt leborulok. Látszott, hogy a művészek egytől egyig lubickoltak a szerepükben, és olyan alakításokat nyújtottak, amivel a Rómeó és Júlia eredeti gárdája óta nem találkoztam. Mintha valamiféle őserő szabadult volna fel belőlük. 

Hommonay Zsolt (Orleans hercege) oly' sok hős/szépfiú/nemes lelkű karakter után ezúttal élvezettel lubickolt a negatív figura nyújtotta lehetőségekben; ahányszor felbukkant, úgy éreztem, felrobbantja a színpadot - már a mű kezdetekor is. Zseniálisan hozta a hataloméhes firkász herceget, aki nyomdája és rangja latba vetésével ügyesen megtorpedózta a királyi párt. És hozzá hasonlóan Veréb Tamás (Jacques Hébert) is meglepett ravasz és kissé indulatos, lázadó figurájával, ahogy Orleans hercegével karöltve gázolt át mindenen és mindenkin. Nem gondoltam volna, egy annyira szimpatikus, vidám srác, mint ő, képes lehet erre, de kellően rácáfolt sztereotípiámra.
Akárcsak Muri Enikő. Hatalmas meglepetésként ért - és őszintén megmondom, soha nem gondoltam, hogy ezt fogom írni -, de akkorákat és olyan csodaszépen énekelt, hogy nem győztem pislogni, sokszor még a hideg is rázott. Elképesztően jól hozta Marie Antoinette emberiségét; a nőt, akinek legnagyobb bűne a szépség és a jólét iránti szeretete volt, az anyát, akit koholt vádakkal illettek, a kislányt, akit túl korán kényszerítettek bele egy olyan házasságba, s ezzel együtt rangba, amivel nem tudott mit kezdeni, a szerelmes asszonyt, aki arra vágyott, hogy szeressék, és a feleséget, aki mindennek ellenére kitartott férje mellett a legnagyobb bajban. Egy kicsit ugyan hiányoltam a tékozló Marie-t, aki még az anyját is kiborította, ám ez aligha róható fel Enikőnek. És nagyjából ugyanez igaz MÁZSra, Gubik Petrára, valamint Gömöri András Mátéra is.
Mészáros Árpád Zsoltról tudtam/tudom, milyen kincs rejlik a torkában (épp emiatt fájlalom, hogy olyan kevés szerepe volt), mégis érdekes és új élmény volt visszahúzódó, kevésbé hangember szerepben látni. Azon már meg sem lepődök, hogy így is akkora hatást gyakorolt rám, hogy legszívesebben sírva fakadtam volna szegény Lajos szólóján, vagy megölelgettem volna, amikor feleségével beszélgetett a nő szeretőjéről.
És ha már szóba került Alex von Fersen, akkor muszáj kitérnem Gömöri András Mátéra. Sok szempontból tartottam tőle, ám bebizonyította, az új generációnak olyan tagja, akire határozottan oda kell figyelni. És hát ami azt illeti, láthatólag (igen, ilyenkor az ember visszanyeri látását néhány - fájdalmasan - rövidke percre) a sok edzés sem volt hiábavaló.

A végére hagytam Gubik Petrát, aki Margridként épp olyan fontos és meghatározó alakja ennek a darabnak, mint Marie Antoinette. A francia csőcselék szószólójaként, vérbeli lázadóként nagyon heves, indulatos figura, de másként, mint az őt mentoráló herceg vagy költő. Ő nem gazdagságra, hatalomra, hanem igazságra vágyik, arra, hogy a nincsteleneket ne tiporják sárba. S pont emiatt gyűlöli meg a nemeseket, valamint Marie Antoinette-et, akit a sajtó koholt vádakkal illett.
Szembekerül tehát két nő, akik sokáig külön utakon, egymástól igen eltérő világban élik napjaikat, és harcolnak a számukra fontos dolgokért, majd sorsuk szép lassan egybefonódik. Kettejük találkozása pedig rendkívül drámai, mégsem túlzó. Egyikük sem fordul ki önmagából, mégis hatással vannak a másikra. Történeti szempontból minden elismerésem a rendezőé, ám az igazi bravúrért a karaktert életre keltő hölgyet illeti dicséret.
Petráról rengeteg rosszat hallottam, tegnap délután mégis egy erőteljes, sziporkázó lányt láttam.

A méltatások sorát egyébként hosszan folytathatnám Csuha Lajostól kezdve a divattervező és fodrász dilis duóján át a lehengerlő tánckarig, akik ezúttal is bravúros ügyességgel támogatták a színészeket, és külön kiemelhetném a bőrdzsekis ikreket, akik magasan kiugrottak a többiek közül, ám akkor ez egy végeérhetetlen beszámoló lenne. Én pedig még szeretném elmondani, hogy a díszlet - noha kicsit szerényebb volt az eddigiekhez képest, és az MA logó is erőszakosan uralta a teret -, valamint a színpad- és mindenféle más technika mennyire egyedülálló és nemzetközi színvonalú volt ezúttal is. Nem is feltétlen a durrogásra gondolok, ami már-már kötelező operettszínházas védjegy, hanem a tűz érzelmet kifejező (düh, szomorúság, lázongás, elszántság, kilátástalanság, stb.) használatára, a fémrudak taktusára, valamint arra a borzasztóan nagy francia zászlóra, amitől majdnem infarktust kaptam! Te jó ég, ahogy az lepottyant és koppant a semmiből, csupán néhány centire egy ember előtt... Ott egy picit megállt bennem az ütő.

Összességében maga a cselekmény és a dalok nem ejtettek sosem múló szerelembe, de a színészek, táncosok és a díszlet elkápráztatott. És ugyanez érvényes a darab mögöttes gondolataira. Érzelmileg nagyon megragadott, és rám telepedett a karakterek (a nő, aki csak szeretni és élni akart; a király, aki nem vágyott hatalomra, csak egyszerű életre, és arra, hogy boldoggá tegye feleségét - még akkor is, ha az más karjaiban lel örömre -; a szerető, aki könnyű felkapaszkodás helyett szerelme érdekeit helyezte előtérbe; a nincstelen lány, akit mindenki kihasznált, eldobott, átvert) kilátástalansága, és az, hogy milyen szörnyűségekre képes az ember puszta becsvágyból. Számomra a musical vége kész érzelmi katarzis volt, mintha a lelkembe férkőzött volna mindaz, amit láttam.

Egy dolgot viszont nem értek. Lehullik a függöny, véget ér a darab, jön a tapsrend, ám sok néző, mintha robot lenne feláll és kirohan. Miért? Két perccel előbb lesz rajtuk a kabát? Nem hiányzik számukra az a valóságba visszavezető út, ahol a színészek félig önmaguk- félig alakított karakterük? A tiszteletről nem is beszélve. Nem értem, de nem is akarom. Nekem az egyik kedvenc részem. Megtisztelni a művészeket, látni a felszabadultságukat, örömüket, összetartásukat, hallani a taps erősségét, és akklimatizálódni a valóságba.

Dóri, köszönöm a tegnapi napot, egy élmény volt, folyt. köv. április másodikán. 

És bár biztos nem olvassák, de az Operettszínháznak is köszönöm az élményt.

Megjelenési összefoglaló - Könyvmolyképző

A Könyvmolyképző megjelenéseivel kapcsolatban rengeteg információ repked molyon és Facebookon egyaránt - annyi, amennyit egyszerűen képtelenség követni. Éppen ezért arra gondoltam, a Ti kérdéseitek, és a Kiadó válaszai alapján összegyűjtöm az alábbi listát, ami remélhetőleg útmutatóul szolgál, mi mikorra várható - ha várható. 

Azt azonban fontos megjegyezni, ez nem egy kőbe vésett lista, simán változhat bármikor. Ráadásul vannak régebbi válaszok is, ám ezeket külön jeleztem.
Jó csemegézést! :)

A

• A. Meredith Walters: Light in the Shadows

>>> Könyvfesztiválra várható

• Amie Kaufmann – Megan Spooner: Lehullott csillagok folytatása

>>> várható jövőre (2016-os válasz, tehát idén)

• Amie Kaufman – Jay Kristoff: Illuminae

>>> Valószínűleg Könyvfesztiválra érkezhet

• Anna Sheehan: No Life But This

>>> Sajnos egyelőre nem tudunk semmilyen konkrétummal szolgálni a folytatást illetően.

B

• Bryn Greenwood: All the Ugly and Wonderful Things

>>> Ami az All the Ugly and Wonderful Things megjelenését illeti, sajnos pontos időpontot még nem tudunk mondani, mert egyelőre tervezési fázisban van a kötet. Talán jöhet még az idén, de ez egyelőre egy optimista gondolat csupán, így ígérni nem merjük. Az év második felében várhatóan már többet fogunk tudni róla. :)

• Brent Weeks: The Blood Mirror

>>> Szeretnénk folytatni ezt a nagyszerű sorozatot. Idén sajnos már nem tudunk sort keríteni rá, így legkorábban jövőre várható az új kötet.

• Brigid Kemmerer: Secret

>>> az Elementál sorozat következő részéről sajnos egyelőre nem tudunk konkrétumot

• Beth Revis: A Million Suns

>>>  A második rész idén várható.

C

• Colleen Hoover: Confess

>>> Jó hírünk van: tervezzük megjelentetni a kötetet, jelenleg is a fordítónál van. Nagyon örülnénk, ha már a Könyvhétre megjelenhetne, szurkoljatok, hogy elkészüljön! ;)

• Colleen Houck: Tigris sorozat 4. kötete

>>> Mi szeretnénk megjelentetni, de sajnos problémáink akadtak a jogtulajdonossal. Nagyon reméljük, hogy elrendeződik a dolog, de egyelőre emiatt sajnos nem tudunk konkrétumot mondani a negyedik részről. :(

• Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Soha, de soha második része

>>> Könyvhétre várható a második kötet

• Cassandra Clare és Holly Black : A vaspróba sorozat 3.

>>> Várhatóan a Könyvfesztiválra érkezik. :)

• C. C. Hunter: Born At Midnight – Született éjfélkor

>>> Egyelőre nem született róla döntés, így nem tudunk semmi pontosabb információval szolgálni.

• Cassandra Clare: A végzet ereklyéi és a Pokoli szerkezetek sorozat új borítóval

>>> Pontos időpontot sajnos nem tudunk mondani, de várhatóan jönnek az idén.

D

• Diana Gabaldon: Az ősz dobjai

>>> Az Outlander 4. és az Édes mostoha (az új címe: Legdrágább mostohabátyám) várható a Könyvfesztiválra

E

• Elle Kennedy: The Mistake (Off-Campus 2.)
>>> nagy eséllyel Könyvhétre várható, reméljük, semmi nem akadályozza majd, hogy hozhassuk. És ugyanez igaz Az üzlet folytatására is, Könyvhétre tervezzük azt is.



G

• Gail Carriger: Timeless
>>> Még mindig alakulnak a terveink, így sajnos pontos megjelenési időpontról egyelőre nem született döntés.
>>> A sorozat sajnos masszívan veszteséges, csak a szerző és az irántatok táplált szeretetünkből jelenik meg. Jó eséllyel így lesz ez a jövőben is, de biztosan megértitek, hogy jelen helyzetben erre még csak tippelni sem tudok. hogy mikor.



I

• Ilona Andrews: Magic Burns
>>> Várhatóan ősszel érkezhet a második Kate Daniels kötet



J

• Jus Accardo: Tremble
>>> A sorozat harmadik részét év végén szeretnénk kiadni, a 2.5 kötet az idei terveink között sajnos nem szerepel.

• Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss
>>> A White Hot Kiss első része várhatóan Könyvhétre érkezik. :)

• Jenny Han: PS.: I Still Love You
>>> A kötet jelenleg a fordítónál van, várhatóan ősszel érkezhet. :)

• Joe Abercrombie
>>> A Könyvhétre érkezik Abercrombie kötet, a Sharp Ends,

• Julie Cross: Vortex
>>> a Tempest folytatásáról viszont egyelőre nem tudunk biztosat mondani – egyelőre nem kapott időpontot.

• Jessica Shirvington: Endless
>>> Ha minden jól megy, év végére meg is jelenhet, de még sok a munkánk a kötettel. Mindenesetre igyekszünk :)

• J. M. Darhower: Redemption
>>> Sajnos a Sempre folytatásához még nem tudunk pontos időpontot.

• J. A. Redmerski: Reviving Izabel
>>> Sajnos egyelőre nem tudjuk megmondani. :(

• Jay Crownover: Rule & Jet
»> Nagy örömünkre nálunk jelenik meg a folytatás, méghozzá Komáromy Rudolf fordításában. Igyekszünk beidőzíteni a Könyvfesztiválra, de még sok a munkánk a kötettel.
A Rule újrakiadása egyelőre nem szerepel a terveink között, de sose tudhatjuk mit hoz a jövő :)

• Jeaniene Frost: One Grave at a Time
>>> One Grave at a Time várhatóan jövőre érkezik

• Jeaniene Frost: Once Burned (Night Prince sorozat)
>>> idén pedig elkezdjük a Night Prince sorozatot, reményeink szerint a Könyvhétre már megjelenhet az első kötet. :)

•Jessica Park: Restless Waters
>>> Egyelőre erről sem tudunk pontos információval szolgálni

• Jessica Sorensen: The Destinity of Violet and Luke
>>> Érkezik, de pontos időpontot sajnos itt sem tudunk még mondani

• J. L. Armentrout: Oblivion 3.
>>> Reméljük, hogy jöhet a Könyvfesztiválra

• Jasinda Wilder: Falling Under
>>>  Egyelőre sajnos nem tudunk konkrétumot mondani róla

• Jennifer L. Armentrout: Stay With Me
>>> Várhatóan Könyvhét

• Jennifer L. Armentrout
>>> Jövőre érkezik a Dark Elements sorozat és várhatóan a Titan is. (2016-os válasz, tehát idén)

• Julie Kagawa: Vastündérek sorozat 4. része
>>> Sajnos a Vastündérek sorozat 4. részének a helyzete kissé bonyolult jelenleg, de igen, tervezzük kiadni, pontos időpontunk egyelőre nincs.

• Julie Kagawa: The Eternity Cure
>>>  Egyelőre erről sem tudunk pontos megjelenési időponttal szolgálni, de tervezzük folytatni.

• Jessica Sorensen: The Forever of Ella and Micha – Ella és Micha jövője
>>> Könyvfesztiválra érkezik, tehát áprilisra várható.



K

• K. Bromberg: Fueled
>>> A Fueled nagy eséllyel Könyvhétre várható, reméljük, semmi nem akadályozza majd, hogy hozhassuk.

• Kelly Creagh: Oblivion
>>> Az Oblivion valószínűleg még idén nyárra várható

• Kelley Armstrong: Stolen – Elragadva
>>> Mindenképp szeretnénk megjelentetni idén, jelenleg a Könyvhétre van betervezve. :)

• K. A. Tucker: One Tiny Lie
>>> Őszre várható

• Kylie Scott: Deep
>>> A Deep várhatóan ősszel érkezhet.

• Kresley Cole: Endless Knight
>>> a Végtelen lovag csak nyárra.

• Katie McGarry: Chasing Impossible, Breaking the Rules
>>>  Nagy eséllyel várható, de egyelőre nem tudunk pontos időpontot mondani. Viszont terveink szerint 2017-ben érkezik a Breaking the Rules, a 1,5. kötet, újra Noah-val és Echóval. :)

• Kerstin Gier: Silber 3.
>>> még az idén érkezik a harmadik rész.



L

• Lisa Jane Smith: The Salvation – Unseen · Lisa Jane Smith: The Salvation – Unspoken · Lisa Jane Smith: The Salvation – Unmasked
>>> Ezekről a kötetekről sajnos egyelőre nem tudunk pontos információval szolgálni.

• L.J. Smith: Secret Circle The Divide
>>> A jelenlegi terveink alapján nem tervezzük kiadni a harmadik köteten túl a sorozatot, de sosem tudhatjuk mit hoz a jövő.

• Leigh Bardugo: Ruin and Rising
>>> Erről a könyvről egyelőre nem tudunk biztosat mondani. De pánikra semmi ok, ez csak annyit jelent, hogy most sajnos nem tudunk biztos megjelenési időpontról beszámolni, mert még alakulnak a dolgok a háttérben. :)

• Lisa De Jong: Amikor esik című könyvének a folytatása
>>> Egyelőre sajnos nem tudunk semmilyen konkrét információval szolgálni a folytatást illetően.



M

• Maggie Stiefvater: The Raven King
>>> Szuper hírünk van: terveink szerint a Könyvhétre, azaz júniusra érkezik a The Raven King! :)

• Mia Sheridan: Archer's Voice – Archer hangja
>>> Könyvhétre tervezzük

• Marie Rutkoski: The Winner's Crime
>>> A következő Marie Rutkoski kötet várhatóan ősszel érkezhet. :)

• Marissa Meyer: Heartless
>>> Rengeteg munkánk van még a könyvvel, így sajnos nem valószínű, hogy idén megjelenhet a Hearthless,a jövő év tűnik biztosabbnak.

• Marie Lu: The Young Elites
>>> Remek hírt közölhetünk: várhatóan már az év végén megjelenhet az első kötet, a The Young Elites. A könyvet a Legenda trilógia fordítója, AncsaT fordítja :)

• Marc Levy: Ha lenne még egy esély 2.
>>>  Egyelőre sajnos nem szerepel a közeli terveink között. :(

• Maria V. Snyder: Magic Study
>>> Könyvfesztiválra várható. :) És terveink szerint a Magic Study is jöhetne akkorra, ha a jogtulaj meg az égiek is úgy akarják. :)

• M. Leighton: Rosszfiúk harmadik része
>>>  Igen, jövőre érkezik a harmadik rész. (2016-os válasz, tehát idén)

• Michelle Hodkin: The Retribution of Mary Dyer
>>> Sajnos egyelőre erről a kötetről sem tudunk pontos információval szolgálni



N

• Neal Shusterman: Unwind
>>> Sajnos egyelőre erről sincs pontosabb információnk

• Nalini Singh
>>>  Könyvfesztiválra érkezik az új Nalini kötet, tehát áprilisban várható. (Angyali vadász sorozat)

• Nicole Williams: Clash
>>>  terveink szerint a Könyvhétre már meg is jelenhet



P

• Peter V. Brett: Démon ciklus 4. kötete
>>> Egyelőre nem született döntés a megjelenési időpontról, így sajnos bármennyire szeretnénk, jelenleg nem tudunk pontos dátummal szolgálni. + Terveink szerint mindenképp érkezik a folytatás, csak időpontot nem tudunk még. :)

• Penelope Ward: Stepbrother Dearest
>>> Jelenlegi terveink szerint áprilisban, a Könyvfesztiválra fog megjelenni. :)

• Paullina Simons: A bronzlovas
>>> Könyvfesztiválra tervezzük :)

• Peter Lerangis: A világ hét csodája sorozat
>>>  Egyelőre sajnos nem tudunk pontos információval szolgálni.



R

• Rick Riordan: The Sword of Summer
>>> Szépen-lassan reményeink szerint ez a sorozat is sorra kerülhet.

• Richard Paul Evans: Michael Vey sorozat ötödik része
>>> Áprilisra várható az ötödik kötet. :)

• Renée Carlino: Sweet Thing
>>> A Sweet Thing folytatásáról egyelőre nem tudunk pontos információkkal szolgálni.



S

• Sara Shepard: Pretty Little Liars
>>> Az első rész várhatóan ősszel, a második pedig év végén érkezhet. Mindenesetre sok munkánk van még a kötetekkel, így száz százalékra nem tudjuk megígérni az időpontokat. (úgy néz ki, sikerül filmborítós kiadással elétek tárni a könyveket. + új fordítás)

• Shannon Hale: Midnight in Austenland
>>> A Midnight in Austenland viszont egyelőre sajnos nem szerepel a terveink között. :(

• Shelly Crane: Significance – Bizonyosság 2.
>>> Egyelőre nem született döntés a folytatásról, így pontosabb információval nem tudunk szolgálni.

• Stephenie Meyer: Life and Death
>>> szeretnénk kiadni a kötetet, de a pontos időpontról még nem született döntés, alakulnak a terveink.

• Sarah MacLean: A Rogue by Any Other Name
>>>  A Rogue by Any Other Name őszre várható a mostani terveink szerint. :)

• Sarah J. Maas: Empire of Storms
>>> Sajnos egyelőre még nincs időpontunk hozzá, viszont a másik sorozat,

• Sarah Addison Allen: Lost Lake
>>> Könyvfesztiválra várható. :)

• Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury
>>> az ACOTAR folytatása őszre várható – ezt már beütemeztük :)

• Samantha Young: Out of the Shallows
>>> sajnos egyelőre nem tudjuk, viszont a Dublin Street harmadik része őszre várható :)



T

• Trisha Ashley: Twelve Days of Christmas
>>> Várhatóan év végére, karácsony környékére el tudunk készülni vele.

• Tara Sivec: Troubles and Treats
>>> Szintén érkezik jövőre :) (2016-os válasz, tehát idén)

• Tarryn Fisher: Tolvaj
>>> terveink szerint idén érkezik

• Tammara Webber: Good for You
>>> Sajnos egyelőre nem tudunk róla pontos információval szolgálni



W

• Whitney G.: Reasonable Doubt Full Series
>>> Egyelőre idénre tervezzük, de még nem kapott körülbelüli megjelenési időpontot, így sajnos pontosat nem tudunk mondani róla. Mindenesetre érkezik. :)

Nicolas Barreau - Egy este Párizsban

2017 februárjában a Park Könyvkiadó újra megörvendeztette a romantikus szíveket, hiszen megérkezett hazánkba Nicolas Barreau legújabb regénye, az Egy este Párizsban. A Blogturné Klub négy bloggere ered a történet nyomába, hogy bemutassa Nektek a kötetet. Tartsatok velünk, s nyerjétek meg a három nyereménykönyv egyikét!

Nicolas Barreau: Egy este Párizsban

Kiadó: Park Kiadó
ISBN: 9789633551967
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa

Fülszöveg:

Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.

Saját véleményem:

Ha február vége-március eleje, akkor irány Párizs, hisz minden évben vár rám egy különc üzlet tulajdonos, aki egy, a semmiből felbukkanó, majd tovaillanó piros ruhás-kiegészítős hölgy utáni nyomozásával végigkalauzol a szerelem városának leghangulatosabb helyszínein, átadva a tipikus francia életérzést. Merthogy ez maga Nicolas Barreau; szívében-vérében van Párizs. És ez az, amiért évről évre sikerül elvarázsolnia, s elfelejtetnie velem, hogy újra és újra ugyanazt a történetet olvasom más díszletben és szereposztásban. Hisz azt hiszem, így, a harmadik kötet ismeretében már nyugodt szívvel kijelenthetem, Barreau bevált alapokkal dolgozik, de jól csinálja.
Mára az olyan apróságok, mint az Eiffel-torony, a piros ruhás-kiegészítős hölgy alakja, valamint az ő eltűnése, a különc, s kissé bohókás tulajdonos férfi narrátor, valamint a nő utáni nyomozás ikonikus kellékeivé váltak az írónőnek. Annyira, hogy ezek nélkül el se tudnék képzelni tőle semmit. Az egésznek van egy megmagyarázhatatlan bája, atmoszférája, ami körbeöleli olvasóját. Emiatt van az, hogy tűkön ülve várom a februárt és a kiadó megjelenési listáját. Barreau nélkül nincs évkezdés!

Az Egy este Párizsban főhőse Alain egy kissé különc, álmodozó figura, aki mer hinni álmaiban és megkísérelni a lehetetlent. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egykoron csapot-papot otthagyott, hogy átvehesse hőn szeretett művészmozijának irányítását, s mikor az hanyatlani látszott a nagy multiplexek között, nem csupán kitartott elvei (büfé mentesség) mellett, hanem előrukkolt egy igazán egyedülálló ötlettel is: minden szerdán retró film klasszikusokat vetít.
Arra viszont talán ő maga sem gondolt, terve milyen nagy horderejű változásokat hoz majd életébe; hogy beleszeret a piros kabátos lányba, aki minden szerdán a 17. sorból figyeli az aktuális filmet, vagy hogy egy éjszaka megjelenik Amerika egyik leghíresebb rendezője a bájos és közismert színésznő társaságában, aki csak az ő mozijában tudja elképzelni legújabb filmjének ikonikus jelenetét; s hogy mindez együtt, és külön-külön is összekuszálja majd mindennapjait.

Azok számára, akik ismerik a szerző munkásságát, mindez talán nem újdonság; részben így is van. Ugyanakkor az előző regényekhez képest itt van némi turpisság a történet szerkezetét illetően. Minden fordulat előtt kapunk egy néhány mondatos összefoglalót a végkifejletről (például Mélanie eltűnéséről), de csak utána ugrunk vissza az időben, és éljük át ténylegesen az odáig vezető utat.
Számomra ez üdítő újdonságként hatott.
Ami viszont mit sem változott, az Barreau már-már meseszerű elbeszélése. Félelmetes, mennyire ért a szavakhoz! Képes olvasóját kirángatni a szürke hétköznapok monotonitásából, és egy habókos, szerelmes városkába repíteni, ahol minden kicsit túlzó a szó legjobb értelmében. Én legalábbis valahogy így képzelem Párizst - egyszerre modern és régi, művészi és átlagos, romantikus és szabad, vidám, mégis zord.

A történet középpontjában a rejtélyes Mélanie áll, aki bájos személyiségével egyetlen éjszaka alatt magába bolondítja Alaint. Csodálatos órákat töltenek el kettesben, melynek eredményeként egy második randit is megbeszélnek. Közben viszont Alain mozijában felbukkan a rendező és színésznő, akiket újságírók-, valamint paparazzik hada, na meg számtalan újságcikk követ, és főhősünk hirtelen egy egészen új világban találja magát. Mindez azonban semmit sem változtat a piros kabátos lány iránti érzésein, aki azonban nem jelenik meg a találkozón.
Vajon baleset érte? Rokonánál ragadt Bretagne-ban? Netán a meggondolta magát vagy pletykalapok tántorították el? Alain ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik megtalálni a választ, miközben szíve hölgyét kutatja. Az egyetlen bökkenő, hogy vajmi keveset tud róla, miközben azonban egyre több szál keveredik az egyenletbe.
Természetesen nem árulom el, mi lett Mélanie-val, ám annyit elmondhatok, ezúttal a válasz - pontosabban annak egy bizonyos része - jóval egyértelműbb, mint korábban. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek rejtélyek, keszekusza utak, zsákutcák vagy meglepetések, mert azokból bizony bőven kijut.

Összességében nekem ez a rész jobban tetszett, mint A világ végén megtalálsz, de egy picikével alulmaradt az Álmaim asszonyához képest. Az viszont tény, hogy Nicolas Barreau fanoknak kihagyhatatlan! A szerző ezúttal is újabb művészeti ágba (filmek) enged betekintést, miközben gyönyörű helyszínekkel, egyedi mellékszereplőkkel, érdekfeszítő cselekménnyel, finom humorral és egy jó főszereplővel teszi még ellenállhatatlanabbá művét.
Szívből ajánlom azoknak, akik könnyed kikapcsolódásra, francia életérzésre, aranyos romantikára, vagy valamilyen ínyencségre vágynak. Az Egy este Párizsban egy falatnyi boldogsághormon.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Alain és a munkatársai

Kedvenc jelenet: az első éjszaka

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: önálló

Helyszínek

Alexandre III

La Palette 

Vendôme tér

Ritz Hotel

Hemingway bár

 Bourgogne utca

Seine utca

Cafe de Flor

Nyereményjáték

Nicolas Barreau regényei nem csupán tartalmukat, de megjelenésüket tekintve is mindig különlegeset adnak az olvasónak. A borítók védjegyévé vált, hogy az Eiffel-torony kivétel nélkül mindegyiken feltűnik. Így ebben a játékban Párizs egyik legismertebb jelképével kapcsolatban hívunk Titeket kalandozásra. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést az Eiffel-toronnyal kapcsolatban. A helyes választ kérjük a Rafflecopter megfelelő sorába beírni. Jó szórakozást!
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés:
Milyen alkalomból építették az Eiffel-tornyot?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/03 Szembetűnő
03/05 Deszy könyavjánlója
03/07 MFKata gondolatai
03/10 Dreamworld