Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 978963245672
Oldalszám: 398 oldal
Fordító: Goitein Veronika
Fülszöveg:
Magas, szőke, és tökéletes az alakja. De aki jobban szemügyre veszi az
arcát, az már csak arra figyel, hogy valami nincs rendben vele. Terra
titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó, észak-nyugati
kisvárosból a keleti partra, és ott tanul tovább, de zsarnoki apja ezt
nem támogatja. Ám egy váratlan ütközés az útjába sodorja Jacobot, a
jóképű, de furcsa goth fiút, akinek hatására megváltoznak magáról és az
életről alkotott elképzelései. A gondosan eltervezett jövő képének
megszűnése után, vajon megtalálja-e Terra a saját útját?
A díjnyertes írónő, Justina Chen Headley fordulatos, művészien megírt és
tanulságos regényt alkotott egy széthulló családról, szerelemről,
utazásról, és arról, mi is a szépség valójában.
Saját véleményem:
Terra, a fiatal középiskolás lány első ránézésre tökéletesnek tűnhet. Szép, csinos, magas, és szőke. Tehát minden olyan adottsággal rendelkezik, amiről a legtöbb tinilány csak álmodhat. Csakhogy Terra és az élete közel sem tökéletes. Tűzfolttal az arcán született, amit sminkkel ugyan képes elrejteni, ám az emberek előtt sosem lehet igazán önmaga, állandóan egy maszk mögé kell bújnia. Még a barátjának sem meri bevallani szépséghibáját. Otthon pedig hiába igyekszik megfelelni a szüleinek, apja elutasítóan viselkedik vele, míg édesanyja minden tőle telhetőt megtesz, hogy rendbe hozassa lányát.
Terra legnagyobb álma, hogy bátyjaihoz hasonlóan egy távoli egyetemre járjon, így kerülve minél messzebb az indulatos, parancsolgató apjától, és gyenge akaratú anyjától.
Egy véletlen balesetnek köszönhetően megismerkedik Jacobbal, az ázsiai-amerikai goth fiúval, és annak édesanyjával. Hamar összebarátkoznak, és Jacob egy teljesen új látásmóddal szembesíti a lányt.
El kellett telnie egy kis időnek ahhoz, hogy erről a történetről írni tudjak. Nehéz szavakkal megfogalmazni mindazon érzéseket, amiket kiváltott belőlem. Gyönyörű. Nem tökéletes, mint ahogyan a szépség és más sem az, de egy valódi gyöngyszem.
"A tökéletlenségeinkkel együtt vagyunk érdekesek, emlékezetesek, és igenis, gyönyörűek."
Nagyon sokáig azt gondoltam, hogy ez a könyv is egy olyan sekélyes, szépséget hajszoló lányról fog szólni, mint a hasonló témájú ifjúsági regények többsége. Ebben pedig óriási szerepe volt a fülszövegnek.
Sajnálom, hogy egy ilyen sablonos, semmitmondó, tucattörténetet hirdető szöveg került a hátlapra. Véleményem szerint nemhogy vonzza, inkább taszítja a potenciális olvasójelölteket.
Az viszont igaz, hogy eleinte - a fülszöveghez hasonlóan - valóban egy olyan lányt kap az olvasó, akinek semmi más nem fontos csak a tökéletesség és a szépség. De ahogy
fogynak a lapok, és a sztori halad előre, úgy elkezdjük megismerni a
valódi Terrát. Azt, aki a rétegek alatt húzódik. Ebben pedig óriási szerepe van Jacobnak.
Jacob elsőre nem egy álompasi. Nem plakátfiú, nem helyes, nem hibátlan. Egy egyszerű árva, ázsiai fiú, akinek a szája feletti sebhely állandó emlékeztetőül szolgál arra, hogy miért is dobták el valódi szülei
a nyúlszája miatt. Képtelenség nem beleszeretni. Én legalábbis teljesen beleestem. Nem a külsejébe, hanem abba, ami ő maga. Az értékeibe. Abba, hogy nem akar
mindenkinek megfelelni, helyette inkább őszinte. És az én szememben
ettől lett több mint bármelyik másik srác. Róla el tudom hinni, hogy
szembejöhet velem az utcán.
Ez a történet egyébként jóval többről szól, mint csupán a szépség kérdéséről. Olyan családi problémák bukkannak fel, melyek a mai világban sok helyen előfordulnak, csak az emberek nem beszélnek róla a nyilvánosság előtt.
Ami még nagyon tetszett az a geocaching és Kína. Azelőtt soha nem hallottam geoládákról és magáról a játékról sem, viszont az írónő gyönyörűen beleszőtte a sztoriba. Terra és Jacob túrái rendkívül valóságosak, és kellően izgalmasak voltak. Olyannyira, hogy én is kedvet kaptam hozzá, és szívem szerint azonnal rohantam volna geoládát keresni.
Kína pedig... nos bevallom, mostanáig abszolút nem vonzott. Számomra túlságosan zsúfolt, modern és extrém volt. De Jacobék megmutatták a másik arcát. Gyönyörű helyeken kalandoztunk, csodaszép épületeket és tájakat ismertünk meg. És igen, én is kedvet kaptam hozzá.
Azt viszont nem hiszem el, hogy a fordító vagy a szerkesztő nem tudta, hogy Beijing nálunk Peking...
Na, de vissza Kínához. Kína több szempontból is fordulópont a szereplők életében. Nem csak a főszereplőkében, hanem az anyukáikéban is. Zseniális ötletnek tartom az írónő részéről, hogy ilyen hangsúlyossá tette a szülőket, és az anya-gyerek kapcsolatokat, mert erre is szükség van. Az életünk részét képezik, és ettől lesz valóságos az egész.
És bár nem szoktam kiemelni fejezeteket, a 29-et mégis muszáj. Azonkívül, hogy az árvaház kiemelt szerepet tölt be mind a négy karakter életében (Jacob, Terra és a két anyuka), káprázatos, szívszaggató és iszonyatosan emberi. Garantáltan szem nem marad szárazon.
Őszintén sajnálom, hogy a nagy megjelenési áradat közben ez a regény, vagy útmutató az élethez, elsikkadt, nem kapott nagyobb figyelmet, pedig megérdemelte volna. Mindenkinek a kezébe nyomnám kortól, nemtől és minden mástól függetlenül. Olyan ez, mint egy iránytű, ami nem csak Terrának, hanem az olvasónak is segíthet megtalálni az utat önmagához, és átértékelni a dolgokat.
Sajnálom, hogy egy ilyen sablonos, semmitmondó, tucattörténetet hirdető szöveg került a hátlapra. Véleményem szerint nemhogy vonzza, inkább taszítja a potenciális olvasójelölteket.
Az viszont igaz, hogy eleinte - a fülszöveghez hasonlóan - valóban egy olyan lányt kap az olvasó, akinek semmi más nem fontos csak a tökéletesség és a szépség. De ahogy
fogynak a lapok, és a sztori halad előre, úgy elkezdjük megismerni a
valódi Terrát. Azt, aki a rétegek alatt húzódik. Ebben pedig óriási szerepe van Jacobnak.Jacob elsőre nem egy álompasi. Nem plakátfiú, nem helyes, nem hibátlan. Egy egyszerű árva, ázsiai fiú, akinek a szája feletti sebhely állandó emlékeztetőül szolgál arra, hogy miért is dobták el valódi szülei
Ez a történet egyébként jóval többről szól, mint csupán a szépség kérdéséről. Olyan családi problémák bukkannak fel, melyek a mai világban sok helyen előfordulnak, csak az emberek nem beszélnek róla a nyilvánosság előtt.
Ami még nagyon tetszett az a geocaching és Kína. Azelőtt soha nem hallottam geoládákról és magáról a játékról sem, viszont az írónő gyönyörűen beleszőtte a sztoriba. Terra és Jacob túrái rendkívül valóságosak, és kellően izgalmasak voltak. Olyannyira, hogy én is kedvet kaptam hozzá, és szívem szerint azonnal rohantam volna geoládát keresni.
Kína pedig... nos bevallom, mostanáig abszolút nem vonzott. Számomra túlságosan zsúfolt, modern és extrém volt. De Jacobék megmutatták a másik arcát. Gyönyörű helyeken kalandoztunk, csodaszép épületeket és tájakat ismertünk meg. És igen, én is kedvet kaptam hozzá.
Azt viszont nem hiszem el, hogy a fordító vagy a szerkesztő nem tudta, hogy Beijing nálunk Peking...
Na, de vissza Kínához. Kína több szempontból is fordulópont a szereplők életében. Nem csak a főszereplőkében, hanem az anyukáikéban is. Zseniális ötletnek tartom az írónő részéről, hogy ilyen hangsúlyossá tette a szülőket, és az anya-gyerek kapcsolatokat, mert erre is szükség van. Az életünk részét képezik, és ettől lesz valóságos az egész.És bár nem szoktam kiemelni fejezeteket, a 29-et mégis muszáj. Azonkívül, hogy az árvaház kiemelt szerepet tölt be mind a négy karakter életében (Jacob, Terra és a két anyuka), káprázatos, szívszaggató és iszonyatosan emberi. Garantáltan szem nem marad szárazon.
Őszintén sajnálom, hogy a nagy megjelenési áradat közben ez a regény, vagy útmutató az élethez, elsikkadt, nem kapott nagyobb figyelmet, pedig megérdemelte volna. Mindenkinek a kezébe nyomnám kortól, nemtől és minden mástól függetlenül. Olyan ez, mint egy iránytű, ami nem csak Terrának, hanem az olvasónak is segíthet megtalálni az utat önmagához, és átértékelni a dolgokat.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Jacob
Kedvenc jelenet:az árvaház
Negatívum: Terra egyetlen hülyesége, hogy nem szakított a barátjával, és eltitkolta
Borító: 5/5
