Jennifer E. Smith - Létezik térkép a szerelemhez?

Már megtapasztaltuk, hogy ha első látásra nem is, első olvasásra szerelembe eshetünk Jennifer E. Smith könyveivel, és közben megtapasztalhatjuk néhány órácskára, milyen is a boldogság. Most pedig térképpel a kezünkben keressük az utat a szerelemhez.
De a turnénkhoz nem lesz szükség GPS-re, elég, ha egymásután végigjárjátok a tizenkét állomást a tizenkét blogon május 19. és június 10. között.
Az értékelésen kívül olvashattok a nagy New York-i áramszünetről, a nulladik pontról Párizsban és még sok másról. Közben pedig a játékunk keretében bejárhatjátok Ti is az utat főszereplőinkkel, Owennel és Lucyval a világ körül. És ha ügyesen olvassátok a térképet, három példányt nyerhettek is a könyvből!
Szóval dőljetek csak hátra. Jó utat kívánunk!

Jennifer E. Smith: Létezik térképhez a szerelemhez?

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632614809
Oldalszám: 354 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást?
Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

Saját véleményem:

Lucy és Owen egy áramszünetnek köszönhetően beragad a liftbe. Miután kiszabadítják őket,  továbbra is együtt maradnak. Sétálnak az utcán, fagyiznak, Lucy képeslapjainak béna szövegein viccelődnek, majd felmennek a társasház tetejére, hogy csillagokat nézzenek, és végül ott töltik az egész éjszakát.
Lucy reggel felébredve sehol sem találja a fiút, így csalódottan visszamegy a házba, ahol éppen egyedül van, ugyanis szülei, mint szinte mindig, külföldön vannak, bátyjai pedig távoli egyetemeken. Nem sokkal később Lucy megtudja, hogy szüleivel Európába kell költöznie, felhagyva egész addigi életét New Yorkban.
Mindeközben Owen az apját ápolgatja, aki napszúrást kapott és kiszáradt, míg az áramszünet következtében gyalog próbált hazajutni a város másik végéből. Csakhogy apja kis kiruccanásának komoly következményei lesznek, minek következtében kirúgják a társasházi állásából, így Owennel kénytelenek elhagyni a helyet. Haza semmiképp sem akarnak menni, mivel ott minden Owen elhunyt édesanyjára emlékezteti őket, ezért a srác legnagyobb örömére, autóval vágnak neki Amerikának. Noha Owen és Lucy két eltérő irányba tart, a kapcsolat mégsem szakad meg köztük.

Jennifer E. Smith történetei végtelenül aranyosak, bájosak és fiatalosak. Továbbá főjellemzőjük valamilyen komolyabb téma boncolgatása. Nincs ez másként most sem, hisz adott nekünk egy fiú, aki nemrég vesztette el édesanyját, és egy lány, akire nem figyelnek szülei.
Owennek a gyász mellett meg kell birkóznia édesapja magányával, egy új élettel, melyben csak ketten vannak, valamint rengeteg új helyszínnel, távol eddigi otthonától. Ráadásul el kell döntenie, melyik egyetemre akar majd járni. S mindeközben anyagi terhek is gyötrik őket.
Ezzel szemben Lucy-nak látszólag mindene adott. Szülei gazdagok, van egy biztos házuk New Yorkban, és lányukat drága, elit iskolába járatják. Csakhogy sosincsenek együtt. Állandóan utazgatnak, egyik országból a másikba, gyerekeiket hátrahagyva. És ha még együtt is vannak, akkor sem figyelnek egymásra.
Ezen tényeket alapul véve, valamint hozzáadva a világjárást, képeslapküldözgetést, egy remek kis alapot kapunk, amiből izgalmas, erős sztorit lehet kreálni. Jól érzitek, itt jön a "de". Jennifer E. Smith sajnos nem aknázta ki teljes mértékben az ötletében rejlő lehetőségeket, és ezt őszintén sajnálom. 
Mindennek alapján a regényt három fő részre lehet osztani.
Van a kezdés, ami jól indul, rengeteg potenciállal. Owen és Lucy sorsszerű találkozása aranyos, ahogy lakhelyeik között akadnak el a lifttel, közvetlenül  félúton, ami egyfajta hídként szolgál a két különböző társadalmiosztályból érkező fiatal között. És még ennél is bájosabb az a néhány óra, amit együtt töltenek. Rengeteg igazságra világítanak rá, többek között a történet egyik alappilléréül szolgáló képeslapok béna szövegeivel és üzeneteivel kapcsolatban.

 "A fiú olyan volt, akár az egyik regénye, amit még nem olvasott ki, amit csak a megfelelő időben lehetett igazán megérteni.

Alig várta, hogy elolvassa a hátralévő oldalakat."

Aztán jön a főrész, amikor mind a ketten elindulnak más-más irányba, családjukat követve. Na, ez az a rész, amit hiányosnak érzek. Owen és Lucy sok helyen megfordul, melyek mindegyike gyönyörű, és jó lett volna, ha részletesebben olvashatunk róluk, de nem. Néhány mondattal le lettek tudva. Ami viszont ennél is nagyobb probléma, hogy a szereplők közti kilométerek növekedésével egyenes arányban szűnik meg a közös történetük. Kicsit olyan, mintha két különálló sztori lenne egy könyvbe zsúfolva. Lucy és Owen között nemhogy kémiát, de még csak parányi szikrát sem érezni. Ráadásul a gyors helyváltoztatások miatt nem is igazán marad idő arra, hogy az esetleges felbukkanó lehetőségeket jobban megismerjük. Gondolok itt Lucy új sulijára és Liamre, valamint Owen új barátnőjére, Paisley-re. Bonyodalomnak lettek szánva, mégsem zavartak sok vizet. Összességében ezt a szakaszt összecsapottnak és elnagyoltnak mondanám. De azért önmagukban megállják a helyüket.

Ami viszont mindenképp pozitívum, hogy a szereplők és szüleik közti viszonyt tüzetesebben megismerhetjük és átláthatjuk. Érdekes végigkövetni, miként fejlődik Lucy anyukája, és veszi észre, hogy igen, van egy lánya. És idővel - gyermekei felé - hanyag nőből valódi anyává válik, bölcs tanácsokkal. Míg Owen és az apukája kapcsolata ugyancsak érdekes. Nekik a gyásszal és a szeretett nő által hagyott űrrel kell megküzdeniük.
És végül jön a harmadik rész, ami zseniális! Ott az írónő szárnyra kapott és hihetetlen magasságokba repítette történetet. Owen és Lucy szála végre ismét találkozott - attól eltekintve, hány száz vagy ezer kilométer volt köztük - és eggyé vált. A befejezés pedig nagyon jenniferes lett (=életszerű).
A Létezik térkép a szerelemhez? igazi könnyed, nyári olvasmány, amiben ugyan van romantika, mégis sokkal nagyobb hangsúly van a családon és az összetartáson. Akik szeretik az írónő stílusát, azok ezt is élvezni fogják. Fiatalos, üde és aranyos.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Lucy, Liam, Owen apukája

Kedvenc jelenet: Skócia, Párizs, társasház tetején

Negatívum: elnagyoltság

Borító: 5/5

Arthur széke

"De amikor megfordult, valóban eléje tárult Edinburgh városa: a lila és arany árnyalataiban terült el, templomok, tornyok meg tündöklő fények kavalkádjában. Lucy kilépett a szikla szélére, elkerekedett a szeme, elszorult a mellkasa. A távolban fehéren derengett a vár, körülötte az esti égre törtek az egyéb műemléképületek."

Arthur széke panoráma (nagyobb méretért katt a képre)

Arthur széke egy vulkanikus hegylánc csúcsa, amely egy lapuló oroszlánra hasonlít. A mintegy 335 millió éve szunnyadó vulkán a földtörténeti karbon időszakban tört fel a víz alól, jelentősen átalakítva környezetét. Úgy a csúcson, mint az északi és délnyugati lábánál tavak alakultak ki, melyeket parkok öveznek
Edinburg központjában, a Holyrood parkban található a 250,5 méter magas hegy, nagyjából 1 mérföldre az edinburgh-i kastélytól. Tetejéről lenyűgöző kilátás nyílik az egész városra.
Nevét nem véletlenül kapta. Egyes legendák gyakran említik Camelot lehetséges helyszíneként, míg mások szerint Arthur erről a dombról nézett le, mielőtt leverte a szászokat. 

Nyereményjáték

A Létezik térkép a szerelemhez? főszereplőit elválasztják a kilométerek. A távolság egyre nagyobbra nő közöttük, miközben Owen Amerikát, Lucy pedig Európa nagyvárosait járja be. Mégis sikerül áthidalniuk a kettejük közötti sok-sok mérföldet, képeslapok segítségével.
Ha velünk tartotok a játékban, akkor Ti is megkapjátok a saját térképeteket Lucy és Owen történetéhez!
Nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik városok szerepelnek az egyes állomásokon található képeslapokon, majd ezeket minden nap beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.Ha ügyesek vagytok és a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a 3 darab Létezik térkép a szerelemhez? kötet egyikét, hogy a lapokon keresztül Ti is Owenékkel kalandozhassatok.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/19 Deszy könyvajánlója - Áramszünet

05/21 Angelika blogja - Ahol minden elkezdődött...

05/23 Always Love a Wild Book

05/25 Book Heaven - Egyetemek

05/27 MFKata gondolatai - Taco recept

05/29 Roni olvas - Playlist

05/31 Dreamworld - Arthur széke

06/02 Kelly Lupi olvas - Interjú

06/04 Nem harap a...

06/06 Bibliotheca Fummie - Point Zero

06/08 CBooks - Jennifer E. Smith

06/10 Zakkant olvas - Idézetek

Debora Geary - Modern boszorkány

A Maxim Kiadó jóvoltából hamarosan megjelenik Debora Geary: Modern boszorkány című regénye, az azonos című sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Lauren és a modern boszorkányok varázslatos életét!

2014. május 30-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Antonio Ferrara - Rossz voltam

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg az idei Könyvhétre Antonio Ferrara: Rossz voltam című kisregénye. 

Kövesd végig a turné állomásait: öt blogger vállalkozott arra, hogy bemutassa Angelo nem mindennapi történetét. 

Három nyereménykönyv kerül kisorsolásra szokás szerint, érdemes velünk tartanotok! Legyetek jók, ha tudtok!

Antonio Ferrara: Rossz voltam

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632459974
Oldalszám: 168 oldal
Fordító: Garamvölgyi Katalin

Fülszöveg:

Angelo igazi keményfejű, cinikus tizenkét éves kamasz, aki mindig kapható valami balhéra. Ő a rossz fiú mindenhol: otthon, az utcán, a kollégiumban, az iskolában. Csakhogy legutóbbi csínytevése nagyon rosszul sül el: akaratlanul is egyik tanárnője halálát okozza. Büntetésből egy tanyára kerül, egy kis közösségbe, néhány hozzá hasonlóan problémás gyerek közé, Costantino atya felügyelete alá. A pap mélységes meggyőződése, hogy az ember alapvetően jónak született, csak meg kell találnia a lelkében rejtőző jóságot. Angelo persze mindent megtesz annak érdekében, hogy kihozza a sodrából ezt az idegesítően kiegyensúlyozott, őszinte és mosolygós papot. Csakhogy Costantino atyáról lepereg minden provokáció, és a fiú azon kapja magát, hogy célja és kötelessége van: egy kiskutya gondját kell viselnie. Hosszú és rögös út vezet a változásokhoz, a kis közösségben fel-felüti a fejét a bűn és a kísértés. Mindenkinek megvan a maga démona, amivel nap mint nap meg kell harcolnia. Van, akinek sikerül, és van, akinek nem. De a tanyán töltött idő mindannyiuk életét megváltoztatja. A rossz fiúét is.

Saját véleményem:

Angelo nagyon rossz gyerek. Iskolájában folyamatos csínytevéseivel bosszantja társait és tanárait. Ám legutolsó, kissé morbid vicce balul sül el, ugyanis az ablakban lógó csontváz annyira megrémíti az egyik tanárnőt, hogy ijedtében meghal.
Ezek után a 12 éves Angelo-t eltanácsolják, és egy különleges intézetbe küldik, ahol egy pap neveli őt, és még néhány hozzá hasonlóan problémás társát.
Ám Constantino atya teljesen más, mint azt Angelo várná. Nem tart szentbeszédeket, ha a fiú valami rosszat csinál, nem szidja le.
Mindez megzavarja Angelo-t. Nem érti, és nem tudja kezelni ezt az új helyzetet, hozzáállást. Ingadozik. Szeretne megjavulni, mégsem képes rá. Ráadásul kísérti a tudat, hogy felelős valakinek a haláláért. Mindamellett vágyik a szabadságra, az odafigyelésre, és egy saját kiskutyára, ami az atyának köszönhetően meg is adatik számára. S onnantól kezdve felelős lesz egy életért. Tanítania, etetnie és nevelnie kell a kutyust.

Antonio Ferrara könyvében egy olyan fiúról ír, aki rengeteg problémával küzd. Angelo szeretné felhívni magára a figyelmet - olyannyira, hogy még az sem érdekli, hogy apja mindezt veréssel jutalmazza - és ezért bármit megtesz. Azt pedig, hogy ezt miért épp a negatív irányba hajolva teszi, azzal magyarázza, hogy jónak lenni ciki. 

Erre bátran rávághatjuk, hogy hülyeség! Tényleg az, de ha visszagondolunk - főként általános-, és közép- - iskolás éveinkre, akkor rájövünk, bármennyire is butaság, mégis így van. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni egymással.
Nekem volt olyan osztálytársam, aki nagyon is hasonlított Angelora és az ő történetére, és igen, az emberek képesek változni, ha nem is teljesen, de részben. Attól függ, kik állnak mellette.
Angelo esetében pedig a legfontosabb ilyen személy a különc Constantino atya, és Angelo kutyája.
Constantino atya vérbeli pap. Olyan fajta, aki nem tart hosszú szentbeszédeket, nem mondja meg az illetőnek mit csináljon, inkább a háttérből, egy-egy közvetlen tettel egyengeti a fejlődést, és hagyja, hogy az egyén maga jöjjön rá mindenre. Nagyon szerettem őt. A festészetével, az emberek, dolgok jövőbeni ábrázolásával egészen különleges üzenetet közvetít, amellett sugárzik belőle a pozitivitás.
Ugyanakkor vannak az atyának olyan megszólalásai, amiket mai napig nem tudok hova tenni. Abszolút nem illenek egy paphoz.
Angelo pedig rettentően megosztó személy. Nem jó. Gonosz, önző és sérült. Egyrészről érthetőek tettei, másrészről viszont... Azok után, hogy kiskutyára vágyott, teljesen irreális módon bántalmazta az állatokat.
Őszintén bevallom, engem az állatkínzás sokkal jobban kiakasztott és feldühített, mint a szétrongált házak, berendezési tárgyak. Ugyanakkor, amikor nem pusztán gonosz volt, megértettem.

Olyan családban nevelkedett, ahol az apja lenézte, alkalmanként megverte, míg anyja strucc módjára homokba dugta a fejét. Lemondtak róla, mintha nem is létezne. Ez pedig egy kiskamasz számára nem könnyű.
Továbbá az író azt szerette volna szemléltetni, hogy az emberek nem eredendően rosszak. A körülmények és a neveltetés nagyban befolyásolja, ki milyen útra tér, de mindig van választás. A Constantino felügyelete alatt álló gyerekek élettörténetében egytől-egyik van valamilyen tragédia, ami kiváltotta náluk azt, amiért odakerültek az atyához. Ám az atya, bölcsen nem neveléssel és szabályokkal próbálja megjavítani őket, hanem az álmaikra, és azok megvalósítására fókuszál, így terelve el figyelmüket a rossz dolgokról.
Noha a vége felé kissé összecsapottnak éreztem a történetet, túl gyorsan történtek a dolgok, pluszpont jár azért, hogy a regény nem hajlott át egy mélyen vallásos, bibliai idézetekkel telezsúfolt sztorivá. Így a fiatal, és nem igazán vallásos olvasók számára is könnyebben emészthető lesz, az enyhe tanítójelleg, és fontos tanulság mellett.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Constantino, és a kutyus

Kedvenc jelenet: Constantino festményei

Negatívum: állatkínzás

Borító: 5/4

Trailer

Nyereményjáték

Jelentős szerepet játszik a történetben Angelo kutyája.
Az öt betűs név egy-egy betűjét elrejtettük a turnén résztvevő blogok posztjaiban. Gyűjtsd össze a betűket és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Három példány könyv kerül kisorsolásra!
Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a kiadó a megjelenés után kizárólag magyarországi lakcímre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/26 Deszy könyvajánlója - Tészta recept

05/28 Kelly Lupi olvas 

05/30 Dreamworld - Trailer

06/01 Könyvszeretet

06/03 Media Addict - Szereplők tervei

Csillagainkban a hiba - film

Nyelv: eredeti, magyar feliratos
Hossz: 125 perc

Tartalom:

Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát. Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem.

Saját véleményem:

A Csillagainkban a hibával egyszerre régi és új a kapcsolatom. Régóta szerettem volna elolvasni, sokszor kerülgettem, de részben személyes emlékek miatt, részben pedig azért nem vágtam bele, mert féltem, hogy megvisel, és kisírom a lelkemet is. Megjegyzem: nem tévedtem.
Amikor a kiadónál és a Líránál megláttam, hogy lehet nyerni jegyet a premier előtti vetítésre, játszottam, de úgy voltam vele, ha nem sikerül, semmi baj. Legalább nyerek még magamnak időt. Aztán mégis nyertem jegyet... négyet is. Ez pedig már tényleg arra sarkallt, hogy még a film előtt elolvassam a könyvet, és megismerjem Hazel és Augustus gyönyörű és megható történetét. Szóval köszönöm a kezdő lökést! Különben tényleg elhúztam volna még egy darabig.

A vetítés előtt ugyanazok a félelmek kerítettek hatalmukba. Utálok nyilvánosan sírni, és pontosan tudtam, immár ismerve a történetet, hogy nem fogom megúszni, így hát megacéloztam magam, felszerelkeztem zsepikkel, és nem mellesleg volt mellettem egy fantasztikus támogatócsoport. A mi kis mozis, molyos, blogger csapatunk, akiknek ezúton is köszönöm az élményt! (Fummie, Scheszti, Mazsi, Deszy, Lupi, és mindenki más) ♥

Na, de lássuk A Filmet. Igen, így nagybetűvel. Fantasztikus lett! Voltak benne változtatások, átírások - nem sok -, de ezek mindegyike teljesen logikus volt, és nemhogy elvett a történetből, inkább hozzáadott. Ennyire könyvhű filmmel ritkán találkozni. Egyedül talán A beavatottat tudnám ugyanebbe a kategóriába sorolni. 

Úgy látszik, amiben Shailene és Ansel játszik, ott borítékolható a siker. Ami nem is csoda, hisz zseniális színészek, akikben óriási lehetőségek lakoznak a jövőre nézve. 

Shailene egy az egyben Hazel. Kellően szarkasztikus, igazi harcos, és egyben szerelemre vágyó tinilány, aki küzd a betegségével. Shailene minden ízében színésznő. Olyan mély átéléssel adja vissza és kommunikálja a néző felé a szöveget, mintha nem egy betanult, előre megírt szövegkönyvről lenne szó. És mindehhez társul az arcmimikája, a testbeszéde, és az a természetes báj, ami a lényéből fakad. Együtt él a szerepével.

Különösen aranyos, amikor várja, hogy végre sms-e érkezzen Gustól; a szomorú jeleneteknél pedig elég csak ránézni és szavak nélkül is meghasad a szívünk.

Ansel meg... *hatalmas sóhaj* Egészen tegnap estig, nem hittem, hogy én valaha ezt fogom mondani, de irtó helyes srác, méghozzá abból a fajtából, aki egyetlen mosolyával kilóra megveszi a lányokat. Teljesen belezúgtam, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. 

Egyébként sokkal hangsúlyosabb Ansel Augustusa, mint a könyvbeli. Több szerep is jutott neki, illetve hát, amikor jelen van, akkor akarva-akaratlanul is magára vonja a figyelmet. Rengeteget lehet rajta nevetni. A félmosolyai, az ezerféle nézése, és a szemöldökvonogatása pedig ahw...

Kíváncsi voltam, Anselék hogyan tudták megoldani azt, hogy kilépjenek a testvérszerepből, és sikerült nekik. Eszembe sem jutott, hogy ők Caleb és Tris. Akkor és ott Hazel és Gus voltak. 

Bámulatosan működik köztük a kémia. Olyan szinten, hogy csók nélkül is vibrál köztük a levegő. Mellesleg gyönyörű pár lennének, szerintem. (Most viszont komoly bajban vagyok: a Lázadóban kinek drukkoljak? Négyesnek vagy Augustusnak? :D )

Mint már említettem, a készítők nagyon könyvhűek maradtak. Rengeteg - kultikussá vált - mondatot, párbeszédet megtartottak, amik csak emelték a hangulatot. Éppen ezért haragszom a magyar változatra. Látszik, hogy a fordító a könyv 10 méteres körzetébe sem ment, nemhogy elolvasta volna azt a rettentően hosszú 296 oldalt. Néha csak fogtam a fejem, és a többiekkel együtt azért szurkoltam, hogy legalább az oké-t megtartsák. Örömmel jelentem: megvan!

De még így is nagyon jó volt látni, hogy a kedvenc idézeteim, ha nem is abban a formában, ahogy ismertem, de ott vannak.

És óriási elismerésem, hogy nem csupán a kultikus, népszerű szövegrészleteket tartották meg, hanem azokat a jeleneteket is, amik azzá teszik a sztorit, ami. A könyvek, Oranjee, a holland park, a tojásdobálás, a hinta, a beszédek, és az Anne Frank múzeum. De ott van Gus vezetési stílusa, a körös ábrák, Isaac kiborulása, a repülős félelem, a benzinkút és tényleg minden más is benne van.

Ami a végét illeti... Míg az első 1 órát végignevettük, addig a másodikat végigsírtuk. Gyönyörű, megható, fájdalmas és darabokra tör. Aki ismeri a történetet, tudja miről van szó.

A sírás és nevetés közti határvonal az amszterdami vallomásnál húzódik. Az annyira szívszorító lett, hogy a könnyeim egyszerre potyogtak a szereplőkével, és mire összeszedtem magam, jött a legrosszabb... 

Maguk a beszédek még sokkal jobban megindítóak voltak, mint könyvben, amiben nagy szerepe volt a színészek játékának. Annyira hitelesek! Elhitték, és átérezték, amit csináltak, és ez ilyen mértékben ritkaság.

A teremben csak innen-onnan jövő orrfújásokat lehetett hallani. Én is a számat harapva azért küzdötten, hogy ne zokogjak fel, mint ahogy szerintem mindenki más is.

De nem mehetek el szó nélkül Peter Van Houten mellett, aki maga volt a megtestesült zavart, elszigetelődött, alkoholista író. Illetve a zenék! Nagyszerű választás az összes. Három számot különösen nagyon megszerettem:  Boom Clap,  Not About Angels és No One Ever Loved. És noha az Imagine Dragons egyik száma sem került be, mégsem feledkeztek meg a bandáról, akiknek nagyon is sok köze van a témához, és szépen becsempészték őket a filmbe, Hazel lévén. Ugyanis Hazel szobájában van egy Imagine Dragons poszter, amire direkt rá is közelítettek.
Nem tudom, észrevettétek-e, de Shailene hangja helyenként pont olyan, mintha Nina Dobrev beszélne, máskor meg Candice Accola. Kísérteties. :) 

Tehát mindent egybevetve hatalmas respect a stábnak! Fantasztikus, gyönyörű, megható filmet készítettek, ami visszaadja azokat az érzéseket, amiket a könyv kiváltott az olvasókból. Köszönöm, John Green, hogy megírtad. És köszönöm, Shailene és Ansel, hogy eljátszottátok. A Ti csillagaitokban nincs hiba. Oké? :)

John Green - Csillagainkban a hiba

John Green: Csillagainkban a hiba

Kiadó: GABO
ISBN: 9789636899172
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Bihari György

Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

 

Saját véleményem:

Hazel évek óta küzd a rákkal, mely megtámadta a pajzsmirigyeit, és a tüdejét is. Orvosai szerint az utolsó stádiumban van, ám életét egy csodagyógyszerrel próbálják meghosszabbítani, amennyire csak lehet. A lány nem tud önmagától lélegezni, így kénytelen állandóan maga után hurcolni egy oxigénpalackot, mely gondoskodik arról, hogy levegőt kapjon.

Egyik alkalommal, amikor Hazel a szokásos támaszcsoporti gyűlésen vesz részt, felfigyel egy új srácra, aki nagyon szexi, és folyamatosan őt bámulja. 

Augustus a gyűlésen elmondja, hogy ő már 1,5 éve tünetmentes, ám a betegsége fél lábába került.

Az ülés végeztével Hazel és Augustus beszélgetésbe elegyedik, és a srác áthívja magukhoz Hazelt, hogy nézzenek meg egy filmet. A lány beleegyezik, és az együtt töltött idő alatt nagyon jól érzik magukat, nevetgélnek, viccelődnek és könyveket ajánlanak egymásnak - melyek később meghatározó szerepet játszanak a történetben. Kapcsolatuk napról napra elmélyül, és egyre több időt töltenek egymás társaságában, nem felejtve el a rákot.

"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek…, amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."

 

Nos, a Csillagainkban a hibára mind a két állítás igaz. Nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, melyeket Hazel és Augustus története vált ki az olvasóból. Nem árulok el nagy titkot, ez a könyv bizony fájni fog. Nagyon. Összetör, ugyanakkor belopja magát a lelkedbe. Hiába csukod be, és teszed fel a polcra, benned marad. Észre fogod venni, hogy csak ülsz, és rajtuk, illetve ezen az elbaltázott és igazságtalan világon merengsz. 

John Green egy kis csodát alkotott, pedig történetének főhősei átlagos emberek, akik sajnos egy manapság nagyon elterjedt betegség - ilyen vagy olyan - szenvedő alanyai. 

 

"– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék."

 

A rák rettentő kemény témaválasztás, főleg a Young Adult műfajban. Rajtam kívül biztos, sokan voltak/vannak még úgy (az elolvasásával), hogy hiába kíváncsiak rá, egyszerűen félnek a fájdalomtól. Ám most, hogy elolvastam - verem a fejem a falba, hogy miért halasztottam eddig -, azt mondom, bátran vágjatok bele. Igen, megsebez, kegyetlenül fog fájni, az összes zsepit elhasználod, de egy olyan pluszt ad, amiért megéri. Oké?

Már csak a két főszereplő miatt is, akik nagyon szerethetőek. Kitartásuk és realitásuk irigylésre méltó. 

A könyv egyik fő erénye, hogy nem kecsegtet hamis álmokkal. Az arcunkba vágja a rideg tényeket minden finomkodás nélkül, és ahelyett, hogy illúziókba ringatna, kihasználja a jelent, a meglévő időt, hisz senki nem tudhatja, mennyi van még hátra. Míg a most az biztos.

"Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."

 

Hazel és Augustus - akiknek egyébként imádom a nevét - együtt és külön-külön is fantasztikus. Humorosak, aranyosak, és rettentően intelligensek. Közös jeleneteik pedig egészen egyszerűen szenzációsak. Érezni köztük a kémiát, hogy mennyire szeretik egymást, s hogy bármire hajlandóak lennének a másikért. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Amszterdami utazás, valamint a legrosszabb helyzetekben való helytállásuk. 

Óriási ötletnek tartom, hogy John Green Hazel kedvenc könyve köré szőtte többé-kevésbé a saját regényét. Az egyes mozaikdarabkák úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakós darabkái. Semmi sem történik véletlenül. Rengeteg igazság és bölcsesség bújik meg a sorok között. Ráadásul, ahogy Amszterdamról ír, komolyan kedvet kaptam, hogy bejárjam azokat a helyszíneket, amiket Gusék is.

Ami nagyon tetszett még, az a sok humor. A témából adódóan könnyen hihetnénk, hogy leginkább kezeléseken, fájdalmas pillanatokon alapul a regény, de nem. Több vicces jelenet és párbeszéd is helyt kapott benne, melyek őszintén megmosolyogtatják az olvasót. Legalább annyiszor nevettem, mint sírtam. 

A vége pedig... hát az rendesen megnyomorgatja az ember szívét. Az utolsó körülbelül 60 oldal kegyetlen(ül szép). A kegyelemdöfést mégis a levél, és annak is leginkább utolsó sorai adják. Benne van minden. Hazel, Augustus, az álmaink, a fájdalom, a boldogság, az élet és az elmúlás. 

Összességében kinek ajánlom? Mindenkinek. Tényleg. Kicsiknek, nagyoknak, nőknek, férfiaknak. Ez egy olyan történet, amit kivétel nélkül minden embernek olvasnia kéne. Oké? 

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Hazel és Augustus

Kedvenc jelenet: Oké, az utolsó levél, Amszterdam, piknik, tojásdobálás, Gus vallomásai

Negatívum: a kegyetlen élet

Borító: 5/5

Meg Rosoff - Sorsbújócska

A Majd újra lesz nyár című regényével Meg Rosoff bebizonyította, hogy ért a kamaszok nyelvén, és mély emberismerettel és remek humorral képes ábrázolni a kamaszkori szorongást.

Az írónő új könyvében, a Just in Case-ben egy fiatal fiú, Justin nehéz útját ismerhetjük meg. A srác a fejébe vette, hogy a Sors végez vele, ám ő megpróbálja kijátszani azt. Kövessétek velünk végig Justin útját az öt állomásos blogturné keretein belül, a legügyesebb pedig meg is nyerheti a regény egy példányát.

Jenny Han - A nyár, amikor megszépültem

A Könyvmolyképző jóvoltából hamarosan megjelenik Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem című regénye, a Nyár trilógia első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Belly különleges nyári élményeit!

2014. április 25-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!