A legújabb blogturné során ismét az Assasin’s Creed világába kalauzolunk el benneteket, ahol most Jeanne d’Arc történetét ismerhetitek meg egy teljesen új szemszögön keresztül. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és ha részt vesztek a nyereményjátékban, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.
Christie Golden: Heresy - Eretnekség
Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514906
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Bayer Antal
Fülszöveg:
Végtelen összecsapás.
Ősi bűn.
Új felfedezés.
Simon, mint a templomosok Belső Szentélyének tagja hideg fejjel és a szokott gyakorlatias hozzáállásával lát munkához az Abstergo Industry történelemkutatási részlegének új vezetőjeként.
Azonban csillapíthatatlan kíváncsiságának köszönhetően magával ragadja a lehetőség, hogy őse, a legendás Jeanne d’Arc mellett harcoló Gabriel Laxart emlékein keresztül első kézből tapasztalja meg a történelmet.
Amikor első projektje részeként belép egy újonnan tervezett Animusba, meglepő tényekre bukkan arról, hogy milyen mélyen húzódik a templomosok és az orgyilkosok közötti konfliktus, és hogy mi mindenre képes Gabriel a nőért, akit egyszerre szeret és csodál. És köztük a legveszélyesebb igazságra: Hogy ki az eretnek… és ki az igazhitű.
Saját véleményem:
Az AC film új szenvedélyt hozott az életembe, méghozzá az assassinok imádatát. Azóta nem csak a kívánságlistám bővült nyolc könyvvel (plusz egy színezővel), de kiéhezett fenevadként vetettem rá magam a legújabb megjelenésekre is, mit sem törődve a korosztályi besorolásokkal.
Februárban a Last Descendants - A New York-i felkelés bebizonyította számomra, mennyire nagyszerű, lehetőségekkel teli világ ez, s hogy milyen széles körben képes kiszolgálni az olvasói igényeket. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, a Heresy esetében nem rettegtem a korosztályi szintlépéstől. Sejtettem, hogy sok szempontból más(abb) lesz, érettebb, nyersebb, tömörebb, és igazam is lett, Christie Golden vérprofi történetet állított össze.
A Heresy-ben történelem (és középkor) imádóként leginkább Jeanne d'Arc alakja vonzott, kíváncsi voltam, ha fikcióval vegyítve is, de milyen lehetett egy olyan legendás hős, mint ő testközelből; miféle kalandokon esett át, hogyan látták kortársai, ismerősei, és hogy miként is jutott el szörnyű haláláig. Az assassinok és templomosok jelen- és múltbéli csatározása pedig már csak extra habként szolgált.
Kívánságaim dacára meglepett, hogy a történelem ténylegesen milyen nagy szerephez jutott a regényben, eleinte többször is úgy éreztem, mintha egy izgalmas töriórán ücsörögtem volna, aztán ez középtájon átcsapott egy enyhe fokú fásultságba. Élveztem, amit olvastam, de egyrészt nem láttam, hogy bármelyik szálon haladtunk volna előre, másrészt hiába kalandoztam Jeanne d'Arc oldalán, őt magát nem ismertem meg. Jeanne számomra az utolsó egyharmadig egy túlhypeolt lánynak (valamint Főveréb és Septa Unella szerelemgyerekének) tűnt. Hiányoltam a kultuszának és tényleges tetteinek bemutatását. És nagyjából ugyanezt tudnám elmondani a vele kapcsolatos történelmi eseményekről, csatákról. Ott is voltam, láttam is meg nem is.
Jeanne helyett azonban kaptam két érdekes férfi főszereplőt.
Simonnal, a történet mozgatórugójával a beavatása kellős közepén ismerkedünk meg. A templomosok Belső Szentélyének tagjaként, az Abstergo történelemkutatási részlegének új vezetőjeként lát munkához, hogy bebizonyítsa forradalmi ötlete jövedelmező lehet a templomosok számára. Feltételezése szerint az Animus használatával nem csupán az Éden Darabokat lehet megtalálni, hanem olyan nyomokat is, melyek alapján kideríthető, mire és hogyan használták őket, illetve, hogy miként javíthatóak meg.
Simon hét napot kap, hogy őse által fontos információkat szerezzen Jeanne d'Arc kardjáról, az Éden Darabja 25-ről, ami működésképtelen. Ehhez kap egy társat, Victoriát, aki felügyeli utazásait, és azt, érzelmileg nehogy túlságosan is eggyé váljon felmenőjével, Gabriellel.
Gabriel fattyúként jelentéktelen alakja a történelemnek, nincsenek róla feljegyzések, személyét és tetteit sehol sem említik, a küldetés szempontjából mégis fontos, mivel ő volt az egyetlen és legjobb barátja Jeanne-nak (ebben a fikcióban) - mondhatni végigkísérte rögös útján, s testközelből látta a kardot. A küldetés és a cél tehát adott, bonyodalomként pedig beúszik a képbe a filmből ismert Rikkin (a templomosok Belső Szentélyének egyik tagja), aki bizony nem rest szabotálni Simon munkáját, és a háttérből úgy irányítani a szálakat, hogy az elsőtől az utolsó oldalig jelen legyen a feszültség.
A cselekmény jelentős részét a szimulációk teszik ki, mégsem elhanyagolhatóak a jelen eseményei, melyet szerteágazósága miatt több nézőpontból is követhetünk. Miközben Rikkinék azon munkálkodnak, Simon nehogy olyasmikre bukkanjon, amiket nem szeretnének, ha napvilágra kerülnének, a templomosok iránt elkötelezett kutató, őse révén kénytelen olyan dolgokkal és eseményekkel szembesülni, amik feje tetejére állítják világát, és átrendezik szemléletmódját. És tulajdonképpen ez a folyamat, valamint Simon-Gabriel párosa az, ami feledhetetlenné teszi a történetet. Ketten együtt remekül működnek, Simon változása és a Gabriel érzéseivel kapcsolatban mutatott reakciói nagyon érdekesek, míg Gabriel egy alulértékelt fattyú hatalmas szívvel-lélekkel.
Nagyon szerettem az ő útját, ahogy végigkísérte Jeanne-t, kiállt mellette, és akkor is hűséges maradt hozzá, amikor minden veszni látszott. És hát hazudnék, ha azt mondanám, plátói érzelmei nem dobogtatták meg a szívemet. Leginkább mégis egyéni felemelkedése, erősödése és útja fogott meg, továbbá az, ahogyan az előtte összefutó assassin szálakat kezelte. Mindig megdöbbenek, mennyire nem csak fekete vagy fehér egyik vagy másik csapat; és hogy mennyire bele tudnak folyni ebbe a játszmába a történelem híres alakjai.
Az Assassin's Creed világában azonban nem csak a történelem és történelmi személyek felbukkanása a különleges, hanem a nagy egész, amiként a korábbi, párhuzamos vagy későbbi regényekkel egybefonódik. Nem mondhatnám magam nagy AC gurunak az egy - illetve most már kettő - regény- és filmélményemmel, de már ennyi alapján is lenyűgözött, mennyire egymásra épül és kisebb-nagyobb jelentéssel kapcsolódik a Heresy-hez akár a Last Descendant, akár a film. (És ezen a ponton illene megjegyeznem, mennyire örülök, hogy végül mégsem ez a sztori lett megfilmesítve - hiszen tökéletes példája annak, hogy van, ami könyvben, van, ami filmben működik.)
Egy szónak is száz a vége, a Heresy kalandos, brutális csavarokkal teli regény, mely úgy mutatja be a történelmet, hogy annak szereplőjévé varázsol. Christie Golden pedig zseniális szerző, lendületes, olvasmányos, tartalmas stílusa még a nagyok között is megállja a helyét.
Jómagam továbbra is emésztek, a középtáji fásulás után Christie Golden úgy felrázott és falhoz vágott, hogy míg élek, nem felejtem el. Brutális fordulatok, izgalmas karakterfejlődésekkel - ezt tartogatja az Eretnekség fináléja. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmi kalandregényeket.
Februárban a Last Descendants - A New York-i felkelés bebizonyította számomra, mennyire nagyszerű, lehetőségekkel teli világ ez, s hogy milyen széles körben képes kiszolgálni az olvasói igényeket. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, a Heresy esetében nem rettegtem a korosztályi szintlépéstől. Sejtettem, hogy sok szempontból más(abb) lesz, érettebb, nyersebb, tömörebb, és igazam is lett, Christie Golden vérprofi történetet állított össze.
A Heresy-ben történelem (és középkor) imádóként leginkább Jeanne d'Arc alakja vonzott, kíváncsi voltam, ha fikcióval vegyítve is, de milyen lehetett egy olyan legendás hős, mint ő testközelből; miféle kalandokon esett át, hogyan látták kortársai, ismerősei, és hogy miként is jutott el szörnyű haláláig. Az assassinok és templomosok jelen- és múltbéli csatározása pedig már csak extra habként szolgált.
Kívánságaim dacára meglepett, hogy a történelem ténylegesen milyen nagy szerephez jutott a regényben, eleinte többször is úgy éreztem, mintha egy izgalmas töriórán ücsörögtem volna, aztán ez középtájon átcsapott egy enyhe fokú fásultságba. Élveztem, amit olvastam, de egyrészt nem láttam, hogy bármelyik szálon haladtunk volna előre, másrészt hiába kalandoztam Jeanne d'Arc oldalán, őt magát nem ismertem meg. Jeanne számomra az utolsó egyharmadig egy túlhypeolt lánynak (valamint Főveréb és Septa Unella szerelemgyerekének) tűnt. Hiányoltam a kultuszának és tényleges tetteinek bemutatását. És nagyjából ugyanezt tudnám elmondani a vele kapcsolatos történelmi eseményekről, csatákról. Ott is voltam, láttam is meg nem is.
Jeanne helyett azonban kaptam két érdekes férfi főszereplőt.
Simonnal, a történet mozgatórugójával a beavatása kellős közepén ismerkedünk meg. A templomosok Belső Szentélyének tagjaként, az Abstergo történelemkutatási részlegének új vezetőjeként lát munkához, hogy bebizonyítsa forradalmi ötlete jövedelmező lehet a templomosok számára. Feltételezése szerint az Animus használatával nem csupán az Éden Darabokat lehet megtalálni, hanem olyan nyomokat is, melyek alapján kideríthető, mire és hogyan használták őket, illetve, hogy miként javíthatóak meg.
Simon hét napot kap, hogy őse által fontos információkat szerezzen Jeanne d'Arc kardjáról, az Éden Darabja 25-ről, ami működésképtelen. Ehhez kap egy társat, Victoriát, aki felügyeli utazásait, és azt, érzelmileg nehogy túlságosan is eggyé váljon felmenőjével, Gabriellel.
Gabriel fattyúként jelentéktelen alakja a történelemnek, nincsenek róla feljegyzések, személyét és tetteit sehol sem említik, a küldetés szempontjából mégis fontos, mivel ő volt az egyetlen és legjobb barátja Jeanne-nak (ebben a fikcióban) - mondhatni végigkísérte rögös útján, s testközelből látta a kardot. A küldetés és a cél tehát adott, bonyodalomként pedig beúszik a képbe a filmből ismert Rikkin (a templomosok Belső Szentélyének egyik tagja), aki bizony nem rest szabotálni Simon munkáját, és a háttérből úgy irányítani a szálakat, hogy az elsőtől az utolsó oldalig jelen legyen a feszültség.
A cselekmény jelentős részét a szimulációk teszik ki, mégsem elhanyagolhatóak a jelen eseményei, melyet szerteágazósága miatt több nézőpontból is követhetünk. Miközben Rikkinék azon munkálkodnak, Simon nehogy olyasmikre bukkanjon, amiket nem szeretnének, ha napvilágra kerülnének, a templomosok iránt elkötelezett kutató, őse révén kénytelen olyan dolgokkal és eseményekkel szembesülni, amik feje tetejére állítják világát, és átrendezik szemléletmódját. És tulajdonképpen ez a folyamat, valamint Simon-Gabriel párosa az, ami feledhetetlenné teszi a történetet. Ketten együtt remekül működnek, Simon változása és a Gabriel érzéseivel kapcsolatban mutatott reakciói nagyon érdekesek, míg Gabriel egy alulértékelt fattyú hatalmas szívvel-lélekkel.
Nagyon szerettem az ő útját, ahogy végigkísérte Jeanne-t, kiállt mellette, és akkor is hűséges maradt hozzá, amikor minden veszni látszott. És hát hazudnék, ha azt mondanám, plátói érzelmei nem dobogtatták meg a szívemet. Leginkább mégis egyéni felemelkedése, erősödése és útja fogott meg, továbbá az, ahogyan az előtte összefutó assassin szálakat kezelte. Mindig megdöbbenek, mennyire nem csak fekete vagy fehér egyik vagy másik csapat; és hogy mennyire bele tudnak folyni ebbe a játszmába a történelem híres alakjai.
Az Assassin's Creed világában azonban nem csak a történelem és történelmi személyek felbukkanása a különleges, hanem a nagy egész, amiként a korábbi, párhuzamos vagy későbbi regényekkel egybefonódik. Nem mondhatnám magam nagy AC gurunak az egy - illetve most már kettő - regény- és filmélményemmel, de már ennyi alapján is lenyűgözött, mennyire egymásra épül és kisebb-nagyobb jelentéssel kapcsolódik a Heresy-hez akár a Last Descendant, akár a film. (És ezen a ponton illene megjegyeznem, mennyire örülök, hogy végül mégsem ez a sztori lett megfilmesítve - hiszen tökéletes példája annak, hogy van, ami könyvben, van, ami filmben működik.)
Egy szónak is száz a vége, a Heresy kalandos, brutális csavarokkal teli regény, mely úgy mutatja be a történelmet, hogy annak szereplőjévé varázsol. Christie Golden pedig zseniális szerző, lendületes, olvasmányos, tartalmas stílusa még a nagyok között is megállja a helyét.
Jómagam továbbra is emésztek, a középtáji fásulás után Christie Golden úgy felrázott és falhoz vágott, hogy míg élek, nem felejtem el. Brutális fordulatok, izgalmas karakterfejlődésekkel - ezt tartogatja az Eretnekség fináléja. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmi kalandregényeket.
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Simon, Gabriel
Kedvenc jelenet: a hitugrás és a csavar
Negatívum:
Borító: 5/4Sorozat: Assassin's Creed 9., de önállóan is olvasható
Nyereményjáték
Ezúttal, Jeanne-hoz hasonlóan, híres asszonyokat kell majd felismernetek a játék során, a képeik alapján. Mindhárman, a maguk módján ugyan, de komoly hatást gyakoroltak a történelemre. Nincs más dolgotok, mint a képhez tartozó nevet (nem muszáj a teljes nevet, lehet ez titulussal együtt is, mint például Viktória királynő) beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyesen válaszolók között egy példányt fogunk kisorsolni az Eretnekség című könyvből.
Nézzetek be a többi állomásra is
03/31 Dreamworld
04/01 CBooks
04/02 Kelly & Lupi olvas