Karen Hawkins - A makrancos hercegnő

Megjelent az izgalmas Hurst amulett sorozat 4. része a General Press Kiadó gondozásában. Hosszú út vezetett a hősöknek, hogy eljussanak addig a pillanatig, amíg megtalálják a család varázslattal bíró elveszett ékszerét, ám a sorozat utolsó része méltó befejezést kapott. A makrancos hercegnő egyedi és különleges történetéről szóló turnéra invitálunk minden történelmi romantikus rajongót február 18. és 24. között.

Karen Hawkins: A makrancos hercegnő

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636439736
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Bánki Vera

Fülszöveg:

Michael Hurst, a híres egyiptológus leghőbb vágya, hogy megtalálja az ősi családi amulettet. Amikor a különc felfedező rájön, hogy az ereklye Skóciában lehet, úgy dönt, nélkülözhetetlen, ám kissé házsártos munkatársával, Jane Smythe-Haughtonnal együtt odautazik. A mindig magabiztos lányt alaposan felkavarja az utazás gondolata, és ahogy közelednek úti céljuk, a vadregényes Barra szigete felé, egyre különösebben kezd viselkedni. Kísértik a múltja árnyai, és a jóképű munkaadója iránti vonzalmát sem tudja többé elfojtani. Miközben a családi ereklye után nyomoznak, a férfi is rádöbben, hogy Jane többet jelent számára egy megbízható munkatársnál. Az amulettre azonban mások is fenik a fogukat. Vajon Jane és Michael még azelőtt megtalálják a kincset, hogy az illetéktelen kezekbe kerülne? És megfejtik-e életük másik nagy rejtélyét, hogy mit is éreznek valójában egymás iránt?

Saját véleményem:

Hogy én ezt mennyire imádtam! Szinte végignevettem-mosolyogtam az egész könyvet, és szívem szerint minden második mondatát kiidéztem volna. Karen Hawkins őszintén meglepett.
A Hurst amulett sorozathoz a harmadik résznél csatlakoztam, ami ugyan aranyos kis limonádé volt, de nem estem hasra tőle, és pont ezért nem is vártam katarzist a finálétól. Amikor viszont belekezdtem A makrancos hercegnőbe, többször is elgondolkoztam azon, ezt vajon tényleg ugyanaz írta, mint A veszély vonzásábant? Biztos, hogy ugyanannak a sorozatnak két kötetéről van szó? Merthogy ez sokkal kidolgozottabb, összeszedettebb, élvezetesebb és viccesebb volt, illetve a karakterek és a köztük lévő érzelmek is jobban - mit jobban? zseniálisan! - működtek.

A történet mozgatórugója ezúttal is a Hurst amulett, ami most végre tényleges közelségbe kerül kutatói számára. Annyi kálvária, annyi megpróbáltatás és keresgélés után, a fogságból kiszabadított Michael és segítője, Jane rábukkan a végső nyomra, mely elvezeti őket a családi ereklyéhez. Csakhogy a nő számításaival ellentétben nem egy angliai célponthoz visz a térkép, hanem a skóciai Barra szigetére, mely oly' sok titkát rejti. És ha mindez nem lenne eleve elegendő fenyegetés számára, egy skót fogadósné majdnem lebuktatja, ráadásul utazásuk során társa is megcsókolja, összekuszálva annyi év közös munkáját.
A mindig higgadt, problémamegoldásáról híres, jó szervezőképességű, megfontolt, ámde kalandvágyó hölgy hirtelen óriási slamasztikába keveredik. Gyengéd érzései próbára teszik munkatársi kapcsolatát Michaellel, noha amennyire csak lehet, igyekszik hű maradni önmagához, és tisztán a célra koncentrálva szervezni a kutatás minden részletét. Feladatát viszont nehezíti múltja, és az aziránt meglehetősen érdeklődő főnöke.
Michael él-hal a rejtélyekért, így amikor tudomást szerez makrancos, perlekedő alkalmazottja eltitkolt múltjáról, melyben szerepel egy vár, szellem, rejtélyes eltűnés, valamint szövevényes családi kapcsolatok tömkelege, új, megoldandó ügyre bukkan a Hurst amulett mellett. Amivel viszont ő is nehezen jut dűlőre, az a hirtelen feltámadt vonzalma...
Így történik, hogy Michael és Jane mókás harcba keveredik egymással, melyben az egyik fél minden erejével azon van, hogy megakadályozza a másikat céljai elérésében, míg idejük további részében közösen kutatnak az amulett után.

A két főszereplő jelleme és kapcsolata nagyban eltér az átlagtól. Évek óta ismerik egymást, mondhatni együtt élnek, s mindketten megszállottan rajonganak a kalandokért, régészetért, szeretnek új helyeket felfedezni, veszélyes helyzetekbe keveredni. Vérbeli kutatók, ebből fakadóan egészen más a habitusuk. Akár azt is mondhatnám, koruk lázadó szellemei.
Számomra már ez üdítő újdonságnak bizonyult, nem is beszélve az egyiptológusi vonatkozásukról (korábban szerettem volna régész vagy egyiptológus lenni). Tetszett, hogy másként tűntek ki koruk átlagos képviselői közül, mint az ilyen regényeknél megszokott szegények, gazdagok, katonák, rosszfiúk, harcos amazonok. Pusztán személyiségük elegendő volt ehhez (ha ismeritek a kutató típust, akkor tudjátok, miért). És ha a felek még félig-meddig skótok is, tele titkokkal és szenvedéllyel, akkor garantált a szórakozás.
Ebben az esetben két erős jellem feszült egymásnak, ami megszámlálhatatlan vicces szituáció forrásául szolgált. Félelmetesen jókat szórakoztam Michaelék szóváltásain, ugratásain, a másik bajba keverésén, és önnön érzéseik szavakba öntésének félelmén.
Elképesztően dinamikus páros, jól működő kémiával. Annyira, hogy tulajdonképpen ők viszik hátukon a sztorit, lévén - szerintem - sokkal érdekesebb a viszonyuk, mint a nyomozás. Persze abból sincs hiány; mind Jane élete, mind az amulett bőven tartogat izgalmakat. Ezeket pedig a sziget történelme és földrajzi adottságai teszik még szebbé, még lebilincselőbbé. Barra gyönyörű (fel is került a bakancslistámra), ahogy találkozik rajta a skót és viking kultúra, a sok vár és rom, a lankák, a homokos tengerpart és a zöldellő mezők, az valami egészen elképesztő. A legérdekesebb - történet szempontjából - mégis az apály-dagály uralta barlang és a benne rejlő válaszok.  

A makrancos hercegnőben csupán egyetlen dolog nem tetszett, mégpedig az összecsapott lezárása. Amennyiben önálló könyvként nézem, akkor is kicsit hirtelen, és bizonyos pontjait tekintve meseszerű, de közel sem annyira, mint sorozatként. Ha az első résztől kezdve követtem volna a Hurst amulett felkutatását, most bizony csalódott lennék, hogy "csak ennyi". Nem mondom, hogy nem értem az üzenetét, csak hát... Picit nagyobb bumm nem ártott volna. Ám ettől eltekintve A makrancos hercegnő fergeteges! Humoros, kalandos, szövevényes, szenvedélyes. Nem most volt utoljára a kezemben.
 

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Michael, Jane

Kedvenc jelenet: Michael és  Jane szócsatái, és a fogadós jelenet a szellemmel

Negatívum: összecsapott befejezés

Borító: 5/5
Sorozat: Hurst amulett 4. - egyben utolsó - része, de önállóan is olvasható

Barra

Barra a skóciai Külső-Hebridák (Na h-Eileanan Siar) legdélibb lakott szigete. Területe 58,75 km2, a legnagyobb település Castlebay (Bàgh a' Chaisteil).
A sziget nyugati oldalát fehér homokos tengerpart határolja, mögötte nagy kagylóhéj tartalmú, termékeny, gyepes legelővel, keleten pedig számtalan sziklás szigetecske található.

 Az írországi O'Neillek leszármazottai, a MacNeilek, szoros szálakkal kötődnek a szigethez. Ross grófja, Alexander of Islay, aki a szigetek ura volt, adományozta Barrát 1427-ben a MacNeill-klánnak. Egészen 1838-ig megtartották, ám ekkor Roderick MacNeil, a 40. családfő, eladta a szigetet Gordon of Cluny tábornoknak.

Barra 1937-ben került vissza a MacNeil-család tulajdonába, mikor a Barra-birtokot, mely felölelte csaknem az egész szigetet, megvásárolta egy amerikai építész, Robert MacNeil, aki a klán 45. főnöke volt.

2003-ban a Barra-birtok tulajdoni jogát Ian MacNeil átadta a skót kormánynak. Ha igénylik, a terület a jövőben a szigetlakók birtokába kerülhet. MacNeil, a 46. klánfőnök még 2000-ben átadta Kisimul várát a Historic Scotland nevű szervezetnek.

Kisimul vára (Kisimul Castle) a castlebay-i öbölben, egy kis szigeten helyezkedik el, innen ered a Castlebay név.

A várra vonatkozó legkorábbi feljegyzés a 16. század közepéről származik. A várat minden oldalról víz veszi körül és sohasem tudták elfoglalni.
Kisimult 1838-ban hagyták el lakói, mikor a szigetet eladták. Ettől kezdve a vár állapota rohamosan romlani kezdett. Köveinek egy részét halászhajók nehezékéül használták fel, sőt, még Glasgow járdáinak burkolására is került belőlük. A maradványokat – a sziget nagy részével egyetemben – 1937-ben vásárolta vissza a MacNeil-klán és hozzákezdett az újjáépítéshez.
2001-ben a klán főnöke 1000 évre bérbe adta a várat a Historic Scotland nevű szervezetnek, évi 1 font és egy üveg whisky fejében.
Kisimul várában régészeti kutatásokat végzett a Historic Scotland megbízásából a Headland Archaeology nevű társaság. Az ásatások az udvar területére, a torony alapjaira és az alagsori börtönre összpontosultak. Az udvar keleti felén nagy mennyiségű épület-törmeléket találtak, közvetlenül a felszín alatt, sok kődarab habarccsal volt összeerősítve. Ebből arra lehetett következtetni, hogy volt egy korábbi – lerombolt vagy leomlott – épület, melynek anyagát felhasználták a későbbi udvar feltöltéséhez. Ez azelőtt történt, hogy a jelenleg konyhaként ismert épületet felépítették. Az udvar másik részén egy – a nagyterem alá vezető – kőből készült csatornát tártak fel, valamint egy kővel burkolt felületet. A legizgalmasabb lelet az egyik – tornyon belüli – kutatóárokból került elő. Ez egy majdnem tökéletes állapotú, nagyon finoman kidolgozott aranytárgy. Jelenleg szakértők vizsgálják, hogy megállapítsák a korát és funkcióját.

 

Eoligarry:

MacLeod torony (Dun Mhic Leoid)

Videó Barráról (érdemes végignézni, ha van 5 percetek, illetve ha jobban elmélyednétek ennek a gyönyörű szigetnek a tanulmányozásával, akkor látogassatok el ide: http://www.isleofbarra.com/):

Nyereményjáték

A történet fontos elemét képezte a térkép részeinek összeillesztése, ezért a nyereményjátékon is vaktérképekkel játszunk. Országok, országrészek, és városok lesznek a megoldások. Mindegyik a sorozatban szerepelt, színteret adtak a szereplők kalandjainak. Segítségként mindegyik blogon találtok majd egy-egy mondatot, amely közelebb visz a megfejtéshez.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“A Temze folyó két partján terül el.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/18 Kristina blogja
02/20 Deszy könyvajánlója
02/22 Dreamworld
02/24 Insane Life

Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs

Gyere most, mese szól. Jön a hely, hol a jó mindig szenvedni fog. Hol a pajzs, hol a kard örök izgalom, harc. E kaland izgalmas beszéd. Gyere hát! Hisz vár rád ezer veszély.

Tartsatok hát velünk, ismerjétek meg Sabaa Tahir, a Cartaphilus kiadó jóvoltából nálunk is megjelent regényét, mely a Szunnyadó parázs címet viseli, és ha szerencsétek van, meg is nyerhetitek.

Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632665351
Oldalszám: 444 oldal
Fordító: Ruzsa Kata

Fülszöveg:

Laia rabszolgalány az írástudók népéből. Elias katonanövendék a harcosok közül. Egyikük sem szabad: mindketten a birodalom könyörtelen rendjének rabjai. A harcosok birodalmában az ellenszegülést halállal büntetik. Akik nem kínálják fel életüket és vérüket a császárnak, azok azt kockáztatják, hogy szeretteiket kivégzik, a birodalom elpusztít mindent és mindenkit, ami és aki kedves számukra. Ebben a kíméletlen világban él Laia, akit a bátyjával együtt nagyszüleik nevelnek. A kis család szegényesen tengődik napról napra. Igyekeznek kerülni a birodalom figyelmét, hiszen sokszor tanúi lehettek annak, mi történik az olyanokkal, akik szembeszegülnek a hatalommal. Ám amikor Laia bátyját lázadás vádjával lefogják, a lány nehéz döntésre kényszerül. Az Ellenállás titkos csoportjának tagjai segítséget ígérnek neki testvére kiszabadításához, de cserébe azt kérik, hogy legyen a kémjük a harcosokat kiképző Sötétszirt katonai akadémián, ahová a kegyetlen parancsnoknő szolgájaként kerül be. Munkája során Laia megismerkedik Eliasszal, aki évfolyamelső az akadémián, az avatás küszöbén áll. Mégis szökésre készül, pedig pontosan tudja, hogy ezért kínzás és halál jár. Ám Elias már nem hisz abban, hogy a harcosok kegyetlensége a birodalom érdekén kívül egyéb ügyet is szolgálna, és meg akar szabadulni a zsarnokságtól, melynek fenntartására kiképezték. Laiával hamar ráébrednek, hogy a sorsuk szálai összefonódtak, és hogy a döntéseik akár a birodalom jövőjét is megváltoztathatják. Vajon összeütközik és harcban szétrobban, vagy éppen eggyé olvad a két fiatal világa?

Saját véleményem:

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy már február derekán rábukkantam 2017 legjobb regényére. Sőt! Tovább megyek, Sabaa Tahir története nálam bekerült minden idők top 4-es mezőnyébe, ami nem kis szó. Persze a megkapó borító és fülszöveg alapján sejtettem - pontosabban mertem remélni -, hogy izgalmas kalandnak nézek elébe, ám nem gondoltam, hogy ennyire elvarázsol majd Laia, Elias és a többiek élete. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a fülszöveg némileg csalóka; arra enged következtetni, hogy a két főszereplő között komoly kötelék alakul ki, pedig nem. És ez az egyik legkülönlegesebb benne.
Két világ, két sors, egy cél, két út.

A történet női főszereplője az írástudók népéből származó Laia, aki bátyjával és nagyszüleivel él szegénységben, de boldogan. Ám egyik este félelmetes katonák, Maszkok ütnek rajtuk fivére rajzai miatt. Nagyszüleit megölik, Darint elhurcolják, míg neki sikerül elfutnia. Ezek után két választása marad: olyan messzire menekül, amennyire csak tud, vagy megkeresi az Ellenállók titkos szervezetét, melynek egykor szülei is tagjai voltak, s a számukra szent Izzatra hivatkozva segítségüket kéri bátyja kiszabadításában. Laia minden gyávaságát és rettegését legyűrve behódol az elméjében suttogó hangoknak, s életét kockáztatva a lázadók kutatására indul. A velük való találkozó viszont nem teljesen úgy sül el, ahogy eltervezte, hirtelen egy életveszélyes alku közepén találja magát. Az Ellenállás vezetője ugyanis csak akkor hajlandó segíteni neki, ha Sötétszirt legkegyetlenebb emberének szolgálatában titkos információkat kutat fel. Így találja magát a jámbor lány a félelmetes, a legapróbb hibát is súlyos büntetéssel megtorló Parancsnok szolgálatában.

Laia karaktere kezdettől fogva szerethető, ámbár végtelenül egyszerű. Nincsenek különleges képességei, nem agyafúrt, fegyverrel sem tud bánni, vagyis a kémkedésre és a sötétszirti rabszolgaságra is teljesen alkalmatlan. Ettől fogva sokáig nem találja a helyét, nem tudja merre induljon, hol és legfőképpen hogyan keresse a válaszokat, míg a hibáiért nagy árat fizet. Közben viszont ketyeg az óra, Darin minden egyes nappal közelebb kerül a halálhoz, és a lányt ostromló lények is egyre csak arra emlékeztetik őt, hogy nyomába sem érhet szülei nagyságának. Laiára tehát óriási fizikai és lelki nyomás nehezik. Küzdenie kell a jelennel és a múlttal, le kell győznie önmagát és a rá leselkedő démonokat, s helyt kell állnia egy, a számára teljességgel idegen és veszélyes helyen, miközben csak magára számíthat.
Laia az első és utolsó lap között ugyan hatalmas fejlődésen esik át, de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, minden egyes fejezetben kínkeserves harcot kell vívnia. Az ő karakterfejlődése teljes mértékben hiteles, emberi. Ráadásul a lelki háttere is nagyon jól beleillik az egész képletbe. Közel hozza az olvasóhoz, és megmutatja, mennyit jelent és milyen erőt ad a család szeretete; hogy egy harcot nem csak pengével lehet megvívni, hanem szívvel is.
Sabaa Tahir ezenkívül Laia karaktere által prezentálja, milyen egy leigázott nép tagjának lenni, és úgy élni, hogy bármelyik percben meghalhatsz.
Szerettem Laiával felfedezni a rabszolgák világát, sétálni a piacon, titkos találkozókra indulni az Ellenállással, barátságokat kötni, veszélyek közepette kutatni, olyan titkok birtokába jutni, melyek alapjaiban változtatják meg az addigi világot, rettegni a lebukástól vagy a megtorlástól, és szerettem, hogy vele együtt szorulhatott össze a gyomrom, ha csak felbukkant a Parancsnok.

Mindazonáltal a Szunnyadó parázs világa és cselekménye annyira szerteágazó, hogy Laia mellé kellett egy másik nézőpont is; erre a célra pedig tökéletesen megfelelt Elias. Elias, aki a Parancsnok fia, akit az anyja megvet, akit lélektelen, szabályokat követő, kegyetlen katonának (Maszknak) szántak, és aki mindettől menekülni akar.
Eliasnak nincs más álma, mint szabadnak lenni, végre maga mögött hagyni a brutalitást és olyan életet élni, mint kisfiúként. Csakhogy a szabadság ebben a világban mást jelent, és nem olyasmi, amit egy szökéssel el lehetne érni. Mert hiába menekül el valaki Sötétszirtről, az emlékei vele maradnak - a Maszkok világa pedig bőven tartogat rémálmot.
Sötétszirt katonái fiatalon kerülnek az akadémiára, ahol több évnyi embert próbáló kiképzésen esnek át, melynek során megtanulják a feltétel nélküli hűséget, a legszélsőségesebb viszonyok közti küzdelmet és túlélést, miközben embertelen gyilkológépeket faragnak belőlük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nevüket adó fémmaszk, mely fokozatosan a bőrük - levehetetlen - részévé válik. Kivéve Eliasét.
Elias számára tehát minden adott a meneküléshez, ám mielőtt elnyerhetné a fizikai szabadságot, népük halhatatlan, mindentudó teremtményeinek, az auguroknak egyike választási lehetőséget ajánl: Elias elmenekülhet, de így azzá válik, amivé nem akar, vagy maradhat, és beszáll a próbákba, mint császárjelölt, s így végül elnyeri a fizikai és lelki szabadságot.
Elias ugyan marad, de ezek után olyan próbákat kell kiállnia, amik komolyan próbára teszik mind fizikálisan, mind mentálisan, mind pedig lelkileg. Legrosszabb rémálmaiba csöppen.

A fentebbiekből látszik, Elias részei jóval látványosabb izgalmakat ígérnek, és ez valóban így is van. Neki mindene adott, nem kell hova fejlődnie, mi több, brutális harcos, szilárd helye és kapcsolatai vannak Sötétszirten. Ez utóbbi már csak a barátai, főképp Helene - az egyetlen női Maszk - miatt is érdekes, és felkavaró.
A lány - aki egyébként szintén a négy jelölt egyike - jóval többet érez iránta, s ez bizony jócskán összekuszálja a szálakat. A gyerekkori barátok és bajtársak közé éket ver, megmérgezi viszonyukat, új kérdéseket vet fel, és a próba tekintetében ki is élezi a téteket. Ám mielőtt a szívetekhez kapnátok, hogy már megint az a fránya romantika vagy szerelmi háromszög, megnyugtatok mindenkit: szó sincs ilyesmiről. A két karakter közti érzelmi töltet nem hogy nem uralkodik el a sztorin, de romantikus értelemben még csak nem is fontos. Nem kell cukormáztól, nyáltól vagy huzavonától tartani. Helene és Elias harcosok, számukra a szerelem huszadrangú kitűzött céljaikkal ellentétben. Egyébként én imádtam Aquillát. Igazán badass csaj, valódi szabálykövető Maszk, s az ebből fakadó erkölcsi dilemmái (birodalom vs. bajtárs) is rengeteget adnak a történethez és a világhoz is. Azt mutatja be, amit Elias nem tud.
De ha már megkapartuk a romantikát, akkor ezen a ponton elárulom, Laia sem hoz első látásra örök szerelmet Elias életébe, sőt a sorsuk sem fonódik egybe; nagyon sokáig nem is igazán találkoznak. Ugyan mind a hárman hatnak a másikra, de egészen más értelemben.

Mindezek tekintetében jogosan merül fel a kérdés, ha nincs romantika, és még a főszereplők sorsa nem fonódik egybe rögtön, akkor mégis miről szól ez a regény? Túlélésről, célokról, szabadságvágyról és egy kegyetlen világról.
Míg Laia fejezetei által megismerjük a leigázott nép életét, sorsát, addig Elias bepillantást enged az illusztrisok világába, mely nagyon hasonlít a Római Birodalomhoz. Csak annál jóval kegyetlenebb. Mégis... a hátborzongató lélektelensége ellenére engem  teljesen megbabonázott a Maszkok élete, a háttérben zajló politikai taktikázások, a családi belviszályok, a barátságok új értelmezése, a katonai lét, na és persze a próbák. Utóbbiak tényleg nagyon kegyetlenek és eseménydúsak, mindegyik más módon brutális, de amit a harmadik és negyedik ígér... az szavakkal kifejezhetetlen. A világi részei is kemények, jól keveredik benne a harc és az arab mondavilág, de az emberi része a legmegrázóbb. Elias, az ő múltja-jelene-álmai, Helene, és közös ellenségük, Marcus pedig csak méginkább fokozza a hangulatot és a téteket. Akárcsak a próbákat kívülről mozgató parancsnok, aki holtan akarja látni tulajdon fiát, és a túlvilági lények, az augurok, akik látomásaik és gondolatolvasói képességeik által mégjobban összekuszálják a szálakat.
És ha mindez nem lenne elég, legyen szó Laia vagy Elias fejezeteiről, mindegyik fordulatos, csattanókkal, rejtélyekkel teli, a végük - főleg az utolsó harmadé - pedig felér egy mini cliffhangerrel. Én még ennyire szövevényes regénnyel nem találkoztam. Sokszor azt se tudtam, melyik főszereplő fejezetével akarom jobban folytatni... Ám ennél is zseniálisabb, amikor tényleg - romantika mentesen - egymásba fonódik Laia és Elias sorsa.

Mindent egybevetve tehát imádtam! Jól felépített, izgalmas, pergő történet, tele emberi kegyetlenséggel. Sabaa Tahir brutális, ámde meseszerűen csodálatos világba kalauzolja olvasóját, megmutatva a mítoszok és az élet legsötétebb oldalát. Ha romantikára, vagy habos-babos lányregényre vágysz, rossz helyen keresgélsz. Itt nem a szerelemé a főszerep (de még a mellék- sem), hanem a véré, a próbatételeké, az elméé és a szabadságé.
A Szunnyadó parázs feszített tempójú, gondosan felépített, szövevényes kaland, míg karakterei egyszerre emberiek és brutális harcosok – ki-ki a maga módján.
Ha szereted az Ezeregyéjszaka meséinek világát, Az Éhezők viadala próbatételeit, és a Római Birodalom brutalitását, de mindenek előtt szeretnél egy badass, semmi máshoz nem fogható történetet olvasni, akkor ez a te könyved.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Laia, Elias, Helene

Kedvenc jelenet: a próbák, a 3. próba jutalma és a fesztivál

Negatívum: nincs a kezemben a folytatás

Borító: 5/5
Sorozat: Szunnyadó parázs 1. része

Térképek

Sötétszirt térképe - itt leginkább a  9-es (Parancsnok háza), a 21-es (Elias szobája ebben az épületben van),
és a gyakorló-, küzdőtermek fontosak.

Nyereményjáték

Laia legfőbb álma az volt, hogy egyszer Kehanni, vagyis mesélő válik belőle. És bár a sors közbeszólt, mostani játékunk során kiderítjük, milyen mitológiai lényekről szőhetett volna izgalmasabbnál izgalmasabb történteket, ha másként alakul élete.
Minden állomáson találtok egy leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, milyen lényre gondoltunk, és a megnevezését beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányok egyikét. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Milyen lényre gondoltunk?
A muszlim és arab mitológiában a dzsinnek egy fajtája; híresek erejükről és ravaszságukról. Hatalmas szárnyas lények, vannak köztük női és férfi egyedek is, földalatti barlangokban, régi romok közt élnek.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/15 Kelly & Lupi olvas - Interjú az írónővel
02/16 Könyvvilág - Könyvelőzetesek
02/19 Függővég
02/20 Dreamworld - Térkép
02/21 Deszy könyvajánlója

Lucinda Gray - Az aranykalitka

“Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.” – írja a könyv fülszövege, a Blogturné Klub bloggerei pedig bátran bele is vetették magukat az új Menő Könyvbe. 

Tartsatok velünk ti is, olvassátok el a bejegyzéseket és játsszatok velünk!

Lucinda Gray: Az aranykalitka

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634033479
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Lami Juli

Fülszöveg:

A tizenhat éves Katherine Randolph egy virginiai farmon nő fel, így el sem lehetne képzelni számára távolabbi világot az angliai Walthingham-birtoknál. Öröksége folytán azonban belecsöppen az 1820-as évek angol elitjébe, és még arra sem jut ideje, hogy ezt megszokja, amikor bátyja rejtélyes körülmények között meghal. Képtelen elfogadni, hogy baleset történt, majd a következő tragédiát sem. Furcsa látogatók kezdik zaklatni a ház lakóit, és főhősünk számára is egyre több sötét összefüggés rajzolódik ki. Vajon bírni fogja Katherine idegekkel, amíg rájön az igazságra? 

Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.

Saját véleményem:

Viktoriánus korba ágyazott ifjúsági-történelmi fikció, misztikus és krimi elemekkel tűzdelve, ráadásul hátborzongató szépségű külsőbe csomagolva? Hát kell ennél több indok, miért is éreztem égető szükségét, hogy elmerüljek Lucinda Gray regényében? Kötve hiszem.
Nagyon szerettem volna egy igazán hangulatos, ütős sztorit olvasni, melyben egyenlő arányban keveredik a borzongás és a rejtély. Az aranykalitkának ehhez minden alapja adott volt, rengeteg jó ötletet gyűjtött össze az írónő, csak a kivitelezés sikeredett kissé középszerűre. Vagy más szavakkal, nagyon ifjúságira.

A történet főhőse a tizenhat éves Katherine, aki bátyjával és  nevelőcsaládjával egy amerikai farmon, viszonylagos szegénységben nevelkedett szülei halálát követően. Ennek megfelelően talpraesett, bátor lány, számos olyan tulajdonsággal és személyiségjeggyel, ami nem kifejezetten hölgyekre vall. Számára nem idegen a vadászat fogalma, a fegyverek használata, vagy az önvédelem. A bálok és az etikett annál inkább. Így amikor testvérével együtt, váratlanul a londoni Walthingham-birtok úrnőjévé lép elő, feszengve, idegenül érzi magát a ránehezedő elvárások közepette. Főként vaskalapos unokatestvérei görcsös szabálykövetésének terhe alatt.
Bármerre fordul idegen arcok veszik körül, a tiszteletükre adott bálon ismeretlen urak keresik kegyeit, míg testvérét pénzsóvár hölgyek ostromolják hirtelen jött örökségük miatt. A lány figyelmét azonban nagyapja sejtelmes ügyvédje vonja magára. Na, meg a család fiatal inasa. Ám mielőtt Kat belevethetné magát a romantikába, bátyját holtan találják, s míg mindenki véletlen balesetre gyanakszik, addig ő úgy véli, valaki vagy valami meggyilkolta utolsó családtagját is.
A történet további részében a nyomozásé lesz a főszerep, ám ahogy hősnőnk egyre inkább elmélyed - vagy mondjuk úgy, ahogy a lapok fogynak - a kutatásban, újabb és újabb áldozat bukkannak fel a birtokon.

Ahogy fentebb említettem, Lucinda Gray jó kis alapokkal rukkolt elő, rengeteg potenciál rejlett a gyilkosságokban, mivel épp úgy lehetett volna emberi tettes, mint egy titokzatos rém, akiről mindenféle mondák keringtek a birtokon szolgálók körében. Ráadásul a hirtelen jött nagy vagyon, a rejtélyes ügyvéd és az időnként meg-megjelenő, kegyetlen orrvadász is több lehetőséggel kecsegtetett. Szóval bőségesen lehetett volna gabalyítani a szálakat, csakhogy a szerző már azelőtt leleplezte az egészet, mielőtt komolyabban elindulhatott volna, és azt sem lehet mondani, hogy a későbbiekben annyira feltűnésmentes lett volna a dolog.
Önmagában persze ez még nem akkora gond, hisz a tettes ki- vagy milétének tudatában más módon válik érdekfeszítővé a történet. A gondom inkább azzal volt, hogy az első fejezetben megismert farmerlány helyét átvette egy butácska, ámde aranyos hősnő, aki ahelyett, hogy valóban belevetette volna magát a nyomozásba, inkább légből kapott afférokba keveredett, és nagyjából mindent csinált, csak azt nem, amit a józan ész megkövetelt volna.
Tudom, hogy manapság mindenbe kell egy kicsi romantika - pláne ifjúságiba -, de ide most tényleg nem hiányzott. Vagy elég lett volna egy. Lucinda Gray még magát Kat karakterét sem igazán bontotta ki, nemhogy a két fiút és a velük való románcot. Egész egyszerűen hiteltelen volt az egész szerelmi mizéria - arról nem is beszélve, hogy az átpártolástól mennyire kiakadtam. SPOILER! Már eleve azon megrendültem, hogy bár Kat kinézte magának az első úriembert, róla álmodozott, de amikor hirtelen kinőtt a földből egy másik, mindent elfeledve rástartolt arra. Természetesen mindezt a gyásza kellős közepén - mert hát az ember miért is ne csókolózhatna titkos kis zugokban a testvére temetése után néhány nappal. De az, hogy minek után végeznek csóktársával is, már másnap újra fülig szerelmes az eredeti kiszemeltjébe... SPOILER VÉGE
Szóval ja, ebben az esetben a kevesebb több lett volna.
Ami viszont mindenképp a mű javára írandó, és őszintén szólva sokat is lendített rajta, az a két-három csavar, amire még én se számítottam. Merész húzás volt az írónő részéről, és nem kicsit sokkoló, ugyanakkor a legelső csattanónál éreztem igazán azt a borongós, kilátástalansággal vegyített hangulatot, amit mindvégig vártam.
Illetve, amit még nagyon szerettem, és ami különlegessé tette a regényt, az a birtok zárt közössége, tele titkokkal, rivalizálással, titkos viszonyokkal-régmúlt kapcsolatokkal, összetartással, vaskalapossággal, szigorú szabályokkal. Olyan volt, mint a 19-20. században játszódó nyomozós filmek-sorozatok, amikben adott egy zárt közösség, ahol mindenki tud valamit, vagy sejt, de összezárnak vagy éppen valaki ellen fordulnak.

Összességében tehát nem rossz könyv ez, csak nem szabad a csodaszép borítója alapján megítélni.
Elsősorban az ifjúsági műfaj kedvelőinek ajánlom, illetve azoknak, akik szeretnek elmerülni a bajjóslatú, borongós hangulatú történetekben, és nem bánják, ha a karakter- és történetközpontúság helyett inkább a belső viszályoké a főszerep. Mert, ha valamiben tényleg jó Az aranykalitka, akkor az a zárt, merev közösség, valamint a különféle hangulati elemek - gondolok itt a korhű ruhákra, a rideg kastélyra, a szörny legendájára, az elhagyatott erdőre vagy a rejtélyes figurákra - ábrázolása.

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: egy bizonyos épület és az ott történő gondok

Negatívum: romantika, és a semmiből előbukkanó, nem megmagyarázott szereplők

Borító: 5/5
Sorozat: önálló kötet

Nyereményjáték

A könyv hősnőjének, Katheirne-nek nagyon nincs egyszerű dolga a hatalmas brit birtokon, ahová örökösként kerül a messzi Amerikából. Éppen ezért a mostani játékon most megkönnyítjük a dolgotokat :)
Nincs is más feladatotok, mint felnézni a Rafflecopter dobozban lévő Facebook oldalra, és az “I visited” gombbal jelezni azt. Jó böngészést! A fődíj pedig egy példány a regényből.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/07 Sorok Között
02/08 Deszy könyvajánlója
02/10 Könyvvilág
02/12 Zakkant olvas
02/14 Dreamworld

Matthew J. Kirby - A New York-i felkelés

Biztosan sokan ismeritek az Assasin’s Creed játékokat, most pedig - második alkalommal - a könyvek világába is bepillantást nyerhettek. A Fumax Kiadó jóvoltából tavaly október végén megjelent A New York-i felkelés. amiben ezúttal tizenévesek bújnak a történelmet alakító őseik bőrébe. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével február 4-e és 10-e között, és ismerjétek meg Owent és barátait, akik az Éden Szigony nyomába erednek. Ha velünk játszotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt.

Matthew J. Kirby: Last Descendants - A New York-i felkelés

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514869
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba

Fülszöveg:

Owen ​élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a börtönben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehetővé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszköz segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejlő genetikus emlékeket. Ám Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ősi és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát – az Édenszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ő találja meg először a Szigonyt. Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lévő közös emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalatiknak pedig hosszú távú következményei lesznek a jelenben. A többszörösen díjnyertes Matthew J. Kirby trilógiájában egy az Assassin’s Creed világában játszódó teljesen új történetet ismerhetünk meg, amely szorosan illeszkedik a kánonba, számtalan utalással a játékokra és a decemberben mozikba kerülő filmre.

Saját véleményem:

Az Assassin's Creed világa évek óta foglalkoztat, ám mostanáig mindig akadt egy "de", ami miatt visszakoztam tőle. Ha őszinte akarok lenni, leginkább attól féltem, hogy nem én leszek az az olvasóréteg, akinek ez(ek) készült(ek). Aztán jött a film és A New York-i felkelés, és úgy éreztem, ennél jobban nem fognak együtt állni a bolygók: a YA műfaj számomra otthonos terep, vagyis ebben könnyen tesztelhetem, mennyire fekszik nekem ez az egész assassin vs. templomosok dolog, míg a film elrendezheti a vizuális részét és bepillantást engedhet a nagyok játszmájába.
Mielőtt leszidhatnám magam (de most tényleg, hogy lehettem ekkora marha, hogy évekig húztam-halasztottam?!), muszáj elmondanom, mennyire örülök, hogy kezdőként előbb a filmet láttam (amit sokakkal ellentétben imádtam - talán pont az AC szüzességem miatt), mert az valóban megadta azt az alapot, ami ehhez a világhoz kellett, és kellő magyarázattal is szolgált a szimulációk működését-kivitelezését illetően. Természetesen a regény is elmagyarázza, amit kell - végtére is ez egy különálló sorozat -, ám annyira pereg a cselekmény, hogy jobb, ha az ember eleve képben van.

Minden reményem dacára csöppet döcögősen indult Matthew J. Kirby-vel a kapcsolatunk. A sztorival és annak szereplőivel minden rendben volt, de a szerző stílusához kellett néhány fejezet, mire megszoktam és ő is belerázódott. Vagyis pontosítok, a jelenbéli részeihez kellett idő; eleinte ugyanis kissé egyszerűre vette a figurát. Szerencsére hamar megérkezett a nagyobb lélegzetvételű szimuláció, ami mindkettőnk számára meghozta a feloldozást, és onnantól mindegy, merre jártunk, én csillogó szemű kislányként követtem az eseményeket, és imádkoztam, hogy lehetőleg minél később legyen vége. Ami már csak azért is nagy szó, mert a történelem ezen időszaka abba a kategóriába tartozik, amit nem kifejezetten szeretek.
Az 1800-as évek közepétől az egész történelem - beleértve mindenféle divathullámokat, hangulatot - idegen számomra, hát még a munkás réteg által indított felkelés. Olyannyira, hogy csak olvasás közben tudatosodott bennem, melyik korba is teszünk kitérőt, és amikor ez megtörtént, be is pánikoltam rendesen, mi lesz velem. Hála az égnek, a félelmem alaptalannak bizonyult. Persze ez nem történhetett volna meg az hat remek karakter és a hangulatot, valamint a képi világot teljes mértékben átadó szöveg nélkül. Konkrétan abban a pillanatban, ahogy a srácok beléptek az Animusba, én is velük tartottam; eltűnt körülem a valóság, s a helyén felépült New York.

A fülszöveg sugallatával ellentétben ez a történet azonban nem csak Owenről szól, ő csupán egy - a többinél nagyobb - darabkája a kirakósnak, ráadásul, számomra meglepő módon, nem is az orgyilkosoké a főszerep. De hogy akkor mégis miről szól ez az egész?
A magát informatikusnak álcázó Monroe felajánlja néhány tininek, hogy kipróbálhatják az Animust, csakhogy az egész projektből váratlanul sokkal monumentálisabb játszma kerekedik, mint azt a résztvevők gondolni merték volna. Kiderül, hogy hatuknak - őseik révén - vannak közös emlékeik, méghozzá olyanok, melyek elvezetnek az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend által keresett Éden darabjainak egyikéhez. Ez a darab pedig igen veszélyes lehet az emberiségre nézve, tekintve, hogy gazdája képes vele befolyásolni mások elméjét. A srácoknak tehát végig kell élniük egy közös szimulációt, hogy kiderítsék, egykori tulajdonosai hova rejtették el.
A küldetés önmagában véve is izgalmas, meg szükségszerű is, ráadásul Owen azt reméli, így rájöhet, miért történt az az apjával, ami. De persze a biztonság sem utolsó szempont, hisz mind a Testvériség, mint a Rend életükre tör.
Ami a szimulációt illeti, zseniális! Komolyan. Történelmileg, hangulatilag, karakterileg és cselekményileg is iszonyat jól felépített, a különböző elemek egymással és kiegészítőleg is remekül működnek. Teljes mértékben átjön a felkeléssel párosuló lázongó, veszélyes állapot, a puskaporos légkör, a négerekkel szemben tanúsított gyűlölet, valamint az új rendelet okozta káosz. De a történelmi hűség mellett a karakteri interakciók is épp ily fantasztikusak. Imádtam a srácok rokonainak egymásba fonódó szálait, ahogy együtt és külön-külön léteztek. És bár mindig necces a sok nézőpontos mesélés, ebben az esetben működött. Nem mondom, hogy a fiúk-lányok és őseik között nem voltak kedvenceim, nem vártam némelyiküket jobban a másiknál, ám a sztori előrehaladtával egytől egyig annyira izgalmas és színes egyéniségekké nőtték ki magukat, hogy mindegyikük karaktertörténete egyformán izgatott.
Külön kiemelném még az egymással ellentétben álló rendeket, akik egy történeten belül egyforma mértékben jelen tudtak lenni, méghozzá úgy, hogy a szerző nem akarta kijelenteni, kik a jó-, és kik a rosszfiúk; illetve azt, hogy mind a szereplők, mind mi, olvasók megtapasztalhattuk, milyen, ha valaki rendelkezik templomos és assassin őssel is.
Magába a szimulációs cselekménybe külön nem másznék bele. Ha ismeritek a New York-i felkelést, azért, ha nem, azért (is) olvassátok el, mert szerintem kiválóan visszaadja a lényegét. Az Éden darabjáért folyó küzdelem pedig jócskán felturbózza az egészet.

Egy szónak is száz a vége, piszkosul megszerettem ezt a világot. A legfőbb célom ebből kifolyólag a rejtett penge megszerzése lett, ám amíg ez bekövetkezik és megtanulok úgy épületeken és azok között ugrálni, mint az assassinok, a pénztárcám legnagyobb bánatára, beérem a többi könyv beszerzésével. Ami pedig ezt a regényt illeti, bátran ajánlom mindenkinek, függetlenül attól, ismeritek-e az AC világát vagy sem. A New York-i felkelés izgalmas, kalandos, hangulatos, pergő sorozatnyitó kötet.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Owen/Varius, Sean/Tommy, Natalya/Adelina, David/Abraham, Grace/Eliza

Kedvenc jelenet: Tommy és Adelina beszélgetése a parkban, az assassin-templomos összecsapások

Negatívum: a kötet eleji egyszerűbb szöveg

Borító: 5/4
Sorozat: Last Descendants 1. része; Assassin's Creed

Nyereményjáték

Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy kérdést a történet gerincét képző New York-i felkeléssel kapcsolatban. A válaszokat megtaláljátok az adott posztban. Akik velünk játszanak, megnyerhetik a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt. Sok sikert mindenkinek! 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk..

Kérdés:
Melyik társadalmi réteg kezdte a felkelést?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/06 CBooks
02/08 Bibliotecha Fummie
02/10 Dreamworld
02/12 Függővég

Leslye Walton - Ava Lavender különös és szépséges bánata

A Gabo kiadó jóvoltából jelent meg hazánkban Leslye Walton első regénye, a mágikus realisztikus elemekkel tűzdelt, már-már népmesei hangulatú Ava Lavender különös és szépséges bánata. Tarts te is velünk a négy állomásos turnéra, ahol te is kicsit részese lehetsz a csodás történetnek, ami különlegessé teszi Ava Lavendert. S ha velünk játszol és szerencsés vagy, megnyerheted a kiadó által felajánlott három példány egyikét.

Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Kiadó: GABO Kiadó
ISBN: 9789634063810
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Körmendi Ágnes

Fülszöveg:

"A szerelem bolonddá tesz.”
Úgy tűnik, a bolond szerelem a Roux család osztályrésze, és Ava Lavender, a madárszárnyakkal született lány örökségének kulcsa is. Ava felderíti Franciaországból Seattle-be költözött, különös családja még különösebb, huszadik századon átívelő történetét, miközben egyre inkább vágyik arra, hogy helyet kapjon a közönséges emberek között. Végül felkészületlenül kimerészkedik a világba, amely még nem döntötte el, leánynak vagy angyalnak tekinti-e őt.
Ava és családja élete egy napon fordulópontra jut, amikor megnyílnak az ég csatornái, esőcseppek és tollak záporoznak alá, és Ava sorsa mindörökre megpecsételődik.
Elbűvölő, költői történet sóvárgásról, vágyról és a szerelem fájdalmáról.

Saját véleményem:

Rengeteg fejtörést okozott számomra ez a bejegyzés, és még most sem igazán tudom, miként írhatnék róla. Néha ugyanis megesik, hogy egy könyv nem éri el olvasóját, attól teljesen idegen marad, de nem azért mert rossz vagy gyenge, egyszerűen csak kiderül, hogy nem illenek egymáshoz. Így történt ez velem és Avával is.

Amikor megláttam az Ava Lavender borítóját, elvesztem, ráadásul a fülszöveg és a cím is ígéretesnek tűnt. Aztán jött a fekete leves, amikor kinyitva a könyvet, valami totálisan mást kaptam, mint vártam. A rejtélyes, borongós, misztikus YA helyett egy végtelenül melankolikus és még annál is szürreálisabb történet kezdett kibontakozni előttem, ami minden szavával egyre távolabb sodródott tőlem, s az ízlésemtől.
Szeretném azt mondani, idővel mindez megváltozott, Leslye Walton szavai beszippantottak és egy olyan világba repítettek, mely elvarázsolt, és olyan emberi értékekkel gazdagítottak, amikre míg élek emlékezni fogok, de nem így történt. Végig kellemetlenül, feszengve éreztem magam, nagyon lassan haladtam vele, és milliószor úgy éreztem, nekem ez nem megy. Nem egyszer azon agyaltam, mit fogok nektek írni róla.
Hogy miért? Mert ez egy személyes könyves blog, ami alapvetően a saját élményeim bemutatására, leírására szolgál, vagyis arra, hogy elmondjam, szerintem milyen előnyei-hátrányai vannak, mit szerettem vagy nem szerettem egy könyvben. Az Ava Lavender esetében viszont nem ennyire egyszerű a képlet. Hiába szenvedtem vele, mégsem tudnék nyugodt szívvel rávágni egy kettest és lehúzni, mert közben látom az értékeit, és tudom, hogy egy értékes könyv, ha megtalálja az olvasóját. A szerző nagyon szépen és minőségien ír, az alapötlete pedig zseniális.

A regény elején megismerhetjük a címben is szereplő kicsi Avát, aki madárszárnyakkal jön világra, ráadásul egy olyan korban, amikor a furcsaságok még furcsábbnak számítanak. Az olvasóban és úgy unblock mindenkiben ekkor merül fel először, vajon hogyan jöhetett világra ilyesfajta ember. Na, meg adott a kérdés, genetikai mutációról vagy valami misztikus válaszról van szó? Ám ahhoz, hogy ezt megérthessük (vagy legalább megkíséreljük), meg kell ismernünk a lány családjának történet, amit maga az idős Ava mesél el sokéves kutatásai alapján. Innentől kezdve hosszan elmélyülünk a felmenők kalandos, bajoktól, botrányoktól és szürrealitástól nem mentes életében, amibe az is belefér, hogy bizonyos emberekből csak úgy madár váljon. Maga Ava tehát viszonylag kis jelentőséggel bír.
Számomra ezen tényezők túl soknak és idegennek bizonyultak, de akik bírják a komor hangulatú, szomorkás, hosszú leírásokkal tűzdelt, csapongó és nem kissé szürreális, elvont sztorikat, azok valóságos csemegére bukkanhatnak az Ava Lavender különös és szépséges bánatában. Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik a mágikus realizmus műfaját. Ha pedig szerettétek a Téli mesét, a Wink Poppy Midnightot vagy a Gyönyörű Titkok Múzeumát, akkor ez minden bizonnyal a Ti könyvetek lesz.

Pontszám: 5/-

Kedvenc szereplő:-

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: -

Borító: 5/4,5
Sorozat: önálló kötet

Nyereményjáték

Mivel a könyvben a madarak és a szárnyak fontos szerepet játszanak, játékunkban a turné állomásokon Magyarország védett madarai közül kell egyet-egyet felismernetek. Rövid leírás és fénykép segítségével. A helyes megfejtéseket, azaz a madarak nevét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Feltűnően élénk színű tollazatú nagy testű, varjúszerű madár. Nagyobb csigákat, rovarokat, apróbb rágcsálókat, hüllőket is zsákmányol. Igazi vártamadár. Hamar elvonul, árpilis végén, május elején érkezik hazánkba. Násztáncát a levegőben végzi.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/02 Deszy Könyvajánlója
02/04 Olvasónapló
02/06 Dreamworld
02/08 Könyparfé

Mary Jo Putney - Az amazon és a katona

Megjelent hazánkban a General Press kiadó jóvoltából Mary Jo Putney legújabb könyve Az amazon és a katona, ami régi és új olvasóknak egyaránt izgalmas jeleneteket tartogat.
Athena egy igazi bátor hölgy, nem rest megvédeni szeretteit és mikor már elhatározta, hogy örökre vénlány lesz, megjelenik Will és felforgatja életét. Gyertek és kalandozzatok velünk az öt állomásos turnén!

Mary Jo Putney: Az amazon és a katona

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636439774
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Hajnal Gabriella

Fülszöveg:

Will Masterson egy bárói cím és jókora vagyon örököseként kényelmes életet élhetne angliai otthonában, ő mégis katonának áll. Sok-sok évnyi borzalmas, Napóleon elleni háborúskodást követően úgy határoz, mielőtt hazatérne, még elvállal egy utolsó küldetést. Csakhogy amint eléri úti célját, a hegyek között megbúvó, aprócska királyságot, San Gabrielt, újra kell gondolnia a jövőre vonatkozó terveit. Nem mást sodor ugyanis a karjába a sors, mint álmai asszonyát...
Athena Markham egy igazi amazon: magas, bátor, és fittyet hány a társadalmi konvenciókra. Mindig is többre értékelte a függetlenségét, mint egy férfi szerelmét. Amikor azonban Will felbukkan, úgy érzi, vele tenne egy próbát.
Bimbózó románcukat azonban kisvártatva próba elé állítja az élet. San Gabrielt veszély fenyegeti, a két fiatal pedig úgy dönt, hogy együtt száll szembe a fenyegető ellenséggel A haláltól sem riadnak vissza, hogy megmentsék az országot és a lakóit. A megpróbáltatásaik során megismerik a másik valódi énjét, és innentől már csak rajtuk áll, hogy megtudják, lehetnek-e igazán boldogok egymás oldalán.

Saját véleményem:

Nem győzőm elégszer elmondani, milyen nagyszerű, hogy a kiadó - a borítóit illetően - arculatot váltott. Minden bizonnyal akadnak még hozzám hasonlóan olyanok, akik a gyönyörű fedlapok láttán jóval több történelmi romantikust vesznek a kezükbe (mondjátok, hogy nem én vagyok egyedül coverwhore!), mint korábban.
Az amazon és katona kézbevételénél azonban a cím és a fülszöveg is arra biztatott, csábuljak el. És hát ki vagyok én, hogy gátat szabjak a késztetéseimnek? Ugyanakkor az a faramuci helyzet állt elő, hogy a történettel sokáig nem találtuk a közös hangot. Az eleje kicsit túl történelmi volt (amivel alapvetően nem lenne bajom, hisz imádom a törit, de influenzásan némileg leterhelt), aztán meg túl instant lett minden. Tökéletes szereplők, tökéletes kémia, tökéletes terep. És ahogy haladtunk előre, semmi - pontosabban nem sok - bonyodalmat nem láttam, minden ment, mint a karikacsapás, én pedig ott álltam, nem értve, mi a fene fog még történni kétszáz oldalban, ha már abban a pillanatban összejöhetett volna a happy end. Mindez lassú haladást eredményezett, ami viszont egy idő után stockholm szindrómához vezetett. Azt vettem észre, hogy már nem érdekel, mi fog történni, csak minél tovább maradhassak az időközben családommá avanzsált szereplőkkel. Továbbra is felhúztam a szemöldökömet, ha valami bagatellbe, instantba botlottam, ám lapról lapra átszivárogtam San Gabrielbe. Az írónőnek sikerült lebontania körülöttem a valóságot, és helyette egyszerű szavakból felépítette a kicsiny királyságát, annak minden gyönyörűségével és kilátástalanságával együtt. Kimondom: San Gabriel belopta magát a szívembe. Ami talán nem meglepő, végtére is övé a főszerep.
Abban a percben, ahogy felismertem, mi is a lényege, illetve hogy miről is szól ez a regény, minden értelmet nyert. Ritka, hogy egy helyszín legyen a legfőbb szereplő, de - hiszem, hogy - itt így van.
San Gabrielre kezdetektől nagy hangsúly került. A franciák korábban letarolták, kifosztották a kis királyságot, elvették az emberektől hitük legfőbb szimbólumát, a Mária szobrot, míg gazdaságuk lényegét, a szőlőtőkéket földdel egyenlővé tették, s amit csak lehetett, leromboltak. A főszereplőknek és segítőiknek ezt kellett rendbe tenniük ahhoz, hogy aztán az élet egy végső próbatétel elé állíthassa a földet és lakóit. Az amazon és a katona magja tehát San Gabriel. Az emberek közössége, a vallásuk, a történelmük, a gazdaságuk, és mindaz, amit a természeti adottságai nyújtani tudnak. Na, meg a bor!

Persze mégiscsak egy történelmi romantikusról van szó, amiből nem hiányozhat a romantika - ráadásul rögtön két párral -, és a történelem sem. Utóbbit illetően nagyon örültem, hogy Mary Jo Putney valós történelmi személyeket és eseményeket kevert a fikcióval, annak pedig méginkább, hogy ebből az elegyből egy egészen valóságos dolog kerekedett ki. Abszolút elhittem, hogy minden megtörtént abból, amit leírt.
Ami a másik szálat illeti... kicsit vegyes érzéseim vannak az egyébként is kettős romantikával kapcsolatban. Összességében nem lehet azt mondani, hogy túl sok ilyen jelenet volt benne, mégis úgy hatott. Valószínűleg a szerelem - szerelmek - instant megjelenítésétől. Első látásra mind a két páros között kialakult az örök szenvedély - gyanítom, ha a pap felbukkant volna, egész nyugodtan össze is adhatta volna őket -, csupán a múltjuk vagy rangjuk gördített eléjük akadályt. Bár ezzel sem mindig foglalkoztak.
Tudom én, hogy a hasonló műfajú sztorikban javarészt a felsorolt problémák gördítenek akadályt a párok közé, de itt valahogy minden túl meseszerűen tökéletesen klappolt. Hiányzott a végső beteljesedésig kitaposható út. Ezzel együtt az amazon és katona, valamint a hercegnő és borkereskedő románca is aranyos volt, szerettem mind a két páros hevességét, kitartását, fondorlatosságát. Will és a minden tekintetben kitűnő Athena esetében a korukkal párosuló érett viselkedést, valamint a másik társadalmi rangjához való hozzáállást kedveltem. Jól kiegészítették egymást, mint rangos, ám azt semmibe vevő és problémás múltú, ám rangot végtelenségig tisztelő emberekként. Justin és Sofia pedig szimplán a cukiságról (vagy szebben: a szerethetőségről) gondoskodott.

Mindent egybevetve Az amazon és a katona egyszerű, ám annál aranyosabb történelmi romantikus. Tény, hogy nem a műfaj legjobbja, cserébe viszont lelke van. Kellő hangsúlyt kap benne a (fiktív) történelem, a romantika és a helyszín, ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a hasonló típusú történeteket, és nem bánják, ha nem a szerelemé a főszerep.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: San Gabriel, Will, Justin, Athena és Sofia

Kedvenc jelenet: Athena és Will első találkozása, valamint egy bizonyos esküvő

Negatívum: idealizáltság

Borító: 5/4
Sorozat: Jó útra tértek testvérisége (Rogues Redeemed) #1 , de önállóan is értelmezhető

Valóság vs fikció

Honnan jött a bortermelés és a teraszos ültetvény ötlete? És a Douro folyó?

"Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy hajókiránduláson, amelynek során végighajóztam a Douro folyón az Észak-Portugáliában található Portótól az Atlanti-óceán partja mentén egészen a spanyol határig., valamint ellátogattam az egyeteméről híres Salamanca városába. A folyó partját övező meredek domboldalakon teraszos művelésű szőlőültetvényeket láttam, és amikor Gaiában a Douro túlpartján, Portóval szemben felkerestünk egy borkereskedő raktárházát, teljesen lenyűgözött az épület falait átitató portói bor koncentrált illata."

Hogyan nézhetett ki az Alcaranta család kastélya? És miért pont a franciák támadták meg San Gabrielt? Mi végre a helyiek vallásossága?

"Az ország ezen része sokat szenvedett az Ibériai-félszigeten dúló háborúban, amelyben francia, portugál, angol és spanyol csapatok egyaránt részt vettek. Hallottam a pontonhíd katasztrófájáról, amely akkor történt, amikor a franciák lerohanták Portót, sétálgattam a Castelo Rodrigo festőien szép romjai között, amely a középkorban erőd volt, és egy dombtetőn állt. (...) Az idegenvezető a hajón tudta, hogy történelmi regényeket írok, így egy dombra mutatott, majd azt mondta: ,,Az az épület egy zárda. Wellington a csata után kórházként használta." Ezek után csoda, hogy szerettem volna írni egy történetet, amely a világnak ezen a részén játszódik?"

San Gabriel valóban létezett?

"San Gabriel kicsiny királysága kizárólag a képzeletem szüleménye, ám az, hogy nyelvében és kultúrájában a portugálok és a spanyolok öröksége is fellelhető, tudatos döntés volt a részemről. Feltétlenül szeretném megemlíteni, hogy a két ország határán valóban létezett egy miniállam Couto Misto néven, amely egészen addig önálló volt, amíg az 1864-es lisszaboni szerződés értelmében a területét fel nem osztották Spanyolország és Portugália között.
Couto Mistót nem használhattam a regényemben, mert saját történelme van, és azért sem, mert az egykori miniállam Portugália északi határa mentén feküdt, nekem pedig olyan helyszínre volt szükségem, amely a keleti határ közelében található. De az ország mítoszaiból merítettem, amikor beleszőttem a történetembe a számkivetett és áldott állapotban lévő hercegnő, Ilduara Eriz menekülésének történetét, aki aztán Couto Mistóban lelt menedékre, és ott adott életet Rudesind Gutierre-nek. Később mindkettejüket szentté avatták. Pompás háttértörténet kerekedett belőle az én San Gabrielemnek!

Nyereményjáték

A könyvben a Napóleoni háborúk után járunk, Will rangja megengedné otthon maradhasson, ám ő inkább hazáját szeretné megvédeni.
Ti mennyire ismeritek a történelmet? - Minden állomáson találtok egy történelmi kérdést a könyv témájához kapcsolódóan és erre kell helyesen válaszolnotok.
A helyesen válaszoló játékosok között három könyvet sorsolunk ki. Játékra fel!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés
Miről híres a Lipcsei csata?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/31 Insane Life
02/01 Könyvvilág
02/02 Olvasónapló 
02/03 Deszy könyvajánlója
02/04 Dreamworld